Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-11 / 49. szám

Vasárnap 1987. december 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 07.18, nyugszik 15.44, Közóp-Szlovákia: 07.23, nyugszik 15.51, Nyugat-Szlovákia: 07.31, nyugszik 15.57 órakor. A HOLD kel - Kelet-Sziová- kia: 23.49, nyugszik 11.58, Közép-SzJovákia: 23.56, nyugszik 12.05, Nyugat-Szlovákia: nyugszik 12.11 órakor. Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUCA, OTÍLIA - LUCIA nevű kedves olvasóinkat • 1797-ben született Henrich HEINE német lírikus, prózaíró és publicista (f1856) • 1887- ben született MAJOR István ■ Szlovákiai kommunista moz­galom jeles képviselője (f1963). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL CSAK AZ EREDMÉNY MINŐSÍTHET Václav Pergl cikke KERTÉSZKEDÉS ÉS ÖNELLÁTÁS Kádek Gábor írása PRÓBAÜZEMELÉS - TÖBB MINT NÉGYÉVES KÉSÉSSEL Balta József Írása KÉTÉLŰ HUMANIZMUS Fekete Marian Írása A BIZALMAT MEG KELL SZOLGÁLNI Németh János riportja EGY ŐR Csíki László novellája „NEM AZ VAGYOK, AKI LENNI SZERETNÉK“ Szabó G. László Írása A bratislavai Nemzetközi Nő­nap Vállalat 14 dolgozója siker­rel helytállt A 8. ötéves Tervidő­szak Úttörője versenyben az­zal, hogy már teljesítette éves tervét. A jó mun­ka része annak a kezdeménye­zésnek, amellyel a vállalat dolgo­zói az októberi forradalom 70. évfordulóját, a szakszerveze­tek XI. és a SZISZ IV. kongresszusát üdvözölték. A jobb oldali ké­pen: Mojmir Ko- neény a fonalat készíti elő. A len­ti képen: Júlia Csenkeyová lát­ható, aki szintén teljesítette tervét. (Vlastimír Andor felvételei - ÖSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Már elmondottuk, hogy a kor, amelyben élünk, és különösen a holnap nagy igényeket támaszt, illetve fog támasztani a vezető káde­rekkel szemben, szakmai és politikai felkészült­ségükkel szemben. Alapvető jelentőségük van itt olyan tulajdonságoknak, főként a vezető dolgozók esetében, mint az új iránti fogékony­ság az önálló kezdeményezőkészség, a felelős­ségvállalás képessége, az emberek iránti he­lyes viszonyok kialakításának képessége, és az a képesség, amellyel meg tudják őket nyerni, valamint a személyes példamutatás. Szüntele­nül első helyen kell állniuk az erkölcsi tulajdon­ságoknak, az igazi szocialista jellemet alkotó tulajdonságoknak, minden dolgozó esetében. Említsük meg itt Lenint, aki az emberek jellemét kutatva, mindig elsősorban a cselekvőkészsé­get és a lelkiismeretességet hangsúlyozta, ugyanakkor a legveszedelmesebbnek tekintette a felfuvalkodottságot, az üres beszédet, a hozzá nem értést, a korrupciót és bürokratizmust. Egyetlen mércét ismert el: az emberek munká­jának gyakorlati eredményeit. Az ember új szocialista jellembeli tulajdonsá­gainak és profiljának a formálása mély változta­tásokat feltételez az egyének és a munkaközös­ségek tudatában, erkölcsi értékrendjében és magatartásában. Feltételez nagyfokú felelős­ségtudatot, olyan munkát, amely az egész tár­sadalom javát szolgálja, továbbá áldozat- készséget és kezdeményezöszellemet. Vagyis jelentős változásokat kell végrehajtani a de­mokrácia, a fegyelem és a rend kölcsönös kapcsolatában, le kell küzdeni a köztük levő ellentmondásokat és így kell megtölteni a mun­kát új humanista tartalommal, igy emelve való­ban nagy emberi értékké. Minden kor saját tulajdonságokat követel meg az embertől. Az átalakítás időszakában elsősorban olyan személyiségekre van szük­ség, akik kizárólag szocialista jellembeli tulaj­donságokkal rendelkeznek. Bizonyára egyetér­tenek velem abban, hogy jelenleg távolról sincs elegendő ilyen személyiségünk. A szocialista társadalom fejlődése újabb szakaszának elején tartunk. Nem biztos, hogy kifizetődik, ha össze­keverjük céljainkat a valósággal. Tudatosítjuk, hogy még távolról sem tettünk eleget a szocia­lista társadalom emberének erkölcsi és jellem­beli tulajdonságaival szemben támasztott álta­lános követelményeknek. Nemcsak a letűnt ko­rok csökevényei hatnak, hanem más források­ból érkező jelenségek is. Az új gondolkodás és a szocialista személyiség formálását nemcsak nevelömunkánk és eszmei tevékenységünk be­folyásolja, hanem az élettel való közvetlen kap­csolat is, az élet megismerése, beleértve a ne­gatív jelenségeket is, melyek szintén léteznek. (Jozef Havlín elvtársnak a SZISZ 7. orszá­gos felsőoktatási konferenciáján elhangzott beszédéből) Gyimesi csángók népzenéje szól halkan, lemezről. Aztán nemsokára kávé illata árad a szobában. Békés vasárnap délelőtti hangulat. - Kikapcsol­jam a lemezjátszót? - kérdezi 'vendéglátóm, Hégliné Bertók Marianna. - Nem, nem - vála­szolom, sőt, ha nem beszélgetni, portrét készíteni jöttem volna, ar­ra kérném, hangosítsa föl. Szép lemez, friss kiadás, Este a Gyi- mesbe’ jártam, ez a címe. Dusán hozta, a fiuk, aki a Bratislavai Duna Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium diákja, másodikos. A Szőttes táncosa, érdekli a népzene, hegedül, újabban brácsán is próbálkozik.- Én ugyanúgy igyekeztem megszerettetni fiammal a folk­lórt, ahogy szüleim szerettették meg velem annak idején. Le­gyen valamilyen életcélja, vala­mi, amiben örömét leli. Dusán tizenhat éves, de úgy érzem, már megtalálta a helyét. És bizonyára vannak már, vagy hamarosan lesznek olyan sikerélményei, mint az édesany­jának, aki a Stúrovói Kisbojtár gyermek néptáncegyüttessel évek óta kimagasló eredménye­ket ér el. De erről lesz még szó - előbb a gyökerekről.- Kéméndi (Kamenín) vagyok, szüleim révén már gyermekko­romban a folklór közelében él­tem. Nagyapám megtanított a roggyantott csárdásra, és tőle kaptam az első hegedűt. Ké- méndről a losonci (Luőenec) óvónőképzőbe mentem. Gon­doltam, olyan foglalkozást kell választanom, ahol kiélhetem vá­gyaimat. Nyugtalan természet vagyok, szeretem, ha mindig tör­ténik valami körülöttem. Meg az­tán azt is gondoltam, ha óvónő leszek, beleszólhatok a falu kul­turális életébe. Még csupán óvónőjelölt, de már alkotni, teremteni akar, raj- vezetőnek jelentkezik a losonci alapiskolába, ahol népi játékokat tanít meg a gyerekekkel. Haza­térve szülőföldjére, a kiskeszi (Maié Kosihy) óvodába kerül, mindjárt igazgatónak, tizennyolc évesen. Aztán Bart (Bruty) kö­vetkezett, ahol szintén ő áll az óvoda élén. Mindkét faluban több évet tölt el, úgy, hogy itt is, ott is többek között tánccsoport, folklórcsoport alakul a közremű­ködésével, vagy éppen az ö kez­deményezésére és vezetésével. Felnőttekből is. Közben, hogy a kéméndiek se haragudjanak meg rá, hazajár férjével, együtt táncolnak az ottani együttesben. Nyolcvanegyben költöztek a napjainkban elsősorban papír­gyáráról nevezetes városba, ahol Hégliné Bertók Marianna, már talán mondanom sem kell, ismét óvodaigazgató lett, férje a művelődési központ igazga­tója.- - Injekciózni kellett, hogy mi-rjszokjam ezt a lakást. Falusi tei mészet vagyok. De most már nem mennék el. A Kisbojtár miatt sem. Engem nem elégít ki, hogy csak igazgató vagyok, gyűlések, jegyzőkönyvek. Első számomra a gyermek. Én a fiamon keresz­tül a világ összes gyermekét, kamaszát szeretem.- Hogyan indult a Kisboj- tárral?- Mindjárt nyolcvanegyben si­került megalakítani a csoportot, amikor jött a kérés az iskolából. Vettem egy könyvet, és a benne található gyermekjátékokat ától zettig betanítottam az ötödike­sekkel. Még abban az évben jelentkeztem a Népművelési In­tézet tanfolyamára, ahol teljesen véletlenül kéméndi táncokat ta­nítottak velünk. Akkor született meg bennem, mit fogok csinálni. Kéméndi anyagot, melyhez nem kell nekem könyv. És ha ezt csinálom, akkor az énemből is adhatok a gyerekeknek. Elkészí­tettünk egy hat-hét perces mű­sort, kéméndi kanásztáncokból. Viseletét Bariról kölcsönöztünk, a zenekart három hegedűs al­kotta, mind a három gyerek prí­met játszott. Hogyan tovább? Ha Zselizre (Zeliezovce) akarunk menni, legalább tizenöt perc kell. Az eredeti műsort gyermekjáté­kokkal bővítettük ki. Harmadik helyen végeztünk az országos versenyen, együtt egy másik csoporttal. Boldog voltam. Azt mondtam, ha hazamegyek, még jobbat csinálok, annyit fogok dol­gozni, hogy na. Az eredmények tanúsítják, dolgozott és dolgozik továbbra is Hégliné Bertók Marianna, olyan lendülettel, ahogy a mondatait is fogalmazza. Szerencsére, akad­tak segítői - szakmai, erkölcsi és anyagi támogatói az együttes­nek - az iskolában és az iskolán kívül.- Egy szakember azt mondta, hogy gömöri táncokkal még nem aratott sikert senki. No, én meg­próbálom. Az egész csoportot buszba ültettük, és elmentünk Gömörbe. Mindössze egy napot töltöttünk az almágyi (Gemersky Jablonec) Csemadok-szervezet folklórcsoportjával, de a gyere­kek még az akcentust is átvet­ték. így született meg a Jaj, de szépet álmodtam című műso­runk, mellyel megnyertük az idei zselizi fesztivált, összesen mint­egy hatvan-hatvanöt gyerekkel dolgozunk. Nem válogatjuk őket, egyetlen feltétel, hogy énekelni tudjanak. Erős próbáink vannak, mégsem mennek el tőlünk a gyerekek. Azt szeretném nyúj­tani nekik, amit napközben kelle­ne megkapniuk, de nem jut rá idő. Jó kapcsolat alakul ki a gye­rekek között, érzelmileg is erős közösséget alkotnak. A sok uta­zás közben pedig tágul látókö­rük, finomodik viselkedésük.- Szabad idejét mivel tölti?- Nekem ez a szabad időm. Fél öttől a Kisbojtárral. BODNÁR GYULA Ha fél öt, akkor Kisbojtár 1987. XII. 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom