Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-25 / 46. szám, csütörtök
Mindenkor helytállva A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ISKOLÁK - FEBRUÁR TÜKRÉBEN Győzelmesnek, de jégtörőnek és gyümölcsözőnek is nevezzük 1948 februárját, dolgozó népünk történelmének egyik legfontosabb eseményét, nemzeti és demokratikus forradalmunk betetőzését. Jeles ünneppé és megbecsült szimbólummá vált a februári győzelem a hazánkban élő magyar nemzetiség tagjai számára is, hiszen az a tény, hogy véglegesen megszűnt a burzsoázia részvétele a politikai hatalom gyakorlásában, lehetővé tette Csehszlovákia Kommunista Pártjának, hogy a proletár internacionalizmus elveinek szellemében fokozatosan megoldja a nemzetiségi kérdést. A munkásosztály 1948 februárjában elért győzelme alapozta meg hazánk nemzeteinek és nemzetiségeinek politikai egyenlőségét, teremtette meg a nemzetek és nemzetiségek közötti kapcsolatoknak a szocializmus szellemében való átalakulása előfeltételeit, a gazdasági, a politikai és a kulturális élet területén való kiegyenlítődés lehetőségeit. A magyar és az ukrán dolgozók a februári győzelemmel váltak egyenjogú állampolgárokként a hatalom részeseivé, az egységes csehszlovák munkásosztály szerves részévé; lehetővé vált a nemzetiségi oktatásügy és kulturális élet kibontakoztatása és sokoldalú fejlődése. Felszabadult hazánkban ekkor kezdődött meg az olyan magyar tanítási nyelvű iskolahálózat kialakulása, mely születésétől fogva egy történelmi osztálynak, a munkásosztálynak az érdekeit szolgálja. A bizonytalanság évei után 1949-ben nyíltak meg az első magyar tanítási nyelvű iskolák; a valódi jégtörés éve azonban az 1950-es év volt, hiszen 1949-ben még csak 5100 magyar gyermek tanult anyanyelvén, de a következő tanévben már 200 magyar tanítási nyelvű iskola 1266 osztályában 34 200 tanuló szerezhetett új és újabb ismereteket a világról saját anyanyelvén. Az ötvenes években indult tehát tervszerűbben és nagyobb arányban a magyar tanítási nyelvű iskolák szervezése. Ebben az időszakban az egyik legjelentősebb feladat az égető pedagógushiány felszámolása volt. A párt irányításával a Művelődésügyi Megbízotti Hivatal már 1950-ben nyári tanfolyamot szervezett a jövendő magyar tanítók számára, majd a következő években hasonló, de tartalmában és terjedelmében immár igényesebb tanfolyamokat rendezett; az óvónőjelölteket 1951-ben és 1952-ben hathetes, illetve négyhónapos tanfolyamokon készítették fel hivatásuk gyakorlására. A bratislavai és a komáromi (Komárno) magyar tanítási nyelvű középiskolák esti tagozatain ekkor már pedagógiai tagozatok is működtek. Ez a közel ötszáz tanítójelölt, érettségizett munkás- és parasztfiatalok, akiknek a háború vagy a háború utáni évek bizonytalansága miatt nem volt lehetőségük arra, hogy képességeiknek megfelelő végzettséget szerezzenek, valamint az a 110 aktív tanító és az a 70 csehszlovákiai magyar főiskolás, akik a felszabadulás után Magyarországon tanultak, lett a magva annak a pedagógusgárdának, amely lelkes tevékenységével megalapozta hazánkban a szocialista magyar tanítási nyelvű iskolaügyet. Az eredmények igazolják, hogy az iskolaügyi szervek nagy tennivágyással szervezték meg a nemzetiségi oktatást. Az ötvenes években gomba módra szaporodott a magyar tanítási nyelvű iskolák száma, megindult a főiskolai nemzetiségi pedagógus- képzés, megjelent az Učiteľské noviny című folyóirat magyar nyelvű mellékleteként a Tanítók Lapja, majd 1955-ben önálló folyóiratként a Szocialista Nevelés című módszertani havilap. A hatvanas évek elejére esik a magyar tanítási nyelvű iskolák tanfelügyelői hálózatának a kiépítése; ekkor állandósul a Pedagógiai Kutatóintézet nemzetiségi csoportjának és a Szlovákiai Pedagógiai Könyvkiadó magyar szerkesztőségének az állománya. A nemzetiségi iskolák számára kidolgozzák a tanítás új koncepcióját, kirajzolódnak ezen iskolák sajátosságai és körvonalai, egyre gyorsuló tempóban jelennek meg az új tankönyvek és módszertanok. A hatvanas években az alapiskolák oktató- nevelő munkáját már minőségi, a középiskolák tevékenységét inkább a mennyiségi fejlődés jellemezte. Egyértelműen megállapíthatjuk, hogy hazánkban viszonylag rövid idő alatt kialakult a magyar tanítási nyelvű nemzetiségi iskolahálózat, mely az egységes csehszlovák szocialista közoktatási rendszer szerves részévé vált. A nemzetiségi oktatás intézményes kereteinek megteremtése után az iskolákban végzett pedagógiai munka színvonalának a fokozatos emelése, az oktatás korszerűsítése, a pedagógusok képzettségének a fokozása vált a legfontosabb feladattá. Az eltelt negyven esztendő alatt sikerült elérni, hogy a pedagógusok képesítése nem marad el a szlovákiai átlagtól, az iskolák anyagi-műszaki bázisa, felszereltsége, a tanulók tankönyvekkel és tansegédeszközökkel való ellátása azonos szinten van az ország többi iskolájáéval. Külön is ki kell emelni azt a semmiképpen sem elhanyagolható tényt, hogy ezen iskolák pedagógusai a gyakorlatban négy forrásból: a csehszlovákiai magyar, a cseh, a szlovák és a magyar- országi pedagógiai munkákból, szakkönyvekból meríthetnek új ismereteket, hogy iskoláinkban bőséggel találhatók csehszlovákiai segédeszközök és egyre nagyobb számban a csak a nemzetiségi iskolák számára készült, illetve a Ma- gyaroszágtól vásárolt segédeszközök is. Az eddig elmondottak, valamint az a tény, hogy napjainkban a Szlovák Szocialista Köztársaságban 362 óvodában, 269 alapiskolában, 18 gimnáziumban, 23 szakközépiskolában és 25 szakmunkásképző intézetben, továbbá 29 kisegítő iskolában folyik magyar nyelven tanítás, hogy több mint 4000 pedagógus irányításával, mintegy 80 000 magyar nemzetiségű gyermek tanul anyanyelvén, meggyőzően bizonyítják Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikájának helyességét. A lenini nemzetiségi politika szellemében a párt- és állami szervek nagy gondot fordítanak a nemzetiségi oktatásügyre; rendszeresen foglalkoznak a nemzetiségi oktatásügy helyzetével, és az észlelt fogyatékosságok felszámolására számos intézkedést hoztak. Az utóbbi években például több kormányhatározat született a magyar nemzetiségű középiskolások és a főiskolai hallgatók számának növelésére, hiszen ezen a területen a jelenlegi helyzettel még távolról sem lehetünk elégedettek. Ezért tartom fontosnak, hogy a szülők, a pedagógusok és az oktatásügyi szakemberek politikai feladatként értelmezzék a magyar nemzetiségű fia- ~ tatok közép- és felsőfokú beiskolázásában az országos szint elérését, a csehszlovákiai magyarság műveltségi szintjének kiegyenlítését. Ezen a területen rendkívül sokat tehetnek a pedagógusok, de legalább annyit a szülők is, ha gyermekük jövőjéről nemcsak a pillanatnyi érdekek alapján döntenek. Tudatosítaniuk kell, hogy a nemzetiségi iskolákban az anyanyelv következetes elsajátítása mellett kellő figyelmet fordítanak a szlovák nyelv tanítására épp azért, hogy a magyar tanítási nyelvű iskolákban végzett tanulók egyenlő feltételekkel folytathassák tanulmányaikat a választott középiskolákban és a felsőoktatási intézményekben, hogy tanulmányaik befejezése után hozzáértő szakemberekként vegyenek részt szocialista társadalmunk építésében a gazdasági, politikai, társadalmi és tudományos élet bármely szakaszán. Természetesen arról sem szabad megfeledkeznünk: a csehszlovákiai magyar tanítási nyelvű iskolákban csak pedagógusi többlet- munkával lehet elérni, hogy a tanulók az anyanyelvükön szerzett szilárd és megbízható ismereket szlovák nyelven is képesek legyenek megfelelő szinten interpretálni, hogy két nyelv és két kultúra birtokosává váljanak. A pedagógusi hivatás ilyen értelmű tudatosítása és gyakorlása biztosítja, hogy volt diákjaink egész életükben büszkén emlékezzenek egykori iskolájukra, tisztelettel beszéljenek gyermekeiknek, barátaiknak arról az alma materről, amely az életre megfelelő szinten készítette fel őket. Munkahelyemen én is örömmel veszem kezembe az egyes középiskolák évkönyveit, hogy újra és újra elolvassam a ma már megbecsült, a társadalom különböző szféráiban dolgozó, felelősségteljes beosztásban lévő emberek tisztelet- teljes üzenetét volt iskolájuknak. Jogosan lehetünk büszkék magyar tanítási nyelvű oktatási intézményeinkre. Az itt tanuló fiatalok tudása ugyanis azonos szintű a hasonló korú, cseh vagy szlovák iskolákba járó tanulókéval. A nemzetiségi iskolák a szocialista hazafiság és a proletár internacionalizmus, a csehszlovák hazafiság szellemében nevelik tanítványaikat, arra nevelik őket, hogy becsülettel állják meg helyüket az élet minden területén. hogy mindannyiunk közös hazáját, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot együtt formáljuk olyanná, amilyennek népeink legjobbjai megálmodták. A februári győzelem óta eltelt negyven év alatt elért eredmények természetesen magukban rejtik a még előttünk álló feladatokat is. így ötvöződik munkánkban, életünkben a múlt, a jelen és a jövő, ám a feladatok teljesítésének a lehetőségét a negyven évvel ezelőtt kivívott győzelem teremtette meg számunkra. Dr.FIBI SÁNDOR, az SZSZK oktatási minisztériuma nemzetiségi iskolák osztályának vezetője- JÁN KOSTRA -------Ta nács Járj egyet a virágzó parkban, állj meg s emeld föl homlokod, levél zizeg és lomb lobog. S zúdul a parkból szakadatlan lomb, illat, harmat, szépség. De úrimódon állj odább a kitárult kapukon át. Mert tiéd az idő s a térség. Minden miénk. És megformálunk, konok, anarchista világ. kívül s belül. Előre hát. Minden kínt szótlanul kiállunk. Megmérjük súlyos müveinket. Vége van a nyomorúságnak. Ura az ember e világnak nem adja magát vak erőknek. Nem adja magát pusztulásnak. A park virágzik, lomb lobog. Állj meg s emeld föl homlokod, s tartsd oda szépség asszonyának. Kiss Károly fordítása A BARÁTSÁG JEGYÉBEN A csehszlovák-szovjet kulturális együttműködésről Gyökeres György felvétele A nemzetközi kulturális kapcsolatok szorosan összefüggnek korunk legégetőbb kérdéseivel: a béke megőrzésével és az atomháború veszélyének elhárításával. Az egyetemes kultúra kincsesházát a szocialista kultúra a múltban is, a jelenben is igazi humanizmussal és komoly értékekkel gyarapítja. Ezek az értékek az ember alkotó munkájával teremtődnek. Alkotó módon hozzájárulni az emberiség legnemesebb értékeinek fejlesztéséhez - ez a szocialista országok művészeinek, kulturális dolgozóinak célja, s ez a kulturális értékcsere programja is. Gazdag és sokrétű a Szovjetunióval folytatott kulturális együttműködésünk - a társadalmi és gazdasági fejlesztés meggyorsításának jelenlegi szakaszában ez még intenzívebben segíti elő az előttünk álló feladatok megvalósítását. Az együttműködés nemcsak értékes ismeretekhez nyújt alapot, hasznos tapasztalatcsere forrása is. Nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísérjük mindazt, ami a Szovjetunióban történik, a társadalom átalakításának folyamatát, az átalakítás gyakorlati alkalmazásának módjait. Ez a folyamat a kultúrát is érinti, s kihat a kulturális értékcserére is. Célunk az, hogy a csehszlovák-szovjet kulturális kapcsolatok segítsék elő az értékek szélesebb körű és hatékonyabb megismerését, valamint a szocialista országok kulturális kapcsolatainak elmélyítését. örömmel fogadtuk, hogy szovjet partnereink Mihail Gorbacsov elvtárs csehszlovákiai látogatása során kulturális együttműködésünkben minőségi változtatásokat kezdeményeztek. Miloš Jakeš elvtársnak, a CSKP KB főtitkárának a Szovjetunióban tett látogatása során ismételten aláhúzták a kulturális együttműködés fontosságát is. Most elérkeztünk e teendők fokozatos megvalósításához. Együttműködésünk középpontjában elsősorban a szellemi és művészi alkotómunka eredményeinek kölcsönös bemutatása áll. Minél több lehetőség nyílik arra, hogy megismerjük a másik ország kultúrájának eredeti, sajátos értékeit, annál nagyobb mértékben segítjük elő a csehszlovák és a szovjet kultúra igazi közeledését. Egy színmű több évadon át szerepelhet a színházak repertoárján, azt sokkal több néző tekintheti meg, mint például egy művészegyüttes alkalmi vendégszereplését. Vonatkozik ez a zeneművek bemutatására és a lefordított irodalmi alkotások kiadására egyaránt Csupán illusztrációként: hazánkban a cseh és a szlovák nyelvre fordított orosz és szovjet irodalom, a kiadott művek számát tekintve, az első helyen áll. Az elmúlt két évben a cseh kiadóknál szovjet szerzőktől 378 mű jelent meg nyolc millió példányban. Az eredeti alkotások széles körű bemutatását szolgálják a kölcsönösen és rendszeresen rendezett irodalmi, drámaművészeti és zenei napok. Ezek jelentőségét elsősorban az adja, hogy mind a mai szovjet művek, mind az orosz klasszikus alkotások színházaink és zenekaraink repertoárjának tartós értékeivé váltak. Ugyanezt a célt szolgálja a Szovjetunióban a csehszlovák kultúra értékeinek bemutatása. A csehszlovák-szovjet együttműködés fontos részének tekintjük továbbra is a kölcsönösen rendezett kulturális napokat. Ezek a rendezvények új ösztönzéseket adó események, amelyek a két ország kulturális életének képviselői közt további kapcsolatok kialakítását segítik elő, s nemcsak a kulturális életet érintik. A szovjet és a csehszlovák kultúra napjainak szerves része az is, amit a tudomány és az oktatásügy ért el. Figyelmünk előterében áll, s nagyon fontosnak tartjuk a fiatal alkotóművészek és kulturális dolgozók közti együttmüködés támogatását Hazai képviselőknek lehetőségük nyílik arra, hogy találkozhassanak szovjet kollégáikkal, együtt alkossanak például képzőművészeti táborokban, részt vehessenek fesztiválokon és különböző versenyeken. De keressük az együttműködés új formáit is. Erre példa a szocialista országok nemzetközi ifjúsági fiiharmonikus zenekarának létrehozása. Ez a zenekar 1987 végén több fővárosban lépett fel, színvonalas hangversenyekkel járult hozzá a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulójának közös megünnepléséhez. Nagy figyelmet fordítunk együttműködésünk kiszélesítésére a kultúra anyagi-műszaki alapjait illetően. Elsősorban a kulturális szféra számára termelő vállalatok közti konkrét munkakapcsolatok, esetleg közös vállalatok kialakításáról van szó, ez meggyorsítaná a kulturális intézmények tevékenységéhez szükséges berendezések és felszerelések gyártását. Nem szünetel a vándorkiállítások szervezése és a művészek vendég- szereplése sem. Közös igyekezetünk, hogy a nagyközönséghez a legkiemelkedőbb értékek jussanak el. Az idén februárra és márciusra összpontosul a kulturális csere számos eseménye. A csehszlovák dolgozó nép februári győzelme 40. évfordulójának alkalmából a Szovjetunióban ismét megrendezik a csehszlovák kultúra napjait. A szovjet közönség előtt bemutatkozik a Szlovák Nemzeti Színház operatársulata, a Cseh Filharmónia, az ostravai Állami Színház opera- és balettegyüttese, a csehszlovákiai művészeti élet számos más képviselője. Későbbi időszakra tervezzük a Prága-Moszkva-Bratislava című kiállítás megrendezését, ez átfogó képet nyújt majd a két ország kultúrájának kialakulásáról, a századfordulótól napjainkig. E kiállítás koncepciója a Moszkva-Párizs kiállításéhoz hasonló. A csehszlovák-szovjet kulturális együttműködésben támogatjuk a két ország közművelődési és kulturális létesítményei közti közvetlen kapcsolatok kialakítását. Azt szeretnénk, hogy ezek a kapcsolatok gyümölcsözőek, mindkét fél számára hasznosak legyenek, s konkrét eredményeket hozzanak. A kulturális egyezmény terve szerint jelenleg 72 intézmény tart fenn egymással közvetlen kapcsolatot. A tudományos-műszaki együttműködés terén a térakusztika kérdései, a méréstechnika korszerűsítése, az egyes kutatási feladatok közös teljesítése áll figyelmünk előterében. Idei terveink közt szerepel egy közös csehszlovák-szovjet szeminárium is. Ennek tárgya: A gazdasági mechanizmus átalakítási elveinek érvényesítése a kultúra feltételei között. Természetes érdekünk, hogy a soknemzetiségű Szovjetunió kultúrájának megismerése ugyanolyan tartalmas és gazdag folyamat legyen, amilyen gazdag és sokoldalú Csehszlovákia és a Szovjetunió együttműködése. Hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy az országaink közti együttműködés részét alkotó kulturális csere az eddiginél kifejezőbben erősítse régi barátságunkat. Dr. BOŽENA SOMOGYIOVÁ, a CSSZK Kulturális Minisztériuma Nemzetközi Kapcsolatok Főosztályának igazgatója ÚJ SZÚ 6 1988. II. 25.
