Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
& Megszólal a csengő. Jozef Bu- IVI ehet nyugalmazott rendőralezredes kinéz az ablakon, majd örömmel jegyzi meg:-Újabb látogatók érkeztek... Évente több mint hatezren keresik fel kiállításunkat, főleg fiatalok, de vannak köztük külföldiek is. Amíg a Slovnaft szakmunkásképző intézetének tanulói papucsot húznak, megtudom, hogy a Nemzet- biztonsági Testület és az SZSZK Belügyminisztériuma fegyveres erőinek forradalmi hagyományait és jelenét bemutató állandó kiállítás hat évvel ezelőtt nyílt meg. A 390 négyzetméternyi területen több mint 2600 tárgyat, dokumentumot helyeztek el.- Jómagam és munkatársam, Martin Benóek nyugalmazott rendőrezredes közvetlenül a felszabadulás után lettünk a Nemzetbiztonsági Testület tagjai. Átéltük a kezdeti nehézségeket, mindazt, amin a társadalom, a Nemzetbiztonsági Testület keresztülment. Részt vettünk a benrom nyelven kiállított pártigazolványa, a Klement Gottwald elfogatásá- ra kiadott parancs, a Major István elleni büntető eljárás anyagának egy része, a burzsoá köztársaság rendőrségének titkos jelentései. Azon ellenállók arcképe, akik a köztársaság szétesése után a fasiszta koncentrációs táborokban lelték halálukat.- Itt mindig sokat időznek a gyerekek - jegyzi meg halkan a tárlatve- zetó, miközben a látogatók a felkelők Banská Bystrica-i rádiójának felhívását hellgatják felvételről. - Itt láthatók a nemzeti felszabadító harcokban használt fegyverek, az akkor készült fényképek. Miután a gyerekek továbbmennek, elidőzök még a vitrinek előtt. Az egyik dokumentum azt bizonyítja, hogy Martin Benőek a Szovjetunióban megalakult katonai egységben is szolgált. Ján Nálepka társaságában az egyik felvételen egy magas szlovák katona látható - Ján Pintér, lomf. hogy az ember hallhatja Lenin és Gottwald hangját - állapítja meg a szakmunkástanulókat kísérő oktató. - A történelemkönyv sem ismerteti ilyen aprólékosan az eseményeket.- 1948-ban Trenőínben szolgáltam - veszi át a szót a tárlatvezető. - Jól emlékszem, hogyan fogtunk hozzá jóval a februári események előtt a Népi Milícia tagjainak felkészítéséhez. Abban az időben a rendőrség kommunistái folyamatos szolgálatot tartottak... A fiatalok figyelmesen hallgatják Jozef Buchelt. Néhányan kétszer is megnézik a Nemzetbiztonsági Testület első készültségi egysége tagjainak egyenruháját, amely ugyancsak tarka viselet volt, de a fegyverük, a szovjet géppisztoly kiváló. Miközben nézelődünk, felhangzik Gott- wald elvtársnak, a párt XI. kongresz- szusán elmondott beszédének egy része; az, amelyben arra figyelmeztet, hogy a februári győzelem után Rendhagyó történelemóra... deristák elleni harcban. Egyszerű beosztottként kezdtük, s mindketten parancsnokként mentünk nyugdíjba. Azóta is szívesen kalauzoljuk a fiatalokat, látjuk el a lektori munkát. Erősödik a zaj, a fiatalok jelzik, hogy már türelmetlenek, Jozef Buchet, ki tudja hányadszor, elindul az emeletre vezető lépcsőkön, mögötte haladnak a kíváncsi fiatalok. Az első helyiségben Lenin és Derzsinszkij fényképei, dokumentumok az első szocialista közbiztonsági szerv megalakulásáról a nagy októberi szocialista forradalom után. A szomszéd terem, amelyben különösen sok a fénykép és dokumentum, a. párt megalakulását és az általa vezetett osztályharcot mutatja be az első köztársaság idején. Ott látható Pavel Kuánír 1921-ben háaki később az egyik szovjet gárdaegységben harcolt, s jelvénye ma az állandó kiállításon tekinthető meg. Rudo Belavyt akkor örökítette meg a fényképész, amikor társaival együtt a duklai szorosban a határoszlopot állítják fel. Ott látható La- dislav Zenőár egykori igazolványa, ó Svoboda tábornok személyi védelméhez tartozott. Ezek a katonák később a Nemzetbiztonsági Testület tagjai lettek és becsülettel helytálltak a nép szolgálatában is. Ez a részleg bemutatja a szlovák nemzeti felkelést, a prágai felkelést, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egység harcát Buzuluktól Prágáig, s tükrözi airt a segítséget, amelyet a Szovjetunió nyújtott.- A tárlatlátogatás felér egy rendhagyó történelemórával. Ritka alkaaz osztályharc tovább tart. A külföldre szökött reakciós elemeket szabotázsra használják fel...- Hogy igaza volt, ezt ebben a kiállításteremben látható tárgyak bizonyítják a legjobban - folytatja kísérőnk. - Tőrök, pisztolyok, kézigránátok, hamis okmányok... Az ellenség sok becsületes embert gyilkolt meg, gyújtogatott, de célját nem érte el. Vagy másfél órája járjuk a helyiségeket. Egy-egy kisebb csoport visszatér a már látottakhoz, mások a határőrség, a belügyi, a polgárvédelmi katonai egységek bemutatórészlegén időznek. A kíváncsiabbak előreszaladnak, mert ott a bűnüldözésnél egykor és ma használt felszereléseket láthatják, vagy éppen a rendőrségi tűzszerészek munkáját • Fiatal rendőrök hallgatják a lektor magyarázatát megörökítő felvételeket. A fényképek tanúbizonyságot tesznek arról, hogy az önkéntes rendőrök hogyan segítik a Nemzetbiztonsági Testületet.- Ez a legnagyobb kiállítási terem, itt mutatjuk ba a testület munkáját 1969 áprilisától csaknem napjainkig. Tanúskodik a fejlődésről, a különböző iskolák megnyitásáról. Ma már a testület tagjainak több mint nyolcvan százaléka rendelkezik középiskolai, s egynegyede felsőfokú végzettséggel. Továbbhaladva meggyőződhetünk a testület internacionalista kötelességeinek teljesítéséről, arról, hogy milyen sporteredményeket érnek el sportolói és a SZISZ-szerve- zet tagjai, valamint a központi zenekar. Az utolsó helyiséghez érve a teremben lévő csapatzászlók láttán a fiatalok halkabbra fogják a szót. A géppisztolyt tartó anyát megszemélyesítő szoborról a márvány falon lévő aranybetűkre esnek a tekintetek. Azok nevei olvashatók ott, akik szolgálatteljesítés közben az életüket áldozták. Jolana Maslárová, Kelecsényi Sándor... összesen kilencvenötén ... Amikor a fiatalok elhagyják a bra- tislavai Gunduliő utcai múzeumot, belelapozok az emlékkönyvbe. ,.Gazdag ismeretekre tettünk szert“ - summázzák véleményüket a szlovák főváros Major Istvánról elnevezett alapiskolájának tanulói. ,,Máskor is eljövünk“- írják az ifjú határőr pionírraj tagjai. „Azt hiszem, a látogatás a pályaválasztásomban is segítséget nyújtott“ - olvasom az egyik látogató bejegyzését. „Büszkék vagyunk, hogy mi is a testület egyenruháját hordjuk, a szocialista hazát szolgálhatjuk“ - összegezik véleményüket a rendőriskola növendékei.- Naponta reggel nyolctól tizenhat óráig tartunk nyitva, minden csoportot szívesen várunk a díjmentes látogatásra - mondja búcsúzóul Jozef Buchel. - Akik érdeklődni akarnak, hívják az 555-51 vagy az 507-51-es telefonszámot. Kemény kézfogással búcsúzik, siet, hogy egy újabb csoportot vezessen végig a testület forradalmi múltját és jelenét bemutató kiállítási termeken. NÉMETH JÁNOS Tczele? azíTUMl E gy évtizeddel ezelőtt, a nagy októberi szocialista forradalom 60. évfordulója tiszteletére új színfolttal gazdagodott Szlovákia fővárosa. Az ezt megelőző néhány éves prágai tapasztalat alapján itt is megnyitották a szovjet áruk reprezentatív boltját, és a Csajka után az Ural is fogalommá vált a vásárlók körében.- Mint minden kezdet, a beindulás nálunk sem volt zökkenőmentes - emlékezett vissza a tíz év előtti eseményekre Éófia Mahovská, az üzlet vezetője. - Ismeretlen volt számunkra az áru, mert a háztartási cikkeket forgalmazó vállalatunk boltjaiban alig akadt szovjet importcikk. Igaz, más boltokban, a Klenoty üzleteiben és a Prior áruházakban már korábban is árusítottak szovjet termékeket, de gazdagabb választékot végül csak mi kezdtünk kínálni. , Az akkor 12 tagú kollektíva fokozatosan megismerte az árut és egyre magabiztosabban ajánlotta az érdeklődőknek. Az elárusítók valamennyien részt vettek orosz nyelvtanfolyamon. Főleg azért, hogy a helyismeret segítse őket az áru megismerésében, s ha a nyelvet aktívan nem is sikerült valamennyiüknek elsajátítaniuk, legalább passzív tudásra szert tettek.- Évente egyszer, de néha kétszer is, eljárunk a vállalattól a Szovjetunióba árut választani - folytatta a boltvezető. - Egyrészt kereskedelmi partnereinkkel tárgyalunk a behozatalról, másrészt pedig - s ez számomra mindig nagy élmény - felkeressük azokat a munkahelyeket, ahol a majdan hozzánk eljutó árut készítik. 2ófia Mahovská már többször járt a Szovjetunióban: Tallinn, Vilniusz, Riga, Kijev, Minszk és természetesen Moszkva volt az úticélja. Ezeket az utakat nemcsak az árurendelés sikere szempontjából tartja értékeseknek, hanem azért is, mert ezáltal számtalan emléke fűződik barátaink országához és azokhoz az emberekhez, akikkel alkalma volt találkozni.- Áttekintésem van arról is, melyik szovjet köztársaságból mit érdemes rendelni, mi iránt érdeklődnek a hazai vásárlók vagy a hozzánk gyakran betérő turisták. Örményországból például gyönyörű divatékszereket hozunk be. Csodálatosan munkálják meg az ottani mesterek a fémet. Kijev környékére a festett dísztárgyak a jellemzők, Moldova területén pedig fából és szalmából készítenek nagyon szép dolgokat az ügyes kezű emberek. Az emlék- vagy dísztárgyakból általában nem rendelünk nagy sorozatokat, a választék színesítését tartjuk szem előtt. Az Ural kínálata természetesen nem szűkül le az ajándéktárgyakra. Bóven van itt egyéb használati cikk is. Keresettek a finom porcelánból készített teás- és kávéskészletek, sokan vásárolnak itt villanyborotvát, tranzisztoros rádiót vagy épp színes televíziót. Varrógép és hűtőszekrény is kapható. És a legkisebbekről sem feledkeznek meg, hiszen a Szovjetunióban gyártott játékok kedveltek a gyerekek körében. Nemcsak a jellegzetes fababakollekciók, a matrioskák, hanem babák, különböző plüss állatkák, autók és még sok minden érdekes és szép alkotja a választékot.- Viszonylag sok az olyan áru, amely kézimunka - magyarázta a boltvezető. - A hímzett térítők csakúgy, mint a különböző ajándéktárgyak mind-mind a szovjet emberek kézügyességét bizonyítják. Nem is csoda, hogy a hozzáértő és igényes vásárló mindig talál nálunk megfelelő árut. De azok sem Marta Kaziková várja a vásárló döntését... távoznak üres kézzel, akik szamovárban szeretnének teát főzni, vagy szabadságuk pillanatait akarják fényképezőgéppel megörökíteni. Három napig is eltart néha, amíg átveszik a vállalat nagykereskedelmi raktárából érkezett árut, hiszen minden darabon fel kell tüntetni az árát. A sok-sok különféle apróságnál szinte lehetetlen megjegyezni, mennyibe kerül, és minden szállítmánnyal érkezik újdonság is.- Változatos, szép ez a munka - vallotta 2ófia Mahovská. - Munkatársaim is szeretnek itt dolgozni, bár mi is hasonló gondokkal küszködünk, mint a többi, csupa nőből álló kereskedelmi kollektíva. A tíz évvel ezelőtti gárdából négyen maradtunk. Voltak, akik elérték a nyugdíjkorhatárt, voltak, akik más boltokba mentek vezetőnek vagy helyettesnek. Gyermekgondozási szabadság miatt jelenleg hatan hiányoznak. Az újakat ezért igyekszünk, minél előbb betanítani. Nagy segítségemre van például Matilda GresSová, akivel 27 éve dolgozom együtt. És az olyan ügyes, készséges munkatársak, mint Lörincz Anikó és Lonszky Ilona is hozzájárulnak ahhoz, hogy a lehető legtöbbet megtegyük a vásárlókért. Azt tartjuk ugyanis, hogy a jó hír gyorsan terjed, a rossz viszont még ennél is gyorsabban. Az természetes, hogy a jó boltban jó árura van szükség - olyanra, amilyet a vásárlók keresnek -, de jó elárusítók is kellenek. Csak ennek a két tényezőnek köszönhető a vásárlók elégedettsége. Az U'al bolt csehszlovák -szovjet barátság szocialista munkabrigádjának ezt sikerült elérnie. Az áruválaszték gazdagságára bizonyíték a kiskereskedelmi forgalmi terv folyamatos teljesítése is. Ha belegondolunk, hogy 20 millió korona értékű árut adnak el évente, s ebből sok a néhány koronás áru, bizony felfigyeltető az eredményük. Ezért az elismerés sem marad el. A Szakszervezetek Központi Tanácsától kapott kitüntetésen kívül a kollektíva hat tagja tartozik a vállalat példás dolgozói közé, a szocialista munkabrigádok mozgalmában elért eredményeikért pedig többen megkapták az ezüst jelvényt.- Nehéz megszervezni viszont a brigád közös akcióit. Már említettem, női kollektíva vagyunk, s a munkaidő lejárta után valamennyiünket vár a család, a gyerekek. Többen közülünk ingáznak. De azért jelentősebb családi eseményeinkre kölcsönösen felfigyelünk. Nem feledkezünk meg néhány szál virágról, ha valamelyik munkatársunknak gyermeke születik. Vagy ha hosszabb ideig beteg valaki, meglátogatjuk: Hébe-hóba eljutunk együtt színházba is, s már hagyománnyá vált, hogy a felszabadulás napján virágot viszünk a Slav inra, az elesett hősök emlékművéhez. Jelenleg 14 tagú a kollektíva, s hogy ritkán vannak valamennyien a pult mögött, annak oka, hogy gyakran árusítanak különböző rendezvényeken. Vásárokra járnak, legutóbb például a nyitrai (Nitra) Agrokomplex kiállításon kínálták a szovjet árut. Nem kevés sikerrel: két hét alatt 530 ezer korona forgalmat bonyolítottak le.- A barátsághónap folyamán az üzemekbe, vállalatokba is rendszeresen ellátogatunk. Idén úgy tervezzük, mintegy 80 munkahelyre - Szlovákia különböző helyeire - viszünk árukészletünkből, hogy minél többen megismerjék barátaink termékeit, s ha ezek megtetszenek, a lakásukat díszítsék velük vagy rendeltetésszerűen használják, illetve viseljék a tőlünk vásárolt árut. DEÁK TERÉZ (Lörincz János felvétele)
