Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-28 / 22. szám, csütörtök

Nagyobb teret kapnak a demokratikus munkaformák Tervek és feladatok az évzáró taggyűlés előkészületeinek tükrében Más pártalapszervezetek tagjai­hoz hasonlóan a dióspatonyi (Ore­chová Potôň) Barátság Egységes Földműves-szövetkezetben dolgozó 85 kommunista is az évzáró taggyű­lés előkészítésére összpontosítja fi­gyelmét. A február 5-én tartandó taggyűlésre a beszámolót héttagú munkacsoport készítette el az egész tagság bevonásával. A tények és a feladatok valósághű és objektív összegezése előtt a pártcsoportok ülésein, majd a pártbizottság kom­munistákkal folytatott beszélgetésén mindenki egyénileg is elmondotta észrevételeit és javaslatait.- E beszélgetéseken a kommu­nisták egyben számot adtak munká­jukról és azt is megvitattuk, hogy a jövő feladatainak teljesítésében kitől mit várunk - mondta Nagy Ká­roly pártelnök, majd további lénye­ges követelményre is rámutatott. - Ha éves eredményeinket és az elmúlt értékelő taggyűlés határoza­tait veszem alapul elmondhatom, hogy jó munkát végeztünk. Növény- termesztő ágazatunk pótolta a búza- és az árpatermés előző évi kiesését, és a szemes kukoricából is elértük a tervezett hozamot. így 1988-ra a szemesek termesztésében nem maradt adósságunk. A növényter­mesztőkhöz hasonlóan a határoza­tokból rájuk háruló feladatokat állat­tenyésztőink is teljesítették. A célul tűzött szinteket a borjúnevelésben, a malacelválasztásban és a tejter­melésben is elértük. Egyedüli kiesés a zöldségkertészetben volt, mivel a 35 hektáron termesztett görög­dinnye hozama elmaradt a várttól és a tervezett bevételnek csak két­harmad részét értük el. Viszont ezt a pénzbeli kiesést is pótoltuk más növényekkel. A jó gazdálkodási mérleg magá­ban hordozza a veszélyt, hogy az évzáró taggyűlés beszámolója és azt követően a tanácskozás hang­neme is az önelégültség jegyeit vi­seli magán. Ennek már az előkészü­letek során elejét vették. Termelési értekezleteken, pártcsoport ülése­ken és a kommunistákkal folytatott személyes beszélgetéseken is nem győzték hangsúlyozni, hogy ami ta­valy elég volt, ugyanaz az idén már kevés. A munkafegyelemben, a mun­kaidő kihasználásában, a munka mi­nőségében és az egyéni felelősség átérzésében a tavalyihoz képest előrelépésre van szükség. Mindezt nemcsak általánosságban emleget­ték, hanem konkrét példákkal is ér­zékeltették, hogy hol és milyen új­szerűségekre gondolnak. A pártel­nök ezek közül is említett néhányat.- Más mezőgazdasági üzemek­hez hasonlóan az anyagi érdekelt­ség előnyeit elsőként mi is az állatte­nyésztésben kamatoztattuk. Itt az eredmények értékelése egyértel­műbb. Ha nem érik el a tervezett mutatókat, a zootechnikus, telepve­zető, fejő, állatgondozó bére a meg­határozott arányban csökken. Az Tanfolyamon vagyok Nap mint nap felkeresem, hogy megvegyem nála kedvenc lapjaimat. Ezúttal azonban nem volt megszokott helyén, az újsá­gosbódé pultja mögött. Messzire nem mehetett, megvárom - gon­doltam, s mások is, mert már többen álltak mögöttem. Csak hosszas várakozás után fedezte fel valaki a szűkszavú magyará­zatot: tanfolyamon vagyok. S hogy mettól meddig, arról egy szó sem. Ez tíz órakor volt, de tizenegy­kor, tizenkettőkor sem változott semmi. Csodák csodájára délu­tán kettőkor már nyitva tartott-Mire tanították? - kérdez­tem kíváncsian.- Hogy semmit nem szabad eltenni - válaszolta röviden. A többórás tanfolyamon bizo­nyára nem csak a mi újságáru­sunk vett részt. Talán remélhe­tem a többi olvasóval együtt, hogy ezután egyes lapokat, új­ságokat nem fognak pult alól árusítani, s hogy a tandíjat nem kell majd visszakérni... DEMJÉN FERENC Királyhelmec (Kráľovský Chlmec) idén más ágazatokban és munkahe­lyeken is hasonló értékrendszert ve­zetünk be. A növénytermesztésben, a traktorosoknál, a gépjavító mű­helyben, sőt az építő csoportnál is. A lényeget és a követelményeket minden munkaszakaszon részlete­sen megvitattuk és megmagyaráz­tuk. A többség elfogadta, általában azzal a megjegyzéssel, hogy lejárt a „támaszkodók“ kora. Aki keresni akar, annak dolgoznia kell. Ezek után még a kőműves sem állhat karba tett kézzel, ha a segédmunká­sai nem győzik a kiszolgálását, mert valamilyen okból, például betegség miatt kevesebben vannak a szüksé­gesnél. Az ösztönző bérezéssel összefü- gésben a pártévzáró taggyűlést megelőző valamennyi tanácskozá­son a vezetők munkastílusa és fele­lősségérzete is szóba került, s nem véletlenül. A munka minőségét és az emberi igyekezetei az íróasztal mel­lett, a munkalapokra vetett számok­ból, adatokból, pontosan felmérni lehetetlen. Az egyéni érdemek meg­felelő elbírálásához és ösztönző anyagi elismeréséhez feltétlenül szükséges a közvetlen tapasztalat, a felelős vezető személyes jelenléte Az a csoport-, telep-, ágazatvezető stb., aki beosztottjaival rendszere­sen megbeszéli a feladatokat, a fel­merülő problémákról is gyorsabban tájékozódik és rugalmasabban in­tézkedhet megoldásuk érdekében. Az eddig elmondottak közös ne­vezője az új munkastílus - össze­gezte a lényeget Nagy Károly. - Ve­zető és beosztott dolgozóknak kivé­tel nélkül változtatniuk kell az eddigi munkamódszereiken és a munká­hoz való viszonyukon Ez ránk, a pártbizottság tagjaira és az alap­szervezeti pártmunkára is érvényes. Irányító, szervező és eszmei-politi­kai munkánkat állandóan egyeztetni fogjuk a tagok nézeteivel és javasla­taival. Ennek alapja és feltétele a párbeszéd és az eszmecsere, s azon leszünk, hogy a nyílt és közvetlen kapcsolat a vezetök- beosztottak között is meglegyen. Mindennek érdekében már az év­zárót megelőző beszélgetéseken sem győzték hangsúlyozni az önbí­rálat és bírálat szükségét, fontossá­gát. Azt is kiemelték, hogy a bátor véleménynyilvánítás, a hibáknak szemtől-szembe való megmondása nagyon sokat segíthet a feladatok teljesítésében és a felmerülő problé­mák megoldásában. Hangsúlyozták, hogy egyetlen észrevételt sem hagynak figyelmen kívül és minden meglátást gondosan mérlegelnek. Ebben a szellemben készültek fel és tanácskoznak majd az évzáró tag­gyűlésen. EGRI FERENC Mit sütnek-főznek a demokra­ták konyháján? - tette fel a kér­dést a Rudé právo 1948. január 28-án. A válasz: Semmi mást, mint egy új pártot, ami a szlovákiai demokraták és a csehországi nemzetiszocialisták „keveréke“ lenne. E kommunistaellenes szö­vetkezés a Nemzeti Fronton belüli erőviszonyok megváltoztatását volt hivatott szolgálni. A cél nem kevesebb, mint a népi demokrácia megbuktatása Csehszlovákiában. A lap megjegyzi azt is. hogy a vá­lasztásokon még külön lépnek fel, de alapvető politikai és gazdasági kérdésekben egy koncepciót kép­viselnek, a polgári köztársaság megújítását. Ebbe a politikai ter- vezgetésbe beleillett Drtina pár­iamenti interpellációja is, hiszen a végleges szöveg kidolgozása előtt több órán át tárgyalt a de­mokraták vezetőivel. Ugyanezen a napon ülésezett Prágában a Nemzeti Front veze­tősége. A cseh és szlovák tiszt­ségviselőknek a parlamenti vá­lasztások pontos időpontját kellett meghatározniok. Ezt a pontot - a demokraták és más jobboldali képviselők ellenállása következté­ben - nem teljesítették. Csupán abban egyeztek meg, hogy vala­mikor tavasszal tartják meg a vá­lasztásokat A következő napirendi pont új alkotmánytervezet megvitatása volt. A Pravda cikke szerint figye­lemreméltó és jellemző az egyes politikai pártok válasza arra a kér­désre, milyen formában biztosít­sák az új alkotmányban a politikai pártok működését. Egyedül a CSKP képviselőitől jött az a ja­vaslat, hogy ne engedélyezzék az olyan pártokat, amelyek veszé­lyeztethetik az ország népi de­mokratikus rendszerét. Éles vitát váltott ki a nemzeti bizottságok kérdése is. Különösen a kerületi nemzeti bizottságok léte váltotta ki a nem kommunista kép­viselők ellenállását. Ezt a rend­szert pl. a nemzetiszocialisták csak azza a feltétellel fogadták el, hogy „... ha nem veszélyezteti a Köztársaság egységes állam- igazgatását“, vagyis ezekben a szervekben bizonyos „helyi“- szlovákiai szempontból szlovák- önkormányzatot láttak. Szlová­kia és a szlovákok helye az új népi demokratikus államban még nem volt meghatározva, s a jelenlévők többsége a kérdés elnapolását ja­vasolta A CSKP és az SZLKP hat képviselőjét a többi pártok közel háromszoros fölényben levő kép­viselete leszavazta. Fontos mérföldkő pártunk életében A Výškoví Katonai Főiskola tanfolyamain képezik ki a Népi Milícia parancs­nokait. Az elméleti oktatás az intézet korszerű, jól felszerelt tantermeiben folyik, a gyakorlati képzés a kiképzőközpontokban történik. Felvételünk'az egyik tanteremben készült: előtérben Andrej Macko (balról) és Tomáš Trejek. (Igor Zehl felvétele - ČTK) (ČSTK) - Februárban és márciusban tartják hazánkban a 48 ezer pártalapszer- vezet évzáró taggyűléseit, amelyek fontos mérföldkövet jelentenek pártunk életében és munkájában, s egyidejűleg a CSKP KB 7. ülése határozatai teljesítésének meg­kezdésében. A párt központi bizottságának decem­beri ülése tovább konkretizálja a párt- kongresszus irányvonalát a társadalom életének minden fontos területe számára. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az évzáró taggyűlések és a pártkonferen­ciák tartalmi, káder- és szervezési előké­szítése során a kommunistákra minőségi­leg új követelmények hárulnak. A tanács­kozásoknak hozzá kell járulniuk az alkotó légkör megteremtéséhez, s mozgósítani­uk kell a pártszervek és -szervezetek tagjait, valamint minden dolgozót a kitű­zött irányvonal következetes gyakorlati érvényesítésére. Ez a termelő és a nem termelő szférában megköveteli, hogy minden erőfeszítésünket a gazdaságos­ság növelésére és a minőség javítására, a hiányosságok kiküszöbölésére for­dítsuk. A párt központi bizottságának 7. ülése méltatta az intenzifikálás fő feladatai megvalósításának, a gazdasági mecha­nizmus átalakításának és a dolgozók irá­nyításban és gazdálkodásban való rész­vétele fokozásának jelentőségét. A ta­nácskozások előkészületeinek ezért első­sorban a kitűzött feladatok megoldásából kell kiindulniuk, hogy az idei év tervfela­datait egyenletesen teljesítsük. Miloš Ja­keš, a CSKP KB főtitkára a központi bizottság 7. ülésén elmondott zárszavá­ban ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy a pártszervek káderösszetételét ott kell erősíteni, ahol szükséges. Ezért fele­lősségteljesen kell mérlegelni, miképp erősítsük a kommunisták politikai befolyá­sát a dolgozókollektiváknak a rend meg­szilárdítása, valamint a nemtörődömség elien vívott harc során kifejtett tevékeny­ségében. Az évzáró taggyűléseken és a párt­konferenciákon ezenkívül igényesen és bírálóan értékelik majd az ideológiai és a politikai nevelő munka színvonalának javítása során elért eredményeket is. Tettekre van szükség Járási egészségügyi helyzetjelentés A Rozsnyói (Rožňava) járásban 70 egészségügyi létesítmény üzemel, s eb­ből csak néhány - a revúcai kórház, három üzemi rendelő, illetve két körzeti egészségügyi központ található a rendel­tetésének megfelelő épületben. A járás egészségügyi dolgozói nehéz körülmé­nyek között kénytelenek dolgozni, s szinte valamennyien a helyzet jobbulását a rozsnyói új kórház felépítésétől, illetve átadásától remélik. Még mielőtt ellátogattunk volna a Rozsnyói Járási Egészségügyi Intézet­be, megnéztük az építkezést. A látottak alapján értettük csak meg, miért legyinte­nek a városlakók, ha szóba kerül ez az építkezés. Ugyanis akkor, amikor és ahol mi jártunk, nemigen dolgozott senki. (Le­het, hogy az építkezés túloldalán igen.) Arról viszont, hogy a tető alá hozott épü­letszárnyban dolgoznak-e már, nem győ­ződtünk meg. A kórház igazgatóságán dr. Miloslav Martini igazgatóhelyettes ponto­san ecsetelte az egészségügyiek jelenle­gi gondjait.- A kórház főépülete tavaly volt százé­ves, a gyerekosztály egy 210 éves épület­ben kapott helyei. A jelenlegi kapacitás, 467 ágy. nagyon kevés, s habár tudjuk, hogy az 583 ágyas új kórház sem oldja meg tel/esen a járás gondjait, nagyon várjuk átadását. De ez még odébb van Szóba hozza a 180 ágyas revúcai kórházat, amelyet 1959-ben adtak át, s csak az egészségügyi dolgozók nagy erőfeszítésének köszönhetően alakult olyanná, amilyen jelénleg. Ezt a kórházat is hozzáépítésekkel bővítették, 1965-ben egy 25 ágyas börosztállyal, 1968-ban egy 40 ágyas gyermekosztállyal. Csak azután tért rá az új kórház építésének több éves „históriájára".- Sokat nem mondhatok. Azt sem is­mételem el, ami már számos fórumon elhangzott. Felesleges. Távirati stílust használok, jó? - néz ránk kérdőn, majd sorolja. - Alapkótétel 1975. május 9. Az átadás terminusa 1979 A következő ter­minus 1981. majd ezután különböző ne­hézségek miatt 1984-ig az építkezésen nem történik semmi. Úgy 1985 derekán kezdődnek el a munkálatok, de kapacitás hiányában az építőipari vállalat nem telje­síti a tervezetteket. Ennyit a múlttal kap­csolatban. No. meg talán még azt, hogy nem az egészségügyieken múlik a mun­kánk üteme. Mi feladatainkat az átadási tervekhez igazítottuk, s úgy rendeltük rr\eg a technológiai berendezéseket, hogy azok idejében készüljenek el. S amikor láttuk, hogy fejünk felett nem lesz egyha­mar tető, eladtunk mindent, ne vesszen karba a drága berendezés. Persze, a mai helyzet már azért másképpen fest - kö­zölte kissé derűsebben. Az elmondottak alapján értettük csak meg, miért mondta érkezésünkkor, hogy a legjobbkor jöttünk, friss információkkal szolgálhat. Ugyanis előző nap a járási pártbizottságon találkoztak az érdekeltek- a legmagasabb szinten - s pontot tettek az évek óta húzódó építkezés átadásá­nak időpont-változásai után. A végső döntés azért is születhetett meg, mert 1987 decemberétől az építkezés füthető, a belső munkálatokat folyamatosan lehet végezni. Az építőipari vállalat fokozato­san adja át az épületrészeket a technoló­giai berendezés, műszerek szerelőinek, hogy az egész komplexumot, kivéve a já­rási közegészségügyi szolgálat tömbjét- 1990. május 9-én átadhassák. (Elhang­zott ugyan egy korábbi terminus is, 1989. december 31 .-e, de ebben nem nagyon bíznak). Az említett ülésen elhatározták, hogy Banská Bystricából és Michalovcé- ből erősítést küldenek Rozsnyóra, de a továbbiakban is számítanak a magyar- országi vendégmunkások szakértelmére. Dr. Miloslav Martini igazgatóhelyettes szemmel láthatóan szívesebben beszélt a jövőbeni elképzelésekről, mint a múltról. Arról, hogyan szervezik át az egészség­ügyet a kórház átadása után. Számolnak a hosszantartó betegek ellátásával - gyó­gyintézeti szinten, külön osztályt létesíte­nek a tüdőbetegeknek, lesz csecsemőin­tézetük és gyermekotthonuk, a légúti megbetegedésekben szenvedőket sza­natóriumban kezelik, s a gyógyításban kihasználják a gombaszögi (Gombasek) barlangot. A rendelőintézeti hálózat bőví­tésére is lehetőségük lesz, így megvaló­sul régi álmuk, a radioterapeutikai osztály létesítése. Az együttműködés kiváló pél­dájaként említi, hogy a betegeket napja­inkban a Losonci (Lučenec) Járási Egész­ségügyi Intézet látja el, szívességből. Sor kerülhet a revúcai kórház korszerűsítésé­re, de a rendelőintézet átépítésére is, s nem utolsó sorban a megüresedett bél­és nőgyógyászati pavilon orvos-növér szállássá változhatna, hiszen csak a szükség kényszerítette a kórház veze­tőségét, hogy az épületben kórtermeket létesítsen. A járási egészségügyi intézetben 1691-en dolgoznak, ebből 251 orvos. 1975 óta mintegy hetvennel nőtt a szá­muk, megemelvén ezzel az egészségügyi ellátás színvonalát. De például az utóbbi nyolc esztendőben a járás nem kapott egyetlenegy devizakoronát sem (kivéve az új kórházat érintő összeget), tehát nem tudták új műszerekkel ellátni az új munka­helyet. Igaz viszont, hogy a járás területén működő szövetkezetek, állami gazdasá­gok, a magnezit müvek és a vasércbá­nyák összefogásának köszönhetően a modern diagnosztizálást és gyógyítást segítő legszükségesebb eszközeik megvannak. A járásban a dolgozók egyö­töde a bányákban talált megélhetést, de a foglalkozási ártalomként jegyzett szili­kózis, illetve tbc előfordulása évek óta nem emelkedik. Sikereket érnek el a cse­csemőhalandóság csökkentésében, s an­nak ellenére, hogy a járásban sok a ci­gány (körükben tudvalévőén magasabb a halandóság) a 15-16 ezrelékkel a kelet­szlovákiai átlag alatt vannak. Beszélgetés közben szóba került az egészségügyiek létszámhiánya, mint ahogy az is, hogy sajnos, a tervhivatal az alkalmazottak tervezésénél nem veszi fi­gyelembe a járás szükségleteit. Nincs elég takarítónő, karbantartó, szerelő, pe­dig a régi épületekben egyre gyakrabban romlik el valami. Mint szinte valamennyi járásban, a rozsnyóiban is orvoshiány van, ami ugyan egyelőre az ellátásban nem okoz gondot, de gondolni kell az utánpótlásra A kórházban a nővérek munkáját a városban székelő egészség- ügyi szakközépiskola tanulói segítik, vi­szont egyre kevesebb nővér vállalja a há­romműszakos beosztást. Jelenleg is 70 nővér kérvényét tartják nyilván, akik egy­két műszakos beosztásban kívánnak el­helyezkedni. A Rozsnyói járás egészségügyének nagyszabású fejlesztése az új kórház áta­dásához kötődik. Nekünk nem marad más hátra, mint bízni abban, hogy a ma még távolinak tűnő átadás időpontja vég­leges. Részünkről elegendő a bizakodás kinyilvánítása, ám az építkezés kivitele­zőire, a munkák szervezőire komoly erő­próba vár PÉTERFI SZONYA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom