Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-29 / 23. szám, péntek

Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Céljaink csak alkotó tettekkel érhetik el! A Liptovský Mikuláš-i Bőrfeldolgozó Üzem kiváló eredményekkel zárta a tavalyi évet. Termelési feladatait 102,4 százalékra telje­sítette, terven felül 27 millió korona értékű árut szállított piacra. Exportfeladatait 4,5 millió koronával teljesí­tette túl. Felvételünkön Jozef Brilla a cserző­kádból veszi ki a cser­zett bőrt. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) Konkrét, határozott lépések Üzemünk főtevékenysége a Brati­slavában és a Dunaszerdahelyi (Du­najská Streda) járásban folyó komp­lex lakásépítésre, valamint járulékos építkezések megvalósítására irá­nyul. A lakásokat, bölcsődéket, óvo­dákat és iskolákat korszerű techno­lógiával építjük, amelyet ipari mono­litikus eljárásnak nevezünk. Ennek az a lényege, hogy dolgozóink nem előregyártott elemekből szerelik össze az épületeket, hanem hely­ben, speciális zsaluzatba öntve ké­pezik ki azok beionszerkezeteit. Úgy is mondhatnánk, hogy elkészültükig magukra az épülő létesítményekre költöztetjük a házgyárat, s ez meg­takarítást jelent az energiafelhasz­nálás, az áruszállítás és általában a munkaigényesség szempontjából. Azt azonban aligha kell különö­sebben bizonygatnom, hogy még a legkorszerűbb építési módszerek alkalmazásával is csak akkor lehet megfelelő ütemben dolgozni, illetve jó minőségű munkát végezni, ha adottak a hozzájuk szükséges felté­telek. Márpedig a múlt évben voltak kisebb fennakadások a cement- és a homokkavics-ellátásban, amelye­ket hosszabbított és szombati mű­szakok beiktatásával, valamint az egyes technológiai folyamatok több­letmunkát kívánó koordinálásával tudtunk csak leküzdeni. Dolgozóink azonban emiatt túlórázni voltak kénytelenek. A túlórázás viszont mind az üzem, mind a népgazdaság szempontjából előnytelen, hiszen ál­tala feleslegesen növekednek a bér­költségek. Ezenkívül, mint a legtöbb építőipari vállalatnál, nálunk is gon­dot okozott az elöregedett géppark és egyes gépjárművek hiánya. Üzemünk több mint ötszáz tagú kollektíva az említett nehézségek ellenére sikeres évet tudhat maga mögött, hiszen tavalyi teljesítmé­nyünk tíz százalékkal növekedett az előző évihez viszonyítva. Az üzem dolgozói által 1987-ben felépített 532 lakás - ez kettőszáznyolcvan­héttel több, mint 1986-ban volt - 82 százaléka kapott kitűnő minősítést. Az átadott építmények értékét te­kintve tízmillió koronával teljesítettük túl a tervet, s ezzel sikerült eleget tennünk annak a követelménynek is, amelyet néhány éve rendelet szab meg minden építőipari kivitelező számára. Ez azt jelenti, hogy az épületeket az üzemelésüket biztosí­tó építményekkel, tartozékokkal együtt kell átadni. Más szóval az épületeket a hozzájuk tartozó köz­művekkel, utakkal, járdákkal stb. együtt adtuk át a beruházóknak. Az 1987-es évben elért pozitív eredmé­nyeink közé sorolhatjuk továbbá a határidő előtt két hónappal koráb­ban átadott dunaszerdahelyi bölcső­de- és óvodakomplexumot is. Tudatosítanunk kell azonban, hogy az elért jó eredmények ellené­re üzemünk még mindig tervezett veszteséggel gazdálkodik. Az 1986-os évre tervezett 21,5 millió koronás veszteséget a múlt évben a tervnek megfelelően 7,5 millióval csökkentettük, s ebben az évben további 3,5 millió koronát kell lefa­ragnunk belőle. Számunkra ez külö­nösen nagy jelentőségű feladat, amelyre a termelés mennyiségi és minőségi mutatói mellett megkülön­böztetett figyelmet fordítunk, hogy a majdan érvénybe lépő vállalatokról szóló törvényhez igazodva ily mó­don is hozzájáruljunk a vállalatunk önfinanszírozásához szükséges fel­tételek megteremtéséhez. Tudatá­ban vagyunk annak, hogy ez nem lesz könnyű feladat, s hogy ez jóval hatékonyabb munkát igényel üze­münk valamennyi dolgozójától. Le­egyszerűsítve meggondoltabban kell többet és jobbat produkálnunk, amihez most már valóban fel kell tárnunk a termelés minden vonatko­zásában az üzem tartalékait. Vagyis javítanunk kell az anyagellátást, az anyaggal való gazdálkodást. Ezen­kívül jelentős javulást kell elérnünk a munkaidő kihasználása és a mun­kaszervezés terén. Tudjuk, hogy céljaink csak konkrét tettekkel érhe­tők el, ezért a termelést közvetlenül irányító dolgozók, az építésvezetők és mesterek számára ugyanúgy személyre szóló feladatokat tűztünk ki, mint az üzem vezetőire, akiknek kötelességük megteremteni az el­végzendő munkához szükséges fel­tételeket. A munka hatékonyságá­nak növelése érdekében továbbá szigorítani fogjuk a munkaidő ki­használásának ellenőrzését és majd különböző gazdasági szabályzók­kal igyekszünk nagyobb munkaakti­vitásra ösztönözni dolgozóinkat. Mindnyájunk számára nyilvánva­ló, hogy üzemünk eredményei az elkövetkező időszakban méginkább tőlünk, viszonylag kis kollektívánk munkájától függnek majd, de azt is tudjuk, hogy nem kizárólagosan. Az új gazdasági viszonyok között ugyanis az építőipari kivitelező vál­lalatok eredményességét jelentősen befolyásolja az is, hogy milyen mér­tékben javul a tervező vállalatokkal és a beruházókkal folytatott együtt­működésük, ami viszont általában változásokat igényel az építési fo­lyamat valamennyi résztvevőjének munkájában, nem utolsósorban hozzáállásában. Ez üzemünk eseté­ben ezentúl nemcsak a vállalatokkal szemben támasztott leendő új gaz­dasági feltételek, hanem már a tava- * lyinál 21 százalékkal magasabb idei tervünk miatt is alapvetően fontos követelmény. kosAr ott0 a Nyitrai (Nitra) Magasépítő Vállalat dunaszerdahelyi üzemének termelési igazgatóhelyettese Jelenünk m jövő tükrében Most, amikor a gazdasági átalakítás útjára léptünk, azt szeretném elsősorban hangsúlyozni, hogy ezúttal nem szabad elhamarkodott lépéseket tenni. Ennek pe­dig egyik alapfeltétele, hogy valamennyi szinten alapos elemzésnek vessük alá a gazdasági élet minden területét. Ha ugyanis a szükséges elemzéseket nem végezzük el a gazdaságirányítás területén, egyes hibák újra megismétlőd­hetnek. Például még mindig csak a köz­ponti szervek szerepének eltolódásáról beszélünk, s eléggé általános síkon Ilyen példa az is, hogy amíg az Állami Tervhi­vatalnak a jövőben a komplex népgazda­sági tervjavaslatok előkészítése lenne a feladata - hallható gyakran, addig a Szövetségi Árhivatal vagy a Szövetségi Statisztikai Hivatal esetében lényeges elvi választásokról nincs szó. Ellenben az kap hangsúlyt, hogy elsősorban a gazdasági- önelszámolási szférában található a hiá­nyosságok gyökere, tehát azt kell meg­változtatni. Holott - véleményem szerint - a problémák súlypontja a gazdaságirá­nyítás rendszerében található. A gazda- sági-önelszámolási szféra ugyanis túlbü­rokratizált. A vállalatok és a vezérigazga­tóságok irányítási apparátusának jelentős része nem a saját hatáskörének vezetési ügyeivel foglalkozik, hanem a központi szervek részére szolgáltatja a kért kimu­tatásokat, az elszámolási jelentéseket, statisztikai elemzéseket az éves eredmé­nyek különböző elemzéseit. így a felsőbb irányítási fokozatok beavatkozása lénye­geben mentesítette az alsóbbakat az ilyen rendszerű irányítás következmé­nyeinek felelőssége alól is. Amikor ugyanis a ,,zöld asztal" mellől a legap­róbb részletekig beavatkozhatnak a lé­nyegi kérdésekbe, az irányítás legfőbb lényegévé az egyes mutatók teljesítése vált, függetlenül annak konkrét következ­ményeitől. Nagyon helyesen egyre több szó esik a tervutasításos gazdaságirányítás kikü­szöbölése révén a szocialista vállalkozás lehetőségeinek megteremtéséről, a dol­gozók alkotó képességeinek kibontakoz- tatasáról, amit egyúttal legnagyobb kin­csünknek tartok. Ezek érvényesítését kell a komplex átalakítás során erőteljeseb­ben szorgalmazni. E téren folyamatos, konkrét és határozott lépésekre van szükség. Az átalakítást szorgalmazó lényeges lépéseknek már a komplex kísérlet érvé­nyesítését szolgáló szabályok között is helyet kellett kapniuk. Azonban a való­ságban mivel találkozhatunk? A dolgozók alkotó kezdeményezésének biztosítására jelenleg még alig szánunk az eddigieknél nagyobb teret, az adminisztratív irányítási módszerek nem szorultak vissza, sőt a kí­sérlet feltételei között dolgozó szerveze­tekkel szemben nőttek az adminisztrációs igények, tekintve, hogy a központi szer­vek részére a gazdasági eredmények kimutatásait a régi és az új elveknek megfelelően egyaránt el kell készíteni Meggyőződésem, hogy például a be- rezés területén ellenkező módon is el lehetett volna járni. A komplex kísérlet érvényesítésének szabályai három új va­riánst is megengednek a bérezésben, azonban semmit sem változtatnak az ed­digi bérezési és premizálási előírásokon. Miért nem maradhatott meg a 8. ötéves tervidőszak tartamára az eddigi bérsza­bályozási rendszer, annak garantálásá­val, hogy a gazdasági-önelszámolási szféra a tervben megállapítottnál egy ko­ronával sem kaphat több béreszközt az­zal a megkötéssel, hogy a prémiumokra, jutalmakra és tarifás bérekre vonatkozó előírásokon - szükség esetén - változtat­ni lehessen. Azaz: a szervezetek azonos béralap mellett választhattak volna, hogy az eddigi bérszabályok szerinti vagy az előnyösebb, az egyént és a kollektívákat egyaránt ösztönző módszert alkalmaz­zák. Az ugyanis ugyancsak közismert tény, hogy a jelenlegi bérrendszer ösztön­ző ereje egyáltalán nem megfelelő. A vilá­gon mi fizetjük a legjobban az átlagon alul dolgozókat, kezdve a portásoktól az igaz­gatókig, csak éppen a jó és a kiemelkedő dolgozókat nem fizetjük minden esetben érdemeiknek megfelelően. Másfelől ez a lépés nem növelte volna az adminisztratív munka mennyiségét, nem lett volna szükség a kettős kimutatá­sokra, hanem éppen ellenkezőleg: rövid idő alatt áttekintést kaphattunk volna a bérek motivációs szerepének meg­erősítéséhez szükséges módszerekről, így egyúttal megfelelő teret is biztosíthat­tunk volna az egyének és a dolgozókol­lektívák kezdeményezésének érvényesí­téséhez. JOZEF BAYER, a Martini Nehézgépipari Müvek árpolitikai osztályának vezetője zókollektívájuk gazdasági eredményei iránt. Célunk, hogy a kollektívákon, üzem­egységeken belül a lehető legnagyobb mértékben csökkentsük a költségeket, miközben növekedjen a hatékonyság. Feltétlenül biztosítanunk kell az üzem­egységek önállóságát, miközben jelentő­sen megnövekszik azok felelőssége. Ter­vezéskor az üzemegységek szintjére a legfontosabb mutatókat - például a költ­séget, nyereséget - bontjuk le A mutatók teljesítését rendszeresen ellenőrizni kell, s az egyén és a kollektíva érdekazonos­ságára kell törekedni. Az új év küszöbén még nehéz értékel­ni vállalatunk tavaly elért gazdasági telje­sítményét. Annyit azonban már most el­mondhatunk, hogy az eredményekért nem kell szegyenkeznünk. Dolgozóink mindent megtesznek, azért, hogy a válla­lat az új gazdasági mechanizmus körül­ményei között is jól megállja a helyét. GYENES TIBOR mérnök, a munkagazdálkodási osztály vezetője drága beruházás volt ez, s ha azt akarjuk, hogy a befektetés mielőbb megtérüljön, a gépet a lehető legnagyobb mértékben kell kihasználnunk. Ebben van segítsé­günkre a differenciált progresszív teljesít­ménybér, amely kedvezően befolyásolja a munkatermelékenységet. A brigádfor­mát hat dolgozókollektíva esetében érvé­nyesítjük Ezekben a kollektívákban javult a munka minősége és ugyancsak növe­kedett a munkatermelékenység. A gazdasági mechanizmus átalakítása vállalatunknál is rányomta bélyegét a tervfeladatok teljesítésére. A tavalyi év folyamán többször is foglalkoztunk az önelszámolás alkalmazásának lehetősé­geivel. s behatóan elemeztük azokat a té­nyezőket, amelyek azt kedvezőtlenül be­folyásolhatnák. A jövőre vonatkozólag mindenekelőtt azt kell tudatosítanunk, hogy előrehaladni csak az intenzív fej­lesztés útján lehet, előtérbe helyezve a tudományt és a technikát. A vállalaton belüli gazdálkodás tökéletesítésére kell törekednünk és el kell érnünk, hogy az emberek ne legyenek közömbösek dolgo­Az érsekújvári (Nové Zámky) Elektro- svit vállalat egyike azoknak a gazdálkodó szervezeteknek, amelyek 1985-ben be­vezették a bérrendszer gazdasági haté­konysága növelésének programját, pon­tosabban annak második szakaszát. Kez­detben ugyan sokan idegenkedtek a programtól, de végül is komoly várako­zások előzték meg a bevezetését. A gaz­dálkodás mennyiségi és minőségi muta­tóinak kedvezőbb alakulásán túl minde­nekelőtt a kereseti lehetőségek javulásá­ra számítottak a dolgozók. 1985-ben a vállalat gazdasági fejlődé­sében és eredményeiben az új bérrend­szer második szakaszának hatása még alig volt érzékelhető. Komoly előrelépésre nem is számíthattunk, hiszen bevezeté­sére csupán a harmadik negyedév elején került sor. Ezenfelül a vállalatnál ez idő tájt komoly problémák nehezítették a terv­feladatok teljesítését. Egy évvel később azonban már ko­moly eredményekről számolhatunk be. 1986-ban a legtöbb mutatót túlteljesítet­tük, s az elemzések arra is rámutattak, hogy a bérrendszer gazdasági hatékony­sága növelésének programja jelentős mértékben hozzájárul a tervfeladatok túl­teljesítéséhez. A munkatermelékenység a módosított saját termelési értékből szá­mítva 1985-höz viszonyítva 10,2 száza­lékkal növekedett. Hasonlóan alakultak az átlagkeresetek; a 2,1 százalékos nö­vekedés a dolgozók havi átlagkereseté­ben 56 koronát tett ki. Nem elhanyagolha­tó, hogy a program alkalmazása felelős­ségteljes hozzáállást követel valamennyi vezető dolgozótól. Az 1986-os év végén megállapíthattuk, hogy a mesterek, a cso­portvezetők és más vezető dolgozók na­gyon megfontoltan jártak el a személyi értékelések során és objektíven elemez­ték a teljesítményeket. A bérrendszer gazdasági hatékonysá­ga növelésének programjával kapcsolat­ban meg kell említeni, hogy sikerrel alkal­mazzuk a differenciált progresszív telje­sítménybért, s napjainkra már a brigád­rendszerű munkaszervezés és javadal­mazás is gyakorlattá vált vállalatunknál. Nemrégiben tőkés importból nagy teljesít­ményű gépet vásároltunk. Meglehetősen Magasabb szinten folytatjuk a nemzetközi együttműködést Az elmúlt időszakban a kassai (Koši­ce) Kerámiaipari Művek tudományos-mű­szaki együttműködése a szovjet partner­vállalatokkal számos hasznos eredmény- héz vezetett. Vállalatunknak nemcsak a munkácsi (Mukacsevo) Keramicseszko- je plitki vállalattal vannak baráti kapcsola­tai, mert az elmúlt években további part­nereket is találtunk a kölcsönösen elő­nyös együttműködésre. Ezek közé tarto­zik az ugyancsak munkácsi Sztrojityelna- ja keramika vállalat, a Grúz és az Ukrán Tudományos Akadémia egyes intézetei, valamint a tbiliszi Gruznyiisztrom tudomá­nyos-kutatási egyesülés. Az elmúlt évben a Vinogradovi Kerámiaipari Kombináttal is kapcsolatba léptünk. Kapcsolataink főleg az 1983-ban tett kijevi látogatásunk után élénkültek meg, amikor vállalatunk vezetői részletes ta­nácskozást folytattak a tudományos-mű- szaki és gazdasági együttműködés lehe­tőségeinek kibővítéséről. Itt merült fel az a gondolat is, hogy célszerű lenne egy közös csehszlovák-szovjet porcelángyá­rat felépíteni az Ukrán SZSZK Kárpáton Túli Területén. Azóta elkészült a közös vállalat megépítésére vonatkozó tanul­mány, szakembereink megvizsgálták a kvaszovi és a beregszászi (Berehovo) kaolinlelőhelyek mintáit, s megállapítot­ták, hogy a nyersanyag minősége megfe­lel az előirányzott célnak. Két évvel ezelőtt munkaprogramot ír­tunk alá a tbiliszi Gruznyiisztrom tudomá- nyos-kutatási egyesüléssel az egész öt­éves tervidőszakra. Ez három alapvető témára vonatkozik. Az egyik a szupervé­kony és végtelen szálak gyártási lehető­ségeit vizsgálja szlovákiai nyersanyagok­ból, a másik a hatékony hő- és hangszi­getelő anyagok kifejlesztésével foglalko­zik, a másik pedig a színes mázok gyártá­sára irányul a mindkét országban találha­tó perlitek alapján a kerámiai burkolóla­pok bevonására. Azt, hogy a nemzetközi szocialista együttműködés keretében, megfelelő koordinálás mellett rugalmasan oldhatók meg a kutatási feladatok, az első téma­körben elért eredmények meggyőzően bizonyíthatják. Grúz partnerünk rövid idő alatt elvégezte a szlovákiai lelőhelyekről származó bazalt-, trachit- és andezitmin­ták laboratóriumi vizsgálatait, s az ered­mények alapján nagy jövő vár a szuper­vékony és végtelen szálak gyártására. Szakembereink az elmúlt év júliusában a Grúz SZSZK-ban jártak, ahol tanácsko­zást folytattak a kutatás eddigi eredmé­nyeiről. Ezzel szemben a mi vállalatunk­nál bevezettük a perlitduzzasztás kísérleti módszerét. Vállalatunk képviselői az elmúlt év jú­niusában Munkácsra és Vinogradovba is ellátogattak, hogy az együttmüködés ki- szélesítésének további lehetőségeiről tár­gyaljanak. A tanácskozás résztvevői ja­vaslatot dolgoztak ki egy közös üzem építésére a munkácsi Keramicseszkoje plitki vállalatnál a mázbevonatú csempék és padlóburkoló lapok gyártására. Egyút­tal intézkedéseket fogadtak el a kerámiai mázak alapanyagául szolgáló frittek mi­nőségének javítására, s az új üzem nyersanyagellátásának biztosítására. E tanácskozást követően november 16-án a trenčíni Keramoprojekta tervezői­roda szakemberei is jártak Munkácson, ahol további tárgyalásokat folytattak mindkét vállalat vezetőivel a tervezett építkezés előkészítéséről. így az a nem­zetközi együttműködés, amely eredetileg csak a tapasztalatcserére és a tudomá­nyos-műszaki ismeretek cseréjére irá­nyult, egy teljesen új minőségi szint eléré­séhez vezet. A közvetlen kapcsolatok fejlesztésére épülő új csehszlovák-szov­jet kerámiaipari üzem megépítése egyre reálisabb célnak bizonyul. LADISLAV KAZIMÍR, a kassai (Košice) Kerámiaipari Művek dolgozója

Next

/
Oldalképek
Tartalom