Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-24 / 29. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA A Rakó kerámiaipari vállalat lubnái üzemében jó eredményeket mutat fel a fiatal újítók és feltalálók Zenit mozgalma. Komplex-ésszerűsítő brigádot is alakítottak az újítások mielőbbi gyakorlati alkalmazása érdekében. A képen Jarmila Wachtlová az egyik ifjúsági szocialista munkabrigád vezetője és Václav Hornof az ésszerűsítő brigád vezetője a félautomata osztályozó munkáját ellenőrzi. (Stanislav PeSka felvétele - CSTK) 1987. július 24. XX. évfolyam Ára 1 korona A tudományos-műszaki fejlődés meggyorsítását és általában minden lépést ezen a területen a tudósoktól, a mérnököktől várják. Sokhelyütt a dolgozók körében még ma is tartja magát az a nézet, amikor a gazdaság átalakításának nagy művét kézdjük meg, és minden munkahelyen alapvető kérdés ma, illetve kötelesség lesz holnap jobban tenni munkánkat, jobbá tenni az üzem, a vállalat és az ország munkáját. Az újítók és feltalálók tevékenysége szerves része a tudományos-műszaki fejlődésnek, amelynek Így mindenki, a termelés és irányítás minden szintjén aktív részese, alakítója lehet. A tömegek öntudata, kezdeményezése és alkotó tevékenysége a szocialista társadalom hajtóerejének kiapadhatatlan forrása. Ezt nem,vagy rosszul kihasználni annyit jelent, mint pazarolni a legnagyobb értéket, a közhasznú emberi gondolatot. Az újítók és feltalálók dolga soha nem volt egyszerű. A technika kezdeteinél éppúgy nem, mint ma, amikor a tudomány és a technika betört az élet minden területére és mindenhol megvetette a lábát. Mi az oka annak, hogy az új gondolat - amely a feltaláló és újító esetében nem csupán puszta elképzelés, hanem papírra vetett, esetleg mintadarabbal bizonyított valóság - nagyon sokszor eleve ellenérzést vált ki a környezetéből. A jelenség okairól köteteket megtöltő lélektani és szociológiai tanulmányokat írtak már, amelyek azonban sem pontos kórképet, sem gyógymódot nem jelentettek eddig. Ilyen igénnyel e néhány figyelemfelkeltő adatot közlő írás sem lép fel, csupán gondolatokat szeretne ébreszteni egy olyan témával kapcsolatban, amelynek (feltételezett) növekvő szerepére is épül a gazdasági fejlődés meggyorsításának stratégiája. Ehhez azonban szükséges az, hogy a mozgalom is képes legyen megújulni. Az első nehézség tehát mindjárt az újitó közvetlen környezetében jelentkezik. Nem egy feltaláló vagy újító életét keserítette már meg az a szemlélet, amely szerint az, akinek ötletei vannak nem bír nyugton maradni, s csak másoknak okoz állandóan gondot és problémát. Javaslatokkal áll elő, amelyeket el kell bírálni,meg kell valósítani, amelyek miatt holnap másképpen - igaz, hogy jobban és hatékonyabban, de mégiscsak másképpen - kell majd dolgozni. El kell hagyni a már kitaposott, megbízható ösvényeket, valamilyen bizonytalan csapások miatt, amelyek még akkor is problémát hoznak majd, ha a célhoz sokkal rövidebb úton visznek. És ezért az újító még nyugalmat, jogos díjazást is elvár. És egyáltalán miért is kapják azokat a „hatalmas" összegeket azok az újítók - fordult meg nemegyszer a fejekben, amelyekben viszont újítás gondolata még nem fogant. Sajnos ilyen is van és igazságtalanok lennénk az újító és feltaláló mozgalommal szemben, ha nem említenénk meg a fentebb leírt problémákat, amelyekben sok kedvszegés okát felfedezhetjük. Egy jelentős gépgyár, vállalatszerte ismert (és országszerte elismert) újítója mondta egyszer elkeseredésében: „Volnának még ötleteim, de nem adok be több újítást, mert a környezetem már harácsolónak tart“. Szerencsére, meg irigyeink szerencséjére is, nem tartotta be ígéretét. De lapozzuk fel a statisztikát, milyenek is ezek az újítási díjak. A hetedik ötéves terv ideje alatt egy-egy újítás átlagosan 29 805 koronát, egy-egy találmány pedig átlagban 275 016 koronát jövedelmezett az országnak. Minden, az újítóknak és a feltalálóknak kifizetett korona után 23 koronával gyarapodott a közös vagyon. Azt hiszem,a közösség részéről nem rossz befektetés. Olyan befektetés, amelynek hasznáról nem mondhatunk le a népgazdaság fejlesztésénél. A 8. ötéves tervidőszak idején az újításokból és találmányokból eredő társadalmi haszonnak el kellene érnie az 50 milliárd koronát. A mozgalom jelenlegi helyzete, teljesítménye azonban ehhez nem nyújthat biztosítékot. Az elmúlt évben a találmányok és újítások bevezetésének első évében kimutatható társadalmi haszon elmaradt a várakozástól. Csökken tehát az újítási kedv. Hiányzik a vállalatvezető szervek kellő irányítása. A tematikus feladatok például sokszor megkésve kerülnek közlésre és utólag módosulnak, a kezdő feltalálók és újítók nincsenek eléggé informálva arról, mit és hogyan lehet újítani, nem működik megfelelően a találmányok és újítások információs rendszere. Ezen a területen követendő lehet a Keletszlovákiai kerület példája, ahol különböző szinteken újítók iskolái működnek. Az itt szerzett ismeretek és tapasztalatok a jogi előírásokról, az újító munka folyamatáról, a megoldandó feladatokról és a megoldások mikéntjéről bizonyára jó alapot adnak az első újítás beadásához. Még nagyobb feladatok várnak a vállalatokra az így elfogadott találmányok és újítások alkalmazása területén. Egy beszédes adat. Csehszlovákia az elfogadott újítások és találmányok számát tekintve a nemzetközi ranglista 3. helyén áll, az alkalmazott találmányokat és újításokat tekintve viszont csak a 20. hely jut nekünk. Ezen a területen is segíthetne az informáltság, az újítások és találmányok cseréje, adásvétele nemcsak országos, hanem kerületi, járási, vagy akár a termelési gazdasági egységek szintjén is. Az elmúlt ötéves tervben 1,5 milliárd koronányi haszontól esett el Szlovákia gazdasága azért, mert késlekedett vagy elmaradt az elfogadott újítás hasznosítása. Érdekes lenne megvizsgálni a kérdést, ki a felelős az elmaradt haszonért, de azt is érdemes boncolgatni, megfelelően teljesítik-e küldetésüket a komplex-ésszerúsítö brigádok, a realizációs csoportok ezen a területen, vagy azt, létesülnek-e az üzemekben a találmányok gyakorlati alkalmazását elősegítő műhelyek vagy „műszaki sarkok“. S végül, arra sem érdektelen odafigyelni, érdekelt-e a vállalat abban, hogy az ilyen hasznot ne hagyja elúszni. Az év egy hónapja - általában a július az újítási hónap, ezekre a problémákra fordítja a figyelmet. Sok helyen csak ekkor veszik észre, náluk is vannak újítók, akik elégedetlenek, hogy késlekedik az újítások elbírálása, jutalmazása, alkalmazása. Faliújságok, és jelszavak buzdítanak, hogy azután az egészet mielőbb elfeledjék. Az újítási hónap célja nem ez. Az újító jelenlétét, az újításra, gondolkozásra való ösztönzést az év minden napján észre kell venni a műhelyekben, munka közben vagy a termelési értekezleteken. Az újító, az újítás, annak megvalósítása váljon mindennapjaink részévé. S az újítási hónap legyen értékelés, az eredmények bemutatása, a figyelem felkeltése, az aktuális, újításra váró feladatok megkeresésének ideje, és legyenek e hónap napjai ünnepnapok a gondolkodó munkás, technikus és mérnök ünnepnapjai. SZÉNÁSI GYÖRGY
