Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-17 / 28. szám
1 6.’sxd 5 *> 11.17. A légi kalózkodás elleni harc ma mindenütt időszerű. Milyen biztonsági intézkedéseket tesznek világszerte a bűnözés e formája ellen? Mi a Szovjetunió álláspontja e kérdésben? A KOMSZOMOLSZKAJA PRAVDA tudósítójának kérdéseire Jurij MALEJEV, a szovjet polgári repülési tudományos kutatóintézet osztályának vezetője válaszol.-A légi kalózkodás elleni harc kérdéseivel már több ízben foglalkozott a Biztonsági Tanács és az ENSZ Közgyűlése, és jelentős figyelmet fordít e problémára a nemzetközi polqári repülési szervezet, az IKAO A légi kalózok elleni egyik legrégibb törvényt 1922-ben Németországban fogadták el. A törvény büntető intézkedéseket szab meg azokkal a személyekkel szemben, akik ,, emberek életét veszélyeztetik... valamely repülószerkezet szándékos rongálásával“. Amíg az ilyen bűncselekményeket valamely állam határain belül követték el, nem volt objektív ok a probléma nemzetközi méretű rendezésére. Ezzel magyarázható, hogy az első, 1930-ban, Peruban történt repülőgép-eltérítés sem vont maga után semmilyen következményt a nemzetközi jog területén. Még az ezt követő három évtizedben is ritka esemény volt a repülőgép-eltérítés. Például 1931- től 1946-ig, 1951-1952-ben, illetve 1954-től 1957-ig egyetlen repülőgép konvenciót, amely a levegőben végrehajtott diverziós cselekmények (robbantás, a navigációs berendezések megrongálása) ellen irányult. működés magas szintjét tükrözik a légi kalózkodás elleni harcban. így a hágai egyezmény, valamint tását, avagy a gépet ellenőrzése alá helyezi, bűntényt követ el. Ugyancsak bűnténynek minősül az a kísér- * let, ha valaki a fent említett tevékenységeket megkísérli vagy részt vesz azokban. Mindkét egyezmény kimondja; ,,a szerződő államok kötelezik magukat, hogy az ilyen bűntények esetében szigorú felelósségrevonást alkalmazzanak“.- Hogyan lehet, hogy a gépeltérítések ennek ellenére tovább folytatódnak? (bár e törvény ellenére annak idején Svájc több orosz forradalmárt adott ki a cári Oroszországnak). 1970-ben Törökország igen enyhe ítéleteket hozott Brazinskasékkal szemben, akik megölték az AEROFLOT légi kísérőjét, Nágya Kurcsenkót, majd ugyanezeknek a bűnözőknek az Egyesült Államok politikai menedékjogot adott.- Megváltozott-e a helyzet napjainkban?- Tanulságos a török bíróság 1983. július 8-i ítélete. Az AEROFLOT gépét Szinopba térítő két légia bírósági eljárás költségeinek és az AEROFLOT-nak okozott kár megtérítésére. Ugyancsak szigorú ítélet született ama légi kalóz ellen, aki egyik gépünket 1985 decemberében tozott a légi kalózkodás megítélése, és az ítéletek szigorúbbak lettek. — Véleménye szerint miért történt ez így?- Míg a 70-es évek közepén a gépeltérítést, száma némileg csökkent, a 80-as évek elején ismét jelentősen emelkedett. A polgári repülésben az 1982-ben elkövetett 45 bűncselekmény közül 17-et az Egyesült Államokban hajtottak végre, ezen kívül a következő évek néhány terrorista akciója igen tragikus volt. így 1985. június 19-én kalózra, 9 illetve 8 évi szabadság- Meg kell hagyni, hogy e dokumentu- vesztést szabtak ki, kötelezték őket mok számos olyan részt tartalmaznak, amelyek az államközi együtta montreáli okmány első cikkelye Kínába térítette. Itt a bűnözőt 8 évi kimondja, hogy az a személy, aki börtönre ítélték. Úgy vélem, az utób- a repülőgép fedélzetén torvényelle- bi időben az egész világon megvál- nesen hatalmába keríti annak irányieltérítést sem jegyeztek föl. A 60-as évek végén azonban valóságos „eröszakrobbanás“ történt a nemzetközi légiszállításban.- Létezett-e már ebben az időben az államok között valamiféle megállapodás a légi kalózkodásról?-Igen, az 1963-as Tokiói konvenció, ez azonban meglehetősen enyhe volt. így például a „repülőgép törvénytelen elfoglalását“ nem nevezték bűnténynek, és még csak meg sem kísérelték, hogy az államoknak feladatul szabják: hozzanak szigorú büntető intézkedéseket a légikalózok ellen. Amíg a probléma ki nem éleződött, néhány ország a légibanditiz- must nem közönséges, hanem politikai bűnténynek tekintette. Tanulságos e szemfrontból, hogy az Egyesült Államok csak 1969-ben ratifikálta a Tokiói konvenciót, amikor már igen sok repülőgépét eltérítették. Ebben az időben már minden állam előtt világossá vált, hogy a tokiói dokumentum, mivel a repülőgép birtokbavételét és eltérítését nem nyilvánította bűnténynek, nem lehet hatékony eszköze a légi kalózok elleni harcnak. Ugyanakkor 1969-ben hetven, az ezt követő tíz évben pedig az IKAO adatai szerint 562 törvénytelen gépeltérítés, 469 gépeltérítési kísérlet és 179 diverziós cselekmény történt, melynek következtében 1262-en meghalták és 1060-an megsebesültek.-Hogyan reagált a nemzetközi közvélemény az erőszak ilyen ugrásszerű növekedésére?-1970-ben elfogadták a repülőgép-eltérítésekről szóló Hágai konvenciót, majd 1971-ben a Montreali- A „szigorú büntetés“ meghatározás nem eléggé konkrét. Az egyezmény szövege így hangzik; ,,A szerződésben részt vevő állam, amelynek területén a feltételezett bűnöző tartózkodik, amennyiben nem adja ki a bűnözőt, ügyét köteles saját illetékes szerveinek átadni, hogy azok büntetőjogi felelósségrevonást alkalmazzanak, s e tekintetben kivételt nem tehet, továbbá az sem veendő tekintetbe, hogy területén hajtották-e végre a bűntényt vagy sem. E szervek úgy döntenek, mint bármely más. súlyos, közönséges bűntény esetében, az adott állam törvényeinek megfelelően. “-Miben látja a megfogalmazás homályosságát?- Először is nincs szó a bűnöző kiadásáról az érintett államnak, aki kétségkívül a legerősebb fékentartó erőt jelentené. A világ országai abszolút többségben ténylegesen szigorú megtorlást helyeznek kilátásba az ilyen jellegű bűncselekmények esetében: 10, 15, 20, 30 éves vagy életfogytiglani elzárást, kényszer- munkát, vagy halálbüntetést szabnak ki. Egész mostanáig azonban a nyugati országokban a szocialista országok gépeit eltérítő bűnözőkkel szemben elnéző magatartást tanúsítottak. így 1948-ban például Törökországba térítettek el egy bolgár gépet. Törökország lehetővé tette a bűnözőnek, aki az egyik pilótát megölte, hogy egy másik országban rejtőzzék el, még mielőtt a bíróság kiadatási kérelmét megtárgyalta volna. 1951-ben Svájc egy 1832-es törvény alapján politikai menedékjogot adott egy bizonyos Kavicsnak, aki Jugoszláviából térített el gépet Frankfurt am Mainban a bűnözők felrobbantottak egy repülőgépet. Négy ember meghalt, 30 m ^sebe- sült. Az egész világot megrázta az indiai légitársaság Boeing /47-es gépének pusztulása, mely 1985. június 23-án Montrealból Londonon keresztül Delhibe tartott. A terroristák akciójának 329 utas és 22 főnyi személyzet vált áldozatává.-Mi a Szovjetunió véleménye a légi kalózok elleni harcról?-A Szovjetunió következetesen síkraszáll e veszélyes bűnözési forma elleni leghatékonyabb intézkedésekért. Mindig úgy véltük, és ma is úgy tartjuk, hogy a harc leghatékonyabb eszköze az lenne, ha nemzetközi egyezményt kötnénk arról, hogy a bűnözőt kiadják az érdekelt államnak. Ezzel egyídóben készek vagyunk pozitívan részt venni bármely más intézkedés kidolgozásában, amely megfelel az általános elfogadott nemzetközi jogi normáknak. Ezt ki is nyilvánítottuk a 156 tagországot számláló nemzetközi polgári repülési szervezet 1986 októberében tartott közgyűlésének a XXVI. ülésszakán. Az ENSZ e szervezetében a Szovjetunió aktív részvételével fogadták el többek között azt az egyezményt, melynek célja a repülőterek fokozott védelme. Egységes szigorú szabályok és eljárások alkalmazásáról van szó, melyek érintik az utasok és csomagjaik ellenőrzését. Egyszóval őszintén és hatékonyan élkarunk együttműködni minden állammal a légi kalózkodás megfékezése terén, függetlenül attól, hogy mi a légi kéüózok indítéka. A szépírás művészetét, vagyis a kalligráfiát Kínában ma is nagy becsben tartják, sót: önálló művészeti ágnak tekintik. Felvételünk egy sanghaji műhelyben készült. (Telefoto: CSTK) A nemzetiségek jobb életéért Kínában 55 nemzetiség él. Számuk eléri a 67 milliót, azaz a több mint 1 milliárdos összlakosság 6,7 százalékát. A hujok - a kínai mohamedánok - és a mandzsuk kivételével valamennyien a saját nyelvüket beszélik. Történelmi okok miatt a kisebbségi területek gazdasági és kulturális téren elmaradottabbak, mint az ország más vidékei, annak ellenére, hogy a nemzetiségek 1949, az ország felszabadulása óta politikai egyenlőséget élveznek a lakosság többségét alkotó hanok- kal, a kínaiakkal. Az állam, a központi kormányzat komoly erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a nemzeti kisebbségeknek a teljes gazdasági és kulturális felzárkózáshoz. A körzeti autonómiáról 1984-ben kiadott törvény előrelépést jelent a nemzeti kisebbségek egyenlőségének és önállóságának biztosítása terén. A törvény és vele az Alkotmány az a szilárd alap, amire támaszkodva a nemzetiségek autonóm kormányai kidolgozhatják saját szabályozóikat körülményeik legteljesebb figyelembe vételével. Jelenleg Kínában 5 nemzetiségi autonóm terület, 31 autonóm elöljáróság és 86 autonóm megye található. A nemzetiségi autonóm területek a tartományokkal azonos szintet képviselnek. A kormány 1979 óta ösztönzi a háztáji gazdálkodást, emellett erőteljesen támogatja a nemzetiségiek lakta vidékek fejlesztését. E két program megvalósulásával a nemzetiségi körzetekben növekszik az élelmiszertermelés, a növénytermesztés, gyarapszik az állatállomány, növekszik a lakosság jövedelme. Északnyugaton, a Hszincsiang Ujgur Nemzetiségi Autonóm Területen különösen jó minőségű legelők találhatók, s a juhtenyésztésnek régi hagyományait őrzik. Jelentős a marha- és a lótartás is. Az állatállomány számottevő növekedése elősegítette a gyapjú, a tej-, a bőr- és a húsfeldolgozó ipar fellendülését. Ráadásul tavaly ezen a vidéken rekord gabonatermést takarítottak be, több mint 5 millió tonnát. Csaknem 18 százalékkal nőtt a gyapottermelés is. A lakosság egy főre jutó jövedelme 16,1 százalékkal lett magasabb. Ugyancsak Északnyugat-Kínában, a Ninghszia Huj Nemzetiségi Autonóm Területen tavaly annyi gabonát takarítottak be, amennyiből fedezni tudták a helyi lakosság szükségleteit. A kisebbségi területek általában gazdagok természeti kincsekben. Ezért sorra alakulnak ezeken a vidékeken a bányák és bányatermékeket feldolgozó üzemek. A nemzetiségi területek gazdaságában az ipari termékek értéke eléri az össztermék 51 százalékát. Csak 1984- ben az autonóm vidékek ipari és mezőgazdasági össztermelése elérte a 24 milliárd dollárt, ami csaknam 10 százalékos növekedést jelent a megelőző esztendőhöz képest. Bár meg kell mondani: ez még mindig jóval kevesebb, mint a 14,2 százalékos átlag. Igen figyelemre méltó a Tibet Autonóm Terület gyors fejlődése. Itt egészen 1959-ig fennállt a jobbágyság intézménye. Most pedig már szélerömú, több kisebb vízerőmű, középiskola, buddhista intézet működik a körzetben. Két év alatt 550 új létesítményt avattak a területen, s az autonóm kormányzat 1980 óta az idegenforgalom fejlesztése érdekében mintegy 10,5 millió dollárnyi összeget költött régi templomok és kolostorok felújítására. A nyitás politikájának érvényesülése óta számos nemzetiségi körzet turistaközponttá vált. A tibeti Lhasszában tavaly már több turista fordult meg, mint eddig bármikor. Hszincsiang fővárosában, Urumcsiban 13 ezren jártak. Szorgalmazzák a Belső-Mongol Autonóm Terület idegenforgalmi látványosságainak bemutatását is. A pénzügyminisztérium tájékoztatója szerint 1979 és 1983 között az állam 8800 milió dollárnak megfelelő összeget juttatott a nemzetiségi körzetnek, nem számítva a különsegélyeket. A központi kormányzat 1978-tól csökkentette, illetve egyes területeken eltörölte a mezőgazdasági termékek megadóztatását a nemzetiségi laKosság körében. Az autonóm területek megtarthatják a teljes jövedelmüket, veszteségeiket pedig a központi kormányzat pótolja. Az anyagi támogatás mellett a kormány rugalmasabb politikát vezetett be azzal a céllal, hogy növelje a nemzeti kisebbségek önállóságát és kezdeményezőkészségét. Tudósok, műszaki szakértők, orvosok, pedagógusok vállalnak munkát nagy számban a nemzetiségi területeken. Folyamatos erőfeszítések történnek az oktatás fejlesztésére. Az autonóm területeken jelenleg 78 felsőoktatási intézmény működik, s mintegy 70 ezer fiatal tanul ezeken a főiskolákon. A nemzetiségi származású egyetemi tanárok száma meghaladja a tízezret. A Kínai Népköztársaság megalakulása - 1949 - óta kiképzett több mint egymillió nemzetiségi káder 10 százaléka diplomás. A gazdasági fejlődés alaposan megváltoztatja az életmódot is. A nemzetiségi otthonokban megjelentek a tévékészülékek, a ventillátorok, a hűtőszekrények, a mosógépek és a magnetofonok. Vannak falusiak, akik már teherautókat, traktorokat vásárolhatnak magasabb jövedelmükből. (BÜDAPRESS - Új Kína) 4 t KÍNA
