Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-11-06 / 44. szám

Két napig nem lehetett elérni Jurij Sirjajevet, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagját, a szocialista világ- rendszer gazdasági kérdéseivel foglalkozó moszkvai székhelyű nemzetközi intézet igazgatóját. Elfoglaltságának oka egyszerű volt: maga is részt vett a KGST október közepén Moszkvában tartott 43. (rendkívüli) ülésszakának munkájában. A tanácsko­zás befejezésének másnapján viszont már készségesen eleget tett a kérésnek és nyilatkozott egyrészt az ülésszak munkájáról, eredményeiről, másrészt a KGST-integráció eddigi eredményei­ről és távlatairól, valamint a szovjet gazdasági mechanizmus átalakításának egyes problémáiról. Megállapításai és értékelé­sei elsősorban azért érdekesek, mert első kézből nyerhetünk betekintést többek között egy fontos kormányfői szintű tanács­kozás részleteibe. • ön a KGST-tagországok által Moszkvában kiadott fo­lyóirat októberi számában megjelent cikkében leplezetle­nül feltárta azokat az okokat, amelyek a hetvenes években fékezték a tagországok gazda­sági együttműködését. Miben látja annak a garanciáját, hogy a most befejeződött 43. ülés­szakon elfogadott döntések hozzájárulnak a visszahúzó körülmények felszámolá­sához?- Hogy a válaszom teljes és átfo­gó legyen, azt hiszem, három körül­ményre kell felhívnom a figyelmet. Ezek közül az első az egyes tagor­szágokban, illetve a világgazdaság­ban kialakult helyzet, amely nem engedi meg a lazítást, a leállást. Úgy gondolom, hogy éppen ezért nálunk is, önöknél Csehszlovákiában is, és hasonlóképpen más tagországok­ban is feltétlenül szükséges az elő­relépés a fejlődés mostani szaka­szában. A másik tényezőt a tagor­szágokban a legkülönbözőbb terüle­teken különböző gyorsasággal zajló változások jelentik. Ezek egyaránt érintik a gazdasági mechanizmust, a szerkezetváltást és a szociális szférát. A reformfolyamatok termé­szetesen hatással vannak a tagor­szágok közötti együttműködésre. Most tehát más effektusokat várunk az együttműködéstől, mint mondjuk tiz-tizenöt évvel ezelőtt. A tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsítá­sa, a nagyobb hatékonyság elérése - ez az, amit kitűztünk. Tehát, hogy az egyes tagországok és az egész integrációs tömörülés meg tudja ol­dani az előtte álló feladatokat, s ez nagyon lényeges körülmény. Néze­tem szerint a harmadik fontos mo­mentum az, hogy mi levonjuk a ta­nulságot a múltból, okuljunk abból, miért nem sikerült teljesítenünk a hetvenes években kitűzött céljaink némelyikét. Szerintem ez arra int bennünket, s egyúttal azt a feladatot állítja elénk, hogy a jelenleg hozott döntések megvalósításához már most meg kell kezdeni a feltételek kialakítását. Hadd említsek egy kézzelfogható példát. Az 1971-ben elfogadott komplex program azzal számolt, hogy a benne előirányzott feladatok megvalósításához 70-80 milliárd ru­belre lesz szükség. Mi itt az intézet­ben számításokat végeztünk és 200-250 milliárdos összeg ugrott ki. Ez az összeg nyilvánvalóan túlmuta­tott a lehetőségeinken, tehát egyes szándékokról eleve le kellett monda­nunk, s így szükségszerűen korri­gálni kellett az eredeti programot. Ennek a tapasztalatnak is van pozi­tív eredménye: megtanított bennün­ket arra, hogy reálisan mérlegeljünk, s a szándékokat összhangba hoz­zuk a lehetőségekkel, erőforrásaink­kal. Úgy is mondhatnám, hogy ma már bölcsebbek vagyunk a terve­zésben. Lényeges elhatározásnak tartom azt, hogy az együttműködés a jövőben három fronton: államközi, ágazati és vállalati szinten valósul meg. Ez azt jelenti, hogy a KGST szervei nagyobb szerepet szánnak az együttműködésben a vállalatok­nak. Nekik eddig kevés beleszólá­suk volt, hiszen kormányszinten döntöttek az ö nevükben az ará­nyokról, s most ez módosul, tehát minőségileg új helyzet áll elő, amely kizárja a holmiféle voluntarista meg­oldásokat. Most a megvalósítható feladatokra kell koncentrálni. • Hogyan jellemezné a moszkvai rendkívüli ülés­szakon hozott döntéseket, mennyire meghatározóak azok a jövőbeni fejlődés szempontjából?- Már említettem, helyesnek tar­tom, hogy nagyobb szerepet kapnak a vállalatok. Általánosságban azt hi­szem, nagyon is a realitás talajában gyökerező döntésekről van szó, ezek azonban még nem lezárt jelle­gűek. Az ülésszakon lerakták az együttműködési mechanizmus áta­lakításának alapjait, s az egész gé­pezet tökéletesítésének folyamata ezzel máris beindult. A tanácskozás felvázolta ennek az együttműködés minden területére kiterjedő folya­matnak a körvonalait. A feladat tehát ismert és adott, a KGST-tagorszá­gok gazdasági kapcsolatait gyöke­resen átalakító folyamat elkezdő­dött, s bízunk abban, hogy lendüle­tesen folytatódik. A sokoldalú haté­kony együttműködésnek kétségtele­nül új lendületet, ösztönzést adott a moszkvai ülésszak. • A tanácskozáson a fel­szólaló küidöttségvezetök szorgalmazták, hogy a transz­ferábilis rubel hosszú távon váljék konvertibilis fizetőesz­közzé, többek között Lubomír Strougal csehszlovák kor­mányfő is nyomatékkai szólt ennek szükségességéről. Az elfogadott közleményben szintén utalás található erre. On szerint van erre reális lehe­tőség?- Bonyolult problémának tartom kollektiv valutánk megszilárdítását és a KGST-n belüli elszámolások rendszerének a tökéletesítését. El­mondhatom a saját véleményemet. Nekem úgy tűnik, hogy ez a problé­ma nemcsak az árucserével, az anyagi termeléssel függ össze, ha­nem elsősorban az egyes gazdasági mechanizmusokkal is. Ez a kérdés felmerült a már említett 1971-es bu­karesti ülésszakon is. Egyes pénzü­gyi szakértők azt vallották, hogy a konvertibilitás csak a termelés függvénye, ha van megfelelő áru­készlet, akkor ez elég. Szerintem itt azonban nem szabad megfeledkez­ni a gazdasági mechanizmusról sem. S ezzel szorosan összefügg az árképzés rendszere, ami eddigi ela­vult formájában a konvertibilitás egyik legfőbb akadálya a Szovjet­unióban és más tagországokban is. Az árrendszer reformja éppen a konvertibilitás távlati elérését tartja egyik célként szem előtt. A tagor­szágok szintén hasonló feladatok előtt állnak. Az ösztönző árrendszer megteremtése a jó minőségű termé­kek előállításának egyik alapfelté­tele. • A közlemény utalt arra. hogy belátható időn belül el kell érni a transzferábilis rubel átválthatóságát. A bukaresti program 15 éven belül elérhe­tőnek tartotta ezt. Most kitúz- tek-e ilyen konkrét határidőt?-Valóban az ön által említett 1971-es program kitűzött egy ilyen időhorizontot, csakhogy két évvel később beköszöntött az olajválság, ami teljesen megváltoztatta a világ- gazdasági helyzetet, s döntően be­folyásolta azt, hogy a programban foglalt, egyébként helyes célkitűzés nem valósult meg, így a konvertibili­tás is csak terv maradt. A program megfogalmazásakor mások voltak a fejlődési irányzatok, a tagorszá­gokban folyamatos volt a gazdasági növekedés, majd előállt az olajsokk miatt megváltozott kül- és belgazda­sági helyzet. Most ismét merőben más helyzet van. Két évvel ezelőtt fogadták el a KGST tudományos- műszaki haladásának 2000-ig szóló komplex programját. Ez internacio­nalista és nagyon ésszerű program, amely számol a rubelben történő sokoldalú elszámolások rendszeré­nek a tökéletesítésével, a nemzeti valuták kölcsönös átválthatóságával és végső soron a rubel szerepének a növelésével, illetve konvertibilitá­sának az elérésével. Ez egy hosz- szabb folyamat eredménye lehet, amely azonban máris elkezdődött. Míg a 15 évvel ezelőtti elképzelések a módosult világgazdasági helyzet­ben, akkor, szerintem inkább naiv és romantikus elvárások voltak, addig a mostani tervek a konvertibilitás elérésére, úgy vélem, nagyon is reá­lisak, tehát én személy szerint derü­látó vagyok. Elérhetőnek tartom, hogy a transzferábilis rubel a nem­zetközi elszámolásokban tényleges és szilárd fizetőeszközzé váljon. • Eddig kizárólag változá­sokról esett szó. A terv és a tervezés azonban továbbra is az irányítás és a KGST-n belüli arányok meghatározá­sának fö eszköze marad. Van­nak-e olyan elképzelések, hogy esetleg a terv szerepe megváltozik?- Az nem vitás, hogy a tervgaz­dálkodás változatlanul a népgazda­sági arányok meghatározásának fő eszköze marad nemcsak nálunk, hanem a többi baráti országban is. Ahhoz sem fér kétség viszont, hogy tervezési gyakorlatunkban komoly hiányosságok voltak tapasztalhatók. Egyrészt a tervezés direktív jellegű, feleslegesen részletekbe menő volt. A felettes szervek által kidolgozott terv kötelező érvényű volt, a vállala­tokat gyakorlatilag kész tények elé állították, azok nem választhattak mondjuk a számukra hatékony vagy kevésbé hatékony megoldások kö­zött. A tervezésben most azon kell változtatni, hogy a vállalatok rugal­masan, saját belátásuk szerint cse­lekedjenek, nagyobb legyen az önállóságuk, de felelősségük is. Ná­lunk ezt tartja szem előtt a jövő év januárjától életbe lépő új vállalati törvény. Lesznek ugyan kötelező mutatók, de az eddiginél lényegesen kevesebb lesz a számuk, s a vállala­tok kapnak állami megrendeléseket is. Hogy ezeket hogyan teljesítik, az rájuk van bízva, hiszen vállalati szin­ten jobban látják az ottani tartaléko­kat és lehetőségeket, mint a minisz­tériumban. Szabadon dönthetnek arról is, hogy a feladatnak hazai, vagy külföldi partner bevonásával tesznek-e eleget. Az eddigi tervezé­si gyakorlat másik fő hiányosságá­nak azt tartom, hogy túlságosan a naturális mutatókra, a mennyiség­re helyezte a hangsúlyt, arra, hogy miből mennyit építsenek és gyártsa­nak. A minőség és az értékoldal másodrangú szerepet kapott. Éppen ezért a tervezést hatékonyabbá kell tenni, hogy ezt az oldalt is jobban tükrözze. Valóban a tervezett ered­ményt érjük el - szerintem erről van szó. A Szovjetunióban, mint említet­tem, állami megrendelések a jövő­ben is lesznek, ezek azonban nem direktíva jellegűek. Az állam nem mondja meg például azt, hogy a gyártó cég mennyiért köteles ezt vagy azt a terméket előállítani. • Már volt szó a tagorszá­gok tudományos-műszaki együttműködéséről. Egyes részeredmények, főleg a cseh­szlovák vonatkozásúak, ná­lunk is jól ismertek. Megké­rem, vázolja fel nagy vonalak­ban az e téren elért eddigi átfogó eredményeket.- Ez a program az ezredfordulóig szóló kulcsfontosságú célkitűzése­ket tartalmaz. Több mint két éve hagytuk jóvá, tehát megvalósításá­ban már megtettük az első lépése­ket. Kezdetben a résztvevő szerve­zetek és vállalatok számos szerve­zési nehézségbe ütköztek, s ezeket kellett fokozatosan eltávolítani. Fon­tosnak tartom, hogy rugalmasan oldjuk meg a feladatokat, a helyzet alakulása szerint. Le kell rövidíteni az utat a kutatás és a termelés között. És az időt is a fejlesztés és az alkalmazás.között. Az egyik part­ner nem várhat a másikra, hogy az majd lép, hanem közösen kell job­bat, korszerűbbet kifejleszteni. A vál­lalatok közvetlen kapcsolatainak ki­alakítása ehhez nagymértékben hozzájárul, s ennek köszönhetően egyre gyümölcsözőbb a tudomá­nyos-műszaki együttműködés is. Egyes eredmények biztatóak, má­sok viszont elgondolkodtatóak. A 43. ülésszak is ilyen értelemben foglalt állást, s főleg a még meglevő fékező mechanizmusok eltávolítására he­lyezte a hangsúlyt. • Említette ön a tudomá­nyos-műszaki együttműködés kulcsszerepét. A KGST-nek is van az évezred végéig szóló programja, s a Közös Piac is rendelkezik hasonlóval. Van-e lehetőség ezek összekapcso­lására és ez milyen előnyök­kel, illetve hátrányokkal járna?- Nem vagyok a kérdés szakértő­je, de amennyire én tudom, jelenleg nincs nagy esély arra, hogy hamaro­san gyors ez irányú együttműködés bontakozzon ki. Viszont objektiven nagyon jó alapok kínálkoznak eh­hez. Ha létrejön a megállapodás a KGST és a Közös Piac között egymás kölcsönös elismeréséről - az erről folyó tárgyalások egyéb­ként már zárószakaszukhoz érkez­tek -, akkor ez ösztönzőleg hathat ezen a területen is. Előbbi állításo­mat egy számadattal szeretném alá­támasztani: a KGST-tagországok- ban csak tavaly 110 ezer szabada­lom látott napvilágot, ez hatalmas szám, több mint az USA, Japán és a nyugati országok tavalyi szabadal­mai együttvéve. Ha létrejönne a hi­vatalos kapcsolatfelvétel, akkor eze­ket a szabadalmakat hasznosítani lehetne. Tény viszont, hogy a nyu­gati hadiipari monopóliumok tevé­kenysége korlátozza a mi mozgás­terünket. • A Szovjetunióban, mint ön is utalt rá, készülőben van az árreform. Ezt egyszeri, bi­zonyos időpontban megvaló­suló intézkedésként, vagy hosszabb időt igénybe vevő folyamatként kell-e értel­mezni?- Elképzeléseink szerint átfogó, gyökeres reformot hajtunk végre az árképzés eddigi rendszerében. Ez nem érhető el egyszeri intézkedés­sel, hanem csakis egy folyamat ré­vén, ez azonban véges kell, hogy legyen. Egy dolog ugyanis világos: a következő ötéves tervidőszakban már az új gazdasági mechanizmus szerint tevékenykednek a vállalatok és szervezetek, tehát addigra végre kell hajtani az árrendszer reformját is. Logikus, hogy az új gazdálkodási körülmények közé már nem lehet átmenteni a régi, elavult árképzési módszert, hanem ösztönző árkép­zési struktúrát kell kialakítani. Köz­gazdászok körében egyelőre sok vi­ta folyik e körül, sok a javaslat is, s ezekből kristályosodnak majd ki az új árrendszer alapelvei. • Alapvető átalakulások előtt áll a szocialista gazdasá­gi integráció. Ezek a változá­sok milyen mértékben terjed­nek ki a KGST szerveire, ezek felépítésére és munkájára?- Elmondhatom, hogy a KGST a jövőben sem lesz nemzetekfeletti szervezet, a tagországok továbbra is teljesen egyenrangúak és egyen­jogúak lesznek. Ez biztos. A legfon­tosabbnak azt tartom, hogy konst­ruktívan érvényre kell juttatni a gaz­dasági együttműködésben a szocia­lista internacionalizmus elvét. To­vábbra is demokratikus úton kell haladnunk, a nemzeti érdekek kellő szem előtt tartásával. Itt azonban nem lehet szélsőségekbe esni, ezért a moszkvai ülésszakon is az a nézet alakult ki, hogy a jövőben fokozni kell a nemzeti érdekeltség elvének szerepét. A KGST szerveit is érinti a változás, lesznek átszervezések, csökkentik az apparátusban és az egyes bizottságokban dolgozók lét­számát. • Az alkalmazottak számát tekintve megvonható-e vala­miféle párhuzam a KGST és a Közös Piac között?- Érdekes kérdés, de megvála­szolható. Elmondhatom, hogy a KGST ilyen szempontból gazda­ságosabb szervezet. A brüsszeli kö­zöspiaci központban az egyes bi­zottságokban hozzávetőleg 8-10 ezer alkalmazott dolgozik. Itt a Kali- nyin sugárúti KGST-palotában meg­közelítőleg ezer munkatársunk, szakértőnk dolgozik a tíz tagország­ból. És még egy szemléletes adat: a KGST szerveinek működését biz­tosító kiadások éves átlagban öt­ször kisebbek, mint a Közös Piac ugyanilyen célú ráfordításai. Hogy még jobban érzékeltessem a KGST- szervek fenntartására fordított költ­ségeket: a tagországok minden la­kosára eső kiadások évente nem érik el a három kopejkát. • Végezetül két kérdés, el­ső a most tartott 43. ülésszak légkörére vonatkozik. A han­gulatot tekintve különbözött-e a korábbi évek tanácskozása­itól?- Én azt hiszem, hogy a mostani ülésszak nagyon konstruktív légkör­ben tanácskozott. A tagországok az ülésszakot megelőző előkészítő fó­rumokon már tisztázták a vitás kér­déseket, egyeztették az állásponto­kat, tehát a viták már az ülésszak előtt lezárultak és kialakultak a kö­zös elképzelések. Véleményem szerint komoly munkát végeztek az ülésszakon részt vevő kormányfők, s ez méltó kezdet volt a nagy mun­kához, a KGST-n belüli átalakítás megvalósításához, valamint a szo­cialista nemzetközi munkamegosz­tás 2005-ig szóló közös koncepció­jának a kidolgozásához. • A legutolsó kérdés a jö­vőre, egészen pontosan, a kö­zeljövőre vontkozik. 1988-ban Prága lesz a soros 44. ülés­szak színhelye. Milyen munka vár addig a KGST csúcsszer­veire és szakbizottságaira, s ön személy szerint mit vár a Csehszlovákia fővárosában esedékes ülésszaktól?- Prágáig nagy és nehéz munka vár a KGST-szervekre és bizottsá­gokra. Itt, Moszkvában megállapod­tunk ugyanis abban, hogy a jövő évi ülésszakig elkészül a másfél évtize­det felölelő kollektív koncepció, amely elképzelések szerint menet közben rugalmasan módosítható. A munka máris elkezdődött, s bízom abban, hogy Prágában már aláírás­ra kerül ez a dokumentum. Ez nem lesz túl terjedelmes, viszont elvi fon­tosságú döntéseket tartalmaz majd. Ezért szerintem a prágai ülésszak - költőien mondva - csillag lesz a KGST-integráció egén. Minden­képpen jó startot jelenthet az évez­red utolsó évtizedéhez. Köszönöm a beszélgetést. P. VONYIK ERZSÉBET Minőségileg új szakaszban a KGST-együttműködés Beszélgetés Jurij Sirjajev akadémikussal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom