Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-30 / 24. szám, szombat
Nyugodt légkörben zajlott Managua és a kontrák közvetlen tárgyalása Az első forduló nem hozott eredményt • A javaslatok kölcsönös tanulmányozása után folytatódnak a megbeszélések • Ellentétek Reagan kontrasegélye körül (ČSTK) - San Jóséban eredménytelenül ért véget a nicaraguai kormány és az ellenforradalmárok közötti közvetlen tárgyalások első fordulója. A felek csütörtökön a tűzszünet elérésének lehetőségeiről tárgyaltak. A kormány és a kontrák egyaránt előterjesztették javaslataikat, s ezekről rövid vitát folytattak. Ezt követően úgy döntöttek, a tárgyalásokat megszakítják, hogy áttanulmányozhassák egymás javaslatait. A párbeszéd tegnap délután folytatódott ismét. Hírügynökségi jelentések megegyeznek abban, hogy az első találkozó a várakozásokkal ellentétben nyugodt volt, s nélkülözte a kölcsönös vádaskodásokat. Victor Hugo Tinoco külügymi- niszter-t\elyettes, a nicaraguai küldöttség vezetője sajtóértekezletén határozottan visszautasította a mélyreható belpolitikai változásokat feltételező kontra-javaslatokat. Hozzáfűzte, Nicaragua kizárólag a tűzszünetről hajlandó tárgyalni, ami megfelel a Guatemalában tavaly augusztusban elfogadott középamerikai béketerv rendelkezéseinek. Tinoco leszögezte, a középamerikai béke elérésének alapfeltétele, hogy a kontrák tegyenek ígéretet a tűzszünetre, használják ki az amnesztiát és kapcsolódjanak be a normális életbe. A nicaraguai javaslat szerint ez a folyamat a tűzszünet idején játszódhatna le, konkrétan március 15-e és április 15-e között. Az ellenforradalmárok - Managua javaslata szerint - előre meghatározott, több mint 10 ezer négyzetkilométer területű térségben gyülekezhetnének, s hogy ide eljuthassanak, a sandinista hadsereg már március 1-től az ország egész területén beszüntetné a támadó hadműveleteket. A tűzszünet megtartását a kormány és a fegyveres ellenzék képviselőiből álló bizottság elenőriz- hetné. A tűzszünet idején a kontráknak nem szabadna elfogadniuk VASÁRNAP: Általános választások Ecuadorban (ČSTK) - Ecuadorban vasárnap a szavazópolgárok megválasztják az ország új elnökét, alelnökét, az egykamarás parlament 71 képviselőjét, valamint a városi, helyi és községi képviseleti szervek tagjait. Az elnöki tisztségért összesen 10 politikai párt, illetve koalíció verseng. A felmérések eredményei szerint a legnagyobb esélye Rodrigo Borja Ceballosnak, a Demokratikus Baloldal nevű párt jelöltjének van. Ez a szociáldemokrata beállítottságú politikus korábban már két ízben jelöltette magát erre a tisztségre. A legutóbbi választásokon, 1984- ben alig maradt alul vetélytársával, Leon Febres Cordero jelenlegi elnökkel. A szavazás tisztaságára argentin, columbiai, venezuelai és Costa Ri- ca-i megfigyelők csoportja fog felügyelni. Az ecuadori törvények értelmében az elnök csak akkor tekinthető megválasztottnak, ha a szavazóknak több mint a fele rá adja le a voksát. Ellenkező esetben május 8-án újabb fordulót tartanak, amelyen a két legtöbb szavazatot szerzett jelölt méri össze erejét. semmiféle katonai segítséget. Csak élelmiszert, gyógyszert és ruhát kaphatnának semleges nemzetközi szervezet, például a Vöröskereszt közvetítésével. A tűzszünet megtartását és a további intézkedések végrehajtását egy nemzetközi bizottság ellenőrizhetné az ENSZ, az AÁSZ, a Conta- dora-csoport, a limai csoport, továbbá a Kereszténydemokrata Interna- cionálé, a Szocialista Internacionálé, a Liberális Internacionálé, valamint az amerikai Republikánus, illetve Demokrata Párt képviselőinek részvételével. Az ellenforradalmárok fegyverletétele és a békés életbe való bekapcsolódása után a nicaraguai kormány általános amnesztiát hirdet - mondotta Tinoco. Mint közöltük, Ronald Reagan amerikai elnök a Kongresszustól 36 millió dollár jóváhagyását kéri a nicaraguai ellenforradalmárok számára. Ennek 10 százalékát fordítanák fegyverekre. A kérdésről a jövő héten szavaz a Kongresszus. A törvényhozáson belül megoszlanak a vélemények: egy csoport feltétel nélkül támogatja a kontrák további segélyezését, a másik csoport csak ,,humanitárius segítséget“ hajlandó megszavazni (ez utóbbihoz tartozik Jim Wright, a képviselőház elnöke). A harmadik csoport mindenféle további támogatást ellenez. Szószólója Robert Byrd, a szenátus demokrata többségének a vezetője, aki egyebek között hangoztatta, nem óhajtja, hogy a kormányzat továbbra is egy lapra tegyen fel mindent, s akkor segélyezze a kontrákat, amikor rendszeresen kurtítja az oktatásügyre és az egészségügyre fordított összegeket. ARGENTÍNA Andreasz Papandreu fogadta Vasil Bil’akot Magasabb szintre kell emelni a kölcsönös kapcsolatokat ÚJ SZÚ 3 1988. I. 30. Raúl Alfonsín a puccskísérletről (ČSTK) - Raúl Alfonsín argentin államfő megerősítette, a jobboldali szélsőséges körök igyekeztek gyűjtést szervezni azoknak a katonáknak a megsegítésére, akik Aldo Rico alezredes vezetésével a közelmúltban államcsínyt kíséreltek meg. A hírek szerint a lázadók többek között Alfonsín elnök meggyilkolására is készültek. Újságíróknak nyilatkozva az államfő hangoztatta, az elvetélt puccs bebizonyította: Argentínában jelenleg nincsenek meg a katonai hatalomátvétel feltételei, ám nem lehet kizárni, hogy elszigetelt csoportok további lázadásokat robbantsanak ki. Brit-francia csúcstalálkozó (ČSTK) - Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Margaret Thatcher brit kormányfő Londonban tegnap rövid megbeszélést tartott a kelet-nyugati viszonyról, a leszerelési politikáról, a Közös Piac égető problémáiról és a feszült közel-keleti helyzetről. A találkozóra a rendszeres brit-francia kormányközi konzultációk keretében került sor. Londonban tartózkodott Jacques Chirac francia miniszterelnök is, akivel Thatcher asszony külön megbeszélést folytatott. A brit-francia csúcstalálkozó tegnap délután véget ért. Mitterrand még vár (ČSTK) - Francois Mitterrand francia államfő csütörtökön az észak-franciaországi Lensben kijelentette, március előtt nem közli, jelölteti-e magát az elnökválasztásokra. A választások első fordulójára április 24-én kerül sor. Mint mondotta, „Franciaországban sok olyan ember van, aki képes arra, hogy hazáját szolgálja“. Saját jelöltségéről azért dönt csak márciusban, mivel a választások előtti kampány idején Franciaország érdekeit kívánja védeni. (ČSTK) - Andreasz Papandreu, a Pánhellén Szocialista Mozgalom (PASOK) elnöke, görög kormányfő Athénban csütörtökön este fogadta Vasil Bil'akot, a CSKP KB Elnökségének tagját, a KB titkárát. A megbeszélésen a két párt közötti együttműködéssel kapcsolatos kérdéseket és időszerű nemzetközi problémákat tekintettek át. Papandreu rokonszenvvel szólt a Csehszlovákiában folyó átalakítási folyamatról. Vasil Bil’ak átadta a görög kormányfőnek a csehszlovák vezetők, Miloš Jakeš, Gustáv Husák és Ľubomír Štrougal üdvözleteit. A két politikus a találkozó után újságíróknak nyilatkozva annak a megegyező véleményének adott hangot, hogy Csehszlovákia és Görögország gazdasági együttműködését tovább kell bővíteni, s a kapcsolatokat más területeken is magasabb szintre kell emelni. A BT folytatja vitáját a megszállt területekről Haladéktalanul meg kell kezdeni a nemzetközi konferencia előkészítését (ČSTK) - Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön folytatta vitáját a megszállt arab területeken kialakult helyzetről. Alekszandr Belonogov szovjet delegátus síkraszállt azért, hogy a BT haladéktalanul kezdje el a Közel-Keletről szóló nemzetközi békekonferencia gyakorlati előkészítését, s hogy erről a tanács tagjai kezdjenek konzultációkat. A továbbiakban hangoztatta, a Szovjetunió nem táplál ellenséges érzelmeket Izraellel szemben, elismeri jogait, viszont határozottan elítéli az izraeli politikát, amely oly sok gyötrelmet okozott az arab népnek. A BT vitájában felszólalt Abdul Halim Badavi egyiptomi képviselő is, aki emlékeztetett rá, hogy Mubarak elnök közel-keleti béketervet dolgozott ki. Ez a kezdeményezés egyebek között feltételezi, hogy a megszállt területeken hat hónapra megszüntetnek minden erőszakos cselekedetet, s szorgalmazza továbbá a közel-keleti békekonferencia összehívását valamennyi érdekelt fél részvételével. A Biztonsági Tanács tegnap folytatta vitáját. Jeruzsálem megszállt keleti felében tegnap negyedik hetébe lépett a kereskedők általános sztrájkja. Ezzel párhuzamosan folytatódnak a nagyarányú letartóztatások is. A városrészben pénteken újabb katonai egységeket vezényeltek, hogy az Al Aksza mecset környékén megakadályozzák az arabok tiltakozó megmozdulását (múlt pénteken hatalmas tüntetés volt a mecsetnél). Az egyre határozottabb nemzetközi tiltakozások ellenére sem változtatnak az izraeli megszállók a palesztinokkal szembeni kegyetlen bánásmódjukon. A felvételen: letartóztatott palesztin egy gázai menekülttáborból. (Telefoto: ČSTK) A februári események nemzetközi visszhangja - I. Cikksorozatot indítunk ezen a helyen, amelyben hétről hétre bemutatjuk, hogyan reagáltak külföldön az 1948 februárjában hazánkban lejátszódott eseményekre, a dolgozó népnek a reakció felett aratott győzelmét követő fejleményekre. A cikksorozat szerzője dr. PAVOL PETRUF kandidátus, a Szlovák Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa. Helykeresés a világ politikai térképén A csehszlovák dolgozó nép 1948. februári győzelme forradalmi tartalmát tekintve nemcsak az ország belső fejlődésére nézve volt meghatározó, hanem Csehszlovákia külpolitikai irányvonalára is, s a háború utáni világban véglegesen meghatározta hazánk szerepét. Csehszlovákia földrajzi helyzete, kulturális kapcsolatainak fejlettsége, külpolitikájának aktivitása már hagyományosan elősegítette, hogy a csehszlovákiai események iránt érdeklődés mutatkozott meg a határokon túl az európai és a világközvélemény részéről egyaránt. Ez érvényes a győzelmes februárra, arra az eseményre, amely nemcsak a csehszlovák társadalom további útját jelölte ki, hanem eredményeit tekintve a negyvenes évek végének egyik kulcsfontosságú nemzetközi politikai eseményévé is vált. Hiszen már a kortársak is helyesen látták meg, hogy 1948 februárja túllépte államunk határait, és a nemzetközi politikai szótárban is fogalommá vált. A februári napok óta eltelt négy évtized alatt könyvek, tanulmányok, cikkek, visszaemlékezések százai jelentek meg a februári eseményekről Ezek szerzői a februári összecsapás okait, mozgatóeróit, lefolyását és eredményeit vizsgálták. Elemezték az egyes politikai pártok eljárását, a tömegszervezetek konkrét lépéseit, s úgyszintén a nagyhatalom álláspontját és a nemzetközi összefüggések hatását. A Februárral foglalkozó munkák megjelentek és megjelennek a szocialista országokban és a tőkés államokban is. És érthető, hiogy az ilyen komoly események értékelését egy adott osztályhoz való tartozás, az érdekek, a politikai és világnézeti meggyőződés diktálja. A februári események marxista értékelése, valamint bur- zsoá vagy reformista magyarázata között mind a mai napig kibékíthetetlen ellentét van. 1948 Februárja ezért négy évtized múltán is élénk tudományos érdeklődés és intenzív ideológiai harc tárgya. Csehszlovákia dolgozó népe és szövetségesei számára azonban élő valóság, örökös tanulság és a jövőbe vezető iránytű. Annak ellenére, hogy a februári események általában jól ismertek, ennek a cikksorozatnak a bevezetőjében legalább tömören vázoljuk fel, miről is volt szó negyven évvel ezelőtt. Belpolitikai szempontból a lényeg az volt, vajon a kommunista párt vezetése alatt már a felszabadulás első napjaitól épülő népi demokratikus rendszer tesz-e egy újabb lépést előre és ezzel végérvényesen megakadályozza a burzsoáziát a helyzet visszafordításában, abban, hogy döntő részt szerezzen az államhatalomból. A tét tehát az volt, hogy az ország további sorsát a burzsoázia vagy a kommunista párt által vezetett dolgozó nép fogja-e meghatározni. 