Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
Igazodni a kor követelményeihez Interjú Anton Blazej akadémikussal, a Szlovák Műszaki Főiskola rektorával ÚJ szú Jelentős jubileumához érkezett a bratislavai Szlovák Műszaki Főiskola: ezekben a napokban ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját. Erről és a műszaki értelmiség nevelésével kapcsolatos feladatokról kérdeztük Anton Blazej akadémikust, rektort, aki írásban válaszolt kérdéseinkre. • A Szlovák Műszaki Főiskola fennállásának ötven éve alatt az ország egyik legnagyobb felsőoktatási intézményévé fejlődött. A főiskola már a kezdet kezdetén is nagy szerepet játszott a műszaki értelmiség nevelésében, a felszabadulás után pedig Szlovákia iparosításában. Hogyan határozná meg az akkori viszonyokat és a felszabadulás utáni helyzetet a mérnökképzésben?-Intézményünk fennállásának ötvenedik évfordulója jelentős jubileum. Jó okunk van arra, hogy ebből az alkalomból örüljünk iskolánk eredményes fejlődésének, annál is inkább, mert a Szlovák Műszaki Főiskola sajátos szerepet tölt be a hazai felsőfokú képzésben. A főiskola méltóképpen folytatja a szlovákiai mérnökképzés gazdag hagyományait, melynek gyökerei 1762-be nyúlnak vissza, amikor Banská Stiavnicában Bányamérnöki Akadémia, a maga nemében világviszonylatban is páratlan egyetem létesült. Ez az intézmény az első Csehszlovák Köztársaság megalakulása után megszűnt és csaknem húsz évig kellett várni, míg Szlovákiában újból megkezdődhetett a műszaki értelmiségiek képzése; 1937. június 5-én Kassán (Kosice) megnyitotta kapuit a Dr. M. R. Stefánik Műszaki Főiskola; létrejötte jelentős eseménynek számított Szlovákia politikai, kulturális, gazdasági és tudományos életében. Az 1938-as események azonban kedvezőtlenül befolyásolták az intézmény fejlődését. A műszaki képzés kérdései 1939-ben kerültek ismét napirendre: ekkor határozat született arról, hogy az iskola székhelye Bratislava legyen, és Szlovák Műszaki Főiskolának nevezzék el. Persze, a második világháború és az azt követő évek sem kedveztek az intézmény fejlődésének. Csak 1948 februárja hozott valóban forradalmi változásokat az iskola életében: a főiskola rohamos fejlődésnek indult, az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb felsőoktatási intézményévé vált. Jelenleg csaknem 17 ezer hallgató tanul itt, alkalmazottainknak a száma mintegy 4 ezer, ebből az oktatóké 1600. Az eltelt fél évszázad alatt mintegy 60 ezren szereztek mérnöki diplomát, 2500-an kaptak kandidátusi, 105- en a tudományok doktora címet. A Szlovák Műszaki Főiskola hozzájárult társadalmunk műszaki színvonalának emeléséhez, a technikai műveltség megalapozásához, Szlovákia ipari fejlődéséhez. A főiskolán folyó tudósképzés lehetővé tette tudományos kutatóbázis kiépítését, s a Szlovák Tudományos Akadémia megalakulásának idején szerepet vállalt a műszaki tudományos intézetek létrehozásában. Ugyancsak nagy szerepe volt a többi szlovákiai műszaki főiskola életre hívásában, így a kassai Műszaki Főiskola, a zvole- ni Erdészeti és Faipari Főiskola, a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskola és a bratislavai Közgazdasági Főiskola megindításában is. • Főiskolájuknak elsődleges feladata korszerű ismeretekkel felvértezett, ezeket alkalmazni tudó műszaki értelmiség képzése. Miként tesznek eleget ennek a feladatnak?- A mérnökképzés színvonala az oktatás tartalmának szüntelen megújításától, az oktatási módszerek korszerűsítésétől, a tanulás új formáinak keresésétől függ, mert a dinamikus gazdasági, fejlődés, a tudományos-műszaki haladás meggyorsítása új követelményeket támaszt a mérnökképzéssel szemben. Végzőseink felkészültségét a társadalom, a gyakorlat eddig jól minősítette. Most, hogy felsőoktatási intézményünkben tartalmi átépítést hajtunk végre, a képzés jelenlegi helyzetét szembesítenünk kell társadalmunk új követelményeivel és szükségleteivel. A mérnökképzésben sok mindent meg kell változtatnunk, hogy meggyorsíthassuk a szociális-gazdasági fejlődést, a népgazdaság intenzív fejlődésére való áttérést, a gazdaság szerkezeti átalakítását az új gazdasági mechanizmus feltételei között, s elmélyíthessük a szocialista gazdasági integrációt és következetesen megvalósíthassuk a KGST-tagorszá- gok 2000-ig terjedő komplex tudományos- műszaki fejlesztési programját. Ezek minőségileg új feladatok, melyeknek vissza kell tükröződniük a mérnökképzésben is. Ezért most azon munkálkodunk, hogy a jövő évszázad szükségleteit figyelembe véve, kidolgozzuk a mérnökképzés új programját. • Ahhoz, hogy kifejlesszük a fiatalok tudományos gondolkodását és azt a készségét, amelynek segítségével lépést tudnak tartani a tudományos fejlődéssel, fontos, hogy maguk a hallgatók is végezzenek tudományos munkát, kapcsolódjanak be az egyes intézetekben, tanszékeken folyó kutatásba. Elégedett ön a jelenlegi helyzettel, a kutatómunka hatékonyságával?- A hallgatók tudományos tevékenységét eddig főleg a tudományos diákkörökben folyó munka formájában bontakoztattuk ki; ebbe a tevékenységbe fiataljainknak a har- minc-harminckét százaléka kapcsolódik be évente. Ez azonban már nem elegendő. Ezért az oktatómunkát a hallgatók konkrét tudományos tevékenységével kapcsoljuk össze. A mérnökökben ki kell alakítanunk az alkotó gondolkodásmódot, a tudományos-műszaki szemléletet. Hiszen a mérnök felelős azért, hogy a tudomány helyet kapjon a termelésben, hogy a gyártás fokozatosan alkalmazott tudománnyá alakuljon, mivel a mérnök a tudományos-műszaki fejlődés hordozója. A mérnöknek képesnek kell lennie arra, hogy eredeti, újszerű megoldásokat, új konstrukciós és tervezési, illetve korszerű technológiai eljárásokat, minőségileg új termékeket fejlesszen ki. Ez kellő tárgyi tudás, megalapozott tudományos műveltség, tudományos-műszaki gondolkodásmód híján lehetetlen. Ezért főiskolánkon a hallgatókat az eddiginél jobban és intenzívebben kell bekapcsolnunk a tudományos munkába, hiszen ők jelentősen fokozhatják az iskola tudományos tevékenységének hatékonyságát, termelékenységét és növelhetik tudományos-műszaki potenciálját. • Kutatócsoportjaik mely üzemekkel, vállalatokkal működnek együtt? Milyen a kapcsolatuk a tudományos akadémia kutatócsoportjaival és más kutatóbázisokkal?- Főiskolánk fennállása óta nagyon szorosan együttműködik az iparral. Az utóbbi időben mégis kerestük annak módját, hogy tevékenységünket még intenzivebben kapcsolhassuk össze a gyakorlattal, az iparral, a kutatóbázisokkal és a Szlovák Tudományos Akadémia intézeteivel. Csehszlovákiában elsőként kezdtük meg úgynevezett pedagógiai-tudományos-termelési társulások kiépítését az iparral, a Szlovák Tudományos Akadémiával és néhány ágazati kutatóintézettel. Jelenleg huszonnyolc ilyen társulásunk van. Jó eredményeket érünk el a Povazská Bystrica-i Gördülőcsapágygyár vezérigazgatóságával, a bratislavai Slov- nafttal, a piest’anyi Teslával, a Nővé Mesto nad Váhom-i Gépesítési és Automatizácíós Kutatóintézettel. 0 Pártunk XVII. kongresszusa is megállapította: felsőoktatási intézményeink ma még nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak, a megváltozott viszonyok között nem tudnak kellőképpen igazodni a termelés és a gyakorlat követelményeihez, falaikon belül a középszerűség nem kívánt légköre uralkodik, végzőseik egy részének tudásszintje, szakmai felkészültsége nem kielégítő. ön, aki csaknem húsz éve irányítja a műszaki főiskolát, hogyan látja ezt? .- Ez a bírálat valamennyi felsőoktatási intézményre vonatkozik, jogos is, hiszen kifejezi a valós helyzetet, nem elemzi azonban ennek okait. A hallgatók számszerű gyarapodása a múltban ugyanis gyorsabb ütemű volt, mint a felsőoktatási intézmények anyagi és tárgyi feltételeinek a megteremtése. A főiskolák extenzíven fejlődtek. Ráadásul a felsőoktatási intézmények végzős növendékeinek szakképzettségét nem mindig használták ki megfelelően, ez a hallgatókat nem ösztönözte jobb eredményre, teljesítményre. A középszerűség nemcsak a felsőoktatási intézményekben uralkodott el, hanem, sajnos, az élet és a munka más területein is. Ami a Szlovák Műszaki Főiskolát illeti, meggyőződésem, hogy