Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-06 / 30. szám, szombat

Gondolatok a Brat is láváról fennhangon című „zöld“ brosúráról Semmi új a nap alatt... ÚJ SZÚ 1988. II. 6. Nemrég egyik barátnőm eléggé szokatlanul kérdést tett fel, vajon olvastam-e a környezetvédők zöld címlapú, Bratislaváról fennhangon című brosúráját, mi a véleményem a tartalmáról, összeállítóinak és kia­dójának szándékáról. Miután nagy vonalakban közölte velem, hogy mit tartalmaz, felcsigázta érdeklődése­met, hogy megismerkedjek azzal, aminek célja állítólag a közvélemény jobb tájékoztatása. Elolvastam, s figyelmemet külö­nösképpen semmi sem kötötte le. Hiszen mindazt, amit ebben a ,,zöld“ brosúrában egyes termé­szetvédők, illetve csoportjaik úgy tá­lalnak, mint tudományos alapokon a bratislavaiak figyelmének felhívá­sát a környezet ,,megoldatlan" problémáira, a tudományos, kutatá­si, akadémiai és minisztériumi inté­zetek. valamint további szakintéz­mények jóval szélesebben, átfogób­ban, mégpedig hosszú távon és cél­tudatosan figyelemmel kísérnek ér­tékelnek, s javaslataikat ezzel kap­csolatban eldöntésre az állami és a pártszervek elé terjesztik. Számos javasolt környezetvédelmi intézke­dés megvalósult, sokra nem tellett anyagi eszközeinkből, számosra pe­dig ugyan tellett, de nem valósultak meg, avagy nemegyszer rossz mi­nőségben. Közben előfordul a kör­nyezetvédelem elemi elveinek meg­szegése is, amit - sajnos - nem egyszer elégtelenül és ritkán sze­mélyre szólóan bírságolnak. Erről azonban a nyilvánosság körében nyíltan és kritikusan szó esett. A saj­tóban, a televízióban és a rádióban is Ugyanakkor az utóbbi időben a környezetvédelmi feladatok nem teljesítésének okait mind gyakrab­ban nyilvánosan és mind névreszó- lóbban taglalják. Bírálat valóban bőven előfordult, így például a Pravda, a Práca, vala­mint a tömegtájékoztatás és propa­ganda egyéb eszközei nem egyszer az elevenre tapintottak. Arra a kér­désre, hogy vajon valóban rfnndent megtettünk-e a környezeti viszo­nyok javítására, amit meg kellett volna tennünk, olyan választ adtam magamnak, hogy nem, nem tettünk meg mindent Nézetem szerint min­denképpen határozottabban és név- reszólóbban kellene lelepleznünk a környezetünket megkárosítókat, de főleg következetesebbeknek kel­lene lennünk a nyilvános kritikában. Ahogy azt mondani ,szokás, a bírála­tot át kellene terelnünk a konkrét megoldások medrébe, beleértve a személyek megbüntetését is. Eb­ben a vonatkozásban elégtelenül teljesítik a közvélemény tájékoztatá­sának feladatát; minden szinten, be­leértve a sajtót, a rádiót és a televízi­ót is, még mindig híján vagyunk an­nak az átütő erőnek, következetes­ségnek és névreszóló jellegnek, amelyet a legfelsőbb pártszervek igényelnek. Csakhogy az ilyen értel­mezésről egyetlen szó, vagy jelzés sem található ebben a „zöld“ dolgo­zatban ... S így felmerül a kérdés - miért adták ki tehát, a létező negatívumok közül miért választották ki a legne­gatívabbakat; helyenként miért írnak szinte már rémregónybe illő módon olyan dolgokról, amelyek nemcsak a bratislavai közvélemény számára nem ismeretlenek, s amelyeket a kölcsönösen szervesen összefüg­gő problémák és feladatok komple­xumaként ismernek, s nem célzato­san kiragadott mozaikkockák formá­jában. Világosabban kezdtem látni, miután tudatosítottam a kiadói szán­dékot. Célja nem az, hogy össze­hangoltan fogalmazza meg a konk­rét fogyatékosságok hozzáértő bírá­latát, s az e problémák megoldásá­nak formáira és eszközeire tett reális javaslatokat. Hiszen vajon szorgal­mazhatja-e komoly szakember pél­dául a Slovnaft „áttelepítését“ anél­kül, hogy ezt a javaslatot kiegészíte­né gazdasági adatokkal? Arról vi­szont, sajnos, hallgatnak, hogy mit lehetne közvetlenül tenni a környe­zetkárosító hatás minimumra korlá­tozása érdekében.. .Petržalkában is, ahol a lakótelepek rendezettsége nyilvánvalóan elmarad az esztétikus környezettel szemben támasztott igényektől, mindezért csak „ők“ te­hetnek és nem az építőipar konkrét dolgozói, s nem utolsósorban ennek a nagy településnek a lakosai is. Az említett két példához hasonlóan ez az egész „zöld“ dolgozat csak kate­gorikusan követelődzik és vádol... Hinni nem akartam. Ennek ellenére mégis meg kell állapítanom, hogy nincs semmi új a nap alatt, ez már itt egyszer előfordult... Ma, amikor a szakemberekkel folytatott viták után is, a számos „pro" és „kontra“ tudatomban el­rendeződött, csak azt állapíthatom meg, mégpedig elfogulatlanul, hogy ebben a csaknem apokaliptikus jel­legű „zöld“ dolgozatban feltüntetett „tények“ nem komoly érvek, hanem hatásvadászó szándékkal, céltuda­tosan és tendenciózusan kiragadott töredékek a megalapozott, széles körű kutatási és egyéb szakmai fel­mérések adatai alapján. S ezeket a felméréseket - hiába próbálják ügyesen elkendőzni ezt ennek a „zöld“ dolgozatnak összeállítói- az állami irányító szervek társadal­mi megrendelésére készítették, a társadalmi szükségletek kielégíté­se érdekében. Nem foglalkozom és nem is kívá­nok foglalkozni ennek a brosúrának egyes részeivel. Pedig azt, amit el­hallgat. amit csak egyoldalúan fejte­get, kiragadva az összefüggésekből, problémamentesen konfrontálni le­het a tudomány és a kutatás dolgo­zóinak átfogó értékeléseivel és ja­vaslataival. Hogy túlzók? illetve nem akarom vagy nem tudom felfogni a dolgozat jelentőségét és összeállí­tóinak szándékát, akik között a véle­ményezők soraiban feltüntetik a népgazdasag, a kutatás és a kul­túra valamennyi területe jeles dolgo­zóinak neveit is, akik megítélték a különféle jelentésekben, évköny­vekben, cikkekben, de egyben a párt és a kormány határozataiban is fel­lelhető, a kutatásokkal és a felméré­sekkel kapcsolatos több mint 350 következtetést, miután az összeállí­tók ezeket ezt megfelelőképpen „feldolgozták“? Tény viszont, hogy számos feltüntetett konzultáns és szerző, miután felismerték, hogy az összeállítók célzatosan részleteket ragadtak ki abból, amit véleményez­tek, vagy szakemberekként vizsgál­tak, elhatárolták magukat az így megfogalmazott „műtől“. Az össze­állítók ebben a dolgozatban, ame­lyet „dokumentumnak“ neveznek- ki tudja, hogy gondatlanságból vagy szándékosan -, furcsa megvi­lágításba állították a jeles szakem­bereket, megállapítva a brosúrában, hogy ezt az anyagot, melynek alap­ján szerintük vitát „kell“ kibonta­koztatni a lehetséges tévedé­sek és a hézagosság tudatában..." terjesztik a nyilvánosság elé. Nos, kérem, ez legyen tehát az igényelt széles körű vitának hiteles kiindulópontja. Egy olyan vitának, amelyhez felkínálják javaslataikat is a problémák teljes, maradéktalan megoldására. Megpedig olyan maxi­malista módon, mi több, sürgősen, hogy ezt a világ egyetlen országa sem engedhetné meg magának. S így - akár tetszik ez valakinek, akár nem - tény az, hogy az ügye­sen, áltudományosan megfogalma­zott „dokumentum" mögött, amely­ből nem hiányzik a ravaszul megvá­lasztott, érzelmileg aláfestett harcra mozgósítás szinte az élet megmen­téséért, megbújik az összeállítók ka­tegorikus felhívása ..... nyilvános vitára Bratislava további fejlődésé­ről, amely a lakosság, a szakem­berek, nemzeti életünk jeles kulturá­lis, tudományos tekintélyei részvéte­lével átértékelné az eddigi stratégiát és időszerű szemszögből átfogó módon keresné Szlovákia fővárosá­nak szerepét és létformáját". Ezzel már egyszer találkoztunk, emlékeznek rá? Akkor is, húsz évvel ezelőtt, felszólítottak a „korábbi stratégia" átértékelésére. A vitákra ösztönző felhívások szerzői akkor is bebiztosították magukat azzal, hogy a tényekben „előfordulhatnak téve­dések és hézagosság“. Akkor is harsonaszóval mozgósítottak part­talan, meg nem alkuvó, engesztel­hetetlen vitákra, az ,, e 11 e n ü k “ foly­tatott társas, illetve társadalmi harc­ra. S éppen az ilyen „társas“ harcra „ellenük“ mozgósító har­sonaszónak kell tekinteni a Bratisla­váról fennhangon című dolgozatot, a „mai Bratislavának ezt a tükörké­pét". Az összeállítók szerint ez a dolgozat a tagok számát, a tevé­kenység méreteit és eredményessé­gét tekintve az egyik legnagyobb szlovákiai nem hivatásos természet- védelmi alapszervezet, a bratislavai 6. számú alapszervezet megrende­lésére készült, összhangban a Szlo­vákiai Természet- és Tájvédelmi Szövetség bratislavai városi szerve­zetében tömörült további aktív alap­szervezetek érdekeivel (neve­zetesen például a 3. és a 13. számú alapszervezettel), valamint a termé­szet, a műemlékek és a környezet szervezetlen védelmezői nem for­mális csoportjainak és egyéneinek érdekeivel összhangban.“ Emlékez­nek arra, hogy akkoriban, húsz évvel ezelőtt is, a kezdet kezdete az volt, hogy ilyen nem formális csoportok önmagukat kikiáltották az „emberi“ érdekek megváltói szándékú védel­mezőinek, jogot formálva arra, hogy nem formálisan és kategorikusan előterjesszék javaslataikat, illetve a problémákat nem formális „nyilvá­nos“ vitákban való megtárgyalásra. Ezekben azt akarták elérni, hogy „amazok“ a „formaľizmustól mentesek“, illetve a „független pár- tonkívüliek“ által meghatározott irányt kövessék. Akkoriban is ,,bé- keszeretően“ arról beszéltek hogy csak a köz javát kívánják. Az embe­reknek akkor is azt mondották, amit ma, ebben az enyhén szólva nyo­mást gyakorló és rémregényhez ha­sonlító „dokumentumban“: ér­dekünk, hogy érdeklődést tanú­sítsanak, azért, hogy ők is érdek­lődjenek közös érdekünk iránt“! Ez semmiképp sem eredeti. Vagyis, semmi új a nap alatt... Csak új köntösben jelentkezik. . A vita szükséges. Olyan vitákat kell előidézni és kibontakoztatni, amelyek segítik szocialista hazánk fejlődését. Hiszen az ellentétek és a szüntelenül kialakuló ellentmondá­sok céltudatos feloldása nélkül lehe­tetlen előrelépnünk. Különösképp manapság kell ezt hangsúlyozni, amikor a közvélemény kétségtelenül szélesebb körű és elmélyültebb tájé­koztatása. vagy ha úgy tetszik, a glasznoszty idején a társadalom szociális és társadalmi fejlődése so­rán minden szinten és nap nap után életünk részévé válik a mind sok­oldalúbb, konkrétabb, szakavatot­tabb és névreszólóbb, kritikusan elemző vita. Az ilyen vitában azonban nem lehet nem kiindulni, még a helyi jelentőségű problémáknál sem, a szélesebb ökológiai összefüggé­sekből, illetve nem lehet azokat fi­gyelmen kívül hagyni. A bratislavai problémák sem oldhatók meg helyi intézkedésekkel. Aligha hihető el, hogy az összeállítók erről nem tud­tak. Az ilyen, világszerte tiszteletben tartott szélesebb ökológiai össze­függések híján a dolgozat összeállí­tóinak „érveit“, amelyeknek lakos­sági megvitatását „meg nem alku- vóan“ követelik, nem foghatjuk fel másképp, csak rosszindulatként. Annál is inkább, mivel ezeket az „érveket“ szégyentelenül „...a le­hetséges tévedések és hézagosság tudatában...“ csempészik elénk. A „zöld" dolgozat bevezető ré­szének ez a megállapítása nyilván bizonyítja, hogy nem tiszta a lelkiis­meretük, s hogy ez a vitára noszo­gató állítólagos dokumentum nem más, mint a különféle ismert doku­mentumokat és közlésre került né­zeteket mesteri módon féligazsá­gokká manipuláló dolgozat. Ezt egyebek között bizonyítja az a tény, hogy az összeállítók ebben a dolgo­zatban az eddigi fejlődésből, a léte­ző és a várt pozitívumokból és azok­ból a problémákból, amelyek külön­féle formákban velejárói minden tár­sadalmi-termelési aglomeráció fejlő­désének (e tekintetben Bratislava nem kivétel), célzatosan és hangsú­lyozottan csak a fejlődés negatívu­mait ragadták ki s ezeket az „eddigi stratégia" valamiféle törvényszerű következményeinek tüntetik fel. S e tekintetben ez az ún. szakdolgo­zat minőségileg új megvilágításba kerül Politikai felhívássá válik, felhívássá az „eddigi stratégia" hor­dozója elleni politikai akciókra. Ugyanakkor nem állíthatjuk azt, hogy a dolgozatban feltüntetett vala­mennyi probléma kiötlött. Nem, sok közülük valóban létezik, sőt, számos közülük hosszú ideje. Nem ismeret­len kérdések ezek, nem egyszer foglalkoztak velük a legfelsőbb párt­ós kormányszervek is. A társadalmi fejlődés szociális és gazdasági ter­vei teljesítésének bővülő és elmé­lyülő kritikus szemléletű elemzése s - ne féljük kimondani - társadal­munk kezdődő forradalmi átalakítá­sának időszakában a Bratislaváról fennhangon című, elénk csempé­szett „dokumentumra" nem tekint­hetünk másképp, mint bizonyos, enyhén szólva „ellenzéki" beállított­ságú csoport törekvésére, politikai­lag aláásni szocialista társadalmunk dinamikus gazdasági és politikai fej­lődése megújításának törekvését. Nem csak a CSKP-nak, hanem vele együtt a Nemzeti Front politikai plat­formján együttműködő valamennyi szervezetnek törekvését is. S meg­győződésem szerint a Szlovákiai Természet- és Tájvédelmi Szövet­ség azon alapszervezetei tagjai zö­mének törekvését is, akiknek nevé­ben, de beleegyezésük nélkül a fel­hívás „összeállítói" akcióba lép­tek. Hisszük, hogy a Szlovákiai Ter­mészet- és Tájvédelmi Szövetség érdekképviseleti szervezetének bra­tislavai tagjai meggátolják a Bratisla­váról fennhangon című, politikai szempontból ellenzéki és szocialis­taellenes motiváltságú pamflet összeállítóinak nyilvánvaló törekvé­sét, létrehozni egy olyan érdekkép­viseleti szervezetet, amely ellenzék­ben állna a Nemzeti Front keretében fejlődő politikai rendszerrel. Az összeállítók és nyilván velük együtt ennek a „zöld" brosúrának számos véleményezője is, komo­lyan elgondolkodhatna afölött, vajon valóban céltudatosan hozzá akar­nak-e járulni a nem csekély s nem egy esetben következetlenül megol­dott környezetvédelmi problémák pozitív rendezéséhez, avagy to-, vábbra is álforradalmi módon, illetve - pontosabban - célzatosan kiraga­dott tényekkel fogják ellátni az anti- kommunista és a csehszlovákelle­nes központokat, s így azok soraiba állnak, akikről Miloš Jakeš elvtárs a CSKP KB 7. ülésén megállapítot­ta: „vannak emberek, akik azzal spekulálnak, hogy az átalakítás szembefordulhat a szocializ­mussal". Helyénvaló kérdés - miért nem szálltam vitába azokkal a helytelen nézetekkel, amelyeket ennek a való­jában tendenciózus fekete „doku­mentumnak", önmagukat tudomá­nyos szempontból „pártatlan" összeállítói terjesztettek elő. Nos, elsősorban azért nem, mivel ezt az áldokumentumot tartalma, formája és szándékai miatt csak elutasíthat­juk. Olyan anyagként, amelynek cél­ja „szakszinten“ célzatosan megté­veszteni a nyilvánosságot, s ezáltal politikailag fokozatosan aláásni a di­namikus társadami fejlődés megújí­tásának jelenlegi törekvését. Továb­bá azért nem vitázom, mivel nincs miről vitatkozni a szerzőkkel, akik a „széles nyilvánosság“ részvételé­vel parttalan vitára ösztönöznek a nyilvánosság elmélyülő tájékozta­tása idején, s ezt a vitát olyan érvek­kel szorgalmazzák, amelyek - saját megállapításuk szerint - nem zárják ki a „lehetséges tévedéseket és a hézagosságot", vagyis amelyek a tények elferdítésének szándékával nyilvánvalóan féligazságokra épül­nek. A komoly vitának gyümölcsöző­nek kell lennie, hiteles, nem tenden­ciózus adatokra kell támaszkodnia. Az egész „esetből“ elsősorban a tanulságot kell határozottan levon­ni. Ez szemléltető példája, hogy ko­runk világában milyen intenzív harc folyik az ökológia problémákkal kap­csolatban, milyen sokoldalú figyel­met kell fordítani pozitív megoldá­sukra és a nyilvánosság e kérdések­ről való széles körű tájékoztatására. Jozef Lenárt elvtárs ezt így fejezte ki az SZLKP KB januári ülésén: „Ne feledkezzünk meg arról, hogy az ökológia, a környezetvédelem kér­déseinek van politikai vonatkozásuk is. Az antikommunista propaganda arra törekszik, hogy a szocializmus­sal szemben visszaéljen a „környe­zetvédelmi érvekkel“. Az ilyen kísér­letek előszele nálunk is érezhető, örömmel fogadjuk az emberek ér­deklődését és széles körű aktivitását a környezettel kapcsolatos kérdé­sekben, de ellenezzük az egyének olyan cselekvését, amely az „ökoló­giai borúlátás“ terjesztésével félre­vezeti az állampolgárokat, bizalmat­lanságot kelt rendszerünk ereje és lehetőségei, a párt politikája iránt.“ A „zöld" brosúra esete ennek szemléltető példája... DANA PISKOROVÁ 1948. február 6-án népes csoport kereste fel a Közellátási Megbízotti Hivatalt. A megbízott eltitkoltatta magát, hivatalosan „házon kívül volt", s így a cso­port vezetője a helyettesének adta át a magával hozott nyilat­kozatot. Kik voltak ezek a látogatók, s mit tartalmazott az említett nyi­latkozat? A bratislavai munkások és vasutasok képviselői voltak, akik - családtagjaikkal együtt - harmincezer felnőtt és gyer­mek nevében szóltak. Nyilatko­zatukban kifejtették, hogy tovább már nem hajlandók túrni a közel­látási nehézségeket. Gyermeke­ik alultápláltak, majdnem éhez­nek, jelentős részük beteg. Ha továbbra is kevés lesz a hús, a tej, s akadozik a zöldségellá­tás, akkor beszüntetik a munkát. Követelték, hogy a Megbízotti Hivatal késedelem nélkül bizto­sítsa a szükséges élelmiszer­mennyiséget. Maradéktalanul számolja fel a feketepiacot, von­ia felelősségre a feketézéssel vagyonokat összeharacsoló lel­kiismeretlen embereket, s ne a szegény- és a kisparasztokra rójon egyre nagyobb terheket. Ezek kötelezettségeit már nem lehet emelni, viszont lehet a nagybirtokosokét. Figyelmez­tetik az illetékeseket, hogy a munkásság már elérkezett a tűrőképesség határára. A megbízott helyettese igye­kezett áthárítani a felelősséget a nemzeti bizottságok tisztségvi­selőire, mert véleménye szerint az ő kötelességük a közellátás biztosítása és a kereskedők ellenőrzése. Megígérte, hogy ellenőrzik az éjjeli mulatókat, ahol állandóan van jó minőségű hús. Emelik a bratislavai piaco­kon a halkínálatot, hogy átmene­tileg ezzel is javítsanak a helyze­ten. Gondoskodnak az elégtelen hűtőkapacitás kibővítéséről. Január végén és február ele­jén futótűzként terjedt el az or­szágban a nemzetiszocialisták javaslata, amelyben az állami al­kalmazottak 25 százalékos fize­tésemelését kérték a parlament­től. Tudták, hogy az adott gazda­sági helyzetben ilyen jelentős ki­adástöbblet bebiztosítása lehe­tetlen, hisz az állami alkalmazot­tak száma az 1938-as 460 ezerről 700 ezerre emelkedett. Ezzel szemben a CSKP és a szakszervezetek elnöksége új jövedelemtörvény kidolgozását sürgette és 900 koronás egysze­ri adómentes, szociális segély kiutalását ajánlotta [Másik javas­latuk az alkalmazottak számá­nak a csökkentésére vonatko­zott. A polgári pártok elvetették ezeket az indítványokat, ame­lyek lehetetlenné tették volna a helyzet általuk óhajtott olyan kiéleződését, hogy az kormány- válsághoz vezessen.-va-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom