Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-20 / 46. szám
JSZÚ 3 7. XI. 20. A világnézet befolyásolja az ember értékorientációját, politikai tudatát és cselekvését. Ezért minden társadalom figyelmet fordít tagjainak világnézetére. A szocialista társadalom sem lehet közömbös az iránt, hogy az emberek miben látják vagy keresik életük célját és mi mellett kötelezik el magukat. A szocializmus, eltérően minden korábbi társadalmi alakulattól, a tudomány és a tudományos világnézet alapjaira, valamint a marxista-leninista párt vezette dolgozó tömegek öntudatos munkájára épül. Nagy szerepe van benne a jól átgondolt, az élettel szoros kapcsolatban lévő világnézeti nevelésnek, amely megsokszorozhatja az állampolgárok öntudatát és fokozhatja munka- és állampolgári aktivitásukat. A társadalmi-gazdasági fejlesztés gyorsításának stratégiája és az emberi tényező jelentőségének növekedése fokozottabb igényeket támaszt a világnézeti neveléssel szemben. „Az elkövetkezendő időszak feladataival - hangsúlyozta a CSKP XVII. kongresszusa - szoros kapcsolatban kell lennie az eszmei-politikai nevelőmunkának, amelynek feladata az új ember tulajdonságainak formálásához való hatékony hozzájárulás; olyan sokoldalúan fejlett személyiség kialakítása, aki elsajátította a marxista- leninista világnézet, a szocialista erkölcs alapjait és a szerint cselekszik.“ Az öntudatosság, a szilárd meggyőződés, a szigorú erkölcsi felelősség, a szocializmus ügye iránti odaadás kérdése az ateista nevelésnek is alapvető problémája. Az ilyen tulajdonságokkal rendelkező személyiség kialakítása kell hogy legyen az ateista nevelés fő célja. Az átalakítás ezért nemcsak a gazdaságot érinti, hanem az emberek tudatát, nevelését is; és megköveteli az iskolában, a munkahelyen és egyáltalán valamennyi területen folyó nevelés átértékelését. Ma már általánosan ismert, bogy a társadalmi fejlesztés meggyorsítása nem korlátozódik csupán a növekedés mennyiségi tényezőire, hanem főleg a minőség kérdését érinti. Vonatkozik ez a tudományos ateizmus elméletére és gyakorlatára, az ateista nevelésre is. A gyakorlatban találkoztunk és a mai napig találkozunk egyes emberek türelmetlenségével és a szekularizáció meggyorsítására irányuló törekvésével, amely a vallásosságnak a szociológia által föltárt mennyiségi adataira összpontosul és elsikkasztja e folyamat minőségi eredményeit. Az ateista nevelést és eredményeit általában a megtartott előadások, szemináriumok, viták száma alapján ítéli meg. Az ateista nevelésnek az új körülmények között tartalmában kell tökéletesednie, át kell térnie a jobb minőségre, a nagyobb hatékonyságra. Egyszóval, ma már az ateista nevelés terén sem rekedhetünk meg a mennyiségi mutatók növelésénél. Az ateista nevelés fő feladata, hogy hozzájáruljon a pszichológiai átalakítás megvalósításához, az emberek alkotó és gazdag szellemi életéhez. A tudományos világnézet formálásának nem könnyű útján történtek módszertani tévedések és elhibázott gyakorlati lépések. Túlságosan egysíkúan, a dialektikus ellentmondások figyelmen kívül hagyásával értelmezték a tudományos világnézet kérdéseit abban a folyamatban, amelyre a tudománytalan nézetek, köztük a vallás megszűnése és a tudományos világnézet kialakulása jellemző. A tudományos világnézetet nem mindig a valóságnak megfelelően tudományosan közelítették meg, hanem mint olyasvalamit, ami a társadalmi-kulturális változások talaján automatikusan létrejön. Eléggé elterjedt volt az a nézet, hogy elegendő a falvakban végrehajtani a kollektivizálást, társadalmi tulajdonba venni a termelőeszközöket, megvalósítani az iparosítást és a kulturális forradalmat, művelni a népet, hozzáférhetővé tenni számára a műveltséget és a művészetet, s az minden probléma nélkül szakít a vallással. Most már látjuk, hogy ezen az úton haladni sokkal bonyolultabb. Ez az út nem felel meg teljes mértékben a szocializmus építése első szakaszában kialakított elképzeléseknek. Ebben a szakaszban nem fogták fel tudományosan és reálisan a világnézet átalakulásának folyamatát, annak lényegét és eredményeit. Úgy tekintettek rá, mint olyan folyamatra, amely kizárólag tudományos nézetekhez, az igazsághoz, a jóhoz, a szocialista erkölcs értékeinek és normáinak elsajátításához vezeti az embereket. Olyan világnézeti változásként fogták föl, amely önmagában jó - mindig és mindenütt. A jelenlegi tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a bonyolult és ellentmondásos folyamat olyan személyiségeket is kialakított, akik semmiben sem hisznek, skepticiz- musba, nihilizmusba estek. Ezek természetesen nem marxista ateisták, materialisták. Az említett embereket általában lelki sivárság, elmaradottság jellemzi. Tudatlanságuk, műveletlenségük, kultúrátlanságuk, becstelenségük, lelkiismeretlenségük miatt nem lehetnek szövetségeseink a marxista -leninista világnézetért folytatott harcban. A valóság kritikus szemlélete láttatja velünk azoknak a világnézeti és erkölcsi alapoknak a konkrét hiányosságait, amelyek például a fiatalok egy részénél mutatkoznak; azoknál, akik szakítottak ugyan a vallással, de nem sajátították el a kommunista ideálokat. Megmutatkozik ez egyes értelmiségieknél is: technokratizmus, utilitarizmus, korlátolt prakticizmus, szakmai gőg és felfu- valkodottság formájában, amely gyakran idealizmusba és vallásosságba torkollik. Nem mindegy tehát számunkra, hogy milyen materializmusról, ateizmusról van szó. Lenin közismert szavait idézve elmondhatjuk, hogy az okos idealizmus közelebb áll az okos materializmushoz, mint az ostoba materializmus. Más szóval az ostoba materializmus közelebb áll az ostoba idealizmushoz, mint az ésszerű, igazi materializmushoz. Az ateista nevelés javítása elsősorban azt követeli, hogy megszabadítsuk fogyatékosságaitól: az élettől való elszakítottságá- tól, a primitív ismeretterjesztéstől, a formalizmustól, a skolasztikától, valláskritikává egyszerűsítésétől. Dialektikus megközelítés, a valós helyzet reális szemlélete nélkül nem lehetséges helyes irányba terelése és hatékony fejlesztése. Nem terjeszthető az ateizmus, a vallás puszta bírálataként, vagy ahogy Engels mondja: ,,az ateizmus, amely a vallás puszta tagadása csupán, és amely szüntelenül a vallásra hivatkozik, nélküle semmi; tehát önmagában véve még maga is vallás“. Az ateizmus azért sem egyszerűsíthető a vallás puszta bírálatára, mert a hívőkkel sok életbevágó közös érdekünk van - olyanok, mint a béke megőrzése, a környezet tisztaságának megóvása, az antikultúra és erkölcstelenség ellen folytatoptt harc stb. Tudjuk, hogy a hívők műveltsége jelentősen növekedett. Nem különbözik a többi állampolgár műveltségi szintjétől, és köztük is vannak gondolkodó emberek, akik az igazság megértésére törekszenek, és hasznos munkát fejtenek ki a társadalom javára. Ellenségeink igyekezete ellenére megőrzik józan ítélőképességüket, és politikai szövetségeseink lesznek. A hívőkkel létesült ilyen szövetséget tovább kell erősíteni és minél több vallásos embert kell ennek megnyerni. Az ateista propaganda egyik fontos feladata továbbra is az, hogy fölfedje a reakciós erőknek azt a törekvését, amellyel a hívők vallásos érzületét a szocializmus és a haladás ellen igyekeznek fordítani. A vallásos ideológia és a klerikalizmus ellen folytatott harc minden időszerűsége ellenére csupán a vallás bírálata, a polémia, azok leleplezése, akik a vallást az emberek szocializmusellenes manipulálására akarják kihasználni, aligha merítheti ki a marxista ateizmus és az ateista nevelés funkcióit. Az ateista nevelésnek összhangba hozása a párt politikájával és a táradalom szükségleteivel megköveteli, hogy jobban kidolgozzuk és pontosítsuk lényegét, meghatározzuk helyét és szerepét az eszmei nevelő- munka rendszerében. A nevelési formák és módszerek tökéletesítésének és javításának szükséges volta ellenére sem tekinthető a tudományos világnézet további kiterjesztése és megszilárdítása fő kérdésének. Figyelmünk előterében a tartalomnak kell állnia, amelynek egyre inkább a dialektikus materializmus filozófiai alapbból, az új tényekből, érvekből, a tudományos ateizmus és az ateista nevelés magasabb elméleti-módszertani színvonalából kell kiindulnia. Az ateizmusnak csupán szóbeli propagálása kevéssé meggyőző és hatékony, ha a gyakorlatban nem nyilvánul meg konkrét tettek, példák formájában. Nem lehetünk például süketek és érzéketlenek olyan emberek szükségletei iránt, akik nehéz helyzetbe kerültek, akiket szerencsétlenség, tragédia sújtott, sikertelenség ért vagy az élet küzdelmeiben alul maradtak. Épp ezért kell az ateizmust nagyobb erkölcsi tartalommal megtölteni és a tettekben kell határo- zottabbnak és következetesebbnek lenni, s mérsékeltebbeknek a formák tekintetében. A tettekben mutatkozó határozottság azt jelenti, hogy következetesebben érvényesítjük a kommunista erkölcs értékeit és normáit, a gyakorlatban pedig következetesen tiszteletben tartjuk a vallási kérdés megoldásának lenini alapelveit. Ha az ateista nevelés tartalma és formája változtatásának szükségességéről beszélünk, nem gyengítésére gondolunk, ellenkezőleg: tökéletesítésére és erősítésére. „A pártban és a társadalomban a CSKP XIII. kongresszusa után kialakult válság tanulságai“ című dokumentum hangsúlyozza, hogy a szocializmus alapvető és változatlan értékei és alapelvei közé tartozik a marxista-leninista ideológia is, mivel egyedül az fejezi ki a szocialista társadalomban a dolgozók valamennyi rétegének valódi érdekeit, propagálása ezért kiváltságos helyzetet élvez. Ez egyben válasz azoknak is, akik most, a kritikus átértékelés körülményei közt azon spekulálnak, hogyan foszthatnák meg a szocializmust filozófiai és világnézeti alapjaitól - a dialektikus és a történelmi materializmustól, beleértve elválaszthatatlan tartozékát: az ateizmust. A marxista-leninista forradalmi pártok erről nem mondhatnak le. Mivel olyan erőt ad a nemzetközi munkás- és kommunista mozgalomnak, a létező szocializmusnak, amellyel meghaladja a többi mozgalmat és ideológiai rendszert. Noha a tudományos-műszaki nevelés jelentősen hozzájárul a tudományos materialista világnézet elterjesztéséhez, tartalmával, eddigi irányzatával, színvonalával és hatékonyságával nem lehetünk elégedettek. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában a helyzet azt követeli, hogy az ateista nevelést egyre inkább a marxista ateizmus humanista jellegű pozitív értékeire irányítsuk. Szükséges kiemelnünk és hangsúlyoznunk pozitív szerepét a szocialista szellemi műveltség fejlesztésében, a szocialista hazafiságra és internacionalizmusra nevelésben. Az ateista nevelés egyik fő feladata az emberek műveltségének növelése. Ismereteik mély eszmei meggyőződéssé, munka- és állampolgári aktivitássá alakítása. A pozitív vonatkozásokra való összpontosítás nem jelentheti azonban a vallási ideológiák és főleg a krelikalizmus bírálatáról való lemondást. A társadalmi-gazdasági fejlesztés gyorsítása stratégiájának szükségszerűsége olyan emberi tulajdonságok kialakítását tűzi a világnézeti és az ateista nevelés elé, mint a szorgalom, az állampolgári aktivitás, a felelősségérzet és hasonlók. Ez az emberek politikai gondolkodásra tanítását, ateisták és hívók erkölcsi politikai egységének megszilárdítását feltételezi. Ebből a szempontból fontos a hívók átgondolt politikai megközelítése. Ez azt jelenti, hogy az ateizmus és a vallás problématikáját sokkal szélesebb és mélyebb összefüggésekben kell látni, mint eddig. Az ateista propaganda során állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy nem a hívók ellen harcolunk, hanem értük, a szocializmus ügyének való megnyerésükért. Úgy kell ezt megvalósítani, hogy ne gyengítse, hanem erősítse a nép egységét. Ebből a szempontból fontos, hogy a hívőkkel, mint egyenlő az egyenlővel beszéljünk: nyíltan, őszintén, minden jele nélkül annak, mintha a vallásosság visszaszorítását nyomással vagy adminisztratív intézkedésekkel igyekeznénk elérni. Nyilvánvaló, hogy a megszerzett ismeretek, a műveltség, a szellemi és erkölcsi haladáshoz nem elegendőek, a nevelés problémáit nem oldják meg. Az az igazság, hogy minél műveltebbek, tájékozottabbak az emberek, nevelésük annál nehezebb, bonyolultabb; annál következetesebben kell átgondolnunk a nevelési formákat és módszereket. A tudományos-műszaki haladás soha nem tapasztalt üteme közepette az erkölcsi értékek megszilárdítása és fejlesztése a társadalom szellemi egészsége megőrzésének legfontosabb tényezője. Ma az emberek erkölcsi csődje felmérhetetlen anyagi és szellemi károkat okoz. Az új gondolkodásmód tehát dialektikus gondolkodást és az erkölcs változását követeli. Ma még nyilvánvalóbb, hogy nem foglalhatunk el kialakult erkölcsi álláspontot egyértelmű és világos eszmei és politikai álláspont nélkül. Másrészt, az ember nem lehet eszmeileg és politikailag a kor követelményeinek színvonalán anélkül, hogy ne lenne becsületes, lelkiismeretes és ne rendelkezne megfelelő felelősségtudattal. Csupán az erkölcsösség és az eszmei-politikai elvszerűség garantálja a kommunista eszmények sikeres megvalósítását. A valódi gyakorlati humanizmusban látta Marx a társadalmi viszonyok erkölcsi értelmét. Ez erősíti és időszerűvé teszi annak szükségét, hogy az emberek az olyan erkölcsi értékeket mint az igazságérzet, jóság, igazságosság megőrizzék és képesek, maradjanak az öröm és a bánat átérzésére. Különösen az atomkorban az erkölcs csődjével csődbe juthat az egész élet a földön. Az erkölcs kérdését nálunk sokáig lebecsülték. Nem kapott kellő mértékben helyet az iskolai oktatásban, nevelésben, az elméleti kutatásban; véletlen és kivételes volt a pártmúvelödésben, beleértve az ateista propagandát is. Az emberi kapcsolatok és az etika még mindig a vallás viszonylag erős „bástyája“. Ezért - anélkül, hogy csökkenne a természettudományos propaganda jelentősége (ez sem elégséges, ennek erősítése is szükséges lenne) - az ateista nevelésben kulcsszerepre kell szert tenniük az élő és sürgető társadalmi etikai kérdéseknek, amelyek az emberek gondolkodását és érzelmeit mozgatják: például a társadalom fejlődésének konkrét problémája, az ember a maga problémáival, eszményeivel, az élet értelme és értéke, a demokrácia és a humanizmus kérdése, az állampolgári aktivitás és felelősség, a becsületesség és lelkiismeretesség, a tisztelet és együttérzés, a kollektivitás, a jó és a rossz, az igazság és hazugság, a munka és a szabadidő kérdése, az állampolgári jogok és az emberi szabadság, a lelkiismeret- és a vallásszabadság, azok garantálása a szocialista társadalomban; mindezek olyan kérdések, amelyekre a vallás nem adott és nem adhat reális feletet. Az emberek egyre jobban érdeklődnek az iránt, hogy a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó ideológiai harcban melyik oldalon van az igazság, a társadalmi igazságosság, a történelmi kezdeményezés; a világban a béke, a haladás útját melyik fél mutatja. A fokozott érdeklődés ezek iránt a kérdések iránt napjainkban nem véletlen. Abból adódik, hogy megoldásuk minden eddiginél magasabb szinten kezdődött el. Ezen felül ma - mint eddig még soha - megnövekedett az általános emberi, etikai, morális értékek jelentősége. Az emberek nemzeti, politikai, világnézeti vagy vallási hovatartozásuktól függetlenül egyre jobban érzik, hogy egy közös bolygó lakói, összeköti őket az egymással szemben érzett felelősség, a béke megőrzésének közös feladata. Mindezen célok elérése végett támaszkodunk a szocializmus szellemi és erkölcsi alapjaira, az ember értékeire, méltóságára s a lelkiismereti és vallásszabadság alkotmányos garanciáira. A szocialista társadalom építésének első szakaszában a vallásosság még tömeges jellegű marad. Az alkotmányos garanciák szellemében az emberek szabadon vallhatják a tudományos, a vallási vagy egyéb világnézetet. Ezáltal bonyolult világnézeti szerkezet alakul ki, és a társadalom, valamint az egyén tudományos-materialista világnézete kialakulásának hosszan tartó, ellentmondásos és bonyolult folyamata kezdődik. E folyamatnak bonyolultsága, ellentmondásossága és elhúzódása nem szabad, hogy leegyszerűsítéséhez, fölületes magyarázatához vezessen, vagy a marxista-leninista elmélet vulgarizálását, egyes tételeinek elhagyását eredményezze. Ellenkezőleg, a tudományos ateizmus tartalmának mélyrehatóbb feldolgozásának feladata előtt állunk. Főleg pozitív oldalának elemeit kell leleményes és elfogadható eszközökkel az emberekkel megértetni. Következetesebben kell érvényesíteni azt az alapelvet, hogy az ateista nevelés váljon a kommunista nevelés valamennyi összetevőjének szerves alkotóelemévé, és jobban használja ki mindazokat a lehetőségeket, amelyeket a szocialista társadalom nyújt. A világnézeti és ateista nevelés alapvető célja, hogy a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a szocializmus további fejlődéséhez, egy olyan új szocialista civilizáció kialakításához, ámelyre a magas fokú műveltség és kultúráltság, a tudományos materialista világnézet, a nagyfokú öntudatosság s a gazdag szellemi, érzelmi, erkölcsi élet jellemző. PETER PRUSÁK ft 1 ""tk ■ ■ aJ .■■■ ft y M ■■■ • ^ V
