Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
• A kódoló munkahely - a teljesen automatizált levél és képeslap osztályozó egyetlen, emberi munkát igénylő részlege. j/épzeljünk el közel másfél milliárd levelet, illetve képeslar\ pót és több mint 24 millió csomagot! Ugye, nem is olyan egyszerű feladat?! Hát még valamennyit eljuttatni a címzettekhez! Márpedig postásaink tavaly ennyit kézbesítettek ki szerte az országban, továbbá az előffzetőknek két és egynegyed milliárd újságot és folyóiratot, többszáz milliárd korona értékben közel 40 millió nyugdíjat. Emellett 146,4 millió pénzesutalvány fordul meg a kezükben, amelyeket annak rendje-módja szerint továbbítottak a pénzzel együtt a megfelelő helyre. A felsorolást folytathatnánk a telefonszolgálatra, s a távközlés egyéb formáira vonatkozó adatokkal, de a postások munkájának társadalmi jelentőségét aligha szükséges ily módon bizonygatni. Azt méltóképpen tükrözi az a postáról általánosan elfogadott öt axióma is, melyek szerint: 1. A posta az információk továbbítója, a postaküldemények szállítója. 2. A posta tevékenysége minden embert érint - amit bizonyít az is, hogy a civilizált világban minden ember kap, vagy küld időnként levelet, képeslapot és csomagot, ezenkívül telefonál, rádiót hallgat, tévét néz stb. 3. A posta - ha a kezdetben nem is nevezték így - tevékenysége már a történelemírás előtti időkre tehető. 4. A posta sokrétű szolgáltatásaihoz - melyek nélkül elképzelhetetlen egy ország gazdasági élete, a civilizált életmód - mindig a kor legkorszerűbb technikai eszközeit igyekszik alkalmazni. 5. A postai munka nemzetközi együttműködést kiván, s ezáltal összekötő kapocsként is szolgálja bolygónk népeit. AZ INDULÁS ÉVEI Az idősebbek emlékezetében még bizonyára most is él a régi posta képe. A hivatallá átalakított, áporodott szagú épületek sivár, kis váróterme, benne a magasított lábú, ferde lappal ellátott asztalka, s azon az elmaradhatatlan tintásüveg az éktelenül kaparó tollszárral. A falakon néhány postai szabályzat és a titokzatos ablakocska, amely mögött mindig ott ül a szemüvege fölött különös szigorúsággal kitekintő postamester, kezében tartva egyetlen pecsétjét, hogy nyomban ráüthesse levelünk gondosan felragasztott bélyegére. Bizony, nem véletlen, hogy még a fiatalabbak is emlékeznek minderre, hiszen csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdett kialakulni jelenlegi postahálózatunk. Az első csehszlovák postabélyeg 1918. december 18-án került forgalomba, a hazai repülőposta beindulását pedig 1923. október 23-ától jegyzik, amikor a Brandenburg elnevezésű repülőgép Prágából Bratislavába érkezett az első postai szállítmánnyal. Ez idő tájt kezdett műsort sugározni a Csehszlovák Rádió is. Azóta persze sok minden megváltozott a posta háza táján, nemcsak ami a telekommunikációs eszközöket illeti, hanem a hagyományos postaküldemények osztályozása, szállítása is korszerűsödött. FELÚJÍTÁSOK-KORSZERÚSÍTÉSEK- Szlovákiában ma már 1595 postai kirendeltség működik - kezdi a tájékoztatást Stanislav Topol sky mérnök, a Bratislava! Központi Postaigazgatóság gépesítéssel foglalkozó osztályának vezetője. - Ezek között még jócskán akadnak olyanok is, amelyek nem rendelkeznek korszerű berendezésekkel, de a nagyobb forgalmat lebonyolító központokat igyekszünk a lehetőségekhez mérten gépesíteni. A hét kategóriába sorolt kirendeltségek közül legkorszerűbb a bratislavai, az érsekújvári (Nővé Zámky), a zilinai, a zvoleni, a preáovi és a kassai (KoSice), ahol a megerőltető, egyhangú munka nagy részét már gépek végzik. Az olyan kis berendezések, mint a pénzesutalvány-pecsételő, a áportka- és sazkaszelvények pecsételésére szolgáló kisgép, fém- és papírpénzszámoló gép mindmind az átvevő ablakoknál dolgozók munkáját könnyítik. Igaz, még nincs belőlük elég, de előbb a már említett központi postákon kellett megoldanunk a gépesítés problémáit. A köny- nyebb munkákat csak fokozatosan tudjuk gépesíteni. Az ilyen irányú fejlesztéseket azonban nagymértékben megnehezíti, hogy postahálózatunkban sok, számszerint 352 épület nem felel meg az alapvető követelményeknek, 75 épület pedig már düledezó állapotban van. így aztán a 8. ötéves tervidőszakban legfontosabb célunk a posta tulajdonában levő épületek közül felszámolni a legrosszabb állapotban levőket. Pótlásukhoz azonban az apró javításokra rendelkezésünkre álló évi 35 millió korona nem elegendő. Ez persze nem jelenti azt, hogy a kirendeltségek korszerűsítése csupán az épületek állagának a javításából áll. Nemrég fejeztük be például a levelek és képeslapok gépesített feldolgozására szolgáló gépsorok bevezetésének első szakaszát, mégpedig 10 darab IPF 80/D jelzésű félautomata berendezés segítségével, amelyek már hét helyen könnyítik a levelek osztályozását. A prágai Grafotechna vállalat pedig jelenleg a Grafos pecsételógépet innoválja számunkra, azzal a céllal, hogy az három más, ezidáig használatos kis postagépet helyettesíthessen. örömünkre szolgál, hogy az 1985-86-os években - mintegy harminc évnyi várakozás után - körülbelül kilencven darab vasúti postakocsit kaptunk, amelyek nagymértékben segítik a posta által nyújtott szolgáltatások színvonalának emelését. Korszerűsítési törekvéseinkben voltak persze sikertelen kísérleteink is. Ezek közé sorolható például a körülbelül tíz évvel ezelőtt megvásárolt, képeslapokat és bélyegeket árusító automaták üzembe helyezése, amelyek nem nyerték el a vásárlók bizalmát - fejezi be rövid összefoglalóját Stanislav Topol'sky. Azt, hogy a központi, modern berendezéssel felszerelt postákon mi mindenben tudják a gépek segíteni az ott dolgozók munkáját, az egyik legkorszerűbb kirendeltségen ismerhetjük meg. A TÁVLATOK A Bratislavai-újvárosi Vasútállomás mellett szerényen meghúzódó, bár tekintélyes nagyságú épület mellett naponta sokezer ember megy el, talán anélkül, hogy tudná, milyen hatalmas tömegű postaküldemény érkezési, illetve kiindulási helye az. Jóllehet az igazgatóságon egyszerűen csak 022-es számú szállítási gyűjtőközpontnak nevezik, de a kis, falusi vagy akár városi postaépülethez szokott ember itt nem győz csodálkozni. Ján Hnath mérnök, az igazgatóság gépesítési részlegének vezetője először abba a teremtse vezet, ahol a japán gyártmányú, leveleket és képeslapokat osztályozó, teljesen automatizált gépsor kapott helyet. A képességei?- Egyszerű az egész - kezdi a felvilágosítást dr. Frantiéek Linder, a műszaki karbantartó központ vezetője. - A berendezés öt részegységből áll. Az elsőben á gép szépen sorba szedi, nagyság szerint osztályozza, majd lepecsételi a leveleket és a képeslapokat. A második részben egy optikai berendezés segítségével leolvassa az irányítószámokat és két érzékelővel továbbítja a felvett adatokat a számítógépnek, miközben megjelöli a postaküldeményeket az ismert narancs- sárga csíkokkal. A következő részt kódoló munkahelynek nevezik, mert itt emberi beavatkozással kell kódolni azokat a leveleket, amelyeket a gép valamilyen oknál fogva nem jelölt, meg, persze nem saját hibájából. A negyedik berendezés az elöosztályozó, ahol a kódokkal ellátott levélküldeményeket már tizenkét fő irányba csoportosítják. Az utolsó lépést az osztályozó végzi, amely további 152 irányba osztályozza a leveleket. Ezt a százegynéhány irányt persze meg lehet szorozni kilenccel, hiszen a gépbe ennyiféle változat programozható. E valóban „egyszerű“ masináról azonban még azt is illik tudni, hogy óránként 30 000 levelet vagy képeslapot képes osztályozni. Külön látvány a félautomatikus csomagosztályozó berendezés is, melynek tartályába „mindössze“ 400 csomag fér és így óránként két dolgozó közreműködésével akár 1800 csomag is helyes irányba terelődhet a futószalag segítségével. Ide, vagyis a hatalmas tartályokba persze az állomás melletti, ún. vágánycsarnokbol szalagon érkeznek a csomagok, ahol egyszerre három vasúti postakocsiból történhet a kirakodás. A posta külön büszkesége a hazai gyártmányú, három kilogrammnál nem súlyosabb csomagokat 64 irányba osztályozó berendezés, amely elméletileg - tehát ha a kezelőszemélyzet bírná vele tartani az iramot - akár 1200 postazsákot is meg bírna tölteni egy óra alatt ilyen kis csomagokkal. Óriási levél- és csomagmennyiség rövid idő alatt és fáradságos emberi munka nélkül kerül itt^a címzésnek megfelelő irányba induló szállítóeszközre. Ez itt, már a jelen. A jövő talán a kisebb kirendeltségek gondjait is megoldja. Az ott dolgozók egyelőre azonban ebben csak reménykedhetnek. BARANYAI LAJOS • Zuzana Szabóvá és Iveta Kovariőová közreműködésével óránként akár 1800 csomagot is a címirányába terel a berendezés. Lőrinc János és a szerző felvételei Feltétlenül szükséges lépés JURAJ VRABEC kandidátus, a bratislavai Cellulóz- és Papíripari Kutatóintézet igazgatója Nagy érdeklődéssel olvastam az állami vállalatokról szóló törvénytervezetet, mert olyan konkrét feltételek kialakítását vártam tőle, amelyek elősegítik a CSKP XVII. kongresszusán kitűzött társadalomfejlesztési irányvonal gyakorlati megvalósítását. Kutatóintézetünk szemszögéből nézve arra is gondoltam, hogy segít egész sor olyan kérdés megoldásában, amelyekben jelenleg még aránytalanságok uralkodnak. Mi ezekre különösen érzékenyek vagyunk, hiszen gyakran tapasztalunk feszültséget a társadalom által tőlünk elvárt feladatok és konkrét lehetőségei nk között. Elmondhatom, a törvénytervezet véleményem szerint elég teret nyújt ahhoz, hogy a szóban forgó aránytalanságokat kiküszöböljük. Ugyanis megszünteti az irányításban meglévő fölösleges, közbülső „lépcsőket“, és a vállalatokat elsősorban tevékenységük gazdaságosságára ösztönzi. Feltételezem, hogy a törvény jóváhagyása után megszűnnek számos, kifejezetten adminisztratív mutatók is, amelyeknek a vállalatok valós feladataihoz semmi közük sincs, s amelyek teljesítése a valóságban senkinek sem vált javára. A törvénytervezet természetesen általánosságokban fogalmaz, éppen ezért nehéz egyértelműen megítélni, hogy minként vonatkoztathatjuk egyes cikkelyeit a gyakorlatban az olyan szervezetekre, amelyeknek bizonyos specifikus tevékenységük van Például a kutatóintézetekre. Meggyőződésem, hogy a vállalatokról szóló törvény helyes, és olyan objektív feltételeket biztosít, hogy a kutatóintézetek is az önfinanszírozás elvei alapján végezhessék tevékenységüket a társadalom legfontosabb igényeivel összhangban. Feltételezem, hogy a törvénytervezet 44. cikkelye, amely az az árakról rendelkezik, a kutatási feladatok árára alkalmazva az eddigi gyakorlattal szemben alapvető változásokat hoz. Helyes lenne, ha a kutatási feladat árát - amelyet egyébként jelenleg a megoldásra fordí- j tott kiadások alapján állapítanak meg - a jövőben kölcsönös megállapodás révén rögzítenék. Az eddigi árképzési szabályok az alsó árhatár megállapítására szolgálnának, s a kutatási feladat valódi árát a feladat megoldásából származó haszon figyelembe vételével állapíthatnák meg. Tartok attól, hogy a törvény bevezetését követő kezdeti időszakban a vállalatoknak nem lesz megfelelő áttekintésük arról, miként fektessék be legcélszerűbben a fejlesztési alapot, ezért a kutatási feladatok megoldására csak korlátozott mennyiségben fordítanak majd pénzösszegeket. Fenntartásaim azért vannak, mert a törvénytervezet szerint a fejlesztési alapból kell a vállalatoknak finanszírozniuk nemcsak a tudományos-műszaki fejlesztést - mint ahogy azt eddig is tehették -, hanem ebből az alapból fedezik majd a beruházásokat, beleértve a korszerűsítés és vállalati rekonstrukciók kiadásait, akárcsak a készletek művelését. Természetes, hogy ilyen feltételek között azok a vállalatok, amelyeknek a gépparkja elhasználódott - a cellulóz- és papíriparban ilyen a vállalatok túlnyomó része -, a fejlesztési alapot elsősorban beruházásokra fordítják. Ezekből a feltételekből kutatóintézetünk számára az következik, hogy jobban kell törekednünk olyan állami kutatási feladatok megoldására, amelyeknek jelentős társadalmi hasznuk van. A törvénytervezet csak egy lépés a gazdasági mechanizmus átalakításának következetes megvalósításához vezető úton, amelynek végül is társadalmunkban a gazdasági és szociális fejlesztés gyorsítási stratégiájának megvalósításához kell vezetnie. Bízunk benne, hogy helyes alkalmazása specifikus tevékenységet végző szervezetünk életére is kedvező hatást fog gyakorolni. nun yr|||in jelene
