Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-25 / 46. szám, csütörtök

Prága lakásépítésének négy évtizede Hatvanöt uj lakótelep • Alapvető változás a lakásstruktúrában • Minőségi „ugrás“ • Újabb lakások - 55 milliárdért Újsághír: „A szocializmus épí­tésének eddigi időszaka döntő mértékben befolyásolta főváro­sunk fejlődését. A városfejlesztés szempontjából óriási növekedés­nek lehetünk tanúi, s Prága megfi­atalodott, megszépült. Jelentősen megjavult a lakások minősége, a lakáskultúra, s ez az időszak örökre beíródott a hazai urbanisz­tika történetébe. „Tanú“ erre az eddig felépített, több mint két­százezer lakás...“ Az elmúlt év végén olvashattuk ezt a hírt az újságokban, s azt is, hogy a februári győzelem évforduló­jáig tovább szaporodik ez a szám az addigra határidő előtt átadásra kerü­lő lakásokkal is. Pedig a kezdet egyáltalán nem volt könnyű! A kezdet Amikor a második világháború borzalmait követően fellélegezhetett az ország, az utolsóként felszaba­dult főváros lakáshelyzete hűen tük­rözte az előző évek nehézségeit. A háború alatt teljesen megsemmi­sült 239 lakóház 2483 lakással, 591 háztömb pedig - bennük 2569 lakás- súlyos károkat szenvedett. A számbavételkor azt is megállapí­tották, hogy Prágában 325 ezer 246 lakás volt lakható, de e mennyiség­nek csak 41,8 százalékában volt a konyhán kívül még egy lakóhelyi­ség, s az egyetlen helyiségből álló lakások képezték a fenti szám 28,4 százalékát, ráadásul további 6 ezer 698 hajlék kényszerlakás volt. Je­lentős számú lakásban nem volt gázvezeték, sokban még villany sem. Nagyjából 1940 közepétől egyetlen új lakás sem épült! Nehezen indult az új emberi haj­lékok építése - előbb a háborús károkat kellett helyreállítani. A febru­ári győzelem évében 381 lakást ad­hattak át, egy évvel később azonban már 1464 új otthont vehettek birto­kukba a lakásra várók, 1950-ben pedig több mint az előző évi kétsze­resét: 3118 lakást. Meglehetősen alacsony számok- mai szemmel nézve. Azonban ab­ban az időben Prága építését első­sorban a nehézipar intenzív fejlesz­tése, az ipari központok kiépítése, a háború sújtotta térségek helyreállí­tása jellemezte. Ha kisebb mérték­ben is, de folytatódott ez az irányzat egészen a hatvanas évek kezdetéig. Az első tizenöt év során az ország­ban épített lakások számának mint­egy hat százaléka épült Prágában, majd ezt követően az optimálisnak tartott tíz százalék. Fellendülés Az igazi fellendülést a hetvenes évek hozták. Az elmúlt évtizedben 95 ezer 493 lakásegységet adtak át - 4 ezer 340-nel többet, mint azt megelőzően, huszonöt év alatt. A hetvenes évtized első felében óri­ási fellendülés volt tapasztalható a magánlakás-építésben, hiszen 1971 és 1975 között 3670 lakás épült önerőből, s ennél is több a kö­vetkező öt esztendő során, elsősor­ban a jelentős állami támogatás eredményeként, s akkoriban folyósí­tották az 1 százalékos kamatú építé­si kölcsönt is. Ugyanekkor összesen több mint félszázezer új lakás talált gazdára a különböző lakásépítési formákban. Ennek köszönhetően épülhetett fel közben a bevezetőben említett kétszázezernél is több la­kás, s ez a szám a jelenlegi teljes fővárosi lakásalapnak csaknem a fele. Új lakótelepek jelentek meg Prága térképén. A nagyüzemi lakásépítéssel pár­huzamosan a régi városrészek arcu­lata is megváltozott. Lebontották azokat az épületeket, amelyek nem nyújtottak megfelelő lakásviszonyo­kat, vagy azokat, amelyek gátolták a rohamosan fejlődő nagyváros kor­szerűsödését. A városképet meg­változtatta a korszerű üzlethálózat kiépítése, a metróépítés. Közben el­tűntek a szükséglakások, amelyek helyenként tömegesen fordultak elő, megszűntek a pince- és az alagsori lakások, fokozatosan korszerűsítet­ték a régi lakóházakat, javult azok műszaki ellátottsága. Változó lakásstruktúra Nem állíthatjuk, hogy a feljebb ecsetelt változás zökkenőmentes lett volna, s megoldódott volna, a la­káskérdés minden problémája, azonban markáns javulás állt be az elmúlt négy évtized során. A lakás­alap csaknem háromnegyedét a fő­városban az egyszoba-konyhás vagy az egy lakóhelyiségből álló lakások tették ki, azok száma har­minc év múltával nem egészen 38 százalékra csökkent. Azonban ezek túlnyomó részét most korszerű gar­zonlakások képezik, amelyekben fő­ként gyermektelen családok, egye­dül élő személyek laknak. Számottevően megnőtt a na­gyobb lakterületű, többszobás laka- sok száma. Például a jelenlegi évti­zed elejére a teljes lakásállomány­nak mintegy egyharmada volt két­szobás, további egyharmada pedig háromszobás vagy ennél nagyobb. Rohamosan javult az otthonok mű­szaki ellátottsága, ennek következ­tében a lakások csaknem fele első kategóriájú lett. Az elmúlt évtized végére Prága lakosságából átlagosan már három­nál kevesebb személy jut egy lakás­ra, s nőtt az egy főre eső lakóterület nagysága is. Azonban - ünnepron­tás nélkül - el kell mondani azt is, hogy e kedvező statisztikai adatok ellenére Prágában is van lakáshi­ány. Vannak lakások, amelyekben kevesen laknak, másokban többen az ideálisnál. S azt is, hogy bár a lakások jelentik a társadalmi fejlő­dés és az életszínvonal egyik leg­fontosabb tényezőjét, azonban nem az egyetlent. Ugyanis a lakások böl­csődék, óvodák, üzlethálózat nélkül, megfelelő közlekedés, szolgáltata- sok, könnyen elérhető munkahely híján önmagukban még nem vált­hatnak ki lakóikból ,.felhőtlen“ elé­gedettséget. Építésre 55 milliárd Az elmúlt negyven ev során foko­zatosan 65 lakótelep épült a fővá­rosban. Kezdetben - egészen 1957- ig - a lakásépítés elaprózott volt: több mint háromszáz beruházó épít­tetett lakásokat. Azóta összehangolt városfejlesztés folyik, ami a hatva­nas évek elejétől mutatkozott meg markánsan. Előbb három lakótelep épült a pankráci városrészben, kié­pült a Kertváros, majd Prága északi városrészei, például a Kobylisy, újabban pedig Bohnice. Ma már ezen a részen több mint százezer ember lakik. A hetvenes évek elején kezdődött a Déli Városban az első 22 ezer lakásegységből álló város­negyed építése, s ez most tovább folytatódik, akárcsak a délnyugati városrész kiépítése. A jelenlegi évtized végéig további lakótelepek épülnek a főváros más részein is. Tíz éve folyik a Žižkov városrész korszerűsítése és felújítá­sa, ahol eddig több mint 1800 új és 550 korszerűsített lakásegységet adtak át. A most épülő új lakások és a járulékos építkezések összértéke meghaladja az 55 milliárd koronát. A főváros építészeire, tervezőire, a beruházókra és az építőkre azon­ban komoly, minden eddiginél szigo­rúbb követelményeket támasztó fel­adatok várnak: lényegesen emelni kell a lakóházak s a járulékos épüle­tek építészeti színvonalát, s az eddi­ginél gyorsabban, jobb minőségben kivitelezni a munkálatokat. Termé­szetesen ugyanez vonatkozik a felú­jítási - korszerűsítési tevékeny­ségre is. Hogy olyan lakóházak, középüle­tek létesüljenek, amelyek méltók a „száztornyú" város építészeti ha­gyományaihoz. MÉSZÁROS JÁNOS Negyven évvel ezelőtt, 1948. február 21-én a prágai dolgozók nagygyűlést tartott amelyen Klement Gottwald kitűzte a párt általános tervét az ellenforradalmi p valamennyi forradalmi vívmány megmentésére és a szocializmushoz vezető út bi nak az volt a célja, hogy ne engedje a reakciós miniszterek visszatérését a k a Nemzeti Front új kormánya kommunistákból, a többi párt és az országos tömegsz a dolgozó néphez hű képviselőiből, valamint a haladó szellemű pártonkívüliek Ugyanazon a napon Gottwald beszéde után a kommunista követelések támogatási tüntetések hulláma árasztotta el az országot. Mintha túlságosan katonásan hangzana a felszólítás: parancsnak is megfelelne. Igazán így is volt. Elhangzása időpontjában Fábry Ist­ván is annak tekintette. Számára a párt utasítása mindig is parancs­nak számított. A feladat most úgy hangzott, hogy Kelet-Szlovákiában szólítsa fegyverbe a dolgozók leg­megbízhatóbb tömegeit, szervezze meg a Népi Milíciát, mert veszélybe jutott a néphatalom. A tapasztalt kommunistát, az osz­tályharc katonáját túlságosan nem is lepte meg az utasítás, hogy a párt ilyen megoldást választott, hiszen már csak az nem látta, aki nem akarta, hogy mire megy a játék: mire törekszik a reakció Es, hogy a fel­adat megoldását az ország legkele­tibb csücskében őrá bízták? Meg sem fordult a fejében, hogy okát keresse. Harci feladatok kiosztása­kor a pártban nem volt szokás a visszakérdezés. A parancs, a megbízatás mindig is a bizalmat jelentette. A párt csak annak ad feladatot, akiben megbízik.- Ami akkor történt, már várható volt - emlékszik vissza a három év híján nyolcvan esztendős Fábry Ist­ván. Várható volt, mert a reakció ugyancsak mozgolódott. Az össze­csapás elkerülhetetlen. Ezt kár is lenne tagadni. Aztán majd véglege­sen eldől, ki kit győz le, kinek a sza­va lesz igaz, kié lesz az ország, A prágai Klement Gottwald Múzeumban e hónap közepén Február és jelenünk címmel nyílt meg az a kiállítás, amelyet a múzeum és a CSKP KB agitációs és propagandaosztálya a csehszlovák dolgozó népnek 1948 februárjában a reakció fölött aratott győzelme 40. évfordulója alkalmából szervezett, s június végéig tekinthető meg. Mintegy kilencszáz fénykép, korabeli doku­mentum és emléktárgy idézi fel azt az utat, amelyet hazánk dolgozói a kommunista párt vezetésével megtettek a felszabadulástól napjainkig. A kiállítás bevezető része felidézi a felszabadulás örömteli hangulatát, a máso­dik világégés végnapjait. Korabeli fényképek, újságcikkek, okmányok és nyilatkozatok, pla­kátok, tanúsítják, hogy Csehszlovákia Kom­munista Pártja, amely a náci megszállás éveiben tanúsított példamutató hazafiságával kivívta a nemzet elismerését, a felszabadult országban a legtekintélyesebb politikai erővé vált. Lépésről lépésre bontakozik ki előttünk a fontos politikai és társadalmi események­ben bővelkedő kor, azok az események, amelyek döntő módon kihatottak az ország belső és nemzetközi helyzetére. A háborút követő években a néphatalom politikai alapját a Nemzeti Front, az antifa­siszta erők legszélesebb szövetsége képez­te. A szocialista célok támogatására a kom­munista párt fokozatosan megnyerte a lakos­ság többségét. Történelmileg rövid időn belül mélyreható változások történtek a nép életé­ben. Mindezzel párhuzamosan - tanúsítja a kiállítás - elkezdődött a régi rendszer ál­lamapparátusának nemzeti bizottságokkal való felváltása. Különösen gazdag és szemléltető a febru­ári eseményeket megörökítő rész. Itt láthat­juk, hogy az első döntő összecsapásra már 1947 őszén sor került, amikor Szlovákia dol­gozói tömegeinek elégedetlensége egyre na­gyobb méreteket öltött a forradalmi fejlődést gátló demokrata párt politikája miatt. A CSKP a burzsoázia politikájával szemben a kor­mányprogram következetes végrehajtásának követelményét állította, s céltudatosan a la­kosság többségének megnyerésére töreke­dett. Újabb, a dolgozók érdekeit szolgáló célokat tűzött ki az államosítás, a földreform és a szociálpolitika terén. Mindezt a kiállított képek, dokumentumok jól illusztrálják. Február és jelenünk Közben elérkezünk a sorsdöntő februári napokat bemutató részhez. A kommunista párt politikájának fokozódó népszerűsége, az éleződő osztályharc a burzsoázia vezetőit 1948 februárjában ellenforradalmi puccskí­sérletre ösztönzi. A burzsoá pártok 12 minisz­terének lemondásával kormányválság előidé­zésén mesterkednek. Hivatalnok-kormány ki­nevezésével akarták a kommunistákat kiszo­rítani a kormányból. Azonban a CSKP veze­tése, élén Klement Gottwalddal nemcsak a párttagság százezreihez, de az egész mun­kássághoz és parasztsághoz fordult nyílt fel­hívással, mozgósítva őket a népi demokrati­kus rend vívmányainak védelmére. A politikai válság 1948. február 25-én a CSKP vezetésével a dolgozók győzelmével fejeződött be, mégpedig teljes összhangban az Alkotmánnyal. A történelem során először győzött a proletariátus egy fejlett, nagy polgá­ri demokratikus hagyományokkal rendelkező országban. Csehszlovákiában létrejöttek a feltételek a szocialista rendszer építéséhez. A kiállítás további fejezetei a szocializmus alapjai megteremtésének éveibe vezetik el a látogatót. Korabeli dokumentumok, hiteles fényképek idézik fel a CSKP IX. kongresszu­sát, amely a párt fő irányvonalául tűzte ki a szocializmus alapjainak lerakását. Gazda­ságunk bekapcsolódott a nemzetközi szocia­lista munkamegosztásba, s óriási eredmé­nyek születtek a kultúra, a művelődés és a tudomány terén is. Jóllehet, s ezt a kiállítás anyaga is bizonyít­ja, húsz évvel ezelőtt a szocializmus legfonto­sabb vívmányai veszélybe jutottak, a párt marxista-leninista erői, élvezve népünk el­söprő többségének támogatását, megvédték az 1948 februárjában kiharcolt vívmányokat. A kiállítás zárórésze már a jelenbe, a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött, s első­sorban a társadalom gazdasági és szociális fejlődése meggyorsításával összefüggő fel­adatok teljesítésének időszakába vezet el bennünket. Ez a rész egyben tükrözi testvér­pártunknak, az SZKP-nak XXVII. kongresz- szusán kitűzött irányvonal ösztönző hatását további fejlődésünkre. A kiállításhoz szervesen hozzátartozik a múzeum második emeletén elhelyezett, a Népi Milícia keletkezését, a februári esemé­nyekben betöltött szerepét szemléltető doku­mentumok bemutatása. A csehszlovák mun­kásosztály fegyveres testülete a februári na­pokban elsősorban azzal járult hozzá a győ­zelemhez, hogy megbízhatóan védelmezte a gyárakat, cselekvöen kivette részét az álta­lános sztrájk előkészítéséből és a reakciós erők provokációinak meghiúsításából. A prágai jubileumi kiállítás fő tanulsága: 1948 februárja állandóan időszerű útmutatá­sok élő forrása, haladó múltunk, szocialista jelenünk és holnapunk tartós értéke. SOMOGYI MÁTYÁS Fegyvei a haza. A prágai várban még Beneš ült, aki egyszer már eladta az orszá­got... Az utóbbi időben minket, is­mertebb kommunistákat, gyakran megkérdeztek az elvtársak, mun­kásemberek, volt partizánok, front­harcosok, börtönből koncentrációs táborból szabadultak, hogy miért nem teszünk már valamit. Vagy nem látjuk, mi történik az országban; az árurejtegetést, a szabotálást, ha mégis, a tetten érteknek még a haja szála sem görbül meg. Mintha a hi­vatalok is azt tartanák: annál jobb, minél rosszabb. Nálunk már nyíltan fenyegetik a falusi, üzemi pártszer­vezetek vezetőit, éjjel beverik az ablakukat, ha valaki tanúvallomást tesz a népbíróságokon könnyen az életével is fizethet... Csak termé­szetes, hogy a becsületes, jószán­dékú emberek türelme fogytán... Az egyéni tiltakozásokat tömegmeg­mozdulások váltották fel. Cseleked ­nünk kellett. A legnagyobb tömeg­szervezetek, a szakszervezet, a földművesek szövetsége, az ifjú­sági szervezet, a partizán szövetség hatalmas megmozdulásokat szerve­zett ... És ekkor, február huszonegyedi­kén a kora reggeli órákban jött az a bizonyos parancs, amelynek végre­hajtásáért Fábry István elvtársat a párt régi, kipróbált harcosát tette felelőssé: ót, a harcban edzett kom­munistát, akinek országszerte adtak a szavára. Sokan tudták, hogy a haj­dani bányászgyerekből a mostoha élet csinált kommunistát. Még gyer­mek volt, amikor édesapját a szeme láttára verték véresre a csendőrök, mert szót emelt bányásztársai érde­kében. Azóta több mint hét évtized per­gett le az élet homokóráján. Mögötte pedig, a hajdani megalázott, meg­bántott bányászgyerek mögött egy szinte beláthatatlan életút, amelyen számára csak egyetlen jelzőtábla létezett, amely előre mutatott. Cél: elsöpörni, írmagját is kiirtani az olyan társadalmi rendnek, amelyben nem egyformán mérik az igazságot. Ez volt az életfelfogása, amikor fa­vágóként, vagy útépítőként kereste a mindennapiját, amikor már hivatá­sos forradalmárként, párttitkárként járási vagy kerületi párttitkárként tar­tották számon, amikor spanyol föl­dön harcolt Prágáért. Barcelona, Madrid, Albacete. A harcban menetelő brigádok léptei alatt megremegett a spanyol föld, beleremegett egész Európa, a félvi­lág. Még ma is meghatódottan gon­dol a barcelonai fogadtatásra. A vá­ros főutcáján zárt sorokban menetelt az „ezer nyelvű és egy szívű bri­gád“. ökölbe szorított kezek ezrei és rengeteg virág. Ezrek ajkáról hangzik a köszöntés: Viva la solida- ridad internacionál!... Viva la repub­lika, popular!... És a válasz. Madrid­ban Prágáért, a rozsnyói bányá­szért, a füleki munkásért, a világ proletárjainak igazáért! Spanyol a zászlót, mat. Intern Majd a s; édes pillan kezdődik el tangok, re számára b< leti front, í meghalni li választott, i dalra. A gy frontkatoná ras géppisi ten ünnepe ugrás hazí testvér vií Előkerült J' brigád poh parancsnot a gimnas: István. Új élet, rozások, éí dolta volné tiszta égbe ... a gyára harfelhök.. telt el és F szlovákiai szólító par tokát, an személyes A paran gósította £ kásokat, k< szövetség tét, az ifjú ben esküi Fegyverek tagjaitól, n gálatot t kaptak. E< a készült* rancsteljes történt. S. egy üres k, viszont a lyesen és densre is valamelyik folyamodd megkerült* a jó acélt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom