Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-30 / 43. szám
A laboratóriumban több steril munkahely van (Lörincz János felvételei). ◄-----------------------------------------------------dő . Fontos feladatunk, hogy előrejelzést adjunk a betegség kimeneteléről. Meg kell mondanom, hogy a betegség ma még gyógyíthatatlan - közölte a tényeket dr. Mayer, majd fellapozva a statisztikákat elmondta, a beteg a betegség megállapításától átlagosan 400 napig él csupán. Az információcsere útján tudják azt is, hogy a beteg általában a fele időt kórházban tölti. Tudni vélik, annak ellenére, hogy a betegség még újkeletű, - hiszen 1981-ben írták le először - a fertőzések legkevesebb 40 százaléka is betegséggé alakul át.- Munkánkat, (s nemcsak a miénket,hanem a világ minden munkahelyén) nehezíti, hogy az AIDS-vírus nagyon változó. Ma már tudjuk, hogy a betegséget egyazon vírus legalább két típusa okozza, s ha a tesztelés az egyik típusra irányul, nem mutatható ki a másik, és fordítva. Emiatt is nehezebbé válik a hatásos oltóanyag előállítása. Viszont, s ezt sikernek könyvelhetaids . ■*,, -o. tsss. magyarázni sem kell, ko u . kételyeket ébresztenek az emberekben. Gyakran egyesek „holtbiztos e e . hogy hazánkat elkerüli a fertőzés. Ám tudni Természetesen badarság lenne a9 ’ ad9Vokot ^ aggodalomra, hisz a CSSZSZKKell. 1,09» ez SZMK’pereze számolni kell ezzel, hogy leeznek aids M,aé“ o',■" a nyugat-európai államokban. A WHO (Egészségügyi Világszervezet) párizsi AIDS központja szerint március végéig Európa nyugati országaiban közel 7000 beteg volt. 1987 első negyedévében hetente átlagban 87 új eset fordult elő, s ha ezeket az adatokat összehasonlítjuk az egy évvel előttiekkel, 123 százalékos növekedést kell tudomásul vennünk. Az idén márciusban feljegyzett új esetek közül 64 százalék volt a homoszexuális férfi és a betegek 15 százaléka kábítószerezett. Az esetek 3 százaléka heteroszexuális kapcsolatban fertőződött. A betegek több mint 10 százaléka nő s 162 gyerek is megbetegedett (a gyerek már magzat korában az anyától fertőződhet). Az AIDS terjedése világviszonylatban egyre nagyobb méreteket ölt. A WHO adatai szerint több mint 60 000AIDS-beteg van. De mivel a világ számos országában a jelentések nem teljesek, feltételezhető, hogy ennél jóval több a beteg. A fertőzöttek száma pedig ötmillió körülire tehető. Bizonyos feltételezésekből a szakemberek arra következtetnek, hogy 1987-1991 között 500 000-3 000 000-ig emelkedhet az AIDS-betegek száma, azok által, akik 1986- ban fertőződtek meg. Hazánkban még idejekorán tudatosították a betegség veszélyességét. Az 1984 januárjában létesített országos szakértői laboratórium hozzáfogott a potenciális veszélyeztetettek és a hemofíliában (vérzékenység) szenvedők kivizsgálásához. 1985-ben bebizonyosodott, hogy a több száz vizsgált személynél nem találtak sem fertőzöttet, sem beteget. Jelentős az SZSZK Egészségügyi Minisztériuma intézkedése, mely szerint 1986 végétől a véradókat is vizsgálják, s ez idáig a több mint 60 000 véradó eredménye negatív volt. Az említett laboratórium vezetésével dr. Vlastimil Mayert, az orvostudományok doktorát bízták meg. Kissé nehezen egyezett bele abba, hogy munkahelyén fogadjon minket, mondván, túl sok a munkájuk és igencsak kevés az idejük. Azután mégis készségesen számolt le laboratóriumuk tevékenységéről.- Köztudott, az SZSZK-ban négy központban végzik az AIDS-vizsgálatokat. A mi feladatunk az, hogy egy sor ellenőrző eljárással bebizonyítsuk, valóban AIDS fertó- zöttségről van-e szó. Számos bonyolult laboratóriumi próbával igazoljuk a diagnózist, majd ezután kezdődik meg a páciens megfigyelése. Persze ez még nem lenne elegenjük el, a napokban izoláltunk egy csehszlovák betegből származó csehszlovák vírus- törzset, melynek vizsgálatával reméljük újabb ismereteket nyerünk a betegségről. Tehát a vírustörzs tulajdonságainak elemzésére összpontosítunk.- Talán hangsúlyoznom sem kell, hogy a laboratórium valamennyi munkatársa lelkesen és szaktudásának megfelelően dolgozik - közölte elégedetten, majd végigvezetett a helyiségeken. Szemle közben csak úgy mellesleg megjegyezte, hogy a laboraDr. Vlastimil Mayer, az orvostudományok doktora egyik munkatársával tórium munkatársai szakmai gyakorlaton a párizsi Pasteur Intézetben töltöttek néhány hónapot, ahol egyenrangú partnerként kezelték őket. Persze - s ezt már mi tettük hozzá, ehhez viszont az kellett, hogy munkahelyük megbízhatóság szempontjából is partner legyen. S a bratislavai laboratórium már évek óta az. Dr. Mayer elárulta, jelenleg két párizsi kollégát várnak, akiket az itteni kutatás érdekel. Dr. Vladimír Zachar Párizsban a vírus molekuláris biológiája módszereivel ismerkedett. - Kiválóan felszerelt laboratóriumokban dolgozhattam, s amire csak szükségem volt, azt megkaptam. Itthon nehezebb körülmények között dolgozunk, műszerellátottságunk sem teljes, ezért előfordul, hogy néhány műszert házilag készítek magamnak. Arra a kérdésünkre nem fél-e a fertőzéstől, nevetve válaszolt, nemcsak ö, hanem kollégái is. - A fertőző anyagok vizsgálatánál be kell tartani a kötelező közegészségügyi előírásokat. Ezt akkor is figyelembe vettük, amikor nem is tudtunk az AIDS-ról. A gumikesztyű, az álarc itt munkaeszköz. Zuzana Gufásová laboráns, a fertőzött vérminták vizsgálatát a laboratórium elkülönített részében végzi. - Eleinte - vallotta - volt csupán szokatlan, hogy létezik olyan fertőzés, amelyre ez idáig nincs orvosság. Szerencsére a betegség nem gyakori, úgyhogy ritkán dolgozunk AIDS-vírussal fertőzött vérrel. Dr. Helena Schmidtmayerová a szerológiai bizonyítások, illetve az izolálá- si folyamatok kutatásával foglalkozott a Pasteur Intézetben. Szerinte is fontos, hogy állandóan tájékoztassák a lakosságot, s bízik abban, hogy az egészségnevelést kiterjesztik a közép- és szakiskolásokra.- A fertőzésnél megállapított ellenanyagok nem védik az emberi szervezetet- magyarázta dr. Mayer, miután visszatértünk dolgozószobájába. - Ezért fontos a betegség kezelési módjainak kutatása. Erre kell készülnünk. S természetesen, mint mindenütt a világon, figyelmeztetni kell a lakosságot a fedőzés módjára, hangsúlyozva a megelőzés lehetőségét. Az Egészségnevelési Intézet ismeretterjesztő kiadványokat, szórólapokat jelentetett meg több százezres példány számban, de tudomásom szerint készülnek rövidfilmek is. Persze az ismeretterjesztés nem hárulhat csak az egészségügyiekre, sokat tehet ezen a téren a SZISZ, az iskola, a Vöröskereszt-közölte észrevételeit. Hazánkban az egészségvédelmet az állam vállalta magára. Valamennyiünk jó egészségi állapota tehát össztársadalmi érdek. El kell érni, hogy az AIDS terjedése elleni küzdelem mindenki személyes ügyévé váljon. Halálos kimenetelű betegségről van szó, amely elsősorban szexuális úton terjed. A rizikócsoportok közismertek (homoszexuálisok, prostituáltak, kábítószeresek stb.), de a gyakori partnercseréknél és a szexuális aberrációknál is megnő a fertőzés veszélye. Nem árt tudatosítani, csak a stabil partnerkapcsolatokkal érhető el, hogy elkerüljük a fertőzés veszélyét. PÉTERFI SZONYA soscoooosooooosooooGoeoociOOOooeoooooooooooeooeooosooocsoooooooosoooooooooooooooooooeosQooseooeoosoeeocooosooooos A közigazgatás, az iskolarendszer centralizálása miatt nőtt az ingázók száma ezekben az ágazatokban. Lényegesek a különbségek az ingázás irányát és mértékét illetően az ország különböző területein. A két országrész közti gazdasági különbségek csökkenése révén a Szlovákiából Csehországba irányuló ingázás is mérséklődött. Csökkent a hosszútávú ingázók aránya, a 80-as évek elején az ingázók döntő többsége már saját járása területén talált munkát. Leginkább a kis és középnagyságú városok gazdaságitársadalmi életét befolyásolja az ingázás. A 100 000 lakost meghaladó városok önállóbb egységet alkotnak, kevésbé függnek környezetüktől, és így az ingázás viszonylagos aránya kisebb ezekben. Az 50 000 lakosnál kisebb városok magas ingázási aránya a városok gazdasági jelentőségéről árulkodik. Ezek a városok jelentős termelési és szolgáltatási központok, többnyire járási székhelyek. Amint már említettük, a Szlovákiából Csehországba irányuló ingázás fokozatosan csökken. 1961-ben 88 ezren, 1970- ben több mint 48 ezren, a 80-as évek elején több mint 40 ezren vállaltak munkát Csehországban. A fokozatos csökkentést befolyásolta a munkalehetőségek bővülése, az ingázók egy része pedig lakóhelyet változtatott. Az 1970 évi adatokkal összevetve megnövekedett a járáson belüli ingázók aránya, mig a kerületen belüli ingázás mértéke csökkent. Szlovákiában a legtöbb ingázó a fővárosban talál munkát, több mint 88 ezren. Ez közel 9 százaléka az összes ingázónak. A kerületi székhelyekre az ingázók 15 százaléka jár dolgozni. Az ingázást egy másik nézőpontból is meg kell vizsgálnunk. A községek nagysága és az ingázás mértéke fordított arányban áll egymással. Az 500-nál kisebb lélekszámú községekből a munkavállalók 3/4-e, az 1000-2000 lakosú községekből 2/3ra, és az 5-10 000 lakosú településekről 1/3-a jár el dolgozni. Az első pillantásra talán meghökkentőnek tűnik, de a kisebb városok dolgozóinak nem kis hányada szintén ingázik. MIÉRT VÁLLALJUK AZ UTAZÁST? Az ingázók legnagyobb csoportját (83,8 százalék) a bejáró dolgozók alkotják. Ók naponta utaznak a munkahelyükre és vissza. Esetükben az utazás hossza eléggé behatárolt, mivel a napi ingázást bizonyos távolság felett nem lehet, vagy nem célszerű folytatni. Az utazásra fordított idő jó összehasonlítási alapot jelent. A szakirodalom a napi ingázás - bejárás - esetében az egy útra (munkahelyre, vagy vissza) fordított idő még, elfogadható felső határát 45 percben határozza meg. 1970- ben (újabb adatok nem állnak rendelkezésünkre) az ingázók közel fele ennél többet utazott naponta. A bejárók rendszerint a fejletlenebb településekről a fejlettebb településekre járnak dolgozni. A fejlettebb települések a képzett dolgozóknak többnyire jobb kereseti lehetőségeket és jobb munkakörülményeket biztosítanak. Ez utóbbi jegy különbözteti meg a bejáró dolgozókat a kijáró dolgozóktól. Ók a fejlettebb településekből a fejletlenebbekbe járnak dolgozni. Többnyire értelmiségiek és alkalmazottak. Társadalmi szempontból inkább negatív jelenségről van szó, hiszen a városi lakóhelyéről a közeli községbe kijáró értelmiségi gyakran kívülállóként viszonyul a falu közösségéhez. Munkahelyi feladatain túl (gyakran a közlekedési lehetőségek miatt) nem igen vesz részt a falu mindennapi életében. A községek értelmiségének egy része a városba költözött, s most új lakóhelyéről ingázik, jár a közeli községekbe, esetleg korábbi lakóhelyére. Ennek a rétegnek a társadalmi szerepe sokkal jelentősebb és több figyelmet érdemel, mint az esetleg létszámából következtethető. A távolsági ingázók a másik nagy csoportot alkotják. Esetükben a napi utazás a munkahely és a lakóhely közti távolság miatt nem jöhet számításba, ezért a munkahelyükön (esetleg annak közvetlen környékén) ideiglenes lakóhellyel - munkásszállás, albérlet - rendelkeznek, s több-kevesebb rendszerességgel utaznak haza állandó lakóhelyükre. Az ingázókkal szembeni negatív előítéletek elsősorban velük kapcsolatosak. Míg a statisztika nagyon keveset tud róluk, annál többet foglalkozik velük a szociográfia s időnként a szépirodalom. Gyakran elemzik életmódjuk különböző vetü- leteit, családi életük, lakáshelyzetük, munkahelyi beilleszkedésük nehézségeit. Az ingázók egyéb típusaival itt nem foglalkozhatunk, de a teljesség igénye nélkül még megemlítjük a mezőgazdasági és ipari szezonmunkások századunk első felére jellemző tömegeit. Ma leginkább az építőiparban foglalkoztatott munkások egy része áll hozzájuk életmódjukban közel. BEFOLYÁSOLJA AZ ÉLETMÓDOT Bizonyos sajátos jegyei vannak az ingázók életmódjának. A legjellemzőbb vonások közé tartozik, hogy kettős kötődéssel kapcsolódnak lakóhelyükhöz és munkahelyükhöz, de mindkét közeghez fűződő kapcsolatukat bizonyos fokú távolságtartás jellemzi. Ez a jelenség a falusi bejáróknál is szembetűnő, de a távolsági ingázóknál hatványozott mértékben jelentkezik. Az állandó lakóhelyhez való kötődésük gyengül, gyakran oly mértékben, hogy mind az állandó, mind az átmeneti lakóhelyhez fűződő kapcsolatuk formálissá válik. Értékrendjüket, viselkedési mintáikat szintén kettősség jellemzi a munkásszállás és a család közti állandó vándorlás következtében. Bizonyos, hogy ez a kettős közösségi háttér nagyon sok konfliktus forrását képezi, s nem kevesen a kiutat a lakóhelyükre való visszatérésben keresik. Rengeteg ellentmondás van az ingázók életmódjában. így például az ingázók döntő többsége falun él, de a falu közösségi életében kevésbé vesz részt. Jövedelmük lehetővé teszi, hogy jobb körülmények között éljenek, városi környezetükkel való kapcsolatuk révén több tapasztalatra tesznek szert. Városban dolgoznak, de a falun végzett egyéb munkájuk révén mellékjövedelemre tesznek szert. Ugyanakkor falusi életkörülményeik gyakran rosszabbak mint a városi dolgozóké. Többségük nem használja ki azokat a kulturális lehetőségeket, melyeket a város nyújt számukra. Az imént elmondottak is érzékeltetik, hogy az ingázó valamilyen formában félúton rekedt a falu és a város között. Az ingázó életmódban rejlő mozgósító eró mellett nem feledkezhetünk meg annak árnyoldalairól sem. Az ingázás mértékét meghatározó tényezők az utóbbi időszakban nem igen változtak. Ennek ellenére változásokkal számolhatunk az ingázók belső struktúrájában, területi, ágazati, társadalmi csoportok szerinti megoszlásában. Tovább nő a városból kijárók száma, csökken a távingázóké és valószínű, hogy az ingázók számán belül elsősorban a szolgáltatásban dolgozók aránya nő. De az ingázás, mint tömegeket érintő társadalmi jelenség még nagyon hosszú ideig társadalmi életünk szerves része marad. ÖURDÍK LÁSZLÓ soooecosococ«coocoooososooososeeec«osocoecce>oosooooeooooaocoooscooGoecooooeeoooosoc«ooooooosoo»soosooo»9oooooooc
