Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-24 / 45. szám, szerda

A pártmunka hatékonyságának fokozása - az oktatásügy átalakításának döntő tényezője írta: Jozef Š eve, az SZLKP KB osztályvezetője ÚJ SZÚ 1988. II. 24. Az évzáró tagsági gyűlések és párt­konferenciák időszakát éljük. Felelősség- teljes munkát követelő időszak ez, mely­ben a kommunistáknak sokoldalúan meg kell vitatniuk, mi a teendő saját hatáskörü­kön belül, hogy a CSKP KB 7. ülésének és az SZLKP KB januári ülésének határo­zatai - a sokoldalú társadalmi átalakítás­ról és a demokratizálódásról - társadal­munk életének minden szintjén és szaka­szán mozgósító erőként hassanak és rea­lizálódjanak a gyakorlatban. Teljes mér­tékben vonatkozik ez az oktatásügyre is, azoknak a pártszerveknek és -szerveze­teknek a tevékenységére, melyek ezen a nagyon fontos és érzékeny, szocialista társadalmunk fejlődésének dinamikáját és minőségét befolyásoló területen mű­ködnek. Annak érdekében, hogy az oktatás­ügyben a pártszervezetek tevékenysége hatékonyságának növelése során a figye­lem középpontjába kerüljön oktatási rend­szerünk átalakítása, a pártmunkában - a pártszervek és -szervezetek pártpoliti­kai munkájának tartalmából és logikájából kiindulva - politikai módszereket kell al­kalmazni. Az átgondolt, elméletileg alátá­masztott döntések és javaslatok kidolgo­zásának, a határozatok teljesítésének ellenőrzése során a kádermunkában és nem utolsósorban a jogkörök, valamint a felelősség egysége elvének betartása­kor konkrét, politikailag tartalmas munkát kell kifejteni. Ez azt jelenti, hogy a társa­dalmi érdekeknek, az oktató-nevelő mun­kában, az iskola egész életében feltétle­nül végrehajtandó minőségi változások­nak kell alkotniuk az oktatásügy területén működő pártszervezetek tevékenységé­nek fő tartalmát és irányvonalát. A CSKP KB 7. ülése és az SZLKP KB januári ülése - kiindulva a jelenlegi, fő­ként pedig a társadalom egésze átalakítá­sának követelményeiből - aláhúzták, hogy ezeknek szükséges alárendelni az egyes iskolatípusok tartalmi átalakításá­nak további folyamatát; jelentős mérték­ben erősíteni kell a nevelésben betöltött szerepüket; gondoskodni kell arról, hogy szorosabban kötődjenek az élethez. Lé­nyegesen emelni kell a pedagógusok fel­készítésének és munkájának színvonalát; és el kell érni, hogy ne csak ók, hanem a tanulók, diákok is aktívan vegyenek részt az iskola életének formálásában. Mindehhez meg kell teremteni a megfele­lő anyagi, szociális és szervezeti feltétele­ket, valamint a cselekvésre ösztönző er­kölcsi-politikai légkört. Az oktatásügy te­rületén folyó pártmunka során tudatosíta­ni kell, hogy ezeknek a feladatoknak a tel­jesítése egy sor problémát és kérdést vet majd fel. Sokat ezek közül már feltártak az emberek, nyíltan és kritikusan beszél­nek róluk. Elkerülhetetlenül szükséges, hogy ko­molyan és alaposan elemezzük, hol köve­tünk el hibákat, miben gyökereznek a fő problémák, mindaz, ami ideiét múlt, el­használódott. Fel kell tárnunk, mi az, amin változtatni kell, hogy egyértelműbben, sokrétűbben és eredményesebben érvé­nyesítsük az új minőséget oktatás­ügyünkben, hogy meggyorsítsuk számára az új szakaszba történő átmenetet. Okta­tásügyünk aktuális gondjainak feltárása csak elemző és tárgyszerű, a közhelye­ket, elvontságokat és a sematizmust mel­lőző, mélyreható elméleti-pedagógiai és pártmunkával lehetséges. Komoly gond, hogy a munkát bizonyos mértékben befolyásolja az információrob­banás. Ennek következtében az elvisel­hetetlen mennyiségű, olykor másodrendű tények elsajátítására helyezik a hang­súlyt, ami felszínes ismeretekhez és a ta­nulók túlterheléséhez vezet. Az oktatás­ügyben működő pártszervezeteknek kezdeményezniük kell az oktatás infor­matív jellegének és a tanulók, diákok alkotó képessége kibontakozását segítő folyamatoknak az összehangolását, tudá­suk gyarapításának érdekében. Röviden, önállóan gondolkodó, aktív emberekre van szükségünk, ennek kell megfelelnie az oktatás tartalmának és szervezeti for­májának. Ez a tudományos-műszaki és társadalmi fejlődés, a szocializmus huma­nista céljaiból eredő szükségszerűség. Társadalmi és politikai szempontból egyaránt nagy gondot jelentenek az isko­lák nevelótevékenységében tapasztalha­tó hiányosságok. Itt az ideje, hogy leküzd- jük végre az iskola feladatáról és szere­péről alkotott technokrata elképzeléseket, s halaszthatatlanul fontos az oktató-neve­lő munka közti kapcsolat elmélyítése és megerősítése is. A pártalapszervezetek évzáró taggyűlésein megkülönböztetett fi­gyelmet kell fordítani erre, konkrét intéz­kedéseket kell tenni az iskolák nevelőte­vékenységének hathatós javítására. Ma különösen fontos, hogy a nevelés. a szocialista erkölcs elsajátítását eredmé­nyezze a tanulók és a diákok körében. Ez persze nem valami üres, száraz morali- zálgatást jelent, hanem a szocialista er­kölcsi érték megerősítését a tanulók és a diákok magatartásában, munkájában, a pedagógusok tevékenységében - va­gyis az iskolai életben. A pártszervezeteknek az is feladatuk, hogy határozott harcot folytassanak az iskola légkörét mérgező negatív jelensé­gek ellen. Nem lehetünk közömbösek a tanítók, a pedagógusok és az oktatási dolgozók egy részénél tapasztalható ön­zéssel és kispolgári szemlélettel szem­ben. Sokkal erőteljesebben kell érvénye­sülnie a közösségi gondolkodásra neve­lésnek, ami a szocialista társadalom egyik alapvető elve. A tanulóknak és a diákok­nak a saját tetteik és döntéseik iránti fokozottabb felelőssége megköveteli, hogy nagyobb teret kapjanak társadalmi aktivitásukhoz. Közösségeikben, a pionír- és ifjúsági szervezetekben erősíteni kell az önigazgatás elemeit. A nevelésnek és a művelődésnek az élet szükségleteihez és követelményei­hez kell igazodnia. A pedagógusközössé­geknek, a pártszervezeteknek keresniük, ellenőrizniük kell ezt a kapcsolatot, nem szabad megfeledkezniük annak szünte­len megújításáról, de a gazdasági és egyéb társadalmi gyakorlatban is szem előtt kell tartani mindezt. Ha azt akarjuk, hogy törekvéseink eredménye az, alkotó szocialista egyéni­ség legyen, akkor meg kell teremtenünk a feltételeket a pedagógus egyéniségek neveléséhez is. Ez kifejezetten politikai feladat, melyet az oktatásügy irányításá­ban - a nemzeti bizottságoktól az oktatási minisztériumig - valamennyi iskolatípus pártalapszervezetében a figyelem közép­pontjába kell helyezni. A pedagógusszemélyiségek formálá­sa során nem hagyhatjuk figyelmen kívül a neveléstudomány legújabb eredménye­it, a munkát kölcsönös tapasztalatcsere, a közösségekben kialakított elvtársi igé­nyesség kell hogy kísérje. Fel kell szá­molni végre az elavult módszereket, ked­vező feltételeket kell kialakítani a pedagó­gus alkotó képességeinek kibontakozta­tásához, a szüntelen kereséshez és a bá­tor kísérletezéshez. Napjaink sürgető fel­adata a korszerű műveltségű, kulturált és erkölcsileg fejlett szocialista ember neve­lését célzó újító kezdeményezések támo­gatása. Ezért a pártbizottságoknak - sa­játos politikai eszközeikkel - befolyásolni­uk kell az említett feltételek megteremté­sét, hiszen csak ez által valósulhat meg a pedagógusok szakmai, erkölcsi és poli­tikai továbbfejlődése. Az oktatásban semmi sem értéke­sebb, mint a pedagógus személyes pél­damutatása, lelkiismerete, becsülete, böl­csessége. Mindez messzemenően befo­lyásolja a tanulók személyiségformálását. A nevelés és az oktatás jobb minősé­géért folytatott küzdelem megköveteli a munkastílusok és módszerek szembe­sítését a jelenlegi szükségletekkel. Tér­iünk le a kitaposott útról, hagyjuk el a régi vágányokat, és ne törekedjünk az eddigi állapotok valamiféle kozmetikázó karban­tartására. A kulcskérdések megoldásá­ban, a rutin és a megszokás leküzdésé­ben a kritika és önkritika fejlesztésével bontakoztassuk ki valamennyi kommunis­ta aktivitását. Minden egyes párttagnak fel kell tennie a kérdést: konkrétan mit tesz az iskola, a tanuló, a diák munkájá­nak javításáért, a tudományos műszaki fejlődésért, az irányító munka jobbításá­ért. A pedagóguskollektívákban eleven pártpolitikai szervezőmunkára van szük­ség. Mozgósítanunk kell az oktatáspoliti­ka feladatainak teljesítésére, de nem az adminisztrációra, az aktagyártásra, amely bár távol van az iskola valóságos életétől, mindeddig a világosan megfogalmazott párthatározatok ellenére sem tudtunk megszabadulni tőle. A pártbizottságok, -szervezetek és is­kolaközösségek alapvető határozatait a munkahelyek kollektíváitól szerzett konkrét ismeretek, vélemények alapján kell kidolgozni. Ezekhez messzemenően fel kell használni a vitákat, a kommunis­ták, és a pártonkívüliek nyílt párbeszédét. Ez feltétele annak, hogy mind a kommu­nisták, mind a pártonkívüliek véleményét és ajánlásait figyelembe vegyék az iskola életének, oktató-nevelő tevékenységének a javítását célzó legfontosabb határoza­tok előkészítésekor. Ez megkívánja az SZSZK Oktatási Minisztériumában, a ke­rületi és járási nemzeti bizottságok okta­tási osztályain dolgozó kommunisták munkastílusának és tartalmának a meg­változtatását. Ezeken a helyeken nem szabad lebecsülni az irányítómunka politi­kai jelentőségét, a káderek szakmai és politikai képességeinek szakadatlan fej­lesztését. Hiszen, ahogyan azt a CSKP KB határozatában a káderpolitika javítá­sáról olvashatjuk, ebből ered a technokra- tizmus és a munkában megnyilvánuló adminisztratív módszer. Az SZSZK felsőoktatási intézményei párt- és állami funkcionáriusainak tavaly áprilisi tanácskozása óta közel egy esz­tendő telt el. Meg kell állapítanunk, hogy elengedhetetlenül szükséges a pártmun­ka stílusának tökéletesítése. Ez megkö­veteli, hogy megvizsgáljuk a nevelési­oktatási rendszer átépítésének állomása­it. Egyben szükséges a főiskolák munka­helyeinek, mint pedagógiai-tudományos központoknak a koncepciózus elismerte­tése. De legalább ennyire fontos a formá­lis jóváhagyási procedúrák korlátozása és a pártbeli adminisztráció csökkentése, amivel együtt jár a bürokratikus tendenci­ák elleni harc és az irányító szervek felelősséggel párosuló jogkörének kijelö­lése. A politikai megközelítés „szakágazat fölötti", így elsősorban az elvekből és abból a gyakorlatból indul ki, mely szerint az emberi tényező formálása társadalmi feladat, s az előrelépés nélkülözhetetlen feltétele. Ez a pártban, politikai, eszmei tevékenységében az emberekkel - kom­munistákkal és pártonkívüliekkel - való munkát jelenti. Az iskolai pártszervezetek, különösen az alapiskolákban, kislétszámúak. Éppen ezért a minőségre, a konkrét pozitív ered­mények elérésére kell figyelniük. Ez azt jelenti, hogy képeseknek kell lenniük az alkotó gondolkodásra, a dialektikus szemléletre, s meg kell érteniük a fejlő­dést és az iskola gondjait. Mindezt persze át kell vinniük a politikai gondolkodás- módba és a pártmunka stílusába. Ezekből kiindulva, illetve ezekre építve hajtsák végre a gyakorlati tetteket és a valós változásokat az iskola munkájában. Ép­pen ezért a kommunistáknak, az iskolai pártszervezeteknek magasfokú kulturált­ságukkal, a munkába és az iskola életébe való beavatottságukkal példát kell mutat­niuk. Mindezt azért, hogy közeledjenek a néphez, s ott legyenek, ahol fontos kérdésekről döntenek. A kommunistának ott kell lennie, ahol a legégetőbb felada­tokról döntenek. így nyilvánul meg az elvszerű hozzáállása és véleménye, ami­kor a konkrét gondok megoldásában pél­dát mutat. A pártbizottságoknak a kollektív tevé­kenységük során nagyobb felelősséggel kell figyelniük az életet és az ember - a közösség tagjának - munkáját, az emberi kapcsolatokat; ezekben még min­dig akad gond, névtelenség, s nem éppen elvtársias közeledés. Mindez olykor fölös­leges feszültségeket vált ki. A névtelen­ség gyakorlatát a pártszervezeteknek egyértelműen el kellene vetniük, s el kel­lene utasítaniuk a notórius panaszkodó- kat is Ha azonban valaki aláírja a pa­naszlevelet és a dolgokat nevükön neve­zi, a bírált fogyatékosságokat elvszerűen kell megoldani. Az elfogadott intézkedé­seket pedig komolyan és felelősséggel kell kezelni. Szükséges, hogy oktatás­ügyünk helyzetének folyamatban levő elemzése konkrét megoldásokhoz vezes­sen. És nemcsak a dokumentummal szembeni viszonyulásban, hanem első­sorban a XVII. pártkongresszus és az SZLKP kongresszusa határozatainak a szellemében folyó társadalmi átalakí­tásban. Szükséges, hogy az SZLKP kerü­leti és járási bizottságai igényes és felelős­ségteljes politikai munkájukban uiszerűen közelítsék meg az oktatás problémakörét. A pártszervezetek évzáró gyűlésein meg­választják az új pártbizottságokat is. Nem szabadna előfordulnia, hogy a régi tago­kat válasszák újra. Szükséges, hogy a pártbizottságokba olyan aktív emberek kerüljenek, akik képesek a partéletet eredményessé és dinamikussá tenni. Ez igen fontos, ha az oktatásügyben is telje­síteni akarjuk a CSKP KB 7. ülésén elfo­gadott határozatokból eredő igényes fela­datokat. Ezekben a napokban a kommunisták és a pártonkívüliek az iskolák összes típusában és fokán, illetve az irányító szervekben megismerkedtek a szovjet oktatásügy átfogó reformjával, melyről a szovjet kommunisták az SZKP KB ülé­sén tanácskoztak. Hisszük, hogy az SZKP Központi Bizottságának ülésén el­hangzott beszámolókban és a vitában felvetett ötletekből a kommunisták a párt­alapszervezetek évzáró gyűlésein ösz­tönzést merítenek - és nemcsak a peda­gógus-pártszervezetek használják ki eze­ket, hiszen a műveltség színvonalának emelése, minőségének javítása egész társadalmunk ügye. Új vállalati rekordot állított fel a Nová Ba- ňa-i Szén- és Lignit­bányák Mikuláš Pálfy vezette 75 tagú ifjú­sági munkabrigádja. A februári győzelem 40. évfordulója tiszte­letére tett felajánlásá­nak eleget téve húsz nap alatt 13 ezer 143 tonna lignitet fejtett, 1857 tonnával többet a vállalt mennyiség­nél. A képen a mun­kabrigád két tagja, Ján Lehocký (balról) és Robert Ruma- novský munka közben. (Peter Lenhart felvétele - ČSTK) Szorosabb kapcsolatban a lakossággal A Dunaszerdahelyi Jnb kommunistáinak évzáró tanácskozása A járás gazdasági, főleg mező- gazdasági eredményei ismertek és országosan is elismertek. Nagyrészt vonatkozik ez a jnb által irányított gazdaságra,v a szolgáltatásokra és egyéb területekre is. Az évzáró tag­gyűlés beszámolója ezért joggal könyvelhette el sikerként, hogy ta­valy is eleget tettek a terv és a költ­ségvetés döntő fontosságú feladata­inak, sőt, azokat esetenként túl is szárnyalták. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos pozitív eredményekkel a továbbra is tapasztalható hiányos­ságokkal szoros és szerves kapcso­latban foglalkoztak. Megtudtuk például, hogy a jnb által irányított gazdálkodó és szol­gáltató szervezetek éves tervüket 13 millió korona értékben túlteljesítet­ték, de a másik oldalon a lakossági szolgáltatások elterjesztésében és főleg minőségében még mindig van­nak hiányosságok. Vagy: eleget tet­tek a lakásállag felújítása és karban­tartása feladatainak, de a hő- és a melegvíz-szolgáltatásban tovább­ra is problémák fordulnak elő. A szo­ciális ellátásra jelentős anyagi esz­közöket szántak, viszont helyénvaló lenne ezeket az eszközöket körülte­kintőbben felhasználni az idős em­berek életkörülményeinek javításá­ra. Befejezték 554 lakás és számos közhasznú létesítmény építését, 11,5 kilométerrel bővítették a nyilvá­nos vízvezetékhálózatot, előrelépést értek el a háztartások földgázháló­zatra történő bekötésében s a Z ak­ció keretében több mint negyvenöt millió korona értékű mű készült el, ami ötvenegy százalékkal haladja meg a tervezett szintet. A beruházá­si érem másik oldala azonban az, hogy az építkezés nem yolt eléggé folyamatos, s hiányosságok voltak tapasztalhatóak előkészítésében, szervezésében és irányításában is. Fontos volt annak kiemelt megálla­pítása is, hogy a dunai vízlépcső- rendszer építésével összefüggés­ben főleg az ún. Kis-Csallóköz terü­letén élő emberek különféle szük­ségleteinek tökéletesebb kielégíté­sére s e terület szociális-gazdasági fejlődésének biztosítására követke­zetesen kell megvalósítani a jnb által jóváhagyott intézkedéseket. Rokonszenves módon, a kezdő­dő átalakítás követelményeivel össz­hangban a szervezet élt a bírá­lat és az önbírálat lehetőségével és elhanyagolhatatlan követelményével egyéb vonatkozásokban is. Neveze­tesen, rámutattak a gazdálkodó vál­lalatok tevékenységének elégtelen intenzifikálására, az önköltség, az anyagigényesség nem megfelelő csökkentésére, a tudományos-mű­szaki haladás eredményeinek igé­nyekkel összehangolatlan gyakorlati alkalmazására. A következtetés, az összegzés így hangzott: ,,A jnb-nek nem minden kommunista vezetője és egyéb dolgozója látja tisztán a feladatokat és az új társadalmi­gazdasági feltételeket, amelyek szi­gorúbb követelményeket támaszta­nak munkájukkal szemben.“ Kár, hogy a beszámolóban és a vitában alig esett szó korunk egyik alapvető kérdéséről, a környezetvédelemről, amelynek ebben a járásban, tekin­tettel európai viszonylatban is jelen­tős felszín alatti ivóvízkészletére, különösképpen elhanyagolhatatlan a jelentősége. Bőven reagáltak vi­szont a CSKP Központi Bizottsága 7. ülésének sarkalatos fontosságú követelményére, miszerint elsősor­ban a bürokratikus akadályok leküz­désével, az apparátus leegyszerűsí­tésével, az előírások számának csökkentésével - ezzel összefüg­gésben egyébként a felettes irányító szervekre vonatkozó észrevételek is elhangzottak a beszámolóban és a vitában egyaránt - szilárdítani kell a nemzeti bizottságok kapcsolatát a lakossággal. Annak ellenére, hogy a járásban az ügyintézés demokrati­zálása viszonylatában a kedvező fordulat több jele is tapasztalható, a pártszervezet határozottan kifejez­te szándékát felelősségre vonni azokat a kommunistákat, akik az emberek jogos igényeinek és észre­vételeinek intézésében nem járnak el eléggé figyelmesen, mi több, kö­zömbösséget tanúsítanak. A vita valamelyest „vérszegé­nyebb“, kevésbé kritikus és önkriti­kus volt, hiányzott belőle a problé­mák elmélyültebb, konkrét fejtegeté­se, s viszonylag kevesen is szólaltak fel. Még így is akadt néhány elvtárs, aki lényeges dolgokra tapintott rá. Például Imrich Ceconík elvtárs orvo­si szemszögből, konkrét tények alapján figyelmeztetett arra, hogy a járás a szeszes italok fogyasztá­sában sajnos a listavezetők közé tartozik s ennek számos kedvezőt­len következménye van, egyebek között az üzemi balesetek, a rokkan­tak számának alakulásában stb. A beszámolónak arra a részére, amely hiányosságként említette meg, hogy az orvosok tervezett lét­száma betöltetlen, hivatkozott arra, hogy járásukban nem eléggé vonzó­ak az orvosok számára teremtett feltételek. Presinszky Lajos elvtárs a kulturális élet és a népművelés elismerést érdemlő eredményei mellett bírált több fogyatékosságot is. Többek között azt, hogy az anya­gi megbecsülés hiánya és az embe­rek közötti kapcsolatok helyenkénti megromlása miatt a kultúra hivatá­sos dolgozóinak jelentős az elván­dorlása, s viszonylag kevesen fejtik ki tevékenységüket a „terepen“, vagyis a falvakban. Dudás Kálmán elvtársnak, a jnb elnökének a gaz­dasági és a társadalmi átalakítás legfőbb feladatait is megfogalmazó felszólalásából sem hiányzott a bírá­lat. Elmarasztalóan szólt a jelentős anyagi kárt is okozó nem kívánatos jelenségek elleni erélyes harc szük­ségéről. Hangsúlyozta, hogy több embert kell bevonni a nemzeti bi­zottságok szerveinek, aktívájának tevékenységébe. S kifejezetten le­szögezte azt is. hogy nem egy eset­ben a jnb taggyűléseinek színvona­la, légköre sem felel meg azoknak az időszerű elvárásoknak, amelye­ket pártunk támaszt a kommunisták­kal szemben. Végül Magyarics Vin­ce elvtárs, a járási pártbizottság ve­zető titkára nemcsak arról beszélt, hogy a járás tavaly teljesítette gaz­dasági feladatait, hanem arról is, hogy a mezőgazdasági termelésben az év kezdetétől nehézségeket okoznak az új felvásárlási árak. Amint mondotta, ennek következté­ben a kimagasló eredményeket elé­rő mezőgazdasági üzemek is lassan ráfizetésesek lesznek. A néphatalmi és igazgatási szervekről szólva azt a követelményt hangoztatta, hogy közelebb kell kerülniük a lakosság­hoz és semmiképp sem szabad „hi­vatalokká“ válniuk. Mindent egybevetve, a Dunaszer­dahelyi Jnb pártszervezetének év­záró taggyűlése kezdetét jelentheti az egész járást és a lakosságát érintő kérdések nyíltabb, konkrétabb és elmélyültebb felvetésének, elem­zésének és megoldásuk legcélrave­zetőbb módozatai feltárásának. GÁLY IVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom