Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-18 / 13. szám, hétfő

Az SZLKP Központi Bizottsága ülésének vitája PAVOL BAHYL eivtárs, az SZLKP KB tagja, az SZSZK kormányának alelnöke, a Szlovák Tervbizottság elnöke ÚJ SZÚ 1988. I. 18. Két év telt el a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött igényes gazdaságpolitika megvalósításának kezdete óta. Hogyan sikerült teljesítenünk az említett direktí­vákat, milyenek a tanulságok, és mit szándékozunk tenni a XVII. kongresszus programjának megvalósí­tása során, amelyet közben a CSKP KB és az SZLKP KB ülésein rendszeresen aktualizáltunk, s mindez fokozottabb mértékben vonatkozik az SZLKP KB jelenlegi ülésére? Az SZSZK kormánya által irányított ágazatokban teljesítettük és túlteljesítettük az árutermelést (az anyagi termelést). Túlteljesítettük a beruházása fela­datainkat is - annak végtermékeit tekintve akár­csak a szocialista és a tökéspiacra irányuló expor­tunkat a hazai piaccal szembeni feladatunkat szint­úgy (nagykereskedelmi árakban). E termelés során azonban feladataink megoldá­sa közben a tervben megállapított költségeinket túlléptük. A termelő és a terciális szféra fejlesztesére az elmúlt időszakban nagyobb beruházásokra volt szükség, mint azt a 8. ötéves terv előirányozta. Gyorsabban nőtt a lakosság pénzjövedelme is, nagyjából úgy, mintha az eredetileg megállapított terveket sikerült volna megvalósítanunk. Tehát nyíl­tan meg kell mondanunk, hogy bizonyos mértékig ,,hitelre" élünk, és a jövedelemben, valamint nyere­ségben bekövetkezett kiesést az 1988-as évben, illetve 1989-90 ben kell pótolnunk. Éppen ezért az egész gazdasági-irányítási szfé­ra alapvető feladat előtt áll - beleértve a tervbizott­ságokat is -, ez pedig az, hogy az 1987-es tervfela­datok teljesítésének minőségi jellemzői a jövőbe nem ismétlődhetnek meg, és az 1988-as év terveit teljes mértékben teljesítenünk kell. Sőt, ezt a tervet a minimális lehetőségnek kell tekintenünk, különö­sen akkor, ha azt a hatékony export és a hazai piaci ellátás szempontjából vizsgáljuk, tekintve annak strukturális összetételét, akárcsak hatékonyságá­nak értékelését. Miután ezeket a kérdéseket az SZSZK kormányában megvitattuk, állíthatom, hogy az 1988-as esztendő terveivel kapcsolatban a kor­mány teljes mértékben erre az álláspontra helyezke­dett, egyetlen kifogás, ellenvetés nélkül. Az iparban és az egészségügy részére történő termelésben az anyagi terhek területén reális érté­keket állapítottunk meg, amelyek ugyancsak nagyon igényesek, azonban az 1987-es év valóságával szemben teljesíthető szinten. A beruházások területén mindenképpen be kell tartanunk e beruházások tervezett struktúráját, és teljesítenünk kell a tervezett kulcsfontosságú, haté­kony kapacitások időbeni átadását - különösen a vegyiparban, a gép- és elektrotechnikai iparban. Ugyancsak rendkívüli figyelmet követel a lakásépí­tés és a komplex lakásépítés egész területe, akár­csak a szociális építkezések, különösen az egész­ségügyben. Ennek bizonyos garanciája lehet az a tény, hogy építőiparunk teljesítménye fokozatosan konszolidálódik, miközben a gazdasági hatékony­ság követelményeinek is megfelel. Nem állunk azonban szilárd talajon az élelmiszeripar terveinek megvalósításában. Éppen ezért az elkövetkező idő­szakban ez a terület érdeklődésünk középpontjában marad. Jó lenne, ha ugyanez történne a szövetségi irányító szervek szintjén is. Az 1988-as tervfeladatok alapvető célkitűzései megtalálhatók a mai tanácskozásra kiadott anyagok között. Még az így, ilyen igényesen megállapított terv sem biztosítja a 8. ötéves tervidőszak feladatait az 1988-as esztendő szemszögéből nézve, különö­sen a termelés gazdaságosságát és a nemzeti jövedelem képzését tekintve. Éppen azért számunk­ra nem marad más hátra, mint az 1988-1990-es esztendőre még igényesebb tervet előkészíteni, különösen ha az ipari termelés hatékonyságát vész- szük alapul. Tekintettel arra, hogy az intenzifikáció és a haté­konyság követelményeinek a 8. ötéves tervidőszak első két évében nem tudtunk megfelelni, az elem­zéskor megállapítottuk, hogy ennek három alapvető oka van az ipari és gazdasági tevékenységben, amelyek azonban egyáltalán nem újkeletúek: 1. Nem megalapozott beruházási folyamatok, aminek az az oka, hogy a központi és vállalati szervek, illetve szervezetek felületesen és elégtele­nül jártak el a távlati koncepciók kidolgozásakor. Egyszerűbben szólva: legelőbb elkezdtünk építkezni, sőt megállapodtunk a nyugati vállalatokkal a tech­nológiai berendezések szállításáról szóló szerződé­sekben, azután kezdtük azt latolgatni, hogy mit fogunk ott termelni, és végül; hogy milyenek lesznek a termelési költségek, hogyan, mennyiért akarjuk értékesíteni a termékeket a piacon, és milyen meny- nyiségben. A nem eléggé hatékony beruházások­nak nincs létjogosultságuk életünkben, s a minden­napi gyakorlatban. A hatékony, gyorsan megtérülő beruházásokat meg kell gyorsítanunk - különösen a feldolgozó iparágak területén. 2. Termékeink értékesítésének elégtelen színvo­nala megfigyelhető a hazai piacon, akarcsak külföl­dön. Évente kénytelenek vagyunk milliárdos veszte­ségeket elkönyvelni a hazai kiadások területén (nagykereskedelmi árakban), ha azokat összevetjük azokkal az árakkal, amelyekért végül is a termékek elkeltek. Éppen ez az a pont, ahol alapvető megol­dásra van szükség a termelés tömegesítésében, a korszerű technológiák biztosításában és a korsze­rű technológiai berendezések termelésében, a ter­melési folyamatok korszerű irányításában (raktárak, anyagkezelés, fölösleges készletek halmozása és az ebból keletkező „holt“ pénzeszközök) - mindezt értjük a folyamatban lévő termelésre éppúgy, mint a szükségtelen készletekre. A termelés műszaki színvonalának és minőségé­nek biztosítása terén az új, igényesebb feladatok halaszthatatlanul megkövetelik együttműködésünk elmélyítését a Szovjetunióval és a többi KGST- tagországgal. 3. A vállalatok és üzemek egész tevékenysége és a sikert ígérő megoldások jelenleg még nem kapcsolódnak szorosan a világban elért tudomá­nyos-műszaki fejlődés szintjéhez, kezdve a haté­kony termékinnovációs folyamatoktól a korszerű termelési technológiákig. Vállalataink nincsenek fel­készülve a termékek minősége új, igényes kritériu­mainak érvényesítésére, amelyek egyedül fejezhe­tik ki reálisan helyzetünket a világpiacon, akár az együttműködést, akár a végtermékek exportját te­kintve. Milyenek az innovációs típusok, hol járnak a mi­nőség területén a konkurens vállalatok, milyenek a világpiaci árak - ezt kell szem előtt tartaniuk tevékenységükben az igazgatóknak, műszakiaknak, közgazdászoknak, de természetesen a tervezők­nek, a pénzembereknek, banktisztviselőknek - vagyis a gazdasági folyamatok minden résztvevő­jének, akár felsőbb népgazdasági vagy vállalati tisztségviselőkről legyen is szó. Hogy a jövőben ne ismételjük meg az említett és más - hosszú évek óta ismert - gazdasági hiányos­ságainkat, pártunk vezető szervei előkészítették a gazdasági mechanizmus alapvető átalakítását, akárcsak az egész társadalom tevékenysége egyéb területeinek átalakítását is. Ennek gyakorlati megva­lósításában nagyon is az út elején járunk. Éppen ezért az 1988-as esztendőben az átalakítás terüle­tén végzendő munkánk energikusabb, megfontol­tabb, konkrétabb hozzáállást követel, az eddiginél jóval konkrétabb gyakorlati megoldásokat, mégpe­dig a következő területeken. 1. A kísérletben résztvevő vállalatok és termelési­gazdasági egységek tapasztalatait a tanulságok és a megfelelő megoldások forrásának kell tekinteni az átalakítás elveinek végleges kidolgozásában. 2. A termelési-műszaki bázis elrendezését nem lehet egyszerűen adminisztratív úton intézni. Módo­sításának, formálásának folyamatában elsősorban a világban és idehaza szerzett pozitív tapasztalatok­ból kell kiindulnunk. A jól szervezett vállalat és termelési csoportosulás alapvetőn meghatározza a termelés gyorsaságát, a műszaki megvalósítás minőségét, akárcsak a termékek előállításának tel­jes folyamatát, beleértve piacra kerülését is. Ezek­nek a tapasztalatoknak érvényesülniük kell az oly sokat emlegetett szállítói-megrendelői kapcsolatok megoldása és tökéletesítése során. Az egyesülé­seknek magasabb hatékonyságot, jobb minőséget és versenyképességet kell felmutatniuk 3. Az átalakítás szellemének megfelelően meg kell változnia a központi irányításnak, az egyes ágazatok, tervezési szervek, kerületi nemzeti bizott­ságok és a kormány irányítási gyakorlatának. Ebben a tevékenységünkben a következő elve­ket akarjuk megvalósítani:- Nem szabad megengednünk az adminisztratív centralizmus további elmélyülését, hanem a demok­ratikus centralizmus elveinek érvényre juttatását kell szorgalmaznunk, amelyben a vállalat és a központ jogainak és kötelességeinek egyensúlyát biztosítjuk.- A vállalatok gazdálkodási tevékenységét a tel­jes önelszámolás elvei alapján kell megvalósítani a vállalatról szóló törvény teljes betartásával. A köz­pont tevékenységét a koncepciós munka jelentős javítására kell irányítani, és ösztönözni a népgazda­sági elképzelések megvalósításának figyelembevé­telével,, amelyben több ágazat együttműködésére van szükség, illetve ahol a feladatok megvalósítása megköveteli az állam konkrét részvételét.- Azt a munkát és tevékenységet, amelyet a vál­lalat keretében kell megoldani, s esetleg ágazati feladatnak minősülnek, a jövőben ne terjesszük a kormány elé, ne fogadjunk el olyan határozatok százait, amelyek csak az ágazat, termelési-gazda- sági egység illetékességét, vagy a törvény, illetve alapszabályzat által meghatározott szervezeti fela­datok hatályát erősítik meg A meghatározatlan feladatokkal és felelősséggel megbízott adminiszt- ratívát (bizottságokat és tanácsadókat) a jövőben konkrét, egyszerű és határozott struktúrájú testüle­tekkel. azaz kisebb létszámú kollektívákkal kell helyettesíteni.- A vállalatok tevékenységébe azok anyagi vi­szonyain keresztül történő beavatkozást a jövőben a CSKP direktíváiból következő koncepciós munká­val kell helyettesíteni, amelyekben a közgazdasági kategóriák és az alaposan feldolgozott műszaki- gazdasági elképzelések jutnak érvényre. 4. Az 1988-as esztendő során elő kell készítem az árak rendezését. Eddig ennek mintegy egyötöde történt meg sok vita és különböző nézetek konfron­tációja során. Ez a terület éppen emiatt sokkal nagyobb figyelmet érdemel. 5. Az átalakítás munkálatainak szerves része a vállalatok alacsonyfokú gazdaságosságának és veszteségességének csökkentése, majd pedig tel­jes kiküszöbölése. Például az 1986-os évben 67 állami gazdasági szervezet volt veszteséges, míg az összveszteség meghaladta a 2,8 milliárd koronát (ebben nincs benne a tömegközlekedés és a házke- zelóségek vesztesége). Azt a feladatot tűztük ma­gunk elé, hogy a 8. ötéves tervidőszak végéig megszüntetjük a veszteségességet. A megoldás kulcsának tekintjük többek között a termelési struktúra megváltoztatását, a műszaki fejlesztést, az árak, az adóterhek rendezését, a ter­melési költségek csökkentését, vagyis a vállalatok tevékenysége szinte minden területének megváltoz­tatását. Azonban legfőképpen arról van szó, hogy az egész irányítási szférának tudomásul kell vennie, hogy a 9. ötéves tervidőszakba nem léphetünk veszteséges vállalatokkal. 6. Az átalakítással kapcsolatos valamennyi fela­datunkat a már jóváhagyott harmonogram szerint kell teljesítenünk, és a megvalósítás során ezeknek „kéz a kézben“ kell haladniuk a 8. ötéves tervidő­szak feladatainak teljesítésével, akárcsak a gazda­sági fejlődés állandó folyamatos távlataival, még a 2000. év utáni időszakra is. Mindamellett a 9. ötéves tervidőszak előkészítésének irányelvei már „a küszöbön vannak". Ezzel kapcsolatban nyíltan be kell ismernünk, hogy a 9. ötéves tervidőszak elképzelésein és a konkrét előkészületeken folyó munkával nem lehetünk elégedettek. A jelenlegi időszakban be kell következnie, hogy a vállalatok és azok rátermett szakemberei a köz­ponti szervekkel sokkal jobban együttműködve dol­gozzanak. Ide kell számítanunk a Szlovák Tervbi­zottságot is, és meg kell szüntetni az általános igazságok ismételgetését, hogy a szubjektív véle­ményekről ne is beszéljek. Nyugtalanító, hogy tovább húzódnak azok az irányzatok, amelyekre a régi munkastílus a jellemző, amikoris semmivel alá nem támasztott, semmivel nem igazolt irányelveket tűzünk ki. Nagyon sok jó elképzelés jön létre (a vegyipar­ban, a gépiparban és más ágazatokban), és mi ezeket támogatni fogjuk, s részt veszünk továbbiak kialakításában. Számunkra sok gondot jelentenek azok a vállalatok és termelési-gazdasági egységek, amelyek egy helyben topognak, még nem dolgozták ki a szükséges műszaki-gazdasági elképzeléseket és a jelenlegi helyzetükből kivezető „utak" irányát. A Szlovák Tervbizottság támogatni akarja és segít azon problémák megoldásában, amelyekről az SZLKP KB Elnökségének beszámolója is szólt: hiánycikkek a piacon, amelyekkel hosszú időn ke­resztül nem tudunk megbirkózni; az élelmiszeripar korszerűsítése; nyersanyagok és alapanyagok biz­tosítása korszerű textilipar részére; jelentős fordula­tot elérni a fafeldolgozó-iparban, hatékonyságának és exportképességének javításában, a szükséges beruházások megtételével és az irányítás lényeges javításával; az ökológiai program, és a szükséges technológiával történő biztosítása; rendkívüli figyel­met akarunk szentelni a gép- és elektrotechnikai iparnak, valamint a többi, a szövetségi szervek által irányított iparágaknak, amelyeknek Szlovákia terü­letén is jelentős bázisuk van. Ez utóbbi ágazatok nyereségkiesése Szlovákia területén ugyanis az elmúlt év 11 hónapja alatt (több mint másfél milliárd korona) egyáltalán nem szolgál­tat okot az elegedettségre. Fő feladatunk az lesz, hogy tisztázzuk a ter­mékstruktúrát és annak minőségét, hogy minél na­gyobb mértékben részesedjenek a nemzeti jövede­lem képzéséből. Ezért az imént csak címszószerűen felsorolt elképzeléseink mögött a vállalatoknál valóban meg­felelő szintű műszaki-gazdasági és mérnöki-doku- mentációs munkának kell megnyilvánulnia, akár- • csak a termelési-gazdasagi egységekben és az agazati szervekben, és ezeket az elképzeléseket, feladatokat meg keil valósítanunk, nem pedig be­szélni róluk Tudatában vagyunk a tervező szervek pótolhatatlan feladatának ezen elképzelések megol­dásában. Óriási feladat előtt állunk: a terveknek sokkal átgondoltabbaknak kell lenniük az eddigiek­nél, azaz az átalakítást magukban a tervekben, a tervezésben kell megvalósítani. «JÁN KLČ elvtárs, a CSKP KB tagja, a myjavai Szlovák Szerelvénygyár 5. termelési részlegének vezetője Vállalatunk dolgozói nagy érdeklődéssel és meg­értéssel figyelik legfelsőbb pártszerveink tanácsko­zásait. Teljes mértékben tudatában vagyunk a kong­resszusi határozatok megvalósításáért viselt felelős­ségünknek, amelyet a gépipari fogyasztási cikkek területén írnak elő számunkra az említett határoza­tok Ez azt jelenti, hogy a lakásszerelvények, az elosztószerelvények, valamint a fűtéshez szüksé­ges valamennyi ilyen áru termelését maradéktalanul teljesíteni kell, hiszen ezeket a népagazdaság nem nékülözheti Éppen ezért gondokat okoz számunk­ra, hogy az exportfeladatok átcsoportosításával, termékeink hazai piacra történő irányításával sem sikerült teljes mértékben fedeznünk a lakásszerel­vények területén a népgazdasági igényeket, annak ellenére, hogy rendkívüli erőfeszítések árán az 1987-es esztendő tervfeladatait becsülettel teljesí­tettük. El kell azonban mondanunk azt is, hogy az elmúlt év feladatai vállalatunk számára a korlátozott számú munkaerő és a műszaki kapacitások hiánya miatt nagyon is igényes volt. Ennek gyökerei a nagy élömunkaigényben és a költségekben gyökereznek. Annak ellenére, hogy ezeken a területeken jobb eredményeket értünk el, mint 1986-ban, a tervfela­datokat elsősorban azért nem teljesítettük, mert termelőbázisunk jelenlegi állapota nem felel meg a követelményeknek és az igényeknek. Különösen a termelési folyamatnak azok a pontjai jelentenek gondot számunkra, amelyeken a nagyobb munka­termelékenység elsősorban múlik: az automatákon történő forgó alkatrészek gyártása, a szerelvények csiszolása és azok galvanikus felületkezelése. Ko­moly probléma ugyancsak - amely már hosszú idő óta megoldásra vár - a nagy teljesítményű műa­nyagprések hiánya. Ezeket a nehézségeket saját erőnkből akarjuk megoldani. Ennek érdekében igyekszünk a meglévő kapacitásainkat teljes mértékben három műszakban üzemeltetni, és keressük a vállalaton kívüli együtt­müködés lehetőségeit is. A gyártási feladataink teljesítését elsősorban a vállalaton belüli irányítás javításának, a jobb munkaszervezésnek, a dolgozók munkakezdeményezése jobb kihasználásának, és a jó munkaidő-kihasználásnak köszönhetjük. Azon­ban nem sikerült kiküszöbölnünk a túlórákat, a mű­szaki-gazdasági dolgozók társadalmi munkájára is szükség volt és szerződéses munkaerőt is foglal­koztattunk. Azon vállalatok közé tartozunk, amelyek a lakás­építés számára készülő termékek innovációjának igényét megértették. A fogyasztónak, a felhasználó­nak és a társadalomnak új korszerű termékeket akarunk gyártani, amelyek megfelelő társadalmi megtakarítást biztosítanak. Itt elsősorban a kony­hákba és fürdőszobákba szánt egykarú vízcsapok­ra, a hőszabályozó csapokra gondolunk, amelyeket a lakásfütésnél lehet gazdaságosan használni, de van még egész sor más korszerű termékünk is. Termelési dinamikánk további fejlődését elsősor­ban a vállalati kapacitások kiegészítése és egyes termelőegységek felújítása biztosíthatja. Ez nagy­mértékű beruházásokat igényel, amelynek eredmé­nyeképpen jelentősen megnövekedne az egészség- ügyi szerelvények termelési volumene, akárcsak az egész vállalat termelése. Azonban az építkezések elhúzódása a dolgozókollektívák soraiban bizonyta­lanságot és bizalmatlanságot kelt. A technológiai berendezések biztosítása területén rendkívül fontos feladat, hogy megoldódjanak a döntő fontosságú berendezések, termelőegységek beszerzésével kapcsolatos devizaproblémák. Itt elsősorban auto­matikus, programozott irányítású, galvanizáló gép­sorok és berendezések behozataláról van szó - tő­kés országokból. Az építőipari munkák további elhú­zódása jelentősen befolyásolná a vállalat fejlődését. Az említett termelési kapacitásokat, azok fejlesz­tését és későbbi bővítését a vállalaton belül az ún. „az ipari robotok és manipulátorok termelésének fejlesztése" racionalizációs és korszerűsítési akció végrehajtásával igyekszünk biztosítani. A vállalat pártszervezetének és gazdasági vezetésének erő­feszítése és kezdeményezése számos esetben a termékinnováció területén már elavult irányelvek­be és előírásokba ütközik, amelyek messze lema­radnak a műszaki fejlesztés követeleményei mögött és gátolják azt. A 02-es állami célprogram teljesíté­se, ami a tüzelő- és energiafelhasználás racionali­zálását szorgalmazza, arra késztetett bennünket, hogy megkezdjük a fütésszabályozás korszerű ele­meinek gyártását. A termosztatikus radiátorcsapok megfelelóeknek mutatkoztak, nemcsak a lakások komfortjának növelése szempontjából, hanem lehe­tővé tes;:ik a fűtés energiaigényének lényeges csök­kentését. Külföldön és idehaza a gyakorlati alkalma­zás során bebizonyosodott, hogy az ilyen termosz­tatikus hószabályozás alkalmazásával a fűtés ener­giaigényének csökkentése esetenként elérheti a 25 százalékot is. Ennek alapján a vállalatban elhatá­roztuk ezeknek a csapoknak a sorozatgyártását, mégpedig azzal a szándékkal, hogy fedezzük az egész ország igényeit. Ezeknek a csapoknak a fej­lesztése vállalatunknál, a myjavai Szlovák Szerel­vénygyárban, licencvásárlás, s külföldi anyagbeho­zatal nélkül történt meg, ráadásul nem kértünk állami támogatást sem termelési kapacitásaink bő­vítésére Az általunk kifejlesztett és már gyártásban lévő csaptelepek és csapok minősége eléri a hason­ló külföldi éltermékekét. Évi kapacitásunk másfél millió darab gyártását teszi lehetővé. Még 1985-ben terven felül 300 ezer darabot, 1986-ban pedig 500 ezer csapot gyártottunk. Erőfeszítéseinket kedvezőtlenül befolyásolja az a tény, hogy az 1988-as esztendőre termékeink számára nem tudtunk megfelelő piacot biztosítani. Ennek következtében ebben az évben a termoszta­tikus radiátorcsapok gyártását mintegy 100 ezer darabbal kell csökkentenünk. Ezzel szemben a ko­rábban is alkalmazott radiátorcsapok esetében, amelyek alkalmatlanok a hőszabályozásra, még mindig mintegy másfél millió darabos évi megrende­lés érkezik címünkre. Az ilyen igények nem tükrözik azt az igyekezetei, hogy a gyakorlatban mielőbb be kívánnánk vezetni az új, korszerű hőszabályozó berendezéseket, amelyek segítségével nagy ener­gia megtakarítást tudnánk elérni. Meggyőződésem, hogy az ide vonatkozó rendeleteket oly módon lenne szükséges megváltoztatni, hogy kötelezővé tegyék a fűtésszabályozást, s éppen az ilyen ter­mosztatikus csapok segítségével, amelynek előnye­iről ma már egyetlen szakembert sem kell újra és újra meggyőznünk. Még 1983-ban megkezdtük a keramikus leme­zek alkalmazásával készülő egészségügyi szerelvé­nyek új generációjának gyártását. Ezek egykarú csapok, amelyek a hideg és melegvíz adagolását egyetlen kar mozgatásával szabályozzák. Legna­gyobb előnyük, hogy mintegy négyszeresére növeli az ilyen szerelvények élettartamát a régi „klasszi­kus" csaptelepekkel összehasonlítva, ezenkívül lé­nyegesen csökkentik az ivóvízfelhasználást, akár­csak a hőenergiaigényt. Már hosszú idő óta az a törekvésünk, hogy (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom