Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-28 / 22. szám, csütörtök

Jobb számítógépeket Az oktatás elektronizációja a szociális és gazdasági fejlődés intenzifikálásának biztosítéka T ársadalmunk szociális és gaz­dasági fejlődésének straté­giája abból a felismerésből indul ki, amely a CSKP XVII. kongresszusán is megfogalmazódott: az elvárt gyors fejlődést hagyományos esz­közökkel és hagyományos módon már nem lehet elérni. A kívánt hala­dás, a teljesebb, jobb életmód csak a népgazdaság intenzifikációjával, valamint a tudományos és műszaki eredmények jobb kihasználásával érhető el. Az iskolai oktatás elektronizáció- jának hosszú távú komplex prog­ramját azzal a felismeréssel valósít­juk meg, hogy az iskola, mint a tár­sadalom egyik fontos pillére, nagy­ban befolyásolja társadalmi életün­ket. Annak az alapelvnek, hogy az iskola nem is annyira a mának, mint inkább a jövőnek nevel, oktató-ne- veló munkánk koncepciójában teljes mélységében meg kell mutatkoznia. Ha ebből a szemszögből elemezzük pártunk oktatáspolitikáját, akkor megállapíthatjuk: már a hetvenes évek derekán olyan komplex progra­mot sikerült kidolgozni, amely a párt XVII. kongresszusa után is képessé teszi az iskolát arra, hogy megfelel­jen az új társadalmi követelmények­nek és eleget tegyen az elvárások­nak. Mivel ezek teljesen új igények, hiszen a szocialista társadalmat a mechanizáció korából az automa- tizáció és a robotizáció korába veze­tik át, az emberi tényező új kvalitatív szerepének a fontossága vitathatat­lan. Erre a fontos követelményre az iskolának reagálnia kell, méghozzá gyorsan, hatékonyan, a kialakult helyzetnek megfelelően. Az okta­tásügy megújuló képességét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy bár a csehszlovák közoktatási rendszer továbbfejlesztése néven is­mert oktatáspolitikai határozatokat a hetvenes évek közepén dolgozták ki, a dokumentum mégis kellő impul­zust adott a matematika, a fizika és a szakmai képzést nyújtó tantárgyak tartalmának olyan kialakítására, amely lehetővé tette az elektronika és a számítástechnika legújabb eredményeinek az elsajátítását a ta­nulók életkorának és az iskola típu­sának megfelelő szinten. így például az új program szerinti 7. osztályos matematika-tananyagban helyet ka­pott a zsebszámológépekkel való számolás, a gimnázium 3. évfolya­mának matematika-tantervébe be­került egy 30 órás témakör, az algo­ritmusok és a programozás, a fizika tananyagba a félvezetők és külön­böző mikroelektronikai ismeretek, a gimnáziumi fakultatív tantárgyak között szerepet kapott a programo­zás és számítógéprendszerek; ez a tantárgy a gimnazisták számára lehetővé teszi, hogy szakérettségit szerezzenek, illetve ilyen irányzatú felsőoktatási intézményben folytas­sák tanulmányaikat. A felsorolt célkitűzések nagy ré­szének iskoláink eleget tettek vagy folyamatosan tesznek eleget, de például az elektrotechnikai ipar­águnk felkészületlensége miatt 1983-tól nem tudtuk megvalósítani az új programnak a zsebszámológé­pekkel kapcsolatos elgondolásait, s ez kedvezőtlenül befolyásolta és mindmáig befolyásolja a matematika tanítását. M ár a nyolcvanas évek első felében nyilvánvalóvá vált, hogy oktatási célkitűzéseinket tovább kell konkretizálni és bővíteni, elsősorban a mikroelektronika és a számítástechnika helyének pontos meghatározásával. Kidolgozták az oktatás és nevelés elektronizációjá- nak hosszú távú, az 1986-1990-es évekre szóló komplex programját. Ennek a programnak az értelmében - a társadalom lehetőségeit és a fontossági sorrendet figyelembe véve - a gyermekek az óvodai neve­léstől egészen a főiskola elvégzésé­ig fokozatosan kapcsolatba kerülnek a különböző felépítésű és működésű elektronikus rendszerekkel: játékok, építőelemek, zsebszámológépek, mikro- és nagyszámológépek, vala­mint robotok formájában. Az iskola segítését jelenti ezen a téren az is, hogy a társadalomnak erre a nagy kihívására pozitívan reagáltak a tö­megszervezetek, az üzemek és a különböző intézmények is. Már az eiektronizáció hosszú távú komplex programjának kidolgozása­kor nyilvánvalóvá vált, hogy a társa­dalmi igények alaposabb általános politechnikai képzést követelnek az eiektronizáció területén, mint ahogy azt a nyolcvanas évek elején tervez­tük. Ezért vezettünk be az 1986/87- es iskolaévtől kezdődően a gimná­ziumban egy új tantárgyat, Informa­tika és számítástechnika néven; a szakmunkásképző intézetek elmé­letigényesebb szakmáiban az 1985/86-os tanévtől kezdve kötele­ző tantárgyként szerepel az Auto- matizáció alapjai; a számítástechni­ka - A számítógéppel való munka alapjai néven - pedig 1987. szep­tember 1 -tői nem kötelező tantárgy. Az újítás szükségességét a szak­munkásképzőkben bizonyítja az a tény is, hogy a húszórás Automati- záció alapjait heti 2 órás, azonos elnevezésű tantárggyal helyettesí­tettük az 1. évfolyamban. Az új tan­tárgynak politechnikai és általános műveltséget nyújtó jellege van. Megalapozza azoknak a feladatok­nak és eszközöknek a megismeré­sét, amelyek a ma és a jövő iparát elektronikai, számítástechnikai és Jubilál a Matesz A Bánk bán ünnepi bemutatója A ma esti előadással kezdődik a Magyar Területi Színházban az a kéthetes házi fesztivál, amelyet a színház megalakulásának 35. év­fordulója alkalmából rendeznek meg. Pontosabban nem is az alaku­lás, hanem az első Matesz-premier (1952. január 21., péntek - Urbán Ernő: Tűzkeresztség) jubileuma al­kalmából. Ma délelőtt ünnepi társulati ülés­sel kezdődik az évfordulós ünnep­ségsorozat. Ezt követően egy könyvkiállítás megnyitására kerül sor (ugyancsak a színház épületé­ben). A körülbelül ötszáz könyvet a Magyar Könyvkiadók és Könyvter­jesztők Szövetsége állítja ki Komá­romban (Komárno), s az évforduló után a Matesznek ajándékozza. El­sősorban színházi - vagy azzal kap­csolatos - szakirodalom (drámák, dramaturgiai, színháztörténeti, szcénográfiai stb. munkák) található a bőséges választékban. Az első nap műsorát Katona József Bánk bánjának esti ünnepi előadása zár­ja. A Bánk bánt másnap, 29-én is láthatja a Matesz közönsége. A klasszikus tragédia csehszlovákiai bemutató előadását nagy várakozás előzi meg mind Komáromban, mind vidéken. Vannak, akik felteszik a kérdést: Minek kell egy ilyen alkotást műsor­ra tűzni? Mások már régen kívána­tosnak tartották volna, hogy ez a mű Csehszlovákiában is színpadra ke­rüljön, hiszen „megfelelő művészi és eszmei színvonalon ábrázol egy kort“, melyben a haladás eszménye szociális és nemzeti-nemzetiségi té­ren formálódott, s abban tükröző­dött leginkább. Egyesek időszerű­nek, mások időszerűtlennek tartják ennek a klasszikus tragédiának a té­máját, mondanivalóját. A Matesz az Illyés Gyula által áti­gazított szöveget játssza, amely ter­mészetszerűen tovább módosult a színházi műhelymunka során. Az előadást Takáts Ernőd, a Magyar Területi Színház érdemes művésze rendezi. A díszletet és a jelmezeket Ptatzner Tibor tervezte, a zenét Hanzsér Árpád szerezte. A mozgá­sokat Peter Koza tanította be. Bánk szerepében Ropog Józsefet láthatja a közönség. Gertrudist Németh Ica, Melindát Tóth Erzsébet játssza. Pe- túrt Holocsy István, Tiborcot Dráfi Mátyás érdemes művész, Endre ki­rályt Póthe István alakítja. Ottó sze­repére vendégművész érkezett Győrből: a fiatal Szikra József. Bibe- rach szerepében Boráros Imre lát­ható, Izidórát Varsányi Mária alakít­ja. Melinda bátyjai (Mikhál és Simon) Bugár Béla és Bugár Gáspár. Myska bán Tóth László, a fia, Solom mester pedig Bajcsi Lajos. Udvornik: Vörös Lajos. KMECZKÓ MIHÁLY műszerezettségi szempontból jel­lemzik, és amit napjaink szakképzett munkásának okvetlenül ismernie kell. A szakközépiskolák tantervei ha­sonló módon vannak összeállítva. Egyes szakok tantervei úgy módo­sultak, hogy a diákok mikroelektroni­kából és számítástechnikából kellő ismereteket szerezzenek, s tudásu­kat kamatoztatni, alkalmazni is tudják. Az iskola rugalmas reagálása a társadalmi szükségletekre számos nehézséggel járt és jár, mivel elekt­ronikai iparunk nem volt és még most sincs felkészülve a növekvő társadalmi igények - az iskola szá­mítástechnikai és mikroelektronikai eszközökkel, valamint más műsze­rekkel való ellátása - kielégítésére. Az iskoláknak juttatott műszaki be­rendezések gyakran meghibásod­nak, sok esetben megbízhatatlanok, ami az ebből eredő oktatási ne­hézségeken kívül komoly nevelési károkat is okozhat, hiszen a tanulók rájönnek, hogy az ilyen gépek, be­rendezések rossz technológia, fi­gyelmetlen munka, elmulasztott ellenőrzés, egyszóval a felelőtlen­ség következményei. Ez az egyetlen példa is mutatja, hogy a minőségileg rosszul végzett munka nem csak a rossz minőség újratermelését idézi elő, hanem köz­vetve egy olyan helytelen szemléle­tet is kiválthat, hogy nálunk ez más­képp nem megy, másszóval, nemtö­rődömséghez, középszerűséghez és bizalmatlansághoz vezet minden iránt, ami társadalmunkban történik. L egfőbb ideje lenne, ha a kez­deti ösztönösséget, esetle­gességet a gyártás területén terv- szerűség váltaná fel, hiszen fontos lenne olyan számítógéptípus kivite­lezése, amely nemcsak a tegnapi és a mai igényeket tudná kielégíteni, hanem a jövő követelményeinek is megfelelne. Lemaradásunkat a fej­lett országokkal szemben nem úgy kellene csökkenteni vagy megszün­tetni, hogy a gyártás minden fejlődé­si szakaszát mi is végigjárjuk, akár az úttörők, hanem úgy, hogy legalább iskolai célokra gyártanánk olyan számítógépeket, mint a fejlett orszá­gok. Ez nem lehetetlen és nem is olyan szigorú követelmény, hiszen az a technika, amely az iskolába kerül, a fejlett országokban is mesz- sze elmarad a csúcstechnikától. Már az a tény, hogy az iskolában hasz­nált számítógépek legtöbbje (PMD 85, Didaktic Alfa, IQ 151) fe­kete-fehér ábrákat nyomtat, nagy­ban csökkenti e számítógépek alkal­mazásának hatékonyságát olyan tantárgyak tanításában, mint a bioló­gia, kémia, földrajz stb., mivel a szín itt fontos tényező. Ma, amikor még mennyiségi gon­dokkal is küszködünk, társadalmi fejlődésünk szükségletei megköve­telik, hogy a minőség kérdését se hanyagoljuk el. El kell érni, hogy az iskolába kerülő számítógépek sok­kal pontosabban, megbízhatóbban dolgozzanak, hogy olyan típusokkal bővüljenek, amelyek az adott iskolá­nak a legmegfelelőbbek, a színes kivitel természetes követelmény le­gyen, az iskola az oktatáson kívül is sokféleképpen kihasználhassa eze­ket a számítógépeket, különböző adatok feldolgozására és tárolására. Fontos, hogy az iskola alkalmazója legyen ennek a technikának és eset­leg a tanulók is közreműködjenek az adatfeldolgozásban; semmiképpen sem elég, ha csak felsorolnánk a diákoknak, mi mindenre képes egy számítógép, s közben meg sem mu­tatnánk nekik. B efejezésül szívesen írnám le, hogy az oktatás és a nevelés elektronizálásában jelentős sikere­ket értünk el, ami igaz is lenne, ha csak a saját eredményeinket ven­nénk figyelembe. Sokkal fontosabb azonban, hogy tudjuk: hogyan álljuk meg helyünket a legfeljettebb orszá­gokkal szemben. Sajnos ez az összehasonlítás számunkra egyelő­re nem kedvező. Ezt mindenképpen tudatosítanunk kell, s úgy kell csele­kednünk, hogy eredményeink e té­ren is összehasonlíthatók legyenek bármely fejlett országéval. Dr. BÁLINT LAJOS kandidátus A mese fogságában Gyüre Lajos mesejátékának bemutatója a Thália Színpadon Köztudott: a mese epikus műfaj. Ami­kor az eredendően szóbeliségben születő és terjedő mesét írástudók lejegyezték- hacsak nem tudományos rendszerezés igényével tették - olvasnivalóvá változott. Azaz óhatatlanul felruházták azokkal a sajátosságokkal, amelyeket az irodalmi alkotások magukon viseltek. A lejegyzés következtében leváltak a meséről azok a társadalmi kísérójegyek, amelyek a me- sélés alkalmaitól, a hallgatóság életkor­beli megoszlásától, a mesemondó rög­tönző kedvétől és egyéni képzelóerejének fokától függően személyenként változtak így egyszer és mindenkorra irodalommá lett A századforduló és a század elő nagy mesegyűjteményeinek tömeges megje­lentetésével a szegény nép vigaszt adó tulajdonából szép lassan gyermekek szel­lemi gyarapodását szolgáló irodalmi mű­faj lett. Természetes dolog­nak látszik, hogy a gyer­mekszínházi törekvések során századunkban többször nyúltak úgy a népmeséhez, hogy ab­ban drámai alapanyagot láttak Kétségtelen, hogy számos olyan mese van, amely drámai magot sej­tet, amelyben - mondjuk- a szegény ember izgal­mas kalandjain keresztül a gyermeknéző akár az igazságtevés élménye keltette katarzisig is eljut. De önmagában a nép­mese még nem feltétel nélkül alkalmas arra, hogy mesejátékot írjanak belőle. Gyüre Lajos Rózsa és Ibolya című mesejáté­ka egy olyan népmese motívumaira íródott, amelyet feltehetőleg már Arany János is jól ismert, hiszen „költői beszédei­nek" egyike azonos cí­mű a mesével. Megálla­pítható azonban, hogy Gyüre Lajos mesejátékának szüzséje az Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese című gyűjteményében szereplő változat­hoz áll a legközelebb. A Thália Színpadon látott mesejáték vonalvezetése lineáris. Nincsenek benne a drámaiságot fokozó párhuzamos törté­nések, s ezekben egymással szemben vagy egymás mellett munkáló mesebeli erők. Történései epikai történések, a cse­lekmény folyama megőrzi a népmese fo­lyamatos történetszövését. Az író által a hősök köré komponált mellékalakok sem a drámai konfliktus fokozását, ha­nem a társadalmi háttér kirajzolódását szolgálják. Mindezen az sem változtat, hogy a csodák sorozata, a varázslatok egymásutánisága mesebeliséget sugall. Rózsa és Ibolya megküzd szerelméért, de ebben a színpadi küzdelemben Rózsa |aki minden tévedést kerülendő: férfiú (királyfi) | kissé gyámoltalan, tébláboló al­katúra sikeredett. Márpedig ami a népme­séi szüzsében egyetlen mondattal elin­tézhető, az a színpad sokszorosan felna­gyító fókuszában a cselekmény írói kidol­gozatlansága folytán erőtlenné válik. így eshet meg, hogy ebben a drámai szöveg­ben a királyfi eléggé „ellehetetlenedik". Helyette Ibolya manói végzik el a munkát. Szerkezeti, kompozíciós hiányossága a darabnak, hogy a második rész önálló életre kel. Miután Rózsa - Ibolya és a manók érdeméből - kiállja a három próbát, csalódottan veszi tudomásul: mégsem nyeri el Ibolya kezét. Ezt tetézi meg az első részt záró dal: ,,így lett apród Rózsa, s a vén boszorkánynak, nem ma­radt adósa". A néző így nem tudhatja, mi vár még a mesejáték hőseire a szünet után. Nem véletlenül tűnik úgy, hogy új játék kezdődik, amelyben ismét Ibolya varázslatos leleményessége küzd a go­nosz királynő boszorkányosságával. Te­hát az első részben Rózsa (bár ennek alig mutatta tanújelét) küzd, a második rész­ben már egyértelműbben mutatkozik meg, hogy Ibolya harcol a szerelméért. Kár, hogy megismétlődött a gyermekda­rabjainkban oly sokszor elkövetett írói hiba: nem eléggé markáns, határozott karakterű hősök kerültek szembe az in­kább nevetséges, mintsem félelmetes ha­talmú ellenfelekkel. Pedig ennek a mese­játéknak a szüzséjében is ott van a lehető­ség mindarra, ami igazi drámai formát és tartalmat kölcsönözne a színpadi törté­nésnek. Mindenekelőtt a két rész elvá­lasztásának helyét határozta meg rosszul a szerző. így a szünet után szinte ismét nullapontról indul a cselekmény. Míg az első részben - megfelelően erőteljes be­avatkozással - az író Rózsa hősiességét erősíthette volna, sugallván ezzel egy, a férfi-nő kapcsolatból manapság sajnos kivesző értékrendet. (Mégpedig: a férfi hősiesen küzdjön meg szerelméért.) Ad­dig a második részben Ibolya álhatatos- ságát hangsúlyozhatta volna, aki ezzel a tulajdonságával megmozdítja Rózsa feledékeny emlékezetét. Mindezeket a történéseket azonban a szünet előtt össze kellett volna kapcsolni, akár egyet­len kurta jelenet erejéig. Csendes László vendégrendező a szí­nészi játékból kibontható látványelemek előtérbe helyezésével mindvégig érde­kessé tette az akciókat. Más jellegű gon­dokat sorjáztat, hogy a mozgásukban, gesztusaikban, metakommunikációs esz­közeikben bizonytalan figurákból nem te­remtette meg a mesejáték színpadi egy­ségét. Csendes rendezésében pontosan adagolta a Harakály Tibor reneszánsz Dudás Péter (Rózsa) és Mics Ildikó (Ibolya) a me­sejáték főszereplői (Bodnár Gábor felvétele) ihletettségű zenéjét és Varga Ervin egy­szerű eszközökkel megkomponált táncait. E kettő egységéről szükséges megje­gyezni: ritka képességeket sejtet a Thália Színpad néhány fiatal segédszínészének a hangszertudása Néhány színház két­szeresen megbecsülné (meg is becsüli, ha akad ilyen) azt a színészét, aki képes hangszert fogni, és elfogadható szinten zenélni. Márpedig a manók csapatában van néhány fiatal, akik a színpadi hang­szeres zenélésben is otthon vannak. Csendes Lászlót dicséri, hogy a hang­szertudásnak teret adott. Ez azonban nem mentség arra, hogy a zenéjével, énekével és táncával a hármaspróbában is fontos szerepet betöltő manócsapatot alakítók (Bartollás Katalin, Dósa Zsu­zsanna, Fabó Tibor, Németh Endre) oly­kor lélektelenül is színpadra léphettek. Mikula Róbert (Főmanó) ezzel szemben jó arányérzékkel volt amolyan játékmes­terféle, s néha a kellő pillanatban átlendí­tette a holtponton a társaságot. Sajnos, a Rózsát alakító Dudás Péter, és az Ibolya szerepeben látott Mics Ildikó mint­ha mindenben a szerző szövegére ha­gyatkoztak volna. Van a mesejátéknak két kulcsjelenete: (1.) megjelenik a lóvá változott Ibolya, és (2.) Rózsa felhúzza ujjára Ibolya gyűrűjét. Ez mind kétszer alkalmas a színpadi csoda megteremté­sére. Ám ezt jó színészi tempóérzékkel megfelelően poentírozni kell. Kövesdi Szabó Mária széles gesztusai komikussá formálták Plútónét, a gonosz királynőt. így aztán nem keltett félelmet, márpedig a mesében rejlő konfliktust az önmagá­ban gyengének hitt, de furfangos jóság és az erejével kérkedő, félelmetes go­noszság összeütközése teremti meg. Vá- rady Béla (Plútó, az öreg király), László Géza (Kertész, Bakó). Szabó Rózsi (Da­da), Pólós Árpád (Burkus király), Danyi Irén (Bergengóciai királylány) és Bo- csarszky Attila (Dobos, Vendég) megbíz­hatóan teljesítették feladatukat. Különö­sen Várady, László és Szabó alakítása nyomán születtek igazi mesejátékbeli tiszta típusok. Úgy tűnik, tájainkon egyelőre nem lesz látható olyan gyermekelőadás, amelynek valamennyi színpadi összetevője a jóízlés határain belül lesz. Hajnal Mihály harsány díszletei előtt elvesztek a többé-kevésbé jelmeztervezői ,.közhelyekből“ kombinált jelmezek. A kerekeken mozgó lapos dísz­letek nemcsak önmagukban (képzőmű­vészeti kivitelezés), hanem funkcionáli­san (színpadi változtathatóság) sem fe­leltek meg. Ezeken a lapos „deszkákon" valamiféle hatvanas évekbeli ízléstelen álmodern dekorativitás tobzódott. DUSZA ISTVÁN ÚJ SZÚ 6 1988. I. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom