Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-18 / 13. szám, hétfő
*2 S2LKP Központi Bizottsága ülésének vitája (Folytatás a 3. oldalról) ezeket a termékeinket a komplex lakásépítés területén is alkalmazzák. Azt várjuk, hogy erőfeszítéseink nem maradnak visszhang nélkül felettes gazdasági szerveinknél. Ugyanis véleményem szerint - nemcsak vállalatunk szemszögéből nézve lenne szükséges, de össztársadalmi érdek is, hogy a komplex lakásépítés keretében az egy lakásra eső beruházási terhek elbírálásának eddigi szabályait felülvizsgáljuk Az eddigi gyakorlat ugyanis nem teszi lehetővé, hogy a korszerű, kiemelkedő minőségi paraméterekkel rendelkező termékek szolgálhassák is azt a célt, amiért egykor kifejlesztettük, majd legyártottuk. RUDOLF SCHUSTER elvtárs, az SZLKP KB tagja, a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság elnöke Ha a régi kritériumok szerint csak a tervteljesítés alapján értékelném a Kelet-szlovákiai kerületben elért eredményeket, úgy tűnne, hogy minden rendben van, hiszen az iparban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a nemzeti bizottságok gazdálkodásában, sőt a terciális szférában is teljesítettük, sőt, egyes helyeken túlteljesítettük feladatainkat. A tervezettnél százmillió koronával nagyobb nyereséget értünk el. Amennyiben azonban a Kelet-szlovákiai Vasmű a saját termelési érték tervét csak száz százalékra teljesítette volna, az általános kedvező eredmények mögött nem bújhatnának meg a feladataikat nem teljesítő vállalatok - számuk kerületünkben 17 Az év folyamán a legnagyobb abszolút és relatív kiesések az ipar területén a tőketerebesi (Trebišov) Élelmiszeripari Kombinátban (megkésve helyezték üzembe az új kapacitást), a kassai (Košice) Kelet- szlovákiai Sör- és Malátagyárban, a krompachyi Szlovák Elektrotechnikai Üzemben és a slavošovcei Papírgyárban voltak. Az építőiparban a kerületen belül a legtöbb gondot a Michalovcei Magasépítő Vállalat okozza. A gazdasági mechanizmus fokozatos átalakításával összefüggésben egyre nagyobb figyelmet szentelünk annak, hogy vállalataink hogyan készülnek fel az önfinanszírozás gyakorlati alkalmazására. A relatív költségek csökkentése döntő mértékben befolyásolja a tervezettnél nagyobb nyereség elérését. Bírálóan kell rámutatnunk, hogy kerületünkben az energetikai ipar, az elektrotechnikai, a bőrfeldolgozó és az élelmiszeripar, valamint a cellulóz és papíripar nem éri el a tervezett gazdasági eredményeket. A pénzügyi eszközök felhasznalását negatívan befolyásolják a nem tervezett kiadások, ilyenek a leltárhiányok, a bírságok, a kötbérek, amelyek az elmúlt időszakhoz viszonyítva több mint 66 százalékkal nőttek. A nem produktív költségek csaknem kétharmada a Kassai Nehézgépipari Művekre esik, de jelentősen nőttek a költségek a sninai Vihorlat- ban és a Poprádi Vagongyárban is. Annak ellenére, hogy az elmúlt évhez viszonyítva bizonyos csökkenést értünk el, nem nyugodhatunk bele abba, hogy a rossz minőségű termelés okozta veszteség több mint 35 millió korona, miközben a legnagyobb a Kelet-szlovákiai Vasműben, a bar- dejovi JAS cipőgyárban és a poprádi Tatramatban volt. Kedvezőtlenül alakultak a készletek. A tervezettnél négy százalékkal nagyobbak voltak. A tervfeladataikat nem teljesítő vállalatok mindenekelőtt az anyagi-műszaki ellátásban felmerülő problémákra, a szállítói-megrendelői szerződések nem teljesítésére hivatkoznak, bár meg kell mondani, hogy ezen a téren nagyon súlyos gondok merülnek fel. Ugyanakkor sokkal több energiát fordítanak annak megindoklására, hogy miért nem teljesítik tervfeladataikat, ahelyett, hogy maguk keresnék a konkrét és hatékony intézkedéseket, amelyek megakadályoznák, hogy a vállalatok munkájában többé ne forduljanak elő, főleg a szubjektív jellegű problémák. Sok esetben nehéz megállapítani, hogy a tervteljesítésben a lemaradást mennyiberfokozzák objektív és mennyiben szubjektív tényezők. Ezt az illetékes felettes gazdasági szerveknek, főleg a vezérigazgatóságoknak kellene megállapítaniuk, amelyek azonban ezt a feladatukat többnyire nem teljesítik. Ezeket a szerveket határozottan nem pótolhatják a pártszervek. Már a második ötéves tervidőszakban gondot okoz a terv teljesítése a fafeldolgozóiparban és a cellulóziparban. Ezért ezen a téren meg kell oldani a bemeneti tényezők kérdését. Szlovákiában a kerületünkben a legalacsonyabb a termelőerők növekedésének dinamikája, sót, alacsonyabb, mint az előző ötéves tervidőszakban. Abban az esetben, ha nem érjük el a tervezett minimális növekedést, fennáll a veszély, hogy fokozódik a Kelet-szlovákiai kerület lemaradása a többi kerülethez viszonyítva. Véleményünk szerint a kerület termelőerőinek fejlesztését a már létező termelési alapból kiindulva kell megoldani, miközben bővíteni kell a gépipari termelést a Kelet-szlovákiai Vasműben, a Kassai Nehézgépipari Művekben, a prešovi Ipari Automatizációs Művekben, valamint a hagyományos vegyipari termelést a sviti Chemo- svitben, a strážskei Chemkoban és a humennéi Chemlonban. A helyi ipari és a szolgáltató vállalatoknál tavaly bevezettük a gazdasági kísérlet alapelveit. Az eredmények többnyire pozitívak, de ennek ellenére bírálóan kell rámutatnunk, hogy a kísérletre való felkészülésben több fogyatékosság fordult elő. Mindenekelőtt, a járási nemzeti bizottságoknak meg kellett volna határozniuk az egyes szakterületeken a rentabilitás konkrét szintjét, és nagyobb figyelmet szentelni a vállalatok vesztesége csökkentésének. Ez a feladat még mindig időszerű, főleg a Rozsnyói (Rožňava), Stará Lubovňa-i, Svidníki és Michalovcei járásban. A Kelet-szlovákiai kerület a gazdasági kísérlet bevezetése során nem volt a legkedvezőbb helyzetben, mivel Szlovákia 12 veszteséges helyi ipari és szolgáltató vállalata közül tíz éppen a kerületben volt, tervezett veszteségük elérte a 13,6 millió koronát. A kerületi nemzeti bizottság a járási nemzeti bizottságokkal és a vállalatokkal együttműködve elemezte a veszteséges vállalatok helyzetét, és konkrét intézkedéseket hozott a veszteség megszüntetésére. Ennek eredményeként 1987. december 31-én már csak hat veszteséges vállalatunk volt. Az év folyamán számukat háromra csökkentjük, és a következő évben már egy veszteséges vállalatunk sem lesz. Nem érthettünk egyet azzal, hogy a veszteséges szolgáltatásokat egy vállalatba összpontosítsák, amint ezt Michalovcében tették, olyan módon, hogy a veszteséges szolgáltatásokat a járási ipari vállalattól a szolgáltató vállalatba helyezték át. Ugyanilyen helytelen az az irányzat, hogy a veszteséges szolgáltató tevékenységeket a helyi kisüzemek végezzék. Ugyanakkor a helyi nemzeti bizottságoknak nagyobb érdeklődést kell tanúsítaniuk a szolgáltatások iránt, mivel sok szolgáltatótevékenységnek a kisüzemek keretében nem kell veszteségesnek lennie A szolgáltatások fejlesztésén kívül nagy figyelmet szentelünk minőségüknek is. A következő időszakban lényegesen bővíteni akarjuk az egyes vállalatok kooperációját, hogy ezzel javítsuk kihasználtságukat. A tudományos-műszaki fejlődés nagyobb fokú érvényesítésén kívül aktívabban kell összevonnunk az egyes tevékenységeket, úgy, hogy ezek ezáltal hatékonnyá váljanak 1986 decemberében az SZLKP KB ülésén a vitában megemlítettem, hogy a nemzeti bizottságokon dolgozó kommunisták több új munkamódszert és formát alkalmaznak, nagyobb igényességet érvényesítsenek mindenekelőtt a minőségi feladatok teljesítésében, valamint a tudományos-műszaki haladás érvényesítésében. Ezeken a területeken bizonyos problémák és nehézségek merültek fel. A nemzeti bizottságok munkájában az elmúlt évek folyamán elburjánzott a bürokrácia, amely még napjainkban is sok munkatársunk erejét leköti, megkárosítva ezzel az állampolgárokat, akiknek több figyelmet kellene szentelnünk. Arra törekszünk, hogy a gyakorlatban kiküszöböljük a bürokratikus megközelítéseket, és több időt szenteljünk az állampolgárokkal végzett munkának. A nemzeti bizottságok nem várják a fentről jövő utasításokat, a munka javítását magunk, mindenekelőtt a kerületi nemzeti bizottságon kezdtük meg. így például a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság tanácsa 1987-ben 6900-zal kevesebb feladatot hagyott jóvá, mint 1986-ban. így több időnk marad a pártszervek és saját szerveink határozatainak következetes teljesítésére. Az egyes tárcák belső normái számának csökkentéséhez aktívan hozzájárultunk azáltal, hogy az ágazatok 1140 normája közül 264 törlését javasoltuk. Folytatjuk a járási nemzeti bizottságoknak adott irányelvek számának csökkentését (számuk ötven- nel lett alacsonyabb), de ugyanúgy csökkent|ük az adminisztratív utasításokat a helyi nemzeti bizottságok és a városi nemzeti bozottságok viszonylatában. Ezen a téren segítséget kell kapnunk az egyes tárcáktól, mivel ezek gyakran fölösleges követelményeket támasztanak a nemzeti bizottságokkal szemben. Az építkezési beruházások szakaszán a források hiányára panaszkodunk, de ugyanakkor nem tudjuk kihasználni a rendelkezésünkre álló eszközöket sem. Kerületünkben 1987-ben a komplex lakásépítésben több mint 120 millió koronát nem használtunk fel. A tervezési és területi előkészítés késésére, az építőipari kapacitások hiányára stb. panaszkodunk. Ugyanakkor ha rákényszerülünk, másképpen is tudunk dolgozni. Ezt tanúsítja a Kelet-szlovákiai kerület ivóvízellátási gondjának megoldása. Ez atipikus, de mindenesetre tanulságos példa. Azt bizonyítja, hogy az emberek lelkesedni tudnak és eredményeket érnek el ott is, ahol a múltban ez nem sikerült. Az illetékesek közös erőfeszítésének köszönhetően kerületünkben az ivóvízforrások biztosítására a tervezettnél 168 millió koronával többet fordítottunk. Többek között bővítettük a Bodvából eredő vízforrásokat Kassa számára. Ez 237 millió koronába került, a tervfeladatot májusban hagyták jóvá és a tervet május-júniusban dolgozták ki. Egyidőben megkezdődött a tulajdonképpeni építkezés, és már tavaly át is adták, 1987 decemberétől teljesíti feladatát. Ennek köszönhető, hogy Kassán és a többi járásban már nem kell szabályoznunk az ívóvízfogyasztást De nemcsak erről az építkezésről van szó. Jó munkaszervezéssel 1987-ben a Kelet-szlo- vákiai kerület egyes járásaiba másodpercenként 834 liter víz jutott el, ami 234-gyel több mint ameny- nyit a starinái víztározó biztosít. Továbbra is ezen az úton kell haladnunk, hogy megfelelő időelőnybe jussunk a szárazabb évszakig. Ezt a példát nem dicsekvésként említettem, hanem tanulságul. Ha az építkezési beruházások keretében meggyorsítjuk a tervezést, valamint a kivitelezést, az építkezés lényegesen olcsóbb lesz. így például a Bodvából eredő vizforrások bővítésén ilyen módon eddig 15 millió koronát takarítottunk meg a tervezett 237 millió koronából. A bodvai vízgazdálkodási létesítmények építésén szerzett tapasztalatok alapján rendkívüli intézkedéseket foganatosítunk. hogy Kassa városát gyorsított ütemben kapcsolják rá a starinái vízmürendszerre, 1989 helyett már idén szeptemberben. Tovább folytatjuk a kerület valamennyi járásában a kisebb vízforrások kiépítését. Az erdő- és vízgazdálkodási minisztériummal együttműködve alaposan elő kell készíteni és idejében ki kell építeni a nagy vízforrásokat, miközben előnyben kell részesíteni a domašai víztározó felhasználását az ivóvízszükségletek kielégítésére. Vízderítőt kell építeni és rákapcsolni a starinái rendszerre. Ezzel párhuzamosan meg kell oldani a védett övezetek kialakításával kapcsolatos problémákat, és így mielőbb egy további nagy vízforráshoz kell jutnunk. Nem szabad megengednünk, hogy a Kelet-szlovákiai kerületben ismét szabályozni kelljen az ivóvízfogyasztást. BOHUMIL CHUDÝ elvtárs, az SZLKP KB póttagja, az SZLKP Bratislavai Városi Bizottságának titkára Tavaly októberben a városi pártbizottság elemezte saját munkáját, a szervek és az apparátus, a városkerületi pártbizottságok és az alapszervezetek tevékenységét. Abból indultunk ki, hogy napjaink fő feladata: teljes mértékben feltárni és kihasználni a szocializmus előnyeit és lehetőségeit. Minden erőfeszítésünknek a stagnálás leküzdésére, a gazdaság intenzifikálására, a tudomány felhasználásában elért fordulatra, a demokrácia és a szocialista önigazgatás fejlesztésére kell irányulnia. Tudatosítottuk; alapvető követelmény, hogy megváltoztassuk a pártirányítás stílusát, tökéletesítsük a gazdasági és társadalmi folyamatok politikai befolyásolásának módszereit. Tapasztalataink azt mutatják; a pártszervezetek életét az lellemzi, hogy a párttagok aktivitásának, kezdeményezésének és személyes felelősségének fokozására törekednek a CSKP XVII. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa határozatainak megvalósítása során. E folyamat színvonala különböző, egyes szervezetekben nem felel meg a kívánalmaknak. Pozitívan értékelhetjük, hogy a pártalapszervezetek bizottságainak többsége alkalmazni tudja a fő feladatok kiemelésének módszerét, céltudatosan és tervszerűen dolgozik Ezt tanúsítja az a tény, hogy a fő kérdéseket tűzik a taggyűlések napirendjére, azokat, amelyek Összefüggnek az adott munkahely problémáinak megoldásával Azonban továbbra is régi hozzáállásokat és az ennek megfelelő munkaformákat és -módszereket alkalmazzák, ami csökkenti a párt befolyásának hatékonyságát. Különbség tapasztalható az alapszervezetek között tevékenységük pontosságát, valamint a belső pártszervek határozatainak alkotó lebontását illetően. Ez abban is megnyilvánul, hogy nem bontották le mindenütt megfelelő szinten a CSKP XVII, kongresszusának határozatait. Természetesen a dolgozókollektívák és a kommunisták munkáját befolyásolják az olyan tények, mint a termelési programok tisztázatlansága az egyes gépipari üzemekben, valamint a szállítói-megrendelői kapcsolatokban az összhang hiánya. Ez az egyik oka a nagy fluktuációnak, s ez a párttagokra is vonatkozik. A gyakorlat tanúsítja, hogy a gazdasági feladatok teljesítése jelenti a pártmunka egyik legigényesebb területét. Az állami terv feladatainak teljesítésében elért eredményeket már hosszabb ideje olyan problémák kísérik, mint a tervteljesítés egyenlőtlensége, a magas anyagköltségek, az alacsony müszakszám, az állóeszközök kihasználtságának alacsony szintje stb. A pártszervezetek gyakran foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, de nem alkalmaznak olyan munkaformákat és -módszereket, amelyek segítenének az egyes problémák átfogó megoldásában. A termelésben működő több alapszervezetben a pártbizottságok ahelyett, hogy felelősségre vonnák a vezetőket, beszámolókat kérnek tőlük a terv teljesítéséről. Ezek a beszámolók, amelyekhez rendszerint a pártbizottságok nem foglalnak állást, összegezik a tapasztalatokat, felsorolják az objektív okokat anélkül, hogy javaslatot tennének a problémák megoldására. Ez az eljárás nem mozgósít, sőt, ellenkezőleg, fékezi a vitát és nem segíti elő a tagság egységének megerősítését. Közben tudjuk, hogy a feladatok nem teljesítéséért nagy felelősség hárul a kommunista vezetőkre, illetve a termelésben dolgozó kommunistákra. Konkrét tisztségviselők felelősek a munkaszervezésben, az irányításban, a tudományos-műszaki fejlesztésben felmerülő fogyatékosságokért, az alacsony szintű aktivitásért és kezdeményezésért. A tagsági gyűléseken keveset beszélnek a szubjektív okokról. Úgy, ahogy az esztergályos munkája, úgy az igazgató vagy a párttitkár munkája is értékelhető. Természetesen a kritériumok különbözőek. Egyelőre nem sikerült teljes mértékben elérnünk, hogy politikai szempontból közelítsék meg a tervfeladatok teljesítését. Amikor a pártszervezetek értékelik a gazdasági eredményeket vagy más tevékenységet, ezt ritkán kapcsolják össze annak felmérésével, hogy hogyan járultak hozzá az eredményekhez a kommunisták, a vezetők, a nomenklatúrába tartozó tisztségviselők és a dolgozókollektívák más tagjai. Ezek a fogyatékosságok befolyásolják a taggyűlések határozatait, azt okozzák, hogy a határozatoknak nincs megfelelő mozgósító erejük. A határozatok általában arra kötelezik a vezetőket, hogy biztosítsák a tervteljesítést, vagy csupán tudomásul veszik a vezetők beszámolóit. Többször előfordul, hogy a párt- bizottságok a problémák megoldására törekedve átvállalják a gazdasági vezetők felelősségét. Ennek az a következménye, hogy a határozatok nem fejezik ki átfogóan az időszerű problémákat és nem teremtik meg a feltételeket megoldásukhoz Hiányzik annak meghatározása, hogy a kommunista gazdasági vezetők, a társadalmi szervezetek, az alapszervezetek bizottságai, a pártcsoportok hogyan járulnak hozzá konkrétan a gazdasági feladatok megoldásához, milyen lesz a dolgozókollektívák mozgósítására irányuló tömegpolitikai és politikai szervezőmunka hozzájárulása. Ezért a pártalapszervezetek bizottságai figyelmének előterébe kell állítani azt, hogy minden egyes kommunista aktívan hozzájáruljon a taggyűlések előkészítéséhez. A feltételeket ehhez már az alapszervezet munkatervének kidolgozása során meg kell teremteni. A vállalatnál vagy az üzemben nem érvényesíthető két politika. Az üzem vezetőségének és a pártszervezetnek elsőrendű tennivalója a gazdasági és szociális fejlesztés feladatai és a tervfeladatok teljesítésének biztosítása, valamint a nevelésről való gondoskodás. A pártszervezetnek sajátos módszerekkel kell bekapcsolódnia a gazdasági problémák megoldásába. Az emberekkel végzett munkában és a kádermunkában pótolhatatlan szerepe van. A városkerületi pártbizottságokkal együtt arra törekszünk, hogy a pártalapszervezetek bizottságai elsajátítsák a bíráló elemzés módszerét, alkalmazzák a bírálatot és önbírálatot, amely feltétele a problémák tárgyszerű megoldásának és a kezdeményezés kibontakozásának. Ez azt jelenti, hogy a taggyűlés elé terjesztett beszámolóknak minden esetben tükrözniük kell azt, hogy a kommunisták hogyan járulnak hozzá a feladatok teljesítéséhez. Csak ennek alapján határozhatók meg a következő időszakra a kommunisták feladatai és a megoldás módjai. Csak ennek alapján egyesíthetjük a kommunistákat és befolyásolhatjuk a dolgozókollektívákat, csak így teljesítheti a taggyűlés szerepét. Napjainkban sok taggyűlés nem felel meg ezeknek a követelményeknek, és ez az oka elsősorban annak, hogy csökken a kommunisták aktivitása a vitákban. Ezért több alapszervezetben a taggyűlések csak részben töltik be a legfelsőbb kollektív szerv szerepét. A párttagok egy része túlterhelt, mások passzívak, sőt vannak olyan szélsőséges esetek, hogy egyesek számára közömbös a párttagságuk. A városkerületi pártbizottságok munkájában hiányosságnak tartom, hogy sok olyan anyagot terjesztenek az elnökségek elé, amelyeknek nincs mozgósító erejük, a funkcionáriusok aktívája számára rendezett tanácskozások tartalma nem járul mindig hozzá az alapszervezetek munkájának javításához. Ezt megerősítették az ellenőrző- és revíziós bizottságok, valamint a politikai szervezési osztályok által végzett felmérések eredményei. Tevékenységükben nem érvényesítik a bíráló elemzés módszerét, a gazdasági kérdések megoldásának politikai megközelítését, nem vonják be nagyobb mértékben a kommunistákat az alapanyagok kidolgozásába. Nagy figyelmet szentelünk a kádermunkának. Elmondhatjuk, hogy ezen a téren pozitív fejlődés tapasztalható. Megvalósítjuk az ötéves időszakra kidolgozott káderprogramokat. Kedvező a nomenklatúrába tartozó káderek szakképzettsége, szociális, osztály- és kor- összetétele. Tanúi lehetünk azonban annak, hogy helyenként nem elég következetesek a káderek kiválasztása és elhelyezése során, és alacsony igényeket támasztanak munkájukkal szemben. Ezt tanúsítja a káderek komplex értékelése, ha az általában pozitív értékelést összevetjük munkájuk eredményeivel Ezért a nomenklatúrába tartozó káderek értékelése során előtérbe kell helyezni azt a kérdést, hogyan viszonyulnak napjaink legfontosabb kérdéseihez, vagyis a gyorsítás stratégiájához, az új módszerekhez, a konkrét és konstruktív tettekhez. A kongresszusi határozatok, a CSKP KB és az SZLKP KB ülései határozatainak csak szóbeli támogatása megbontja a párt egységét. Ebben rejlik a szavak és tettek közti ellentét lényege. Sokan megszokták ezt, mivel ez a kényelmes számukra. ÚJ SZÚ 4 (Folytatás az 5. oldalon) 1988. I. 18.
