Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-11 / 49. szám
A két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalomban megkülönböztetett hely jutott a szovjet-orosz irodalmi alkotásoknak. Az orosz irodalom iránti érdeklődésnek, műfordításoknak már korábban tiszteletre méltó hagyománya volt a magyar irodalomban. A társadalmi fejlődés, a forradalmi átalakulás, majd a Magyar Tanácsköztársaság és a Szlovák Tanácsköztársaság időszaka tovább erősítette ezt a kapcsolatot. A szocialista eszmék terebélyesedő vonzáskörével magyarázható, hogy a Csehszlovákiában jelentős számban megjelenő magyar nyelvű sajtótermékek közül a szovjet irodalom népszerűsítésére elsősorban a CSKP sajtóorgánuma, a Kassai Munkás (később: Munkás) szentelt megkülönböztetett figyelmet. A Munkás mellett azonban más lapok, folyóiratok, így a baloldali Nőmunkás, Az Út, majd a Magyar Nap, illetve egyes polgári sajtótermékek is foglalkoztak ezekkel az alkotásokkal. A Szovjetunió népszerűsítését vállalta a Szovjetföld cimű folyóirat is, melynek első száma 1935 októberében jelent meg. Kétségtelenül ösztönözte ezt a tevékenységet az is, hogy a csehszlovákiai baloldali magyar írók - mindenekelőtt Fábry Zoltán - élénk kapcsolatot tartottak a moszkvai magyar emigráns írókkal. Irodalmi folyóiratuk, a Sarló és Kalapács Csehszlovákiába is eljutott. A magyar nyelven megjelenő folyóiratok közül tiszteletre méltó szerepet töltött be a romániai Korunk is. A folyóirat állandó munkatársa, csehszlovákiai szerkesztője (és huzamosabb ideig terjesztője) volt Fábry Zoltán. A szovjet irodalommal foglalkozó írásainak jelentős része éppen ebben a folyóiratban láttak napvilágot. A folyóirat (150-200 példányban) hazánkba is eljutott. Az időszaki sajtótermékek mellett a munkás- és parasztnaptárak, valamint a Kassai Munkás Kiadóhivatala által kezdeményezett, rövid életű kísérletnek számító Munkáskönyvtár is vállalta a szovjet-orosz irodalom népszerűsítését. A polgári kiadók közül említést érdemel Prager Jenő tevékenysége, aki magyar emigránsként előbb Bécsben, majd 1934- töl Bratislavában élt, s kiadói ténykedésében vállalkozott a haladó szellemű irodalmi alkotások kiadására is. Ez a kiadó jelentette meg többek között Solohov, Ehrenburg és mások néhány művét. A Kassai Munkás szerkesztőségében elsősorban Mácza János érdeme volt, hogy kezdettől fogva megkülönböztetett figyelmet szenteltek az új szovjet-orosz irodalmi alkotásoknak. Figyelmet érdemelnek azok az írásai is, melyeket a szovjet irodalom és művészet népszerűsítésének szentelt (Az orosz irodalom lényege; Az orosz kultúra fejlesztése; Szovjet kultúra 1920-ban jelent meg). A CSKP megalakulása után a Kassai Munkás könyvkereskedésének a felállítása azt a célt szolgálja, hogy felvegye a küzdelmet az ,.alacsony nívójú, minden komolyabb kultúrától idegen és kispolgári ideológiával megfertőzött“ irodalom ellen. Ebben a küzdelemben a szovjet irodalmi alkotások jelentették számukra a fő támaszt. A könyvkereskedés által összeállított könyvjegyzék (melyet a Kassai Munkás propagált) a kortárs magyar, cseh és szlovák irodalmi alkotások mellett szép számban népszerűsítette a szovjet-orosz irodalom legjobb alkotóit is (Alekszandr Biok, Leonyid Andrejev, Ivan Goncsarov, Makszim Gorkij stb.) A kassai proletkult-szervezet által 1921 nyarán kezdeményezett és nagy népszerűségnek örvendő mesedélutánok programján is ott szerepeltek a szovjet írók. A későbbi években a szovjet irodalom népszerűsítői között találjuk - Fábry Zoltán mellett - Forbáth Imrét, Balogh Edgárt, Morvay Gyulát és másokat. A Magyar Nap 1936-ban közölte Illyés Gyula egyik írását is, írók és olvasók a Szovjetszövetségben címmel. A munkássajtó korlátozott kiadási lehetőségei nyilvánvalóan befolyásolták az irodalomnépszerúsítö tevékenységét is. Ezzel magyarázható, hogy többségében ebeszélések, novellák és versek jelentek meg. A leggyakrabban szereplő írók között említhetjük Andrejev, Avecsenko, Babel, Biok, Csehov, Dorohov, Dosztojevszkij, Ehrenburg, Fagyejev, Gorkij, Majakovszkij, Solohov, Tolsztoj műveit. A szovjet irodalom kiemelkedő alkotói közül különösen Gorkij és Majakovszkij tevékenységére figyelt oda a sajtó. A szovjet-irodalom termékenyítő hatást gyakorolt a kisebbségi irodalom fejlődésére, szocialista elkötelezettségére is. A szovjet irodalom népszerűsítésében kiemelkedő szerepet játszott Fábry Zoltán. Ha azokat a hatásokat kutatjuk, melyeket Fábryra a szovjet-orosz irodalom tett, vitathatatlanul Fábry szociális érzékenysége, marxista meggyőződése jelenti a kulcsszót. A világgal és az idő teljességével lélegzik Fábry akkor is, amikor (német közvetítéssel) eljut hozzá az új, szovjet-orosz irodalom. O fordítja le magyarra Alekszej Tolsztoj Golgota című regényét, (John Reed riportkönyvét), Ehrenburg néhány spanyolországi riportját és még más alkotásokat. E munkák fontos dokumentumaivá válnak az orosz forradalmi prózához fűződő kapcsolatainak. Új valóság - új irodalom címmel 1929- ben, a Korunkban jelent meg az a tanulmány, melyben az új szovjet-orosz irodalmi alkotásokkal foglalkozott. Fábry írásában együttérző bírálattal szemlélte az akkori szovjet irodalmat: a „zseniális Majakovszkijt“, Alekszandr Biok A tizenkettő- jét, Vszevolod Ivanov A 14-69-es páncélvonatát, Iszaak Babel elbeszéléseit, Eh- renburgot, Konsztantyin Fegyin Városok és évek, és Gladkov Cement cimű regényét. „Az új orosz irodalom - írta Fábry - végeredményben csak előkészület, csak úthódítás, levegőtisztítás, kifejezője egy heroikus, világot átfogó új kísérletnek, de ez az új irodalmi cél kísérletezésében és töredékességében etikusabb és iga- zabb, mint az egész nyugati hatalmasan fejlett s ragyogóan kivilágositott kultúrto- rony, mely gőgösen büszkélkedik, de melynek nincs meg az a minimális ereje, hogy kenyeret szeljen, hogy kenyérszó legyen: élet és tömeg legyen. “ Fábry Zoltán úgy lett „egy közös eszme, egy közös szárnyalás“, szociális akarat elkötelezettjévé, hogy a szocialista irodalom eszmei felelősségét tudatosította, és a gorkiji nyomokon haladó szovjet -orosz irodalmat tekintette példaképnek. Elsősorban - éppen a szovjet irodalmi gyakorlat alapján - az irodalom valóságfeltáró szerepét hangsúlyozta. Új orosz regények (1930) című cikkében úgy irt az új orosz irodalomról, mint az életközelség dokumentáló értékéről. Tarasz Rogyionov Csokoládéját a „legdrámaibb orosz re-, génynek“ mondta, Solohov Csendes Donjának első két kötetében pedig a „kozákok első modern emberi ábrázolását“ látta. Olyan regénynek tekintette, amelynek egyes fejezetei „a világirodalom bármelyik büszkeségével felvehetik a versenyt“. Az elsők között fedezte fel Hja Ehrenburgot (1928), megállapítva: , Julio Jurenito már Lenin szerint is a világháború legintelligensebb regénye“. Nem felejtette el azonban megjegyezni azt sem, hogy „kimondottan orosz regényt csupán egyet irt eddig az orosz Ehrenburg: a Mihail Likovot. De ezt a típust meglátni és így láttatni csak az európai orosz volt képes..." Fábry Gorkijban az „orosz forradalom viharmadarát látta, akinek,,sok mindent kellett megélnie, elszenvednie, megismernie, sok ösztönzést, bizonyságot kapnia, míg szavát, sikolyát hallathatta". A fasizmus éveiben úgy emlegette Gorkijt - Zola, Heine és Ossietzky, valamint Ady és Petőfi társaságában - mint,,történelmi sorsfordulón a politikai bátorság“ példáját. A kommunista és avantgarde költő Forbáth Imre 1931-ben írt tanulmányában a ,,művészet igazsághordozó szerepe“ fontosságát emelte ki, ennek megtestesítőjét látta a kortárs orosz irodalomban. Úgy látta: „Ez az a korszak, ahol a művészet véglegesen kilép a romantika kék barlangjából. Nem egzotikus liliom a művészet többé, hanem a valóság talajából kinőtt s vele szervesen összefüggő képlete új valóságoknak“. Forbáth véleménye szerint „a szimultanizmus, a montázs, az ellentétek technikája", valamint a szürrealizmus sajátos módszere termékenyítő- leg hatott az orosz művészetre. A csehszlovákiai magyar kisebbségi fiatalok, értelmiségiek szovjet irodalom iránti érdeklődése természetes volt a két világháború közötti években. Kovács Endre, a jeles magyar történész írta a Korszakváltás című emlékiratában: ,,Turge- nyev, Puskin, Lermontov, Gogol és Goncsarov az előző nemzedéket, apáinkat foglalkoztatták, mi már az újabb írók iránt érdeklődünk. Számomra a revelációt Gorkij jelentette, de nem az Anya, hanem elbeszélései és különösen egy novellája, amely az >•eltűnt emberek«-röt szólt. Egyszerre megvilágosodott bennem, hogy van tehát irodalmi tükröződése annak a nyomorúságos életnek, amelyet mi folytattunk ott, a gyárak tőszomszédságában". A szovjet irodalom termékenyítő hatása kimutatható azoknál a csehszlovákiai magyar íróknál, akik a munkásigazság mellett kötelezték el magukat. A Sarlómozgalom írói, közírói, munkásságában a szovjet irodalom és valóság ösztönzése egyértelműen megtalálható. Balogh Edgár, Jócsik Lajos, Szalatnai Rezső, Győri Dezső, Sándor László és mások publicisztikájában a szovjet valóság az új világ ismeretét jelentette. Morvay Gyula, Sáfáry László, Jarnó József, Sellyéi József, llku Pál, Dömötör Teréz irodalmi alkotásai, illetve a képzőművész Lőrincz Gyula, Csáder László, Tallós Prohászka István tevékenysége a szovjet példa, a szocialista forradalom vívmányai hatására termékenyült meg a társadalmi igazságtalanság ellen lázadó eszmeiséggel. Az a tény, hogy 1937 márciusában a bratislavai „Műhely Kultúr- és Színjátszó Egyesület Gorkij és Brecht drámáját, Az anyát mutatta be, beszédes bizonyítéka volt annak, hogy a szovjet irodalom nemcsak a kommunista - és munkássajtó hasábjain, valamint a haladó értelmiség körében talált termékeny talajra, hanem a polgári lakosság között is. Az új valóság iránti vonzalom kézjegyét mutatták azok a szociofo- tó-felvételek is, melyet, a Sarló-kongresz- szus idején, impozáns kiállításon mutattak be, 1931 szeptemberében és októberében. E z a vázlatos áttekintés bibliográfiai összesítés híján csupán körvonalaiban jelezheti, hogy a kisebbségi irodalom és szellemiség elkötelezett képviselői számára a szovjet irodalom és művészet, valamint az első szocialista ország valósága egyszerre jelentett erőforrást és igazolást. Ügy látták, a kortárs szovjet szocialista művészet képviselői Marx megállapítását tartották szem előtt: „Mi nemcsak megérteni akarjuk a világot, hanem meg is akarjuk változtatni!" A „változni és változtatni“ Fábry által meghirdetett szándéka és elkötelezettsége mögött is óhatatlanul ott érezzük Marx szép jelszavának érvényességét, hitvalló igazát. Akárcsak ma, amikor a forradalmi megújulás szelleme a Szovjetunióban, új, merész távlatokat teremt a szocialista eszmék térhódítása számára, s egyben ösztönzést is ad a valóság feltárására, a történelmi igazság kimondására. Előzmény és következmény így válik irodalmunkban, kultúránkban folytonossá, előrelépést sürgető, megújulást segítő példává. FÓNOD ZOLTÁN ElIG/U0LÄI A szovjet-orosz irodalom hatása a kibontakozó csehszlovákiai magyar irodalomra Egy tudóstársaság megítélése szerint napjaink egyik legégetőbb kérdése az, hogy hogyan változtatja meg az elektronika az emberek életét, munkáját és milyen változásokat hozhat a tudományban és a politikában. Mind gyakrabban beszélünk ugyanis arról, hogy a számítógépek megjelenésével megkezdődött a második ipari forradalom, és a komputer a második nagy ipari kihívás az emberiség történetében. Míg az első, a gőzgép és a robbanómotor forradalma során a gépek az ember fizikai teljesítményét fokozták, a számítógép a gondolkodás határait tágította ki. Az informatika társadalmi méretű elterjedését a hatvanas években túlzott tudományos beállítás akadályozta. Ennek oka az volt, hogy a szakma elsősorban a tudósok munkaeszközének tekintette a számítógépet. A hetvenes években, amikor már korszerű, bár nem túl nagy teljesítményű gépek is voltak hazánkfián, a távközlés fejletlensége jelentett akadályt. Nem jöttek létre terminálrendszerek, számítógép- hálózatok. A továbbiakban ejtsünk néhány szót a számító- gépes szakmákról, az aktív és passzív felhasználókról. Az érettségizett fiatalok - betanítás után - adat- feljátszóként vagy számítógép-kezelőként dolgoznak. A szakérettségivel rendelkezők mint technikusok vagy programozók helyezkedhetnek el. Főiskolai végzettséget igényel például a számítógéptervezés, a rendszerprogramozás. A számitógép aktív felhasználójának azt a személyt tartjuk, aki legalább egy géppel kommunikál közvetlenül. Lehet az műszaki tervező, tudományos dolgozó, kutató, adminisztratív munkaerő, sőt művész, orvos és pedagógus is. A számítógépeket gyártó nyugati cégek általában számítógépes játékot is csatolnak termékeikhez, részben reklámból. Az ügyes programozók utólagosan, önállóan tudnak előállítani különféle szórakoztató, logikai vagy tesztprogramokat, digitális portrékat, naptárakat. Tehát a számítógépet játékeszközként is felhasználhatjuk. Ma már a társadalom minden rétege, a család összes tagja, korra, nemre, műveltségre való tekintet nélkül kapcsolatba kerül a számitógéppel. Az idősebb emberek a nyugdíjfolyósítás, mindennemű biztosítás, kórházi ápoíás során, a közlekedésben, postai szolgáltatások alkalmával kerülnek kapcsolatba valamely automatizációs- vagy számítástechnikai eszközzel. A szülök és a középkorúak részben gyermekeik révén, részben mint irányító, vezető dolgozók és természetesen mint aktív felhasználók. Lassan sem a főiskolai, sem a középiskolai oktatás, de a munkahelyi ügyintézés, a bérezés, a nyilvántartás sem képzelhető el számitógépek nélkül. A gép meggyorsítja a helyjegyfoglalást, lakáscserét, partnerkeresést, folyószámlák intézését, információtovábbítást. Segíti a tervezők, statisztikusok, meteorológusok, banktisztviselők, az utazási irodák alkalmazottainak munkáját. Az alapiskolás tanulók számára játékeszköz a számítógép. A középiskolások az informatikán belül ismerkednek a számítástechnika alapjaival. A főiskolások - nem számítógépes szakokon - a kibernetika, az informatika alapjaival ismerkednek, esetleg megtanulnak programozni egy adott számítógépen. Szakértők szerint a mikroelektronika rohamos térhódításával a közeljövőben két területen lehet számítani: a szórakoztatás terén és a háztartásokban. A házi számítógép a televízió képernyőjével összekapcsolva hamarosan önálló és központi berendezése, „bútordarabja“ lesz az ipari országok háztartásainak. E készülék segítségével a család reggeli közben, a képernyőn olvashatja az előfizetett újságokat, az elektronikus postán érkezett leveleket. A házi komputerek adatbankokhoz kapcsolhatók, így új, ma még beláthatatlan lehetőségek nyílnak az otthoni oktatásban, továbbképzésben. Számítógép segítségével bonyolíthatjuk majd le a bevásárlást is. A képernyőn egy szempillantás alatt megjelenik a szomszédos élelmiszer-áruház választéka, s nekünk más dolgunk nem lesz, mint kiválasztani a szükséges árut. A fizetéssel sem kell bajlódnunk, mert a megvásárolt áru összegét automatikusan vonják majd le számlánkról. Az „új családtag“ munkája azonban a családi élet megbénulásához vezethet, mint azt sok esetben a televíziónál is tapasztaljuk. A számítógépek valóban a jövőt jelentik. Térhódításukat nem lehet megállítani. Igaz nálunk még nem beszélhetünk a személyi számítógépek elterjedéséről, de azért figyeljünk csak oda a számító- gépes tudomány újabb vívmányaira, a számítógépek alkalmazási területeire. A fiatalok könyvtárából ezért se hiányozzanak a számítástechnikai ismeretterjesztő könyvek. IZSÓF CSABA BÉLA Számitógépek az életünkben
