Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-25 / 38. szám

A jó felkészülés

Emelni a színvonalat a pártoktatás minden szintjén

A tapasztalatok elgondolkodásra késztetnek bennünket a pártoktatás általános színvonaláról, munkánk hatékonyságáról, arról, mi sikerült jobban, mi kevésbé, milyen problémák fékezték igyekezetünket, hol van szükség több, jobb munkára, mire alapozzunk inkább a jövőben, s hogyan készíthetjük elő a legjobban az 1987-88-as oktatási évet.

Az elmélet pártoktatási év anyaga érdekes volt s egyúttal igényes, mind az előadók, mind pedig a hallgatók számára. Nemegy akadályt kellett leküzdeni, harcot folytatni a még mindig fellelhető formalizmus, sablonosság és meddő szőrszálhaso- gatás ellen. A jó tartalmi előkészítés, szervezés és az előadók lényeges többségének lelkes elkötelezettsége s felelősségtudata végül is eredményesnek bizonyult.

Szlovákiában a pártoktatás különböző formáiban több mint 41 ezer párttag és tagjelölt vett részt. Ez az előző évhez képest 3,66 százalékos növekedést jelent. A jó szervezés éreztette hatását a hallgatók jelenléti arányának alakulásán is: az átlag 85 százalék fölött volt, ami megfelel a párt- alapszervezetek reális lehetőségeinek és feltételeinek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e tekintetben - főleg a párttagjelöltek esetében - minden rendben, van nincsenek problémák, javítanivalók. A megoldást elsősorban az alapszervezeteknek a tagjelöltek állandó eszmei-politikai fejlődésének előmozdítására irányuló fokozott, formalitásmentes törekvése jelenti, s nem utolsósorban maguknak a tagjelölteknek is tudatában kell lenniük azzal, hogy a pártalapszabályzatban rögzített jogokkal kötelességek is járnak: ezek közé tartozik a rendszerszerű politikai ismeretszerzés is.

A pártoktatás hatékonyságának növekedését elősegítette, hogy az alapszervezetek túlnyomó többsége mind tartalom, mind terjedelem tekintetében az előzőleg kidolgozott oktatási programhoz igazodott. Az előadások beszélgetések és gyakorlatok az időterv szerint folynak le. Az előadók többsége lelkiismeretesen felkészült. Rendkívüli figyelmet fordítottak a beszélgetések előkészítésére. A hallgatók előzőleg megkapták a témakörök jegyzékét, amelyeket a munkahelyi körülményeknek megfelelően állítottak össze. Ott, ahol ez érdekes, meggyőző és jól követhető előadással párosult, a vita is eredményes volt.

A CSKP XVII. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa anyagainak tanulmányozása folyamán megmutatkozott, hogy a hallgatók fokozatosan elsajátítják a gazdasági és társadalmi fejlődés - amely társadalmunk további előrehaladásának elengedhetetlen követelménye - meggyorsítására irányuló stratégiai lényegét. Tudatában vannak a jelenlegi időszak átmeneti jellegének, valamint annak a minőségbeli különbségnek, amely az elmúlt és a mostani ötéves tervidőszakra előirányzott gazdasági és társadalmi fejlődés között van, továbbá saját vállalatuk és munkahelyük ebből eredő fel- ( adatainak.

A gyorsítási stratégia kérdésköréről főleg azokban a szervezetekben folyt különösen aktív vita, ahol az előadók tapasztalt gazdasági vezetők voltak. A hallgatók sok szervezetben tártak fel tartalékokat, amelyek a termelés gazdaságosságával és a munka- szervezéssel kapcsolatosak. Olyan problémákra is felhívták a figyelmet, amelyeket vezetői hibák, illetve anyagi-műszaki ellátási gondok okoztak. Ez arra ösztönözte a pártbizottságokat és vállalatvezetösége- ket, hogy igyekezzenek következetesebben megoldani a nehézségeket

Figyelmet érdemel A párt vezető szerepének megszilárdulása, a pártszervezetek aktivitásának növelése és a CSKP alapszabályzatának érvényesítése című témáról folyt vita. Megmutatkozott, hogy több kérdést - mint például az ellenőrzési jog érvényesítése, a vezetőknek a pártálapszerve- zetekkel szembeni felelőssége, a párttagok jogai és kötelességei, a kádermunka egyes kérdései, a bírálat és az önkritika vagy a CSKP KB Elnökségének a pártszervekhez és -szervezetekhez intézett, a szocialista törvényesség, erkölcs és fegyelem elveinek megsértése elleni harc hatékonyságának elmélyítéséről szóló levelében foglaltak érvényesítése - nem látnak elég világosan, s ezeket egész hátterükkel együtt meg kell világítani. A vitából kitűnt, hogy szerepének érvényesítésétől s a gazdasági problémáknak az egyes munkahelyeken történő konkrét megoldásától függ a pártszeveze- tek tekintélyének alakulása a dolgozók körében.

Vannak olyan szervezetek, amelyek a gazdasági politika feladatainak felbecsülése és teljesítése terén nem eléggé önállóak, jelentős mértékben a gazdasági vezetőség hatása alatt állnak. Ezért a pártoktatás révén is - itt fontos az előadók megfelelő felkészítése - arra kell ösztönözni a tisztségviselőket és a többi kommunistát, hogy többet kezdeményezzenek.

A hallgatók rendkívüli érdeklődéssel fogadták A CSKP XVII. kongresszusán hozott határozatok teljesítésének biztosítása a CSSZSZK gazdasági mechanizmusának fokozatos átalakítása folyamán című témát. ’ Erről az is tanúskodik, hogy az alapszervezetek többsége a gyorsítási stratégiával együtt a legaktuálisabb témának tartja. A hallgatók jelentős része fejtette ki a vitában azt a nézetét, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása elkerülhetetlen, és gyorsabban kell elkezdeni a szovjet tapasztalatok gyakorlati alkalmazását. Hangsúlyozták a kérdés fontosságát, és kérték, hogy a következő oktatási évben is megfelelő helyet kapjon a pártoktatás programjában.

Az oktatási év végén mindenütt záróbeszélgetést tartottak. Elmondhatjuk, hogy a vita kritikus, de konstruktív légkörben folyt le, s a saját hiányosságok kiküszöbölésére irányult. A dolgozók többsége dicséretes igyekezetét tanúsít a nehézségek leküzdésében. Az ügy kárára lenne, ha ezt a készséget nem hasznosítanánk.

A kongresszusi anyagok ismertetése során a járási pártbizottságok különleges figyelmet fordítottak a tagjelöltekre. A politikai felkészítés keretében a múltban jól bevált bevezető tanfolyamot, továbbá érdemes párttagokkal való beszélgetéseket, filmvetítéseket és más érdekes rendezvényeket szerveztek számukra, majd a bevezető tanfolyamok után tanulmányi eredményeik, politikai tapasztalataik és munkakörük figyelembe vételével beosztották őket a pártoktatási formák valamelyikébe. A pártoktatás jelentős mértékben járult hozzá a tisztségviselői aktíva felkészítéséhez is. Szemináriumi formában megközelítőleg 14 ezren tanultak. Aktivitásuk kimagasló volt, ami főleg annak köszönhető, hogy a témákat az egyes járások viszonyaira konkretizáltuk.

A marxizmus-leninizmus esti egyetemét több mint 11 ezer kommunista látogatta. A viszonylag kedvező eredmények ellenére azonban az igényesebb oktatási formákban tanulók számát továbbra is növelni kell, főleg a munkások, üzemi pártbizottsági tagok és pártcsoportvezetők köréből.

A járási pártbizottságok nagy figyelmet szenteltek a SZISZ-ben folyó politikai felkészítésnek is. A pártalapszevezetek nagyrésze rendszeresen értékeli ezt a munkát, általában két-háromszor évenként. Sajnos túlsúlyban vannak a szervezési kérdések, kevesebb figyelem jut a lektorok munkájára, s a hallgatók nézeteire és észrevételeire. A jövőben e téren és a részvételt illetően változtatásra lesz szükség.

