Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-10-09 / 40. szám
A MARXISTA-LENINISTA MEGISMERÉS FEJLESZTÉSÉNEK FONTOSSÁGA Az osztályszempontból megosztott világ, a szocializmus és a kapitalizmus fejlődése nemcsak gazdasági, politikai, ideológiai ellentéteken alapszik, hanem ellentétes ismeretelméleti alapjuk is van. Az utolsó évtizedekben egy rohamosan gyorsuló fejlődésnek vagyunk tanúi. E rohamos fejlődés szerves része a megismerés is, amely úgymond forradalmi változáson ment keresztül, különösen a szocialista társadalomban. A szocializmus - mint az eddigi társadalmi fejlődés legfejlettebb foka - új gondolkodási, megismerési formákat igényel. A marxista-leninista megismerés napjainkban szoros kapcsolatban áll a megnövekedetf társadalmi-gazdasági problémákkal, azok megoldásával. A szocializmus építése meggyorsításának stratégiája előtérbe helyezi a helyes megismerés fontosságát és eredményeinek felhasználását a szocializmus forradalmi átalakításában. Ezért hangoztatja az SZKP új szövegezésű programja is, hogy a tudományos világnézet formálásával ,,a párt legfontosabb feladatának tekinti a marxista-leninista elmélet továbbfejlesztését“. Ennek alapján hangoztatja a CSKP XVII. kongresszusa a többi testvérpártokkal egyetemben, hogy a szocializmus jelenlegi fejlesztése megköveteli az emberek gondolkodásmódjának megváltoztatását is. A marxista-leninista megismerés további formálása tehát szorosan összefügg az országban végbemenő társadalmi-gazdasági változásokkal. Arról van szó, hogy a dolgozó néptömegeknek a gyorsítás folyamatában gyarapítaniuk kell a világról és a közvetlen környezetükről szerezhető ismereteket és egyesíteniük kell a szocializmus fejlődésének érdekeivel. Ezért fontos, hogy megtaláljuk a mindennapi megismerés egységét a szocializmus építésének céljaival és ennek alapján növeljük annak hatékonyságát. Ez azért is fontos, mert a mindennapi megismerés közvetlen célja az eredményes gyakorlati tevékenység. A gyorsuló társadalmi gyakorlat megköveteli nemcsak a gyorsuló, hanem a minőségileg új megismerést is. A szocialista gyakorlat a társadalom és a természet átalakítására irányuló emberi tevékenység. Ez az alapja a marxista-leninista megismerés forradalmi megállapításának is, hogy a tudat nemcsak tükrözi az objektív valóságot, hanem formálja is. A megismerés alapvető küldetése tehát, hogy a világot ne csak magyarázza, hanem a jelenlegi fejlődés követelményei és érdekei alapján meg is változtassa. Ez a természet átalakítására is vonatkozik, mert a társadalmi fejlődés magában foglalja a természet átalakításának feltételeit is. A szocialista életmód megköveteli a természet megváltoztatásának tartalmát - módját is. A megismerés mindig objektum -szubjektum viszony, vagyis a megismerő szubjektum mindenféleképpen társadalmilag meghatározott, legyen az konkrét társadalmi osztály, réteg vagy egyén. A megismerés elemzését mindig a társadalmi gyakorlat és az emberi tevékenység struktúrájába kell beleilleszteni. A társadalmi gyakorlat az emberek társadalmi-történelmi tevékenysége, amely sokszintü érzéki-tárgyi változásokat hoz létre a természetben és a társadalomban. A megismerés viszont nemcsak visszahat a gyakorlatra, de irányító szerepe is van. Az emberi megismerés lényegét tekintve gondolati tevékenység. A megismerés a társadalmi tudat egyik legbonyolultabb szférája. Ezért szükséges napjainkban megtalálni e bonyolult folyamat belső összefüggéseit, elmélyíteni célszerű és alkotó jellegét. Ez csak úgy lehetséges, hogy a szocialista fejlődés , gyorsításával összefüggő megismerési problémákat megtaláljuk, és az ismereteket alkalmazzuk magában a gyorsítási folyamatban. Ki kell alakítani azt a társadalmi légkört, melyben ez a folyamat megvalósítható. Az ilyen társadalmi légkör segíti nemcsak a problémák megismerését, de azok tudatosítását és megoldásukat is. Az ember szellemi világa gazdagításának egyik fontos feltételié a valós, igaz - s még inkább a tudományos igényű megismerés. Ez azonban következetes szervező tevékenységet igényel. Meg kell találnunk a tudományos módszerek magasabb szintű fejlesztését, alkalmazását, a mindennapi és a tudományos megismerés dialektikus összefüggéseit. A megismerés két alapvető formája, az érzéki észlelés és az elvont gondolkodás szorosan összefügg a társadalmi gyakorlat egyesítő szerepe révén. A megismerési folyamat mindkét vonatkozásban a valóság visszatükröződése, az embernek a külvilághoz való azon viszonyát jelenti, ahogyan érzékeli, átéli és fokozatosan tudatosítja magában a reá ható társadalmi-természeti jelenségeket. Ez egyben azt is jelenti, hogy a mindennapi és a tudományos megismerést, valamint az érzéki és elvont megismerést nem szabad elhatárolni egymástól. A mindennapi megismerés napjainkban a dolgozók mindennapi tevékenységéből, tapasztalataiból fakad. Szorosan összefügg a szocialista társadalomfejlesztés céljainak megvalósításával, ami annyit jelent, hogy ez a mindennapi megismerés a marxista-leninista világnézet és ideológia alapján egyszersmind egységes és tudatos folyamat is. Tehát nemcsak ösztönös, hanem főleg tudatos, habár ez a tudatosság nem azonos a tudományos megismeréssel. A mindennapi megismerés felhasználja a tudományos megismerés több elemét, különösen a munkafolyamatokban. Mindazonáltal olyan ismereteket is tartalmaz, melyeket viszont a tudományos megismerés használhat fel, hiszen végeredményben a mindennapi megismerés által összegyűjtött ismeretek, tapasztalatok a tudományos megismerés kiindulópontjai. A tudományos megismerés a megismerés legfejlettebb formája, ami ugyan nem jelenti a köznapi megismerés fejlesztésének elhanyagolását, mert az tulajdonképpen a tudományos megismerés megelőző, tapasztalati formája. A tudományos megismerés viszont nem érzéki észlelés, hanem tudatos szellemi tevékenység, amelynek kialakult megismerő és értékelő rendszere van fogalmak, kategóriák, törvények formájában. Keresi a dolgok, folyamatok összefüggéseinek belső törvényszerűségeit. Arra ad feleletet, hogy a létező dolog miképp és hogyan létezik, melyek a fejlődésének hajtóerői. A marxista-leninista tudományos megismerés fontossága jelenleg a társadalmi-gazdasági folyamatok meggyorsításában növekszik. Fő feladata a szocialista fejlődés belső hajtóerőinek feltárása minden vonalon, fejleszti a megismerés tartalmát és célját a nem tudástól a tudásig, a fejletlen megismeréstől a fejlettebb megismerésig. Növeli a megismerés társadalmi megalapozottságát és a marxista -leninista világnézet, ideológia dialektikus kapcsolatát. További fontos feladata a tudományos-műszaki forradalom eredményeinek a felhasználása a szocializmus építésében. A szocialista tudományos megismerés azonban nem volna teljes, ha az elért eredmények alapján nem teljesítené nevelő szerepét. Sajnos, az elért eredmények tudatosítását gyakran elmulasztjuk, pedig a tudományos ismeretek alkalmazásában rejlik a tudományos megismerés ismeretterjesztő és nevelő jellege. A marxista-leninista megismerési folyamat rövidített vázlatát a kor követelményeinek megfelelően így is jellemzehétnénk:-a dolgokat, tárgyakat, folyamatokat történelmi összefüggéseikben, fejlődésünkben kell vizsgálni, mert a viszatükröződés csak így lehet a valóság hű képe;- ismereteink tartalmát ugyan a megismerő tárgy objektiv tartalma határozza meg, de a megismerő szubjektum céljaitól és érdekeitől nem elvontan. A megismerés alapvető feltétele a társadalmi megalapozottság sokrétű és történelmi formája;- a tárgy, dolog, jelenség tartama és a megismerő társadalmi szubjektum céljai, érdekei együttesen határozzák meg a megismerés megfelelő módszereit és formáit. Más szóval a világról szerzett ismeretek nemcsak kristálytiszta ismeretek, mert a megismerés folyamata megköveteli a társadalmi, természeti körülmények elemzését, melyekben a megismerés tárgya és a megismerés szubjektuma van. A gyakorlat nemcsak a megismerés alapja, hanem hajtóereje és célja. Mivelhogy az ismereteink a gyakorlatban valósulnak meg, a gyakorlat dönti el, hogy ismereteink hűen tükrözik-e az adott valóságot. A társadalmi gyakorlat tehát az igazság kritériuma is. Erre gondolt Lenin is, amikor hangoztatta, hogy az embereknek mindenkor és mindenhol csak az igazat kell mondani. Arról van szó, hogy ismereteinknek a valóságot hűen kell tükrözniük, és ennek alapján kell megteremtenünk a valósághű ismeretek helyes értelmezését. Az igazmondásra'való nevelés, az adott körülmények igaz feltárása napjainkban is erkölcsi, társadalmi ügy, és a szocialista ember életmódjának, tevékenységének és gondolkodásának alapvető feltétele. Dr. PUSZTAY JÁNOS kandidátus, a bratislavai Műszaki Főiskola docense ////////, w. WSJ emberiség történetében törvényszerűen megjelenik az olyan közösségek kialakulásának az irányzata, amelyeket - mint az SZKP XXVII. kongresszusának határozatai hangsúlyozzák - az elengedhetetlen differenciáltságon túl a közös célok tartanak össze. A tőkés rendszerben ennek az irányzatnak az érvényesülését gátolja a magántulajdon. Monopóliuma megosztja és elidegeníti egymástól az embereket, s állandóan termeli az újkori rabszolgákat. Nem véletlen, hogy a mai polgári szociológia húzódozik a kollektíva szónak a használatától, s helyette a burzsoá propaganda olyan fogalmakat terjeszt, mint a közösség, csoport és egyebek. A polgári teoretikusok munkái „tudományos hitelességgel" állítják - a propaganda pedig terjeszti -, hogy a kollektivizmus uniformizáltságot szül, s következménye az embert méltóság elvesztése. Az állami vállalatról, valamint a mezőgazdasági szövetkezetről és a többi szövetkezeti típusról szóló törvénytervezetek országos vitája olyan időszakban zajlik, amikor a munkahelyi kollektíva nemcsak fogalomként kerül előtérbe, hanem mint az alapvető társadalmi tényezők egyike is. Benne tölti el több mint 7 millió munkaképes korú lakosunk produktív korának nagyjából egyharmadát. Ezért tagjai számára nem lehet közömbös, milyen környezetben, milyen munkakörülmények közepette, milyen jogokkal felruházva és kötelességek áltál vezérelve végzik mind ők maguk, mind pedig társaik munkájukat. A szocialista társadalom fejlődési struktúrájának kollektivista volta és a társadalmi mechanizmus zavarmentes működése gyorsan lüktető társadalmi életünk egész területén a kollektív viszonyoknak és életformáknak a folyamatos megújulását eredményezi. , A munkahelyi kollektívák gazdasági, politikai és eszmei-nevelési funkciójának megvilágítása és fejlesztése szempontjából különleges jelentősége van a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa által 1983 júniusában a dolgozókollektívákról hozott törvénynek, valamint a Szovjetunió új, sorrendben negyedik, 1977 októberében jóváhagyott alkotmánya idevágó részeinek. Az SZKP-nak a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán elfogadott új szerkesztésű programja leszögezi: ,,A párt minden erejével arra törekszik, hogy minden munkahelyi kollektíva a népi, szocialista önigazgatás aktív sejtjévé váljék, olyan sejtté, amely révén a dolgozók folyamatosan s ténylegesen részt vesznek a vállalatok, intézmények, szervezetek munkájával kapcsolatos kérdések megoldásában, s az egyén alkotó- X. 9. erejének kibontakoztatásában és felhaszná- \ lásában. Szükséges, hogy céltudatosan erősítsük a munkahelyi kollektíváknak a társadalom életének minden területére való befolyását, bővítsük jogaikat, és egyúttal növeljük az ország gazdasági, társadalmi és kulturális fejlesztésével összefüggő konkrét feladatok teljesítéséért való felelősségüket." Az állami vállalatról szóló törvénytervezet vitára bocsátott szövege is reálisan körvonalazza a munkahelyi kollektívák feladatait, jogait és kötelességeit; úgy, hogy a lehető legjobban lássák el az illető munkahely közi-. gazgatási szervének a feladatát. Mint Gustáv Husák elvtárs a CSKP KB 1974 májusában tartott ülésén hangsúlyozta, „a munkahely nemcsak gazdasági egység, amely ezt vagy azt termel. Egyúttal társadalmi organizmus is. Az emberek együtt élnek benne, hatnak egymásra mind a jót, mind a rosszat tekintve: kölcsönösen alakítják egymás emberi arculatát.“ A dolgozókollektívákban elválaszthatatlanul összefonódik a kollektív és a személyes felelősség, s ezek nincsenek ellentétben a gazdasági vezetőség szükséges tekintélyével; éppen ellenkezőleg: támogatják, erősítik azt. Ebben van az alapvető különbség az 1968-69-es válságos időszakban a jobboldali erők által mindenáron elfogadtatni akart revizionista állásponthoz képest, amelynek képviselői a szocialista önigazgatást durván eltorzítva, „független“, lényegében anarcho- szindikalista szervezetet képzeltek el, amely szemben áll a szocialista állammal és vezető erejével, a kommunista párttal. A most folyó vitában egyese*. annak az aggodalmuknak adnak hangot, nem került-e veszélybe a kommunista párt társadalmi vezető szerepe. A törvénytervezet nem csökkenti, hanem éppen ellenkezőleg, növeli a pártszervezeteknek mint a dolgozókollektívák politikai magvainak tevékenységével szemben támasztott igényeket. Munkájukat tökéletesíteniük kell, s új, hatékonyabb formákat, módszereket és eszközöket kell keresniük a kommunistáknak a munkahelyi közösségek döntéshozatalában való részvételéhez, s ezeknek a kollektíváknak - áll a tervezetben - részt kell venniük a vállalatot érintő legfontosabb határozatok előkészítésében, elfogadásában s a vezetők kiválasztásában. Ez persze nemcsak magára a vállalatra mint egészre vonatkozik, hanem minden szervezeti egységére is. A pártszervezetnek mindig azt kell szem előtt tartania, hogy a vezetői tisztségekbe a politikailag legérettebb, szakmailag legképzettebb, erkölcsileg legkifogástalanabb elvtársak kerüljenek, akik tudják mérlegelni a lehetőségeket, s tudnak bánni az emberekkel. Mint a CSKP Központi Bizottságának a XVII. kongresszuson előterjesztett politikai beszámolójában áll: „minden munkahelyi kollektívának a munkahely valódi gazdájaként kell viselkednie, tudnia kell, hogy az alapvető mércének a termelés minden területén a műszaki színvonalnak és a termékek minőségének kell lennie, amelyek öregbítik mind a termelő, mind államunk jó hírét.“ A munkahelyi közösségek szerkezetüket és specifikus vonásaikat tekintve egyre sokrétűbbek, akár a korösszetételt, akár tagjaik szakmai képzettségét vagy még inkább társadalmi-politikai érettségét tekintjük. Nem titok, és a sikeres fejlődést sem akadályozza, hogy keletkezhetnek bennük - s keletkeznek is - különböző kisebb-nagyobb konfliktusok. Mindez jelentősen befolyásolja a légkört. Már a CSKP KB 1974 novemberi ülése hangsúlyozta, hogy a fogyatékosságok elleni harcban nem elég általános jellegű felhívásokra korlátozódni, hanem e küzdelemnek konkrét személyekre kell irányulnia, akik a kifogásolható tulajdonságok hordozói. Egyetlen pártvagy társadalmi szervezet sem kerülheti meg a fogyatékosságokat elhallgatással, sőt men- tegetésükkel, hanem Következetesen tei Ken számolnia őket. Azok közt az igényes feladatok közt, amelyek a munkahelyi közösségekre hárulnak, egyre fontosabb helyet foglal el az ideológiai nevelótevékenység, amely a kollektíva tagjai szocialista meggyőződésének kialakítását és elmélyítését szolgálja. Ismeretes, hogy ezen a téren nem kevés formalizmussal lehet találkozni, s ez a ráhatás néha csak időnként tartott előadásokra vagy egyéb rendezvényekre korlátozódik. Ma, amikor a pártszervezetek előtt vannak megvitatás céljából a politikai képzés átalakítására vonatkozó, a CSKP KB által kidolgozott anyagok is, kívánatos, hogy a CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa által kitűzött feladatok szemszögéből újra értékeljük az alkalmazott formák, módszerek és egyéb eszközök helyes voltát, célszerűségét, nemcsak a pártoktatást illetően, hanem az eszmei politikai munkát általában is. Nem maradhat meg frázisnak az, hogy a legszorosabb kapcsolatban kell állniuk a minoennapi élettel. így annál fontosabb, hogy azonnal reagáljunk, s megelőzzük a szocializmus lényegétől idegen, negatív társadalmi jelenségek kialakulását. Itt nemcsak a szocialista életmód fejlődését akadályozó kispolgári gondolkodás, ideológia és erkölcs megnyilvánulásai elleni aktív harcra kell gondolni, hanem a jelenségek gyökereinek a feltárására is. Eközben nem nehéz különböző példákat felsorakoztatni a viszonylag széles körben tapasztalható kispolgári magatartásra. A közös nevezi az egoizmus, individualizmus, cinikus törtetés, közömbösség. A pártszervezeteknek, tisztségviselői aktíváknak, propagandistáknak, agitátoroknak meg kell tudniuk látni a többi olyan jelenséget is, amely elősegíti a kispolgári megnyilvánulások elszaporodását: mint például, ha egyesek vagy egyes csoportok a közösség rovására igyekszenek munka nélkül jövedelemhez vagy egyéb előnyökhöz jutni, megkárosítják a köztulajdont, megsértik a munka- s a technológiai fegyelmet. Gyakran találkozhatunk azzal a megállapítással, hogy milyen negatívan hatnak egyes „népi bölcsességek“, mint például az „akinek nem inge, ne vegye magára“. Az eddig végzett szociológiai felmérések is mutatják, hogy fontos szerepe van az egészséges munkahelyi légkörnek, amelyben nem sok esélyt kapnak a szocializmusellenes gondolkodású egyének és csoportok, s fontos, hogy a társadalmi megelőzés programjával összhangban a munkahelyi közösségek saját önvédelmi rendszert hozzanak létre. Itt nincs helye a rossz értelemben vett szolidaritásnak, elhallgatásnak, mechanikus rászavazásnak. Minden formalizmustól mentes társadalmi-politikai aktivitásra van szükség, mint a párt központi bizottsága elnökségének 1983 februárjában kelt levele is hangsúlyozza. Ha tehát - az SZKP XXVII. és a CSKP XVII. kongresszusának határozataival összhangban - azt hangsúlyozzuk, hogy a társadalom életének minden területén egyre növekszik a szubjektív tényező szerepe, ez mindenekelőtt a társadalmi-politikai aktivitás- a munkahelyi közösségek egészére és tagjaikra külön-külön egyaránt vonatkoztatva- megfelelő, maximálisan hatásos formáinak a keresését jelenti. OTAKAR MOSNER Az emberi tényező szerepe napjainkban Az egyén és a közösség kölcsönhatása