viszonylag jobb a helyzetünk, mert az utóbbi években kedvezőbbek a feltételeink; nincsenek tanteremgondjaink, nem növeljük hallgatóink számát, jobbak a lehetőségeink a pályázók szelektálására, szüntelenül javítjuk oktatóink szakképzettségét, a főiskola anyagitárgyi ellátottságát, tömegesen alkalmazzuk a számítástechnikát, a hallgatókkal egyénenként foglalkozunk, támogatjuk alkotó munkájukat, s ez kedvezően megmutatkozik a kitüntetettek arányában is (évente 10-12 százalék), javulnak az átlagosztályzatok, támogatjuk a fiatalok önálló munkáját, erősítjük az intézmény tudományos arculatát. Számos intézkedést készítünk elő, hogy a Szlovák Műszaki Főiskola úgynevezett kísérleti főiskolává alakuljon, ahol lehetőségünk lesz arra, hogy a mérnökképzés új, a hagyományostól eltérő módszereit, formáit próbáljuk ki. Véleményem szerint főiskolánkon olyan feltételek vannak kialakulóban, melyek nem hagynak teret a középszerűségnek, sem az oktatók, sem a hallgatók között. • A mérnökképzésben az igények gyors növekedése miatt különösen fontos, hogy a magas szintű oktatás lépést tartson az új követelményekkel. Hogyan halad főiskolájukon az oktató-nevelő munka korszerűsítése? Miként összegezhetők az eddigi eredmények és a további teendők? Mit tesznek a felsőoktatás intenzív fejlesztése érdekében? CSTK-felvétel- Hogy az oktató-nevelő munka színvonala magas legyen, össze kell azt kapcsolni a tudományos tevékenységgel, melynek a mérnökképzés szerves részévé kell válnia. Ezért szükséges az alapozó tárgyak oktatásának, tehát a tudományosságnak az elmélyítése. Száműzzük intézményünkből azt a hagyományos felfogást, miszerint az a jó mérnök, aki sokat tud, mert az ismeret- anyag mértéke a minőség fokmérője. Felelősségteljesen kell kiválasztani azt a tudásanyagot, melyet a hallgatóknak át kell adnunk, s ennek alapján kell továbbfejlesztenünk képességeiket, személyiséggé, a szocialista állam polgáraivá kell nevelnünk őket. Tehát meg kell találnunk a kedvező arányt az ismeretek, az egyéni adottságok és a hallgatók magatartásbeli tulajdonságai között; ez a nevelésnek új eleme. A jövőben felszámoljuk a szűkén értelmezett szakosodást, a tanulmányi szakokat újonnan kell alakítanunk, hiszen némely tanszak túlságosan az egyes szakágazatok, a termelési-gazdasági egységek szerkezetéhez, felépítéséhez igazodik. Márpedig a speciális képzés anyagát hosszú távon kevésbé lehet hasznosítani. Gátolja a szakmai adaptációt a túlzottan szakirányú ismeretanyag. A mérnököket a munkatevékenység szerint kell szakosítani, ezért az egyes szakokat meg kell erősíteni. A mérnökképzés koncepciója módosításának azonban csak a kezdetén vagyunk. • Társadalmunknak olyan szakemberekre van szüksége, akik tanulmányaik elvégzése után egyrészt hasznos munkára alkalmasak, másrészt lépést tudnak tartani a tudomány és a gyakorlat gyors ütemű fejlődésével. Hogyan Ítéli meg ilyen szempontból végzőseik helyzetét? Egyszóval: adaptivak-e hallgatóik?- A képességfejlesztés szükségességét hangsúlyozva ügyelünk nemcsak a hallgatók adottságainak kibontatkoztatására, hanem arra is, hogy képesek legyenek alkalmazkodni a népgazdaság gyorsan változó feltételeihez és igényeihez. Végzőseinknek állandóan, egész produktív életkorukban tovább kell képezniük magukat, képeseknek kell lenniük a kollektiv munkára. Fontos, hogy kialakuljon gazdasági szemléletük, s a műszaki feladatok megoldása során figyelembe kell venniük a gazdaságossági szempontokat is. Szem előtt kell tartaniuk a környezetvédelmet, sőt, az élet- és munkakörülményeket is. A mérnökképzés ilyen értelmezése kedvező feltételeket teremt ahhoz, hogy végzőseink a társadalmi és gazdasági fejlődés új szakaszában is alkalmazkodni tudjanak a változó igényekhez. • Intézményük, úgy tudom, ma már nem küszködik helyszűkével, tárgyi feltételeik tehát megfelelők, személyi feltételeik annál kevésbé. De milyen a főiskola műszaki ellátottsága, korszerűek-e gépeik, berendezéseik, nem állhat-e elő az a helyzet, hogy hallgatóik elavult műszerekkel dolgoznak, a gyakorlatban viszont korszerű eszközökkel találják magukat szemben, melyekkel azután nemigen tudnak mit kezdeni?- Valóban, főiskolánk nem küzd helyhiánnyal, feltételeink aránylag jók. Az iskola korszerű műszaki berendezésekkel való ellátottsága azonban nem olyan, amilyenre szükségünk lenne. Vannak intézeteink, melyeknek felszereltsége nagyon jó; ez nagy mértékben függ az egyes tanszékek munkatársainak kezdeményezésétől, az iparral való együttműködéstől is, hiszen az ipar segíti az adott munkahely műszaki eszközökkel és. berendezésekkel való ellátását. Az állami költségvetésből anyagi támogatásban részesülünk, ezenkívül széles körű az együttműködésünk az iparral (évente ez mintegy száz millió korona); ez az anyagi forrás lehetővé teszi, hogy korszerűsítsük felszereltségünket. Főiskolánkon ebben az évben kísérleti gyártást indítottunk meg, feltételezzük, hogy ezzel is javíthatjuk anyagi erőforrásainkat. Műszerparkunk felszereltsége egyre jobb és új erőforrások után kutatunk, hogy korszerűsíthessük műszereinket és berendezéseinket. • A párt- és állami szerveink az utóbbi években nagy erőfeszítéseket tesznek azért, hogy növekedjék a magyar nemzetiségűek száma a felsőoktatási intézményekben, különösen a műszaki főiskolákon. Milyen érdeklődést tanúsítanak a magyar nemzetiségű fiatalok a Szlovák Műszaki Főiskola iránt?-A jelentkezőknek hat-hét százaléka évente magyar nemzetiségű. Őszintén meg kell mondanom, hogy igyekszünk valóban mindenkit felvenni, aki a felvételi vizsgán megfelel, tehát a felvettek részaránya magasabb, mint a jelentkezőké. Véleményem szerint a magyar nemzetiségűek érdeklődése a műszaki pályák iránt ma még mindig kisebb, mint a többi fiatalé. Ez az elégtelen propagandamunkával, a matematikától és a fizikától való félelemmel magyarázható, illetve azzal, hogy a középiskolák egy részében valószínűleg nem megfelelő a politechnikai képzés. Bár oktatóink évente felkeresik a magyar tanítási nyelvű középiskolákat is, tájékoztatják a diákokat a műszaki képzés lehetőségeiről, mégsem érünk el jelentős változást a műszaki pálya iránti érdeklődésben. Bizonyára célszerű lesz, ha a magyar tanítási nyelvű középiskolák igazgatóit meghívjuk inbtézményünkbe és közösen megbeszéljük a műszaki karok propagálását. Csehszlovákiában az összes felsőoktatási intézmény kapacitásának csaknem 70 százalékát a mérnökképző intézmények (műszaki főiskolák, mezőgazdasági és közgazdasági főiskolák) teszik ki, jó lenne tehát, ha a fiatalok érdeklődése is megfelelne ennek a helyzetnek. • Érdekelne bennünket az is, milyen a magyar tanítási nyelvű iskolák végzőseinek felkészültsége, hogyan állnak helyt tanulmányaik során? Visszajelzéseik szerint elégedettek-e velük munkahelyükön?- A mi szempontunkból kívánatos lenne a matematika- és a fizikatanítás javítása. Ugyancsak fontos a szlovák nyelvoktatás színvonalának további emelése, mert a felvételi vizsgák eredményei azt mutatják, hogy a tanulók nyelvtudása olykor még nem éri el a kívánt szintet. Néha a nem megfelelő nyelvi felkészültség nehezíti a tárgyi tudás igazolását. A magyar nemzetiségű diákok képességeit tekintve nem látok semmi különbséget. Minden feltételük megvan arra, hogy sikeresen befejezzék felsőfokú tanulmányaikat, feltéve, ha határozott az érdeklődésük a tanult szak iránt. Hiszen dolgosak, kitartóak ezek a fiatalok, s a középiskola esetleges fogyatékosságait szorgalommal, becsületes tanulással képesek pótolni. Tanulmányaik befejezése után éppúgy érvényesülnek, mint a főiskola többi végzős növendéke. Hallgatóinkat nem tartjuk számon nemzetiség szerint, és nem is értékeljük őket e szerint, hanem a munkájuk eredménye minősíti őket. A gyakorlatból sem kaptunk semmilyen visszajelzéseket a magyar nemzetiségű végzősök felkészültségével kapcsolatban. Ezért a mi érdekünk is, hogy növekedjen a magyar nemzetiségű hallgatók aránya főiskolánkon, és segítsük a középiskolákat a mérnökképzésre alkalmas diákok kiválasztásában és felkészítécphpn TÖLGYESSY MÁRIA V 1987 X. 16. IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII
