Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-03 / 27. szám, szerda
A Volga partján elhallgattak a fegyverek (A sztálingrádi győzelem 45. évfordulójára) Negyvenöt éve annak, hogy az akkori Sztálingrádnál, a mai Volgo- grádnál a bekerített német egységek beszüntették az ellenállást, s véget ért a világtörténelem eddigi s remélhetőleg mindenkori legnagyobb csatája. Azt a reményünket, hogy a sztálingrádit felülmúló csatája a világtörténelemnek már nem lesz, táplálják a Szovjetunió és a szocialista országok békepolitikájának olyan eredményei, mint az európai középhatótávolságú rakéták fölszámolásáról kötött szovjet-amerikai egyezmény aláírása és a hadászati rakéták számának radikális csökkentéséről folyó tárgyalások. A második világháború gigászi méretű csatájának évfordulójáról tehát olyan időszakban emlékezünk meg, amikor a világon egyre többen látják be, hogy a két világrendszer békés együttélésének nincs alternatívája. Abban a reményben idézzük föl a negyvenöt évvel ezelőtti eseményeket, hogy az emberiség rendelkezésére álló, a pusztítás akkori eszközeit sokmilliószor fölülmúló mai fegyverek sohasem kerülnek fölhasználásra, és győz a józan ész. A kétszáz napig, éjjel-nappal tomboló, a szovjet emberektől leírhatatlan áldozatokat követelő ádáz küzdelem 1943. február 2-án véget ért. A Volga partján elhallgattak a fegyverek. A körülzárt német, román és olasz csapatok utolsó maradványai is beszüntették az ellenállást. A fasiszta Németország és csatlósainak végső veresége megkezdődött A német hadsereg legyőzhetetlenségének mítosza, amely még a moszkvai csatában elszenvedett vereséget és a villámháborús tervek meghiúsulását is túlélte, szertefoszlott. A német hadvezetőség, miután a Moszkva ellen intézett frontális támadás kudarcba fúlt, átcsoportosította erőit a déli frontszakaszra, és legjobb csapataiból, melynek mag- vát a 6. hadsereg és a 4. páncélos hadsereg alkotta, támadócsoportot szervezett, és Sztálingrád irányában indított támadást. Célja az volt, hogy a Vörös Hadsereg védelmi vonalát áttörve, a Volgán átkelve dél felől átkaroló hadmozdulattal Moszkvát elvágja a hátországtól; délkeleti irányba előrenyomulva pedig elfoglalja a Kaszpi-tenger vidékén lévő olajmezőket, a Vörös Hadsereget az Ural mögé szorítva légierejével megbénítsa az uráli iparvidéket, s az elfoglalt területekről biztosítsa a további hódításokhoz szükséges nyersanyagforrásokat. A sztálingrádi csata tehát ezzel a céllal 1942 júliusában indított német támadással kezdődött. A Csir folyó és a nagy Don-kanyar térségéből Sztálingrád irányába mért csapást a Sztálingrádi Front egységei igyekeztek elhárítani. Kemény védelmi harcokban nagy veszteségeket okoztak a támadóknak. Alakulataik csak nehezen és aránylag keskeny frontszakaszon tudtak előrenyomulni, és a várostól északra kijutottak a Volgához. Az elkeseredett harc ősszel már a német légierő által szétbombázott városban dúlt. Véres küzdelem folyt minden házért, illetve romhalmazért. A védők több mint hétszáz rohamot vertek vissza. Sztálingrád védőinek szilárd ellenállása felőrölte a támadó német csapatok erejét, a támadás 1942 őszén kifulladt. A szovjet hadvezetőség legnagyobb bravúrja talán az volt, hogy teljesen titokban sikerült végrehajtania az ellentámadáshoz szükséges erők átcsoportosítását a sík, csak kisebb domboktól lankás területen. Hihetetlennek tűnik, de a német felderítés semmit sem vett észre a nagyarányú előkészületekből. Az ellentámadás időzítése mintaszerű volt, a támadó német csapatok még nem mentek át védelembe, erejük viszont felőrlődött. Az ellencsapás irányának megválasztása is nagy tapasztalatról és céltudatosságról tanúskodik. A támadó német csapatok szárnyait északról és délről biztosító gyengébb fölszerelésű erők ellen irányult. Az ellentámadást végrehajtó három front, a Délnyugati, a Doni és a Sztálingrádi együttműködése is a hadtudomány „nagykönyvébe“ kívánkozik. November 19-én a Délnyugati és a Doni Front alakulatai lendültek támadásba, egy nappal később, amikor az ellenség az északi áttöréshez a déli frontszakaszt meggyengítve megkezdte erőinek átcsoportosítását, megindították támadásukat déli irányból a Sztálingrádi Front kijelölt egységei. A Kalacs térségében összezáruló gyűrűt fokozatosan szélesítették. A gyűrűbe került 6. hadsereg és a 4. páncélos hadsereg, valamint számos más kiszolgáló és műszaki alakulat felmentésére decemberben indított német támadás nehéz áldozatok árán elért kezdeti sikere csak késleltethette a körülzárt erők sorsának beteljesülését. A szovjet csapatok, miután a német felmentési kísérletet meghiúsították, január 10- én megkezdték a körülzárt német erők fölszámolását. Január 26-án a nyugat felől támadó 21. hadsereg katonái találkoztak a 62. hadsereg kelet felől támadó alakulataival. A bekerített német erőket így kettévágták. Ellenállásuk felszámolása ezután felgyorsult: tömegesen adták meg magukat a kiéhezett, félig megfagyott és betegségektől meggyötört német katonák, önmaguknak vagy egymásnak téve föl a kérdést: miért. A német csapatok zöme január 31-én beszüntette az ellenállást, miután Paulus tábornagy a 6. hadsereg parancsnoka és törzskara fogságba esett. A szovjet csapatok a déli ellenállási góc fölszámolása után február 1-jén az északira is megsemmisítő csapást mértek. 1943. február 2-án a harcok befejeződtek, a Volga partján elhallgattak a fegyverek. 16 órakor a frontparancsnokság jelenthette Moszkvába a harci feladat teljesítését. Huszonkét német hadosztály semmisült meg, illetve esett fogságba a harcoknak ebben a szakaszában, 147 200 katona és tiszt feküdt holtan a csatatéren. A sztálingrádi csata nemcsak a nagy honvédő háborúban, hanem az egész második világháborúban döntő fordulatot hozott. Hat és fél hónapja alatt a szovjet-német arcvonalon harcoló fasiszta erőknek több mint a negyede pusztult el. A sztálingrádi győzelem további katonai és politikai következményei ismertek. Tanulságait azonban nem ártana emlékezetükbe vésniük azoknak, akik az emberiség fennmaradásának feltételét biztosító leszerelés helyett továbbra is az erő, az elrettentés politikáját szorgalmazzak. MORVAY GÁBOR Hányán vagyunk, hogyan élünk? Megkezdődtek az előkészületek az újabb népszámlálásra Minden fejlett, de egyes fejlődő országokban is rendszeresen nép- számlálást tartanak. Mintegy 120 évvel ezelőtt megállapodás született, hogy elvben tízévenként nép- számlálást tartanak, rendszerint a nullával végződő években. Ezt a gyakorlatot kisebb-nagyobb eltéréssel meg is tartották, kivételt csupán a háborús évek képeztek. Területünkön az első népszámlálás 1869-ben volt, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta pedig 1921-ben, 1930-ban, 1950-ben, 1961-ben, 1970-ben és 1980-ban összegezték a legfontosabb adatokat. A CSSZSZK kormánya tavaly májusban, az SZSZK kormánya pedig szeptemberben döntött, hogy a 7. csehszlovákiai népszámlálás 1990. december 30-án lesz. A népszámlálás révén felmérjük a lakosság számán kívül azt is, hány ház, lakás van országunkban. Az eredmények egybevetése az 1980 évi adatokkal lehetővé teszi, hogy felmérjük a népesség és a lakásállomány alakulását. Ez feltétele annak, hogy részletesen elemezzünk több társadalmi jelentőségű folyamatot és jelenséget, pontos képet nyerjünk arról, milyen eredményekhez vezetett a lakáskörülmények javítására, az életszínvonal emelésére, a városok és községek fejlesztésére kifejtett törekvésünk. Ugyanakkor feltárjuk a demográfiai és a lakáshelyzet fogyatékosságait is, és képet kapunk arról, milyen feltételek közepette kezdjük meg újabb ötéves tervidőszakunkat. Az állami és közigazgatási szervek nem végezhetik színvonalasan munkájukat, ha nem rendelkeznek pontos adatokkal arra vonatkozóan, hány ember él országunkban, hány lakás és ház van területünkön. A szokásos statisztikák nem adnak részletesebb adatokat a lakosság összetételéről, a családi viszonyokról, a nemzetiségi összetételről, a megélhetés módjáról, az egyes társadalmi csoportokról. A nép- számlálás erre is fényt derít. A szokásos statisztikák, kimutatások adatait is időszakonként felül kell vizsgálni és pontosítani. Ez vonatkozik a lélekszámra is, amely egyrészt gyorsan változik, másrészt a tíz év folyamán az illetékes szakemberek minden igyekezete ellenére pontatlanságok keletkeznek a különböző nyilvántartásokban. A népszámlálás programja 1980- hoz viszonyítva elvben nem változik. A nemzetközi gyakorlatnak megfelelően az új népszámlálási adatok tartalmazni fogják az anyanyelv kimutatását is. Ezen felül kimutatjuk az egyes lakosok lakóhelyét születésük idejében, és a népszámlálás a munkahelyre illetve iskolába való utazás módjára is kiterjed. Tekintettel a lakosság életszínvonalának alakulására, bizonyos mértékben módosul az épületek, a lakások és a háztartások felszereltségének jellemzése. A tulajdonképpeni népszámlálást az egyes nemzeti bizottságok valósítják majd meg. A népszámlálási biztosokat és revizorokat munkáltatójuk legfeljebb tíz napra felmenti munkahelyi kötelességeik alól. Az állampolgárok ebben az esetben is maguk töltik majd ki a kérdőíveket. A népszámlálás fontos, politikai jelentőségű országos akció. Az átfogó és igaz információk összegyűjtéséhez szükség van a lakosság együttműködésére. Ezért a nemzeti bizottságoknak és az Állami Statisztikai Hivatalnak idejében meg kell magyaráznia az egész akció célját és jelentőségét. Az eredményeket korszerű számítógépek összegezik, így az adatokat jól és gyorsan dolgozzák majd fel. Az eredmények gyakorlati értékét növeli, hogy ku- lön-külön rendelkezésre állnak majd az egyes települések, községek és városok adatai. A népszámlálás eredményei alapanyagul szolgálnak az 1961 óta eltelt időszak szociális-gazdasági és demográfiai fejlődésének értékeléséhez. Felhasználják a lakosság összetételének, területi elosztásának elemzéséhez. Betekintést nyerünk a legkisebb társadalmi egységekbe - a családokba és a háztartásokba, fontos adatokat kapunk élet- színvonaluk egyes mutatóiról. Fontosak lesznek azok az adatok is, amelyek a lakások mennyiségére és minőségére, elosztására és általában lakáskultúránkra vonatkoznak. Az adatokat felhasználhatjuk különböző területeken a kutatómunkához és a nemzetközi összehasonlításokhoz is. Az 1990 évi népszámlálás rendkívül igényes munkát jelent majd, de társadalmi hasznossága arra kötelezi valamennyi részt vevő szervet, hogy már napjainkban is kellő figyelmet szenteljen alapos elökészítéséTEODOR ČONKA A passzivitás összeegyeztethetetlen a párttagsággal A KOMMUNISTÁK FELADATAIRÓL AZ ÉVZÁRÓ TAGGYŰLÉSEK ELŐTT A füzesi (Vrbina) részleggazdaság az Agrokomplex nagymegyeri (Čalovo) üzeméhez tartozik. Az itteni pártalapszervezet a tagok száma alapján kislétszámú szervezet, de helyi viszonylatban jelentős erő. A húsz kommunista és az egy tagjelölt a részlegen dolgozók negyedét teszi ki. A kommunista példamutatásnak és helytállásnak a munkában meghatározó a szerepe, így érthető, hogy a pártalapszervezet évzáró taggyűlésén az aktivitás megkülönböztetett figyelmet kap.- Ilyen kis munkaközösségben, mint a miénk, az emberi mulasztások jobban szembeötlenek. Legyen az bárki, tette a kollégák előtt nem marad titokban, és kétszeresen károsan hat, ha rossz példát mutat a párttag. Évzáró taggyűlésünkön ezért is nagyon következetesen számba vesszük, hogy ki milyen mértékben teljesítette feladatait. Az értékelés egyrészt számszerű, másrészt emberi vonatkozású. Ennék megértésére konkrét példát is említek. A vezető beosztású kommunistát, például telepvezetőt egyrészt értékelni kell a telep eredményei alapján, de másrészt abból a szempontból is, hogy miként viszonyul beosztottjaihoz. Kikéri, meghallgatja-e véleményüket, személyes jelenlétével milyen mértékben segíti a munkát és a felmerülő problémák rugalmas megoldását. A termelési feladatok ugyanis egyre nehezebbek, s ezek a régi módszerekkel már nem teljesíthetők. Az idén például üzemanyagköltségeinkben csak úgy maradhatunk a tavalyi szinten, ha az előző évi mennyiséggel több termést állítunk elő, vagy csökkentjük a fogyasztást. Pártévzáró taggyűlésünkön az ilyen és hasonló gazdasági jellegű feladatok teljesítésének emberi hátterét fogjuk megvitatni - summázta a fő feladatokat Nagy Ottó, a pártalapszervezet elnöke. A pártelnök egyben a növénytermesztő ágazat vezetője, így mi sem természetesebb, hogy a gazdasági feladatokat előbb az agronómus szemszögéből részletezte, majd ezek teljesítésének lehetőségeit vette sorra. Ez utóbbiak azonban már a gazdaságpolitikai pártmunka egészére vonatkoznak. Abból indulnak ki, hogy a passzivitás összeegyeztethetetlen a párttagsággal. Aki kommunista, annak kétszeresen jól kell dolgoznia. Egyrészt azért, hogy teljesítse feladatait, másrészt pedig azért is, hogy élenjáróként a dolgozókollektíva többi tagjának is példát mutasson.- Pártévzáró taggyűlésünkre olyan beszámolót készítünk, amelynek nagyobb része a soron lévő feladatokat és azok teljesítésének módjait veszi sorra. A növénytermesztést véve alapul, például el kell mondani, hogy miért és milyen mértékben változik a szemesek vetésterülete, de arról is beszélni kell, hogy az új feltételek közepette hogyan érhetünk el magas átlaghozamokat. További igény és követelmény, sőt törvény számunkra, hogy az elkövetett- hibák és hiányosságok közül egyetlenegyet sem hallgatunk el. Újra és nagyon részletesen megvitatjuk például a tejtermelés helyzetét és lehetőségeinket a nagyobb átlagok elérésére. Annak ellenére, hogy az év folyamán keletkezett kiesést pótoltuk és tervünket végeredményben teljesítettük. A hibákból tanulni kell, hogy legközelebb hasonló problémák már ne forduljanak elő. Mivel mi az embert és annak munkáját mindig az első helyre tesszük, pártévzáró taggyűlésünkön természetesen azt is számba vesszük, hogy milyen eszközökkel ösztönözhetünk az eddigieknél is hatékonyabban a jó munkára, vagyis hol és még milyen tartalékaink vannak. Nem szokványos, hogy egy kislétszámú pártalapszervezet ilyen gonddal és igényességgel készüljön évzáró taggyűlésére, így érdemes ennek hátterét is megnézni. Az üzemi pártbizottság tizenegy alapszervezet munkáját irányítja, és az egyes alapszervezetek elnökeivel még decemberben megbeszélték, hogy az évzáró taggyűléseket hogyan készítsék elő. A legfontosabb feladatokat Lengyel Ernő, az üzemi pártbizottság elnöke összegezte.- Hangsúlyoztuk, olyan tanácskozás előtt állunk, amelyen a teendők rangsorolása is fontos. A feladatok annyira igényesek, hogy az értékelésben és a tervezésben elkövetett legkisebb hiba is a végső sikert veszélyeztetheti. Ezért megegyeztünk abban, hogy bár üzemünk tavaly eddigi legsikeresebb évét zárta, a tanácskozásokat nem az eredmények dicsérete, hanem a józan mérlegelés fogja jellemezni. Ott, ahol az év folyamán akár átmeneti jelleggel és a legkisebb hiányosság előfordult, megvitatják annak okait és a megfelelő tanulságokat is levonják. Pontosan megnevezik a kollektívát és az egyént aki a hibát elkövette, és személyes pártfeladatokkal biztosítják, hogy a jövőben hasonló kiesés ne forduljon elő. Tanulságos, hogy az üzemi párt- bizottság kéréseit és a közös megállapodásokat az egyes alapszervezetek miért tudják ilyen pontosan teljesíteni. Ennek lényegében két alapja van. Az egyik az egész évi folyamatos és sokrétű alapszervezeti és gazdaságpolitikai pártmunka. Az alapszervezetek pártbizottságai az üzemi pártbizottsággal közösen valamennyi hónapra meghatározzák a párttevékenység elsődleges céljait, feladatait. így most az év végén lényegében az egész évi munkaforma csúcsosodik. A másik, ugyancsak lényeges feltétele az évzáró alapos előkészítésének a tervszerű pártépítő munka, aminek eredményeként a párt vezető szerepe széles körűen és valamennyi munka- szakaszon egyformán érvényesül. Füzesen a pártelnök azt is elmondta, hogy ők 1987 végéig már az 1990-re előirányzott tagfelvételi tervüket is teljesítették. A meggyőző és nevelő munkát persze tovább folytatják és az elkövetkező három évben még további fiatalokkal bővítik soraikat. Elmondhatjuk, hogy az üzemi pártbizottság irányította többi alapszervezetben is hasonló a helyzet. A tizenegy pártalapszervezet az üzem dolgozóinak 29,6 százalékát tömöríti. A szervezettségi arány megközelítően valamennyi részleggazdaságban egyforma, és ugyanez mondható a gazdaságokon belül az egyes gazdálkodási ágazatokról is. Ezt bizonyítja, hogy a szervezettség tekintetében leggyengébb madéréti állattenyésztő ágazat dolgozóinak közel húsz százaléka párttag. Az elmondottakból két tanulságot mindenképpen le kell vonnunk. Az alapszervezetekben a tagállomány tervszerű bővítése és állandó minőségi javítása, valamint a folyamatos párttevékenység feltételeinek a megteremtése kiemelt feladat. Erről most, az évzáró taggyűléseken sem szabadmegfeledkezni. EGRI FERENC (Peter Šimončík felvétele -ČSTK). A Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer tervezői eredetileg a leendő körtvélyesi (Hrušov) tároló felső része körüli erdő jórészének felszámolását vették tervbe. Később az elképzelést a természetvédők indítványára módosították, és a megmaradó erdőterület nagyságát a lehetőségek szerint a maximálisra növelték. A tároló körüli térségben a Bratislavai Erdőgazdasági Vállalat dolgozói júniusig 23 ezer m3 fát termelnek ki. Felvételünkön František Šprinc, a stupavai erdőgazdaság dolgozója egy jegenyét vág ki.