A CSKP KB Titkárságának 1987. május 26-i ülésén a pártoktatás előkészítéséről hozott határozatából eredő igényes feladatok sikeres megvalósítása megköveteli az előadók népes gárdája tárgyi és - főleg - módszertani felkészültségének javítását. A határozat egységes tanulmányi programot írt elő a marxizmus-leninizmus esti egyetemén kívül minden más oktatási forma számára, beleértve a pedagógusok részére szervezett tanfolyamokat is. Ez a program, mint a határozatban áll, a párt- szervezeteknek és minden kommunistának azokra a feladataira irányul amelyek a CSKP XVII. kongresszusa határozatainak a nvakorlatba való átültetésével kapcsolatosak. Célja a hallgatók öntudatos munkára és formalizmus elleni harcra való mozgósítás és magas fokú társadalmi felelősségtudat kialakítása.

A pártoktatásnak az új követelményekkel összhangban olyan eszközzé kell válnia, amely rugalmasan alkalmazkodik az élet dinamikájához, s gyorsan reagál a gyakorlat új követelményeire.

A fentebb említett határozat teljesítése céljából az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya a következő téma- és időtervet ajánlja:

1. A nagy októberi szocialista forradalom szellemi öröksége és napjaink forradalmi feladatai (november);

2. A leninizmus alkotó alkalmazása- a CSKP erejének forrása (december);

3. A népgazdaság teljesítőképessége és hatékonysága növelésének útjai (január);

4. A gazdasági mechanizmus átalakításának szükségszerűsége a további gazdasági növekedés szempontjából (február);

5. A szocialista demokrácia elmélyítése- a dolgozók alkotókészsége és kezdeményezése növelésének feltétele (március);

6. Harc az új politikai gondolkodásért az atomkorban (április);

záróbeszélgetés: Az emberi tényező aktivizálásának szerepe a gyorsítási stratégia

megvalósításában.

A pártoktatáshoz szükséges anyagi eszközök biztosítását a CSKP KB propaganda- és agitációs osztálya szervezi. A magyar hallgatók számára az írásos anyagot az SZLKP KB propaganda- és agitációs osztálya, az Új Szó, a Pártélet, valamint a Slovo propagandistu a agitátora révén teszi közzé.

Az újonnan felvett párttagjelöltek számára, ugyanúgy, mint az előző években a politikai nevelési házak és kabinetek bevezető politikai tanfolyamot fognak szervezni, amelyen a jelöltek a pártalapszabályzattal és a CSKP politikájával ismerkednek meg.

A mögöttünk levő oktatási év kétségkívül jelentős előrelépést jelent a kongresszusi dokumentumok megismertetésének folyamatában. Tudatosítani kell, hogy olyanfolyamatról van szó, amely új feltételek közepette és az új feladatok minőségileg magasabb szinten való teljesítésében a következő években is folytatódni fog. A friss szemléletet, újító szellemet, korszerű módszereket és konstruktív hozzáállást a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítását célzó stratégia igényessége követeli meg.

CZAKÓ JÓZSEF, az SZLKP KB alosztályvezetője

A nagy októberi szocialista forradalom közelgő 70. évfordulója alkalmából az SZKP KB felhívással fordult a szovjet néphez. Előttem a felhívás, amelyet az évfordulóra tettek közzé. A szöveg azonban egyáltalán nem ünnepélyes, mármint abban a hagyományos értelemben nem az, hogy eltérve a korábbi szokástól, nem teszi a megemlékezést parádéssá, nem ölti olyan beszámoló formáját, amelyben tűzijáték fíetárdái robbannak fel, s közben nem sokat tükröz a tényleges valóságból.

Olvasom a felhívás szavait, amelyek hozzám is szólnak, megcsap őszinteségük, szavahihetőségük, és akaratlanul is összevetem őket saját életemmel. Azok közé a szovjet emberek közé tartozom, akik a 20-as évek végén, a 30-as évek elején látták meg a napvilágot. Mostanság már unokáink is iskolások, s a lányok, akiknek még nem is olyan régen a szépet tettük, immáron nyugdíjba készülődnek. Túl fiatalok voltunk ahhoz, hogy a második világháború frontjain harcoljunk, de bőven kivettük a részünket azoknak az esztendőknek egyáltalán nem gyerekekre méretezett fájdalmaiból. A haza megtett értünk mindent, amit csak lehetett, sőt olykor a lehetetlent is: odaadta nekünk utolsó falat kenyerét, s megtanított bennünket nemcsak a betűvetésre, de arra is, hogy bízzunk egy szebb jövőben.

Úgy léptük át a felnőttkor küszöbét, hogy hoztuk magunkkal ezt a hitet. Szűzföldeket szántottunk föl, hatalmas villamos erőműveket és részecskegyorsítókat építettünk,

északi tájakra merészkedtünk, hogy olajat hozzunk felszínre a fagyos föld méhéből. Az élet egyetlen pillanatra sem állt meg, a védett családi fészekből kirajzottunk, saját otthont alapítottunk, kerékpárunk nyergéből átültünk az autó kormánykereke mögé. És bármi különös, a jólét nőtt, de a boldogság és elégedettség, kivált az utóbbi években, valami oknál fogva már kevésbé.

Vajon mi történt? Talán elteltünk volna? Túl sok lett volna az ételünk, a ruhánk, talán az volt a baj, hogy túl olcsón laktunk és hogy nem volt gond munkához jutni? Azt hiszem, nem erről van szó. Eleinte csak azok tettek föl kérdéseket maguknak, akikben magas hőfokon égett a lelkiismeret, aztán a többiek is. Vajon úgy élünk-e, ahogy kell? Miért van az, hogy annyi a megoldatlan problémánk, hogy találkozni igazságtalansággal, miközben fújjuk a győzelmi harsonákat. A nyilvánosság előtt más hangzik el, mint az otthon zárt falai között, rokoni és baráti körben. Ilyeneknek képzeltek volna bennünket azok, akik a forradalmat véghez vitték és megvédelmezték?

Szerencsére nemcsak a velemkorúak tettek föl maguknak efféle kérdéseket. Az egész népet ezek a problémák foglalkoztatták. Pártunk 1985. évi áprilisi, 1987. évi januári KP-plénuma és a XXVII. pártkongresszus válaszolt mindezekre a kérdésekre. A feladatot abban jelölték meg, hogy át kell építeni az ország társadalmi-gazdasági életét, ki kell

bontakoztatni teljes szélességében a demokráciát, és meg kell honosítani a nyíltságot.

Több mint két év alatt nem keveset sikerült teljesíteni és előrejutni történelmi léptékkel mérve. A valóság kritikus újragondolásának útjára léptünk, új eszmék, elgondolások, a társadalom forradalmi megújításának nem könnyű útjára. S már mutatkoznak az első eredmények.

Az ország mozgásba lendült, nagyokat kezdett lélegezni. A társadalmi légkör és az erkölcsök tisztábbak lettek. A mindennapokban már nagyobb nyíltság érződik, hathatósan felerősödött az igazságosság, több a bírálat, nagyobbak a követelmények. Az új gazdasági mechanizmus mozgatói már működnek a gyakorlatban.

Arról van-e szó, hogy már megtörtént volna a fordulat, és megpihentünk á babérainkon? Nem, mert egyelőre még csak a kezdeti lépéseket tettük meg. A begyepesedett formákat, módszereket, beidegződéseket leküzdeni nem könnyű. Az átépítés harc kérdése, az átépítést meg kell védelmezni. Joggal kérdezhetik: ugyan kitől? Vannak-e ellenzői? Igen, vannak.

Az átépítést meg kell védeni a közönnyel szemben, azokkal szemben, akik hozzászoktak ahhoz, hogy lélektelent éljenek, akik kispolgári erkölcseik következtében csak a szerzéssel törődnek, a bürokratákkal és a packázó hivatalnokokkal szemben, akik abból húznak hasznot, hogy nem megy előre semmi. És nem utolsósorban azok ellenében, akik csak teszik, hogy velünk vannak, valójában azonban nem egyebek üres demagógoknál, akik fecsegésbe fullasz- tanak mindent.

Megkérdezheti az olvasó: hetven éve építik immár a szocializmust, és lám, most mi van? Mindent le akarnak rombolni, hogy aztán mindent kezdhessenek elölről? Nem, válaszolunk mi, egyáltalán nem számolunk fel mindent válogatás nélkül, csak megtisztítjuk az utat a haládás előtt mindattól, ami elavult és korszerűtlen. Munkánk lényege az alkotás, a fejlődő szocializmus korszerűsítése, október ügyének folytatása. (Szputnyik)