Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-11 / 49. szám
Úgy tűnik, minden jól megy. Úgy tűnik, olyan emberek állnak a falu élén, akik erősen kezükben tartják a gyeplőt. Úgy tűnik, a lélekszám csak az elhalálozással csökken... és sorolhatnám. Ebben a faluban pozitívumként emlithetném azt, amit másutt negatívumként. Másutt épül a falu, de nincs kinek. Itt a fiatalok megtalálják számításukat a faluban. Ma, amikor mindenki közelebb húzódik munkahelyéhez, miként lehet elérni, hogy a csákányháziak (Őakanovce) otthon maradjanak? Akár úgy, hogy mindenki olyformán van a falu dolgaival, igyekezzünk, nehogy (természetesen a legjobb kapcsolat mellett, hisz csak a helységjelző tábla és egy híd választja el egymástól a két falut) a ragyolciak (Radzovce) jobbak legyenek. Ősi település. Ősisége máig megmaradt abban, amiben nem kellene, s pusztul ott, ahol nagyobb erőfeszítés kellene a megtartásra. A megtartást vette a fejébe Kovács Pál, a legutóbbi választásokon a község irányítására megválasztott új elnök, aki egyébként 15 éve tanácstag. Az őslakosság úgy építkezett, mintha egy fejkendőt terítettek volna szét, négyzetalakban. Annak négy sarkára tűzvédelmi szempontból négy kutat ástak. Aztán ástak még melléjük hármat. Tizenkét méter mélyeket. Kerekeseket. Évszázadokig így nyerte a falu a vizet. Így kapja ma is. Kannázzák az emberek főzésre, mosásra, ivásra. Ez az, amiben a szó szoros értelmében nem egészséges őrizni a múltat. Jóllehet, az a 15 család, melyre jut egy-egy kút, gondozza, rendben tartja, felújítja, ha kell. Még cifra, faragott záró burkolást is ácsolt fölé balesetelhárítási szempontból, és hogy ne kerüljön hulladék a vízbe. A megbetegedések, esetleg fertőzések azonban, nem ezzel a fabódés tákolmánnyal védhetők ki, előzhetők meg. Egyetlen megoldást jelentene az ebben a választási programban 6 millió koronás beruházással 1990- re tervezett központi vízvezeték megépítése, a megannyira alacsony vízszint ellenére is. Következő ősi vonás, hogy a lakosok nem kerítkeztek. Aligalig látni kerítést ma is. A lejtős főtér olyan, mint egy régi város főtere. S ha már várost említünk, essék szó a műemlékvédelemről. Mert a városokban - ha néha nem is oly mértékben, mint kívánható lenne - törődnek a történelmi értékű épületekkel. Vajon faluhelyen miért tűnnek el felújítatlanul, egyáltalán nem méltón a parasztházak, miért intézik el a múltat (már ahol van) a falumúzeumokba, a tájházakba zárással. Igaz, újabban egypár parasztháznak kedvez a feljövőben levő szokás: a városi ember falusi házban szereti tölteni a hétvégét. Előfordul ilyen errefelé is. A községhez tartozó, főleg nyugdíjasok által lakott Galambpusztán. A fiatalok nem adnak túl szüleik (nagyszüleik) romos házain. Felújítják azokat. Hétvégén lakják. Jelenleg is három épület áll tatarozás alatt. S azok járnak jól, mert még a 128-as számú ház, a tájháznak kiszemelt is elmúlásra kárhoztatik, ha idejében nem kerül az elöljáróság kezébe. Közhaszonra, hogy a falu házává lehessen. Az előzőből sajnos, amelyet a hnb meg akart vásárolni idős lakójától, nem lesz már tájház. Legfeljebb egy-egy cserepe lesz mutogatható, hogy ezek is „hambitos" házról származnak. Pedig a 383 épületből még ma is jópár, a sok esetben mállófélben levő, „hambitos“. Azért is szégyenletes ez, mert valamennyinek lakója van. Lakók, akik nem törődnek az épület állagával. Nincs megfelelő viszonyuk hozzá, őket csak beköltöztették a megüresedett lakásokba. Ha tönkremennek, kapnak másikat. Remélhetőleg modernebbet, központi fűtéssel, fürdőszobával. Ma a 967 lakosból 260-an így gondolkodnak Csákányházán. Pedig annakelőtte, hogy a családközösségek közé idegenek telepedtek, a szembenéző épületek közötti nagyporták békéje jellemezte a négy hektáros falut. Egységes volt a lakosság, hagyomány- és falutiszteló. Adódott ez abból is, hogy annakidején nagy táv volt még az a hat, illetve huszonnégy kilométeres út, amelyen Fülekre (Fil'akovo) illetve a járási székhelyre, Losoncra (Lucenec) lehetett jutni. Akkor még kevesen indultak útnak. Ma a lakosság egyharmad része ingázó. A legtöbben a Kovosmaltban és a Béke Bútorgyárban dolgoznak, de műszak után valamennyien hazatérnek. Régebben nem utaztak, nem is kellett, elég munkát adott a föld felszíne a mezőgazdászoknak és a mélye, 1948-ig, az andezitbányászoknak. Aki még ma sem tudott elszakadni a földtől - a 235 nyugdíjasból többen - annak közeli munkalehetőség az állami gazdaság kertészete. A dohánytermesztésben télen-nyáron szükség van munkáskézre. Sok csákányházit foglalkoztat a sárosi kőbánya is. A munka helyben van, illetőleg nem messze, miért haaynák el szülőfaluiukat.- Kell is az összetartó közösség - mondja Kovács Pál -, mert ha az embert magára hagyják, nem képes semmire. Csak az emberek között lehet tapasztalatokat szerezni. Azt tartom, el kell kerülnöm, hogy panaszkodni jöjjenek hozzám. Ez csak úgy lehetséges, ha én megyek közéjük, hogy megelőzzem a panaszokat. És hiszem, hogy ez lehetséges. A régi munkahelyemen az volt az asztalomon az üveg alatt papírra írva: „Lehetetlenségeket megvárásra, csodákat három napon belül“. Ehhez tartom magam ma is. Azt akarom, hiszen egy házsort már kénytelenek voltunk lebontani, hogy amink van, azt megóvjuk. Ne ahelyett, hanem ahhoz építsünk. Igen, továbbra is úgy lenne hasznos, ahogy eddig tették. Elkerülvén a foghíjbeépítéses építkezést, a falu szélén építkeznek, hogy megmaradjon a régi falu. Eléggé romos ugyan, de még megmenthető. Akkor ritka értékkel büszkélkedhetnének a csákányháziak. A látszat ellenére, a faluban nem állt meg az élet. Az emberek jól élnek, hisz az Ida Svetová vezette, 420 000 koronás raktárkészlettel rendelkező vegyesboltnak napi 10-15 ezer (fizetés után 30 ezer is) koronás forgalma van. Építkeznek. Nemcsak családi házak, középületek is épülnek. Említsük a legújabbakat: átadás előtt áll a megközelitöleg 50 cigánygyerek egésznapos intézményes nevelését szolgáló kétosztályos napközi otthon. És sorolhatnám, ami épült, s ami tervben van. De nem teszem. Ezúttal csupán a falu vezetőségét, a képviselőket, a lakosokat legtöbbet foglalkoztató két kérdésre akartam kitérni. Vagyis az egészségtelen ivóvízre és az egészségtelen lakásgazdálkodásra. Mindkettő orvoslásra vár és segítőkre! TALLÓSI BÉLA Kovács Pál: lehetetlent megvárásra, csodákat három napon belül. És itt nagy szükség van a csodákra. Ez lehetett volna a tájház, de lassan csak a cserepeket mutogathatják, hogy „hambitos“ házról valók Ez viszont még lehet a csákányháziak ősi lakáskultúrájának és népviseletének tárháza (LörinczJanosfelvételei) JSZÚ 9 iért is választottuk a Csehszlovák-Szovjet Barátság nevet szocialista munkabrigádunknak? - ismételte meg kérdésemet Helena Klemonová brigádvezető, s a válaszon nem sokáig töprengett. - Szervezetünk könyvek, folyóiratok, hanglemezek behozatalával és kivitelével foglalkozik. Partnereink közül a szovjet Mezsknyiga az egyik legjelentősebb. Barátaink országába évente 34 millió 600 ezer koronáért küldünk árut, ami a szocialista országokba irányuló exportunk 63 százalékát jelenti. Behozatalunk is említésre méltó: a szocialista országok közül a legtöbbet, 20 millió 200 ezer korona értékben a Szovjetunióból hozunk be. Tehát szoros kapcsolatunk van a szovjet kultúrával, partnereinken' keresztül a szovjet emberekkel. A megtisztelő címért 1977-ben kezdtek versenyezni. A brigád egyre jobb eredményeket ér el, pedig a mozgalom feltételeinek nem könnyű eleget tenni. A 26 tagú kollektívában négy férfi van, a nők nagy része fiatal. S ez befolyásolja tevékenységüket, hisz a közös akciók szervezése nem egyszerű feladat.- Elsődleges számunkra, hogy a gazdasági terv mutatóit teljesítsük - jelentette ki Zlatica Pobezalová mérnök, a Slovart külkereskedelmi vállalat igazgató-helyettese, aki szintén tagja a munkabrigádnak. Idei kötelezettségvállalásunkkal is ezt akartuk elősegíteni. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére vállaltuk, hogy november 7-ig eleget teszünk az ez évi Szovjetunióba irányuló exportunknak. örülünk, hogy ezt sikerült teljesítenünk.- Igaz, hogy a terv végrehajtása, a kivitel és a behozatal mutatóinak elérése, a rentabilitás, a nyereség elsődlegesek, de én mindezek mellett nagy jelentőséget tulajdonítok az emberi kapcsolatoknak - folytatta a brigádvezető. - Közismert, hogy a beosztottak viszonozzák azt, ahogyan a vezető viszonyul hozzájuk. Nekem az az elvem, hogy a szép szó, a megértés mindennél többet ér. A kiegyensúlyozott munkahelyi légkör alapja sikeres munkánknak. Természetesnek tartom, ha valamelyik munkatársam hozzám fordul segítségért, a lehetőségek szerint próbálom orvosolni gondját. Soha senkit nem utasítok el azzal, hogy sok a munkám, ha szükséges, akkor esetleg délután fél órával tovább maradok az irodában, vagy másnap reggel korábban kezdek. Viszont elvárom -s ez szerencsére a mi kollektívánkban így is van - hogy a többiek is hasonlóképpen viszonyuljanak nemcsak hozzám, hanem egymással szemben is megértőek, segítőkészek legyenek. Azt hiszem, csak így dolgozhat egy kollektíva eredményesen. Vaskos krónikát lapozunk az asztalon: ebben rögzítik, nagyon áttekinthetően, szépen mindazt, ami a brigáddal történt az eltelt évek alatt. Munkahelyi sikerek, közös rendezvények, a tagok emlékezetes családi eseményei, és az elismerések.- Ezt a kitüntetést még 1976-ban kaptuk a XV. pártkongresszus alkalmából - nyitotta ki a nagy könyvet valahol az eleje táján. - Azóta számtalan versenyben bizonyítottuk: méltóak vagyunk a címre. Hogy csak a legutóbbi eredményeinket említsem: idén a Csehszlovák -Szovjet Barátság brigádok brati- slavai városi versenyében a II. kategóriában az elsők lettünk, s ugyanennek a versenynek a szlovákiai fordulójában a harmadik helyen végeztünk. S hogy nem volt hiábavaló a fáradozásunk, azt a rangos elismerés, a jutalom igazolta. Kollektívánk négy legaktívabb tagja a közelmúltban részt vett egy felejthetetlen leningrádi utazáson. Felsorolni szinte lehetetlen, milyen széles körű a brigád tevékenysége. A munkahelyi kapcsolatokról már szóltunk, de ehhez szorosan hozzátartozik az irodahelyiségek rendbentartása, esztétikus berendezése, a sok virág ápolása. Arra is ügyelnek, hogy a faliújságok mindig időszerűek, figyelemfelkeltöek legyenek. A munkatársak szakmai fejlődését is lényegesnek tartják. Rendszeresen részt vesznek az üzemi munkaiskola előadásain, többen látogatnak nyelvi vagy köz- gazdasági tanfolyamokat. A közös kiállításlátogatások már szinte természetessé váltak számukra. Elsősorban a munkájukkal összefüggő könyv, folyóirat és hanglemez hazai, esetleg külföldi bemutatóit tekintik meg. De a sportrendezvények sem hiányoznak a közös akciók sorából. Ezeket - hogy még vonzóbbá tegyék őket - kibővítették a magyarországi hasonló vállalattal, a Budapesti Kultúrával szervezett közös versenyekkel. Idén a prágai testvércég, az Artia dolgozóival mérték össze erejüket, tudásukat a színvonalasan, szórakoztatóan megszervezett versenyeken. A brigád két tagja Ivan Marton és Ivan Kauemann, már többször adtak térítésmentesen vért.- Több éves és nagyon szép kapcsolatunk van a bernolákovói gyermekotthon lakóival. Látogatjuk őket, mindig kedveskedünk nekik valamilyen ajándékkal. A Télapót és a gyermeknapot már évek óta a mi gyermekeinkkel együtt ünnepük a kis lakók. Milyen felejthetetlenül nagy volt az örömük, amikor elvittük őket a szovjet cirkusz előadására, vagy amikor a bábszínházban voltunk! Már megvettük nekik a könyveket, melyeket az idei ünnepek előtti találkozókon adunk át nekik. Ahogy a brigádvezető nagy lelkesedéssel beszélt a kollektíva tevékenységéről, abból kitűnt, hogy a jó szervezés, az odaadó munka által került ez a munkabrigád a legjobbak közé. Nem véletlenül védik meg kétévenként a Csehszlovák -Szovjet Barátság munkabrigádja címet. DEÁK TERÉZ r xii. 11.
