Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-18 / 50. szám
VASÁRNAP 1987. december 20. A NAP kel - Kelet-Szlovákia: 07.23, nyugszik 15.46 Kö- zép-Szlovákia: 07.30. nyugszik 15.53 Nyugat- Szlovákia: 07.36, nyugszik 15.59 órakor A HOLD kel - Kelet-Szlovákia: 07.32, nyugszik 14.53 Közép-Szlovákia: 07.39, nyugszik 15.00 Nyugat- Szlovákia: 07.45, nyugszik 15.06 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TEOFIL - DAGMARA nevű kedves olvasóinkat • 1957-ben halt meg FE- RENCZY Noémi festőművész, a modern magyar gobelinművészet megteremtője (szül. 1890). AZ ÚJ SZÓ JÖVÖ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL BÉKEP0LITIKA ’87 Malinak István írása KARÁCSONYI NÉPSZOKÁSOK, HAGYOMÁNYOK Méry Margit írása HATÁRIDŐBEN - JÓ MINŐSÉGBEN Szénási György cikke EGÉSZSÉGES . ELÉGEDETLENSÉG Bátori János riportja HA ÖSSZEJÖN A NÉPES CSALÁD Hacsi Attila riportja ÉRZŐ, ÉRTŐ EMBERI HANG Péterfi Szonya riportja BEMONDÓK - KARÁCSONYKOR Szabó G. László riportja A gazdasági és szociális fejlesztés meggyorsításával kapcsolatos feladatok teljesítésének egyik feltétele az ifjú nemzedék 21. századi életre való felkészítése. Ezért nagy súlyt helyezünk arra, hogy a fiatalokat bevonjuk a tudományos-műszaki fejlesztés kérdéseinek megoldásába. Sorra alakulnak meg az ifjú technikusok klubjai, amelyek a szakkáderek progresszív ágazatok számára való képzésével foglalkoznak. A felvételen Anna Ötrobachová, a Stará Boleslav-i klub dolgozója látható, akinek vezetésével a fiatalok a PMD 85 típusú számítógépet kezelik (Stanislav Peska felvétele - ŐTK) A trnavai Vasúti Javítóüzem és Gépgyár pótalkatrészek javításával foglalkozó 3-as számú részlegének dolgozói 1 34Q 000 korona értékű fémet takarítottak meg az üzemképtelen vasúti kocsik szétszerelésével és több mint 12 millió koronát az így nyert alkatrészek felújításával. A részleg egyik kiváló kollektívája a Michal Kucman vezette 11 tagú szocialista munkabrigád, mely a vasúti kocsik ütközőit javítja. A felső felvételen Michal Kucman az ütközőket készíti elő javításra. Az alsó felvételen Marián Hastik és Mikuláé Turcan (jobboldalt) az ütközőrugókat javítja (Peter Simonőík felvételei - CSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ösztönzően hat ránk, hogy a világ egyre nagyobb mértékben tudatosítja a meglevő veszély lényegét, amely az emberiség túlélésének á kérdését vetette fel. Az ember szent joga az élethez most új globális tartalommal telítődött meg. És ezt elsősorban a politikusoknak és a vezető államférfiaknak kell szem előtt tartaniuk, azoknak, akik népük akaratából kaptak hatalmat. A nemzet azonban nem absztrakt fogalom. Emberek alkotják és minden embernek joga van élni és boldogságra törekedni. A Washingtonban aláírt megállapodás fontos határkő a nemzetközi életben. Jelentőségét és következményeit tekintve messze túllépi a megállapodások tárgyának a kereteit. Az út ehhez a határkőhöz nehéz volt, hosszú és feszült viták kísérték, de sikerült áthidalnunk a felgyülemlett érzelmeket és meggyökeresedett sztereotipiákat. Amit elértünk, az csak a kezdet. Ez csak a start a nukleáris leszereléshez, bár, mint ismeretes, még a leghosszabb út is mindig az első lépéssel kezdődik. A starthelyről való elmozdulás további szorgalmas munkát és becsületes erőfeszítéseket követel, a ma még vitathatatlannak tűnő biztonsági elképzelésekről és a lázas fegyverkezést ösztönző tényezőkről való lemondást igényli. Reagan elnökkel 1985 novemberében Genf- ben kijelentettük, hogy az atomháborúnak nem lehet győztese, és egy ilyen háborút sosem szabad kirobbantani. Kinyilatkoztattuk azt is, hogy sem a Szovjetunió, sem az USA nem törekszik nukleáris erőfölényre. Ez lehetővé tette, hogy közös keresésünk következő fokára lépjünk. Genf után következett Reykjavik. Ott áttörés következett be a nukleáris leszerelés folyamatának értelmezésében. Ez tette lehetővé a mostani megállapodást és a nukleáris konfrontáció más kérdéseinek tartalmas megvitatását. Tiszteletet érzünk amerikai partnereink iránt. Velük együtt olyan tapasztalatokat halmoztunk fel, amelyek elősegítik az egyenlő és átfogó biztonság még bonyolultabb kérdései megoldásának keresését. A legfontosabb az, hogy a lehető leghamarabb realitássá váljanak a hadászati támadófegyverek radikális csökkentéséről - a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó szerződés megtartása mellett - továbbá a vegyi fegyverek felszámolásáról és a hagyományos fegyverek csökkentéséről szóló megállapodások. (Részlet Mihail Gorbacsovnak a közepes hatótávolságú és a harcászati-hadműveleti rakéták felszámolásáról szóló szovjet-amerikai megállapodás aláírása után tett nyilatkozatából.) T öbb mint egy évtizedet töltött már a bírói pulpituson dr. Éva Sakálová, a bratislavai III. városkerületi bíróság tanácselnöke. Több mint egy évtizede foglalkozik válóperes bíróként az eléje kerülő házasságok zavaraival, a válságba került családok gyermekei érdekeinek védelmével. Bírói hivatása mellett tagja a III. városkerületi nemzeti bizottság család- és gyermekvédelmi bizottságának, ismereteivel segíti a bíróság körzetében működő házassági tanácsadó tevékenységét. Munkájának eredményességét - egyebek közt - több elismerő oklevél és kitüntetés bizonyítja. Például „Az 1986. évi szocialista verseny győztese“, melyet a CSSZSZK kormánya adományozott neki, hogy csak a legutóbbit említsük. Arra a kérdésre, hogy mit tart a bíró legfőbb erényének a tárgyalóteremben, tömör, ám bírói hitvallásáról, hivatástudatáról nagyon sok mindent eláruló választ ad: A türelmet, az ember méltósága iránti tiszteletet. “ Hivatásos jogászként nem fertőzte meg az a „szakmai ártalom", hogy az emberek közti viszonyokat, a házastársak kapcsolatait elsősorban a jogszabályok tükrében lássa és láttassa, hogy a tárgyalóteremben csupán azt vizsgálja, megvannak-e a házasság felbontásának törvényes feltételei.-A válás nem jogi, hanem társadalmi probléma - magyarázza. - Ezért próbálkozunk szinte kivétel nélkül minden esetben a békítéssel. A kivétel az, amikor nincs értelme a békit- getésnek, amikor a házastársak közti konfliktus már a gyermekeiket veszélyezteti. Egyébként látszólag nem sok az, amit a há- • zasságok, a partneri kapcsolatok orvoslása érdekében megtehetünk. A konfliktusba került házastársak érzelmeire igyekszek hatni, ráébreszteni őket gyermekeik érdekeire, de arra is, hogy a válással nem hogy megszűnnének, hanem - mint azt számos tapasztalat bizonyítja - inkább csak kezdetét veszik a problémák, a lakásért, vagyonért, gyermekért, tartásdíjért folyó végnélküli pereskedések. Ha úgy látom, hogy legalább egyikük ingadozik válási szándékában, felfüggesztem a pert két-három hónapra, elküldöm őket a házassági tanácsadóba, hogy az ott dolgozó szakemberek segítségével próbálják helyreállítani életüket. Talán nem kell ecsetelnem, milyen megelégedéssel, örömmel tölt el, ha a házastársak már nem térnek vissza a tárgyalóterembe.- Elkeserítő azonban látni, hogy olyan emberek is válnak, akik egész életüket egymás mellett élték le és akkor válnak, amikor főként egymás segítségére számíthatnának csupán Nem megy ritkaságszámba persze az sem, hogy 1-2 éves házasságok konfliktusaival foglalkozunk. Hogy felelőtlenek lennének a mai fiatalok? Nem nagyobb mértékben, mint a szüleik! Ez a megállapítás, így, nyilván kissé meghökkentő. Ám a bírónő évtizedes tapasztalatai alapján azt vallja, a házasélet is csak tanult magatartás. A fiatal házas úgy viselkedik partnerével szemben, ahogy azt otthon, a szüleitől leste el. Ezért oly gyakori, hogy a feldúlt házasságban élő szülök gyermekeinek házassága is válságba kerül rövid időn belül. Dr. Éva Sakálová nem csak „hivatalból“ foglalkozik a családi élettel. Maga is gyakorló feleség, két gyermek édesanyja. A férje külkereskedő, szolgálati útjai miatt gyakran marad távol családjától. S ha már szóba került a „rossz példa", talán érthető a kíváncsiságom, mit „visz" haza a bírónő a tárgyalóteremből. ’ - A rosszat semmiképpen sem - neveti el magát. - A tárgyalótermi tapasztalataim inkább óvatosságra, és a házasélet egyik legnagyobb értékére, a partner iránti türelemre, elnézésre nevelnek. Egyébként a férjem nem sok alkalmat ad az elnézés és a türelem erényeinek gyakorlására. Sokat segit otthon, alaposan kiveszi részét a gyermekek neveléséből, de még abban sem oszthatom sok asszonytársam panaszát, hogy a férjem ne hallgatná, pontosabban hallaná meg azt, amit otthon a munkámról mesélek. Megoszthatom vele a hivatásomból eredő gondjaimat-bajaimat. S a türelem mellett talán ez a boldog házasság megtartásának legfontosabb titka. Igaz, hétköznapokon rendszerint kevés időnk jut egymásra. Mindkettőnk hivatása roppant időigényes, meg aztán gondoskodni kell gyermekeinknek a következő iskolanapra való felkészítéséről is, de a hétvége kizárólag a családé. Ily módon nevelve gyermekeinket, talán joggal reménykedhetünk abban, hogy felnőttként is boldog házasságban élnek majd. Ennek érdekében viszont sokat tehetne az iskola is, ha a diákokat egymás iránti tiszteletre, az ember iránti tiszteletre nevelné. Türelem, az ember iránti lisztelet a tárgyalóteremben, s a családban egyaránt - talán ez lenne az eredményes pálya, a boldog családi élet titka? Érdemes megpróbálni - gyermekeink boldogsága érdekében. FEKETE MARIAN Türelemmel... ÚJ S3 2 1987. XII.
