Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-16 / 41. szám
IJSZÚ 3 37.X. 16. Lenin „Állam és forradalom, A marxizmus tanítása az államról és a proletariátus feladatai a forradalomban“ című könyve megjelenésének 70. évfordulójára-I -7 nyarának nyugtalan napjaiban Lenin, akit I y I / a burzsoá ideiglenes kormány titkosrendőrei üldöztek, kénytelen volt Petrográd elővárosában, Razliv állomáson elrejtőzni. A Finn-öböl partján, lombsátorban lakott, mint napszámos arató. Innen irányította a bolsevik párt központi bizottságának tevékenységét, az OSZD b/P M VI. kongresszusának munkáját. Ugyanitt írta kimagasló művét: az „Állam és a forradalom“ című könyvet. Ez a hatalomért, a társadalom demokratikus berendezéséért, a szocializmusért vívott harc világos és pontos programjával fegyverezte fel a világ proletariátusának forradalmi élcsapatát. Óriási szerepet játszik a politikai tudat kialakításában, a marxista-leninista pártok gyakorlatának irányításában, amelyek a szocialista országokban a szocialista és a kommunista építés folyamatát vezetik. 1. Könyvének Igfontosabb feladatát Lenin abban látta, hogy megvédje és helyreállítsa Marxnak az államról szóló tanítását és megtisztítsa azoktól a hamisításoktól, amelyekkel a II. Internacionálé opportunistái szennyezték be. A forradalmi tapasztalat alapján Marx tanítását továbbfejlesztve, Lenin azt írta, hogy a munkásosztálynak a kizsákmányolok ellenállásának elfojtása és a dolgozók széles tömegeinek a szocializmus építésében, a kapitalizmus ellen folytatott harcban való vezetése céljából egyaránt szüksége van a hatalomra. Ez azonban - különleges, új típusú hatalom. Míg az állam valamennyi előző típusa a kisebbségnek a többség által történő elnyomására szolgáló gépezet, a kizsákmányolóknak a dolgozókkal szembeni erőszakának eszköze volt, a szocialista állam a társadalomnak a dolgozók széles tömegei érdekében történő forradalmi átalakításának eszközeként szerepel. .....A kapitalizmu sból a kommunizmusba való átmenet idején - írja Lenin - az elnyomás még szükséges, de ekkor már a kizsák- mányolókból álló kisebbséget nyomja el a kizsákmányoltakból álló többség. Az elnyomás céljaira még szükség van külön apparátusra, külön gépezetre, „államra“, de ez már átmeneti állam, nem állam a szó tulajdonképpeni értelmében, mert a kizsákmányoló kisebbség elnyomása a tegnapi bérrabszolgáikból álló többség által aránylag olyan könnyű, olyan egyszerű és természetes dolog, hogy sokkal kevesebb bért fog követelni a rabszolgák, a jobbágyok és bérmunkások lázadásainak elnyomásánál, hogy sokkal kevesebb áldozatába fog kerülni az emberiségnek“. Lenin ebben a tételében megalapozta a burzsoá ideológusoknak szóló választ, akik a kommunizmust „terroristának“, „zsarnokinak“, „totalitáriusnak“, „antidemokratikusnak“ nyilvánították. Ilyesfajta demagógiával próbálják áthárítani a kommunista rendszerre azokat a hibákat, amelyekbe a kapitalizmus süllyedt. A szocialista államra azonban nemcsak a megdöntött kizsákmányoló osztályok ellenállásának elfojtása céljából van szükség. Tevékenységének legfontosabb oldala: alkotó, szervező, nevelő. Ez az állam arra hivatott, hogy megoldjon egy történelmileg időszerűvé vált és ugyanakkor rendkívül bonyolult feladatot: létrehozza, megszilárdítsa és tökéletesítse a szocialista termelési módot, biztosítsa a szocialista felépítmény kialakítását, az új gazdasági alap szükségleteinek megfelelően. A dolgozóknak a tudatos fegyelem szellemében történő nevelésére, a szocialista életmód olyan ellentéteinek kiküszöbölésére szolgáló eszközként szerepel, amilyen a naplopás, a harácsolás, a bűnözés stb. legfontosabb funkciója: a munka és a fogyasztás mértékének ellenőrzése. ... Mert ha nem akarunk utópizmusba esni - Írja Lenin -, nem szabad azt képzelnünk, hogy az emberek, miután megdöntötték a kapitalizmust, egy csapásra megtanulnak a társadalom érdekében dolgozni minden jogszabály nélkül, azonfelül a kapitalizmus megszüntetése az ilyen változás gazdasági előfeltételeit sem teremti meg egy csapásra... És ennyiben szükség van még az államra, amelynek a termelési eszközök köztulajdonának megvédése mellett meg kell védenie a munka egyenlőségét és a termékek elosztásának egyenlőségét" Az állam teljes elhalásához, Lenin véleménye szerint, teljes kommunizmusra van szükség. A történelmi gyakorlat teljes mértékben igazolta az állam alkotó szerepét a szocializmus és a kommunizmus építésében, a szocializmusnak a nemzetközi színtéren levő pozícióinak megerősítésében. Az SZKP XXVII. kongresszusa, a marxista-leninista testvérpártok kongresszusai éppen ezért nyilvánították legfontosabb politikai feladatnak a szocialista állam továbbfejlesztését, egész tevékenységének tökéletesítését. 2. A szocializmus demokrácia nélkül elképzelhetetlen, mivel maguknak a dolgozóknak az ügye, az emberek széles tömegeinek a szocialista és kommunista építésben kifejtett tevékenységét fokozni pedig a demokrácia minden eszközzel történő kibontakoztatása nélkül lehetetlen. A szocialista demokráciának a polgári demokráciától való döntő különbségét Lenin abban látta, hogy a kapitalista társadalomban a demokratizmust a magántulajdon, a kizsákmányolás szűk keretei szorítják össze, ezért mindig a kisebbség, a vagyonos osztályok számára, csak a gazdagok részére marad demokratizmus. A szocialista társadalomban gyökeresen megváltozik a helyzet. „Demokrácia a nép óriási többsége számára és a kizsákmányolóknak, a nép elnyomódnak erőszakos elnyomása, azaz kizárása a demokráciából - így módosul a demokrácia a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet idején“. A dolgozó tömegek, miután kezükbe vették a hatalmat, élnek a kizsákmányolástól, gazdasági, politikai, szociális, nemzetiségi, szellemi elnyomástól mentes, jobb emberi életre, mindenki sokoldalú és harmonikus fejlődésének megteremtett lehetőségére való, történelmi jogukkal. És ezt a folyamatot saját maguknak kell irányítaniuk. Ezért a társadalmi élet széles körű demokratikussága - a szocializmus és a kommunizmus építése valamennyi feladata megoldásának elengedhetetlen feltétele, a szocializmus legfontosabb vonása. A szocializmus következetes demokratikussága a nép szocialista önkormányzatában valósul meg. Az a nép szuverenitását, vezetését, teljhatalmát, az irányításában való aktív részvételét fejezi ki. A szocialista önkormányzat célja az, hogy a dolgozók érdekeit maguk a dolgozók valósítsák meg, akik Lenin szavai szerint, nem ismernek maguk fölött „semmiféle hatalmat, kivéve a saját egyesülésük hatalmát“ Ez nem áll szemben az állammal, hanem szervesen összekapcsolja Lenin beszédet mond 1918. november 7-én Moszkvában a Marx és Engels emlékmű leleplezésekor önmagában az állami és társadalmi elvet, a szocialista államiságon belül fejlődik, s ennek során biztosítja azt, hogy a szocialista demokrácia valamennyi intézményén keresztül a dolgozók egyre szélesebb rétegei kapcsolódjanak be az aktív társadalmi-politikai tevékenységbe. Az SZKP meghatározta a szovjet társadalom politikai rendszere fejlődésének stratégiai irányát: a szocialista demokrácia tökéletesítése, a nép szocialista önkormányzatának egyre teljesebb megvalósítása a dolgozóknak, kollektíváknak és szervezeteiknek az állami és társadalmi élet kérdései megoldásában való aktív és tevékeny részvételének alapján. Az SZKP XXVII. kongresszusa, miután a szociálisgazdasági fejlődés meggyorsításának irányvonalát választotta, kijelölte a nép szocialista önkormányzata valamennyi láncszeme átalakításának útját. Az átalakítás viszonyai között teljes élességgel merül fel az emberi tényező aktivizálásának feladata. Újra meg újra azon lenini gondolat felé fordulunk, amely szerint az ember csak a szocialista rendszer maximális demokratizmusa mellett érzi magát gazdának, alkotónak. A szocializmusra jellemző, demokratikus formák fejlesztése, az önkormányzat kiszélesítése révén új csúcsokat érünk majd el a termelésben, tudományban, technikában, irodalomban és művészetben, egyszóval a társadalmi élet valamennyi területén. Az átalakítás csak a demokrácia révén és a, demokrácia következtében lehetséges. Ez a folyamat már megkezdődött az országban. Mozgalmasabbá válik a pártszervezetek élete. Bővül a kritika és az önkritika. Tevékenyebben kezdtek működni a tömegtájékoztatási eszközök. A nyilvánosság az élet szabályává válik. A nép szocialista önkormányzatának fő láncszeme a Szovjetunióban: a népi küldöttek tanácsai. Ezek kiállták az idő próbáját, bebizonyították életképességüket, a nép teljhatalmának gyakorlásával kapcsolatos óriási lehetőségeiket. Ezek a lehetőségek egyre szélesebben bontakoznak ki és használhatóak a szociális-gazdasági fejlődés meggyorsításának viszonyai között. A párt határozottan követi a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa, a szövetségi és autonóm köztársaságok legfelsőbb tanácsai felelőssége fokozásának, a helyi hatósági szervek önállósága és aktivitása növelésének irányvonalát. Az SZKP KB-nak, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének, a Szovjetunió Minisztertanácsának határozata a népi küldöttek tanácsai szerepének további fokozásáról - arra irányul, amit avégből kell tenni, hogy minden tanács teljhatalmú és felelős gazda legyen mindabban, ami az emberek igényeinek és szükségleteinek kielégítését illeti, a kiutalt anyagi eszközök, a helyi lehetőségek és tartalékok felhasználása, minden olyan szervezet tevékenységének koordinálása és ellenőrzése terén, amelyet a lakosság ellátásával megbíztak. Fokozódik a tanácsok felelőssége a szociális igazságosság elvének, a szocialista törvényességnek és jogrendnek a következetes megvalósításáért. A társadalmi élet megújításának döntő fontosságú iránya: a szovjet választási rendszer tökéletesítése. Ebben az irányban tett lépés, hogy lehetővé teszik a választó számára, hogy több jelölt közül válasszon, tevékenyen részt vegyen a választási folyamatban, annak valamennyi szakaszában. A választási rendszer további demokratizálása hatással lesz az állam- hatalmi szervek kádereire. Ezeket a kádereket is a néptömegek ellenőrzése alá helyezni, a nyilvánosság légkörében formálni őket, fokozni a pártszervek igényességét velük szemben - ezek az államapparátus kádereinek kiválogatásával és elosztásával összefüggő kérdésekre vonatkozó lenini gondolatok, amelyeket a jelenlegi szociálpolitika időszerűvé tett ....... Az apparátus legyen a politikáért..., ne pedig a politika az apparátusért!!“ hangsúlyozta Lenin, a káderek tevékenységével kapcsolatos politikai szemlélet elsőbbségét kiemelve. A. XXVII. kongresszus és az SZKP KB utána következő plénumái hangsúlyozták maga a pártélet demokratikus elvei megszilárdításának irányvonalát. A párt választott szervei létrehozása folyamatának átalakításáról van szó, az alapszervezetektől kezdve egészen a központi vezető szervekig. Például azt tervezik hogy teljesen szabad teret engednek valamennyi kommunista akaratnyilvánításának, a pártalap- szervezetek és a pártbizottságok titkárainak megválasztása során. A szocialista demokrácia - a nép szélességében és mélységében egyaránt fokozódó önkormányzata, az elmék és a tehetségek szabad versenye. A társadalom élete valameny- nyi oldalának átalakítása folyamán új módra vetődik fel a dolgozók kezdeményezése fejlesztésének kérdése. Ennek a megoldása pedig a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti mozgalom, művészeti szövetségek, tudományosműszaki, kulturális-népművelési, sport-, honvédelmi és más önkéntes társaságok és egyesületek tevékenységében történő változásoktól függ majd, vagyis attól, milyen pontosan és gyorsan tudják ezek felülvizsgálni régi álláspontjaikat, új taktikát kidolgozni az általuk egyesített dolgozók érdekeinek érvényesítésére, az emberi tényezőnek, mint az ország szociális-gazdasági fejlesztése gyorsítási folyamata döntő erejének aktivizálására, Az SZKP, a szocialista országok más marxista-leninista pártjai mindennapos gyakorlatában így megvalósul az>„Állam és forradalom“ című munkában kifejtett lenini gondolat, amely szerint a szocialista társadalom valamennyi állampolgárát egytől egyig be kelt vonni a termelési és társadalmi-politikai élet irányításába. És „akkor majd mindenki megtanulta az igazgatást és valóban önállóan fogja igazgatni és ellenőrizni a semmittevőket, úri csemetéket, csalókat és a „kapitalista hagyományok“ egyéb ilyen „őrzőit“, akkor olyan hihetetlenül nehéz lesz kibújni ez alól az össznépi nyilvántartás és ellenőrzés alól, ez olyan ritka kivétel lesz, valószínűleg olyan gyors és komoly büntetéssel jár majd..., hogy a minden társadalmi együttéléshez szükséges egyszerű, alapvető szabályok megtartásának szükségessége nagyon hamar szokássá fog válni“. És csak abban a mértékben, ahogyan a szocializmus tökéletesedik, ahogyan előrehaladnak a kommunizmus felé, veszíti el majd, dialektikusán megváltozva, a nép szocialista önkormányzata politiakai vonásait, és nő át kommunista önkormányzatba. MIHAIL SENDRIK a filozófiai tudományok doktora, a Moszkvai Pártfőiskola professzora A Szovjetunió gépiparában az elmúlt évtizedekben óriási fellendülés tapasztalható. Tavaly például a gépipari termelés 30 százalékkal magasabb volt, mint az ipari össztermelés. A ŐTK felvételén a Lenin nevét viselő kuznyecki kohókombinátban a vasúti sínek megmunkálása látható A munkásosztály harci programja
