Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-24 / 45. szám, szerda

Az üzemi demokrácia „meglepetései" Elterjedt jelenséggé vált, hogy a szovjet vállalatok mindenféle ran­gú gazdasági vezetőit pályázat so­rán választják. Az állami statisztikai bizottság a múlt évi eredményekre vonatkozó tájékoztatásában közli: ,,Szélesedik a demokratizálás folya­mata a termelés irányításában. Az iparban a dolgozókollektívák több mint 30 ezer, az építőiparban pedig 6 ezer tisztségviselőt választottak meg vezető állásba Úgy vélem, a statisztikusok he­lyesen cselekedtek, amikor ez alka­lommal mellőzték az általuk kedvelt összehasonlításokat: ennyi volt, ennyi lett. A szóban forgó esetben nem a folyamat formális mutatói kel­tenek érdeklődést, hanem a demok­ratizálás mélyen rejlő lényege, amely az érdekek összeütközése során, az új és a régi éles harcában fejlődik. Sajnos, a régi még gyakran szerez meglepetéseket, s felülkere­kedik ebben a harcban. De hogyan sikerül a réginek, amelyet mindenütt bírálnak és nyilvánosan lelepleznek, életben maradnia, sőt ellentámadá­sokat indítania? Az átalakításnak a vállalatok dol­gozókollektíváiban végzett kísérlete erre a kérdésre olyan válaszokat ad, amelyek világosnak, merésznek - de olykor hivatalosan homályos stílusúnak is nevezhetőek, sőt drá­mainak is, mivel emberi szenvedé­lyekről, jellemekről, sorsokról van szó. íme egy példa. Az SZKP arhan- gelszki területi bizottságának plénu- mán közölték, hogy a múlt évben 430 gazdasági vezetőt választottak a terület vállalataiban. S emellett sajnálattal állapították meg, hogy számos kollektívában, ahol ilyen de­mokratikus módon állapították meg a vezetők személyét, a helyzet nem különösebben jó. Az arhangelszki területi pártbizottság jelenleg azt ta­nulmányozza, hogy a pártalapszer­vezetek miként végzik az átalakítás politikai irányítását azoknál a válla­latoknál, ahol a vezetők pályázaton történő választása nem javította meg a helyzetet. Az ilyen ügyekben a kidolgozatlanságnak, a mulasztá­soknak, a baklövéseknek sokféle változata fordul elő. Mint látható, a helyi pártszervezetek sem kerülték el ezeket. Az „,egy helyben topogás“ leg­gyakrabban ott kezdődik, ahol a munkások úgy vélik, ha maguk választottak igazgatót, akkor minden önmagától megjavul majd. De mint az erős dolgozókollektíváknak és a harcias pártalapszervezeteknek a tapasztalata mutatja: a jól megren­dezett pályázat és olyan tehetséges szervező választása, aki meg tudja szerezni az emberek bizalmát és érdekes gondolatokkal tudja magá­val ragadni őket - csupán az első lépés az új, nagy tettekhez vezető úton. Azután pedig minden attól függ, hogy az egész kollektíva mennyire lelkesen fogja tanulni, miként kell a demokrácia viszonyai között élni és doigozni. Azelőtt gyakran előfordult, hogy egy kudarcot vallott vezetőt fölülről újra felelős állásba ajánlottak, és ez nem jelentett mást, mint a ,,saját“ emberük előretolását. A káderek ki­választásának és elosztásának ilyen módszere most, bármilyen nyomást fejtsenek is ki fölülről, nem érvénye­sülhet. Viszont a választások hullá­mának hátán a vezető rákényszerí- tésének hasonló változata merül fel, csakhogy már alulról jövő, szubjek­tív nyomás mellett. Itt van például egy ilyen „megle­petés". Az Uraltyazstrubsztroj nagy építési trösztnél az egyik brigád, amely sem nem jól, sem nem rosz- szul dolgozott, elhatározta, hogy sürgősen új brigádvezetőt választ a régi helyébe, aki igényes ember volt, nem tanúsított elnézést azokkal szemben, akik szerettek lógni. Elha­tározták, és egy engedékeny em­berre szavaztak, csak hogy ,, ne szo­rongassa“ az embereket. A válasz­tás eljárása mintha demokratikus lett volna: az első esetben a többség ellenezte, a második esetben helye­selte. De valójában ez csupán játék volt a demokráciával, amellyel önző csoportérdekeket lepleztek. A pártsajtó többször is megállapí­totta, hogy ügyes emberek és dema­gógok a vezetőválasztást néhol ra­vaszul holmi színjátékká változtat­ják, önreklám céljára használják fel. Ott pedig, ahol az ügyeskedők és a naplopók kerekednek felül - írta a Pravdában V. Sztarodubcev kiváló tulai gazdasági vezető - igen gyako­riak a szükségtelen megrázkódtatá­sok, veszteségek. Olykor igényes vezetők is áldozatul esnek, helyükbe pedig szélkakasokat választanak, akik olyan puhák, akár a viasz. Az SZKP KB egyik határozatában arra szólítják fel a pártszervezete­ket, hogy tanúsítsanak határozott ellenállást azokkal szemben, akik a nyíltság, a nyilvánosság légkörét szociális demagógiára és saját önző céljaiknak a társadalmi érdekek ka­rára történő elérésére igyekeznek felhasználni. A demokráciára vonat­kozó hamis elképzelések ellen- hangsúlyozza a KB határozata- a demokrácia fő fegyverével, a nyilvánossággal, a számukra ide­gen nézeteknek és ezek hordozói­nak nyilvános bírálatával kell har­colni. A tisztségek választással történő betöltését az emberek biztos mód­szernek tekintik arra, hogy végleg leküzdhessék a protekcionizmust, a titkosságot, a klikkszellemet a ká­derpolitikában. V. Makarov, a Len- zoloto termelési egyesülés igazga­tója úgy véli, hogy a vállalatirányítás régi rendszerében a kollektíva veze­tőkre és a nekik alárendelt dolgozók kontingensére volt felosztva. Az előbbiek megszervezik a termelést és mindenért személyes felelősség­gel tartoznak, a kollektíva többi ré­sze pedig különböző mértékű lelkiis­meretességgel dolgozik, személye­sen semmiért sem felelős. Mint látjuk, az átalakítást a válla­latoknál az irányítottak és az irányí­tók egyaránt örömmel üdvözlik. Nem kell csodálkozni ezen: mindenütt vagy majdnem mindenütt megkez­dődött a volt apátiától való megsza­badulás folyamata. Az emberekben az az érzés alakult ki, hogy szemé­lyesen részesek az átalakításban és a sikerekért való felelősségben. FJODOR BREUSZ, az APN szemleírója Ristani fazekasmesterek Ristan - kis település Üzbegisz­tán Fergánai kerületében. Itt már fél ezer éve készítenek kerámiatárgya­kat. A legenda úgy szól, hogy az első fazekasműhelyt még Timur kö­vete alapította, aki egyméteres mélységben agyagréteget talált. Azóta híres a ristáni kerámia egy­szerűségéről, s kidolgozásának ma­gas művészi színvonaláról. Még nem is olyan régen Ristan­Bezárnak a Berjozkák A szovjet Izvesztyija és Trud na­pilapok kommentálták a szovjet kor­mány döntését, miszerint július 1 -tői bezárják a Berjozka üzleteket és megszüntetik a valuták Vnyesposzil- tora valutautalványokra való cse­réjét. Ezzel kapcsolatban az Izvesztyija felhívta a figyelmet, hogy a készülő változásokról szóló tájékoztatások csak előzetesek. A valutautalványok július elseje után is 1:1 arányban rubelre válthatók át. Azok a személyek, akik hivatalo­san tartózkodtak külföldön, deviza- számlát nyithatnak és a megtakarí­tott pénzt külföldi szolgálati, illetve turistautazásuk során használhatják fel. Várhatóan továbbra is lehet vásá­rolni a külföldön szerzett pénzeszkö­zökért (bankszámlákról való átuta­lással) például személygépkocsit, szövetkezeti lakást, bútort, hűtőgé­pet és más fogyasztási cikket. A Vnyesposziltorg valutautalványo­kat kivonják a forgalomból. Kényel­mesebb devizaszámlát nyitni a bankban, mint otthon gyűjtögetni a valutautalványokat - írta a szovjet sajtó. A Berjozka üzletek egy részét bekapcsolják a kiskereskedelmi há­lózatba, a fennmaradó üzletekben a jövőben valutáért vásárolhatnak a turisták és a Szovjetunióban dolgo­zó külföldiek. (č) ban egy kis műhelyben készítették a kerámiatárgyakat, ma már hatal­mas, több milliót forgalmazó üzem állítja elő. Bár a legtöbb munkafolya­matot gépesítették, az edények min­táinak festése ma is kézzel történik. A leghíresebb festők Babadzsan Nyisanov és Ibrahim Kamilov. Büsz­kén mutatják a külföldi és hazai kiállításokon, vásárokon nyert okle­veleket és díjakat. A legszebb ristani agyagedények Moszkva, Leningrád, Taskent kiállitótermeit díszítik.- Régen a híres mesterek félté­kenyen őrizték szakmai titkukat- meséli Babadzsan Nyisanov.- Mára a helyzet megváltozott. Az idős meseterek átadják tapasztala­taikat a fiataloknak. Minden mester­nek van néhány tanítványa. így apá­ink és nagyapáink művészetét van kinek továbbvinnie. (APN) Mennyit keres egy aranyásó? A zord északi körülmények között keményen dolgoznak a szovjet aranyásók. Immár hetven éve mos­sák az aranyat a szibériai folya­mokból. Az aranyásók szövetkezetei az ország legrégibb szervezetei, még 1921-ben alakultak. Azóta is min­dennemű állami támogatás nélkül, a teljes önelszámolás és önfinanszí­rozás elvei alapján dolgoznak. Az elmúlt ötéves tervidőszakban több mint egymilliárd rubel értékű nyers­anyagot adtak el az állami alapokba. Ezzel szemben «z állami vállalatok veszteségesek voltak ebben az ága­zatban. A siker titka a pontos mun­kaszervezés és a rendkívül gyors munkatempó. Nem mindenki felel meg az igényes követelményeknek. Egyesek csak a jó kereseti lehetősé­get tartják szem előtt és nem tudato­sítják, hogy milyen nehéz feltételek mellett dolgoznak a szibériai arany­ásók. Aki nem bírja a kemény mun­kát, néhány hét után hazatér. Valóban magas az aranyásók jö­vedelme: a sajtó adatai szerint a jó munkás havonta 1200 rubelt keres, a szovjet átlagkeresetek hatszoro­sát. (č-f) Szorít a luxuscipő? Senkinek sem kell különösebben bizonygatni, hogy a kényel­metlen cipő igen kellemetlen, sőt, fájdalmat is okoz. Ezt talán még jobban érzékeljük, ha olyan lábbeli okozza a gondot, melyért a megszokottnál többet fizettünk, tehát a gyártó a luxus- kategóriába sorolta. Az ilyen lábbelitől ugyanis joggal elvárjuk, hogy az átlagosnál finomabb anyagból készüljön, jobb kidolgo­zású legyen. Az elmúlt évben a Cseh Kereskedelmi Felügyelőség munka­társai ellenőrzéseik során a luxuslábbelik minőségét vizsgálták felül az egyébként igen szűkös, a vásárlók igényeit mennyiség­ben távolról sem kielégítő kínálatból. Hazai gyártóink: a gottwal- dovi Svit, a partizánskej Augusztus 29-e Üzem és a bardejovi JAS vállalat cipőit vették alaposabban szemügyre 68 cipóbolt­ban, 21 áruházi részlegen és a gottwaldovi nagyraktárban. Az ellenőrzések eredményei aligha nevezhetők kedvezöeknek. 11 900 pár lábbelit vettek kézbe a felügyelőség munkatársai - nőit és férfit egyaránt s ez a mennyiség körülbelül a raktárak­ban található lábbelik tíz százaléka volt. A csehszlovák állami normának és a cipők kivitelezésével és minőségével kapcsola­tos egyéb előírásoknak az említett mennyiségből 2463 pár nem felelt meg, tehát a lábbelik több mint húsz százalékán találtak kifogásolni valót. Ez a kedvezőtlen arány még rosszabb fénybe kerül, ha hozzátesszük, hogy összehasonlítva a standard kategóriába sorolt lábbelikkel, a luxuscipőknél jóval nagyobb volt a hibásak aránya. Pedig ezeket - már csak azért is, mert a gyártó a „közön­ségesnél“ jóval drágábban adja el - a kifogástalan minőségnek, a magasabb szintű esztétikai kivitelezésnek kellene jellemeznie. A minőségellenőrzések alkalmával 71 esetben cipőt is vásá­roltak a felügyelőség munkatársai. Az ellenőrző vásárlások során mindig pontosan számláztak a pénztárosok, de hét eset­ben mégis árdrágítást állapítottak meg. Hogy miért? Az eladók elfelejtették a cipőkhöz hozzácsomagolni az azokhoz tartozó - az árba is beleszámított - sarokbetéteket. Tény, ilyen módon is alaposan megkárosíthatók a vevők, hisz mennyivel olcsóbb otthon kicserélni az elkopott müanyagsarok-betéteket, mint több alkalommal cipészhez vinni a lábbelit. Ez utóbbi drágább és időveszteséggel is jár. Vagy tudják ezt a „feledékeny“ eladók is, akiknek netán cipészismerösük van és a gyakran hiánycikknek számító sarokbetéteket jutányosán nekik továbbítják? Az árdrágításnak ez a formája bosszantó, de a nagyobb rosszat mégis a cipők minősége jelenti. A gyártók felelőtlen hozzáállásáról tanúskodnak a leértékelt áruk közé sorolható iuxuscipők, s az okok nagyrészt a technológiai előírások be nem tartásában és a cipőgyárakban a belső ellenőrzés hanyag végzé­sében keresendők. S ha már a vétkesekről szólunk, nem hagy­hatjuk ki a kereskedelmet sem: az üzletek, áruházi részlegek vezetőinek nem volna szabad a hibás árut átvenniük, de ludasak az ügyben a nagyraktár minőségellenőrei is, mert az ő feladatuk is megakadályozni, hogy a fogyasztókhoz kifogásolható áru kerüljön. Az elmúlt évben a hazai gyártók nem tudtak eleget tenni a kereskedelem megrendeléseinek, a vártnál kevesebb lábbeli került a piacra. A fentiekből kitűnik: még a kevesebb sem volt jobb. Sőt! A kereskedelemnek az idén a tavalyinál igényesebb­nek kell lennie. Ugyanis az év elejétől az egész cipőkereskedelmi termelési-gazdasági egység kísérletileg a gazdálkodás új feltéte­lei közepette végzi munkáját. S hogy ez a forma beválik-e vagy sem, arról nemcsak a gazdasági eredmények értékelése alapján győződhetnek meg, hanem a vásárlók elégedettsége is mérce lesz. Ók ugyanis megfelelő választékú és kifogástalan minőségű lábbelit szeretnének az üzletek polcain látni. DEÁK TEREZ Tevékeny képviselő Komáromban (Komárno) sikeresen teljesítik a Nemzeti Front választási prog­ramjában meghatározott feladatokat. A Z- akcióban épülő létesítményeken, melyek közé az asztalitenisz-csarnok, tornate­rem, ravatalozó, az új autóbuszállomás, az órsújfalusi (Nová Stráž) városrész csa­tornahálózata és egyéb építkezések tar­toznak, eddig 29 800 000 korona értékű munkát sikerült elvégezni. Nagy előrelé­pés történt a lakótelepeken a közterületek rendezésében. Több létesítményt adtak át. További új lakások, óvodák, bölcső­dék, bolthelyiségek készültek el. A Nemzeti Front választási programjá­nak megvalósításában továbbra is fontos szerepe van a vnb 85 képviselőjének a 280 polgári bizottsági tagnak, valamint a városi nemzeti bizottság aktivistáinak A képviselők között a legtevékenyebbek közé tartozik Egresi Judit, a komáromi hajógyár számítóközpontjának dolgozója, aki egyben a Szlovákiai Nőszövetség 4. sz. alapszervezetének az elnöke. Munkájáról ezt mondta: - Választóke­rületemben a lakosok többsége már túl­lépte a nyugdíjkorhatárt. Ezért a velük való kapcsolat, problémáik megoldása sok türelmet, megértést, segítökészséget igényel, legyen szó lakásgondokról, a la­kókörnyezet szépítéséről, a lakossági szolgáltatások bővítéséről, vagy szociális segélyekről. Igyekezetem azzal hálálják meg, hogy bekapcsolódnak a választási program feladatainak teljesítésébe, főleg lakóhelyük környékének szépítésébe, az utcai közvilágítás átalakításával kapcso­latos földmunkák végzésébe, a zöldterü­letek helyreállításába. Felhívásunkra a Szlovákiai Nőszövetség és a polgári bizottságok tagjai társadalmi munkában sok órát dolgoztak, örülök, amikor az idősebb lakosok mosolyogva megállíta­nak azzal, hogy - Jutka, a postás meg­hozta a szociális segélyt, köszönje meg helyettünk is a városi nemzeti bizottságon és ha segítségre lesz szüksége, csak forduljon hozzánk! Ilyenkor mindig rádöb­benek, hogy gyakran milyen kevés elég az emberi boldogsághoz. Sokrétű munkát fejt ki a Szlovákiai Nőszövetségben is. A szervezet tagjai a társadalmi munkán kívül nagy figyelmet fordítanak a családokról, a nőkről és a gyermekekről való gondoskodásra, az emberi kapcsolatok javítására, különféle tematikus kirándulások szervezésére. A szervezet tagjai aktívan bekapcsolód­nak a győzelmes február 40. évfordulója és a hajógyár megalapítása 90. évfordu­lója alkalmából tervezett rendezvények megvalósításába is, hiszen sok nyugdíjas hajógyári dolgozó éppen Egresi Judit képviselő körzetében lakik, aki naponta tudatosítja, hogy az új gondolkodásaid­nak csak a becsületes munka és az aktív tettek nyithatnak teret mindenhol, ahol ezt a kor és a helyzet megköveteli. BENDE ISTVÁN A Blanskóí ČKD vállalatnál ezekben a napokban két kis vízturbinának az ÚJ EZÓ összeszerelését kezdték meg. Ezeket majd a Tynec nad Sázavou-i Metaz dolgozói a Punkva folyón szerelik fel. A képen: a turbinát készítő kollektí­va. (Vít Korčák felvétele - ČTK) 1988.11.24. Tbilisziben, a Grúz SZSZK fővárosában a közelmúltban adták át az új pályaudvart. A főépületben helyezték el a tágas várótermeket, itt van a csarnok a pénztárakkal, de az utazók igénybe vehetik a kávéház, a posta, a fodrász szolgáltatásait is. Naponta több mint 50 ezer utas fordul meg a pályaudvaron. (ČSTK-felvétel) /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom