Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-14 / 10. szám, csütörtök

Eszmei-politikai és propagandamunka az átalakítás jelenlegi szakaszában (Folytatás a 3. oldalról) A szocializmus elve szerint kell élnünk és dolgoznunk: mindenki képességei sze­rint, mindenkinek munkája szerint. Nálunk magas az ember szociális védelmének színvonala. Hiszen ez jellemzi a szocializ­must. Nálunk ingyenes az oktatás, az orvosi ellátás, jogunk van a munkára, garantálják nekünk, hogy munkát kapunk, hozzáférhető a lakás, bár ez még mindig sürgető probléma. A szocializmus min­denkit védelmez, de mit ad mindenki a társadalomnak. Itt mindenkinek alapo­san el kell gondolkodnia. Nemrég a sajtó­ban beszámoltak arról, hogy egyes kolho­zokban azok a fejönők, akik évente egy tehéntől csak 2000 kilogramm tejet fejnek ki, havonta 600 rubelt keresnek Amikor a kolhozokban megpróbálták bevezetni a munka szerinti bérezést, ezt az érdekeik elleni támadásnak tekintették. De hiszen azt a bért, amit eddig kaptak, egyszerűen nem keresték meg. Állami dotációból fi­zették nekik, vagyis a társadalom más tagjainak rovására Ez csak egy példa. Vannak másfajta példák is. A családi, kollektív és brigád formában rátermett, becsületes és munkaszerető emberek dolgoznak, Így például a szibériaiak az intenzív munka kollektíváiban nyolc-tíz- szer többet termelnek egy dolgozóra át­számítva, mint az ország gazdaságának többségében. Természetesen növeked­nek béreik is. De mindjárt rájuk irányul a figyelem, különböző bizottságok jelen­nek meg. Minek nekik úgymond, annyi pénz? De miért teszik fel így a kérdést? Hiszen mindazt megtermelték. Mindamel­lett, hogy munkájuk végeredménye sok­szorosan jobb, a bérük csak ötven-száz százalékkal magasabb. A társadalom számára ez győzelem. Bárcsak így lenne mindenütt! De nálunk egyesek félnek at­tól, hogy ezzel kialakul a magántulajdono­si gondolkodás. Jogos-e az így megfogalmazott kér­dés? Az emberek a közös tulajdonú földe­ken a kolhoz vagy szovhoz vezetésével kötött szerződés alapján dolgoznak és azokat az anyagi forrásokat használják fel, melyeket kiosztottak nekik. Mindezt nagy felelősséggel és tehetségesen csi­nálják. Hogyan is lehetne őket potenciális magántulajdonosoknak tekinteni? És hol van a szociális igazságosság ebben és a fentebb idézett esetben? Afelett is el kell gondolkoznunk, hogy az az ember, aki becsületesen kereste meg pénzét, miért nem tud nálunk néha olyan házat építeni, amilyet akar, nem vehet szövetkezeti lakást sem, vagy nem fektetheti be másként jövedelmét. Ebben az esetben a szocializmus elvének meg­sértéséről van szó. A jó dolgozónak és családjának éreznie kell, hogy a tisztes­ségesen megkeresett pénz lehetővé teszi számukra a jobb életet. Az átalakítás nemcsak az anyagi terü­let érdekeit érinti. Eléri a szellemi és a kulturális szférát is. Aktívan kezdjük érteni utunkat a múltban, a jelenben és a jövőben. Ez a folyamat sem fájdalom- mentes. Folytatódik a vita történelmünk­ről. bírálóan elemzik annak egyes szaka­szait. Ezzel elmélyül annak megértése, amit népünk Október után elért. Egyben lehe­tővé teszi, hogy igaz pozíciókból helyesen értékeljük történelmünk nehéz időszakait. Meg kell tanulnunk élni a glasznoszty, és mindannak állandó bíráló elemzése lég­körében, amit megtettünk, ami sikerült, amit elértünk és amilyen hibákat elkövet­tünk A nyilvánosság és a bírálat, a töme­gek, a társadalom ellenőrzésének mód­szere minden folyamat felett. Ez egyben módja a tapasztalatok általánosításának, a társadalomban lejátszódó fő folyamatok felismerésének és a hibák megelőzésé­nek. Ez normális helyzet és senkinek sem szabad pánikba esnie, ha bíráló megjegy­zések hangzanak el Méltósággal viszonyuljunk a kritiká­hoz, tiszteljük egymást. Nem kell minden­re címkét ragasztani. Ma néha a bírálatot a cikkekben, a folyóiratokban csoport- érdekek határozzák meg. És ezt érezni lehet. A figyelmet azonban a közös ügye­inkről az emberekről való gondoskodásra kell összpontosítani Igaz, ma mindenki ezt mondja Törő­dünk az országgal, a néppel, művészeti és kulturális nevelésével. Ám ez alatt a zászló alatt néha különböző magánér­dekeket és személyes ambíciókat próbál­nak érvényre juttatni. Ezt meg kell akadá­lyozni. Senkitől sem tagadjuk meg a jogot, hogy kifejtse álláspontját, még akkor sem, ha korábban valamely szakaszban elavult nézeteket vallott Ha azonban ma tudato­san és tisztességesen megszabadul ezektől és az átalakítás aktív résztvevői­nek sorába áll, el lehet-e ót tanácsolni és megfosztani a lehetőségtől, hogy erejé­hez mérten hozzájáruljon a közös ügyhöz? Felül kell emelkedni a személyes ér­zelmeken és hangulatokon, az első helyre az átalakítás érdekeit kell helyezni. Milyen szavakat nem találnak néha az emberek, hogy bosszantsák oponenseiket! A szó­nak nagy hatalma van, de úgy kell vele bánni, hogy az ne legyen az elvhűség kárára. Az, aki másfelé tart, aki félre akar állítani minket és más útra vezetni, aki egészen más fűtőanyagot akar az ,.átala­kítás tüzére" dobni tudja meg, hogy ez nem sikerül neki. A központi bizottság szilárdan fog állni a lenini pozíciókon és megtesz mindent, a szocialista demokrá­cia potenciáljának feltárásáért, a szocia­lista értékek alapján fogja mélyíteni az átalakítás folyamatát. Nálunk senki sem áll az ellenőrzésen kívül. Talán mi, akik éppen a pártban megszabadultunk azoktól a személyektől és ,.területektől“, melyek évekig az ellen­őrzésen és bírálaton felül álltak, térnénk most vissza ismét ehhez? Ez vonatkozik a tömegtájékoztató és propaganda esz­közökre is. A szovjet sajtó nem valamiféle magánvállalkozás. Emlékeztessünk ismét Lenin szavaira, miszerint az irodalom az egész párt müvének része. Ez elvi tézis, és mi ma is ehhez tartjuk magunkat. Nem leszünk hűtlenek a lenini eszmékhez. A haza és a nép szolgálata mindig is jellemezte értelmiségünket és irodal­munkat. A szerkesztőknek tudatosítaniuk kell felelősségüket. Nem akarok senkit külön megnevezni, itt most mint elvtársak be­szélgetünk. Nem szabad azonban elfe­ledkezni arról, hogy a folyóirat, a kia­dó, az újság nem valaki magánügye, hanem az egész párt és az egész nép ügye. És mi valamennyien együtt a népet szolgáljuk. Népünk pedig az átalakítás mellett van. Ezért a néppel együtt tartjuk magun­kat az átalakítás, a szocialista demokrá­cia fejlesztésének irányvonalához. Közö­sen erősítjük értékeinket és harcolunk a társadalmi légkör javításáért. Amikor erről beszélek, akkor egyben újra és újra hangsúlyozom, hogy a nyilvá­nosság mellett vagyunk mindenfajta fenn­tartás és korlátozás nélkül. Ez a nyilvá­nosság azonban a szocializmus érdekeit szolgálja. A kérdésre pedig, hogy van-e határa a nyilvánosságnak, a bírálatnak és a demokráciának, egyértelműen felelünk: ha a nyilvánosság, a bírálat és a demok­rácia a szocializmus, a nép érdekeit szol­gálja - akkor nincs határa! Ez tehát a kritérium. Ezen az úton nincs szükségünk idegen mintákra. Sem a politikában, sem a szellemi szférában, sem a gazdaságban. Senki sem fog a demokrácia kérdései­ben olyan messzire menni mint mi, mivel ez a szocialista rendszer lényege. Bővít­jük a szocialista demokratizmust minden területen, a gazdaság terén is. Hol vá­lasztják meg Nyugaton az igazgatókat és a munkacsoportok vezetőit, hol hagyják jóvá a terveket a dolgozó kollektívák? Sehol. Éppen ez a mi szocialista demok­ráciánk. A pártban is érvényesíteni fogjuk a de­mokratizálás folyamatát. Bizonyára látják, hogyan folytatjuk a kampányt, az alapok­tól, azért, hogy a pártbizottságok beszá­moljanak tevékenységükről. A helyzet ja­vul, alapvetően változik, bár itt is sok kivárás és passzivitás halmozódott fel. Ez azonban, elvtársak, nem az egyszerű kommunisták vétke. Hiszen tudjuk, ho­gyan dolgozott számos választott párt­szerv. Még keveset tettunk azért, hogy a választott szervek azokat a feladatokat teljesítsék, melyeket meghatároztunk és ahogyan ezek meg vannak fogalmazva az SZKP Alapszabályzatában. Mindez még vár ránk. Ha azonban ezek a folya­matok nem következnek be a pártban, a társadalomban sem fognak lejátszódni. Új hozzáállásokat fogunk keresni, hogy jobban kihasználjuk a tanácsok po­tenciálját. Ehhez, elvtársak, nincs mit hozzáfűzni, hiszen a pártszervek sok esetben sok funkciójukat átvették. És mi­lyen volt az eredmény? Ezzel összefüg­gésben maga a párt is megengedte a le- maradozást és figyelmen kívül hagyott Számos kérdést, mivel olyan funkciók ne­hezedtek rá, melyek nem voltak sajátjai. A gazdasági reform és a demokratizá­lás új feltételei között a párt most már valóban teljesítheti a politikai élcsapat funkcióját. Az elmélet, az ideológiai meg­alapozás, a káder- és nemzetiségi politi­ka, a nemzetközi kapcsolatok kérdései képezik a párt tevékenységének széles terét. Nagyon alaposan készülünk a XIX országos pártkonferenciára. Folyik kon­cepciójának kidolgozása. Már most látjuk, hogy a szovjet társadalom demokratizálá­sának kérdései lesznek a legfontosabbak és központiak. Mindenről tárgyalni fo­gunk, beleértve a választási rendszert, a bírósági és jogi reformot, az ország ellenőrző szerveinek tökéletesítését stb. Itt el kell mondaniuk a magukét a tö­megtájékoztató és propaganda eszkö­zöknek is. Hogyan halad az átalakítás, mire tanít a párt, politikájának milyen következtetésekre és módosításokra van szüksége9 Meggyőződésem, hogy szá­mos komoly javaslat születik. Most pedig a gazdasági reformmal, az ónelszámolásra való áttéréssel összefüg­gő kérdésekről szólok. Mire szeretném önöket, elvtársak, ezzel összefüggésben figyelmeztetni? Mindenekelőtt a megkez­dett folyamatok bonyolultságára és fon­tosságara. Az első lépéseket tesszük a radikális reform megvalósítása során egy olyan ötéves terv feltételei közöt!, melyet még a reform előtt dolgoztak ki. És igyekszünk úgy haladni, hogy ne hiúsít­suk meg az ötéves tervet. Kezdetben a különböző vállalatok eltérő gazdasági és szociális feltételekkel rendelkeztek. Az elénk táruló kép nagyon tarka volt. A kez­deti feltételek eltértek Egyesek befejez­ték a rekonstrukciót, új alapjaik vannak, készek és képesek a sikeres munkára. Mások éppen most kezdik az alapvető rekonstrukciót, amely erőt és időt követel. Mindezt csinálni kell és egyben átállítani a vállalatok munkáját az önelszámolásra és önfinanszírozásra. Meg lehet érteni, hogy mindez nem könnyű A sajtóban néha nagyon leegyszerű­sítve állnak hozzá a megkezdett reform feltételei között dolgozó vállalati kollektí­vák tevékenységének magyarázatához. Figyelembe kell venni azt, tudatosan vál­lalkoztunk arra. hogy bizonyos időszak­ban egyszerre fognak hatni a régi forrnak és az önelszámolás új módszerei. Ilyen az átmeneti időszak, a hozzáállá­sok minden sokrétűségével. Ezt ki kell bírni és le kell vonni a tanulságokat. Tudjuk már, hogyan változnak az embe­rek még az önelszámoláshoz való hozzá­állásban is. Bár még sokan vannak azok is, akik tolerálták a könnyelműséget. Most azonban majd érezni fogják a nehézsége­ket ugyanúgy, ahogyan ez az állami átvé­telnél volt. Ám a folyamat beindult, az emberek átállnak és bekapcsolódnak az irányításba. A reform már kihat a termelés közel hatvan százalékát adó vállalatokra. Ez a dolgozók tízmillióit jelenti. Azt akarjuk, hogy a reform emelkedő tendenciát mutasson, tapasztalatokat és tudományos ismereteket szerezzünk. Szeretnénk, ha az elkövetkező ötéves tervet felkészülten, minden szükségessel felvértezetten kezdhetnénk. Ezért a fela­datot így lehet meghatározni: keresni és meggyőzően bírálni kell mindazt, ami nincs összhangban a reformmal. A tudo­mányban és az életben egyaránt. Az emberek támogatnak minket, megértik, hogy éppen így kell eljárni, hogy el kell sajátítani az új módszereket. Mitől kell óvakodnunk és mire kell különösen figyelnünk? Arra, hogy enyhít­sük az önelszámolásra és az önfinanszí­rozásra való áttérés nehézségeit, bizo­nyos tartalékokat hozzunk létre. Ha pedig a vállalat a kezdeti időszakban nehéz helyzetbe kerül, és bizonyos időre lesz szüksége ahhoz, hogy az új követelmé­nyeknek megfelelően megszervezze a munkát, ne kerüljön bajba. A vállalat hitelt kap, segítik annak törlesztését. Ter­mészetesen ellenőrizni fogjuk, nehogy a pénzt feleslegesen költsék el. A reform dokumentumait valamennyi ágazati szak- szervezet dolgozta ki és támogatta. Eze­ket, mellesleg, a dolgozókollektívák szá­zai bírálták el. Ezért a reform dokumentumai és elvei teljes bizalmat és tiszteletet érdemelnek. Megengedhetetlen, hogy valamely kiad­ványban ne érezzük az érdeklődést az iránt, ami lejátszódik. Néha nagyon köny- nyen, sőt, játszva mondanak véleményt a vállalat, az emberek sorsáról. Ez így nem mehet' Tudatosítsuk, hogy csak az átalakítás gazdaságpolitikájának kidolgo­zására két évre volt szükség. Ahhoz pe­dig, hogy az életben alkalmazzuk az elha- tározottakat, mérhetetlen szervezőmun­kára lesz szükség, türelmesre, mindenna­pira, sokoldalúra. Talán néha valamitől el is kell állnunk. A glasznosztynak most segítenie kell az irányításban a demokratikus hozzáál­lások és gazdasági módszerek bevezeté­sét. Különösen fontos támogatni minden újat, az új tapasztalatokat, az új ismerete­ket. Nagyfokú hozzáértésre van szükség. Nyerjék meg nagyobb mértékben a tudó­sokat, de nem azokat, akik ékesen be­szélnek. A hozzáértés, az alaposság a fontos, és mindaz, ami elősegíti a reális élet problémáinak megoldását. Nagyon felelőségteljes szakasz előtt állunk. A szó szoros értelmében két-három év dönt arról, milyen irányban fog az átalakítás haladni. Két-három év! Ezért kell most különösen figyelmesen követni a társada­lomban lejátszódó folyamatokat Hiszen még csak feltételezni is nehéz, mi mindennel kell számolnunk. Tanulni kell a múltból, javítani kell a helyzetet, hogy a nép, amely az átalakítás nevében keresi az utakat, dolgozik és kockáztat, bátran kereshesse az új hozzáállásokat és ezzel meggyorsítsa a gondolkodást és a gyakorlati tevékenységet egyaránt Ezeket az embereket a sajtónak látnia és támogatnia kell. Azok oldalára kell állnia, akik az átalakítás motorjai, akik társadalmunkat a megújulás útján vezetik. Itt az állásfoglalásoknak pontosaknak és világosaknak kell lenniük. Megvalósítjuk az átalakítás politikáját, hogy társadalmunkban az ember köny- nyebben tudjon lélegezni, tiszteletben tartsák méltóságát, javuljanak életfeltéte­lei és az egész ország az átalakítás útján haladjon. A pártnak, elvtársak, nagy mértékben érdeke, hogy önök mindannyian érezzék a biztonságot, teljes erőbedobással dol­gozzanak. A társadalomnak ez nagyban érdeke. Politikánk jelentős támogatását képezi az önök állásfoglalása, megértése, melyet a tömegtájékoztató és propagan­daeszközök és az emberekkel való kap­csolataik által közvetítenek. Ezért ma még inkább, mint az első szakaszban, érdekünk az önök építőmunkája. Ez ma­gában foglalja a nyilvános tájékoztatást és az éles kritikát egyaránt. Főleg pedig azt, hogy sajtónk aktívan védelmezze az átalakításért küzdő embereket A vezető párt- és állami képviselők a napokban meglátogatták a gépipari kiál­lítást Megmutatták nekünk azokat a gé­peket is, melyeket abban a gyárban állíta­nak elő, ahol Csabanov elvtárs az igazga­tó, - ugyanaz, aki mellett annak idején kiállt a párt központi bizottsága és a sajtó. Az elvtársak emlékeznek, hogy ezzel összefüggésben nekem is állást kellett foglalnom. Megmentettünk egy embert. A gépei most kelendőek, sorban állnak értük. És valójában mi történt? Egy ember nem a szokásosan viselkedett, elvetette a régi terveket, a régi utasításokat Akad­tak irigyek, akik indulatokat keltettek körü­lötte, és találtak számos kis vétket, itt csinált hibát és itt szintén. Bizonyára tönk­retették volna öt, ha nem állunk ki mellet­te Küzdeni kell elvtársak, egészen a vég­sőkig minden emberért, aki az átalakítás aktív úttörője, és akit gyakran megsérte­nek kezdeményezéseiért és szokatlan hozzáállásaiért. Ki kell állni minden em­ber, és annál inkább a dolgozókollektí­vák mellett. Az Izvesztyija napilap munkatársai nemrég bemutattak egy szövetkezetet, ahol a tagok egyharmada nem tudta elér­ni a kolhozgyűlés összehívását és a kol­hoz fejlesztése létfontosságú problémái­nak megvitatását. Az ügybe bekapcsolódott a párt járási bizottsága és a végrehajtó bizottság is - mindazok, akikre ez tartozott vagy sem, hogy elfojtsák az emberek kezdeménye­zését és megakadályozzák őket joguk gyakorlásában. A lap nagyon helyesen a kolhoztagok oldalára állt. Röviddel ezu­tán sor került a gyűlésre és az támogatta az emberek követeléseit. Ezek a követe­lések jogosak voltak. Mi ebben az érdekes? A konfliktus kezdeményezői ebben a kolhozban éle­sen bírálták a vezetést, élesen fogalmaz­ták meg a kérdéseket, de egyikük sem hagyta ott a munkát, Jól dolgoztak. Sokan közülük a kolhoz vezető dolgozói voltak. Szükség volt az ő támogatásukra, szelle­mük megszilárdítására. El kell fogadtat­nunk a demokratikus légkört, nem szabad megállnunk. De a felelősséget sem sza­bad csökkenteni! Gyakran elgondolkodom arról, milyen rendkívül bonyolult események játszód­nak le az egész országban, olyan esemé­nyek. amelyekben közel háromszáz millió ember vesz részt! Nagy korszak ez! Ha a megkezdett folyamatokat leállítanánk, megijednénk tőlük, ez a legsúlyosabb következményekkel járna, mivel másod­szor népünket már nem tudnánk ilyen nagy horderejű dologra ösztönözni. Hi­szen még most is egyes emberek csak figyelik, mi történik. Bár szívükkel az áta­lakítás mellett vannak, cselekedeteikkel, tetteikkel, politikailag még nem kapcso­lódtak be. Érezzük, hogy a mostani időszak mind­annyiunk számára nehéz lesz, Ezt elv­társak, el kell fogadni. Elfogadja ezt a párt, fogadják el önök is. Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz. Nem jelentékte­len gondokkal kell mindenkinek foglalkoz­nia, hanem a nemzet sorsával. Ez nem veszi el a harc élét, nem korlátozza a nyil­vános tájékoztatást és a demokráciát. Éppen ezen az úton kell haladni, elmélyí­teni a megújulás, a demokratizálás és a szocializmus humanista lényege állan­dó feltárásának folyamatát, ezt társadal­munkban visszafordíthatatlanná és állan­dó jellegűvé kell tenni. xxx Ezután megkezdődött a nyílt és elvsze­rű vita. Elsőként Mihail Alekszejev, a Moszkva című folyóirat főszerkesztő­je szólalt fel. A múlt év egyik legjelentő­sebb eseményének nevezte a közepes és rövidebb hatótávolságú rakéták felszá­molásáról szóló szovjet-amerikai szerző­dés aláírását. Történelmi lépés volt ez, amelynek fontos lélektani jelentősége van Elmondotta, hogy a túlélésért folyta­tott harc kiterjedt egy újabb területre - az ökológiára is. Továbbá beszélt arról, milyen szerepe van a sajtónak a Szovjetunió történelmi múltjának magyarázásában. Hangsúlyoz­ta, hogy ha a népet megfosztják történel­mi gyökereitől, nem lehet öntudatos haza­fit nevelni. Miként néz ki a helyzet? A szovjet korszak történelmét ismerjük, de mit tegyünk a fennmaradó évezred­del? Kitől vettük át a földgolyó területének egyhatodát, amit tömören „Oroszország­nak ' nevezünk? Mire építjük szocialista hazánkat? Mihail Gorbacsov: Mellesleg, néha megfeledkezünk arról, hogy ennek milyen fontos jelentősége van. Lenin azt mondta, csak akkor válhatunk kommunistává, ha az ember minden gazdagsággal, amit az emberiség létrehozott, gyarapítja emléke­zetét. S ha az egész emberiségről beszé­lünk, akkor elkerülhetetlen saját hazánk­ban saját népünknek a megismerése. Ezt követően Vitalij Korotyics, az Ogonyok főszerkesztője emelkedett szólásra Hangsúlyozta, fontos, hogy a tö­megtájékoztató és propagandaeszközök dolgozói konszolidálódjanak az átalakítás sikeréért folytatott harcban. A bizalom felújítását a világban össze kell kapcsolni a jó emberi kapcsolatok felújításával az országon belül. Rendkívül fontos folyamat ez, amelynek kibontako­zása elkezdődött. Úgy tűnik - mondotta -, nem lehet arról beszélni, hogy már kiala­kult volna a bizalom éghajlata, talán csak a bizalom időjárásának a létrejöttéről le­het beszélni. S ez irányban sok jó dolog történik. Természetesen voltak hibák is. Ezek célja viszont nem az átalakítás tuda­tos meghiúsítása volt. Az októberi forradalom 70. évfordulója alkalmából elhangzott beszámoló sok aj­tót kinyitott, s nagyon sok pontos mércét adott. Megértettük az emberek sorsát, munkánk irányát. Létrejött egy bizottság, amelynek feladata, hogy országunk jelen­tős személyiségeinek, alkotóinak életraj­zát, sorsát tanulmányozza. Mint a beszá­moló egyik olyan szerzője, aki érti az ilyen bizottság fontosságát, s tudja milyen bo­nyolult munkát kell végeznie, azt kíván­nám, hogy intenzívebben történjenek a rehabilitációk az indokolt esetekben. Szergej Zaligin, a Novij Mir főszer­kesztője arról beszélt, hogy a kulturális és közélet prioritást élvező területein mi­lyen fontos a vita. Ennek meggyőző bizo­nyítéka az északi folyók folyási irányának megváltoztatásáról szóló terv sorsa Tár­sadalmunk öntudatosságának, az értel­miség és a lakosság minden rétege aktivi­tásának a próbája volt ez. Mihail Gorbacsov: Egy héttel ezelőtt döntöttünk ezekben a kérdésekben Meg­szabtuk, hogy elő kell terjeszteni egy olyan tervet, amelynek alapját az összes vizeknek, mint stratégiai nyersanyagnak a védelme képezné, s hogy rendet kell teremteni a vízgazdálkodás terén. A fal­vakon, a városokban, az iparban, vagyis mindenütt. Nagyon fontos döntés lesz ez, s komplexnek kell lennie. Szergej Zaligin: Az új vízellátási prog­ramban vannak olyan pontok, amelyek ellentétesek a folyók irányának megvál­toztatásával kapcsolatos döntésekkel. Mihail Gorbacsov: A vízforrások ki­használásáról szóló programtervezetben nincs szó a folyási irány megváltoztatá­sáról. Szergej Zaligin: Azt mondta, hogy megalakul a környezetvédelmi bizottság. Kívánatos lenne, ha figyelmesen és érzé­kenyen közelítenének ehhez a problémá­hoz, mert a bizottságnak ugyanazok a mi­nisztériumok kínálják fel szolgáltatásai­kat, amelyeknek ezen a területen hatás­körük van. Mihail Gorbacsov: Amikor a kérdést megtárgyaltuk, az eképp vetődött fel: mi­lyen lesz a bizottság - vállalatokkal vagy nélkülük? Mindenki elmondta vélemé­nyét. az önét tolmácsolták nekünk. Arra van szükség, hogy ellenőrizhessen, hogy az állapdó dolgozók mellett a szakértők széles körű csoportja álljon rendelkezé­sére, hogy ebbe a nemes munkába be­(Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÍ 4 1988. I. 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom