Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-25 / 46. szám, csütörtök
„Van mire emlékeznünk“ város-téren, retzüzására, iára. A párt- /ba és hogy \tek baloldali, okuljon meg. tott hatalmas rchív-felvétel) Elmúlt hatvanhét éves, haja már deresedik, de járása, tartása ma is fiatalos. Kiegyensúlyozott, nyugodt ember benyomását kelti. Pásztor Gyula nem Érsekújvárott (Nové Zámky) született, de az itt eltöltött évek alatt szívéhez nőtt a város. Amikor tizenkét évesen ide került, hogy a polgári iskolát elvégezze, kis mezőgazdasági város volt, amelyben az emberek jól ismerték egymást.- A polgári iskola elvégzése után szüleim is ide költöztek, mivel egyetlen gyermekük voltam - kezd bele élete útjának felelevenítésébe. - A Bat'a vállalat helyi üzemében kezdtem dolgozni, ahol felsőrész készítő lettem. A magyar megszállás után a tulajdonos megváltozott, de a gyártási program maradt. Abban az időben az üzemi futballcsapatban hátvédet játszottam. 1942-ben behívtak tényleges katonai szolgálatra. Az egyenruhát csak a háború után vetette le. Fáradtan érkezett haza, de meg volt győződve arról, hogy ezután már csak jobb élet következhet, nagyobb becse lesz ie! in megtépázzák öjtják a forradal- or francia földön, ás, a hazatérés tán minden rossz svük: hazátlan bi- felügyelet. Fábry 'jntetőszázad, ke- ak harcolni, vagy ) egy harmadikat t talált a túlsó ol- napját a szovjet .íruhájában dobtá- a vállán Budapes- ien már csak egy .| a három Fábry- a a negyediket, a Petőfi partizán- . jsa - és későbbi Es akkor jön ő, i katona: Fábry ■>k, tervek, elhatá- )k munka. Ki gon- a győzelem szép kerekedhetnek vizsebkésével egyetlen mozdulattal elmetszette a derékszíját. Ezzel kész is volt a lefegyverzés. Megtörtént az is, hogy az egyik városnagy jól felöntve a garatra az ellen handabandázott, hogy vele nem is tudatták, hogy itt mi készül. Próbálták vele megértetni, hogy ennek így kellett történnie, de minél jobban próbálták, annál nagyobb lármát csapott. Csak a kéznél levő vödör és a jó hideg víz segített. A harmadik loccsantás után a felbőszült városatya csodálatosan értelmessé vált. Az apró epizódoktól eltekintve a parancsteljesítés percnyi késedelem nélkül zajlott. Még azon a napon, nem sokkal ebédidő után három teherautónyi milicista robogott végig a város főutcáján, mindenkit figyelmeztetve: a munkásosztály készen áll, hogy akár fegyveres harc árán is útját állja az árulásnak. Eltelt még további három nap. Kelet-Szlovákia valamennyi legfontosabb létesítményében, intézményében, helységében fegyverben állt a Népi Milícia, a munkásosztály fegyveres hadserege. A negyedik nap reggelén Fábry zépületeket megszálltuk mán két év is alig stván a párt kelet- izottja fegyverbe kap, harci felada- vegrehajtásáért l a pártnak... le után máris moz- ígbízhatóbb mun- istákat, a partizán- it; a szakszerveze- .övetséget. Sebté- it is fogalmaztak, jiztonsági testület hadseregben szolkommunistáktól után állították fel íoportokat. A pa- rcnyi pontossággal alyként elfoglaltak aktanyát. Ami ellen arancsnok szeméten tiltakozott. Inci- rülhetett volna, ha kezű milicista nem hez. Csendesen ttogó ezredest és itkezúleg készített István így szólt alkalmi telefonistájához, helyetteséhez, legközelebbi munkatársához, elvtársához:- Hívd, kérlek a központot. Jelenteni szeretnék. Kótay Ferenc elvtárs, mert ő volt az alkalmi „telefonos kisasszony“ - mellesleg azóta sógora lett Fábry elvtársnak - máris nyújtotta a kagylót.- Jelentem - hangzott katonásan Fábry szava - a parancsot végrehajtottam ... Rend és nyugalom mindenütt ... A gyárakat, középületeket megszálltuk... Rozsnyóra fegyvereket küldtünk: Prešovba tapasztalt szervezőket irányítottunk... Két évvel a második világháború után ezekben a februári napokban az ország színe-java újból fegyverben állt, hogy most már véglegesen pontot tegyen az évezredes „nagy pör“ után; megvédje örökségét, visszavonhatatlanul birtokába vegye jussát, amit már-már most is el akartak orozni tőle. SZARKA ISTVÁN a munkásembernek. Ezt hallotta gyakran a szülői házban, mivel édesapja az egykori Zselizi (Želiezovce) járásban a párt egyik alapítótagja volt. Csakhamar munkába állt, hogy részt vállaljon az ország újjáépítésében. Közben az územ az Augusztus 29-e Cipőgyár fióküzeme lett.- Sok minden nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Igaz, állami vállalat lévén nálunk megvolt a véleménynyilvánítás lehetősége, de később rájöttem, hogy a valóságban nem nyílt erre lehetőség. Amikor 1948-ban kormányválság robbant ki, figyelemmel kísértük a napi híreket, meghallgattuk Gottwald elvtárs beszédeit. Hosszabb-rövidebb időre a munkát is beszüntettük, ezzel tanújelét adva annak, hogy a CSKP politikáját támogatjuk. Gottwald elvtárs egyik beszéde után jelentkeztem a pártba. A napok gyorsan teltek, egymás után peregtek az események. Az egyik napról a másikra a Népi Milícia tagja lettem. Akik fegyvert fogtunk, el voltunk szánva arra, hogy megvédjük az üzemet, a munkáshatalmat. Amikor kék munkaruhában, barettsapkában, tenyérnyi széles karszalaggal részt vettünk a május elsejei felvonuláson, az emberek melegen üdvözöltek. Teltek, múltak a hetek. Élete csak annyiban változott, hogy mester lett. Nem örülhetett sokáig beosztásának. A cipőgyárat felszámolták, munkacsarnokaiban jött létre az Elektrosvit vállalat. Felnőtt fejjel munkát, szakmát változtatni nem volt könnyű, mégis maradt. Gyártás- tervezőként kezdte, majd a kalkulációs osztályra került. Hogy megfeleljen a követelményeknek, beiratkozott a gépipari szakközépiskola esti tagozatára, 1960-ban érettségizett. Egy-két év szünet után a marxiz- mus-leninizmus esti egyetemére járt. amelyet 1968-ban fejezett be. Fiatalos lendülettel tanult azért, hogy másokat taníthasson, hogy lépést tudjon tartani a fejlődéssel. Szorgalma ma is példaképül szolgálhat.- A Népi Milícia üzemi egységéhez sem lettem hűtlen. Egy évig voltam parancsnoka, később a politikai helyettes tisztségét láttam el, tagja voltam a járási törzskarnak Szamos lövészversenyen vettem részt, az egyik országos vetélkedőről ezüst éremmel tértünk haza. Bücszke vagyok ma is arra, hogy olyan egységben szolgálhattam, amely eredményeiért megkapta Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést. A politikai munkából is mindig aktívan kivette a részét. Évekig volt a pártalapszervezet elnöke, az üzemi pártbizottság előadója. Bárhova állították, bármivel bízták meg, becsületjei helytállt Ha a közösségért kellett tenni valamit, sohasem mondta, hogy nem ér rá. Ha rövidek voltak a nappalok, az estékkel toldotta meg azokat.- Amikor elértem a nyugdíjkorhatárt, úgy gondoltam, pihenni megyek. Harminchárom évi szolgálat után a Népi Milícia üzemi egységétől is búcsút vettem, talán ez volt a legnehezebb. Sok-sok évet töltöttünk el együtt, jó közösségi szellem alakult ki. A kapcsolatot a mai napig tartom velük, ma is úgy érzem, hogy közéjük tartozom. A nyugdíjasok, a Népi Milícia egykori tagjai gyakran összejövünk az üzemi klubban. Beszélgetés közben felelevenítjük a februári eseményeket, a munkahelyen eltöltött éveket. Van mire emlékeznünk. Kertes házukban feleségével kettesben laknak, az egyik fia már az Elektrosvitben dolgozik esztergályosként, a másik gépészmérnök a Senicai járásban. Tavasszal palántákat, később virágokat nevelnek, amelyből jut eladásra is. Azt mondja, sohasem unatkozik, a gyümölcsfák, a szőlőtőkék, az autó és a ház körül mindig talál elfoglaltságot. A múlt megbízatási időszakban a polgári bizottság tagjaként is tevékenykedett. Most, hogy az utcai pártalapszervezet elnöki tisztségéről leköszönt, a CSSZBSZ utcai szervezetének elnökévé jelölték. Nem hivatkozik a korára, fiatalos tenniakarás- sal, elszántsággal veti bele magát a teendők sokaságába. Számos kitüntetés bizonyítja, hogy egész életében hú maradt február szelleméhez, a munkásosztályhoz. NÉMETH JÁNOS A szerző íelvétele Miloslav Vála A szerző felvétele Érdemdús évtizedek A ma már nyugdíjas Miloslav Vála több mint harminc esztendőn át töltötte be a strážskéi Chemko nemzeti vállalat igazgatói tisztjét. Ústí nad Labemböl került ide, az ország keleti csücskébe, bár 65 esztendővel ezelőtt Perbenyik (Pribe- ník) községben, tehát a Bodrogközben született. Vasutas édesapja abban az időben éppen ott dolgozott, majd visszatért Csehországba.- Ilyen kifürkészhetetlen az ember életútja - jegyezte meg mosolyogva. Nem gondoltam volna, hogy én még valamikor visszakerülök Ke- let-Szlovákiába és életem nagyobbik felét itt töltöm. Pedig engem csak három évre küldtek ide Strážskéba, 29 éves voltam, amikor 1952, augusztus elsején az akkori vegyipari miniszter átadta a kinevezésemet és a strážskéi Chemko alapító levelét. Vála elvtárssal együtt igen sok szakember érkezett ide Csehországból és az ország legkülönbözőbb főiskoláiból. Számukra világos volt a feladat, amely Szlovákia iparosítási programjából eredt.- Tudtuk nagyon jól, hogy a cseh munkásosztály a győzelmes február eszméinek a megvalósítására törekszik, amikor segítséget nyújt Szlovákia iparosításához. Bennünket ez a feladat lelkesített, bár abban az időben elég sokan kétségbe vonták azt, hogy létrejöhet egy ilyen vegyipari vállalat Kelet-Szlovákiában. Nekünk ezeket a kételyeket folyamatosan, céltudatosan végzett munkánkkal kellett elhárítanunk. Igen sok tapasztalatunk nem volt ugyan, de az ideirányított emberek közti kapcsolatot a feladat nagysága, Számomra ilyen volt 1948 februárja (Lőrincz János felvétele) Mint sok százezer más állampolgárnak, nekem is alkalmam volt megismerni Masaryk és Beneš „aranyköztársaságát“, nem is szólva a klerikális fasiszta szlovák államról. Hogy milyen életük volt a munkásoknak és a szegényparasztoknak itt annak idején, arról rajtam kívül még sok élő tanú beszélhetne. Meggyőződésem, hogy február logikus betetőzése volt annak a harcnak, amelyet a munkásosztály és a szegényparasztság egy emberibb élet reményében elnyomói és kizsákmányolói ellen folytatott. A náci megszállás idején kibontakozó nemzeti felszabadító harc 1945 után kiéleződött osztályharcba ment át, és a dicső februári napokban Csehszlovákiában végérvényesen eldöntötte a hatalom kérdését. A népi demokratikus csehszlovák állam keletkezése tehát nem egyik napról a másikra történt. Olyan folyamat végeredménye, amely az ellenállási harccal kezdődik, s a szlovák nemzeti felkelésen, a duklai harcokon, a Nemzeti Front kormányának megalakulásán át vezetett a negyven év előtti napokhoz. Az 1944-1947 közötti időszak társadalmi helyzetének alakulását Szlovákiában jelentős mértékben befolyásolták a volt partizánok. Én, mint egykori partizán, a Szlovák Partizánszövetség štúrovói, majd a zselizi (Želiezovce) járási koordinációs bizottságának elnöke voltam. 1947 őszén a katonai alakulatok, amelyeknek soraiban sok egykori partizán volt, a nemzetbiztonsági alakulatokkal és az ellenállás erőivel együttműködve részt vettek a benderisták elleni akciókban. A Szlovák Partizánszövetség Központi Bizottságának kezdeményezésére szervezett akció azonban nagyobb célokat követett mint a benderisták felszámolása. Főpróba volt ez arra az esetre, ha a végső hatalmi összecsapásban a fegyverek is szóhoz jutnának. Stúrovóban, amely akkor járási székhely volt, nagyon erős befolyással rendelkezett a Demokrata Párt. Martin Kvetko, a Szlovák Nemzeti Tanács demokrata párti képviselője, mezőgazdasági megbízott, nagyon gyakori látogatója volt a városnak és a környékbeli falvaknak. A partizánszövetség tagjainak a járásban az volt a feladatuk, hogy szemmel tartsák a Demokrata Párt járási vezetőit, megakadályozzák a feketézést és a csempészést. Az ezer lakosnál nagyobb lélekszámú falvakban partizánrajok állomásoztak. 1948 elején az éleződő belpolitikai helyzet közepette jártuk a falvakat, és megvitattuk az ellenállás egykori harcosaival a politikai eseményeket. Olyan kiváló elvtársak kapcsolódtak be az agitációnak ebbe a formájába, mint Michal Hanák, Ivan Jesenský, František Masaryk és mások, közülük néhánynak sajnos már nem emlékszem a nevére. A kritikus, számunkra dicső februári napokban egy készenléti partizánkülönítmény parancsnoka voltam. A Szlovák Partizánszövetség Központi Bizottságán Bratislavában Hagara, Žalman és Faltán elvtársakkal folytatott tanácskozás után 1948. február 24-én érkeztünk vissza Štúrovóba. Az volt a feladatunk, hogy lezárjuk a határátkelőhelyeket és ellenőrzésünk alatt tartsuk a vasútállomást. A feladatot pontosan végrehajtottuk. Sikerült teljes mértékben úrrá lennünk a helyzeten és megkezdhettük a leszámolást azokkal, akik a kétéves tervet szabotálták, feketézésből vagy csempészésből tettek szert nagy munkanélküli jövedelemre. Štúrovo egykor mozgalmas napokat élt át. Végülis sikerült megteremteni a népi hatalom alapját: a munkás-paraszt szövetséget. Nagy segítséget jelentett ebben kormányunk mezőgazdasági programja. így a Csehszlovák Köztársaság legdélibb határvidékén is a szlovák és magyar nemzetiségű lakosság többségének támogatásával a CSKP vezette dolgozó nép kezébe ment át a hatalom. RAGAN MIKULÁŠ, az ellenállás érdemes harcosa a kölcsönös segítőszándék, a tenni- akarás erőssé, ütőképessé tette. Olyan nagyszerű kollektíva ková- csolódott össze, amely képes volt leküzdeni a legnagyobb akadályokat, problémákat is. Ezekben pedig nem volt hiány. De nem csüggedtünk, becsületesen dolgoztunk. Elkezdődött a későbbi szakmunkások és az ágazati szakiskolák végzős növendékeinek munkába való felvétele, ezek szakmai-gyakorlati továbbképzése. Az 1953-as esztendő elején 600, az év vége felé pedig már 3200 embert foglalkoztatott az épülő vegyipari üzem, jelenleg pedig több mint 4200 szakképzett dolgozónak nyújt biztos megélhetést. Közben sok minden történt azóta, hogy az ötvenes évek elején, 516 millió koronás beruházási költséggel, a hajdani falu szélén erdővel határos legelőkön és szántóföldeken, egy közel hatszázötven hektáros területen felépült Strážské város büszkesége, Kelet-Szlovákia egyik jelentős vegyipari létesítménye, a Chemko nemzeti vállalat. Vála elvtárs ma is büszkeséggel és lelkesedéssel beszél arról, hogy vállalatuk az eltelt több mint három évtized alatt elért eredményeivel meggyőzően bizonyította, mennyire helyes volt ennek a fontos vegyipari létesítménynek a felépítése. Már a termelés első évében, 1955-ben tízmillió korona értékű árut produkált. Akkor kezdődött az urotropin, majd formaiin gyártása, aztán elkezdték a Diakol, a salétromsav, a timsó gyártását is. A Chemko termékei mihamar megjelentek a külföldi piacokon is. Első termékként a hexamin Brazíliában került piacra. Ezt követte a Chempor, a Di- fenyl, a Delor, a Diakol, a Pentol. A jelenleg évente csaknem 2,7 milliárd korona értékű árut termelő vállalat 50 fajta termékének több mint 20 százalékát a világ harminc országába exportálják.- Ma még kevés helyen dicsekedhetnek olyan eredményekkel, mint a Chemkóban, - jegyezte meg Vála elvtárs - ahol a termékeknek csaknem a 75 százaléka első osztályúnak minősített áru, ahol a dolgozók több mint 60 százaléka a brigád- rendszerű munkaszervezést és javadalmazást alkalmazza... Az egészségem sajnos, megroppant, de mégis elégedett embernek mondhatom magamat, hiszen beérett több évtizedes munkánk gyümölcse, volt kinek átadni a helyemet, is amikor nyugdíjba mentem. Egy fiatal mérnök, Július Sabadoš, a műszaki tudományok kandidátusa áll most a vállalat élén, ahol ma a dolgozók átlagéletkora alig haladja meg a 30 évet. Az ő sorsuk, a vállalat jövője ma is érdekel engem, hiszen nem lehet számomra közömbös, hogyan alakul annak a vállalatnak és kollektívájának a helyzete, amelynek kialakításában évtizedeken keresztül én is részt vettem. A strážskéi Chemko nemzeti vállat több mint 35 éves létezése alatt csupán egyetlen évben nem teljesítette a tervét. Erre méltán büszke lehet Miloslav Vála elvtárs, akárcsak arra, hogy nyugdíjba vonulásakor a Győzelmes Február Érdemrenddel tüntették ki. KULIK GELLÉRT
