Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-28 / 22. szám, csütörtök

Helmut Kohl nyugatnémet kancellár cseh­szlovákiai látogatásának első napján Lubo­mir Strougal szövetségi kormányfő díszva­csorát adott a vendég tiszteletére, amelyen a két politikus a következő pohárköszöntőt mondta: Lubomír Strougal pohárköszöntője Üdvözöljük Prágában önöket - a szö­vetségi kancellár urat első ízben Cseh­szlovákiában - ebben a különös, azt mondhatom, örömteli időpontban. A világ a józan ész elveihez kezd igazodni, a bé­kéről nemcsak beszélnek, hanem sokat is tesznek érte. Európában, közös ottho­nunkban megerősödött az itt éló nemzetek sorsáért érzett felelősség és az oszthatat­lanság tudata. Hazánk, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság változásokról döntött - söt, már megkezdte megvalósí­tásukat - a gazdasági reform érvényesí­tésével és ezzel együtt a gazdasági és a szociális fe|lesztés meggyorsításával kapcsolatban. Tovább demokratizáljuk társadalmi életünket, és szélesebbre tár­juk politikánkat, nemcsak idehaza, hanem szomszédaink irányában is. Mindezen és további okoknál fogva fontos mai találko­zónk, amely tizenöt év óta kormányfői szinten tulajdonképpen az elsö. Szeret­ném kifejezni azt az óhajomat, hogy ne csak a nagy ígéretek, hanem elsősorban a tettek találkozójává, ne a lassú, hanem a gyors lépések időszakának kezdetévé váljon. Az életben a szomszédokat nem vá­laszthatjuk meg, s ez az államokra is vonatkozik. Több mint ezer éve élünk egymás mellett, együttműködünk és összekapunk egymással. Olyan évek és események is voltak, amelyeket inkább nem említünk meg, habár mindmáig és örökre tanulsággal és figyelmeztetőül szolgálnak. Ezért örülnénk, ha a háború­val, az agresszióval, az erővel való fenye­getéssel csak a történészek foglalkozná­nak, s eltűnne a jövő politikusainak szó­tárából. Történelmünkben ezen felül olyan dol­gok is vannak, amelyekkel dicsekedhe­tünk. Az eszmei és a kulturális kölcsönha­tással - mégpedig nemcsak az olyan nagy hírű egyetemek között, mint a prágai Károly Egyetem és a szintén egyik legré­gebbi, a Heidelbergi Egyetem, hanem a reneszánsz és a reformáció korának gondolkodói között is. Nagyon jól értettek a művészetekhez, elsősorban a festé­szethez és a zenéhez. Ezeken a forgal­mas közép-európai piacokon mindig összejöttek az önök és a mi kereskedő­ink. A régi együttműködésre támaszko­dott az ipari és a mezőgazdasági vállalko­zás is, amelyben a hidegháború és más politikai hullámzások idején sem szűntek meg az élénk kapcsolatok. így tulajdon­képpen természetes, hogy a Német Szö­vetségi Köztársaság legnagyobb nyugati kereskedelmi partnerünk és nyilvánvaló­an a jövőben is az marad. Jól tudjuk, mi választ el bennünket. Milyenek az eddigi politikai és katonai realitások a társadalmi rendszerek szerint megosztott világban. Csakhogy ezek a té­nyek sem gátolják a kölcsönösen előnyös együttműködést, a jószomszédi kapcso­latokat és más politikai gyakorlat, ezen belül a legtágabb értelemben vett határ­rendszer megteremtését. Annál inkább, mert a kölcsönös kapcsolatainkat szabá­lyozó 1973. évi szerződés és az 1978. évi közös nyilatkozat megteremtette a szükséges jogi alapot és politikai légkört az ilyen út követéséhez. Az elmúlt években sok mindent sike­rült elérni a társadalmi és kulturális szer­vezetek szintjén, a parlamentek kapcso­latában és végül kormányszinten is, főleg a külügyminisztériumok között. Végre mi is találkozunk, szövetségi kancellár úr, kifejezve azt a politikai akaratunkat, hogy fejleszteni akarjuk dinamikus kapcsolata­inkat a helsinki Záróokmány elveinek szellemében. Nincs olyan kérdés, amelyet ma ha­boznánk felvetni. Nyíltan és tárgyszerűen, mégis reálisan, elhamarkodott ígéretek nélkül beszélünk, mert olyan problémák is aggasztanak bennünket, amelyektől még sok évig nem szabadulunk meg. Itt első­sorban a környezetvédelemre gondolok, ahol ugyan a helyes irányban indultunk el - tavaly óta már együttműködési megálla­podás is létezik -, de közös európai házunk védelmében a legfontosabb még csak vár ránk. Biztosítom önt, hogy a ter­mészeti környezet megőrzése számunkra is a legfontosabb, kiemelt állami feladat. Ha megengedi, ebből az alkalomból szívesen hozzáfűzném, hogy a kor telje­sen új felfogást és főleg gazdasági együttműködési gyakorlatot követel meg. Az együttműködés új formáiról, a koope­rációról. például éppen az ökológiai be­rendezések gyártása terén, a közös vál­lalkozásokról, a licencek gyakorlatáról egyelőre többet beszélünk, mint amennyit teszünk. Ez a kölcsönösen előnyös szom­szédság kárára van. Fordulatot jelentő időszakban élünk, amikor az öreg földrészen már ötödik évtizede béke van, amikor az emberiség történelme során először olvasztják a kar­dokat, amikor a világ abban reménykedik, hogy történelmileg rövid idő alatt legalább a tömegpuszító fegyerektöl sikerül meg­szabadulni. Tudja, hogy e cél eléréséhez minden erőnkkel hozzájárulunk. Ezért mindent teljesítünk, ami számunkra a kö­zepes és a rövidebb hatótávolságú raké­ták megsemmisítéséről a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok által meg­kötött szerződésből adódik, s üdvözöljük azt a napot, amikor területünkön már egyetlen nukleáris robbanófejei felszerelt rakéta sem lesz. Az űj gondokodásmód a nemzetközi politikában vitathatatlanul meghozza elsö gyümölcseit, Büszkék vagyunk arra, hogy ez a Szovjetunió és a többi szocialista ország érdeme is Csakhogy az igazat megvallva, még sokat kell tennünk, hogy növeljük a kölcsönös bizalmat és felszá­moljuk a helytelen elképzeléseket a né­pek életmódjával és céljaival kapcsolat­ban, hogy érvényesítsük a fegyveres erők lehető legalacsonyabb, a védelemhez elég szinten tartásának elvét, mégpedig nemcsak a nukleáris és a vegyi, hanem egyben a hagyományos fegyverek tekin­tetében is. Azt kívánjuk; fegyverektől túl­terhelt bolygónk arra a következtetésre jusson, hogy a világűr militarizálása kato­nai túlzás. Azt mondottuk, hogy a háború és a bé­ke, a leszerelés, a katonai ellenőrzés kérdései, az erővel való fenyegetés kizá­rása nem az erősek és a legerősebbek kizárólagos ügye, hanem mély vágy, a lét kérdése, esély minden állam és nem­zet túléléséhez, tehát Csehszlovákia és az NSZK túléléséhez is. Ezen okoknál lógva levélben |avasoltuk önöknek, hogy vegyifegyver-mentes övezet és atom­fegyvermentes folyósó létesüljön Közép­Európában. Ugyanis úgy gondoljuk, hogy kötelesek vagyunk hozzájárulni a tömeg­pusztító fegyverek betiltására és meg­semmisítésére irányuló nemzetközi erő­feszítésekhez. Az ehhez hasonló tervek megvalósítása ráadásul biztonságosabbá és stabilabbá teheti határunkat, annak ellenére, hogy európai házunknak két bejárata van. Új légkört teremtünk kapcsolataink­ban, amely a kölcsönös együttműködés legszélesebb horizontjaira irányul. Igye­kezzünk ebbe részleges lépéseket is be­iktatni, hogy visszafordíthatatlan ténnyé váljon Európának az a lehetősége, hogy békében élhet, hogy a korábban oly nyug­talan, s a költök által Európa szivének nevezett kontinensrész egymás mellett élése és együttműködése példát mutas­son a többieknek. Szövetségi kancellár úr, hölgyeim és uraim, elvtársak, emelem és ürítem poharam a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság sokoldalú együttműködésének fejleszté­sére. Helmut Kohl pohárköszöntője ÚJ szó 1988. I. 28. Nagy öröm számomra, hogy küldött­ségünk nevében is szívélyes köszönetet mondhatok baráti üdvözlő szavaiért, ven­déglátásukért és a ma megkezdett jó tárgyalásokért. Látogatásom tizenöt év után a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának első hivatalos látogatása a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban. Azt akarom, hogy ez a látogatás mérföldkővé váljon a jószomszédság útján - tudatosítva nemzeteink több mint ezeréves szorosan kapcsolódó történel­mét, amelynek során voltak csúcsok és szakadékok - felelősséget vállalva a békéért és a megértésért, amelyre éppen a szövet­ségi tömörülések, valamint a politikai és a gazdasági rendszerek határvonalán fekvő államainknak van szükségük és - szilárd akarattal hozzájárulva a jövö olyan Európájának építéséhez, amely nemzeteink számára szavatolná a békés jövőt, biztosítaná az emberi jogokat, gya­rapítaná jólétüket és fenntartaná termé­szetes létalapjukat. Jelképesnek tartom, hogy az Európai Közösségben betöltött elnökségünk kez­detén országukban teszek látogatást, amely most a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsában elnököl. Egyúttal számomra is ez az elsö láto­gatás országukban. Heidelbergi tanulmá­nyaim óta megpróbáltam felkutatni a he­lyes és a téves utakat az európai nemze­tek történelemkönyvében, hogy: - a borzalmas eseményekkel, háború­val, pusztulással, száműzetéssel és ter­mészetellenes elszakitással teli sötét ol­dalakból okuljak, és - a világos lapokon, amelyeket a bé­kés élet és létezés a közös erőfeszítés és a nemzetek nagyszabású kulturális fel­lendülése jellemez, megtaláljam a jövő mutatóját. így sikerült ez például nyugati szom­szédunkkal, Franciaországgal: - huszonöt éve a reimsi székesegy­házban békejobbot nyújtott egymásnak Konrád Adenauer és Charles de Gaulle; - Francois Mitterrand és én ezt a ver­duni sírok fölött támasztottuk alá; - néhány napja további lépéseket tet­tünk. amelyek lerakják közösségünk még szilárdabb alapját, és ezt a közösséget megbonthatatlanná teszik. Mindez megmagyarázza személyes érzéseimet, hogy ma Prága vendége va­gyok. Ez az ősrégi Moldva parti főváros építészeti műemlékeivel és szellemi ha­gyományával mindennél jobban testesít) meg egész Európa kulturális örökségét A Károly Egyetem 640 éve történt mega­lapítása óta formálódott arculata, a külön­féle nemzetiségek, nyelvek, kultúrák és vallások közötti gyümölcsöző csere alap­ján. A szláv, a német és nem utolsósor­ban a zsidó hagyomány évszázadokon át boldog szimbiózisban élt. Peter Parléf, Husz János, Jan Amos Komensky. Jo­hann Balthasar Neumann, Bedfich Sme­tana, Adalbert Stifter, Antonín Dvorák, Franz Kafka, Josef és Karel Capek örök műve e város kulturális gazdagságáról és valóban európai sokrétűségéről tanús­kodik. Ebben a városban sok német talált menedékhelyet abban az időben, amikor országunkban tombolt az önkényuralom és a fajórület, amikor sötét árnyak borul­tak a németek, a csehek és a szlovákok hasznos, egészen addig a napig tartó együttélésére, amikor a Csehszlovák Köztársaság a náci terjeszkedő politika egyik elsö áldozata lett. A második világ­háború, amelyet ez a politika kirobbantott, mérhetetlen szenvedést hozott Európa népeinek. Országukban Lidice és Terezín a kegyetlenséggel és az embertelenség­gel szemben figyelmeztető emlékmű lett. Német honfitársaim emlékezetében is - akiknek a háború befejezése után gyak­ran nehéz körülmények között kellett el­hagyniuk hazájukat - számos esemény fájdalmas nyomokat hagyott. Nem akar­juk figyelmen kívül hagyni a történelem keserű tapasztalatait, hanem okulnunk kell belőlük, hogy gyermekeink és a jövő nemzedékek nyugodt világban élhesse­nek. Prágai a jelzője annak a szerződés­nek is, amellyel tizenöt éve leraktuk a jó­szomszédság jövőjének alapjait. Husák elnök ezt az országunkban tíz éve tett látogatása során a következő szavakkal összegezte: „Ma nem amúltfelhántorga­tása a cél. A jelenlegi időszakban a leg­fontosabb az előrehaladás..." Én ezek­kel a szavakkal egyetértek! Valóban: az elmúlt 15 év jó mérlegét terjeszthetjük elő most. A nem mindig egyszerű feltételek ellenére kapcsolataink pozitív irányban fejlődtek. Népeink köze­lebb kerültek egymáshoz. Ez arra ösztö­nöz bennünket a prágai szerződés aláírá­sának 15. évében, hogy kölcsönös kap­csolatainkban további haladás elérésére törekedjünk. A minisztereink által folytatott, örömteli módon intenzív párbeszédbe most a leg­magasabb szintű rendszeres találkozókat is be kell kapcsolni. Szívesen ismétlem meg, miniszterelnök úr, meghívásomat, hogy mielőbb látogasson el országunkba. A felvett parlamenti kapcsolatoknak folyamatosan kellene fejlődniük anélkül, hogy bármit is kizárnánk belőlük. A test­vérvárosok eddig még kis száma gyorsan növekedhetne, hogy az emberek mindkét országban tartósan részt vehessenek a megértés folyamatában Hogy mennyire nagy ez az érdeklődés, azt országunknak az a félmillió állampolgára is bizonyítja, akik 1987-ben Csehszlovákiába látogat­tak és országuknak az a csaknem 200 ezer állampolgára, akik hozzánk jöttek Népeink azt akarják, hogy a határok nyi­tottabbak legyenek! További határátkelő­helyeket kellene nyitni, és meg kellene könnyíteni az utazók ügyeinek intézését Ebből főleg a határvidék lakosságéra nézve származna haszon. A csehszlovák vezetés tudja, mennyire törekszem az ifjúsági cserékre. A felnövekvő nemze­déknek folytatnia kell a megértés általunk megkezdett folyamatát. Ehhez az is hoz­zátartozik, hogy abban a korban, amikor személyiségük tartósan kialakul, saját ta­pasztalataik alapján ismerjék meg a szomszédot. Szilárdítjuk és bővítjük a kulturális cse­re hídját is! örülünk annak a nagy érdek­lődésnek, amelyet állampolgáraik a má­sodszor megrendezett német kulturális hét iránt tanúsítottak; erre tavaly október­ben országuk négy városában került sor. Ebből az alkalomból azonban csak mai kulturális életünk töredékét mutathattuk be Most állampolgáraink olyan lépésre várnak, amely megfelelne nemzeteink eu­rópai kultúrához való hozzájárulásának: a kulturális intézmények cseréjére. Együttműködésünk tartópillérét a gaz­dasági kapcsolatok képezik. Országaink évszázadokon át kialakult ipari hagyomá­nya, valamint vállalataink régóta szoros kapcsolatai jó feltételeket teremtenek a továbbhaladáshoz. Készek vagyunk az együttműködésre az új formák érvényesí­tése terén. Érdeklődéssel és rokonszenvvel fi­gyeljük országuknak azokat a legújabb lépéseit, amelyek a korszerűsítésre, a re­formra és az új gazdaságszerkezet kiala­kítására irányulnak. Tudjuk, hogy éppen ön, miniszterelnök úr, érdemeket szerzett az új gazdaságpolitikai módszerek terén. Néhány hónappal ezelőtt egyezményt ir­tunk alá a környezetvédelmi együttműkö­désről. Éppen ideje volt! Az emberek, főleg a határvidékeken élők érdekében most elvárjuk, hogy ez az egyezmény hatékony intézkedésekhez vezet a hatá­rokat túllépő környezetvédelem területén. A közeljövő fontos feladata, hogy az NDK-val közösen javítsunk az Elba nem kielégítő állapotán. Ma délután egyez­ményt írtunk alá a folyami hajózásról. Mai megbeszéléseink során egyetér­tettünk abban, hogy mielőbb szerződés­ben szabályozzuk együttműködésünk to­vábbi területeit is; megemlíteném itt a tu­dományos és technológiai együttműkö­dést. a nukleáris létesítményekkel kap­csolatos információk cseréjét és a közúti közlekedést. Az ilyen általános kifejezések mögött a jövőre orientálódó fejlődés rejlik; né­hány éven belül a Majna-Duna csatorna összeköti a szlovák területet az Északi­tenger kikötőivel És állampolgáraink ér­dekében remélem, hogy országuk is rövi­desen bekapcsolódik az európai autó­pálya-hálózatba. Országhatáraink még mindig sok csa­ládot osztanak meg Örülünk annak, hogy a csehszlovák kormány ma kifejezte: a humanitárius kérdésekről szóló jegyzé­keink kicserélésével összhangban to­vábbra is eleget tesz a német nemzetisé­gű személyek kivándorlásának engedé­lyezésére vonatkozó kérvényeknek Hel­sinki szellemében ezenkívül gyors ütem­ben újra kellene egyesíteni azokat a meg­osztott családokat, amelyekre a jegyzék­váltás nem vonatkozik. A humanitárius kérdések pragmatikus megoldása a ló­szomszédi viszony alapja. Azt az eltökéltségünket, hogy a köl­csönös kapcsolatokban az idén lényeges és az emberek számára jelentós előreha­ladást teszünk, egészében véve pozitívan belolyásolja a kelet-nyugati kapcsolatok dinamikus fejlődése. A háború utáni idő­szakban az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió még egyszer sem folytatott ennyire intenzív, legmagasabb szintű pár­beszédet. és nem volt ennyire kész meg­oldani a biztonsági politika kérdéseit az együttműködés szellemében, ezt nem hir­dette meg annyira nyomatékosan, mint ma. A decemberben tartott washingtoni csúcstalálkozón a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták megsemmisítésé­ről aláírt szerződés ezt szemmel látható­an bizonyítja. Alátámasztja azt az elvet, amelyet Gorbacsov főtitkár itt Prágában fogalma­zott meg: annak, akinek több van, többet is kell leszerelnie. A fegyverek eltávolítá­sát a legszigorúbb helyszíni ellenőrzés­nek veti alá, amihez országaink is nagy­mértékben hozzájárulnak. Most tehát ér­vényes, hogy e kritériumok alapján a le­szerelési folyamatban az idén határozott haladást kell elérni: - Nyomatékosan támogatjuk az Ame­rikai Egyesült Államoknak és a Szovjet­uniónak arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ez év első felében szerződést dolgozza­nak ki hadászati támadófegyvereík állo­mányának 50 százalékos csökkentéséről, s ezt a következő csúcstalálkozón alá­írják. -örömmel fogadjuk a nagyhatalmak azon céllal folytatott tárgyalásainak újra­kezdését, hogy fokozatosan és nagymér­tékben beszüntessék az atomfegyver-kí­sérleteket. - Szövetségi tömörülésünk keretében olyan koncepciót dolgozunk ki, amely a fegyverkezés-ellenőrzés szemszögéből az 500 kilométernél rövidebb hatótávolsá­gú amerikai és szovjet atomlövegeket is magában foglal. - Egyidejűleg ismételten felhívjuk a Szovjetuniót, hogy már most egyoldalú­an csökkentse fölényét e téren, s ezzel éppen a közép-európai nemzeteknek elismerje az egyenlő biztonsághoz való jogát nemcsak szavakkal, hanem tettek­kel is. - A genfi leszerelési értekezleten sík­raszállunk a vegyi fegyverek egész vilá­gon való betiltásáért; mindeddig az ellen­őrzés nyitott kérdései még nehezek, de szilárd meggyőződésem szerint megold­hatóak Ezzel szemben az övezetekre szorítkozó intézkedések és további új koncepciók nem hoznának haladást a tár­gyalásokon - Az éppen újrakezdődött bécsi tár­gyalásokon minden energiánkat arra for­dítjuk, hogy a közeljövőben jóváhagyják az egész Európára - az Atlanti-óceántól az Urai-hegységig - kiterjedő haderő­csökkentési tárgyalások mandátumát, s hogy a tanácskozás még ebben az évben megkezdődjön, hiszen sorsdöntő jelentőségű lenne a kelet-nyugati kap­csolatok alakulására nézve. Országaink földrajzi-stratégiai helyze­tét - Európa szívében vagyunk - tudato­sítva, naponta eszünkbe jut, mekkora mértékben függ földrészünk biztonsága a hagyományos fegyverzetek terén kívá­natos stabilitástól. Ráadásul az európai történelem, első­sorban évszázadunk elsö felének történe­te azt mutatja, hogy a katonai erők puszta, egyensúlya nem szavatolja a háború megbízható elhárítását. Ebből is le kell vonnunk a tanulságot! A megtartandó tárgyalásokon ezért nemcsak mindkét fél hagyományos fegy­verzetének és fegyveres erőinek azonos létszámra való csökkentésére kellene tö­rekedni. A meghatározó az, hogy meg­szüntessük a meglevő aránytalanságot, és biztosítsuk a fegyveres erők stabil szavatolt szintjét, valamint a fegyveres erők felszerelésének jellegét, megfelelő elosztását, csak védelemre való beveté­sének doktrínáját, és hogy ne legyen képes váratlan, mélyen a hátországba irányuló támadásra. Egyetértünk abban, a következő időszak fő feladata, hogy a mai kedvező irányzatokat tartósan rög­zítsék a kelet-nyugati kapcsolatokban. Ez két dolgot követel meg: a nagyhatalmak­nak felelősséget kell vállalniuk az egész nemzetközi légkörért - ez felhívás min­den európaihoz, hogy megfelelő módon segítsék ezt elő; a kelet-nyugati párbe­szédet nem szabad leszűkíteni a leszere­lésre és a fegyverkezés-ellenőrzésre, sokkal nagyobb mértékben kell felhasz­nálni az elért haladást ösztönzésként a minden területen kifejtett nagyszabású együttműködéshez. Ehhez készek vagyunk hozzájárulni! Az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet folyamata minden európai állam számára megteremti a keretfeltéte­leket érdekeinek és felelősségének rend­kívüli érvényesítéséhez Ezért nagy jelen­tóséget tulajdonítunk a bécsi utótalálkozó sikeres befejezésének; nem akarjuk csak azt alátámasztani és megtenni, amit már elértünk, hanem kézzel fogható haladást akarunk felmutatni az emberek számára. Már ma építenünk kell a jövő Európáját. Meg kell teremtenünk Európa olyan bé­kés elrendezését, amely több biztonsá­got, cserét és találkozást, több személyes jogot és alapvetó szabadságjogot szava­tol az embereknek. Át kell hidalnunk Eu­rópa felosztását. Ezzel egyetlen nemzet sem nyer többet, mint mi, németek, meg­osztott nemzetünk. Azt akarjuk, hogy min­den európai és minden német közös sza­badságban kerülhessen egymással kap­csolatba. Látogatásom előestéjén nagyobb mér­tékben, mint bármikor korábban, polgár­társaim levelekben és beszélgetéseikben hozzám fordultak gondjaikkal és remé­nyeikkel, s mindenekelőtt sikert kívántak ehhez az úthoz. Találkozónk elé az em­berek országukban is nagy várakozással tekintettek. Ez a feladat, remény és elvá­rás mindkét országban váljon kapcsolata­ink jövőbeli elrendezésének vezérfona­lává. Kifejezem tehát állampolgáraink jókí­vánságait is. amikor poharamat emelem és ürítem: - egészségére, miniszterelnök úr, -a cseh és a szlovák nép jólétére, országaink és nemzeteink jószomszéd­ságára és sikeres együttműködésére, va­lamint - az európai és a világbékére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom