Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-18 / 50. szám

—■ ..........1 • ... " 11..... ....11............ ' I— SZLOV ÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA ............................................................ Ml III ................... VA SÁRNAPI KIADÁS 1987. december 18. XX. évfolyam 50. szám Ára 1 korona H árom kiságy és egy inkubátor az Ostravai Kerületi Egészség- ügyi Intézet intenzív osztályán. A fekhelyeken négy apró emberke. Testvérek. Négyes ikrek.- Október 28-án, a terhesség 32. hetében, nyolc héttel a várt időpont előtt kéredzkedtek a világra a Zmuda-házaspár gyermekei. A szülészkollégák hármas ikrekre számítottak, ezért átszóltak nekünk, hogy készüljünk fel a feltehetően kis súlyú apróságok fogadására. S nem három újszülöttet kaptunk, hanem négyet - emlé­kezett az örömteli eseményre dr. Hana Podesvová, az intenzív osztály orvosa, s már vitt is a szomszéd terembe, az ikrek átmeneti otthonába. Az ajtón az intenzív osztály személyzetének jókívánságai - versben, dr. Podesvová tollából.- Bemutatom a kicsiket, születési sorrendben - szólt az orvosnő. Elsőnek Jan született 1750 grammal, ő volt a meglepetés, a ráadás. Veronika 1350 grammal, Kamila 990 grammal és végül Petra 1550 grammal jöttek a világra. A kicsik, mondanom sem kell, éretlenek voltak, s inkubátorba kerültek. A kisfiúnál légzési rendellenesség lépett fel, Petra vérével volt baj, s tüdőgyulladást kapott. Nagyon féltettük zsenge kis életüket, orvosilag, emberileg mindent megtettünk értük. A kicsik mintha meg akarták volna hálálni a gondoskodást, kezdték jól érezni magukat a világon. Másnap, igaz, szonda segítsé­gével, de már anyatejjel tápláltuk őket, s nem telt bele sok idő, üvegből kezdtek enni• Csak a legkisebbnél, Kamilánál maradtunk a szondánál. Kímélni kell még őt. A többiek szívesen esznek, naponta hétszer 50-70 gramm anyatejet kapnak. Gyarapodnak is szépen - mondja, miközben az apróságok kórlapjáról a legfrissebb adatokat olvassa le: Jan már 2070 grammos. Veronika és Petra 1840 grammo­sak, s Kamila 1460 grammot nyom. Állunk a kórteremben, hallgatjuk a picik szabályos szuszogását. Arcuk itt-ott önkéntelen mosolyba rándul, kis kezükkel a levegőbe kapnak. Lépések neszére fordultunk csak meg, s találkoztunk a négy­szeres anyukával, a 20 éves Janka Zmudovával.- Csak állok felettük, s nem hiszek annak, amit látok. Legszíveseb­ben magamhoz ölelném őket, persze ez még várat magára, hisz alig merek hozzájuk érni. De kezdek belejönni, ugye? - szól bizakodóan az orvosnőhöz. Dr. Podesvová megnyugtatja az ijedt kismamát, elmondja, hogy az anyukát a műtét után felépülve ugyan hazaenged­ték, de jelenleg orvosi, nővéri felügyelet mellett tanulja, gyakorolja anyai hivatását.- Már én etetem őket - mondja boldog mosollyal, - igaz csak akkor, ha a gyerekek nyugodtan várakoznak sorukra. Ha nem, akkor a nővérek etetnek. Csak Kamiikéhoz nem nyúlok még, hisz olyan aprócska... A nővérek segítenek a fürdetésnél, a tisztába tevésnél is. El sem tudom képzelni, mi lesz majd otthon. Igaz, Petr (21 éves apa) már nagyon vár bennünket. - Hova? - kérdeztem, s Janka arca elárulta örömét. - Eddig a szülőkkel együtt Karvinában laktunk. Amikor a szülés után hazaengedtek, azonnal fogadtak minket a helyi nemzeti bizottságon, s megígérték, gondoskodnak lakásról. Egy 6 szobás családi házat kapunk, melyet most készítenek nekünk elő. Persze még be kell rendezni, de anyagi segítséget kaptunk mindket­tőnk vállalatától, - elárusítóként dolgoztam, férjem pedig ács -, a gyerekeknek a nemzeti bizottság betétkönyvet ajándékozott. Tudom azt is, hogy odahaza majd két műszakban egészségügyi nővér segít nekem, később pedig gondozónő jár hozzánk. A pelen­kák, a kiságyak beszerzésének, és nem is tudom pontosan még minek a gondját is leveszik váltunkról. Mondanom sem kell, ez mekkora segítség lesz. Be kell vallanom, hogy még nem tértünk magunkhoz sem mi, sem a szüléink. Három kislányt vártunk, nem tudtuk elképzelni milyen lesz, ha megszületnek. Abban reményked­tem, hogy az egyik kisfiú lesz, ezért aztán nagyon örültem a fiamnak. S hogy mit szólt az apuka? - A hír hallatára kissé sokkos állapotba került, nem akarta elhinni, hogy négyszeres apa lett - nevetett az orvosnő. - De így voltak ezzel a család többi tagjai is- fűzte hozzá az anyuka, majd komolyabbra fordítva a szót, folytatta: - Tudom, nagyon nehéz dolgunk lesz, hiszen nem könnyű felnevelni egy gyereket sem, hát még négyet! De nagyon boldogok vagyunk velükI A kicsik mozgolódni, nyújtózkodni kezdtek, apró nyögdécseléssel adták tudtunkra, hogy éhesek. A „vezényszóra“ az anyuka, a nővé­rek sürgölődni kezdtek, s miután tisztába tették a négy apróságot, előkerültek az üvegek. A csecsemők élvezettel fogyasztották az erőt adó anyatejet, aztán nemsokára már ismét békésen szuszogtak.-A gyerekek egészségi állapota jó. Ha a család lakáskérdése rendeződik, a négyes ikrek első karácsonyukat már családi körben tölthetik. Mindannyiunk nagy örömére. r PETERFISZONYA (Pavel Danel felvételei) msm ítwí™

Next

/
Oldalképek
Tartalom