Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-12-04 / 48. szám

i XII. 4. Milyen új feladatok hárulnak a sajtóügynökségre az átalakítás új feltételei között, hogyan elégíti ki a Szovjetunió élete iránt óriási mér­tékben megnövekedett érdeklődést, erről beszélgettünk Vlagyimir Milju- tenkóval, az APN sajtóügynökség vezetése igazgatójának helyet­tesével. Egy kapura nem lehet- Változnak az idők, változnak az újságolvasó ember igényei, s ennek nyomán, természetesen, a tömegtá­jékoztató eszközöknek sajtóügynök­ségünkkel szemben támasztott igé­nyei is. Ez nem baj, csak gond- kezdte a beszélgetést Vlagyimir Miljutenko. - Huszonöt év alatt nem kis munkát végeztünk, de a korábbi formák ma már csak részben alkal­mazhatók. Mást, vonzóbbat, érde­kesebbet kell nyújtanunk partnere­inknek. Korábban a különböző közlönyök, brosúrák kiadása alkotta az APN tevékenységének gerincét. Ezek ma is megjelennek - olvasóink is gyak­ran találkozhatnak lapunk hasábjain az ezekből vett írásokkal -, sót a ki­adványok száma és példányszáma is növekszik, de lényegesen meg­változott a tartalmuk: a „mindenről egy helyen“ szerkesztési elvét fel­váltotta a „mindenkinek érdeklődé­se szerint“-elv. Ennek érvényesülé­se nyomán jelentek meg az új APN- kiadványok: A Szovjetunió ifjúsága, Vallás a Szovjetunióban, a különbö­ző időszakos kiadványok, így példá­ul a Nagy Október 70. évfordulója alkalmából. Növelik a külföldi part­nerek megrendelése alapján írt cik­kek, kommentárok, riportok számát- szerkesztőségünk is egyre gyak­rabban él ezzel a lehetőséggel.- Igyekszünk segítséget nyújtani azoknak, akik meg akarják ismerni az országot, az embereket, minden­napi életüket, találkozni akarnak a tudományok, a művészetek jeles képviselőivel, vezető politikusokkal. Riportútjaik, találkozóik megszerve­zését nem tesszük függővé az or­szágunk iránti baráti viszonyulásuk­tól, sót. Vegyük például a szovjetoló- gusokat - ez az elnevezés a múlt­ban szinte szitkozódásnak számí­tott. Ma viszont - ha úgy tetszik - partnerünk az amerikai Cohen, az egyik legismertebb, legélesebb szovjetológus. Most egy könyvön dolgozik, ennek megírásához kap Információéhség Szakértők véleménye szerint az ezredfordulóig a mai százszorosára növekszik a tájékozottság jelentősé­ge. A növekvő információéhség már ma is szembetűnő, s érezteti hatását az APN tevékenységén is. Igyekszik kielégíteni a rétegsajtó információ- igényét is, de oly módon, hogy - iga­zodva az ilyen kiadványok stílusá­hoz, hangneméhez - világszerte népszerűsítse, elfogadtassa a szo­cialista értékeket, a Szovjetunióban végbemenő gyökeres változásokat. Bebizonyosodott, hogy a hagyo­mányos, úgymond hivatalos kap­Az APN-ben - a munka hatékonyabbá tétele érdekében - fokozatosan bevezetik a korszerű műszaki eszközöket. A kínai szerkesztőség már saját adatbankkal dolgozik. (Mészáros János felvételei) ellenfeleinkkel, sót ellenségeinkkel kell egy asztalhoz ülnünk, így, ilyen körülmények között tudjuk a legjob­ban és legmeggyőzőbben kifejteni álláspontunkat, kipróbálni érveink erejét. Kiderült, régebbi félelmeink alaptalanok voltak, az ilyen vitákban mi vagyunk az erősebbek, nem is szólva arról, hogy nagyon hasznos információkhoz is jutunk. Persze az ilyen vitákat is meg kell tanulnunk. Az elsőt nyomban Reykjavik után tartottuk a nyugatnémet Die Zeit he­tilap munkatársaival. Bár nem közli anyagainkat, vezető munkatársai, élükön Theo Sommer főszerkesztő­vel, eljöttek Moszkvába. Az első nap semmire sem jutottunk, mind a két fél egy kapura játszott: mondta a magáét és oda sem figyelt az ellenfél véleményére. Végül talál­tunk néhány érintkezési pontot, fel­derítettünk a kompromisszum felé vezető néhány utat. S mi volt az eredmény? A Die Zeit - saját gyors­írója feljegyzései alapján - egy 12 oldalas mellékletben közölte a kerek- asztal-beszélgetés teljes anyagát, így került a Die Zeit hasábjaira töb­bek között Cservov vezérezredes, Arbatov akadémikus vagy éppen igazgatónk, Valentyin Fallin (egykori bonni nagykövet - a szerk.) vélemé­nye, nézetei. Felbuzdulva az első próbálkozás vitathatatlan sikerén, a Novosztyi sajtóügynökség további vitákat is szervezett, többek között az európai biztonság kérdéseiről, a partner illet­ve ellenség képéről. Mindezeken a fórumokon neves nyugati újság­írók ültek egy asztalhoz szovjet kollé­gáikkal és elismert szakemberekkel. a Szovjetunió képviselője az alapít­vány vezetőségében, egyik szer­kesztője az alapítvány Alerdinck Tri­bune című, kizárólag újságíróknak szánt lapjának. (A központ vezető­ségének van olvasóink számára is jól ismert tagja: Baló György, a Ma­gyar Televízió szerkesztője.)- Lurvink nem annyira politikus, mint üzletember, de a béke megőr­zésének híve, ezért hozta létre az alapítványt. Ismerem őt, többször találkoztunk - mondta Vlagyimir Mil­jutenko -, az a véleménye, lehető­séget kell adni az embereknek a vi­tatkozásra, a párbeszédre. Azt vall­ja, inkább vitatkozzanak, mint har­coljanak egymással. vetelménynek - vélte az APN igaz­gatóhelyettese - nagyon sok pozitív, értékes írás elkerüli az olvasók fi­gyelmét, mert lapos a stílusa, szürke a tálalása. Ez az APN egyes anya­gaira is vonatkozik.- Másik problémánk a maximaliz- mus - folytatta. - Minden felgyülem­lett gondot, problémát szeretnénk egyszerre megoldani. Türelmetle­nek vagyunk, pedig a józan ész azt diktálja, hogy felállítsunk egy éssze­rű, logikus sorrendet, s ennek alap­ján lássunk hozzá a munkához. Vo­natkozik ez sajtóügynökségünk és minden tömegtájékoztató eszköz munkájára. Valahogy hajlamosak vagyunk az egyik végletből a másik­Amikor 1961. február 21-én négy szovjet társadalmi szervezet - az újságíró szövetség, az írószövetség, a külfölddel baráti kapcsolatokat ápoló társaság és a Znanyije ismeretterjesztő társaság - létrehozta a Novosztyi hírügynökséget, alapokmányában a következő feladatok ellátását tűzte ki számára: 1. a külföld tájékoztatása a Szovjetunió életéről; 2. külföldi országok életéről szóló írások készítése a szovjet sajtó számára; 3. szovjet és külföldi tömegtájékoztató eszközök szá­mára - megrendeléseik alapján - írások készítése a külföldi országok illetve a Szovjetunió életéről; 4. különböző sajtótermékek külföldi kiadása. • Vlagyimir Miljutenko Másfél évtizeddel ezelőtt az APN- nek a világ 65 országában voltak irodái, ma az APN több mint 120 országban van jelen. Időközben tovább bővítette tevékenységi terü­letét: a szovjet sajtó számára is készít írásokat az ország életéről, ezenkívül nagyon sok külföldi újság­író számára teszi lehetővé a Szov­jetunióval való közelebbi megismer­kedést. Az idén például 3 ezer kül­földi újságíró riportútjának megszer­vezésére vállalkozott, ami nem kis feladat, hiszen a különböző orszá­gok különböző profilú lapjainak ri­porterei néha egyenesen fantaszti­kus igényekkel állnak elő. Ugyanak­kor a Moszkvában akkreditált - egy­re növekvő számú - újságírók leg­gyakrabban szintén az APN szerve­zésében indulnak országjárásra. tőlünk segítséget, konkrétan: mi szervezzük találkozóit a neves köz­életi személyiségekkel. Már há­romszor járt itt, hiszen bizonyára érthető, hogy olyan személyiségek, mint Abel Aganbegjan vagy Tatyja- na Zaszlavszkaja, nagyon elfoglalt emberek, maguk is sokat járnak kül­földre, így felettébb nehéz az idő­pontok egyeztetése. Az átalakítás hangjai című könyv azonban készül, s ebben nagy része van az APN-nek is. További újdonság az APN tevé­kenységében a kerekasztal-beszél- getések szervezése. Ezekre is a legkülönbözőbb nézeteket valló újságírókat, politikusokat hívják meg.- Annyiban új ez a módszer, hogy alapvetően megváltozott a találko­zók szervezésének elve. Nem titok, régebben olyan módon rendeztük meg ezeket a kerekasztal-beszélge- téseket, hogy csak a barátainkat, a szimpatizánsokat hívtuk meg, akiknek jó! ismertük nézeteit, szinte előre tudtuk, mit fognak mondani. Mára teljes mértékben elvetettük az ilyen hozzáállást. Úgy véljük, éppen csolatrendszer nem gyorsítja az in­formációcserét, ellenkezőleg. A leg­hatékonyabb módszer az „egysze­rű“ emberek találkozásainak előse­gítése. Ezt célozza, ezt segíti elő a gorbacsovi új külpolitika talán leg­fontosabb vonása: az emberek jó­zan eszére való apellálás. Ami pedig egymás jobb megismerését, az in­formációcsere bővítését és gyorsítá­sát illeti, itt az egyik főszerep az újságíróké, hiszen munkájukkal köz­vetlenül és nap mint nap befolyásol­ják a közvélemény alakítását, lerom­bolhatják vagy magasabbra emelhe­tik az előítéletek kapcsolatteremtést akadályozó falait.- Furcsa szerzet az újságíró .- mondta Vlagyimir Miljutenko. - Igazából csak annak hisz, amit maga lát-hall, amit maga tapasztal. A hú tájékoztatáshoz szüksége van saját benyomásaira is, enélkül nem tud igazán meggyőző lenni, a saját kétkedését átviszi olvasóira is. Ezért szorgalmazzuk - bár ez nagy teher számunkra -, hogy minél több kül­földi újságíró látogasson el a Szov­jetunióba, de kialakuljon egy „ haza­járó" gárda is, amely sorozatos ri­portútjai nyomán valóban ,,szovjeto- lógussá" válik, méghozzá a lehető legjobb értelemben. Bizalomkeltő, hogy ez a vélemény Nyugaton is egyre jobban terjed. Példa erre a Frans Lurvink holland milliomos által létrehozott Alerdinck Alapít­vány, amely az újságírók együttmű­ködését, véleménycseréjét szolgál­ja, nevében és a valóságban is a ke­let-nyugati kapcsolatok központja. Vlagyimir Miljutenko a moszkvai Alerdinck-központ igazgatója, Hangnemváltás Beszélgetésünk során felvető­dött, hogy az utóbbi két évben na­gyon megváltozott a szovjet sajtó hangneme, a rádió és a televízió adásainak hangvétele.- így igaz. Mi itt az APN-ben is - hogy divatos szóval éljek -,,átala­kultunk“. A sajtóból korábban szinte száműzött, vagy legalábbis nagyon visszafogott bírálat az előtérbe ke­rült. Mert, sajnos, bírálnivaló akad bőven. Egyesek - és távolról sem csak a megbíráltak, hanem nagyon sok olvasó is - úgy vélik, túl sok a kritika. Nem osztom ezt a véle­ményt, én úgy vélem, ez csak lát­szat, mivel a bíráló írások új színfol­tot jelentenek, felkeltik az emberek érdeklődését, beszédtémát adnak nekik, ezért tűnik úgy, hogy sajtónk mást sem tesz, csak kritizál. Közre­játszik az is, hogy ezek az írások általában kitűnően vannak megírva, alaposan körüljárják a témát, élesek a megfogalmazásaik, csipkelődőek, színes a stílusuk - Így nagyon von­zóak az olvasó számára, felkeltik figyelmét. Más kérdés, hogy végre meg kellene tanulnunk ugyanilyen érdekesen, vonzóan írni vitathatat­lan eredményeinkről, sikereinkről is. Miljutenko elvtárs véleménye egybecseng azzal, ami a kérdésről az év elején az újságírók kongresz- szusán elhangzott. Viktor Afanasz- jev, a Pravda főszerkesztője, a szö­vetség elnöke a beszámolóban így fogalmazta meg a feladatot: ..Meg­tanulni jól írni a jóról - ez az újság­írók egyik legfontosabb feladata.“ S mivel még nagyon sok újságíró nem képes eleget tenni ennek a kö­nlUMIMNAN Beszélgetés az APN tevékenységéről ba esni, valahogy „sikerük“ meg­szoknunk a kampányokat, melyek beindításához időben megkaptuk az utasítást. Véleményem szerint arra van szükség, hogy egyre több fiatal dolgozzon a tömegtájékoztatás te­rén. Ók mentesek a megcsontoso- dottságtól, merészek, találékonyak, nem félnek beverni a fejüket, égő szemekkel, lelkesen dolgoznak. Két tollal Idén januárban az APN határoza­tot hozott arról, hogy lényegesen javítani kell munkáján, ami a szocia­lista országok újságíróival való együttműködést, munkájuk segíté­sét, a szocialista országok sajtójá­nak az APN írásai iránti igényei kielégítését illeti. Ezen a téren az évek folyamán elég sok probléma halmozódott fel. Ami a külpolitikai kérdéseket illeti, itt nagy előrelépés történt, ezt üdvözli minden Moszk­vában akkreditált külföldi tudósító: a külügyminisztérium sajtóközpont­jában rendszeresen naprakész in­formációkhoz juthatnak. Más a hely­zet az üzemlátogatásokkal, főleg azoknak a vállalatoknak a megisme­résével, amelyeket már besoroltak a beindult gazdasági kísérletbe. Ezek iránt éppen a szocialista or­szágok tudósítói részéről rendkívül nagy az érdeklődés, hiszen minden testvérországban hasonló folyama­tok kezdődtek, így érthető a figyelem az első konkrét eredmények, ta­pasztalatok iránt. Bár tény, hogy a gazdasági vezetők a Szovjetunió­ban sem örülnek mindig az újságírók látogatásainak, megvannak a saját gondjaik, problémáik.- Felvetődik az APN, a TASZSZ és más szervezetek részéről is- mondta Vlagyimir Miljutenko -, hogy helytelen a szocialista orszá­gokból érkezett újságírókat úgy ke­zelni, mint a külföldi turistákat. He­lyesebb lenne' inkább úgy tekinteni rájuk, mint a szovjet emberekre, a munkájukat végző szovjet újság­írókra. Ennek a kérdésnek a megol­dása is folyamatban van, tervezzük például kölcsönös alapon az újság­írók huzamosabb ideig való külföldi munkáját. Megtudtuk, hogy már vannak ilyen tapasztalataik. Két amerikai új­ságíró hosszabb ideig dolgozott a Moszkovszkije Novosztyi című, külföldön és a Szovjetunióban egy­aránt nagyon népszerű lapban. Ők a saját költségükön tartózkodtak Moszkvában, a szocialita országok újságírói esetében a közös, illetve kölcsönös anyagi teherviselést ter- * vezik. Addig is, amíg ez megvalósul­hat, az APN igyekszik új, vonzó formákat találni annak bemutatásá­ra, megismerésére, ami napjainkban az országban zajlik. A közelmúltban, például, a szocialista országokból meghívták az újságírók csoportját egy egyhetes Moszkva körüli uta­zásra a szovjet autógyárak új, még kipróbálás alatt levő modelljén. Az akciónak óriási sikere volt, az egy hét során több üzembe, intézmény­be látogathattak el a résztvevők, s maguk is kipróbálhatták az új gép­kocsikat. A jelek szerint a gépkocsi­ipari minisztérium is hasznosnak ta­lálta a körutat, mivel már azzal for­dult az APN-hez, rendezzenek ha­sonlót a jövő év tavaszán is, de most már a szocialista országokon ke­resztül, az ott gyártott gépkocsikat is bevonva...- Ideje lenne - vélte Vlagyimir Miljutenko -, ha a szocialista orszá­gok egymás közt lemondanának a mikrofon-barátságról. Mert most hogyan csináljuk? Ellátogatunk egy­máshoz, szép szavakat mondunk a barátságról a mikrofonba, aztán hazamegyünk és elfeledjük egy­mást. Példát kell vennünk az első közös vállalatoktól, ahol már nem a belügyi hatóságok, hanem az igazgatók döntenek a külföldi kiuta­zásokról, s kialakulóban a valódi munkajellegű kapcsolatok. Ennek a folyamatnak mind a két oldalról meg kell kezdődnie, lényegesen vál­toztatnunk kell kapcsolataink stílu­sán. Nem a gondok elhallgatására, hanem őszinte feltárásukra, megér­tésre van szükség. S feltétlenül át kell térnünk a ,,papírmentes techno­lógiára“, mert - valljuk be őszintén- hangzatos együttműködési jegy­zőkönyveket gyártani nagyon jól tu­dunk már. Nem szabad elfelejte­nünk, hogy két fejben több jó gondo­lat születik, két szempár többet lát, két tollal könnyebb írni. GÖRFÖL ZSUZSA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom