Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-17 / 28. szám

* * A C-csoportos házigazdák nyerték a 24. Duna Kupát V alódi pólócsemegét láthattak július 3. és 5. között Bratisla- vában a pasienkyi 50 méteres fedett uszodában a vízilabda szerelmesei. Rég nem tapasztalt erős mezőny gyűlt egybe a 24. vízilabda Duna Kupán: Románia, Bulgária (A-cso- port), Lengyelország (B-csoport), Magyarország, Kína (Universiade- válogatott) és a házigazda Cseh­szlovákia (C-csoport). Egy éve csak két külföldi válogatott vett részt a kassai (Kosice) seregszemlén, amit jobb gólaránnyal a csehszlovák együttes nyert meg. Most ismét megvédték elsóségü­Bottlik László, a cseh­szlovák válogatott mestere utasításokat ad a játéko­soknak a Románia elleni döntömérkőzés utolsó ne­gyede előtt (Eugen Vojtísek felvétele) (13:8), akiknek edzője a mérkőzés után nem tudott napirendre térni: - Csak egy dolgot nem értek: mi keresnivalója van ennek a kitűnő csapatnak a C-csoportban?! Hogy lehet ez?... Hihetetlen! Nem a leg­gyengébbek, hanem a legjobbak kö­zött a helye. A rövid (furcsa) magya­rázat után az ázsiaiak mestere még jobban elcsodálkozott, majd fejét csóválva elballagott. Ezután folytatódott a Bottlik-le- génység diadalmenete. Küzdelmes, jó iramú meccsen kétvállra fektette a régi nagy rivális Lengyelországot (9:8). A két válogatottnak ez volt a harmincadik egymás elleni találko­zója, amelyen a csehszlovákok ti­zenhatodik győzelmüket aratták. A sportág igazi hírverése volt két Bottlik László védencei, ám ezt a diadalt nem lehet egy lapon emlí­teni a tavalyival. Ha valaki azt mond­ta volna a háromnapos körmérkőzé­ses torna előtt, hogy a házigazdák pontveszteség nélkül nyerik, enyhén szólva megmosolyogják. A szakem­berek többsége a románokat favori­zálta, akik az utóbbi időben több váratlan győzelmet arattak. No és ott voltak még a hollandokat verő, szí­vós bolgárok és az Ázsia-bajnokság aranyérmesei, a kínaiak. Ők a közel­múltban az Egyesült Államokban és az NSZK-ban edzötáboroztak. Be­mutatkozásként 18:8-ra legyőzték előkészületi találkozón a Slávia UK Bratislavát.-Ez a torna lesz az utolsó komoly erőpróba az augusztusi Strasbourgi kontinensviadal előtt. Csak örülhe­tünk, hogy ilyen jó ellenfelekkel játszhatunk. Szeretnénk bebizonyí­tani: nem tartozunk Európa leggyen­gébb csapatai közé... - mondta az ünnepélyes megnyitó előtt Bottlik László, a házigazdák vezető edzője. Látványosan, elsöprő lendülettel kezdtek Poláőikék - a Vasas pólistá- ja fél év után ismét szerepelt a cseh­szlovák válogatottban -, első ellen­felüket, az A-csoport újoncát, a bol­gárokat 13 perc alatt „padlóra küld­ték“ (9:3). Ám ezután lazítottak, és izgalmas, szoros lett a hajrá (11:10). A magyar Universiade-válogatott el­leni biztos győzelem (12:9) meghoz­ta a csehszlovákok önbizalmát, a tv kamerái előtt lelépték a kínaiakat- Még ugyan hátravan a finálé, de már most kijelenthetem: a románok elleni összecsapás eredményétől függetlenül teljes mértékben elége­dett vagyok a fiúkkal - nyilatkozta Bottlik László. A házigazdák tisztában voltak az­zal: csak akkor nyerhetnek a nagy esélyes Románia ellen, ha a csapat valamennyi tagja tudása legjavát nyújtja. A nagy tét: a tornagyőzelem közelsége bénítólag hatott; úgy tűnt, hogy válogatottunk az utóbbi évek legnagyobb pólósikerének kapujá­ban megtorpan (a 12. percben 5:2- re vesztett, ám a lelkesedés, kitartás és a győzni akarás meghozta gyü­mölcsét. Százöt másodperc alatt egyenlített, majd a hajrában a torna legjobbjának, Roman Poláőiknak két remekbe szabott gólja a csehszlo­vák csapat diadalát jelentette (10:9).- Nagyon boldog vagyok, sikerült a bravúr, az álom valósággá vált! Ismét bebizonyítottuk, hogy bárkivel fel tudjuk venni a versenyt. Ez a tor- nagyózelem mindenkinek új erőt ad, még nagyobb lesz a küzdeni akarás. Kell-e ennél jobb útravaló Stras- bourgba? - búcsúzott mosolyogva a válogatott mestere, akinek gondo­latai már Franciaországban jártak. Kula, Rádió (kapusok) és Polá- őik voltak a csehszlovák csapat leg­jobbjai, átlagon felüli teljesítményt nyújtott még Vidumansky, Bund­schuh és Szalonna. Egyedül Peciar okozott csalódást, lassú volt, sok­szor eladta a labdát, és mindössze egy (!) gólt dobott. A csehszlovák csapat ismét bizo­nyított, a 24. Duna Kupán aratott tornagyőzelme nagy fegyverténynek számít. Nemcsak a játékosok vizs­gáztak jelesre, hanem a rendezők, a Slávia UK Bratislava (a napokban ünnepli fennállásának 25. évforduló­ját) vezetői, élükön Ludovít Zembe- rával, a szervező bizottság elnöké­vel. A Duna Kupa valamennyi részt­vevőjének, szervezőjének az érde­me, hogy a pasienkyi sportuszodá­ban a háromnapos nemzetközi torna a sportág igazi hírverése volt. Sajnos, az éremnek van másik oldala is! A jövőben csak akkor érhet el újabb sikereket a csehszlovák vízilabda, ha a szövetségtől a jelen­leginél jóval nagyobb támogatást kap. Kár lenne továbbra is mostoha- gyerekként kezelni ezt a sportágat. Reméljük, az illetékesek beismerik: négy évvel ezelőtt óriási tévedés volt minden különösebb magyarázat nél­kül megálljt parancsolni vízilabdázó­inknak. Két igazolatlan hiányzás, négy év után ismét ott lehet az Európa-baj- nokságon (augusztus 15.-23.) a csehszlovák együttes. Igaz, csak a C-csoportban, de ott lesz! Dániá­val, Máltával, Ausztriával, Svájccal és Törökországgal egy csoportban. Hogy milyen játékerőt képviselnek ezek a csapatok? Enyhén szólva, még a második vonalba sem tar­toznak. .. Az egyik hazai szakember a kö­zelmúltban megjegyezte: - Ha négy éve ott lehettünk volna Rómában, akkor most az A-csoportban, a leg­jobbak között játszhatnánk!... Vidumansky László, a csehszlovák vízilabda-válogatott csapatkapitánya azt vallja: „A póló is egész embert igényel“ Vidumansky László nemcsak terme­tével tűnik ki a ÓH Koáice együttesé­ben és a csehszlovák válogatottban, hanem mérkőzésről mérkőzésre nyújtott megbízható, gólerős játéká­val is. „Vidu“ - ahogy pólóberkekben hívják - már évek óta Bottlik László edző csapatának az egyik legjobbja, 1980-tól valamennyi hivatalos válo­gatott meccsen ó viselte a 2-es szá­mú sapkát. Július elején a Bratislavá- ban rendezett 24. vízilabda Duna Ku­pán ó volt a házigazdák csapatkapitá­nya. Éppen a románok elleni döntő mérkőzésen szerepelt századszor a válogatottban. A jubileumi mérkőzés előtt a pasienkyi fedett uszoda lelátó­ján beszélgettünk a 192 cm magas pólóssal. • • Mikor és hol kezdtél vízilabdázni?-Tizenhárom évvel ezelőtt tizenhárom évesen a Slávia VŐV Kosice színeiben száll­tam először vízbe. Mivel én voltam a legma­gasabb, ezért a kapuba tett az edző. Nem sokáig hordtam azonban az egyes sapkát, valahogy jobban vonzott a mezőnyjáték, a góldobás. Edzéseken még most is szívesen beállók a három kapufa közé, titkos vágyam, hogy egyszer tétmeccsen védjek. • A vSv után következett a ÓH Kosice...- Költözködni nem kellett, hiszen mindkét kassai (Koáice) csapat ugyanabban a me­dencében edz(ett); 1979-ben kerültem a sok­szoros bajnok ÓH-hoz. Az ificsapatban mu­tatkoztam be, majd pár hónap múlva Bottlik László kipróbált a nagyok között. • Kezdeti sikereid, válogatottság...?- Nyolc évvel ezelőtt a szolnoki IBV-n nyolc együttes közül az ötödik helyen végez­tünk. Nem sokkal később, 1980-ban a nagy­válogatottban szerepeltem. • Az utóbbi hét év legkellemesebb em- _ lékei?- Minden győzelemnek, legyen az akármi­lyen ellenfél ellen, nagyon tudok örülni. A nyolc bajnoki elsőségre is szívesen emlé­kezem vissza. Talán a legnagyobb diadalnak 1983-ban Splitben a B-csoportos Európa- bajnokság megnyerése számított. Ekkor nagyszerű volt a válogatott csapat, csak hát Brugges-ban az A-csoportba kerülésért ren­dezett osztályozón balszerencsésen „meg­buktunk“, s a szövetség érthetetlenül nem engedett el Rómába, az Eb-re (B-csoport). így automatikusan a leggyengébbek közé, a C-csoportba estünk. Ez nemcsak engem viselt meg, hanem a csapat valamennyi tagját. • Mi az, amit gyorsan el akarsz felejteni?- Az egy hónappal ezelőtti brnói veresé­get. Ez még álomnak is rossz. Sajnos, meg­történt. Sokáig mi sem akartuk elhinni: kikap­tunk az RH-tól. Egyszerűen semmi sem sike­rült, nem tudtunk gólt dobni, a végén pedig már idegesek voltunk. • Köztudott: a medencében a játékosok nem bánnak egymással kesztyűs kézzel. Né­ha-néha egy pofon is elcsattan a vízben. Voltál-e már kiállítva végleg, csere nélkül?- Nem. Én a labdát figyelem, és nem az ellenfelet. A boksz nem való a medencébe. Ha nagy ritkán, készakarva megütnek, akkor góllal büntetek. Egy alkalommal azonban nem volt rá lehetőségem: Szolnokon az OSC elleni mérkőzésen úgy belém könyököltek, hogy felrepedt a szemhéjam. Csak a kórház­ban a harmadik öltés után tértem magamhoz. Három óra múlva újra a vízben voltam... • Talán a bírók dolga a legnehezebb. Mi a véleményed a síp mestereiről?- A vízben sok mindenre oda kell figyelniük a játékvezetőknek. Nem csoda, ha néha nem vesznek észre egy-egy abstószt, vagy nem állítják ki a szabálytalankodót. Nálunk min­denki fújja a magáét, más mércével mér, és ez csak a sportág kárára van. Ha valamennyi­en úgy bíráskodnának, mint a novákyi Eduard Prelovsky, akkor jóval kevesebb volna a fe­szültség a medence környékén. • A pólósok nem szeretik a monoton, erőltetett úszóedzéseket. Te hogy látod ezt?- Az igazat megvallva, én sem szeretem, ha sprinteket úszunk, vagy tornászunk. Főleg az utóbbit ki nem állhatom. Az erőnlétet csak ezekkel lehet fokozni, ezért nincs mese: végig kell csinálni, szenvedni. Mert ugye az edzé­sekből él az ember a meccseken... Annál rosszabb nincs, ha egy játékos erőlködik és levegő után kapkod a vízben. Természetesen a vízilabda is egész embert igényel. Ezt minden pólósnak tudatosítania kellene! • Mi a hobbid?-A póló... Igen, jól hallotad: a póló. Reg­gel edzés, este edzés, és ez így megy nap, mint nap. Imádom ezt a sportágat, talán azért is, mert sokkal rosszabb feltételeink vannak, mint a focistáknak vagy a kézilabdázóknak. • Bottlik Lászlót olyan edzőnek tartják, aki nem ismer pardont, nem elnéző senkivel szemben...- Nemzetközileg is elismert, kitűnő szak­ember. Csak a vízilabdának él. Évek óta azon fáradozik, hogy minél jobb legyen a csehszlo­vák póló. A vízilabda iránti fanatizmust játéko­saitól is megköveteli. Kár, hogy a szövetség egyes vezetői ezt nem értékelik... Az edzése­ken bizony nemegyszer orrolunk rá, mert alaposan meghajt minket. A győzelmek, a si­kerek után tudatosítjuk: jót akart! • Mik a terveid, mit szeretnél még elérni?- Ma este legyőzni a románokat és meg­nyerni a Duna Kupát (ez sikerült, a szerk. megjegyzése). Strasbourgban az augusztusi kontinensviadalon a C-csoportban kiharcolni az elsőséget, no és a bajnokságban termé­szetesen az élen végezni. A BEK-ben pedig jó volna a legjobb négy közé jutni... Az oldalt írta: ZSIGÁRDI LÁSZLÓ Vidumansky László balról a bratislavai tornán is a házigazdák legjobbjai közé tartozott (Mytny-felv.) &ÚJ VASÁRNAPI KIADÁS Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10., telefon: 309, 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39! Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közéleteknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15., II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13 - korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom