Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-06 / 30. szám, szombat

KIS _______ NYELVŐR Eg y hét a nagyvilágban Január 30-tól február 5-ig SZOMBAT: Fejszál szaudi külügyminiszter munkalátogatását be­fejezve elutazott Moszkvából VASÁRNAP: A svájci Davosban Papandreu görög és Ozal török kormányfő közös sajtóértekezleten ismertette a két ország kapcsolatainak rendezésére irányuló elképze­léseit HÉTFŐ: Whitehead amerikai külügyminiszte.-helyettes varsói látogatásával megkezdte európai körútját - A finn elnökválasztásokon egyik jelölt sem szerzett abszolút többséget, így a döntés az elektori testületre maradt KEDD: A KGST végrehajtó bizottságának 126. ülese kezdő­dött meg Moszkvában - Genfben megnyílt a leszerelé­si konferencia idei ülésszaka, amelyen felszólalt Bo- huslav Chňoupek is SZERDA: Az amerikai képviselőház elutasította a nicaraguai ellenforradalmárok segélyezését CSÜTÖRTÖK: Moszkvában bejelentették: elvi megállapodás született Jazov szovjet honvédelmi miniszter és Carlucci ameri­kai hadügyminiszter találkozójáról PÉNTEK: Mubarak egyiptomi elnök Rómából Athénba utazott (előzőleg Bonnban, Londonban, Washingtonban és Párizsban tárgyalt) • közép-amerika Kontra Megkontrázta az amerikai képviselő- ház Ronald Reagan kontrasegély-kérel- mét: leszavazta a nicaraguai ellenforra­dalmároknak szánt 36 millió dolláros tá­mogatást. Pedig mi mindent tett az elnök, hogy meggyőzze a honatyákat a segély szükségességéről! Bevetette minden te­kintélyét és ékesszólását, győzködött, te­lefonált, tévébeszédében fenyegetőzött is, megint előhozta a „szovjet előrenyo­mulás" mumusát. Hiába fáradozott. Rea­gan súlyos erkölcsi vereséget szenvedett, ami ránézve két okból is szomorú: egy­részt, mert a kontrák támogatását mint­egy az amerikai külpolitika legfőbb priori­tásává tette, másrészt, mert elnöki meg­bízatásának utolsó évét kezdte meg, amely alapján egész tevékenységét elbí­rálhatja az utókor. Nos, ez a kudarc lényegében várható volt, ugyanis a közép-amerikai fejlemé­nyek az utóbbi hónapokban nem igazán kedveztek a washingtoni kemény irányvo­nalnak. A térség öt államfője által tavaly augusztusban jóváhagyott rendezési ter­vet szinte mindenki támogatja, kezdve a latin-amerikai országokkal (pl. a Conta- dora- és a limai csoport tevékenyen vesz részt az Arias-terv megvalósításának ellenőrzésében), a szocialista közössé­gen át egészen a nyugat-európai államo­kig (ez Ortega nicaraguai elnök e heti körútja során is bebizonyosodott). Csak épp az Egyesült Államok tett meg mindent a békefolyamat meghiúsításáért. Igaz, ez is a fő oka annak, hogy határozottabb előrelépésre eddig nem volt lehetőség Közép-Amerikában. A kontrasegély kongresszusi elutasí­tása nagy lökést adhat a békeerőfeszité- seknek, ám naiv dolog lenne azt hinni, hogy most minden egycsapásra könnyeb­ben fog menni. Ennek több oka van: 1. A kontráknak nyújtott támogatás egyéb (és amint azt az Irangate-botrány is tanúsította: nem mindig legális) csator­nái nyilván nem apadnak el, s különben is, az elmúlt hetekben-hónapokban az ellenforradalmi csoportok készleteit - épp a kontrasegély leszavazásától tartva - je­lentősen feltöltötték. 2. Azért sem lesz egyszerű a rendezé­si folyamat, mert az öt közép-amerikai ország között továbbra is számos kérdés­ben ellentétek uralkodnak, belső okok miatt vagy külső, amerikai nyomás alatt nem mindegyik hajlandó egyformán vég­rehajtani az Arias-tervet. 3. Bár Nicaragua elöljár a béketerv rendelkezéseinek megvalósításában, a sandinista kormánynak bonyoldalmak egész sorával kell még szembenéznie. A héten pl. a legális politikai ellenzék elutasította a tavaly decemberben meg­szakadt párbeszéd felújítását, amely célja a nemzeti megbékélés előmozdítása len­ne. Az ellenzéki pártok távolmaradtak a keddre meghirdetett tárgyalási forduló­ról, ami azt jelzi, nem nagyon értékelik az eddig tett könnyítéseket (a rendkívüli álla­pot megszüntetését, számos lap megjele­nésének és több rádióadó működésének engedélyezését stb.), vagyis kérdéses, hajlandók-e a kormánnyal közösen kidol­gozandó kompromosszumok keresésére. További engedményeket követelnek, vér­szemet kaptak. Ugyancsak nehéznek ígérkeznek a fegyveres ellenforradalmá­rokkal megkezdett tűzszüneti tárgyalá­sok. A kontrák vezetői szintén messze­menő politikai engedményeket akarnak kicsikarni Managuától. A felek minden­esetre múlt szombaton San Jóséban megegyeztek abban, hogy február 10-én, ezúttal Guatemalaban újabb fordulót tar­tanak. Az elmúlt hét azonban hozott sikert is a nicaraguai kormánynak a belső megbé­kélésre tett erőfeszítéseiben A sandinista vezetés és az indián ellenforradalmi cso­portokat tömörítő szervezet, a Yatama képviselői szerdán megállapodtak a harci cselekmények felfüggesztésében. A hat­pontos megállapodást Tomás Borge bel­ügyminiszter és Brooklyn Rivera, a Yata­ma vezetője írta alá. A dokumentum meg­határozatlan idejű fegyvernyugvast he­lyez kilátasba, de van remény arra, hogy a március elején Managuában folytatódó megbeszéléseken a tűzszünet végleges feltételeit is kidolgozzák. A most elért fegyvernyugvásnak komoly politikai jelen­tősége van, ugyanis a kormány és az északkeleti partvidéken élő indiánok vi­szonyában lezárulhat az a bonyolult, konfliktusokkal terhes szakasz, amely az 1979-es forradalom győzelmét követő hi­bás döntések nyomán kezdődött. Egyszóval: kétségtelenül a békés megoldásnak adott nagyob esélyt az amerikai törvényhozás a kontrasegély elutasításával, de ennek kihasználása még hosszú és nehéz folyamat lesz... GÖRÖG-TÖRÖK VISZONY Szomszédok szándéka Andreasz Papandreu görög kormány­fő Turgut özal török miniszterelnökkel a svájci Davosban megtartott találkozóját úgy értékelte az athéni kormány ülésén, hogy az ,,lehetővé tette egy európai fe­szültséggóc eltűnését“. A múlt idő azért kicsit túlzás, de a két ország mindenképp jelentős lépést tett a „hagyományosan rossz“ kapcsolatok javítása felé. Az, ami­ben a nemzetközi gazdasági szeminá­rium alkalmával tartott találkozóján Pa- pandreau és özal megállapodott, csak a kezdet, s Athén és Ankara részéről még kompromisszumok sorozatára lesz szük­ség az évek során felhalmozódott vitás kérdések tényleges rendezése érdeké­ben. De ha minden jól megy, akár gyors és látványos is lehet a közeledés. A lé­nyeg most az, hogy a szomszédoknak ez a szándéka. A két kormányfő elhatározta, a kétol­dalú kapcsolatok javításán, s a hosszabb távú békés együttműködés megteremté­sén fog fáradozni. Közvetlen telefonösz- szeköttetést, azaz „forró drótot" létesíte­nek az athéni és az ankarai miniszterel­nöki hivatal között, amelytől azt remélik, hogy megakadályozza a tavaly márciusi válsághoz hasonló helyzetek kialakulását. (Emlékezetes, az égei-tengeri kontinen­tális talapzat fölötti szuverenitás miatt a háború küszöbére sodródott a két or­szág.) Elhatározták továbbá/hogy a kor­mányfők rendszeresen, évente legalább egyszer találkoznak Papandreau és özal legközelebb a márciusi brüsszeli NATO- csúcson folytathat megbeszélést, s előre­láthatólag a török kormányfő még az idén Athén vendége lesz. A politikai és a gaz­dasági problémák rendezésére görög-tö­rök munkabizottságokat hoznak létre, s megalakítják a közös kereskedelmi ka­marát is. Már a davosi találkozó után közölték, hogy márciusban két vegyesbi- zottsagot alakítanak az égei-tengeri hatá­rok kijelölése, illetve Ciprus demilitarizálá- sa céljából. Figyelemreméltó vetülete a davosi át­törésnek, hogy a török oktatási miniszter javasolta: mindkét ország vonja ki a for­galomból azokat a történelemkönyveket, amelyek a másikat rágalmazzák. Ez ugyanis jelentősen hozzájárulhatna a na­cionalista érzelmek tompításához, a gö­rög és a török nép körében sokáig mes­terségesen táplált ellenséges érzések megváltoztatásához. Ez, persze, hosz- szabb időt igényel, de alapvetően befo­lyásolhatja a görög-török viszony jövőjét. A kapcsolatok normalizálása Papandreu szerint 3-5 éves folyamatot igényel. Ez az időszak most mindenképp elkezdődött. A két NATO-tagállam viszonyát lénye­gében három probléma terheli. 1. az égei- tengeri görög szigetek és a török száraz­föld közötti határ, s ezzel összefüggésben 2 a kontinentális talapzatban rejlő kőolaj­kincs „hovatartozásának“ kérdése és 3. Ciprus Ez utóbbiról a derűlátó davosi közlemény nem is tett említést, nyilván azért, mert az „ünneprontás" lett volna. A földközi-tengeri szigetország ügyében ugyanis a legtávolabbi a két ország állás­pontja. Márpedig ez tekinthető a viszály alapkövének, s rendezése nélkül nem lehet szó átütő görög-török közeledésről A ciprusi csomó egyelőre nem csök­kenti a görög-török nyitás jelentőségét Átvágása talán lehetővé válik, a más vitás kérdések rendezése során szerzett ta­pasztalatok birtokában. Ez mindenképp megfelelne egész Európa érdekeinek, kö­zelebbről pedig a balkáni együttműködés­nek is. A térség külügyminiszterei egyéb­ként e hó 24-én Belgrádban először ülnek össze, s munkájukat Athén és Ankara jószándéka nyilvánvalóan megkönnyíti. PAPUCSEK GERGELY A segély most leszavaztatott, de azért: irány Nicara- Andreasz Papandreu és Turgut özal történelminek gua... (Julo Polák karikatúrája) nevezhető kézfogása Davosban Mit is lehet teljesíteni? Sok mindent. Ha a munkások egész évben teljesítik a normát, a munkahely teljesíti a tervet Teljesíthetjük például valakinek a kéré­sét, a katona a parancsot, a dolgozó a feladatot, a szülő pedig a gyermeknevelés során kötelességét teljesíti. A közlekedési dolgo­zók ünnepnapokon is szolgálatot teljesítenek. Minden egészséges fiataf, aki a sorozáson megfelel a követelményeknek, katonai szolgá­latot teljesít, a megbízható emberek pedig mindig teljesítik ígéretüket vagy a vállalt kötelezettséget Teljesítheti-e valaki az adott szót? Az adott szó egyet jelent a kötelező ígérettel. Az ígéret szép szó, ha megtartják, úgy jó- állapították meg már a régiek. Erre a közmondásra szoktunk ma is hivatkozni, ha valakinek szemére akarjuk vetni, hogy megfeledkezett ígéretéről, ígéretét nem teljesítette. Az ilyesmi általában többé- kevésbé feszült légkört szokott teremteni. Kellemes légkörben gyűjtötte össze az anyagot az a tudósító, aki az egyik évzáró tanácskozásról készített beszámolójában arról írha­tott, hogy a szervezet tagjai emelt fővel jelentették: ,,A vállalt kötelezettségeket egytől egyig határidő előtt teljesítettük." Nyilván ezt akarta kiemelni tudósítása tömör címével. Csakhogy a címet nem választotta meg szerencsésen, amikor e mellett a három szó mellett döntött: „Adott szavukat teljesítették.“ Az illető tudósító is minden bizonnyal tudja, hogy a keresztezett fajták még sikerültebbek szoktak lenni, mint az eredetiek. Ez azonban nem állítható az adott szavát megtartja és az ígéretét teljesíti keresztezésével létrehozott szókap­csolatról. Szó szavunkkal nagyon sok állandósult szókapcsolatban találko­zunk. Aki szavát adja valamire, és nem mentik fel a szava alól, ha rendes ember, állja a szavát. A jellemes emberek megtartják szavu­kat, a jellemtelenek megmásítják, megszegik, néha pedig visszavon­ják szavukat Arról mondjuk, hogy tartja szavát, aki teljesíti ígéretét. Az is megtörténik, hogy a nagylelkű ellenfél nem ragaszkodik az elhangzottakhoz, hanem visszaadja valakinek a szavát. Általában nem könnyű eligazodni azon, aki játszik a szavával Nem nehéz szaván fogni az olyan embert, aki könnyelműen, felelőtlenül ígérget. Aki nem teljesítette ígéretét, nem tartotta meg adott szavát. A felsorolt állandósult szókapcsolatok egytől egyig kifogástalanok, elég gyakran igénybe is vesszük őket, de hogy valaki adott szavát teljesítse, ez ellen szót kellett emelni. HASAK VILMOS A holdvilágos éjszaka ellentéte Egy kéziratban arról olvastam, hogy néhány fogoly szökést tervez. ..Már minden elő volt készítve, csak a holdfogyatkozásra vártak, mert holdfényes éjszakán jóval nagyobb a veszély" - így a szöveg. Helyes-e vajon az adott összefüggésben a holdfogyatkozás főnév használata? Bizony nem helyes, hiszen a holdfogyatkozás az a jelen­ség, hogy bizonyos helyzetben holdtöltekor a Föld árnyékot vet a Holdra, és egészben vagy részben elfedi. Mint tudjuk, a holdfogyat­kozás nem valami gyakori és rendszeresen ismétlődő jelenség, ennélfogva ugyancsak sokáig kellene rá várniuk a szökésre elszánt raboknak. A szökni készülők tehát nem a holdfogyatkozásra vártak, hanem vagy borús, felhős éjszakára, amikor a holdfény nem hatol át a felhőzeten, vagy pedig arra vártak, amikor az újhold és holdtölte közt számukra kedvező, azaz kései a holdkelte, illetőleg amikor az utolsó holdnegyed véget ér, és még nem jelenik meg az újhold. Mindenképpen holdtalan éjszakára vártak, nem pedig holdfogyatko­zásra. A Hold látható alakja holdtölte és újhold közt napról napra változik; azt mondjuk: a hold fogy, a hold fogyóban van: ezt az egész jelenséget holdváltozásnak nevezzük. A holdváltozás szabályosan ismétlődik. Ám a Holdnak a holdváltozás során végbemenő fogyását nem nevezhetjük holdfogyatkozásnak, mert mint már megállapítottuk, holdfogyatkozás szavunk egy bizonyos, nem szabályosan ismétlődő, sajátos csillagászati jelenségre vonatkozik. MAYER JUDIT A hangoskodás: ököljog a beszédben Egy önkiszolgáló étteremben hangos szóváltásra figyelt föl a ven­dégek serege: az ételt váró férfi éktelenül kikelt a pult mögött dolgozó kiszolgáló ellen, mivel az - mint kiderült, okkal - késlekedett. A szitkozódásban válogatott szavak illették az egész vendéglátóipari egységet, és hangos követelés hangzott el a panaszkönyvért. Egy presszóban a kávéfőzőnőt érte hasonló bántalom, sőt kemény kioktatás azért, mert a kávé nem bizonyult elég erősnek. Ki ne lett volna már tanúja durván felcsattanó hangnak, amely méltatlankodva és követelődzve harsant föl vélt vagy netán valódi sérelem nyomán nyilvános helyen- üzletben, autóbuszon, vasúti pénztárablak előtt stb.? A kiabáló ember rendszerint célt téveszt. Feltűnést kelt, megza­varja környezetét, ellenszenvre hangolja maga iránt a jelenlevőket. Legtöbbször joggal, hiszen - mint Moliére a ,,Tartuffe“-ben mondja- ,,aki zajt csap, nem az igazi legény“. A hangoskodás a viselkedés és a beszéd műveletlenségéről árulkodik, sőt megsérti az emberi párbeszédnek, a kommunikációnak a kötelező szabályait is. Miért, hogyan? Először is lármával, azzal, hogy - mint szólásunk mondja - majd felveti a hazat; „azt műveli, mint a világ ördöge“, azaz nagy ribilliót csap. A nagy hangerő nemcsak a hallgatók fülét sérti, hanem kárt tesz a kiabáló hangszálaiban is; a felindulás pedig vértódulást idéz elő, keringési zavart, néha súlyos betegséget is okozhat. A hangoskodás jellembeli fogyatékosságra is utal. Aki dagadt erekkel és nekivörösödő képpel rikácsolni kezd, elveszti uralmát a lélek volánja fölött. Az önuralom megszűnik, nem érvényesül többé az önellenőrzés fékező hatása, másképpen: a társas együttlét megkövetelte fegyelem meglazul, és zabolátlanságba csap át. Ez aztán a beszéd fegyelmét is megszünteti, a kiáltozó ember nem válogat a szavakban, s elárasztja környezetét a szitkozódás szennyé­vel, ocsmánysággal és trágársággal. Abban a szóözönben, amellyel megsérti a beszédtársát, a nyers erőszak - az agresszivitás - nyilvá­nul meg. A tudatműködés szintje annyira csökken, hogy a szó átszakítja a gátat, a személyes sérelmet túlharsogja a hangtól való meaittasodás. Felszabadulnak az aljas ösztönök. Es közben mindez hiábavaló; voltaképpen annyit ér - ahogyan szólásunk is tartja mint a kutyaugatás a holdnak. Mennyire emberibb magatartást tanúsíthatna az ember, ha sérelmesnek érzett hatásokra emberi nyelven válaszolna! A hangoskodás nem egyéb, mint társadalmi környezetszennye­zés. SZENDE ALADÁR ÚJ SZÚ 4 1988. II. 6.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom