Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
Vaskos irattartó őrzi a megállapodásokat, leveleket, szerződéseket, versenyfelhívásokat, a kötelezettségvállalásokról szóló egyezményeket. Fényképek százai villantják fel az üzemlátogatások, baráti eszmecserék, találkozók, séták mozzanatait. S az emberi szívek pedig a legszebb érzést, a barátságot őrzik. AZ ELSŐ LÉPÉSEK, TALÁLKOZÁSOK Még 1984 októberében a Nyugat-szlovákiai kerület megrendezte A tudomány és barátság napjait, amelyre meghívták a Szaratovi terület képviselőit is. Itt esett szó először az együttműködés lehetőségéről - mondta Milan Lalák, a senicai Szlovák Müselyemgyár igazgatósági titkára. Az ötlettől a megvalósításig csupán néhány hét telt el, s novemberben már meg is érkezett Senicába a szaratovi Nitron gyár háromtagú küldöttsége. Az első találkozón megtárgyalták az együttműködés feltételeit, tájékoztatták egymást a két vállalat párt- és szakszervezetének munkájáról, a dolgozók szociális feltételeiről éppúgy, mint a müselyemgyár gyártmányfejlesztéséről, terveiről, a környezetvédelemről. S mint az ilyenkor lenni szokott, megegyeztek abban, hogy a következő találkozásra már Szaratov- ban kerül sor. A kapcsolatfelvételről az üzemi lapok - a Szaratovi vegyész és a senicai Vláknár hasábjain is beszámoltak. A szovjet fél egyik brigádja felvette a Szovjet-Csehszlovák Barátság nevet és munkaversenyre hívta ki a senicai vállalat Csehszlovák -Szovjet Barátság brigádjának tagjait. A két brigád között sűrű levelezés, fényképcsere indult meg, hisz ahhoz, hogy a távolság ellenére közel kerüljenek egymáshoz, meg kellett ismerni nemcsak egymás vállalatait, hanem városait is.-A következő év májusában (1985) már a mieink indultak Szaratovba - folytatta Milan Lalák, - s mondanom sem kell, a vállalat vezetői nem kis izgalommal várták az újabb találkozást. A Nitron vezetői, a gyáriak, barátként fogadták küldöttségünket. Hazaérve lelkesen újságolták, hogy a szaratovi gyár valamennyi dolgozója - hatezren vannak - tagja lett a Szovjet-Csehszlovák Baráti Társaságnak, és az újabb megállapodás leszögezi, hogy a következő küldöttségcsere már ,.alsóbb“ szinten történik. Az elképzelést tetszéssel fogadták mindkét üzemben. Három csehszlovák szocialista munkabrigád munkaversenyre hívott ki három jelképezi az emlékmű előtti szökőkút- komolyodott el Baculík mérnök. Beszélgetőtársaink elismeréssel szóltak az üzemi óvodákról is, az üzem éjszakai szanatóriumáról, a korszerű üzemi kórházról, s az új, 1200 diákot befogadó iskoláról.- Már az óvodában hazafiasságra nevelik a kicsiket. Érdekes volt hallani, hogy a 4-5 évesek mennyit tudnak már Leninről, a nagy októberi szocialista forradalomról, a háború éveiről. Az óvodások és az iskolások vállalták, hogy a háborús emlékműhöz naponta friss virágot visznek - szólt közbe Stefánia Miőová. - De jártunk képtárban és múzeumban, a szaratoviak vidámparkjában felidéztük gyermekéveinket és kellemes estét töltöttünk kollégáinkkal a helyi kultúrpalotában. A beszélgetések vendéglátóink otthonaiban folytatódtak, s mondanom sem kell, hogy az éjszakába nyúltak. Ilyenkor már nem kísért el a tolmácsunk, mégis megértettük egymást. S amikor szóba került a családi élet, bizony könnyeztünk is, mert haza gondoltunk, hozzátartozóinkra. Hol sírtunk, hol nevettünk, hol egy-egy ismerős dalt dúdolgattunk, hol némán örültünk a meghitt csendnek.- A hajókirándulásra is szívesen gondolunk vissza - emlékezett Baculík mérnök. - A Volga menti vállalati üdülőben saslikot sütöttünk, megkóstoltuk a sárga kaviárt, vizi- síeltünk és nagyokat úsztunk a gyönyörű folyóban. Természetesen megtárgyaltuk a világ, s szúkebb hazánk égető, megoldásra váró kérdéseit.- Barátként érkeztünk, testvérként búcsúztunk egymástól - szólt közbe a brigádvezetö, majd hozzáfűzte. - A két üzem közötti versenyszellem is megerősödött. Újabb kötelezettségvállalásokban egyeztünk meg, valamint abban, hogy további üzemegységeink is felveszik a kapcsolatot. S ismét nem maradtunk csak a szavaknál - közölte elégedetten.-Az idén mi fogadtuk a szaratoviakat. Értékeltük a munkaversenyt, barátságok születtek, s a megannyi szép emlék újból felelevenedett. Nemsokára néhány kollégánk ismét útnak indul. Szép, nemes üzenetet visznek szaratovi barátainknak, hisz a Szlovák Müselyemgyár három szocialista munkabrigádjának dolgozói a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tiszteletére tett kötelezettségvállalásukat teljesítették. I Vaskos irattartó őrzi a megállapodásokat, leveleket, szerződéseket, versenyfelhívásokat, a kötelezettségvállalásokról szóló egyezményeket. Fényképek százai villantják fel az üzemlátogatások, baráti eszmecserék, találkozók, séták mozzanatait. S az emberi szívek pedig a legszebb érzést, a barátságot őrzik. PÉTERFISZONYA Barátként érkeztünk, testvérként búcsúztunk szovjet kollektívát. Konkrét feladatokat tűztek ki, s teljesítésüket becsületbeli kötelességüknek tartották. A senicaiak vállalásának teljesítését 1986 áprilisában már egy hattagú szaratovi csoport ellenőrizte. S hogy megtudjuk, miből is állt a kötelezettségvállalásuk, beszélgetőtársunk elénk tette a verseny kiértékelésének záródokumentumát. Elégedetten olvastuk, hogy a brigádok túlteljesítették a vállalás minden pontját, (me néhány példa. Azt tervezték, hogy hat termékük eléri a kiváló minősítést, ezzel szemben hét terméket soroltak az első osztályba. A gazdaságosságra ügyelve elhatározták, hogy 10 tonna viszkóz- és 40 tonna poliészterselymet takarítanak meg, vagyis egy napi termeléshez szükséges nyersanyagmennyiséget. S az eredmény? 21,3 tonna viszkóz- és 77 tonna poliészterselyem megtakarítása. Nőtt az egy dolgozóra eső munkatermelékenység is, a tervezett egy százalék helyett 4,2 százalékkal. Az újítási mozgalom társadalmi értéke 10,9 millió korona lett volna, de elérték a 11,7 millió koronát. Azután elérkezett 1986 augusztusa, s a senicai müselyemgyár hattagú küldöttsége, három brigádvezető, a SZISZ- és a CSSZBSZ szervezet elnökei, valamint az üzemi pártbizottság tagja repülőgépre ült. ÚTIRÁNY SZARATOV- A nyolc nap eseményeit hadd meséljék el kollégáim - mondta Milan Lalák. Rövid időn belül már Stefánia Miőová brigádvezető és Milan Baculík mérnök, a CSSZBSZ üzemi szervezete elnökének élménybeszámolóját hallgathattuk.- Felejthetetlen napokat éltünk át a Nitron dolgozói között. Már az út is csodálatos volt - mondta egy év elmúltával is lelkesedve Stefánia Miőová. - Bezzeg akkor nem így beszéltél - szólt közbe vidáman Baculík mérnök. - Igaz, - nevette el magát a brigádvezetö, majd magyarázatba fogott. - Moszkváig repültünk, de Szaratov Moszkvától 850 kilométer s ezt a távolságot már vasúton tettük meg. Este fél kilenctől másnap délután négyig utaztunk, s ez persze, a mi viszonyainkat figyelembe véve nemcsak szokatlan volt, hanem bevallom, fárasztó is. De amint megérkeztünk, megláttuk barátainkat, nyomban elfelejtettünk mindent. Szaratov csodálatosan szép, hangulatos város. A Volga két oldalán terül el, s a több mint 1 200 000 lakosa óvja, építi, szereti városát. Vendéglátóink gazdag programmal vártak minket, s ott tartózkodásunk alatt igazán nem volt időnk unatkozni.-Először is - vette át a szót Baculík mérnök, - a gyárra voltunk kíváncsiak, hisz annyit hallottunk róla. Jóval nagyobb, mint a miénk, gyártási profilja is eltérő, csak egy részleg foglalkozik műselyemgyártással. Barátaink mindent megmutattak, s az összes műhelyben virággal fogadtak bennünket. Mi hárman, brigádvezetők a baráti brigádok tagjaival töltöttünk néhány délelőttöt, míg a többiek partnereikkel tárgyaltak - közölte a brigádvezető. Elmondta, a beszélgetések tárgya nem csupán a munka volt, szóba került a család, a gyermeknevelés, a lakás, a nyugdíjrendszer, a szórakozás megannyi kérdése is. A szaratoviak érdeklődése óriási volt. - Látszott, hogy akik Senicában jártak, részletesen beszámoltak élményeikről. Meglepett az is, szovjet kollégáink mennyire ismerik hazánkat, Senicát, gyárunkat, mennyire számon tartják sikereinket, gondjainkat. A hivatalos program nem hivatalos hangneme bizonyította, a peresztrojka és a glasznoszty eljutott a Volga menti városba is. HAZAFISÁG, HAZASZERETET Közismert, a Szovjetunió városai híresek zöldövezeteikről, szökőkútjaikról. A szaratoviak öregbítik jó hírnevüket, csodálatos kertek, parkok teszik hangulatossá a városképet.- Gyakran a meghatottságtól könnyes szemmel ismerkedtünk a város lakosaival, mindennapjaikkal. Virágot helyeztünk el a második világháborús emlékműhöz. Nemcsak annak a 172 000 szaratovi hősnek állít örök emléket, akik hősi halált haltak, hanem szüleiknek is, akiknek el nem apadó könnyeit »A********************************************************* Békésen pihen a pádon. Közelében gyerekek játszanak, az egyik kezében játékrepülőgép. Hosszasan elnézi őket, a fiatalsága jut az eszébe.- Abban az időben sok fiatalnak volt a vágya, hogy pilóta legyen - kezdi a beszélgetést Mikulás Singloviő, nyugalmazott ezredes. - Harminchatban több mint ezren felvételiztünk, de csak kilencvennek sikerült a piló- taképzö iskolába bejutnia, szerencsére én is köztük voltam. Lökhajtásos repülőgép húz el fölöttünk. A fa koronái közül csak egy pillanatra látni karcsú alakját. Amikor a motor zúgása már nem hallatszik el hozzánk, így folytatja:- Akkor még nem voltak ilyen korszerű gépek. A műszer is kevesebb volt benne. Számunkra azonban csak az volt a fontos hogy megtanuljunk repülni, harci feladatot teljesíteni. A katonai pilóta hivatása rangot jelentett. A két év hamar elszaladt, miután tiszti rangot kaptam, megkezdtem a szolgálatomat, no persze nem a legjobb időszakban. A fasiszták lerohanták Lengyelországot, megalakult az úgynevezett szlovák állam... Többszöri áthelyezés után a Tri Duby repülőtérre került, ahol pilótaképző iskola is volt. A növendékek oktatásával bízták meg. 1944 nyarán a repülőtér parancsnokhelyettesévé, a kiképző légi egység parancsnokává nevezték ki. A partizánok tetteinek, a fasiszták vereségének hírei hozzájuk is eljutottak. A katonák, de a tisztek is sokat beszéltek erről egymás között.- Augusztus 25-én magához rendelt a zvoleni helyőrség parancsnoka - azt mondta, a partizánoktól jött, tőlük tudja, hogy a németek napokon belül megszállják Szlovákiát. Úgy vélekedett, cselekedni kell. Mintegy negyven régi, s néhány korszerű iskolagépünk volt, 120 pilótajelöltet képeztünk, de nem volt elegendő kézi és automata fegyverünk. Mégis órákon belül szereztünk. A fiatal hadnagy mindent egy lapra tett fel. A megbízható tiszttársaival egyetértésben „partizánveszélyre“ hivatkozva készültséget rendelt el. Ez azt jelentette, hogy mindenki, akire a repülőtéren szükség volt, éjszaka is ott maradt. Személyes ismeretsége révén a gyalogságtól csakhem háromszáz géppisztolyt vételezett, biztonsági okokból ennek felét az erdőben rejtette el. A repülőtéren védelmet építettek ki.- Benzinben sem bővelkedtünk. így hát meglepett, amikor az egyik nap három tartálykocsi érkezett a sliaői állomásra. Később derült ki, hogy a leopoldovi állomáson egy bátor katona a vagonokon átírta a célállomás nevét. Nagy hasznát vettük... Bombánk sem volt elég, egy civil sofőr Ígérte meg, hogy hoz. Szavát meg is tartotta, igaz, csak augusztus 29-ének délutánján hozta meg a szállítmányt. A műszaki személyzet is kitett magáért. A más repülőegységektől javításra hozzánk küldött repülőgépeket gyorsan kijavították, de nem küldtük vissza. Mindezért felelősséget kellett vállalnom. Nem kellett azonban sok beszéd, biztatás, mindenki tudta a feladatát. Órákon belül felkészültünk a szovjet szállítógépek fogadására. A felkelés első napjaiban a Tri Duby repülőtéren megalakult a kombinált repülöszázad, amely védte a repülőtér légterér, támogatta a harci egységeket. S hogy helytálltak, azt a néhány hetes harci mérleg is bizonyítja. Légi harcban lelőttek két ellenséges gépet, hármat a földön semmisítettek meg, elpusztítottak 33 tüzérségi és aknavető löveget, öt harckocsit, valamint harminc géppuskafészket.- Nehéz napok következtek, a harcot azonban folytattuk... A háború után a hadseregben maradtam, segítettem a néphadsereg repülős egységeinek kiépítésében. Különböző beosztásokat, tisztségeket töltöttem be. Szerencsém volt, lökhajtásos repülőgépet is vezettem. Egy ideig jl vezérkarnál szolgáltam. Aztán számomra is elérkezett az a nap, amelytől minden aktív pilóta fél: az orvosok eltiltottak repüléstől. Még néhány évet szolgáltam, aztán nyugdíjaztak, de ha csak tehetem, ellátogatok az itteni repülősök közé. Gyakran meghívnak az iskolába is, hogy az egykori harcokról beszéljek. Ünnepi egyenruhájának zubbonyát, amelyet ma már ritkán ölt magára, számos kitüntetéssel dekorálták. Amikor civil ruhában a városon végigsétál, kevesen tudják róla, hogy a nemzeti felszabadító harc egyik érdemes tagja halad el mellettük, olyan ember, akinek a repülés az életet jelentette. NÉMETH JÁNOS Az életet ■ jelentette számára ■ üüiri^Erl I liHSr fc *2PAiiC3i ■ ■ ■ HM I O A senlcalak a szaratovi gyárral Ismerkednek (középen Stefánia Miéová) A szaratovi küldöttség tagjai nagy érdeklő déssel tekintették meg a senicai gyárat (T.Seligová felvételei)
