Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
Az 1976-os téli olimpiára érkező szovjet sizők között legfeltűnőbb jelenség Vaszilij Rocsev volt, aki körül állandóan zajos, soknyelvű újságírósereg nyüzsgött. A sasorrú, kiálló arccsontú, magas, szőke legény szerényen, szorgalmasan és igen barátságosan válaszolt a felé záporozó legkülönfélébb kérdésekre. Rocsev alig észrevehető akcentussal beszélte az oroszt, és közben szélesen mosolygott. A fiatalember kétségtelen népszerűségét azonban egyáltalán nem a széles mosoly és a barátságos válaszok eredményezték. Sokkal inkább az a tény, hogy Rocsev valódi vezéregyénisége volt a szovjet együttesnek, amelynek egyre gyarapodó sikerei ráirányították a figyelmet.- Hová való ön, Vaszilij? Hol tanult meg ilyen jól síelni? Ez az állandóan ismétlődő kérdés és az utána következő lakonikus rövid válasz rendszerint új kérdést szült:- Bakur faluból? És hol van az a falu? A híres sízö hazájáról szóló elbeszélés alighanem sok olvasó számára tartogat újdonságokat. Rocsev egy kis északi nép, a komik szülötte, amely Komi Autonom Köztársaság néven tagja az Orosz Föderációnak. Abban a falusi iskolában, ahová Vaszilij járt, a sífutó szakosztály munkáját egy rendkívül lelkes testnevelő tanár irányította, aki nagyszerűen értett ahhoz, hogy lángra lobbantsa az ifjú szíveket. Mihail Durkin tevékenysége nyomán a falu minden serdülője sípályákról, nagy-nagy versenyekről és természetesen bajnoki babérokról álmodott. Közülük Rocsev volt a legtehetségesebb, és tehetsége lassan megnyitotta számára az utat a versenysport felé. A még most is tevékeny Durkin nagyszerűen képzett edző, és létesítményekben sincs hiány Bakurban. Korszerű stadion a lehető legteljesebb felszereléssel, sportszerekkel, öltözőkkel és zuhanyozókkal - minden feltétel adva a sikeres munkához. Az iskola befejeztével Rocsev, aki ekkorra már igen komoly eredményeket ért el a különböző össz-szövetségí ifjúsági versenyeken, átköltözött a Komi Autonóm Köztársaság fővárosába, Szivtivkárba, ahol beiratkozott az egyetemre; edzéseit azonban továbbra is Durkin irányította. Ezt annál is inkább megtehette, mivel faluja nem messze van a köztársaság székhelyétől. Eredményei állandóan javultak. Hamarosan meghívást kapott a válogatott csapatba, majd a szovjet együttes tagjaként igen sikeresen szerepelt a Falunban megrendezett világbajnokságon (1974), ahol ö volt a csapat leggyorsabb embere. Az 1976-os téli olimpiára már több szivtivkári versenyző készülődött Rocsevvel együtt a Szovjetunió férfi és női válogatott csapatában. Egyikük, Nyikolaj Bazsukov a legrövidebb távon olimpiai bajnokságot nyert Innsbruckban, az elnyűhetet- len Raisza Szmetanyina pedig két aranyérmet szerzett: az egyiket a 10 km-es távon, a másikat a váltó tagjaként. Lehetséges, hogy ennek a parányi köztársaságnak lakosai- különös tehetségű sízök? Ebben sok az igazság. A komik északon élnek, ahol sok a hó és hosszú a tél, a városokban és különösen a falvakban a kicsinyek a járással együtt tanulnak meg sízni. A nagyszerű alapok tehát a zsenge gyermekkortól kezdve megvannak, és innen már csak egy lépés a versenyszerű sízés. 1. A BAJNOKOK CÍME: AZ EGÉSZ ORSZÁG. A sísportot találomra választottuk első példaként. De vehetjük a Szovjetunió bármelyik válogatott csapatát, bármelyik sportág képviselőit, fellapozhatjuk a résztvevők névsorát, és a szemünk máris szinte káprázni kezd a hallatlan változatosság láttán, a sok város, lakótelep és falu nevének olvasásakor. Az ország 85 városából és falvából állt össze a szovjet válogatott csapat a montreali olomptára, és 56 város, község ünnepelhette fiainak és lányainak olimpiai érmeit. Mindez élénken bizo&ÚJSZO vasárnapi kiadAs Index 48097 Valerij Borzov a müncheni olimpián mindkét vágtaszámban legyőzte az amerikaiakat (Archívumi felvételek) nyitja: a Szovjetunióban az a szó, hogy sportperemkerület, elég relatív fogalomnak számít. Egy statisztikai adat került a kezünkbe. Ebben a Szovjetunió Testnevelési és Sportbizottsága felsorolja, hogy a 70-es esztendők végén hány világ- és Európa-bajnoki érmet szereztek. A továbbiakban hosszú névsort olvashatunk a bajnokok és helyezettek nevével és adataival, közöttük annak a városnak a nevével, amelyet versenyző képvisel. Ezeknek az adatoknak az ismertetése egyenértékű lenne az ország területi és adminisztratív felosztásának részletezésével. Hiszen a bajnokok között szinte az összes szövetségi köztársaság képviselőit megtalálhatjuk. Vlagyimir Nyevzorov például, aki a szovjet sportolók közül elsőnek nyert cselgáncsban világbajnokságot, később, Montrealban pedig az olimpiai aranyérmet is megszerezte, az Éfezak-Kaukázusban elterülő Adiegi Autonóm Köztársaság Majkop városában él és dolgozik, a tornász Nelii Kim a kazahsztáni Csikentből érkezett Montrealba, az olimpiai tőrvívó-bajnokcsapat tagja, Nailija Giljazova Kazanyból, a Tatár Autonóm Köztársaság fővárosából való. A világ egykori legerősebb emberének, Vaszilij Alekszejevnek az Oroszország kellős közepén elterülő Rja- zany a hazája, az ötszörös sakkvilágbajnoknö Nona Gaprin- dasvili és a mostani címvédő, Maja Csiburdanidze a napfényes Grúziát képviseli, a gyorskorcsolyázóbajnok Alekszandr Szafronovot egy leningrádi sportegyesületben készítették fel; sorolhatnánk tovább vég nélkül a neveket... Az a tény, hogy az utóbbi időben egyre több olimpiai és világbajnok tűnik fel a szovjet falvakban, bizonyítja: az országban fokozott mértékben fejlődik a sport és a testnevelés. Nem titok: az állam egyre nagyobb összegeket fordít a testkultúra céljaira, amelyet az emberi egészség fejlesztése szempontjából rendkívül fontos tényezőnek tart. 1980-ban mintegy 15 milliárd rubelt használtak fel az egészségügyre és a testnevelésre a Szovjetunió állami költségvetéséből. Új létesítményeket építenek, a régieket egymás után korszerűsítik. NépszerűA hetvenes esztendők legerősebb embere, a súlyemelő Vaszilij Alekszejev sítik a testnevelést és a sportot, tudományos alapokon folytatják a tehetséges fiatalok felkészítését; teljesen függetlenül attól, hogy hol laknak a jövő bajnokai és csúcstartói. Nemcsak az az érdeke a szovjet versenysportnak, hogy a legrejtettebb rejtekekben kinevelődjék a válogatott csapatok utánpótlása, hanem az is: állandóan fejlődjék ennek az utánpótlásnak a tudása, a felkészültsége. Az ország sport- '•'-ozgalmával, fejlesztésével foglalkozó állami szerv, a Szovjetunió Testnevelési és Sportbizottsága egyaránt segítséget nyújt a válogatott csapatok vezetőinek és a helyi edzőknek a szakmai munka színvonalának állandó emeléséhez a korszerű sporttudomány legújabb eredményeivel való megismerkedéshez, a legjobb edzésmódszerek azonnali elsajátításához. A Szovjetunóiban a testnevelési és sportmunka főbb irányai a következők: a legjobb versenyzők és játékosok, valamint edzőik erőfeszítéseinek összpontosítása, egységes és komplex sportközpontok kiépítése, az egyes sportágak szakosított csoportjainak megszervezése a sportegyesületek keretein belül. Erre törekszik a sportvezetés, ennek megvalósításán fáradozik a szovjet sporttársadalom. 2. „OROSZ“ CSAPATOK, NEM OROSZOKBÓL. A nyugati sajtótermékekben, televíziós és rádiós közvetítésekben, plakátokon és reklámanyagokban valahányszor szovjet csapatok szerepléséről van szó, a versenyzőket egyszerűen „orosz“- nak nevezik. Anélkül, hogy nyomozni kezdenének eme, immár hagyományossá vált meghatározás forrása, keletkezésének okai és körülményei után, megjegyezzük: ez a meghatározás szűk látókörű és helytelen. Nevezhetjük-e például csak orosznak a Szovjetunió labdarúgóválogatottját, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Belanov, Zavarov, Blohin, Csivadze, Sulakvelidze, Rác, Higyi- jatullin, Andreszjarfí Oroszok, ukránok, grúzok, örmények, beloruszok, magyarok... De ugyanígy megemlíthetnénk a mindenkori kosárlabda-válogatottat: Paulaskas, Jegyesko, Alekszandr Bjelov, Tomson, Zsigilij, Sabonis, Tkacsenko... Egészen más dolog például, hogy a Szovjetunió szabadfogású birkózó-válogatottjában túlnyomó részt az észak-kaukázusi és a Kaukázuson túli terület képviselői szerepelnek; itt a birkózás évszázados hagyományokkal rendelkező rendkívül népszerű, mondhatni nemzeti sportág. Magától értetődik, hogy ezeken a helyeken jóval több világhírű versenyző van. Ugyanakkor a síválogatottban az oroszok vannak túlnyomó többségben, mivel az Orosz Föderáció területének nagyobb részén hosszú a tél. Ám ezeket a csapatokat sem nevezhetjük tisztán ,,orosz“-nak, mint ahogy a birkózók együttesét sem keresztelhetjük el „kaukázusinak"; éppen a szabadfogású birkózásban bontakozott ki a háromszoros olimpiai bajnok belorusz Alekszandr Medvegy tehetsége, s amint már említettük a sízó Rocsev és Bazsukov a Komi Autonóm Köztársaság népét képviselik. A testnevelés és a sport széles körben elterjedt az ország minden területén. Még ott is, ahol 1917 előtt tulajdonképpen azt sem tudták, hogy mi az a versenysport. A közép-ázsiai Üzbegisztánban például hárommillió ember sportol rendszeresen, minden ezerre 270 minősített sportoló jut. Elegendő megemlítenünk, hogy a legutóbbi teljes létszámú olimpián Montrealban (1976) a nemzetek nem hivatalos pontversenyét megnyert szovjet válogatottban mind a tizenöt szövetségi köztársaság képviselői szóhoz jutottak! Régen ismert tény: a szovjet emberek fizikai nevelésének egész rendszere úgy van felépítve, hogy mindenkinek lehetősége van sportbéli tehetségének kiaknázására, tudásának fejlesztésére; a sportiskolába vagy a vitorlázó klubba beiratkozó kisfiútól senki sem kérdezi: milyen nemzetiségű - orosz, zsidó vagy azerbajdzsán? A sport újoncainak, a kezdő versenyzőknek a további sorsa tőlük maguktól, akaratuktól, jellemüktől, munkabírásuktól és tehetségüktől függ. EGY KÖZTÁRSASÁG A TIZENÖT KÖZÜL. A több tucat világ- és Európa-bajnok között volt egy kislány a Tadzsik SZSZK-ból. Neve: Zebinyiszo Rusztamova. A montreali olimpián bronzérmet szerzett. Zebinyiszo húszéves, nyílt tekintetű, barátságos mosolyú lány volt. A „tűzvonalban“ azonban ez a vidám kislány összeszorított ajkú, komoly harcossá vált. Neve az egész világon ismert, tavaly például vb-bronzérmes lett. A Szovjetunióban először akkor figyeltek fel rá, amikor a Szovjetunió Népeinek VI. Nyári Spartakiádján aranyérmet nyert íjászatban. Egy hónappal ezután, általános meglepetésre, ragyogó győzelmet aratott a világbajnokságon. A spar- takiádra még úgy érkezett, mint egy az ismeretlenek között, akinek a nevét a szakemberek sem igen ismerték, de Dusan- béba már országos bajnokként tért haza. Zebinyiszo Rusztamova a dusanbei egyetem történelem-, nyelv- és. irodalomtudományi tanszékén tanult s jelenleg tudományos munkatárs. A sport szerétét nővére, Nurinisszo oltotta belé, aki íjász sportmester és kiváló úszó volt. A lányok nagyanyja még parandzsát viselt, fekete leplet, amely eltakarta a tadzsik nők arcát az idegen szemek pillantása elől. Nem is olyan régen volt ez, mindössze néhány évtizeddel ezelőtt. A közép-ázsiai köztársaságokban élő mai lányok nemcsak könyvekből tudják, mennyire elnyomottak voltak nagyanyáik, hanem az öregek elbeszéléseiből, visszaemlékezéseiből is. Tudják, de elképzelni nem képesek. Mint ahogy azt sem, hogy a forradalom előtti időkben nemcsak a nők, hanem a férfiak sem tudták ezekben az országokban, mit jelent a sport. Tádzsikisztán a sivatagok, a félig sivatagnak számító hegyvidék és a Pamir hegység örök hó- és jégbirodalmának területe. Egyike a legmagasabban fekvő köztársaságoknak, csak alig hét százaléka sík vidék. A köztársaságot mintegy másfél millió ember lakja, közülük csaknem 450 ezer foglalkozik testneveléssel és sporttal. A homoksivatagokban forrásként csörgendező városi élet oázisaiban és a hegyi településeken éppúgy épülnek stadionok, sportpaloták, tornatermek és versenyuszodák. A köztársaságban jelenleg mintegy 500 sportlétesítményt üzemeltetnek. Ki sportol a Tadzsik Szovjet Szocialista Szovjet Köztársaságban? Mindenekelőtt 190 ezer iskolás, valamint 35 ezer paraszt. Aztán nérnökök és munkások, egyetemisták és tisztviselők. Az egyesületekben évente 100 sportmester 60 ezer minősített sportoló készül fel. Az ötven sportiskolában több mint 25 ezer tehetséges kisfiú és kislány készül a jövendő nagy feladataira. Van a köztársaságban másfél tucat ifjúsági és továbbképző sportiskola, sőt egy továbbképző főiskola is. Természetesen ha más köztársaságokkal például az OSZSZK-val vagy Ukrajnával kapcsolatban sorolunk fel ilyen adatokat, sokkal tekintélyesebb számokat kapunk, hiszen ezek a köztársaságok mind területileg, mind pedig gazdasági erőforrások tekintetében többszörösen felülmúlják Tádzsikisztánt, és sporthagyományaik is jóval mélyebben gyökereznek. A lényeg azonban az: fejlődési szakaszt átugorva, a feudalizmusból lépett a szocializmust építő társadalmi rendszerbe, sem lehet „sportperemkerületnek" nevezni. A Szovjetunió - peremkerületek nélkül sportnagyhatalom. Bajnokok az ország bármely részén nevelkedhetnek. TOMI VINCE Kiadta Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Főszerkesztő Kiss Józset. helyettes lószerkesztó: Szarka István és Csető János. Szerkesztőség 815 81 Bratislava. Gorkého 10.. telelőn 309, 331-252. 332-301 Főszerkesztő 532-20 Szerkesztőségi titkárság 550-18. Sportrovat 505-29 Gazdasági ügyek 506-39 Távíró. 092308 Adminisztráció Pravda Kiadóvállalat. 815 80 Bratislava. Volgogradská 8. Fényszedéssel készül a Pravda, az SZLKP Nyomdaipari Vállalatának 02-es uzemeben (815 80 Bratislava. Martanoviiova 21 .). Hirdetési iroda magánszemélyeknek: 815 80 Bratislava. Jiráskova 5 . telefon 335-090, 335-091. Hirdetési iroda közűleteknek: 815 80 Bratislava. Vajanského nábreíie 15.. II. emelet, telefon: 551-83. 544-51. Előfizetési díj havonta - a vasárnapi kiadással együtt - 14,70 korona. A vasárnapi kiadás előfizetési dija negyedévenként 13.- korona. Terjeszti a Postai Hirlapszolgálat. előfizetesekel elfogad minden posta és kézbesítő. Külföldi megrendelések: PNS, Ústredná expedicia a dovoz tlaőe, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6.
