Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-27 / 47. szám
\ ft. M Dr. Drágán Kokovics, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar szociológia tanára Sport bez igre (Sport játék nélkül) című könyvében bírálta a sportot, hogy elvesztette játékosságát. Az újvidéki Magyar Szó munkatársával folytatott beszélgetés során tovább elemzi a könyvében szereplő problémákat, s megmagyarázza a furcsa cim eredetét is. . - Miért választotta könyvének ezt a címet?-A játék az emberi élet, így a sport lényege is. Manapság azonban egyre inkább elválik a sporttól. Engen a játéknak a sportból való eltűnése érdekel. Ezáltal a sport élettelenné válik. A sport azonban nemcsak ennyit, hanem ennél lényegesen többet veszített.- Milyen a sport és a kultúra egyéb területei közötti kapcsolat?-A sport társadalmi, és egyszersmind kulturális jelenség. A kultúra tág értelemben mindennapi tevékenységünk, életformánk, következésképpen a sport ennek szerves része. Ugyanakkor a sport manapság elidegenedett tőlünk, pedig az lenne az ideális, ha beépítenénk mindennapjainkba.- Mennyiben van a sportnak'a társadalomban pszichológiai, érzelmi szerepe?- A sport társadalmi szerepe bizonyos értékek hirdetésében nyilvánul meg. A modern társadalomban a sport a megtisztulás, az agresszivitás felszabadulásának, a hovatartozás kinyilvánításának eszköze. A sport e tulajdonságait, mint igen fontos funkciókat gyakran hangsúlyozzuk. Megfeledkezünk azonban arról, hogy az ösztönökbe menekülés gátolja az ésszerűséget, s annak elhomályosítása vészes lehet a tömegőrület esetén. A sport a tömeg részére sajátos szelep, a megkönnyebbülés lehetősége. De mi történik, ha a szelep eldugul? Ezt minden szervező szem előtt tartja, aki a különböző látványosságok, események révén lehetővé teszi a tömegnek, hogy ordítozzon és így könnyítsen magán.- Melyek az örömmel űzött sport kihatásának legfőbb okai?- A klasszikus értelemben vett sport az üzleti viszonyok alkalmazásakor szűnt meg. A pénz a sportban véget vetett az idillikus életnek. A készpénzben fizetés, a hideg érdekek harca, az elidegenedés az egyes sportágakban mindennapos jelenségekké váltak.- Hogyan lehetséges, hogy az amatőr sport a már kialakult hivatásos élsport mellett még mindig létezik és fejlődik?- Mondhatnám, hogy az amatőrizmus manapság inkább álamatörizmusként fejlődik. A sportnak több célja van, például a testnevelés fejlesztése, a testi fejlődés és nem utolsósorban a szórakozás. Az ama- törizmus, önmagában érték, és nem jelenti valamilyen magasabbrendű tevékenység előkészítését. Jelenleg viszont válságban van, mert csak a nyilatkozatainkban helyezzük előtérbe. Túlságosan megterhelik a díjak, a versenyek, a győzelmek. Ahelyett, hogy az amatőr egyesületek az igazi amatőr találkozókat, az intenzív emberi kapcsolatokat szorgalmaznák, az élversenyek minőségére törekszenek (nemcsak a sportban).- Ha a sport a szőkébb, vagy a szélesebb társadalom, a népek, az osztályok, a rétegek, a területek összekapcsoló tényezője, mi az oka a közöttük lévő mind gyakoribb összetűzéseknek?- Kérdés, hogy csak a sport együvé kovácsoló sajátosságairól kell-e beszélni. A sport közelebb hozza az embereket egymáshoz, de bebizonyosodott, hogy képes a népek elkülönítésére is. Ismeretes, hogy egy labdarúgó-mérkőzés két ország közötti háború kirobbanásának közvetlen oka volt. Ez képtelenség. De megtörtént. S erről nem kellene megfeledkezni, ezt nem kellene alábecsülni. A sport egyesítheti a társadalmat, a csoportokat, a helyi közösségeket, de szembe is állítja ők-■- Vajon az élesport uKtív, alkotó vagy pedig frusztrált személyiségeket teremt, olyanokat, akik gyakran csak terheket jelentenek a társadalom számára?- Hogy a sport a társadalmat terhelő, meghasonlott személyiségeket teremt-e, az attól függ, hogy a társadalom hogyan szervezte meg a sportot, és az élsportolók státuszát. E tekintetben tévelygőnk, körben forgunk, megszegjük az alkotmányt, kompromisszumokat kötünk, nem járunk a dolgok végére.- Mi az oka annak, hogy a sport - eredeti céljával ellentétben - mindinkább dehuma- nizálódik és elferdül?- Ha a győzelem nem az egyik legfontosabb, hanem az egyetlen dolog a világon, ha egy társadalomban nincs helye a legyő- zöttnek, ha az ember arra született, hogy ne győzzék le (mint ahogyan azt régebben Hemingway megírta), akkor nem csoda, hogy az ilyen célok teljesítése szükségszerűvé teszi a csalást, a mesterkedést, a tömegek beavatkozását, és hogy még az ifjúsági csapatok közötti mérkőzés is a közönséges verekedés szintjére süllyed. Nem csoda az sem, hogy a versenyek bírálata, a pontok manipulált hajszolása a sport kriti- zálásának alapvető témája lett. • Akadnak szurkolók, akik nem is a mérkőzésre figyelnek...- Mivel magyarázható, hogy a nacionalizmus oly gyakran eltorzítja a sport arcát?- A nacionalizmus általános jelenség lett a sportban, mert azt gyakran a nemzeti értékek próbakövének tekintik. A félelem- keltés és a nemzeti kivagyiság egyre inkább elárasztja a mérkőzéseket. A stadionokban megnyilvánuló erőszak ebből is ered. Nem a közönség pillanatnyi haragjáról, hanem társadalmi jelenségről van szó. Sok embernek eszményképre van szüksége, s ezt az élsportolókban találja meg, akiket a tömegtájékoztatási eszközeink félistenként mutatnak be. Az eredményes sportolók hatalom nélküli kiemelt réteget alkotnak és eredményes életvitel jó alap az azonosuláshoz. Ami az erőszakot illeti, ezt az egyes sportágakban (jégkorong, ökölvívás, rögbi) a közönség csábítására szándékosan adagolják, mert ez az üzlet eszköze. A mindennemű kritikátlanság azonban oda vezethet, hogy az erőszakban véljük megtalálni a sport elemeit, s nem fordítva.- Mivel magyarázza a lelátó sértő hangját, a verekedéseket? Vajon ez esetben is a sportkultúráról (annak hiányáról), vagy valami másról van szó?- A közönség tömeges érzelmeket termelő gyár. A sport kielégíti a publikum nagy, szenvedélyes izgalmak iránti szükségletét. Még ha nem is vitatjuk el a közönség humanizmusát, nem kellene szemet hunyni az ilyen motívumok felett, főként, azon sportágak esetében, amelyekre jellemző a szurkolók durva viselkedése. Az igaz, hogy nincsen sportkultúránk, de a sporttal kapcsolatos elferdült tudatot sok más tényező is meghatározza, amelyeket meg kell határoznunk. Küzdünk a nacionalizmus ellen, de néha éppen azok között üti fel a fejét, akik az ellene való küzdelmet hirdetik.- A sporttal kapcsolatos magatartás lehetővé teszi-e a társadalmunk által hirdetett erkölcsi normák fennmaradását? Vajon a titkos alapok létrejötte, a megbeszélt eredményű mérkőzések, a kilengések, az elferdült sporterkölcs egy folyamat eredménye?- Elsősorban tudnunk kell, az erkölcs válságban van, a sportban különösképpen. Megfeledkezünk arról, hogy a sporttal és az erkölccsel kapcsolatos antikonformista vélemények az e területen való történések és változások sokkal fontosabb tényezői is lehetnek. A sportolónak nemcsak a saját képességeit, hanem személyiségét is fejlesztenie kell, hogy vállalhassa a felelősséget az elfogadott döntésekért. A sportban a szófogadás etikája uralkodik. Egyes sportolók úgynevezett átvevő csoportba tartoznak, ezt a kifejezést Fromm használja. Olyan embertípusról van szó, aki megszokta, hogy más csináljon meg neki mindent, és ezt el is fogadja. Gyakran esik szó a sporttal kapcsolatos helyzet gyökeres megváltoztatásáról. Azokat azonban, akik ezeket a gyökeres változtatásokat akarják, gyakran előre kialakított mércék szerint kritikusoknak, kellemetleneknek, politikailag károsoknak bélyegezzük. Mindezek a gyengeségek, a nem meghatározott politika, a tévelygések következményei. A megoldásokat csak úgy találhatjuk meg, ha javítunk az emberek közötti kapcsolatokon.- Van-e lehetőség, akárcsak elméletben is, a sport humanizálására?- A sportbeli viszonyok humanizálásának lehetőségét nemcsak aszerint mérhetjük fel, hogy hiányosságként mit akadályozzunk meg, hanem aszerint is, hogy mit biztosítunk, mit teszünk. Még mindig csak a sporton belüli elferdülésekkel, a sport lezüllésével foglalkozunk. Természetesen ezzel is foglalkoznunk kell, de ugyanakkor kutatnunk kell új megoldások után is! Tévedés lenne azt hinni, hogy a sport fejlesztésével, és jobb szervezésével megváltoztathatjuk a sporttal kapcsolatos viszonyokat. Bizonyos érdekeket újra kell értékelnünk. De nehéz lenne a sporton belüli új viszonyokról beszélni anélkül, hogy megváltoztathatnánk a meglevő társadalmi ellentmondásokat. IV/lÓr harmadik esztendeje angol klubIVI Ct I csapatok nélkül zajlanak az európai labdarúgó kupatornák. És a szigetországiak kezdenek ^türelmetlenek lenni. Egyes szakemberek annak a véleményüknek is hangot adnak, hogy a nyugat-európai országok tulajdonképpen örülnek a zárlatnak, mert vereségek és kiesések helyett a negyeddöntőbe, sőt még tovább jutnak csapataik; az ő markukat üti a jövedelem, amely a szigetországot illetné. Most azzal fenyegetőznek; a nemzetközi bírósághoz fordulnak. Állítólag szurkolóik már megjavultak, olyan eseményre nem kerülhet sor, mint három évvel ezelőtt Brüsszelben. Csakugyan ez a helyzet? A nemrégi NSZK - Anglia barátságos mérkőzés másról tanúskodik. Már a meccs előtti napon a düsseldorfi rendőrség négy angol szurkolót tartóztatott le, mert törtek-zúztak az egyik vendéglőben. A találkozó folyamán és utána összeverekedtek a két szurkolótábor tagjai, 46 szigetországi került vizsgálati fogságba. Tehát úgy tűnik, az angol szurkolók mindent elkövetnek, hogy továbbra is érvényben maradjon a zárlat. Ezekre az eseményekre való tekintettel a L'Equipe című francia napilap ankétot rendezett az európai labdarúgás élvonalbeli tisztségviselői között. Két kérdést tett fel nekik: 1. Visszatérhetnek-e az angol klubcsapatok az európai kupatornákra? 2. Ha országa rendezné az 1988-as Európa-bajnokságot, az angol válogatott mellett szavazna? Az UEFA 34 tagországa közül csak 17 küldte BEENGEDNI ANGLIÁT „EURÓPÁBA“? el időben véleményét. Csehszlovákia nem tartozik közéjük... SZOVJETUNIÓ - Alekszej Paramanov, a szövetség főtitkára: 1. Nagyon jól ismerjük az angol futball erejét és népszerűségét. Az a vélyeményem, hogy az angol együttesek visszatérését a kupatornákra maguknak a szigetországiaknak kellene megoldaniuk. 2. Igen. Pillanatnyilag nem érdekes számunkra ez a téma, de meggyőződésem: különbség van a klubcsapatok és a válogatott szurkolói között. Tapasztalataim szerint az utóbbiak sosem okoztak nagyobb gondot. A futballra összpontosítanak és a Szovjetunióban szívesen látott vendégek. BELGIUM - Michel Dhooghe elnök: 1. Sajnálom, de én még nem látom elérkezettnek az időt. Az NSZK-beli incidens is ezt igazolja. 2. Válaszom olyan, mint az első kérdésre. A futball maradjon meg játéknak. Ha a két csapat szurkolói egymást rugdossák, ütik, verik, akkor ez komoly probléma. SPANYOLORSZÁG - Agustin Dominguez főtitkár: 1. Igen. Esztelenség kizárni az angol labdarúgást a kupatornákról, hisz a futballisták nem felelhetnek szurkolóik tetteiért. 2. Igen, mindenesetre. OLASZORSZÁG - Andrea Manzella titkár: 1 Nem. Az angol szurkolók javíthatatlanok. Az NSZK-beli események után ellene vagyok. 2. Igen. Csak féken kell tartani a „drukkerokat". FRANCIAORSZÁG - Jean Fournet elnök: 1. Nem. Az NSZK - Anglia meccs előtt igent mondtam volna. Most azonban látom még nem jött el az ideje. A huligánok semlegesítésére .nagy karhatalmi erőkre lenne szükség. 2. Nem rajtunk múlik. Az UEFA dolga. Ha azt mondja, igen, tudomásul veszem a döntést. MAGYARORSZÁG - Somogyi Jenő elnök: 1. Visszatérésük mellett vagyok. De mindent meg kell tenni, hogy ne ismétlődhessék meg Brüsszel, nem kell sajnálni a pénzt a rendező gárda megerősítésére. 2. Magyaroszágon sosem volt gond az angol szurkolókkal. Ha mi rendeznénk az 1988-as Európa-bajnokságot, szívesen látnám Anglia válogatottját. SVÁJC - Heinrich Rötlisberger elnök: 1. Igen. Teljes erőmből támogatom. Az európai kupák vesztettek színvonalukból, vonzerejükből, érdekességükből amióta az angolok nélkül bonyolítják le. 2 Igen, ha az angol szövetség garantálja a biztonságot. JUGOSZLÁVIA - Szlavko Srajber elnök: 1. Igen. Csak a brüsszeli tragikus incidens után volt jelentősége a szankciónak. 2. Igen. Nagyobb figyelmet kellene azonban szentelni az angol szurkolóknak. Ellenőrizni kellene őket a stadionok bejáratánál, elvenni tőlük az alkoholt tartalmazó üvegeket. LENGYELORSZÁG - Zbigniew Kalinski főtitkár: 1. Igen, az angol klubok nélkül devalválódott a kupaküzdelem. A szurkolók számát azonban maguknak a szigetországiaknak kellene limitálni. 2. Igen. Lehetetlen az Európa- bajnokságról kizárni az angol válogatottat. A futballhuliganizmus azonban nem kis veszély. Nagyon oda kell figyelnünk. (tv) • A túlzottan kemény, durva játék nem tesz jót a labdarúgásnak (Archívumi felvételek) VASÁRNAPI kiadás Index 48097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő: Kiss József, helyettes főszerkesztő: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség: 815 81 Bratislava, Gorkého 10.. telefon: 309. 331-252, 332-301. Főszerkesztő: 532-20. Szerkesztőségi titkárság: 550-18. Sportrovat: 505-29. Gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Adminisztráció: Pravda Kiadóvállalat, 815 80 Bratislava, Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es üzemében (815 80 Bratislava, Martanoviőova 21.). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava, Jiráskova 5.. telefon: 335-090. 335-091. Hirdetési iroda közületeknek: 815 80 Bratislava, Vajanského nábrezie 15.. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13,- korona. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat, előfizetéseket elfogad^minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. K JflTU UKDNVII
