Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-25 / 46. szám, csütörtök
Miloš Jakeš elvtárs beszéde (Folytatás az 1. oldalról) ben, a szocialista korszak kezdődött meg vele. 1948 győzelmes februárjában tetőzött nemzeti és demokratikus forradalmunknak szocialista forradalomba való átmenete. Jogos büszkeséggel és a szocializmus további sorsáért vállalt felelősség tudatában ismételten visszatérünk örökségéhez. Új forradalmi tettekkel alkotóan továbbfejlesztjük, gazdagítjuk és éberen őrizzük ezt az örökséget. A szociális és nemzeti felszabadulásért, a tőke uralmának megdöntéséért, az igazságos társadalmi rendszerért folytatott sokéves, áldozatokat követelő harc törvényszerűen a dolgozó nép februári győzelméhez vezetett Ebben a küzdelemben ösztönző példát jelentettek a nagy októberi szocialista forradalom nemes eszméi. A Februárt tekintjük jogosan a nagy október öröksége alkotó érvényesítésének. Tavaly ismételten megemlékeztünk a nagy október világtörténelmi jelentőségéről, erejéről és időszerűségéről Mi is tudatában vagyunk, milyen mély igazság rejlik azokban a gondolatokban, amelyeket Mihail Gorbacsov elvtárs a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmából fejtett ki. Azt mondta, hogy a történelmi jelentőségű forradalmi események nem a múltéi: a szocializmus további fejlesztéséért, tekintélyének és vonzerejének növeléséért folytatott új forradalmi küzdelemben, a béke megszilárdításáért folytatott mai történelmi harcban is tükröződnek. A februári események választ adnak legújabb kori történelmünk irányvonalát és lényegét illetően. A történelmi események eredményeként nemzeteink élére új erő állt, amely magára vállalta a fasisztaellenes nemzeti fp>ls7ahartító kiÍ7riplem fő terhét - a munkásosztály és élcsapata, Csehszlovákia Kommunista Pártja. A kommunista párt áldozatvállalásával, a nép érdekeiért folytatott küzdelemben tanúsított odaadásával megnyerte a széles néptömegek bizalmát. Népünk állásfoglalására döntő hatást gyakoroltak azok a keserű történelmi tapasztalatok, amelyeket 1918 után a Csehszlovák Köztársaság jellegéért folytatott nehéz harcokban szereztünk. A burzsoázia húszéves uralma alatt nem tudta megoldani a dolgozók egy alapvető szociális és létkérdését sem, nem tudta az egyenjogúság alapján kiépíteni a nemzeteink közti kapcsolatokat. Népünk sohasem felejti el München tragikus tapasztalatát. A csehszlovák nagyburzsoáziának és Csehszlovákia akkori nyugati szövetségeseinek árulása a köztársaság széteséséhez, végül pedig a náci megszállás nehéz éveihez vezetett. Drága árat kellett, fizetnünk nemzeti szabadságunk és államunk önállóságának feiújulá- sáért. A széles néptömegek meggyőződtek arról, hogy a burzsoáziának, amely nem állta meg a történelmi próbát, nincs joga dönteni országunk további sorsáról. Tisztelettel emlékezünk vissza népünk hősi antifasiszta ellenállására, amely során nemzeteink legjobb fiai és lányai életüket áldozták szabadságunk felújításáért. A szlovák nemzeti felkelésben és a cseh nép májusi felkelésében tetőző, sok áldozatot követelő nemzeti felszabadító harc tapasztalatai mélyen áthatották dolgozóink tudatát. Ez befolyásolta állás- foglalásukat és eltökéltségüket a háború utáni években, a felszabadított haza viszonyainak rendezéséért folytatott harcban. Külpolitikánk alapja a Szovjetunióval való szövetség Teljes mértékben beigazolódott annak helyessége, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának külpolitikája a Szovjetunióval való szövetségre és barátságra irányult. A Szovjetunió Csehszlovákia védelmére kelt a fasiszta veszéllyel szemben. Dicsó hadserege óriási áldozatok árán szabadságot hozott nemzeteinknek. Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet hadsereg oldalán Buzuluktól Prágáig ott haladtak a Ludvík Svoboda vezette csehszlovák hadtest egységei. Nem feledkezünk meg azokról a csehszlovák állampolgárokról sem, akik a második világháború többi frontján harcoltak a fasizmus ellen. A szovjet nép hősi harca - ebből merítettünk erőt nemzeti felszabadító küzdelmünkben a Szovjetuniónak a Hitlerellenes koalícióban, a fasizmus legyőzésében szerzett döntő érdemei, óriási hatást gyakoroltak a szocialista eszmék vonzerejének növekedésére. Az 1945-1948. évi éles osztályharcok tapasztalatai is jelentősen hozzájárultak ahhoz, hogy a nép úgy döntött, teljes mértékben és végérvényesen saját kezébe veszi sorsát. A háború utáni küzdelmek alapját a Kassai (Košice) Kormány- program, a csehek és szlovákok Nemzeti Frontja, kormánya első programjának megvalósításáért folytatott küzdelem képezte. E program alapján államosítottuk a nehézipart és a bankokat, kisajátítottuk az árulók és a kolaboránsok vagyonát, megtisztítottuk az államapparátust, megalakítottuk az államigazgatás és a néphatalom új szerveit, a nemzeti bizottságokat. Ezekben az években népünk ismét nagy politikai erőpróbán ment keresztül, a párt megerősödött, tagsága megsokszorozódott. A Kassai Kormányprogram megvalósítása próbatételt jelentett az akkori Nemzeti Front politikai pártjai számára, hogy őszintén képesek-e a nép érdekeivel összhangban dolgozni. A dolgozók széles rétegei saját tapasztalataik alapján győződhettek meg arról, hogy az egyes pártok a valóságban milyen álláspontra helyezkednek a nemzeti és demokratikus forradalom programjával kapcsolatban, meggyőződhettek a burzsoázia azon részének hitszegéséról, reakciós és népellenes politikájáról, amely a háború utáni években részt vett a hatalomban. A kommunisták, ugyanúgy mint a dolgozók jogaiért, a szociális és nemzeti elnyomás ellen folytatott nehéz harcok idejében, a köztársaság védelméért és a fasiszta megszállók ellen folytatott küzdelemben, a háború utáni években is tántorithatatla- nul a munkásosztály, a kis- és középparasztság, a haladó értelmiség oldalán álltak és következetesen védték érdekeiket. Következetesen megkövetelték, hogy a népi demokratikus rendszer által teremtett lehetőségeket kihasználják azoknak a mélyreható politikai, gazdasági, szociális és kulturális változásoknak a végrehajtására, amelyeket a Kassai Kormány- program tartalmazott. A munkásosztály és a dolgozók széles rétegei nagy forradalmi mozgásának igazi élcsapatát képezték és következetesen az arccal a tömegek felé jelmondat szerint jártak el. A reakció a bomlasztást szorgalmazta. Csehszlovákia Kommunista Pártja ezzel szemben az ország felújításának és fejlesztésének világos és közérthető politikáját érvényesítette. Ezért vált a társadalom elismert vezetőjévé. Amikor a burzsoá reakció a februári napokban megkísérelte megmásítani a fejlődést, a nép felzárkózott a kommunista párt köré és megvédte a forradalmi vívmányokat. A februári győzelem döntő tényezője volt Csehszlovákia Kommunista Pártjának és Klement Gottwald által irányított vezetésének határozottsága és akcióképessége, amely a nép széles körű mozgalmával és támogatásával párosult Ebből az alkalomból is meg kell emlékeznünk az üzemi tanácsok és a forradalmi szakszervezetek emlékezetes kongresz- szusáról, amelyen döntő szerepet játszott Antonín Zápotocký, a munkásosztály hű fia. Ugyancsak meg kell említenünk a figyelmeztető sztrájkot, az országszerte megrendezett nagygyűléseket, valamint a Népi Milícia megalakulását és határozott fellépését. A földműves bizottságok kongresszusa, a megújhodott Nemzeti Front szervezetei és politikai pártjai, valamint a kulturális és a művészeti dolgozók konferenciája is támogatta a CSKP politikáját. Ezekben a drámai napokban a politikai és a közélet megtisztítása során forradalmi szerepet töltöttek be a Nemzeti Front akcióbizottságai. Ezek az események spontánul kifejezték népünk akaratát és azt az eltökéltségét, hogy a szocializmus útján akar haladni. A legszélesebb néptömegek részvételével Röviden ez a történelmi igazság 1948 februárjáról. Nem volt szó kommunista fordulatról, amint ezt az ellenséges propaganda szüntelenül állítja. A nép kifejezte akaratát, választ adott a burzsoá reakciós erők népellenes politikájára és arra a kísérletére, hogy a februári napokban ellenforradalmi puccsot hajtson végre. Ezek az erők kockáztattak. Az imperialista hatalmakra támaszkodtak, hittek ígéreteiknek. Az imperialista hatalmak okozták, hogy már 1948 februárja előtt szétesett az antifasiszta koalíció, kialakult a széles népellenes, kommunistaellenes és szovjetellenes tömb, amely hidegháborút indított el. Az volt a célja, hogy megállítsa a néptömegek háború utáni forradalmi fellépését, megmásítsa a második világháború eredményeit, s végül elnyomja a forradalmi mozgalmat. Több országban ez sikerült is. Csehszlovákia Kommunista Pártja a nemzeti felszabadító harcok időszakában és a háború utáni években megnyerte a legszélesebb néptömegeket a forradalom támogatására és szilárd erővé egyesítette őket. A párt és a nép egységes akaratából törvényszerűen kudarcot vallott a reakció minden kísérlete, hogy megállítsa vagy megmásítsa a történelmi fejleményeket. A szocialista forradalom első ízben győzött iparilag fejlett demokratikus hagyományokkal rendelkező országban, méghozzá békés, parlamentális úton, az 1920 évi alkotmánnyal összhangban. Az alkotó leninizmus győzelmét, pártunk történelmi sikerét, az egész nemzetközi kommunista mozgalom tapasztalataihoz való nagy hozzájárulását jelentette. Felbecsülhetetlen jelentősége volt annak, hogy népünk 1948 februárjában a döntő hatalmi összecsapásban a leghűbb szövetségesre, a Szovjetunióra támaszkodhatott. Ez megakadályozta, hogy az imperialista erők nyíltan beavatkozhassanak belügyeinkbe. Nemzeteink szuverénül és szabadon dönthettek további sorsukról. Kudarcot vallott a világreakció azon kísérlete, hogy Csehszlovákiában megőrizze a tőkés rendszert és országunkat iámét függővé tegye az imperialista hatalmaktól. Ezért a csehszlovák dolgozó nép győzelmének nemzetközi viszonylatban is nagy jelentősége volt. Egyúttal a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, a haladó és a demokratikus erők győzelmét jelentette. Egyértelműen megerősítette, hogy külpolitikánk a Szovjetunióval való megbonthatatlan barátságra, szövetségre és együttműködésre irányul. Hazánk a születő félben lévő szocialista közösség szilárd része lett. Elvtársak, ma ismét megemlékezünk a csehszlovák dolgozók negyven évvel ezelőtti dicső győzelméről. Erőt, ösztönzést merítünk további munkánkhp? pqoot; -> győzelemnek az örökségéből. Mély tisztelettel emlékezünk meg február ismert és ismeretlen hőseiről, a párt, a forradalmi szakszervezetek tagjairól és tisztségviselőiről, a munkásokról, földművesekről és értelmiségiekről, mindazokról a becsületes emberekről, akik a sorsdöntő februári napokban felzárkóztak Csehszlovákia Kommunista Pártja köré, határozottan a népi demokratikus rendszer vívmányainak védelmére keltek és harcba indultak a szocializmus nagy eszméiért. Őszinte köszönetét mondunk Népi Mi- líciánk tagjainak. A Népi Milícia februárban alakult meg, és a többi fegyveres testülettel együtt napjainkig éberen védelmezi népünk forradalmi vívmányait. Tisztelettel adózunk Klement Gott- waldnak, munkásosztályunk nagy fiának, akinek nevével örökre összefonódik a győzelmes február Vezetésével pártunk valódi forradalmi erővé vált, a csehszlovákiai viszonyok között alkotó módon alkalmazni tudta a lenini gondolatokat a nemzeti és demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövé- se koncepciójának kidolgozásában. Gottwald elvhüsége, a dolgozók iránti hűsége, a marxizmus-leninizmus eszméinek alkotó ervényesítése, a néppel való egység, a párt egységének és akcióképességének kiemelése, szavainak és tetteinek összhangja, a szocializmus ellenségeivel szemben folytatott határozott harca, a Szovjetunió iránti mély barátsága ma is példát mutat, s ösztönzőleg hat ránk a társadalom forradalmi átalakítása során. Alapjában megváltozott a dolgozók helyzete Elvtársak! A győzelmes február óta eltelt negyven év alatt a gyakorlat bizonyította azoknak az értékeknek a helyességét és valódiságát, amelyekért akkoriban nehéz küzdelem folyt, és amelyekből szocialista jelenünk megszületett. A forradalmi változások döntő eredményei közé tartozik, hogy alapjában megváltozott a dolgozók helyzete. A kizsákmányolás megszüntetésével megszűntek a nagy osztály- és szociális különbségek, a bizonytalanság, a jövőtől való félelem. A munkára és pihenésre való, alkotmány által szavatolt jog, a személyes és társadalmi fogyasztás növekedése, a művelődés és a kultúra hozzáférhetősége és magas színvonala, a tudomány fejlődése, a szociális és nyugdíjbiztosítás rendszere, az anyákról, a gyermekes családokról és a fiatal nemzedékről való gondoskodás, az ingyenes orvosi ellátás, a széles körű lakásépítés, az oktatási, kulturális, sport- és más létesítmények építése - mindez a szocializmus nagy vívmánya. Megerősíti, hogy a kommunista párt, a Nemzeti Front és a szocialista állam politikájának fő célja, mindig az ember jólétéről való gondoskodás jogainak szavatolása, érdekeinek tekintetben tartása és szükségleteinek kielégítése volt, és ez ma is. ' Szocialista társadalmunknak ma hatalmas termelési-műszaki alapja, fejlett ipara és mezőgazdasága van. Megszilárdult a munkásosztály, a szövetkezeti parasztság, az értelmiség, a dolgozók valamennyi rétegének szövetsége, kibontakozott a Nemzeti Front társadalmi szervezeteinek és politikai pártjainak tevékenysége. A Nemzeti Front szocialista politikai rendszerünk alapját képezi. Hazánkban a csehek és szlovákok s az összes nemzetiség között kialakultak az egyenjogúságon, testvériségen és a szilárd egységen alapuló kapcsolatok, amelyeket a köztársaság szövetségi államjogi elrendezése is kifejez A szocialista rendszer megszüntette az országunk egyes területeinek gazdasági, szociális és kulturális szintje közti különbségeket. Eredményeinkhez hozzájárult aktív részvételünk a KGST tevékenységében, a szocialista országokkal folytatott gazdasági és tudományos-műszaki együttműködésünk fejlesztése. A Szovjetunióval és a Varsói Szerződés többi szocialista államával kialakított szilárd barátságunk, szövetségünk és együttműködésünk megoldotta nemzeteink szabadsága, önállósága és biztonsága külső szavatolásának több száz éves létfontosságú problémáját. Mindez olyan tagadhatatlan történelmi siker, amelyet a győzelmes február óta értünk el, s amelyet tovább kell védelmeznünk és gyarapítanunk. Csehszlovákia Kommunista Pártja, a Nemzeti Front, a széles néprétegek áldozatos és alkotó munkájának eredménye. Ebből az alkalomból is köszönetét szeretnénk mondani a munkásosztálynak, a szövetkezeti parasztságnak, az értelmiségnek, a kommunistáknak, a pár- tonkívülieknek s a többi politikai párt és a Nemzeti Front valamennyi szervezete tagjainak, akik hozzájárultak a szocializmus hazai győzelméhez, és erejüket ma is a további fejlesztésre fordítják. Ma, amikor népünk nagy eredményeiről emlékezünk meg, nem tévesztjük szem elől, hogy milyen bonyolult és nehéz utat kellett megtennünk február óta. Nemcsak sikereket értünk el, kudarcokat is el kellett szenvednünk. Le kellett küzdeni azokat az objektív hatásokat, amelyek megnehezítették a szocialista építést, de azokat a szubjektív hibákat, tévedéseket és deformációkat is, amelyek idegenek a szocializmustól, és nagy károkat okoztak. A kommunista párt, a munkásosztály és népünk becsületére válik, hogy megtalálta a helyes, a szocialista fejlődést elősegítő kivezető utakat. A CSKP IX. kongresszusa 1949-ben kidolgozta a szocialista építés fő irányvonalát. Meg kellett szilárdítani a munkásosztály hatalmát, a munkások, a parasztság és a haladó értelmiség szövetségét, iparosítani kellett az országot, a szövetkezetesítes útján át kellett térni a mezőgazdasági nagyüzemi termelésre, s meg kellett oldani a kulturális forradalom fontos kérdéseit. Falvaink szövetkezetesítése nagy történelmi és forradalmi tett volt, amely megkövetelte a párt hatalmas meggyőző és szervezőmunkáját és a munkásosztály hathatós segítségét. A parasztság jelentős része támogatta ezeket az erőfeszítéseket, mivel összhangban álltak érdekeivel. A szövetkezetesítés eredményei alapvető változásokat hoztak falvainkon az életmódban. Kialakult a szövetkezeti földművesek új osztálya. Az éles osztályharc bonyolult viszonyai közepette kellett megoldani ezeket a feladatokat. A világimperializmus hidegháborút szított, naponta azzal fenyegetett, hogy a hidegháborút valódi háborúvá változtatja. Ez nagymértékben befolyásolta döntéseinket. Intézkedéseket kellett tenni a szocializmus védelmének szavatolására, fokozni kellett a nehézipar fejlesztésének ütemét. Az akkori helyzetben objektíven elkerülhetetlenek voltak ezek a döntések. Az a tény azonban, hogy a további években is előnyben részesítettük a nehézipar fejlesztését, bonyodalmakat okozott a gazdasági fejlődésben, termelési alapunk korszerű szerkezetének kialakításában. Amikor az ötvenes évekről beszélünk, meg kell említenünk, hogy ebben az időszakban durván megsértették a szocialista törvényességet. A kommunista párt határozottan elítélte ezeket a tragikus hibákat, levonta a következtetéseket, hogy ezek a hibák többé ne ismétlődhessenek meg. A kommunisták, népünk ebben az időszakban is lelkes, áldozatos munkával tanúsította a szocializmus iránti odaadását. Ez a munka kézzelfogható eredményeket hozott. Az ötvenes és hatvanas évek fordulóján alapjában teljesítettük a párt IX. kongresszusa által kitűzött feladatokat. Történelmi szempontból rövid idő alatt országunkban leraktuk a szocializmus alapjait. A hatvanas évek fejlődésünk bonyolult időszakát jelentették. Társadalmunk további haladást ért el. De fokozatosan súlyos nehézségek merültek fel, főleg a gazdaságban. Ezeket elsősorban a szubjektivizmus és a voluntarizmus okozta. Nem vették figyelembe a társadalom reális szükségleteit és lehetőségeit, a specifikus csehszlovákiai feltételeket. A helyzet megkövetelte, hogy áttérjünk a gazdaság intenzív fejlesztésére, ennek megfelelően tervezzük és irányítsuk a népgazdaságot, amint azt a CSKP XIII. kongresszusa is meghatározta. Az akkori pártvezetóség nem reagált megfelelően ezekre a létfontosságú követelményekre. Bizonyos intézkedések születtek, de ezeket nem valósították meg következetesen, nem hajtották végre a szükséges változtatásokat a párt s az állami szervek tevékenységének, valamint a kádermunkának a módszerein. A problémákat csak félig oldották meg, vagy pedig megkerülték őket, elkendőzték súlyosságukat. Ez feszültséget okozott a pártban és a társadalomban, nőtt az elégedetlenség. Gyengült a párt akcióképessége, eszmei egysége, a néppel való szövetsége. Mindez a hatvanas évek végén mély válságot okozott a pártban és a társadalomban. A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságai című dokumentum részletesen megmagyarázza és összegezi a válság okait és a válság leküzdése során szerzett tapasztalatokat. A dokumentum a valóságnak megfelelően ismerteti az akkori eseményeket, ma sincs okunk arra, hogy ezt az értékelést megmásítsuk. Azért is helyesnek tartjuk ennek hangsúlyozását, mert az ún. „prágai tavasz" egyes képviselői az 1968 évi eseményeket az átalakítás előzményének tartják, és felülbírálásukat követelik. A történelem azonban szigorúan és megváltoztathatatlanul ítélkezik. A Szovjetunióban és nálunk végbemenő átalakítás és a jobboldal akkori céljai között alapvető különbség van. Míg nekünk az a célunk, hogy tovább fejlesz- szük a nagy október és 1948 februárjának forradalmi örökségét, valóban a szocializmus megújhodására törekszünk, kihasználva valamennyi előnyét és lehetőségét, 1968-ban a jobboldali erők tevékenysége, akármilyen frázisokkal is leplezték azt, a szocialista rendszer bomlasztására, a győzelmes február forradalmi eredményeinek megtorlására és arra irányult, hogy országunkat kiragadják a Varsói Szerződés államainak szövetségéből. Népünk reménykedve és támogatással fogadta a CSKP KB 1968 januári ülésének határozatait. A jobboldali erők azonban nagy alkalmat szalasztottak el, amely akkoriban adódott a fontos problémák megoldására, teret nyitottak a szocialistaellenes erők bomlasztó tevékenységéhez, és országunk fokozatosan az ellen- forradalom küszöbére került. A párt és a társadalom egészséges erői látták a növekvő veszélyt, nehéz és bonyolult harcot folytattak ellene. Az akkori pártvezetőség azonban nem tudta egyesíteni ezeket az erőket. Barátaink internacionalista segítségének köszönhetően elhárítottuk a tragikus fejleményeket. Tudjuk, milyen óriási erőfeszítéseket kellett tenni a válság és következményeinek leküzdésére, annak érdekében, hogy társadalmunkat a további szocialista fejlődés útjára vezessük. Ezt a fejlődést vázolta 1971-ben a CSKP XIV. kongresszusa. Jogosan úgy értékelhetjük ezt a kongresszust, mint a jobboldali opportunista és szocialistaellenes erők felett aratott győzelem kongresszusát, mint a szocializmus legyőzhetetlen erejének kongresszusát, amely alkotó módon továbbfejlesztette 1948 februárjának forradalmi örökségét. Mindez Csehszlovákia Kommunista Pártja és a Gustáv Husák elvtárs vezette vezetősége óriási munkájának eredménye volt. Aránylag rövid idő alatt politikai eszközökkel sikerült megbirkóznunk a pártban és a társadalomban a konszolidálás folyamatával, országunkban felújítani a szocializmus igazi értékeit. A hetvenes évek elejétől elért eredményeket a CSKP XVII. kongresszusa mérlegelte. Megállapította, hogy leküzdöttük a társadalmi válság következményeit, felújítottuk a társadalom vezetésének, a népgazdaság irányításának és a párt vezető szerepe érvényesítésének szocialista alapelveit. Csehszlovákia Kommunista Pártja politikájával megszerezte a dolgozók, az egész Nemzeti Front bizalmát és támogatását. Társadalmunk kétségtelenül haladást ért el. Tudatosítjuk, hogy ennek az időszaknak sajátságos vonásai voltak, több objektív és szubjektív jellegű, ellentmondásos tényező is hatást gyakorolt ezekben az években. Nem sikerült mindig úgy megoldanunk a feladatokat, ahogyan azt elhalt JSZ( 2 (Folytatás a 3. oldalon) 1988. II. 3 A válságos évek tanulságai
