Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-24 / 51. szám

TUDOMÁNY HnHinHH:::iHn=HnHnHHHn=n!Hi!!Hn=HHn=UHÉ=HiiniHnnfíí*“‘'TTin: TECHNIKA A japán esti lap. a Jomiuri Sim- bunfoto riporterei az 1984-es olimpiai játékokra Los Angelesbe egy hatékony ..fegyvert" hoztak. A Canon D 413-as. változtatható fó­kuszé objektívvei minden mozdulat­ra „tüzelt“ a sportpályákon és a csarnokban, ugyanúgy, mint más fényképezőgépek, csak éppen film nem volt a belsejében. Mágneses lemezre fényképezett és a felvétele­ket rögtön az esemény után telefon- vonal segítségével közvetítette Ja­pánba, a lap szerkesztőségébe. Nem szokás ugyan azoknak a fényképezőgépeknek a prototípu­sait az újságírók kezébe adni. ame­lyektől a gyárók a sorozatgyártás beindítása után gyökeres változást várnak a világ fotoeszköz-piacán, de ebben az esetben kivételt tettek, mivel éppen az újságíróknak van szükségük jelenleg ilyen gépekre. A másik ok az, hogy ez a változat még nem érett meg arra, hogy fene­kestül felforgassa azt a piacot, ame­lyen 1,7 milliárd filmtekercset és 40 millió fényképezőgépet adnak és vesznek évente. Az új típus elterje­dése ugyanis azt eredményezné, hogy ezt a filmtekercsmennyiséget nem is kellene legyártani és az em­berek tulajdonában levő több száz­millió fényképezőgépet fokozatosan teljesen más típusra kellene kicse­rélni. Ez viszont nem megy egyik napról a másikra, noha az előrejel­zések szerint 2000-ben már a piac kétharmadát hódítja majd meg az új módszer. EDDIG CSAK AZ EZÜST Amióta a fényképezés fényképe­zés, a használt fényérzékeny réte­gek előállításában az ezüst, illetve annak sói uralkodnak. Alkalmazásuk lehetőségére már 1727-ben rájött Johann Schultze német orvos. Sem­mi többet nem bizonyít ugyan mint azt, hogy az ezüstnitrát érzékeny a fényre, mert annak hatására elsö­tétedik, de ezzel már megalapozta a későbbi háromlábú dobozok sike­rét, amelyekből „kirepült a kis­madár". Fokozatosan finomodott a gépek mechanikája, belekerültek a kame­rákba az első elektronikus áramkö­rök, javult a fotoemulziók érzékeny­sége, de az elv állandóan ugyanaz maradt. A főszereplő továbbra is az ezüst volt. 1981-ben jött azonban a Mavica, s vele a meglepetés, amely persze bizalmatlanságot és kétségeket is kiváltott a lelkesedés mellett. A fotoeszközök és anyagok gyanakvóbb gyártói nyugtalanok let­tek a jövőt illetően, pedig akkor még tulajdonképpen nem volt miért. A ja­pán Sony cég első mágneses rögzí­tésű fényképezőgépének premierje nem nagyon sikerült. Pedig a megol­dás forradalmian újszerű volt. A ké­pet nem érzékeny filmrétegre expo­nálták, hanem egy speciális mikro­elektronikai áramkörre. A Mavica esetében ez a mikroáramkör egy négyzetcentiméteren azonban „csak“ 200 ezer érzékelőelemet tar­talmazott. A megvilágítás elektro­mos jellé alakult át, amelyet mágne­ses memória jegyzett fel, pontosab­ban egy rugalmas lemez, amelyet a számítástechnikában floppy disk- nek neveznek. NEM AZ IGAZI A Canon cég modellje az említett olimpiai játékokon már 400 ezer ele­mes CCD érzékelőt használt. Ez ugyan már csodálatra méltó teljesít­ménye a mikroelektronikának, de a nagyon jó minőségű kép elkészíté­séhez ez sem elég. Egyetlen film­kocka ugyanis az ezüst sójának 15 millió kristályát tartalmazza, s ahány kristály annyi érzékeny pont. Az elektronikus gép ugyan jobb rajzzal és élességgel dicsekedhet, mint a televízió képernyőjén látható kép, sőt elérheti a telefoto minőségét is. de nem versenyezhet a klasszikus fényképpel. Az elektronikus fényké­pezés alacsonyabb szintű felbontó­képessége kevésbé zavaró a napi aktualitások fényképezésénél, amely felvéteket tömegesen nyom­tatnak a rotációs nyomdagépeken, ahol durvább képhálózatot használ­nak. Ez az oka annak, hogy a Sony. a Mavica rendszert az Asahi Simbun lappal együttműködve fejlesztette ki. A piacon való megjelenéssel a cég eredetileg 1983-ban számolt, de azután megváltoztatta döntését, s így az üzletek pultjain még nem volt premierje ennek a gépnek. Erre már csak a tökéletesített változatnak, a Pro Mavica gépnek van esélye, amely a cég képviselőinek kijelenté­se szerint „rövid időn belül“ kapható lesz. Az ára - átszámítva - 3400 dollár, tehát ezek alapján a fényké­pezőgép a professzionális kategóri­ába tartozna. Annak ellenére, hogy ez a rend­szer még nem tökéletes, a mágne­ses lemez „nagy ajándék“ a fényké­pezésben. Elég csupán megnyomni a gombot, és máris készen van a további elektromos feldolgozásra alkalmas felvétel. Elmarad a lábor- munka, a nedves folyamatok és a szárítás. Hogy ilyesmi már volt? Igen, csakhogy a Polaroid társaság „instant" fényképéből csak egyet­len, az eredeti példány jött elő a gépből. Nem volt film. amelyről másolatokat készíthettek volna. MÁZSÁS VAGY KILÓS FÉNYKÉPGYÜJTEMÉNY Az exponált mágneses lemezt elég behelyezni a vetítőberendezés­be, amelyet mondjuk a televízióra kapcsolunk, s a kép máris megjele­níthető. Ha a valódi fényképre van szükségünk, ezt elkészíti a speciális kopírozógép. Ezzel nagy mennyisé­gű, drága fotópapír takarítható meg, hiszen erre csak a jól sikerült felvé­telek kerülnek A fényképek tárolása még nagyobb vonzerő lehet az ama­tőrök számára. A 6 cm széles és 50 cm hosszú dombozba helyezett mág­neses lemezek 6200 felvételt tárol­hatnak. Ugyanilyen mennyiségű klasszikus fénykép - az album feke­te sarkaiba rakva több mint 3,5 méternyi helyet foglalna el a polcon és 100 kilót nyomna. Figyelemre méltó az a tény is, hogy néhány cég már megkezdte az ilyen fényképezőgépek gyártását és számos vállalat a feldolgozó beren­dezések gyártásába is belefogott. Többé-kevésbé komplett berende­zéseket kínál a Canon, a Fuji, a Ko­dak, a Konica, a Nikon, a Sony és mások. Amikor tavaly az év végén megje­lent a piacon a Canon RC 701 mo­dell, mint az első sorozatban gyártott elektronikus képrögzítésü fényképe­zőgép. világossá vált, hogy a rend­szer túljutott legnagyobb kezdeti ne­hézségein, noha tömegtermékké té­teléről még szó sem lehet Már csak azért sem, mert maga a gép több mint 20 ezer francia frankba kerül, és ezen a pénzen Franciaországban már egy elég jó autót lehet venni. Milyen az elektronikus fényképe­zés helyzete jelenleg a piacon? A Canon kivételével minden cég mérlegel. Ezen az a tény sem vál­toztat, hogy már több tucat ilyen gép prototípusa jelent meg. A Nikon pél­dául már bemutatta modelljét, de a sorozatgyártástól az utolsó pilla­natban visszalépett. Valószínűleg azért, mert érezte, más cégeknél is csökken a hajlandóság a piacon va­ló megjelenésre. A gondosan kidol­gozott Nikon Still Video tehát csak a propagandaanyagokban jelenik meg itt-ott, műszaki leírás és adatok nélkül Ugyanilyen óvatos a Konica is. Háromszázezer érzékeny elem­mel ellátott CCD processzorral fel­szerelt, SV-C 40 jelzésű modellje sorozatgyártásra készen áll. de ez minden. A Fuji kilogrammnyi súlyú gépében 380 ezer elemű érzékelőt találunk. Eredeti megoldás a Pana­sonic gyár Photovision 3100-asa, amely nagyon hasonlít a klasszikus kompakt fényképezőgépekre, súlya csak 580 gramm, de felbontását csak 200 ezer pontos mikroprocesz- szor végzi. SEM ILYEN, SEM OLYAN Szimpatikusnak találják tenat a cégek az új módszert, de kockáza­tosnak is. Közbenső megoldást vá­lasztottak a Minolta konstruktőrei, amikor egy hibridkészülékkel rá- éreztek a törvényszerű fejlődésre. Az elektronikus és klasszikus fény­képezés ugyanis még sok-sok évig létezik egymás mellett ugyanúgy, mint például az analóg és digitális hanglemez. Egyébként sem lehet elvárni a klasszikus módszeren ne­velkedett fotóstól, hogy egyik napról a másikra hátat fordítson a már tökéletesen ismert anyagoknak, va­lamilyen új ismeretlen módszer ked­véért, mégha az forradalmi újdon­ság is. A Minolta 7000-es és 9000-es modellje a fényképezőgépek között a „felső tízezret“ képviseli. A be­épített számítógép két mikroprocesz- szorral a gép minden funkcióját opti­malizálni képes és ezzel teljesen leegyszerűsíti a profi fotós munkáját. Ezenkívül a hátsó zárólap helyére beépíthető egy spéciális adapter, amely CCD érzékelőt, mágneses le­mezt és a szükséges irányító eleme­ket tartalmazza. A Minolta ezzel az ötletével felkészült az elektronikus fényképezésre anélkül, hogy azt a vevőre ráerőltetné. Valószínűleg azonban, hogy egyelőre a két Minol­ta típust egészen más tulajdonságai miatt vásárolják majd. CSALÁDI FOTÓ SZÁMÍTÓGÉPPEL Néhány tucat prototípus, pár el­adott exkluzív darab és Ígéretes jós­latok. Ez minden eddig. A gyártók befektettek, de ebből még semmi sem térült meg. Hogyan tovább? Úgy, hogy az érzékelölapocskákra a jelenlegi elemek többszörösét rak­ják fel, hogy elérje a klasszikus fény­kép felbontási szintjét. Úgy, hogy fejlesztéssel és a sorozatgyártással olcsóbbá teszik a gépeket, hogy azok ára a régi típusokkal összeha­sonlítható legyen. És még egy előny számításba jöhet a képek kidolgo­zásánál. A műhold segítségével to­vábbított felvételek átviteli tapaszta­latai azt mutatják, hogy számítógép­pel ki lehet javítani a rosszul expo­nált képet is. Ez azonban speciális programokat, nagy memóriaegysé­geket igényel - tehát drága. Minden­képpen számolni kell azonban ezzel a lehetőséggel is, nemcsak azért, mert felfrissíthetók a kép színei, ja­vítható a kontraszt, eltávolítható a megvilágítás hibája, hanem azéVt is, mert a képbe bele lehet rakni az adatokat arról, hogy hol, mikor és miről készült. Két japán vállalat már odáig jutott a számítástechnika al­kalmazásában, hogy a képet nem mágneses lemezre, hanem RAM tí­pusú memóriába írja be. Ez további lehetőségeket nyit meg az új mód­szer előtt. Foglalkoznak azzal a megoldással is, hogy a képeket videolemezre fényképezzék rá, mégpedig olyanra, amelyről az szükség esetén letörölhető és he­lyére új kép másolható. Ennél az a nehézség, hogy a lézeres beren­dezés. amit használni szükséges, nagyon bonyolult és ma még nem lehet annyira miniatürizálni, hogy beférjen a gépbe. Japánban azon­ban már dolgoznak ezen a problé­mán is és a siker valószínűleg csak idő kérdése. (100+1) Fényképezés film nélkül A pajzsmirigy működésének vizsgálata fontos tényező egészségi állapotunk megítélésében, hiszen ez a szerv az általa termelt tiroxin és egyéb hormonok közvetítésével a test anyagcserefolyamatait szabá­lyozza. A szövettani tesztek elvégzése meglehetősen költséges, hossza­dalmas — néhány hétig is eltarthat —, ezért ma fokozott az érdeklődés a másodlagos jelek tanulmányozása iránt. Nagy lehetőségeket rejt magában e téren az Achilles-ín reflexének ellemzése. Ez a viszonylag egyszerű és olcsó eljárás a számítástechnika alkalmazásával azonnal értékeli az említett hormonoknak az idegrend­szerre és rajta keresztül az izomzatra kifejtett hatását. Már a múlt században ismeretes volt, hogy a pajzsmirigy csökkent működése az Achilles-ín reflexének lelassulását okozza. Ez a jelenség ma az orvosi műszerek segítségével pontos diagnózis forrása. Az ún. achillogramm lejegyzésére a Szlovák Tudományos Akadémia Mérési és Méréstechnikai Intézete új fényelektromos érzékelőt fejlesztett ki, mely­nek segítségével kiküszöbölhetők a korábbi zavaró elektromos, mágne­ses és mechanikus hatások Az achillogramm mérésére és értékelésére a Reflexometer M 8082 mikroszámítógépes-rendszer szolgál. A vizsgálat alatt a beteg egy széken térdel, az érzékelő kb. 10 cm távolságban van a talpától. Az inger kiváltása orvosi kalapáccsal történik, a rámért ütés ereje minden esetben egyenlő nagyságú. Hasznavehető értékeket csak úgy kaphatunk, ha a mérést pihent izomzatú páciensen végezzük. Az ideális achillogramm, azaz a kapott görbe, megközelítőleg harang alakú. Diagnosztikai szempontból a grafikon Th intervalluma - az ernyedés felezőpontjának ideje - a mérvadó. Ezt a paramétert hat mérés eredményéből számítják ki, normális értéke 270 ms-tól 360 ms-ig terjed. A rövid Th intervallumból a pajzsmirigy fokozott működésére, cukorbeteg­ségre, az anyagcserefolyamatok túlzott intenzitására lehet következtetni, ezzel szemben az átlagosnál hosszabb Th intervallum csökkent pajzsmi- rigymüködésről, perifériás neurotápiáról, egyes vitaminok hiányáról tanúskodik. Az eltérések nagysága meghatározza a betegség súlyossá­gát is. Az eredmények értékelésénél figyelembe kell venni a beteg nemét, korát, az általa használt gyógyszereket, mindezekre speciális táblázat szolgál. Az Achilles-ín reflexének mérése és hasznosítása a népesség kb. 5 százalékánál különböző okok miatt nem lehetséges. Ennek a diagnosztikai módszernek fontos előnye, hogy nem igényel testi beavatkozást, fájdalommentes. Alacsony költségek mellett gyorsan értékeli a pajzsmirigy állapotát, értékes időt takarítva meg ezzel az orvosok számára. Ez az eljárás jó példa arra, hogy a korszerű számítógépes eszközök segítségével új, eddig kihasználatlan, értékes eredményekhez vezető kutatási módszerek kerülhetnek előtérbe. MÉSZÁROS GYÖRGY MD AR ÚJ INZULINKÉSZÍTMÉNY A SZOVJETUNIÓBAN A cukorbetegek kezelésére használatos inzulinkészítmé- -nyek többnyire 28 óráig hat­nak. A beadást követő első órákban hatásuk azonban gyenge, ezért további injek­ciókra van szükség. Az utóbbi években olyan inzulinkészít­mények létrehozására irányu­ló kutatásokat folytatnak, amelyek már a beadást követő első órában hatnak. A szovjet orvosok kísérletei során előállított inzulin ké­miailag a vörös vértestekhez kötődik. Úgy állítják elő, hogy a kristályos inzulint az ember vörös vérsejtjeihez rögzítik. Hatását nyulakon vizsgálták, amelyeknek a vércukorszintje normális volt, továbbá olyan patkányokon, amelyekben mesterséges eszközökkel cu­korbetegséget idéztek elő. Kiderült, hogy az új készít­mény a nyulak vércukorszintjét 40 óráig csökkentett szinten tartotta, és a hatás már az első órában jelentkezett. A patká­nyoknál az új készítmény há­rom napon keresztül tartósan csökkentette a vércukor szint­jét. Sikeres klinikai kipróbálás után ez az új inzulinkészít­mény nem csupán cukorbete­gek kezelésére alkalmas, ha­nem sebfertőzés, égési sérü­lés és más betegségek esetén is, amelyeket a szervezet vér- cu korszintjének emelkedése jellemez. A SZUNYÓKÁLÁS JÓ A SZÍVNEK A forró nyári napokon sokan szívesebben lefeküdnének ebéd után kicsit szunyókálni, mint siet­ni vissza a munkába. Jó okkal - állítják athéni orvosok -, mert ez a magatartás sok esetben megelőzheti a koszorúér-beteg­séget. A mediterrán országok­ban kicsiny a koszorúér-betesé- gek gyakorisága. Ez kétségtele­nül összefügg a kevés telített zsirt tartalmazó étrenddel, de a görög orvosok véleménye sze­rint a hagyományos délutáni szieszta is csökkenti a szívro­ham kockázatát. 97 szívbeteg és 90 ellenőrzött személy adatait elemezve úgy találták, hogy a napi félórás szieszta 30 száza­lékkal csökkentheti a koszorúér­betegség gyakoriságát. A kuta­tók óvnak megállapításaik túlér­tékelésétől, mert a koszorúér­betegségnek más fontos kocká­zati tényezői is vannak. Eddig senki sem tanulmányozta rész­letesen a szieszta és a halandó­ság hosszú távú összefüggéseit, de bizonyos kutatók tudni vélily, hogy az alvás bizonyos vonatko­zásai kapcsolatban vannak a ke­ringési rendszer normális vagy rendellenes működésével. Ezek megmagyarázhatják a szieszta jótékony hatását - ha az első megfigyeléseket más kutatók is igazolják. SUGÁRZÓ DÓM Olaszországból származó jelentések szerint a Rómától 13 kilométernyire északra fek­vő Orvieto városának dómja 15-ször erősebb radioaktiv su­gárzást bocsát ki, mint a nor­mális építési környezet, példá­ul a lakások. A XIII.—XIV. szá­zadban emelt román-gótikus dómot olyan márványból épí­tették, amely a benne levő ra­dioaktív anyagok természetes bomlása révén lényegesen erősebb sugárzást bocsát ki, mint más építőanyagok. A ku­tatók véleménye szerint a dóm látogatóinak egészségét nem fenyegeti veszély. UTAZÓ FÖLDRÉSZEK Európa és Észak-Amerika évente 2,1 centiméterrel távolo­dik egymástól, Eurázsia és Ausztrália viszont 4 centiméter­rel közeledik egymáshoz - ez a megállapítás amerikai és euró­pai geofizikusok tízévi kutatásai­nak eredménye. Mesterséges holdakkal és lézersugarakkal igazolták Alfred Wegenernek a század elején kidolgozott kon­tinensvándorlási elméletét. We­gener szerint a körülbelül 100 kilométer vastag földkéreg kere­ken 20 lemezből áll, amelyek úsznak a félig folyós alapzaton, és egymástól eltérően mozog­nak. Ez vezet ahhoz, hogy Ausztrália és Dél-Amerika éven­te 8 centiméterrel közeledik egy­máshoz, az Európa és Dél-Ame­rika közötti távolság viszont évente két centiméterrel növek­szik. Pajzsm irigy tesztelés a sarkon

Next

/
Oldalképek
Tartalom