Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-24 / 29. szám

PARANCS Az igazgató magához hivatja a személyzeti osztályvezetőt:- Keresse meg a vállalatunknál azt a jól képzett, törekvő fiatalem­bert, aki idővel elfoglalhatja a he­lyemet.- És aztán? FIZETÉS A tisztviselő bekopog a főnö­kéhez:- A feleségem kijelentette, hogy elhagy, ha nem tudok önnél fizetés- emelést kiharcolni.- Már pedig, barátom, arról szó sem lehet, hogy a fizetését emeljem!- Nagyon hálásan köszönöm. KÜLÖNBSÉG- Papa, mi kü­lönbség van a sportpisztoly meg a gyorstüze­lő pisztoly között?- A sportpisz­toly olyan, kisfi - am, mint amikor én beszélek. A gyorstüzelő olyan, mint amikor az anyád beszél. KRIMI Izgalmas krimi megy a tévében. Amikor véget ér a film, az apa megdicséri Pis­tikét:- Ma nagyon jó kisfiú voltál, az egész film alatt nem szóltál egy szót sem.- Pedig akartam...- Mikor?- Amikor egy bácsi bejött a szo­bába és kirámolta az összes szek­rényt. kérdőív Rendkívül csinos, fiatal lány je­lentkezik az igazgatónál:- Kérem, uram, szeretném, ha felvenne titkárnőnek. A direktor szemügyre veszi a vö­rös hajú lányt, aztán benyúl Íróasz­talának fiókjába, egy minifürdőruhát vesz elő, e szavak kíséretében:- Kisasszony, kérem, töltse ki ezt a kérdőívet, aztán majd meglátjuk... NŐSÜL A fiatal hivatalnok megérkezik egyhónapos szabadságáról és nyomban újabb szabadságot kér fő­nökétől. Az indok: nősülni kíván.- Megbolondult! Egy hónapig volt távol, miért nem akkor nősült?- Már bocsánatot kérek, csak nem fogom elrontani a szabadsá­gomat?! GYERKŐC- Pistike, már elég nagy vagy ah­hoz, hogy megtanuld az evőeszkö­zök használatát. Bal kezedbe fogod a villát, jobb kezedbe a kést...- De mama, akkor melyik kezem­be fogom a húst?! SZÁMÍTÓGÉP- Az új számítógépünk segítsé­gével ön hónapokon át pontosan ellenőrizheti mindegyik munkatárs tevékenységét, meg azt is, hogy hol mennyi időt tölt el - közli az elektro­nikai cég képviselője az igazgatóval.- Ezt nevezi ön modern elektroni­kának? Hiszen a feleségem már harminc év óta ugyanezt teszi! WJMA " * ^ ! f U kW* SZOKÁS-Apuka, miért megy a menyasz- szony és a vőle­gény, kézen fogva az esküvőre?- Ez a szokás, kisfiam. A bok­szolok is kezet fognak a mérkő­zés előtt. TANUL- Doktor úr, mit gondol, nem kel­lene elbeszélget­nem a 15 eszten­dős lányommal a szexuális élet kérdéseiről?- kérdezi az anya.- Feltétlenül beszélgessen el vele, asszonyom. Meglátja, mennyi mindent fog tanul­ni tőle! A hét vicce- Anyu, miért nevezik szalmaözvegynek azt a férfit, akinek a felesége elutazik? Azért, kislányom, mert nagyon köny- nyen tüzet fog. FERBLI Az értekezleten valaki odasúgja az igazgatónak:- A hátsó sorokban néhányan elkezdtek ferblizni.- Tudom, de sajnos, nem mehetek oda. Még válaszol­nom kell néhány felszólalásra. RÉPA- Doktor úr, biztosan megjavul a látásom, ha sárgarépát eszem?- Persze! Hát látott már ön, asszonyom, szemüveges nyulat? Mikes György: Autós emlékeimből Sohasem volt autóm, se kicsi, se nagy, de volt egy barátom, kollégám, S. P., s annak én vol­tam az állandó mitfárere. Most valahol egy égi verseny- pályán száguldozik (sohasem ment többel nyolcvannál) a Nagydijért. Az idő tájt egy aggastyán Volkswagenje volt. Lehet, hogy egyszer találkozhatnak vele a veterán autók parádéján. A kocsikhoz annyit értett, mint én. Csak azt tudta: ha megy - akkor jó, ha nem megy - akkor rossz. Ehhez is kell néminemű szak­értelem. Egy éjszaka, késő éjszaka Pest felé tartottunk, már nem tudom, honnan, de nagyon messziről, én mint a mitfárere nyugodtan bóbiskoltam. Egyszer csak felébreszt:- Nézd, milyen szerencsénk van!- Micsodánk?- Szerencsénk. Épp most emelik fel a sorompót. Felemelik a sorompót és mi elegánsan behajtottunk - egy gyárudvarra. A portás még tisz­telgett is. Lehet, hogy azt hitte, pesti főmókusok vagyunk, várat­lan ellenőrzés, vagy valami ilyesmi. De még jobban megle­pődött, amikor azonnal vissza­fordultunk, usgyi Pest felé. Máig sem tudom, hogy hol jártunk. Egy biztos: a sorompó - az felment. Hajnali négy óra. Négy rossz­kedvű humorista találkozik Bu­dán az előre megbeszélt indulási helyen. Halkan beszélgettünk, hogy ne ébresszük fel egymást. Utazásunk célja: Újvidék. Az új­vidéki rádió. Kabaréfelvétel. (Szerény személyünk részvéte­lével.) Pontosan negyed ötkor útnak indulunk. A kocsi parancsnoka S. P., a világszerte nem ismert Forma 1-es autóversenyző Wolkswagen kocsijával.- Ha minden jól megy, másfél hét múlva ott is leszünk - mond­ta az egyik humorista.- Én biztos, ami biztos, hoz­tam magammal egy rollert- mondta a másik.-Tudod merre van Újvidék? Lehetőleg ne Szamarkand felé menjünk, az nagy kerülő lenne- mondta a harmadik. Elindultunk a nagy útnak. Kék volt az ég és sütött a nap. Egy­szer csak vízcsobogást hallunk. Nagyon kellemes volt hallgatni, egészen addig, amíg rá nem jöttünk: a víz a kocsiban van. A lábunk alatt. Bokáig érő vízben ültünk.- Hát ez mi?- Víz - mondta. S. O. - Éjfél­tájt volt egy nagy zuhé. A kocsi, az isten tudja hol, beázott. Először nyugtalanok voltunk, aztán belenyugodtunk a megvál- toztathatatlanba, sőt később már élveztük is a dolgot. Szótlanul hallgattuk a víz andalító, bizal­mas susogását, enyhe fodrozá- sának szívet nyugtató, idegeket pihentető zaját, a vízikoncertet, régi emlékeket idézve, amikor valahol a tengerparton üldögél­tünk, kettesben egy gyönyörű le­ánnyal ... Csak akkor lettünk idegesek, amikor egy-egy huppanónál- a víz ide-oda folyt, megvadult, az ár szintje hol nálam, hol a tár­samnál tetőzött. Hogy ez a... A franc!... Percnyi pontossággal érkez­tünk meg Újvidékre. Ez rekord. Világrekord. A pontosság ugyan­is sohasem volt erénye S. P.- nek. Megérkezvén az újvidéki rá­dió főbejárata elé, a bajnok még ott téblábolt a kocsi körül és egy humorista későbbi elbeszélése szerint azt suttogta a kocsinak:- Máskor szólj idejében, ha pisilni akarsz... Ha vidéken egy műsorral megjelentünk, s nagy üggyel- bajjal kikúsztunk az autóból, máris sikerünk volt Ezt nem fel­vágásból mondom, hiszen a tisz­telt publikum még nem is látta a műsorunkat, mégis örült ne­künk, néhol még vastapsot is kaptunk. örültünk a sikernek, mi taga­dás - csak azt nem értettük, minek köszönhetjük. Végre rájöttünk: a Volkswa­gennek. A matuzsálem korú autó hát­só ülése tele volt mindenféle ka- cattal - S. P. ritkán takarított, ilyesmikre vajmi kevés ideje volt, mert állandóan autójavítóhoz mászkált. A reánk várakozó közönség már azon derült, hogy mindany- nyiunk nadrágjára rá volt ragad­va valami. S. P. gyerekei hagy­ták örökbe ránk. Volt az ülésen rágógumi, bélyeg, matrica, cu­korka, csokoládé, törökméz stb. Nekem a legnagyobb sikerem az volt, amikor az ülepemröl egy hosszú cellux lógott lefelé, a cel­lux végén pedig egy aktfotó. A műsorban nem volt sike­rem. Hiányzott a cellux az aktfo­tóval. A közönség becsapva érezte magát. Néha ilyeneken is múlik a siker.

Next

/
Oldalképek
Tartalom