Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-14 / 10. szám, csütörtök

Eszmei-politikai és propagandamunka az átalakítás jelenlegi szakaszában (Folytatás a 4. oldalról) kapcsolódjanak a közéleti személyiségek, vagyis minden olyan ember, akit aggaszt a környezetvédelem helyzete. Gregorij Baklanov, a Znamja folyói­rat főszerkesztője azt hangsúlyozta, hogy az országban az alapvető változá­sok kora valóban sorsdöntő. A fáradtság eltűnik - nem, nem a munkából, hanem az eredménytelen munkából, az abból eredő fáradtság, hogy az emberek éve­ken, évtizedeken keresztül nem látták munkájuk eredményeit. Nyilvánvaló, hogy ez a sajtó bűne is. Sokat beszéltünk De a fő dolgot, hogy az emberek megértsék: más út nincs, hogy ez az utolsó lehető­ség, vagy meghátrálunk, vagy pedig meg­maradunk annak a nagy országnak, ame­lyet követ a világ, ezt csak most mondtuk ki. / Mihail Gorbacsov: A megállás rom­lásba döntene bennünket. Ezt semmilyen körülmények között sem szabad megen­gedni Grigorij Baklanov: Sokan várnak erre a romlásra. De a probléma a következő: az emberek az átalakítás mellett vannak, de közülük hányán csak várakoznak, ar­ra, hogy mi lesz mindebből. Ha ennyien csak kivártak volna a háború alatt, akkor nem győztünk volna Mindenkinek tennie kell, s itt fontos az, hogy a sajtó mélyen, bátran elemezze azt, ami történik, a dol­gok gazdasági, politikai oldalát és a táv­latokat. Olyan elemzésre van szükség, hogy az emberek végre megértsék a tör­ténelmi felelősség minden sürgetését. A felszólalók hangsúlyozták, hogy meg kell őrizni a kulturális és történelmi emlékeket. Kirill Lavrov, a Színházművészeti Szövetség vezetőségének elnöke en­nek az új szervezetnek az első évben végzett munkájáról, az átalakításban való aktív részvételéről, a szovjet színházi élet szellemi megújulásáról beszélt. Eddig nem történt túl sok dolog, keresik az újat, felszámolják a hibákat, s ebben a munká­ban a müvek eszmei-művészi színvonala a legfontosabb kritérium. Lavrov végezetül a szovjet színházak és külföldi partnereik alkotó kapcsolatairól és együttműködéséről beszélt. Ivan Laptyev, az Izvesztyija napilap főszerkesztője felszólalásában a sajtó munkájának elemzéséből indult ki, figye­lembe véve az olvasók nézeteit, s rámu­tatott a közélet legjellemzőbb vonásaira. Mindinkább kifejezésre jut és növekszik az emberekben az a meggyőződés, hogy a helyes irányvonalat választottuk. Az élet megmutatta, hogy a demokrácia és a nyílt tajékoztatás valóban az átalakítás ösz­tönzőivé és eszközeivé váltak. Ivan Laptyev beszélt a pozitív tapasz­talatok kihasználásáról a propagandában, hangsúlyozva, hogy nem egyszerűen csak írni kell az új dolgokról, új gépekről, de meg kell mutatni azt is, miként jutnak érvényre az új viszonyok, a munkaszer­vezés új formái, vagyis a tapasztalatok technológiájáról van szó. Mihail Gorbacsov: Az újságokban különböző szépítgetések nélkül, megfele­lően kezdték ábrázolni, hogy a küzdel­mekben miként születnek az új dolgok, hogyan oldjuk meg a problémákat. Pjotr Fedoszejev, a Szovjetunió Tu­dományos Akadémiájának alelnöke el­mondta: az átalakítás elsőrendű feltétele és fölöttébb fontos eleme a bel- és külpo­litika időszerű problémáinak elméleti és politikai szinten való kidolgozása, úgy. ahogy a párt az utóbbi években tette. Alapvető jelentősége van itt az új gondol­kodásmód szellemében történő hozzáál­lásnak. Új és el nem koptatott nézet ez társadalmunkról, a világról, a történelem­ről - a marxizmus-leninizmus nézőpont­jából. Október 70 évfordulójának doku­mentumai az új gondolkodásmódot teste­sítik meg. Valóban új nézet ez a szovjet társadalom, a szocialista, a fejlődő és a kapitalista világ életének minden szférá­járól, a világ előtt álló problémákról. A legnagyobb nehézség, amellyel ta­lálkoztunk, mondotta Valentyin Csikin, a Szovjetszkaja Rosszija napilap fő­szerkesztője, az olvasók viszonylag nyo­matékos követelése: kevesebb szót az átalakításról és több konkrét anyagot az átalakítás eredményeiről: vegyék a két év konkrét eredményeit, mutassák be a leg­jobb tapasztalatokat stb. Ez a legbonyo­lultabb és legnehezebb feladat, amely valószínűleg minden szerkesztőségi kol­lektíva előtt felmerül. Most, amikor napjaink konkrét jelensé­geiről beszélünk, nagyon fontos ezeket összefüggésbe hozni a szocializmus egész koncepciójával. Létrejött egy nagy­szerű, nézetem szerint nagyon rugalmas és világos megfogalmazás: több szocia­lizmust De a több, növekedést jelent. Bármilyen mai jelenség összefüggésben áll gyökereinkkel. A munka kollektív for­mái. a szövetkezeti mozgalom, az önel­számolás stb. - mindez a szocializmus lényegéből ered és ma felesleges meg­szakítani a szocialista mozgalomnak ezt a történelmét. Átgondoltan kell megmu­tatni, mi volt idegen, mi volt stagnáló és fékező hatású, és egyben láttatni kell. ami szocialista, ami a sajátunk, amihez az emberek ragaszkodnak és ami része éle­tüknek, hogy ne jelenjen meg az eszmei közömbösség. Valentyin Falin a Novosztyi sajtó- ügynökség vezetésének elnöke a vitá­ban elmondta: A kort, amelyben már élünk, vélemé­nyem szerint többek között egy sajátos­ság jellemzi: minden nemzet szellemi szükségleteinek növekedése, minden nemzet, minden állam életében a szellemi tényező jelentőségének fokozódása Minden hiba, amit a történelem során elkövettünk, a múlté kell hogy maradjon. Nincs jogunk a hibák megismétlésére, nincs jogunk új hibákat elkövetni, hogy valamikor majd tíz-tizenöt év múlva ismét ki kelljen javítanunk önmagunkat. Ma, mondotta Valentyin Falin, ha ala­posan megfigyeljük a nyugati visszhango­kat az átalakításra, a washingtoni látoga­tás eredményeire, mindarra, ami Wa­shington után lesz, nem nehéz megállapí­tani. hogy ott a hangsúlyt egészen más mozzanatokra kezdik helyezni, mint ta­valy vagy tavalyelőtt. Már nem uralkodik a lelkesedés, a megújulás, a demokratizá­lás és a glasznoszty miatt. Ellenkezőleg. Mihail Gorbacsov: S főleg megpró­bálják elhinteni népünkben a bizonytalan­ság magvait. Mindazt, amit oroszul és más nyelveken sugároznak országunkba, arra irányul, hogy elhintsék a kétségeket, megvalósítjuk-e az átalakítást. Valentyin Falin: Ez az érem egyik oldala. A másik - az a cél, hogy új anyagot, új táplálékot szolgáltassanak az ott meglévő bizalmatlanságnak. Ezzel összefüggésben el akarom mondani, hogy ez a célkitűzés nagyon komoly. Ezután Viktor Afanaszjev a Pravda napilap főszerkesztője szólt. Sajtónk, nem utolsósorban a Pravda is az átalakí­tás első szakaszában nem dolgozott rosszul, amikor végre kellett hajtani úgy­mond a leltárba vételét annak, amink van, ahol állunk, a problémáinkat, az elkövetett hibáinkat és tévedéseinket, hiányossága­inkat, és azt, merre kell haladnunk. Úgy véljük, az átalakítás második sza­kaszában a sajtó számára a legfontosabb az átalakítás haladó tapasztalatainak ke­resése, terjesztése és támogatása a leg­különbözőbb vonatkozásokban, emberi, technológiai és társadalmi-pszichológiai szempontból egyaránt. Ezen a téren szo­rosabb kapcsolatokat kell fenntartanunk a pártszervekkel, a központi bizottság osztályaival és vezetésével, hogy címeket és neveket szerezzünk, meghallgassuk a különböző tanácsokat és elvárásokat. Viktor Afanaszjev hangsúlyozta, hogy az utóbbi időben megújulnak a sajtó bírá­latát fékező mechanizmusok. Ezek egy­részt a formális válaszok, másrészt a bí­ráló anyagokkal szemben alkalmazott nem megfelelő intézkedések. Nyilvánva­lóan a legelterjedtebb módszer, hogy a bíráló írásban apró pontatlanságot, még egy pontatlanságot, valami apróságot ta­lálnak és bár a cikk lényegében helyes, elkezdik kiforgatni az egész anyagot. Saj­nos, nincs mindig részünk a helyi párt­szervek támogatásában. A filmművészek szövetsége erőfeszí­téseiről, hogy munkájukban létrehozzák a teljes nyíltság, az őszinte elvtársi párbe­széd légkörét, Elem Klimov, a szövet­ség vezetésének első titkára beszélt. Ezekben az erőfeszítésekben látjuk min­den erőnk konszolidálásának rendkívül fontos eszközét, hangsúlyozta Elem Klimov. Foglalkozott a reform és a film témájá­val is. Hangsúlyozta, hogy ez a reform nem halad előre könnyen. Most sokkal szembetűnőbb, hogy egykor mit tartottak ..fedő alatt”. Annak következtében pedig, hogy a reform viszonylag érzékenyen érintette konkrét emberek érdekeit, olyan jelenségek kerültek felszínre, melyekről korábban nem volt tudomásunk. Ez jel­lemzi az átalakítás folyamatát az egész országban, minden területen. Elem Klimov a továbbiakban érintette a szerzői jog kérdését a filmben. Klimov úgy véli, ennek pozitív megoldása nem fogja lehetővé tenni filmjeink 4-60 perc­cel való ..megnyírását“, ahogyan ezt pél­dául az Agónia című filmmel tették Francia- országban és az Egyesült Államokban, amikor kivágtak belőle minden politikai jelenetet. Az ilyen találkozók a központi bizottsá­gon a nyíltság, a bizalom és a felelősség jó példáivá váltak, mondotta Mihail Nye- nasev, a Szovjetunió Kiadói Poligráfiai és Könyvterjesztési Állami Bizottságá­nak elnöke. Ezek a találkozók nagy ha­tással vannak munkánk jellegére és tar­talmára. A közelmúltban egy kiadványban ezt olvastam: Ahhoz, hogy a társadalom­ban lehetségessé váljanak a változások, feltétlenül két dologra van szükség. Az első: nagy célok. A másik: nagy ellen­állás. Valóban nagy céljaink vannak, úgy szociálisak mint társadalmiak. Forradalmi célok ezek! A másik oldalon van ellenállás is. Nincs jogunk ennek lebecsülésére. Erről azért beszélek, mivel a kiadókat most foglalkoztató problémákból indulok ki. Tudatosítjuk, hogy a kiadói munkában a legnagyobb károkat a gondolkodás nél­küli szófogadás okozta, amikor mindent a legszigorúbb centralizmus alapján szer­veztek: ezt ki kell adni, ezt nem. Most arra törekszünk, hogy kinőjön már a pelenkák­ból a demokratikus kiadói folyamat. A párt központi bizottsága támogatott minket és mi radikális intézkedésekbe kezdtünk. Például ilyen döntést hoztunk: minden szerzőnek joga van a teljes önállóságra, minden jelenséget a maga módján ma­gyarázhat. A kiadó az előszóban elmond­hatja, miben nem ért egyet a szerző álláspontjával, de szükségesnek tartja közzétételét, hogy az olvasó maga érté­kelhesse a munkát. Vlagyimir Karpov, az írószövetség vezetésének első titkára rámutatott az írók növekvő tekintélyére. Minden folyói­ratnak emelkedett a péidányszáma, a No- vij Mir folyóiraté több mint kétszeresére, a Druzsba Národov címűé ötszörösére, a Lityeraturnaja Gazeta állandó olvasói­nak száma pedig hétszázezer új előfize­tővel bővült A példányszám bizonyára nem azok miatt az ígéretek miatt növeke­dett, hogy a jövö évben valamilyen szen­zációs és ,,kényes“ munkákat fognak publikálni Nem tartom kizártnak, hogy ez hatással volt az olvasók bizonyos részé­re. Talán így van ez. És mi a helyzet a művészi színvonalon? Ezek talán ko­runk valamilyen mérföldkövei? Az olvasók ugyancsak figyelmeztetnek: vigyázzanak, nehogy új konjunktúra szülessen, ne for­duljon elő, hogy valaki mond néhány szót a megtorlásokról, a különböző negatív jelenségekről és ezt kiegészíti háromszáz oldalnyi fércmüvei. Vlagyimir Karpov felszólította az újsá­gok munkatársait, hogy gyakrabban kezdjenek együttműködésbe a fiatal írók­kal és küldjék őket szolgálati utakra Mihail Gorbacsov: Lassan befejez­zük találkozónkat. Amikor készültem rá,» statisztikai adatokat kértem az 1985-1987-es évekről. Mi történt és tör­ténik gazdaságunkban, a szociális szférá­ban? Az adatok nagyon kifejezőek. Pél­dául a munkatermelékenység növekedé­se mindig nyugtalanított bennünket. De az utóbbi három esztendőben a munka- termelékenyseg ütemének növekedése az iparban 30 százalékkal, az építőipar­ban 60 százalékkal, a mezőgazdaságban 180 százalékkal, a vasúti közlekedésben pedig 260 százalékkal haladta túl a 11 ötéves tervidőszak évi átlagát. Amíg az 1981 —1984-es években a nemzeti jöve­delem növekményének 86 százalékát fe­dezte a munkatermelékenység növeke­dése, addig 1985-1986-ban már 95 szá­zalékot, 1987-ben pedig a 100 százalé­kát. Az iparban ezen túlmenően ezt a dol­gozók számának csökkenése mellett ér­ték el. Nagyon fontos, hogy javult a helyzet a bérek és a társadalmi munkatermelé­kenység növekedési ütemét illetően is. E téren különösen rosszul álltunk. Nézzük meg, milyen volt a helyzet 1981—1984- ben. Ezek voltak a legaggasztóbb évek. Az anyagi termelésben dolgozók bérének növekménye 17 százalékkal volt nagyobb a munkatermelékenység növekedésénél. Vagyis ez azt jelenti, hogy a pénzt kifizet­ték, de az elvégzett munka nem állt ezzel arányban. A bérek növekedése jelenleg megfelel a munkatermelékenység emelkedésének. A gazdasági mechanizmus működésbe lépett. Végső soron még a reformhoz való hozzáállásokat tekintve is. Ezt akartam először elmondani elvtársak. Másodszor: Nem kevésbé fontos, hogy minőségi változások észlelhetők a tudományos-műszaki fejlődésben is. Emellett a hangsúly az alapvető gép­iparon van - a szerszámgépeken, az elektrotechnikán, a műszergyártáson és azokon az ágazatokon, amelyeknek biz­tosítaniuk kell a tudományos-műszaki problémák megoldását, a könnyű- és élelmiszeripar, továbbá a szociális szféra fejlesztését. 1987-ben ezekben az ágazatokban 1985-höz viszonyítva a gyártásfelújítás 190 százalékkal gyorsabb volt. El kell' ismernem, hogy magunk is meglepőd­tünk, amikor a közelmúltban megtekintet­tük a gépipari kiállítást. Jelentős változás következett be. Hiszen mi még tulajdon­képpen nem hoztunk meg minden dön­tést, s csak második éve dolgozunk gép­iparunk korszerűsítési programján. Miről tanúskodik a kiállítás7 Megjelen­tek a világszínvonalú termékek, a világ- színvonalat meghaladók is. s 15-20 szá­zalékukat éppen azok a prototípusok al­kották, amelyek kipróbálás alatt voltak, a többinek pedig már folyik a sorozatgyár­tása Dolgozóink jó munkát végeztek, a tudósok, technikusok és munkások egy­aránt. S minden sikerült nekik! Azt tudják, a múltban úgy viszonyul­tunk a gépiparhoz, hogy lényegében el­hanyagoltuk. Az olajárrobbanás lehetővé tette számunkra, hogy valutát szerez­zünk. S mi gondolkodás nélkül vásároltuk a berendezéseket, így oldottuk meg a ter­melési feladatokat. Vásároltuk a pótalkat­részeket. s nem fejlesztettük kellő mér­tékben sem saját gépiparunkat, sem a tu­dományt. Ez az importáradat, ahogy he­lyesen jellemezte Alekszandrov akadémi­kus, lényegében visszanyomta a tudomá- nyos-müszaki fejlődés folyamatát. S mindez a mi hatalmas országunkban játszódott le, amely egyáltalán nem en­gedheti meg magának azt, hogy bárkitől is technikailag függő viszonyba kerüljön. Szó szerint a sarokba szorítottak bennün­ket Elkerülhetetlenül szükséges volt a bonyolult fordulat. S csak most mozdul­tunk előre: fejlődött a számítástechnika, a tudósok egymással konkuráló kollektí­vái hozzáláttak a munkához, így például nagy alapossággal kezdték el az olyan számítógépek kifejlesztését, amelyek másodpercenként egymilliárd műveletet tudnak elvégezni. A legközelebbi évek­ben megjelennek azok a számítógépek, amelyek másodpercenként 10 milliárd műveletet végeznek, s nincsenek túl messze a 30, 50, sőt több mint 100 milliárd műveletre képes szuperszámító­gépek sem. De a feladatok tovább nőnek. Tudják, milyen potenciál rejlik a mi társadalmunk­ban? A gyorsítás megkezdődött. A kiállítás valóban ezt tükrözte. Már több mint fél millió ember tekintette meg. Ez, úgymond, kisebb kommentár volt a ki­állításról. Hozzávetőleg 1983 óta tartanak a me­zőgazdaságban is a haladó változások. Ez a tendencia stabil. Az állattenyésztés­ben a termelékenység minden évben nö­vekedett, s most már szemmel látható a javulás minden terméknél. A stagnálás éveiből bonyolult örökség maradt ránk. Ezért egyszerűen kötelesek vagyunk ki­bontakoztatni az átalakítást a tudomá- nyos-múszaki haladás és az egyéni érde­keltség erősítése, a társadalmi és gazda­sági folyamatok demokratizálása alapján. Ilyen a mi utunk Nincs hová hátrálnunk. Láttuk, hogy a népgazdaság egyes ágazataiban ho­gyan növekszik a nemzeti jövedelem. Mi­ért nem érjük el a nemzeti jövedelem szükséges nagyságát7 A külkereskede­lem miatt, mert az olajpiacon kedvezőtlen a helyzet. A nemzeti jövedelem az úgyne­vezett vodkaárusításban keletkezett kie­sések miatt nem éri el a megfelelő nagy­ságot. De önök tudják, hogy nem lehet a konjunktúrára építeni a hosszú távú szociális és gazdaságpolitikát, ahogy azt az utóbbi időszakig tettük. Ezért a most megvalósuló változások nagyon szüksé­gesek és indokoltak. Meg akarunk nyitni minden utat a mezőgazdasági szektor előtt. Lényegében már elfogadtuk azokat a döntéseket, amelyek eltávolítanak min­den akadályt, felszámolják mindazt, ami hátráltatja a fejlődést. Most a vezető dol­gozók pszichológiájától függ a dolog. Hi­szen a nép készen áll arra, hogy kezde­ményező, felelősségteljes legyen, hajlan­dó elfogadni a kockázatot, amellyel a me­zőgazdaság irányítása összefügg, mivel bízik az erejében. S ezt már mindenütt bizonyította is. A kolhozoknak és szovhozoknak most széles körű lehetőséget adunk mind az önállóság, mind pedig a gazdasági felté­telek és a műszaki ellátás tekintetében. Úgy vélem, az agrárszektorban, s termé­szetesen főleg a mezőgazdaságban elér­jük a stabilitást. Figyeljék meg, milyen érdekes folya­matok játszódnak le más területeken. Nem keveset tettünk azért, hogy erősít­sük egész népgazdaságunk szociális be­állítottságát. Ennek milyen eredményei vannak? Egyelőre még tart a fordulat időszaka, de már a tavalyi évben az ilyen célú beruházások növekménye - a szociá­lis szféra anyagi bázisának a kiépítésére - háromszor nagyobb volt, mint a nép­gazdaság egészében. S az eredmény? Vegyük például az 1985-1987-es éveket. E három esztendő alatt az évente átlago­san átadott lakások száma 9 százalékkal, az iskoláké 28 százalékkal, a középfokú szaktanintézeteké 4 százalékkal, az isko­láskor előtti gyermekintézményeké 10 százalékkal, a kórházaké 9 százalékkal, a rendelőintézeteké 24 százalékkal, a klu­boké pedig 46 százalékkal nőtt. Ezekbpn az években 32 millió ember lakáskörül­ményei javultak Érdekes adatok ezek! Növekedett az anyagi vívmányok és a lakossági szolgáltatások kihasználása. 1985-1987-ben a fogyasztás évi abszolút növekménye 18 milliárd rubel volt az előző három esztendő 11 milliárdjához képest. Ez azt jelenti, hogy az abszolút növekedés 7 milliárd rubelt tett ki Elvtár­sak, miért beszélek erről? Mindent, amit teszünk, a népért tesszük. Végső soron a népé a döntő szó. Az emberek pedig reagáltak erre. A munkájukkal támogatták az átalakítást, és ez a fontos. Lényegé­ben éppen ez határozza meg határtalan lehetőségeinket az élet minden terén. Vannak-e egyáltalán más országnak ilyen lehetőségei? Valaki megkérdezheti tőlünk: Mikent van az, hogy a statisztika a fogyasztás emelkedéséről szól, s nálunk mégis min­denből hiány van? Érezzük ezt. Miért? Azért, mert a grafikon egyik görbéjén a pénzjövedelmek voltak, a má­sikon pedig az áruforgalom növekedése. A fogyasztás nőtt, de a vásárlóképes kereslet még gyorsabban növekedett. Ez az ellentétek szaporodásához, a kielé­gítetlen kereslethez vezetett. Ezért van nálunk mindenből kevés. Elhangzott itt a következő kérdés. A gazdasági tevékenység újszerűsége esetenként kétségeket, sőt, gyanusítga- tásokat vált ki. Ha valaki a nép szükségle­teinek kielégítéséért, életfeltételeinek ja­vításáért dolgozik, akkor azt üdvözölni kell. Nem szabad és nem is engedjük meg, hogy valamilyen harácsoló elemek nyilvánuljanak meg nálunk Vannak gaz­dasági, szociális és politikai mechanizmu­saink, amelyek ez ellen meg tudnak véde­ni bennünket. Még valami mást is szeretnék monda­ni. Az emberek érdeklődését támogatni kell. így teszik ezt az egész világon, s Így kell lennie nálunk is. Nézzék, nálunk már 13 ezer különféle szövetkezet és több mint 300 ezer ember kezdte meg a ma­gánmunkavégzést Egy olyan országban, mint a miénk, ez nem éppen sok, de már mégis egy lépés előre. Milyen eredményeket hoz a társada­lom, a gazdaság és a szociális légkör egészségesebbé tételére irányuló igyeke­zetünk, beleértve az italozás, az alkoho­lizmus elleni harcot? Csupán néhány adat, demográfiai mutató. Nem érdektele­nek számunkra. Az 1986-1987-es években évente át­lag 200 ezer emberrel kevesebb halt meg nálunk, mint 1984-ben, s a produktív korban levő férfiak balesetek következté­ben való elhalálozása 37 százalékkal csökkent. Mi az italozás? Egyenlő a kihá­gásokkal, balesetekkel, szerencsétlensé­gekkel. Az emberek erejük teljében távoz­tak az életből. Nem volt könnyű ezt meg­változtatni, de megtettük. Az elmúlt két évben emelkedett a szü­letések száma. Ebben az időszakban évente 5,6 millió gyermek született, míg 1980-ban 4,9 millió. A család egészsége­sebbé tétele nagy dolog. De nemcsak erről van szó, az emberek most látnak perspektívát, fokozódott biztonságérze­tük. Mindenekelőtt pedig bekövetkezett az erkölcsi javulás. Alaposan kezdtünk foglalkozni egészségügyünkkel. Orszá­gunk egész lakosságának átlagos életko­ra majdnem két évvel meghosszabbodott, a férfiaké 2,6 évvel. Mindez, természetesen, nem véletlen Úgy mondanám, ez további bizonyítéka annak, hogy a társadalom kilábal a stag­nálásból. A pozitív tendenciák azonban csak most kezdenek körvonalazódni Azt gondolom, hogy most, amikor be­kapcsoljuk a gazdasági tényezőket, fej­lesztjük a nyilvános tájékoztatást és a de­mokráciát, amikor minden eszközzel ösz­tönözzük a társadalmi kezdeményezést, a pozitív folyamatok mélyülni fognak. Ért­hetően még nem egy betegségen fogunk átesni. Ezek a betegségeink nem lesznek könnyűek, de új erőre kapunk és még biztosabban fogunk haladni előre. A politi­kai bizottság és a kormány egyaránt telje­sen biztos abban, hogy feltétlenül to­vábblépünk. Ezért most, amikor megkez­dődött az átalakítás nagyon bonyolult szakasza, amikor sok új probléma zúdul ránk, nem esünk pánikba és nem leszünk idegesek. Talán valahol vissza kell lép­nünk, ha megmutatkozik, hogy valamiben tévedtünk. Feladataink nem könnyűek és nem fogunk tartani a hibáktól. Ám szilár­dan fogunk haladni a kitűzött úton. Természetesen a lehető legkevesebb hibát szabad elkövetni. Azt mondják, (Folytatás a 6. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom