Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-11-13 / 45. szám
\ Fegyelmezetlenségek az energiafelhasználásban Az Állami Energetikai Felügyelőség ,, intelmei“ a fő energiaidény előtt Ma már senki sem vitatja, hogy a népgazdaság fejlődésének egyik alapvető ágazata az energetika, amely döntően befolyásolja a többi ágazat termelésének alakulását, még ha ezt az energiát felhasználók nem is tudatosítják kellőképpen. Igaz, tehetik, hiszen a termékek árában az energia- igény nincs olyan mértékben képviselve, hogy az kellőképpen ösztönözne a minél gazdaságosabb energiafelhasználásra, magyarán az energiafelhasználás manapság még nem igazán „zsebre menő“ tényező a termelésben. Hogy az energiafelhasználás ennek ellenére folyamatosan és állandóan gazdaságosabbá váljék, az Állami Energetikai Felügyelőség feladata annak rendszeres ellenőrzése és egyúttal a gazdaságos felhasználás alapvető feltételeinek biztosítása is. Legutóbb Bemard Sestrien- kától, a Szlovák Szocialista Köztársaság Állami Energetikai Felügyelőségének igazgatójától érdeklődtünk az iránt, hogy milyen a jelenlegi helyzet az energiafelhasználásban, melyek legmarkánsabb jellemzői. Mindenekelőtt arra a kérdésre kerestünk választ, miként alakult a termelési ágazatok energiaigénye?-Mi az elmúlt esztendőben 198 szlovákiai termelő szervezetben végeztünk ellenőrzéseket, és az így szerzett információk, adatok alapján felmértük az 1982-1985-ös évekre is a bruttó termelésre eső energiaigény alakulását. Az elemzés alapján megállapíthattuk, hogy az egyes ágazatokban az energiaigény alakulása csökkenő irányzatot mutat. Ennek ellenére a 198 szervezetből 66 esetében növekedett az energiaigény. Ebből a szempontból Szlovákiában a Szövetségi Kohó- és Nehézgépipari Minisztérium reszortjába tartozó, általunk ellenőrzött 16 szervezetből 50 százalékban, azaz nyolc esetben növekedett az energiaigény a Szlovákia építőipari tárcájához tartozó felhasználók esetében, de itt a nyolc szabálysértőt 32 ellenőrzés során „szűrtük ki“. Kedvezőtlen a helyzet a Szövetségi Fűtőanyag és Energetikai Minisztérium reszortjában is: a tizenegy ellenőrzésből itt is csaknem minden második esetben növekvő energiaigényt tapasztaltunk. Legkedvezőbb volt a helyzet a Szövetségi Általános Gépipari Minisztérium vállalataiban végzett 29 ellenőrzés során - növekvő energiaigényt 13 százalékban észleltünk. • Mi történik ilyen esetben?- A szóban forgó szervezeteket az energetikai felügyelőség minden esetben figyelmezteti a tényekre, és ez egyúttal azt is jelenti, hogy itt fokozatosan általános ellenőrzést rendelünk el. Egyébként a Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai, valamint saját ismereteink alapján azt az általános megállapítást tehetjük, hogy az energiaigényesség alakulásának eddigi irányzata csökkenő ugyan, de nem a kívánt mértékben, és nagy tartalékok vannak ezen a területen. Az elmúlt esztendőben például azt a célt tűztük ki, hogy az évközi energiaigény-csökkenés - a nemzeti jövedelem képzését tekintve alapul - 2,8 százalékos legyen. Nos, Szlovákiában 1986-ban csak 1,5 százalékkal csökkent az energiaigény. Az "ökok nemcsak objektív problémákra vezethetők visz- sza, hanem „hiba van a kréta körül“, amikor az eredmények értékelésére kerül sor. Például az adatokból az derülne ki, hogy a 02-es energiatakarékossági állami célprogramot az egész ország területén 107 százalékra teljesítettük, annak ellenére, hogy az előirányzott 2,8 százalékos energiaigény-csökkenést nem értük el... 0 önök szerint hova vezethető vissza az a szemlélet, amely okozza a jelenlegi - kedvező irányzatú ugyan, de - a tervezettnél kedvezőtlenebb dinamikájú fejlődést?- Mindenekelőtt az az évek során kialakult nézet, miszerint energiából van bőven. Még mindig nem eléggé erős az a szemlélet, hogy a fiktíven meglévő elégséges energiamennyiség nem azt jelenti, hogy pazarolni lehet. Véleményünk szerint az évi 500-800 gigawattórányi energiaigény-növekedés indokolt, azonban a felhasználás ma még messze nem a lehető leggazdaságosabb, azaz a növekvő felhasználás nem megfelelő mértékben térül meg a társadalom javára. Az elején említett példákból kiderül, hogy volt olyan eset is, amikor minden második ellenőrzés - valamiféle hiányosság révén - az energiafelhasználásban indokolatlanul növekvő energia- igényt mutatott ki. Ezzel szemben például az NDK-ban a hasonló ellenőrzések során az eseteknek csak a 7 (!) százalékában állapítottak meg az elmúlt esztendőben rendellenességet. Ezzel kapcsolatban szeretném fölhívni a figyelmet Őtrougal elvtárs egyik megállapítására, amely szerint nálunk az energiaigény a felével magasabb, mint a fejlett kapitalista országokban. • Az önök felmérései alapján a népgazdaság energiaigényének a csökkenését mi befolyásolná elsősorban kedvezően?- Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy az energiaigény csökkenése a népgazdaságban nem azt jelenti, hogy az energiafelhasználást hatékonyabbá • kell tenni az egyes termelőágazatokban, hanem valamennyi felhasználó esetében külön-külön. Az Állami Energetikai Felügyelőség feladata Szlovákiában is az, hogy ebből a szempontból elbírálja az elektromos fogyasztók, tehát a villamos berendezések energiaigényét, mégpedig azokét, amelyeket Szlovákia területén gyártanak. Ennek érdekében az egyes gyártó vállalatokkal szerződést kötöttünk az energiafelhasználási paraméterek javításában való együttműködésre. Ennek alapján a gyártó vállalatok előterjesztik az energetikai felügyelőségnek a termék tervrajzait és a tervezett sorozatgyártás megkezdése előtt a vállalati ellenőrzés eredményeiről szóló jegyzőkönyvet. Az előterjesztett anyagok alapján, valamint a tervezett terméknek egy korszerű külföldivel való összehasonlítása után véleményt arról mondunk, hogy a termék sorozatgyártásra kerülhet-e vagy sem. • Említette az ellenőrzéseket, amelyek után önök az idevágó rendelkezések értelmében bírságokat is kiszabhatnak. Ha külön vizsgáljuk a bírságolásnak, mint eszköznek a hatékonyságát, milyenek az önök tapasztalatai?- Tapasztalataink egyértelműen jók, hiszen a bírságolás hatékonyságát ugyan még statisztikai módszerekkel nem vizsgáltuk, de tény, hogy azok az üzemek, vállalatok, amelyeket megbírságoltunk, azt követően hosszú éveken át nem követték el ugyanazt a szabálysértést. Nemcsak az ellenőrzés lesz a jövőben szigorúbb, hanem a kiróható kötbérek összege is elérheti a jelenlegi maximális értékek dupláját. Eddig a kiróható bírság legnagyobb összege 100 ezer korona volt, ha megismétlődött, akkor legközelebb 200 ezer koronára büntethettük a vétkest. De 1988. január 1-től 200 ezer, illetve 400 ezer lesz a kiróható kötbérek maximális összege. • Október 15-én hivatalosan is beköszöntött a fútőszezon, még ha a szeptember végén a hirtelen hidegre forduló időjárás miatt korábban is kezdődött ezidén. Az imént már közvetve érintettük a fűtés kérdését, milyenek az önök tapasztalatai, és mit tanácsol az érintetteknek - mindannyiunknak?- El kell mondanom, hogy a fosszilis, azaz szénhidrögén alapanyagú fűtőanyagok csökkenő tartalékait figyelembe véve a fűtés távlatilag is leggazdaságosabb módja a nagy hóközpontokból történő távfűtés, ott pedig ahol ez környezetvédelmi vagy gazdasági okokból eredően nem megoldható, az elektromos fűtés. Eddig - a leggyakrabban használt kifejezéssel élve- a villanyfútés leggyakoribb módja az akkumulációs kályhákkal, illetve elektromos kazánokkal történő fűtés volt. Jelenleg már mutatkoznak az akkumulációs fűtés elterjesztésének negatív oldalai is. Mint ismeretes, ez a módja a fűtésnek, az ún. éjszakai áram felhasználásával történik, napjainkban azonban már új esti fogyasztási csúcs alakult ki, ami nagyon igénybe veszi az elektromos hálózatot. Éppen ezért azt javasoljuk, hogy irányítottan fejlesszük az elektromos fűtési hálózatot, mégpedig az ún. hibrid kályhák alkalmazásával. Az ún. hibrid fűtési mód tulajdonképpen kevert mód, amikor is hatvan százalékban az akkumulációs rész, 40 százalékban pedig a közvetlenül fűtő egység szolgáltatja a fűtéshez szükséges hőt. A közvetlen fűtést távirányítással vagy automatikusan működő kapcsolóórával kapcsoljuk. • Milyen előnyei vannak ennek a módszernek?- Méréseket végeztünk mínusz 15 Celsi- us-fokos kinti hőmérsékletnél egy 200 lég- köbméteres lakásban. Az elektromos fűtés feltételeinek egyébként megfelelő lakásban, számításaink szerint 9 ezer kilowattóra évi elektromos fogyasztásnak megfelelő eredményt értünk el, amikor akkumulációs kazánokkal fűtöttünk. Az ún. dinamikus akkumulációs kályhákkal végzett mérések során csak évi 7640 kilowattóra fogyott ugyanabban a lakásban, míg az elektromos hibrid kályhák beiktatásával 7460 kilowattóra ugyanabban az évben. Ezeket az elektromos hibrid kályhákat a Kremnicai Ércbányák és a füleki (Fil'akovo) Kovosmalt gyártja. Ezzel szorosan összefügg a lakások illetve családi házak melegviz-szolgáltatá- sa. A popradi Tatramat miután bevezette újfajta villanybojleréinek gyártását - elsősorban annak poliuretán szigetelése révén- a fajlagos elektromos energiafelhasználást világszínvonalúra javította, ami nem akármilyen fegyvertény. Meggyőződésem, hogy ezek fokozatos elterjedése is hozzájárul az energiaigény folyamatos csökkenéséhez. Nem téveszthetjük ugyanis szem elől, hogy a kis fogyasztó is fogyasztó! MÉSZÁROS JÁNOS A KOMÁROMI CIPŐGYÁRBAN TAPASZTALTUK Akadozó anyagellátás • Évi húsz munkaszombat • Költséges kooperáció • Lesz munkaerő - utánpótlás? Nemrégiben a cipőgyártás egyik szakemberétől azt hallottam, hogy a hazai szandálok, félcipők, csizmák azért nem olyan puhák, kényelmesek, mint mondjuk az olaszok, mert a mi járdáinkon, útjainkon csak a kemény bőrből, műbőrből készült cipők biztonságosak, tartósak. Hm... Cipőink tartósságát, kényelmes viseletét illetően mindenkinek vannak valamiféle tapasztalatai. Jók és kevésbé jók. S legyünk bármennyire is elfogultak, azért az eltörött cipősarokból, elszakadt szandál-, ból, esőtől, hótól átázó csizmából van kevesebb. A puha cipő, a kényelmes viselet viszont már más kérdés... Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztattak, amikor üzem- látogatásra indultam a partizánskei Augusztus 29. Cipőgyár komáromi (Komárno) üzemébe. Tudva tudtam, hogy ott nem kapok választ arra, miért nem varrnak puha bőrcipőket, miért olyan nálunk a cipők divatja és piaca, amilyen, miért kerül a csizma egy kezdő fiatal csaknem egyhavi fizetésébe? Mindezen kérdések megválaszolására nem az üzem dolgozói hivatottak. Ők „csak" dolgoznak. De vajon hogyan és menynyit?- Rengeteget és nem mindig jól - panaszolja Terézia Jurcinová, aki cipőfelsőrészeket varr. - A varróműhelyből sok ember hiányzik, így állandóan túlórázunk. Mindig nagy a hajrá, amit természetesen munkánk minősége hűen tükröz. A legtöbb hibát persze utólag ki lehet javítani, de az mind időbe kerül. Mégis talán az szegi legjobban kedvünket, ha szabad szombaton is be kell jönnünk dolgozni, aztán hétfőn meg kedden anyaghiány miatt csak ácsorgunk.- Igaz, nem gyakran, de sajnos erre is volt már példa - teszi hozzá Mária Gódorová, a varróműhelyek vezetője. - Azonban úgy látom, hogy a munkaerőhiány pillanatnyilag sokkal nagyobb gondot jelent, mint az akadozó anyagbeszerzés. Legalábbis az én szempontomból. Mert sokszor szinte a lehetetlent kell kérnem a varrónőktől. Csaknem állandóan különböző okoknál fogva a teljes létszámnál kevesebben dolgoznak a műhelyekben, ilyenkor át kell szervezni a munkát, ami esetleg új mintát, ezáltal kisebb termelékenységet, de változatlanul nagy követelményt jelent. Azonban a tervet a problémák ellenére is teljesítjük, bár ezt a nagy hajszát a minőség A varróműhelyben mindig sok a munka (Gyökeres György felvétele) sínyli meg. Tény, hogy a munka jobb szervezésével és irányításával némileg enyhíthetünk a gondokon, de vannak napok, amikor annyi dolgozó hiányzik, hogy még a túlóra sem segít. Úgy hiszem, a jelenlegi helyzetben az lehetne a megoldás, ha a tervek kimunkálásakor jobban figyelembe vennék az üzem körülményeit és lehetőségeit.- Az üzem vezetőinek a termelés folytonosságának biztosítása okozza a legnagyobb gondot - elemzi a helyzetet Lázár András mérnök, üzemi közgazdász. - A munkaerőhiány csupán egy a folytonosságot gátló tényezők közül. Mindenekelőtt szakképzett dolgozókra van szükségünk. Egyelőre az anyagbeszerzéssel kapcsolatos gondok is megoldatlanok. Nem ritkaság, hogy a bőrök nem érkeznek meg a kellő időben és mennyiségben, miközben legtöbbször a minőség sem kielégítő. Akadozik a kooperációban néhány földműves-szövetkezetben varrott felsőrészek szállítása is.- Az eddig említett problémákat az üzem keretén belül aligha lehet megoldani.- Valóban. Nehézségeinken pillanatnyilag csak a saját tartalékaink jobb kihasználása enyhíthet. Gondolok itt elsősorban a termelés alaposabb előkészítésére, a technológiai fegyelem következetesebb megtartására, a körültekintőbb ellenőrzésre. Végső soron a tartalékok feltárása és kihasználása csak részmegoldás. Ez csupán hozzájárul ahhoz, hogy a feladatokat magasabb színvonalon teljesíthessük, a termelést ésszerűbben szervezzük és irányítsuk. A figyelmet leginkább a már említett objektív okokra visszavezethető fogyatékosságok kiküszöbölésére és a következetesebb tervezésre kell fordítani. Ellenkező esetben továbbra is gyakori lesz a termeléskiesés és a gazdasági mechanizmus átalakításában, illetve a komplex kísérletben aligha szerepelhetünk sikerrel.- Évek óta tartó munkaerőhiány, anyagbeszerzési nehézségek, akadozó kooperáció, a munka irányításában és szervezésében adódó hibák. Hogyan lehet ilyen körülmények között dolgozni, miként lehet a tervet teljesíteni?- Nagyon néhezen - mondja Stanislav Hlavacka mérnök, igazgató. - Szeptember végéig a tervhez viszonyítva 3,7 millió korona értékű áruval maradtunk adósak. Az üzem háromnapi teljesítménye ez. Ha időben és megfelelő minőségű bőröket kapunk, az év végéig behozzuk a lemaradást. Viszont a bőrök minőségét illetően kétségeim vannak, mert ezzel kapcsolatban már az év eleje óta gondjaink vannak. Hisz az elmúlt kilenc hónap alatt számtalanszor el kellett térnünk a tervezett termelési programtól, mert azt kellett gyártanunk, amihez éppen alapanyagunk volt. Szó esett már arról, hogy a kooperációk, amelyek keretén belül lényegében bizonyos időelőnnyel kellene készülniük a cipőfelsőrészeknek, szintén meglehetősen sok problémát okoznak. Bízom abban, hogy a megoldás nem várat sokáig magára. Ugyanis tavaly szakmunkástanuló-műhelyt létesítettünk, ahol harminc szlovák és ugyanennyi magyar anyanyelvű fiatal sajátítja el a cipőgyártás fortélyait. Jövőre tehát hatvan szakképzett fiatal dolgozó bővíti sorainkat, s két év múlva ismét ugyanennyien nyernek szakképesítést. így fokozatosan feltöltödnek az üres munkahelyek, s bízunk benne, hogy néhány éven belül a költséges kooperációra már nem lesz szükség. S ha még azt is el tudnánk érni, hogy a termelési program aránylag állandó legyen, akkor a tervfeladatokat maradéktalanul teljesíthetnénk. xxx A jövőre vonatkozólag már csak egy valamire vagyok kíváncsi: az évi húsz munkaszombat vajon nem kéézteti-e a szakképzett fiatalokat arra, hogy a szerződésben meghatározott idő eltelte után becsukják maguk mögött az ajtót? KOVÁCS EDIT úja £ 1987. >
