Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-30 / 43. szám
Körkép1 A szovjet gazdaság szerkezetében talán nincs is még egy olyan ágazat, amely annyira nagy hatással lenne a Szovjetunió népgazdaságának a helyzetére, a szovjet társadalom fejlődésére, mint a nagyszabású beruházási program. Ugyanis az építkezések ezrei és ezrei, az évente létrejövő új üzemek és gyárak, lakóházak és iskolák, kórházak és rendelőintézetek jelentik az ország nemzeti jövedelmének egyharmadát. Abszolút számértékval kezdődött. Néhány elkülönített építésügyi minisztérium helyett egy egységes, építkezési komplexumot hoztak létre az országban, amelynek irányítását a Szovjetunió Állami Építkezési Bizottsága vállalta magára. Egyúttal ő felel az ágazat egységes tudományos-műszaki politikájának a megvalósításáért. Mit hozott ez az átszervezés? Mindenekelőtt, megszüntette az építőipar széttagoltságát és a párhuzamosságot. Régebben, mondjuk a Szovjetunió dél-európai részein, egymástól független építkezési alegységek működtek, amelyek mindegyike a saját minisztériumához, vagy más hatósághoz tartozott, és természetesen szerény, de saját anyagi-műszaki bázisra törekedett. Most mindezek egy össz-szövetségi minisztérium alá tartoznak. M agától értetődik, hogy pusztán a szerkezeti átalakítás nem oldotta meg ezt a problémát. Radikálisabb intézkedésekre lenne szükség, és itt már meg is tették az első lépéseket. Köztük Jurij Batalin, a Szovjetunió Minisztertanácsa helyettes elnökének a véleménye szerint figyelmet érdemel az állam új szerepe, amely ezentúl az ipari és polgári célú építkezések fő megrendelője lesz. A jótevőből, aki gyakorBeruházások a Szovjetunióban ben ez kb. 200 milliárd rubelt jelent. Kell-e hangsúlyozni, hogy mennyire fontos ésszerűen, okosan, gazda módjára gazdálkodni ezekkel az eszközökkel? Eközben a 70-es években és a 80-as évek elején a beruházások egyre inkább növekvő kiadásokat emésztettek fel. Az átlagosan előirányzott 3-3,5 év helyett az ipari létesítményeket 3-szor hosszabb ideig építették. Túl sók idő ment el a tervezésre és az új termelés beindítására. Ennek eredményeként néhány vállalat már a tervezés megkezdésének a pillanatában erkölcsileg elavultnak számított. A beruházások helyzete, mint ahogy az egész gazdaságé is, bonyolódott az aránytalanul megszaporodott befejezetlen építkezések számával (az iparban pl. túllépték az évi tőkebefektetést - 90 milliárd rubelt), azok drágulásával, az egyidó- ben épülő objektumok (kb. 600 ezer) eszközeinek a szétszóródásával. Egyszóval, a tizenkettedik ötéves tervidőszak elejére (1986) a beruházási szféra a Szovjetunió gazdasági mechanizmusának egy nagyon bonyolult láncszemét képviselte. Ebben a bonyolult helyzetben a kormány határozatot fogadott el az építkezések gyökeres reformjáról. Ez az ágazat szerkezeti átalakításálatilag térítésmentesen látta el az építkezőket mindenféle szükséges eszközzel, az állam mostantól kezdve szigorú partnerré válik, kapcsolatait az alárendelt szervezetekkel szerződéses alapon, ill. az abból eredő kötelezettségekkel és intézkedésekkel építi ki. Továbbá a tulajdonképpeni térítésmentes anyagi támogatás helyett, - amelynek paradox jellege abból fakadt, hogy ha minél több eszközt használtak el, az annál jobb volt - most az önálló gazdasági elszámolás elvén alapuló szerződéseket vezetnek be, amelyek rögzítik az árakat is. A szerződéses árak azonban egyáltalán nem piaci árak, ahol minden a kereslettől függ. Ha valaki a vállalkozók közül, mondja Jurij Batalin, abban reménykedik, hogy „borsos“ árat kérhet a nála rendelt létesítményért, akkor nagyot téved. A szerződésben megszabott ár gém a középarányosa a megrendelő által felkínált árnak, és annak az árnak, melyet a szállító szeretne kapni, hanem minden tényezőt gondosan figyelembe kell venni. A szerződésben megkötött árak stabilitása az egész építkezés folyamán, akárcsak a vállalkozó azon joga, hogy belátása szerint rendelkezzen minden megtakarított rubellel, mindez Batalin véleménye szerint csökkenti a felesleges veszteségeket a szovjet építőiparban. A legnagyobb reményeket azonban a teljes gazdasági önelszámoláshoz fűzi, amely az építőiparban, a termelési kapcsolatok alapvető formájává válik. Éppen a gazdasági önelszámolás körülményei közt, tartja Batalin, adatik meg a lehetőség ahhoz, hogy valóban érdekeltté tegyük a dolgozót munkájának eredményében. Ezt oly módon érhetjük el, ha ezek az eredmények ugyanolyan mértékben előnyösek lesznek a dolgozóknak, a kollektívának és a társadalomnak egyaránt. Az ilyen munka ösztönzője a nyereség - a kollektíva munkájának általánosított végeredménye, a fő és egyedüli forrás, amelyből eszközöket merítenek a fejlesztéshez, a szociális szükségletek kielégítéséhez, valamint a munkáját jól végző dolgozó jutalmazásához, beleértve különböző, a jó minőségért, a gazdaságosságért járó juttatásokat. Ahogy a szerződés, a szerződésben rögzített árak, úgy az önálló gazdasági elszámolás is ösztönzi a nagyobb teljesítményt és a takarékosságot, de egyúttal szankcionál is mindenért, ami lemaradáshoz, a teljesítmény hanyatlásához vezet. A büntetés természetesen rubelben történik. Pl. ha a szállító szervezet nem teljesíti a szerződésben foglalt feltételeket (mondjuk a határidőt), akkor a megrendelő megszakítja a pénzeszközök folyósítását és ezzel az építőket bankhitel felvételére kényszeríti. A bank ezen kívül a befejezetlen munkák értékének 3 százalékát elvonja a szerződés feltételeit megsértő vállalkozótól, és ezt a pénzösszeget aztán állami költségvetésbe juttatja. Hasonló intézkedéseket foganatosíthatnak a megrendelővel szemben is, ha az építési határidő az ö hibájából tolódik el. Vagy vegyük például a megren-. deló végső elszámolását az építkezés kivitelezőjével.' Az eddigi gyakorlat szerint még az építkezés elkezdése előtt az ő számlájára utalta át a létesítmény teljes költségvetési árát, és várt, mikorra készül ez el, s többé semmilyen lehetősége nem volt beleszólni a termelési folyamatba. Most a munkát szakaszonként finanszírozza, és a legutolsó szakaszban csupán 95 százaléknyi veszteséget térít meg. A többit, mint a szerződésben meghatározott különböző juttatásokat a minőségért, a határidő lerövidítéséért, a gazdaságosságért csak ezután, amikor már aláírták az átvételi jegyzőkönyvet. E zek voltak nagy körvonalakban a beruházásokat érintő gazdasági reform általános elvei. Ha' emellett figyelembe vesszük, hogy a gazdasági átalakításban egyidejűleg zajlik az ágazat technológiai felújításának a folyamata, akkor el tudjuk képzelni, milyen bonyolult szakaszban van ma a szovjet beruházási program. (APN) Számok, tények, adatok • Kubában sikeresen folytatódik a villamosítási program megvalósítása. Az idei év első felében 43 000 háztartásba vezették be az elektromos energiát, s ez mintegy kétszázezer embert érint. Országos méretekben jelenleg a szigetországban a lakások 85 százaléka van ellátva villamosenergiával. A forradalom győzelme óta az energiatermelés a 6,8-szorosára, az egy lakosra eső fogyasztás pedig a 3,4-szeresére emelkedett. Ez szükségessé tette a régebbi típusú erőművek korszerűsítését, újak létesítését és végsösoron az országos energetikai rendszer megteremtését. Az energetikai program teljesítéséhez nagy segítséget nyújt a Szovjetunió, Csehszlovákia és további KGST-országok is. Most az energetikai beruházási keret legnagyobb hányadát a Cienfuegos melletti atomerőmű építésére fordítják. A tervek szerint 1995- re készül el és 1600 megawatt kapacitással működik majd. • Bukarestben a Mérnöki Technológiák Intézetében napenergiával működtetett hűtőberendezést fejlesztettek ki és már meg is kezdték gyártását. Az új hűtőrendszer összfelülete harminc négyzet- méter és jég előállítására alkalmas ipari aggregátok részét alkotja majd. Nagy előnye az, hogy könnyű a szerelése és rendkívül megbízhatóan .működik. Azon kívül, hogy a „naphűtőszekrény“ átlagosan egy nap alatt mintegy 150 kilogramm jeget képes előállítani, szellőztető berendezéssé is átalakítható és generátorként is működtethető. • Nyugat-Szibéria a Szovjetunió legnagyobb köolajkiterme- lóje. A népgazdaságot az utóbbi években azonban már nem kizárólag nyersanyaggal látja el, hanem a források komplex kihasználására irányuló erőfeszítésekkel folyamatosan áttér a kőolaj feldolgozására is. Tobolszkban egy butadiént gyártó üzemet adtak át, s ezt még tovább bővítik. Fejlesztésében a szovjet építőkön kívül Japán, Kanada és az NSZK szakemberei is részt vesznek. Az üzemben a korszerű gépek és technológia lehetőséget nyújt a kőolaj és vegyipari anyagok csúcsszinvonalon való előállítására. A vegyipari kombináton kívül szintetikus kaucsu- kot, valamint motorolajat gyártó üzemet is építenek Tobolszkban. Kölcsönösen előnyös együttműködés A Ho Si Minh-városban levő Saigon cipőgyár szoros kapcsolatokat tart fenn a Partizánskéban működő testvérüzemmel. A vietnami főváros említett cipőgyárában idén az év eleje óta már több mint 2 millió pár cipőfelsőrészt készítettek és céljuk az 1987-es tervfeladatok határidőre történő teljesítése. Ehhez a tartalékok mozgósítására lesz szükség, hiszen az év elején rendszertelen volt az áramszolgáltatás, és néha késtek a Csehszlovákiában feladott alapanyag-küldemények is. Az együttműködés már hétéves múltra tekint vissza és szüntelenül bővül. A csehszlovák fél szállítja a szükséges nyersanyagokat, anyagokat és berendezéseket. Szakembereket küld a helyszínre, akik gondoskodnak a gépek karbantartásáról és ellenőrzik a termékek minőségét. A vietnami üzem biztosítja a termelőcsarnokokat és felkészíti kádereit a kooperációban való részvételre. Termelési potenciálja éves átlagban eléri a 3,5 millió pár cipőfelsőrészt. Az együttműködés vázolt formája mindkét félnek egyaránt előnyös. A kooperáció keretében a vietnami partnernek alkalma nyílik a legkorszerűbb gyártási eljárások elsajátítására, s ugyanakkor megismerkedhet a világ cipőgyártásában tapasztalható legkorszerűbb fejlesztési irányokkal is. Másrészt viszont Csehszlovákia szempontjából ez az együttműködés hozzájárul a munkaerőhiány enyhítéséhez. S az sem elhanyagolható szempont, hogy a termelési kapcsolatok tovább erősítik a két ország és nép barátságát. A vietnami üzem dolgozói keresik a termelés felfuttatásának és a minőség javításának lehetőségeit. Úgy vélik, hogy ennek akadályait egyrészt nekik maguknak kell elhárítaniuk, de ugyanakkor rámutatnak a partizánskei partnerek részéről eddig még ki nem használt lehetőségekre is. Előrelépésnek tartanák az együttműködésben a késztermékekgyártását. Ehhez azonban korszerűbb berendezésekre és pontos anyagszállításokra lenne szükségük. A tervek szerint a jövő év első napjaiban készül el az üzemben a tizenötmilliomodik pár cipőfelsőrész. Ez egyrészt alkalom lesz egy kisebb ünneplésre, másrészt viszont az elgondolkodásra is afelett, miként lehetne tovább tökéletesíteni és hatékonyabbá tenni ezt az együttműködést. (ŐSTK) Vlagyimir Viktorov, a műszaki tudományok doktora, a Szovjetunió állami dijas tudósa nyilatkozott a szovjet -magyar termelési kapcsolatokról a gyógyászati berendezések gyártásában. Elmondta, megszületett az első új típusú szovjet-magyar ipari vállalkozás - a Mikromed. Már ebben az évben megkezdi a gyógyászati műszaki termékek kibocsátását a Szovjetunió és Magyarország, valamint a többi KGST- ország számára. Az ipari egyesülés alapítói a VNIIMP - a Szovjetunió gyógyászati műszergyártásával foglalkozó országos tudományos kutatóintézete és a magyar Medicor cég - a gyógyászati berendezések nemzetközileg elismert gyártói. Termékeik az emberek egészségmegőrzését, veszélyes betegségek megelőzését szolgálják. A világ 70 országában vannak állandó kereskedelmi partnerei. A VNIIMP a szovjet gyógyászati műszergyártás csúcsszerve, vezető tudományos központ, amelynek tervei alapján állítanak elő minden harmadik gyógyászati műszert az országban. Itt gyártják a funkcionális diagnosztikai rendszereket, a kábító-, légző, a fizikoterápiái, az andoszkóp, az ultrahangos és más berendezéseket. Egy olyan készülék kifejlesztését is tervezik, amely sebészeti beavatkozások alatt ideiglenesen helyettesítene néhány belső szervet. A Mikromednek közös devizaalapja van s ehhez mindkét fél egyenlő mértékben járul hozzá. Működésének fő alapelve az önálló gazdasági elszámolás. A vállalat alaptermelése Magyarországon folyik, Szovjetunióban lesz fióküzeme, és legkorszerűbb automatizált diagnosztikai berendezéseket, továbbá különböző típusú orvosi eszközöket és gyógyászati rendeltetésű egységesített mikroprocesszoros modulokat fog gyártani. Miben rejlik az ilyen fajta kölcsönös igyekezet célszerűsége? Mit várunk az egyesülés eme új formájától? Természetesen a gyógyászati műszergyártás területén mutatkozó A Mikromed születése tudományos-termelési problémák felgyorsított megoldását. Egy ilyen példát hozok fel: jól ismert az elektrokardiogram (EKG) felvételét biztosító készülék. Az orvosok e műszer iránti igénye állandóan növekszik, mivel az nélkülözhetetlen a lakosság tömeges egészségügyi kivizsgálásánál és kötelező rendelőintézeti ellátásánál. A szoros szovjet-magyar kapcsolatoknak köszönhetően egy új, mikroprocesszoros vezérlésű elektrokardiográfot fejlesztettek ki. Ez automatikusan és kézi irányítással is működik, és ugyanakkor jelentősen lerövidül az elektrokardiogram felvételének az ideje. Az sem elhanyagolható, hogy felgyorsul a rendelőintézetekben a betegellátás, s így tulajdonképpen a betegek idejét takarítják meg. Minden, a felvétel ellenőrzését szolgáló adat kivetíthető a display képernyőjére. Ez a személyzet munkájának teljes gépesítését jelenti, továbbá megbízhatóságot, nagyobb teljesítőképességet, s a készülék hordozható is. Ezek olyan tulajdonságok, amelyek megfelelnek a gyógyászati műszerekkel szemben támasztott nemzetközi követelményeknek. Az új elektrokardiogram bizonyára tetszést arat a körzeti orvosoknál, de beválik majd a gyors orvosi beavatkozásoknál is. Figyelemre méltó, hogy a tudományos-műszaki ötletek integrációjának köszönhetően a mintadarab kidolgozásának idejét sikerült több mint a kétszeresére csökkenteni. Ezt a kölcsönös technológiai tapasztalatok felhasználásával érték el. A Mikromed, amely a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki haladása komplex programjával összhangban jött létre, hatással lesz a még hatékonyabb technika kidolgozására és felhasználására. Ez feltétlenül emelni fogja a KGST-tagállamok orvosi ellátásának a színvonalát. (APN) M laai in i <■» Esztergom a székhelye az idén alakult Mikromed szovjet-magyar egyes ülésnek, amely gyógyászati berendezéseket állít elő világszínvonalon. Képünkön az egyik bonyolult orvosi műszert szerelik össze. (Telefoto: ÓSTK)
