Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-06 / 30. szám, szombat

Hogy újra mosolyoghassanak Orvoslásra várva A fogorvosok már jó néhány évti­zede hangsúlyozzák a fogszuvaso­dás megelőzésének fontosságát Egészségügyünk ezért a fiatalok fogorvosi ellátásának tökéletesítését tartja elsődlegesnek, s ma már úgy az óvodások, mint az alapiskolások megszokták, hogy rendszeresen ellenőrzik, illetve kezelik fogsorukat. Országszerte megoldották a gyere­kek ellátását, kissé nehezebben ér­hető el viszont, hogy a serdülök (főleg a szaktanintézetekből) is részt vegyenek a kötelező vizsgálatokon. A felnőttek, köztudott, nem sze­retnek fogorvoshoz járni, annak elle­nére, hogy tudják, a halogatás kö­vetkezménye fogaik elvesztése. Dr. Aladár Skačányi a nagymegyeri (Čalovo) rendelőintézet fogászatá­nak vezetője röviden felvázolta a he­lyi és a körzethez tartozó községek­ben működő rendelők munkáját. Alátámasztotta azt a véleményt, mely szerint sokban javult az alapis­kolások szájhigiéniája. Elmarad vi­szont az óvodások ellátása azokban a községekben, ahol a fogorvoshoz utazni kell. Szóba került a felnőttek fogápolása, s így jutottunk el a fog- technikusokhoz. nőm sem kell, hogy ez az ide-oda utaztatás időigényes. A munkát csak akkor tekinthetjük befejezett­nek, ha már a beteg szájába kerül. Megtudom, a laboratóriumban a technikusok (az egészségügyben egyedülállóan) normák szerint dol­goznak, s amióta ezek 60-70 száza­lékkal emelkedtek, azóta a fejük gyászban van. Minden munkafázis időtartamát előírták, betartása fon­tos, a normát teljesíteni, sőt a meg­engedett mértékig (egyéni elbírálás szerint 100-125 százalékig) túl kell lépni. Hogy miért? A bérezés miatt. Ezért nem mindegy, hogy mikor és mennyi munkát kapnak egyszerre, de főleg milyent. Valamennyien vall­ják, a rögzített, nem kivehető fogpót­lásokat jobb készíteni mint a kivehe­tőket. A laboratórium tavaly október­ben 96 százalékra, novemberben 106 százalékra, decemberben 99 százalékra teljesítette tervét. S míg az idősebbek - gondokkal bár - de teljesítik normáikat, a fiatalok nem győzik.- Megfelelni a követelményeknek nagyon nehéz - mondta határozot­tan Hencz Éva, aki már néhány évtizede dolgozik technikusként. A norma gondot okoz, de nemcsak a megyeri fogtechnikusoknak (Lőrincz János felvétele) Bevallom, a sok müfog, híd láttán kicsit kellemetlenül éreztem magam, de amint odafigyeltem a fogtechni­kusok munkájára, rá kellett jönnöm, hogy tulajdonképpen ők azok, akik munkája nyomán újra mosolyoghat­nak az emberek. Kubicsek Dezső, a nagymegyeri fogtechnikai labora­tórium vezetője készségesen szá­molt be munkájukról, örömeikről, ne­hézségeikről. A körzetekből a prote- tikai munkákat hetenként kétszer szállítják a laboratóriumba. - A mun­kát ki kell adnom nyolc kollégámnak, akik azon vannak, hogy minél előbb készítsék el a protézist, hidat stb., s az minél előbb visszakerülhessen a körzetre. Ott a fogorvos próbát végez, s ha valami nem jó, az egész körforgás megismétlődik. Monda­- Amikor mi kezdtük, a normák elfo­gadhatók voltak. Most a ,,minden­áron teljesítenünk kell“ kényszer so­kat levon a feladat szépségéből- közölte, s a szemközti munkatárs­nőjére pillantva, határozottan kije­lentette: - Nem szeretnék kezdő lenni. Marczall Andrea csak bólintott a tapasztaltabb munkatársnő sza­vaira. - Nekem nem jön össze a nor­mám, bármennyire is igyekszem. (- Pedig határozottan ügyes a kollé­ganő - mondta csendesen Kovács András.) Tanulmányaim befejezté­vel, itt a laborban eleinte fantomo­kon dolgoztam vagy mindig ugyan­azt csináltatták velem. A magam hiányos tapasztalataira nem tá­maszkodhattam, s ha nincs a segí­tőkész kolléganőm, Polák Ági, azt hiszem, megfutamodtam volna. Benne igazi tanítómra találtam. Po­lák Ágota hevesen elhárította a di­cséretet. - Amikor én kezdtem, ez még Sellyén (Šaľa) volt, egy kiváló technikus gondjaira bíztak. A taní­tóm nemcsak a szakmaszeretetre, de a mesterfogásokra is megtanított, készségesen adta át sokéves ta­pasztalatait. Pedig a fogtechnikusok közismerten irigyek. Emberségéből sokat merítettem, s elhatároztam, ha majd egyszer tehetem, ilyen leszek én is. - Az öntésnél kaptam a leg­több útmutatást - vetette közbe Andrea. S hogy ezt miért hangsú­lyozta, azt csak akkor értettem meg, amikor ismét a normán keresztül vizsgáltuk a problémát. Valaha az öntést - bonyolult és nagy pontos­ságot igénylő munkafolyamat - 15 óra alatt végezték. Ma az időtartam lerövidült 5 órára, s ugyanúgy végzik a műveleteket, mint azelőtt. (Nem csoda, ha ezek hallatán az ember­nek kétségei támadnak a munka minőségét illetően.) - A minőségre ügyelni kell - olvasott gondolataim­ban Kubicsek Dezső - hiszen az esetleges hibák elhárításával, kijaví­tásával a norma nem számol. - Hiá­ba értjük meg a beteget, s elfogad­juk sürgetését, hiszen kellemetlen foghíjasnak lennie, lehetetlen a munkát elvégezni - vette át a szót Polák Ági. - A norma gondot okoz.- Ennek ellenére- szólt közbe ismét a főnök - megtartjuk a határidőket. Belső rendelet szerint a togkoronát 7, a hidat 10 napon belül kell elké­szítenünk, a müfogsort stb. meg négy-ót héten belül.- Becsülettel végezzük úgy a könnyű, mint a nehéz munkát- vallotta Hencz Éva -, de teljesíteni a vállaltakat nehéz. S a munkafelté­teleink sem jók - mutatott maga köré. A két kis helyiségben négye­sével ülnek, van aki nem jut sok természetes fényhez. A munkaasz­tal mögötti életterük is szűk. A kis műhelyből, ahol a gipszöntvények készülnek, a kezdettől fogva hiány­zik az elszívóberendezés, még jó, hogy a járási egészségügyi intézet néhány korszerű műszer beszerzé­sével kényelmesebbé tette munká­jukat, s így a poros helyiségben nem tartózkodnak sokáig. A nagymegyeri fogtechnikusok problémája nem egyedülálló, hiszen a normarendszer Szlovákia vala­mennyi szakemberét érinti. Beszél­getőtársaim nyíltan szóltak ne­hézségeikről, de arról is nem tudják, hova fordulhatnának orvoslást re­mélve. Véleményükre ezidáig nem volt kiváncsi senki, úgy érzik, hiba csúszott a normák megállapításába. Úgy érzik, a rájuk nehezedő felada­tok miatt megszűnőben a munká­ból fakadó örömük, elégedettségük. Pedig a jó, minőségi munkának ez alapfeltétele. PÉTERFI SZONYA Az idei szokatlanul enyhe tél or­szágszerte megkönnyíti az energia­ipar feladatainak teljesítését. Eddig azon kívül, hogy a villany- és a fűtő- erőművekben még egyszer sem volt szükség a berendezések maximális teljesítményére, az utóbbi két hó­napban több helyen átmenetileg le is állhatott a generátorblokkok néme­lyike, a távfűtő műveknél pedig csak alig több mint 65 százalékos a kazá­nok kihasználtsága. A vártnál kisebb energiaigénylések már jelentős fűtő­anyag-megtakarításokat tettek lehe­tővé, miközben a lassúbb üzemme­net mindenütt fokozottan kíméli az erőművek berendezéseit.-Az utóbbi 10-15 év átlagához képest decemberben és januárban naponta mintegy 1200-1300 mega­wattórával kisebb volt a CSSZSZK termelővállalatainak, intézményei­nek és háztartásainak áramfogyasz­tása - tájékoztatott Gustáv Moskov- čák mérnök, a žilinai Szlovák Ener­getikai Diszpécserközpont ügyele­tes vezetője. - Ebből folyamatosan 250-300 megawatt órát az SZSZK­ban takarítottunk meg a tavaszias időjárásnak köszönhetően. Ugyan­akkor csökkent a földgázfogyasztás mértéke is. Tavaly ilyenkor például 24 óránként több mint 61 millió köb­méter földgáz fogyott el hazánkban, most 45 millió köbméter is bőven elegendő. Leginkább azonban a gőzturbinás villanyerőmúvek fűtő­anyag-megtakarításainak örülünk, hiszen eddig összesen csaknem 4,5 millió tonnára növekedett a leraka­tok szénkészlete, ami egymillió 700 ezer tonnával több a tavalyinál. A bőséges tartalékok még úgy is lehetővé teszik az energetikai mér­legegyensúly megtartását, ha a ké­sőbbi hetekben kemény fagyok ne­hezítenék az újabb tüzelőanyag- szállítmányok kirakását a vasúti szerelvényekből.-Tehát nem lesznek korlátozá­sok az energiaszolgáltatásban?- Villanyáramból a tavalyi ke­mény tél ellenére is teljesíteni tudtuk a fogyasztók minden igénylését. Az idei csúcsfogyasztási hónapokra megint úgy készítettük elő az erő­müveket, a transzformátor-telepe­ket, a magas feszültségű távveze­ték-hálózatokat, hogy hasonló hide­gek esetén se kényszerüljünk korlá­tozni a nagyfogyasztók felhasználá­sát. Most az enyhe időjárás nagyban megkönnyíti a munkánkat, szükség esetén azonnal gondok nélkül szá­mottevően fokozhatjuk az energia- termelést. A jelenlegi igen kedvező energeti­kai mérleg megőrzését a szlovákiai villanyerőművek egyre nagyobb tel­jesítményekkel segítik elő. Január­ban összesen több mint egymilliárd 783 millió megawattóra áramot ter­meltek az SZSZK-ban. Ennek 55,3 százaléka a Jaslovské Bohunice-i atomerőműből, 33,1 százaléka pe­dig a hőerőművekből jutott a veze­tékhálózatokba. Mivel ugyanakkor a kiadósabb esők és az eddig hullott hó gyors elolvadása jócskán meg­növelte a tározókat tápláló folyók vízhozamát, a tervezettnél nagyobb lehetett a vízerőművek igénybevéte­le is. LALO KÁROLY A benešovi Technometra hidraulikus agg­regátorokat gyárt, amelyeket elsősorban a re- pülögép-iparban alkalmaznak. A vállalat termé­keinek 60 száza­léka a legjobb minőségi kate­góriába tartozik, a megfelelő szín­vonalat a folya­matos innováció biztosítja. Felvé­telünkön Václav Pišték, a vállalat dolgozója egy kéziszivattyu méreteit ellen­őrzi. (Petr Josek felvétele -r ČTK) APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ LEGOLCSÓBB A MEGTAKARÍTOTT ENERGIA Januárban is kevesebb áramot fogyasztottunk a tervezettnél • Bőséges fütö-készletekkel rendelkeznek a hőerőművek ■ 1988. január 29- én ünnepelte 40. születésnapját a dol­gos Kezű férj, édes­apa, testvér, sógor, Bencs András Nagybalogon (Veľký Blh). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, s jó egészséget és hosszan tartó, boldog életet kívánnak: felesége: Mária, lányai: Marika és Mar- celka. A jókívánságokhoz csatlakozik Andrea és az egész rokonság. Ú-414 ■ 1988. január 27-én ünnepelte 60. szü­letésnapját Szvetkó József Vágtornócon (Trnovec nad Váhom). E szép ünnep alkalmából szeretettel kö­szönti, és jó egészséget kíván: lánya, veje és kis unokája: Pityuka, aki csókolja a nagyapát. Ú-415 ■ Szivünk teljes szeretetével kö­szöntjük drága jó fiunkat, ifj. Z e I e n á k Szilvesztert (Véke - Vojka), aki február 2-án ün- ünnepelte 30. szüle­tésnapját. E szép ün­nep alkalmából sok erőt, egészséget és hosszú, békés, bol­dog életet kívánnak sok szeretettel: szülei, nénje. sógora családjukkal és öccse feleségével és családjával. Ú-483 ■ Szivünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, nagyapát, Kosár Dezsőt (Gabčíkovo), aki február 6-án ünnepli 50. születésnap­ját. E szép ünnep alkalmából erőt, egész­séget és hosszú, boldog életet kíván családja körében: szerető felesége: Nelli, lánya: Icu, fia. Matyi, menye. Aranka, veje: Laci, vala­mint unokái: Lacika, Mónika, Matyika és a kis Szabolcs, akik sokszor csókol­ják a nagyapát. Ú-365 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó fiút, testvért, édesapát, Inczédi Zoltánt (Gellér - Holiare), aki január 24-én ünnepelte 30 születés­napját, valamint a drága jó lányt, testvért, édesanyát, Velsiczné Inczédi Katalint, aki január 24-én ünnepelte 20. születés­napját. E szép ünnepek alkalmából szív­ből gratulálnak, s jó egészséget, boldog­ságot és még hosszú, nyugodt életet kívánunk családjuk körében. Szerető édesapjuk, testvérük: Józsi családjával, kislánya: Gyöngyike, kis­fia: Danika, valamint az egész rokon­ság Ú-375 ■ 1988. február 4-én ünnepelte 60. szü­letésnapját a szerető édesapa, nagyapa, após, Madarász Dezső (Novy Pŕerov u Mikulova). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, s hosszú, nyugodt életet kívánunk, hogy még sokáig éljen szerető családja körében. Felesége: Bözsi, három fia: Dezső, József, Jaroslav családjukkal, valamint nászai és nászasszonyai Ú-392 ■ 1988. február 5-én ünnepelte 40. szü­letésnapját Horváth Ernöné Szabó Margit (Marcelová). Ez alkalomból erőt, egészséget és na­gyon hosszú, boldog életet kívánunk csa­ládja körében Szülei és testvérei családjukkal Ne- mesócsáról (Zem. Olča). Ú-405 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS mmm jtšÉk ä 'JRh ■ Hálás szívvel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, szomszédnak és mindazoknak, akik elkísérték utolsó út­jára a 76 éves korá­ban elhunyt drága jó édesanyát, anyóst, nagymamát, déd- mamát, özv. Rózsa Mihályné Rácz Margitot a nyárasdi (Topol’niky) temetőbe. Külön köszönjük Kocsis Ilona tanítónő megható búcsúbeszédét, s a sok virágot, koszorút, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család Ú-438 ■ Köszönetét mondunk a rokonoknak, ismerősöknek, szomszédoknak, a falu la­kosainak, a polgári ügyek testületének a szép búcsúbeszédért és mindazoknak, akik 1988. január 12-én elkísérték utolsó útjára Zvara Andrást (Ipolyhidvég - lp. Predmostie). Gyászoló családja: nevelőanyja és ki­lenc testvére Ú-452 WM ■ Fájdalomtól meg- tört szívvel, könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves rokonnak, is­merősnek, jó barát­nak, a falu lakosai­nak és mindazok­nak, akik 1988. janu­ár 16-án elkísérték utolsó útjára a nagybalogi (Veľký Blh) temetőbe a draga jó férjet, gondos édesa­pát, nagyapát, testvért, sógort, id. Varga Istvánt, akit a kegyetlen halál 64. évében, váratla­nul, búcsúszó nélkül ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszo­rút és az őszinte részvétnyilvánítást, me­lyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat. Jóságát és szeretetét örökké őrzi: gyászoló családja. Ú-479 ■ Az idő múlik, de a fájdalom megma­rad. Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, apára, nagy­apára, Tóth Gyulára, akit a kegyetlen halál 1987. február 8-án ragadott ki szerettei köréből. Kegyelettel emlékezünk rá ezen az első évfordulón Felesége, leánya, veje és unokái: Ti­bor, Krisztián, valamint az egész ro­konság Ú-240 ■ Egy éve, 1987. február 6-án, 57 éves korában örökre eltávozott szerettei kö­réből Ravasz Ferenc Felsőpatony-Réten (Horná Potôň - Lúky). E szomorú évfordulón fájó szívvel, emlé­két örökké szívünkben őrizve gondolunk rá. Gyászoló családja Ú-491 ÚJ SZÚ 6 1988. II. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom