Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-12-11 / 49. szám
ÚJ szú 3 987. XII. 11. A centenáriumi hagyományidézés társadalmunk nagyobbik fele számára már teljes egészében, s a szó valódi értelmében történelmi visszatekintés. A mai ötvenesek és a náluk idősebbek emlékezetében azonban még elevenen él Major István szikár alakja, szinte a fülükben cseng a szónoki emelvényről szétáradó érces hangja s ugyanakkor közvetlen élményként őrzik vezércikkeinek nyelvi gazdagságát Akik ismerték, úgy emlékeznek rá, mint a délszlovákiai magyar agrárproletárok és kispa- rasztok szószólójára. De bizonyára nem kevesek emlékezetében felidézödnek szlovák nyelvű cikkei is. Tudnak azokról a kommentárokról is, amelyek a második világháború éveiben a moszkvai rádió szlovák nyelvű adásában hangzottak el. Ismeretes, hogy az ötvenes években hazánk magyar- országi nagykövete volt. Olyan szerepkörre valló mozzanatok ezek, amelyek túllépik a dél-szlovákiai nemzetiségi kereteket. A kommunista mozgalomhoz tartozás erkölcsi alapelve megtartásának példaértékű bizonyítéka Major István életében a szavak és a tettek összhangja. Maga a csatlakozás is válaszutat jelentett számára. Az 1920-as decemberi sztrájkban való részvétele nem fosztotta meg eleve az anyagi biztonságot jelentő tanítói állástól. Az oktatásügyi hatóságok lehetőséget adtak számára, hogy ha szakít a szociáldemokrácia balszárnyával, továbbra is gyakorolhatja hivatását, élvezve minden azzal együtt járó juttatást. Hónapokig fontolgathatta a döntést, olyan helyzetben, amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy családja megélhetését csak a rokonok jóindulata, avagy könyörülete biztosíthatja. így válnak igazán hatásossá Fábry Zoltánnak 1932-ben a börtönből szabaduló Major Istba. Minden valószínűség szerint nem ragadt meg az újszerű kezdeményezések elméleti alapjainak tanulmányozásánál Sokkal inkább a következtetések gyakorlati kihatása, a tömegek öntudatának reális megítélése foglalkoztatta. S amikor a fasizmus elleni népfrontpolitika gyökeres változásokat hozott a polgári demokráciához való viszonyban, megint csak az összefogást szorgalmazó tömegek fasizmus elleni felsorakoztatását segítő ismereteket közvetítve járult hozzá e politika szlovákiai programjának, Szlovákia gazdasági, szociális és kulturális felemelkedése tervének kikristályosodásához. Kétirányú hatásáramlás közvetlen résztvevője volt tehát Major István. A megújuló pártpolitika elvi kiindulópontjait magáévá téve részt vett azok kibontásában és gyakorlati átültetésében, s az így szerzett ismeretekkel segítette a további programalkotást. Elmélet és gyakorlat állandó összevetése egyet jelentett a tömegekkel folytatott szüntelen párbeszéddel. Most, amikor a gazdasági és a szociális fejlődés meggyorsítását szolgáló átalakítás elengedhetetlenné teszi az egyéni kezdeményezöerö társadalmivá válását, a széles körű véleménycsere az előrehaladás nélkülözhetetlen feltételévé' vált. Major István egyénisége a nyíltság, a közéleti elevenség, a párbeszéd fontosságára figyelmeztetve minden bizonnyal nem közvetlen előkép, de ösztönzések forrása, erkölcsi és politikai támasz. Major István már a huszas évek közepén nemcsak a nyugat-szlovákiai kerületi pártvezetőség tagjaként lépett fel, hanem az egész szlovákiai kommunista mozgalom kérdéseiben is hallatta szavát. Persze lényeges körülmény volt, hogy kétnyelvű közegben még gyermekként elsajátította a szlovák nyelvet, s így, amikor 1925-ben a párt parlamenti képviselője lett, nagy,, visszhangot kiváltva szlovákul is felszólalt. Olyan problémákat feszegetett, amelyek az egész szlovákiai kommunista mozgalom álláspontjának kifejtését igényelték. S Major már ekkor mind gyakrabban olyan kommunista tisztségviselőnek számított, aki látókörével képes átfogni az internacionalista összetételű szlovákiai kommunista mozgalom egészét. A kosúti sortüzet követően nevét megismerte az egész haladó csehszlovákiai közvélemény. Major István egyénisége a gazdasági válság idején, majd a népfrontpolitika időszakában, integráló szerepet töltött be. Hangja ismerősként csengett a dél-szlovákiai majorok béresei és a Tátra-vidéki erdömunkások között egyaránt. A fasisztaellenes békemanifesztációk főszónoka volt, mind a szlovák, mind pedig a magyar nemzetiségű lakosság körében. Tág összefüggésekben mozgó szemlélet, és a nemzeti, valamint nemzetiségi sajátosságokat érzékelni tudó cselekvőképesség jellemezte. A nemzeti-nemzetiségi összefogást szorgalmazva úgy tudott azonosulni a dél-szlovákiai közeggel és saját nemzetiségével, hogy a szlovák közösség követeléseiért is képes volt széles körű érdeklődést és támogatást kiváltva síkraszállni. Major István egyénisége erősen összefonódott a dolgozók számára közös, a nemzetiségi különbségeken túlnövő szociális problémák megoldásának szorgalmazásával. Mindenkor e közös elvi alapról értelmezte a nemzeti és nemzetiségi szükségleteket. Ezekért kiállva bizonyos felülemelkedettséget, de ugyanakkor közvetlen kötődést juttatott kifejezésre. Joggal írja róla Zdenka Holotiko- vá, hogy nehéz időszakban is egyaránt magukénak érezték hazánkban a magyar és a szlovák nemzetiségű dolgozók. Internacionalista elv, szemlélet és magatartás sajátos egybeolvadásával szól a mához Major István egyéniségének élő hagyatéka. KISS JÓZSEF alázó és állhatatosságot megtörő következményeket vártak. A polgári sajtó élt is a rágalmazás lehetőségével. Megpróbálta elhitetni, hogy Major István átpártolt a szociáldemokratákhoz. Gyakorta idézik a börtönből való kiszabadulását követően mondott szavait: ,,Engem a börtön nem változtatott meg, hanem még jobban megerősített meggyőződésemben. Az osztályharc katonája vagyok. S amikor engem az első helyre állítottatok, nagy feladatot róttatok rám. Igyekezni fogok becsülettel eleget tenni ennek a feladatomnak." Major István már korábban a CSKP össz-szlovákiai vezetőségének élére került, s 1938-ig vezető szerepet töltött be. A nemzeteket és államokat létükben fenyegető második világégés utáni éles fordulatokban azonban már nem került vissza a szlovákiai Megemlékezés MAJOR ISTVÁN születésének 100. évfordulójáról kommunista mozgalom élvonalába. Egyéniségét minden poszton példás szerénység, a kommunista mozgalom érdekeinek alárendelt magatartás jellemezte. Napjainkban, amikor a következetességet számonkérve esik szó a szavak és tettek egységének fontosságáról, Major István életútja arról tanúskodik, hogy a hét- köznapiság és elvi emelkedettség nem választható el egymástól. Ez szervesen összetartozik. Ösztönzések forrása Kommunista néptribunként vált ismertté Major István neve a húszas években a szlovákiai székváros munkássága és a Délszlovákiai agrárproletariátus körében, később a gazdasági válság idején pedig már Szlovákia-szerte. Korabeli sárguló fényképek és az egykori harcostársak, résztvevők visszaemlékezései tanúsítják, hogy fellépéseivel magával tudta ragadni a hallgatóságot. Az emlékezetben az is megőrződött, hogy szavainak nemcsak a szónoki hatás kölcsönzött kivételes vonzerőt. Szivén viselte a dolgozó ember gondját-baját, aki a közvetlen emberi segítőkészségét is érezve fogadta őt bizalmába. Fábry Zoltán figyelt fel e szoros lelki kapcsolat erejére, a Major-per egyik tanújának vallomásában. Az egyszerű falusi asszony magától értetődő természetességgel beszélt arról, hogy mit jelentett számára a Majorral való találkozás. A lélek legmélyéről jövő tiszteletét juttatta kifejezésre, amikor a számára oly szent vallási köszöntést a kommunisták közötti üdvözléssel keverve szólította meg Major Istvánt. ,,Ez az egyszerű asszony, aki a proletár osztályöntudattól oly messze áll, mutatja meg mégis a legjobban azt a teljes népbeolvadást, azt a népszerűséget, amit Major - talán pádokon és hiteken tűi is- minden szlovenszkói dolgozónak jelent“- írta Fábry Zoltán a CSKP kultúrpolitikai folyóiratában, az Út-ban. Persze az egyéni adottságok és a bensőséges kapcsolatok önmagában véve nem adnak teljes képet Major Istvánnak a tömegekkel összeforrott egyéniségről. Csak a kommunista mozgalom tágabb közegébe ágyazódva rajzolódik ki az egyén és a tömegek közötti szoros kapcsolat történelmi fejlődést előrevivő szerepe. Változó helyzetekben és körülmények között jutott kifejezésre a párt befolyásának megnövekedésé-, hez hozzájáruló személyes szerepvállalás. Major István szavának meggyőző erejét a húszas évek elején a dél-szlovákiai nagybirtokokon tengődő agrárproletárok radikalizmusának felkarolása, a tiltakozás ösztön- szerű kitöréseinek céltudatos irányba terelése jelezte. A mezőgazdasági sztrájkokat szervezve élenjáró szerepe volt a kommunista párt parasztpolitikájának kibontakozásában is. A húszas évek közepén a rendőri és egyéb hatósági jelentések kiváltképp veszélyesnek tartották a parasztgyüléseken elhangzott beszédeinek visszhangját. a gyakorlati megvalósítás szüntelen szembesítéséből adódnak. A gyakorlatból levont, magasabb szintű következtetések újból visszavetülnek a politikai tömegmunkába. S vajon napjainkban, amikor modern számítástechnikai módszerekkel végzett szociológiai felmérések segítik a politikai döntés- hozatalt, közvetithet-e mához szóló tanulságokat az a szerepkör, amelyet Major István, főként a polgári köztársaság idején vívott osztályharc szlovákiai élvonalában betöltött? A múltba visszatekintve gyakori az olyan értelmezés, hogy a mozgalmon belül lényegében két magatartástípus különböztethető meg: voltak, akik elméleti fel- készültségükkel a párt stratégia-taktikai irányvételének kimunkálásában vettek részt, míg mások az adott irányvonalat a gyakorlatban végrehajtották. Az efajta megközelítésben elsikkad az elmélet és a gyakorlat egysége, a gyakorlat általánosításának, a pártpolitika továbbfejlesztésének kölcsönhatásokon alapuló alkotó jellege. A gazdasági válság éveiben a CSKP gottwaldi vezetősége nemzetközi figyelmet kiváltó felismerésekre tett szert a munkásegység és a szövetségi politika rugalmasabb értelmezését gátló szektás bezárkózás leküzdésében. Major István a hatalmas mosti sztrájkhoz kapcsolódó ösztönzéseket - börtönbüntetését töltve -, aligha érzékelhette. Kiszabadulása után mégis rendkívül rövid időn belül, be tudott kapcsolódni a pártpolitika társadalmi alapjainak kiszélesítésére irányuló törekvések elömozdításáA gottwaldi irányvonalnak a CSKP nyugatszlovákiai kerületi szervezetén belüli gyöze- lemrejuttatásában a történelmi kutatás kiemelt jelentőséget tulajdonít Steiner Gábor és Major István személyes tekintélyének és hatásának. A provokatív Major-per idején személyében már az egész szlovákiai dolgozó nép vezérét köszöntő táviratok és üdvözletek özönlöttek a bíróságra. A párt felhívására Major István elítéltetése ellen tiltakozva több mint ötezren léptek a CSKP soraiba. Mégis, a történelmi távlatokban mozgó szemlélet alapján az kerül a figyelem előterébe, hogy a párt hatósugarának kiterjesztését segítő egyéni készségek miként járultak hozzá a pártpolitika egészének tökéletesítéséhez. A párt politikai irányvonalában végbeme- , nő minőségi változások a célkitűzések és Major István vánt üdvözlő sorai, azt az entellektüelsorsot köszöntve benne elsősorban, ,,aki jólétet, állást feláldozva elrúgta magát az uralkodó osztálytól..." A decemberi sztrájk Zsitva menti résztvevőit hajszoló rendőrség elől menekülve útja a nyugat-szlovákiai német-magyar szociáldemokrácia bratislavai titkárságára vezetett. Visszautasította a politikai nézeteinek feladását követelő felszólítást, s vállalta a hivatásos forradalmárra váró viszontagságokat. Jó ideig csak alkalmi juttatásokat kapott a párttól, jövedelme a tanítói fizetéshez képest akkor is szerénynek számított, amikor már a CSKP parlamenti képviselője volt. A kommunisták ugyanis a képviselői * mandátummal járó fizetséget átadták a pártnak. A húszas évek újabb próbatételnek vetették alá a kommunisták meggyőződését. A forradalmi hullám elcsitüálását követően azok közül, akiket a forradalmi perspektívák közelsége tartott a mozgalom soraiban, többen kiábrándultán fordítottak hátat a türelmes, mindennapi aprómunkát követelő mozgalmi kötelmeknek. Mások pedig a frakcióharcok őrlőmalmaiba kerültek. Major István ekkor már a börtönöket is megjárva haladt tovább a maga választotta, áldozatvállalást követelő úton. A húszas évek végén kirobbant pártválság szövevényében is sokan tévútra jutottak. Major István közvetlen részt vállalt a gottwaldi irányvonal győzelemre juttatásából. A kosúti vérengzést követően a vádlottak padjára kerülve a bíróság épületében a korabeli vallomások szerint az erkölcsi fölény erejével hatott a mozgalomhoz tartozás emberi terheit vállaló elszántság kinyilvánítása. A kiszabott börtönbüntetés letöltésétől az uralkodó körök nem csekély emberi méltóságot megA kosúti események 20. évfordulóján (Archívumi felvételek) Klement Gottwald és Major István a kassai ■ (Kosice) béketüntetésen - 1938 1^ . J I i .1*11181.* 1 B^ÉIl % BBB j I 8 \ •Hi Bír*! L*i I T* I 1 f** i ^ • 1 f. - v./ • ’ Ira} ... . I- - .. ....' • r « .. . 1 /W