1948 elején a kérdés ilyen egyértelműen merült fel. Megoldásától függött a népi demokratikus forradalom további menete, a gazdasági, a szociális és kulturális politika, a legszélesebb értelemben vett, társadalmi élet tartalma. Külpolitikai szempontból arról volt szó, milyen helyet tölt be Csehszlovákia a háború utáni világban, vajon önálló és független államként tovább halad-e a Szovjetunióval való szoros együttműködés és szövetség útján, s a formálódó szocialista rendszer szilárd láncszeme lesz-e. Ezt a változatot szorgalmazta a kommunista párt, s a burzsoá politikai^ pártok sokáig lavíroztak, taktikáztak, miközben titokban azt remélték, hogy az ország külpolitikai orientációjára vonatkozó döntést halogatni Mehet, esetleg teljesen ki lehet majd zárni. A sors iróniája folytán azonban épp a burzsoá politika gyorsította meg - a kormányválság kirobbantásával - Csehszlovákia külpolitikai orientációjának megoldását. És ez olyan volt, amilyet nem óhajtott. Több vasat tartani a tűzben - ez a burzsoá politikának mindig is egyik klasszikus alapelve volt. 1948 februárjában, amikor egyértelműen dönteni kellett, ez az alapelv totális csődöt mondott és Csehszlovákia végérvényesen a Szovjetunió és a szocializmust építő többi ország mellé állt. A februári események jellemző vonása, hogy nem magyarázhatók csupán néhány .nap történéseivel. A kormányválság leírása semmiképp sem foghatja át az egész problémakört, mert 1948 Februárja csak csúcsa annak az útnak, amelyen Csehszlovákia a nemzeti és demokratikus forradalom első napjaitól haladt. Ez az út a mélyreható politikai és szociális változások útja volt, amelyek a csehszlovák társadalmat a szocializmus felé irányították. Csehszlovákia ezzel méltóképp bekapcsolódott a háború utáni világ anyagi és szellemi megújulásába. A csehszlovák dolgozók túlnyomó többsége a saját jövőjéről, s az egész állam jövőjéről kialakított elképzeléseit a kommunista párt politikájával kapcsolta össze. Azért volt ez így, mert a meglevő problémák megoldására a kommunisták által tett javaslatok megfeleltek a nép érdekeinek. Nem kis szerepet játszott az a tény, hogy a nép a burzsoáziában látta a gazdasági válság éveiben, a müncheni diktátum időszakában és a megszállás esztendeiben keletkezett nehézségekért felelős erőt. A belső fejlődés szempontjából rendkívül fontos volt, hogyan fog alakulni a két fő politikai áramlat harca. Logikus, hogy a csehszlovák társadalomban végbemenő folyamatok mellett az események alakulására a szélesebb nemzetközi összefüggések is hatással voltak. Csehszlovákiának a világ politikai és gazdasági térképén elfoglalt helyéből egyenesen következett, hogy itt szükségszerűen tükröződni fog a Kelet és a Nyugat közötti viszony alakulása. A politika elméletét kevésbé ismerő emberek is megértették, hogy a különböző osztályok széles körű nemzetközi együttműködése kedvezően fog hatni az egyes országokon belüli különböző osztályok együttműködésére. És ellenkezőleg, a nemzetközi szintéren kialakuló konfrontáció negatívan hat azon társadalmakra, amelyekben antagonisztikus osztályok léteztek, s ez növeli a feszültséget és bonyolítja a problémák megoldását. A nyugati hatalmak hibájából a nemzetközi helyzet alakulása 1945 nyara óta épp ilyen irányt vett. Amint leverték a hitleri Németországot - a nyugati tőkés hatalmak és a szocialista Szovjetunió közös ellenségét az akkor legerősebb kapitalista ország, az Egyesült Államok kormánykörei a fő ellenséget a Szovjetunióban és a kommunista világmozgalomban kezdték látni. Sokat lehetne írni arról, miért volt ez így. A lényeg azonban az, hogy a háború által rendkívül meggazdagodott amerikai kormánykörök a világ minél nagyobb részét ellenőrizni akarták, s a nemzetközi közösség minden tagjának, a nagy és a kis államoknak egyaránt meg akarták határozni, hogyan éljenek. Úgy tűnhetne, hogy az előző bekezdés a februári eseményekkel nincs összefüggésben. De ez nincs így. Az Egyesült Államok, mint a tőkés világ legfőbb reprezentánsa, a háború utáni első években igyekezett aktívan bekapcsolódni a csehszlovákiai eseményekbe. Bizonyos tekintetben ez a beavatkozás 1948 februárjában érte ei csúcspontját. Erről, s a februári események nemzetközi visszhangjáról lesz szó a következő részben.
