Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-10-30 / 43. szám

írta: LUDOVÍT PEZLÁR, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára

emberi civilizáció fejlődésének útján sok a mérföldkő. A haladás szakaszai megrázkódtatásokkal és veszélyekkel teli időszakokkal .váltakoznak. Egyetlen esemény sem gyorsította azonban fel a történelem menetét annyira, mint az Auróra lövésével kezdődő forradalom. Semmi sem szólt bele olyan erővel az emberiség fejlődésébe, mint a nagy októberi szocialista forradalom. 70 évvel ezelőtt Oroszországban nemcsak történelmet írtak.

Az orosz proletárok és földművesek, élcsapatuk, a Lenin által vezetett párt irányításával a gyakorlatban igazolták a tudományos kommunizmus eszméjének általános érvényességét és tartós időszerűségét. A nagy októberi szocialista forradalom új típusú civilizációt szült, s mint az SZKP új szerkesztésű programja hangsúlyozza: ,,A nagy októberi szocialista forradalom a világtörté- , nelemben fordulatot eredményező eseménnyé vált, meghatározta a világ fejlődésének alapvető irányát és fő tendenciáit, s visszafordíthatatlan folyamatot indított meg: a kapitalizmusnak új rendszerrel, a kommunista társadalmi-gazdasági alakulattal való felváltását. “ «.

A nagy október történelemformáló jelentősége mindenekelőtt abban rejlik, hogy hatalmas, új típusú aktivitást bontakoztatott ki: a legszélesebb néptömegek alkotó aktivitását, amely a nép nevében a nép javát szolgálja. Főleg ezzel különbözik az orosz- i országi forradalom az előzőektől, amelyeket az emberiség addig ismert. A nagy októberi szocialista forradalom elválaszthatatlan Vlagyimir lljics Lenin nevétől és tevékenységétől, s a világ legnagyobb országában megszüntette a kizsákmányolást. Ezzel az emberiség történetének útján a legjelentősebb mérföldkővé vált, és teljesen új társadalom, a szocialista társadalom építésének kezdetét jelentette. A Szovjetunió és a többi szocialista ország tapasztalatai meggyőzően bizonyítják, hogy az új társadalom a kapitalizmussal szemben az emberiség fejlődésének magasabb fokát képviseli - vitathatatlanok társadalmi, gazdasági, politikai, eszmei és erkölcsi előnyei, és választ ad azokra a kérdésekre, amelyeket a bur- zsoá rendszer nem képes megválaszolni.

L

enin a forradalomban Oroszország példáján meggyőző bizonyítékot nyújtott a proletárforradalom egyetlen országban való megvalósításának lehetőségéről, és az első munkásállam megalakításával utat mutatott a világ proletariátusának. A nagy októberi szocialista forradalom nagy nemzetközi jelentőségét más olyan országok tapasztalatai is igazolták, amelyekben győzött a szocialista forradalom. Az új társadalmi rendszer kiállta az idők próbáját, s a haladás és a reakció erői közt folyó küzdelem legnehezebb időszakában is szilárdnak bizonyult.

Azok az eredmények, amelyeket a Szovjetunió és a szocialista világrend többi országai elértek, egyértelműen bizonyítják, hogy a reális szocializmus történelmileg aránylag rövid idő alatt az emberiség reményévé és távlatává vált. Fejlődésének bonyolultsága és nehézségei ellenére a világon a társadalmi haladás fő gyorsító tényezője lett korunkban, abban a korban, amelyre rányomta kitörölhetetlen bélyegét a szovjethatalom, a munkások és parasztok első állama által kibocsátott kiáltványaival. A békéről, a földről és a nemzetek önrendelkezési jogáról, továbbá a dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló deklarációja, a magántulajdon uralmának megszüntetése s a szociális igazságosság, a kollektivizmus és elvtársi kölcsönös segítségnyújtás megteremtése nagy ösztönző hatással volt más nemzetekre, a világ dolgozó tömegeire, és a kommunista világmozgalom alakulására.

Az elnyomásnak és kizsákmányolásnak az imperializmus fellépésével addig sohasem tapasztalt mértékben való kiéleződése főleg a dolgozók milliós tömegeinek az első világháború okozta szenvedése sok országban forradalmi megmozdulásokhoz vezetett. Az orosz proletariátus példája megmutatta a helyes utat a forradalmi erőknek, és a haladásért folytatott harcukban ösztönzést jelentett számukra. A történelmi fejlődés így teljes mértékben igazolta annak a Lenin által 1915-ben megfogalmazott alapvető tudományos előrejelzésnek a helyességét, amely így hangzott: „ Teljesen vitathatatlan, hogy a proletariátus oroszországi győzelme rendkívül kedvező feltételeket alakítana ki a forradalom fejlődéséhez mind Ázsiában, mind pedig Európában. “

A nagy októberi szocialista forradalom eszméi különösen nagy hatással voltak a cseh és a szlovák nemzetre, amelyre az

Osztrák-Magyar Monarchiában kétszeres, osztály- és nemzetiségi elnyomás nehezedett. Ismeretes, milyen fenyegetett helyzetben volt a századfordulón a szlovák nemzet. Az elnemzetietlenítés keményen és kompromisszum nélkül folytatott politikája a lét és a nemlét határára sodorta. Ezért természetes és törvényszerű volt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia elnyomott nemzetei számára október, főként a minden nemzet önrendelkezési jogát kinyilatkoztató dekrétum, forradalmi ösztönzést jelentett a felszabadulásukért folytatott harcban. A forradalom útjára lépő cseh és szlovák proletariátus, amelyet a nagy októberi szocialista forradalom inspirált, és Oroszország hősi proletariátusának példája magával ragadott, a magyar, az osztrák és a szerb proletariátussal közösen lerombolta,a „népek börtönét“, Ausztria-Magyarországot. A mély tisztelet és a hála érzésével emlékezünk meg azokról a cseh és szlovák vöröskatonákról, akik Oroszországban részt vettek az ellenforradalmi erők és a külföldi intervenció ellen folytatott harcban. Anélkül, hogy kisebbíteni akarnánk azt a szerepet, amelyet a Csehszlovák Köztársaság keletkezésekor Masaryk, BeneS, Stefánik vagy Wilson játszott; teljes határozottsággal mutatunk rá ma is azokra a történelmi tényekre, amelyek egyértelműen igazolják, hogy a csehek és szlovákok első állama a nagy októberi szocialista forradalom inspiráló hatására keletkezett, nem pedig a burzsoá politikusok sikeres politikai, diplomáciai húzásainak eredményeképpen. „A nagy október igazsága - jelentette ki nemrég a Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusán Gustáv Husák elvtárs - alapvetően befolyásolta népünk, a csehek és szlovákok közös államának megalakításáért folytatott harcát. Megcáfolhatatlan történelmi tény, hogy 1917. november 7. nélkül nem lett volna 1918. október 28. sem, és a Szovjetunió nélkül nem lenne meg az állami függetlenség, a nemzeti önállóság és a sokoldalú szabad fejlődés lehetősége nemzeteink számára. A Csehszlovák Köztársaság keletkezése, amely a forradalmi hagyományokhoz és országunk népének leghaladóbb eszméihez kötődik, vitathatatlanul haladó történelmi jelenség volt, és történelmünk legjelentősebb határkövei közé tartozik.

A dolgozók széles tömegei mindjárt a Csehszlovák Köztársaság megalakulása után követelték, hogy az újonnan létrejött állam szocialista állam legyen. A csehszlovák proletariátusnak, amely a nemzeti felszabadító harc mozgatóereje volt, azonban akkor még nem sikerült győzelemmel befejeznie a szocialista változásokért folytatott harcát. Pontos elképzelések, kiemelkedő személyiségek és - főleg - új típusú párt nélkül, amely a forradalmi élcsapat szerepét tölti be, az 1918-19-es heves osztályharc sem vezetett a várt eredményhez, mint ahogy a proletár-hatalomátvétel és a szocialista építés elveinek alkalmazása sem Csehszlovákia területének egy részén - a Szlovák Tanácsköztársaság keretében. A Szlovák Tanácsköztársaságnak azonban mint Csehszlovákia területén az első olyan államnak, amely bevezette a proletárdiktatúrát, nagy jelentősége van történelmünkben. Élő bizonyítéka annak, hogy a nagy októberi szocialista forradalom eszméi nagy hatással voltak a szlovák proletariátusra.

T

örténelmi tény, hogy a csehszlovák burzsoázia hatalmának 20 éve alatt nemzeteink kulcsproblémái közül egyet sem oldott meg. Az élet által felvetett alapvető kérdések közül egyre sem tudott helyes választ adni. Nem tudott az embereknek munkát biztosítani és létbiztonságot teremteni. A nemzetiségi kérdést sem oldotta meg, bár.a csehszlovák állam létrejötte lényeges fordulatot jelentett a szlovák nemzet fejlődésében, s ez tükröződött az iskolaügy, a kultúra s a művészet fejlődésén és a műveltség alakulásán is. Nagyon korán megmutatkozott az, hogy az uralmon levő polgárság nem képes biztosítani az egyenrangúságot saját osztályán belül sem, és a két országrész egyforma gazdasági fejlődését. S végül - mint erről München és 1939 márciusa is tanúskodik - a burzsoázia nem volt képes sem a köztársaság területi épségének, sem állami önállóságának a biztosítására. Egyoldalúan a nyugati polgári demokráciákra orientált külpolitikai irányvonala helytelennek bizonyult, és tragikus következményekkel járt Csehszlovákia sorsára. Fokozatosan leomlott az összes alappillér, amelyre ez az államalakulat épült.

Ilyen történelmi feltételek között a cseh

és a szlovák munkásosztály a többi dolgozóval együtt nagyon korán felismerte, hogy csak egyetlen út vezet a szociális és nemzetiségi szempontból igazságos államhoz, s ez az orosz munkások és parasztok által követett út. Az orosz bolsevikok tapasztalatai megerősítették őket abban az elhatározásukban, hogy szakítsanak a szociáldemokrata mozgalomban megnyilvánuló opportunizmussal, és saját kommunista pártot alapítsanak, amely forradalmi élcsapat lesz, s vezeti a dolgozókat politikai és szociális jogaikért folytatott küzdelmükben. Szlovákia népe mindig büszke lesz arra, hogy a köztársaság e részének proletárjai jelentősen hozzájárultak Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakításához azzal, hogy a baloldali szociáldemokraták 1921 januári lubochöai kongresszusán kinyilvánították szándékukat a Kommunista Internacionálé- ba való belépésre. Csehszlovákia Kommunista Pártja alkotó módon alkalmazta a mar- xizmus-leninizmus elméletét, s a polgári demokratikus köztársaságban az egyetlen olyan párt volt, amelynek korszerű és reális programja volt népünk számára, s megmutatta a helyes utat, amely a szociális igazságossághoz és az államunkban élő nemzetek szabad fejlődéséhez vezet. Ezért törvényszerű, hogy a köztársaságnak a német fasizmus által való veszélyeztetése idején a párt a népfront élén állva harcolt a demokrácia, a nemzeti szabadság és az állami lét megvédéséért. Nemzeteink számára a leginkább sorsdöntő pillanatokban, a fasizmus elleni harcban felemelte a nemzeti felszabadításért s az állami önállóság és a függetlenség helyreállításáért folytatott harc zászlaját. A nemzetiségi kérdés megoldására is programot dolgozott ki, amelynek helyességét az idő igazolta. E program alapja: Szlovákia elmaradottságának iparosítással való felszámolása volt. Szlovákia gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésének terve, amelyet Csehszlovákia Kommunista Pártja az 1937-ben Banská Bystricában tartott szlovákiai konferencián fogadott el, a maga idejében korszerű, átfogó, reális és haladó program volt, amelyhez hasonlót egyetlen más politikai párt sem tudott kidolgozni.

A nemzeti felszabadító mozgalomban született meg, s a szlovák nemzeti felkelés idején nyerte el végső formáját az ország új hatalmi berendezkedése. Az új államhatalom és közigazgatás alappillérei a nemzeti bizottságok és legfelsőbb szervük, a Szlovák Nemzeti Tanács lett.

A népi demokratikus hatalom konkrét formájában, úgy, ahogy a felkelés és a forradalom idején kialakult, tükrözte a közvetlen és demokratikus igényeket és a kielégítésükre tett intézkedéseket, s szocialista távlatokkal kapcsolta őket össze.

A szocialista távlatokat a párt már a nemzeti és demokratikus forradalom idején is nemcsak hogy nem tévesztette szem elől, hanem tevékenységével optimális fejlődésüket igyekezett előmozdítani egészen a betetőzésig: Csehszlovákia dolgozó népének februári győzelméig.

A győzelmes február igazolta, hogy nemzeteink szocialista történelmi fejlődése törvényszerűség, és Csehszlovákia Kommunista Pártja helyes stratégiájának és taktikájának eredménye volt. Ez az általánosan érvényes és a Szovjetunióban is bevált marxista-leninista alapelvekból s a csehszlovákiai körülmények között való alkotó alkalmazásukból indult ki. Az elvek alkalmazása azonban nem történt mechanikusan. A győzelmes februárhoz, mint a szocialista változások irányába tett első lépéshez vezető folyamat alkotóelemei közti dialektikus összefüggések alapos ismerete lehetővé tette pártunk számára a szocialista forradalom előkészítése során az általános és a különös felismerését, s így saját utat alakított ki a társadalmi fejlődés számára, minőségileg új alapokon. A marxizmus-le- ninizmus konkrét, a csehszlovákiai feltételeknek megfelelő alkalmazására, a párt egész forradalmi programjára és taktikájának kialakítására döntő hatással volt Kle- ment Gottwald. A munkáskosztály és a többi dolgozó 1948 februári győzelme elválaszthatatlan az ö nevétől, kiváló államférfiúi tevékenységétől^ elméleti képzettségétől és lenini elvhűségétől.

A februári győzelem betetőzte a nemzeti és demokratikus forradalom szocialista forradalomba való fokozatos átnövésének folyamatát. Csehszlovákia az első olyan iparilag fejlett és erős demokratikus hagyományokkal rendelkező ország volt, amelyben békés úton győzött a szocialista forradalom, így újra igazolódott a szocialista forradalom általános törvényszerűségeinek és Lenin

azon gondolatának a nemzetközi érvényessége, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet különböző politikai formában fog végbemenni. Lényege azonban mindig ugyanaz marad: a proletárdiktatúra. Csehszlovákia Kommunista Pártja, amelyet Klement Gottwald vezetett, 1948 februárjában azzal, hogy mesterien alkalmazta a fejlődés általános törvényszerűségeit Csehszlovákia feltételei között, hozzájárult a marxizmus-leninizmus elméletének fejlődéséhez. Ennek a lenini módszernek a későbbi időszakban való alkalmazása alapjává vált további előrehaladásunknak, segített a növekedésből adódó problémák megoldásában, és nemegyszer hozzájárult a keletkező, nem antagonisztikus ellentétek feloldásához is. Azok a tapasztalatok, amelyeket Csehszlovákia Kommunista Pártja a februári győzelmet követően e téren szerzett, elősegítették a szocialista fejlődés általános folyamatát.

1 Q/l Q februárja megnyitotta orszá- I v/ i O gunkban a szocializmus építésének útját. Főleg Szlovákia számára volt ez nagy jelentőségű: mivel az ország elmaradott része volt, s rengeteg munkára volt szükség, hogy kiegyenlítődjön a különbség, amely a társadalmi-gazdasági és kulturális élet terén közte és a cseh országrész közt fennállt. Ennek a munkának az eredményeit értékelve az SZLKP 1981 -ben tartott kongresszusa a következőket állapította meg: ,,A közmondásos nyomor és elmaradottság országából, ahonnan elköltöztek az emberek, Szlovákia a szocializmus idején a Csehszlovák Szocialista Köztársaság korszerű, sokoldalúan fejlett részévé vált. Fejlett iparú és mezőgazdaságú országgá lett, ahol művelt, öntudatos dolgozó nép él.“ Ebben a vonatkozásban ki kell emelni és nagyra értékelni azt az önzetlen segítséget, amelyet Szlovákia sokoldalú gyarapításához a cseh munkásosztály és értelmiség nyújtott. A mai Szlovákia gazdasági fejlődése, lakosságának magas műveltségi és kulturális szintje a legmeggyőzőbb bizonyítéka a testvéri cseh és szlovák nemzet, valamint az országban élő nemzetiségek efedményes együttműködésének. Szlovákia fejlődésének útja, amelynek Európa országainak történetében nincs párja, élő példája a szocialista társadalmi rend előnyeinek, a marxizmus-leninizmus élet- képességének és a pártunk által folytatott politika helyességének. Ehhez a politikához a nagy október és a győzelmes február eszmei öröksége mindvégig kimeríthetetlen inspiráció forrásaként szolgált és szolgálni fog a forradalmi átalakítás körülményei közt is. Csehszlovákia létrejöttének 70. évfordulója, amelyről jövőre fogunk megemlékezni, jó alkalom lesz arra, hogy értékeljük a cseh munkásosztálynak és értelmiségnek a szerepét - amellyel jelentősen hozzájárult Szlovákia gazdaságának, kultúrájának és művelődésének fejlesztéséhez. Képviselőik közül sokan egész életüket közös hazánk e részéhez kötötték, és nekik is köszönhetően nemzetünknek sikerült leküzdenie a múltból örökölt elmaradottságot s bekapcsolódnia a történelmi haladás fő áramába.

A szocialista építés idején Csehszlovákiában a lenini nemzetiségi politika alapélveinek szellemében megoldották az itt élő nemzetek és nemzetiségek helyzetével kapcsolatos kérdéseket. A megoldáshoz vezető út persze nem volt mindig egyenesvonalú, az 50-es és 60-as években bizonyos leegyszerűsítésre is sor került, amelyet az a helytelen nézet okozott, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásához elég a nemzetek és nemzetiségek közti gazdasági s kulturális különbségek kiegyenlítése. A csehszlovák föderációról szóló 1968. október 27-i törvénnyel kialakultak a feltételek az általános fejlődés dialektikus folyamatának felgyorsításához, a cseh és a szlovák nemzet, valamint az országban élő nemzetiségek egymáshoz való további közeledéséhez, megszilárdult a csehszlovák szocialista államiság, és a dolgozó nép körében újabb alkotó erők szabadultak fel.

H

a azokról az eredményekről beszélünk, amelyeket Szlovákia Csehszlovákia oszthatatlan részeként a szocialista építés időszakában elért, talán nem jelent eltérést a tárgytól, ha megemlítjük: amikor 1907-ben a müncheni békekonferencián a cseh írók kezdeményezésére a szlovákok nemzeti jogainak védelmében felszólalt a nagy norvég író, költő, drámaíró és humanista, Björstjerne Bjömson, - a résztvevők egy része nemzetünk létezéséről sem tudott.

(Folytatás a 4. oldalon)