Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-18 / 37. szám

idei Inchebán néhány érdekes termékkel mutatkoz­tak be, amelyeket a cellulózgyártás hulladékából, - vagy inkább melléktermékéből - nyertek. Azt is gondolhatná az ember, hogy a Gömöri Cellulóz- és Papírgyárban, Gömör- horkán (Gemerská Hörka) a gyártási hulladék, a környezet- szennyezés problémája megoldott, vagy legalábbis jó úton halad a megoldás felé, s hogy a Sajó, amelynek hídján áthaladnak a gyár felé tartók, lassanként tiszta vízzel a medré­ben hagyja majd el hazánkat. Flander Zoltán mérnök, a gyár kutatási csoportjának vezetője, akinél az új készítményekről érdeklődtem, azonban sejthette, mi jár a fejemben, mert ő is a Sajóval kezdte.- Tudja, mi vagyunk a folyó legnagyobb szennyezői és ez nekünk évi 11 millió koronánkba kerül. Ennyit kell betervez­nünk a birságra, amit a vízszennyezés miatt fizetünk. De nem ez az egyetlen veszteségünk a víz miatt. Ebben az évben például termelőkapacitásunknak csak kétharmadát használ­hattuk ki, mivel alacsony a Sajó vízszintje és a meghatározott szinten felül már nem engedhetünk bele szennyezést. Ezt a szintet mindenképpen be kell tartanunk és be is tartjuk, hiszen nem hanyagságból, vagy tudatlanságból szennyezzük a folyót - egyszerűen ilyen a technológiánk. Igen, a gyártási technológia valóban elavult már a 105 éves múltra visszatekintő gömöri papírgyárban és elavultak a cellu­lózgyártás berendezései és gépei is. A gömörhorkaiak nedves (szulfit) módszerével már csak két helyen készül az ország­ban fából cellulóz, Szlovákiában pedig ez az egyetleh ilyen technológia. (Igaz. az újabb szulfát módszernek a levegőbe jutó rossz szagú merkaptánokkal van gondja.) Fö termékük a barna és a fehérített, illetve a finomított cellulóz. Papírt keveset gyártanak, de gyártási programjuk jelentős részét képezi két olyan technológia, amelynek manapság már nem sok köze van a cellulózhoz (legalábbis az itt készülőhöz. Az egyik a polipropilén alapanyagú nem szőtt textíliák gyártása az élelmiszeripari eldobható szúrók és törlőruhák készítésére, athásik feladatuk pedig a női intimbe­tétek gyártása. Ezek gyártásához viszonylag modern, import gépekkel rendelkeznek, a munkafolyamat az adagoláson kívül automatikusan történik. A nem szőtt textíliák gyártását a továbbiakban bővíteni szeretnék, 1989-töl például eldobható orvosi köpenyeket és kórházi ágylepedöket szeretnének piacra adni. Ez a részlege a gyárnak kiegyensúlyozottan termel és viszonylag biztos jövő elé néz. Az alapanyagot, a polipropilént készen kapják, tehát tulajdonképpen feldolgo­zásról van szó. A szükséges cellulózt is ide kell szállítani, mivel a nem szőtt textíliák gyártásánál száraz cellulózra van szükség, a gyár viszont csak nedves vagy félszáraz cellulózt készít, amelynek további feldolgozása máshol történik Per­sze, így első hallásra furcsának tűnik, hogy egy cellulózt termelő üzem a másik termelési részlegre a gyártáshoz cellulózt vásárol - ez már nekik a horkaiaknak, is feltűnt - s a jövőben szeretnének egy kisebb szárítót is építeni. Mindez azonban a beruházási források kérdése. Ezután kerültek szóba azok a termékek, amelyek a szennyezés csökkentése céljából születtek meg. Újra Flander mérnöké a szó.- Mintegy 15 tonna hulladék, szulfitlúg keletkezik nálunk évente, s ennek 45 százalékát további feldolgozásra besűrít­jük. A sűrítmény egynegyedét itt nálunk hasznosítjuk. Ennél az igyekezetünknél észre kell venni azt is, hogy öt-hat évvel ezelőtt még 16 milliós bírságot fizettünk évente, ez ma már csak 11 millió, tehát ilyen arányban tudtuk csökkenteni a szennyezést. A lignin származékok, amelyek a mellékter­mékből készülnek - ez esetben nem beszélhetünk hulladék­ról, mivel ez egész sor értékes anyagot tartalmaz, csak éppen a hasznosítását nehéz megoldani - hasznos adalékanyagok az építőiparban, főleg a betonozásnál, a mezőgazdaság Bepillantás a gyárudvarra. Balra a torony a gyártáshoz szükséges kalciumbiszulfit előállítására. (CSTK felvétel) számára kínálunk speciális műtrágyát, de az érdeklődés ezek iránt nem olyan, amilyet váriunk. Persze azt hiszem, hogy propagálásuknál nekünk is aktívabbaknak kelleti volna len­nünk. Nézzük tehát közelebbről, mi is készül abból, amit eddig a Sajóba engedtek. A Plastifikátor S, a Plastdex és a Vusal márkanevekkel jelölt betonadalékok növelik a beton folyé­konyságát, levegőssé teszik a betont mivel mikroszkopikus buborékokat képeznek benne, növelik víztaszító képességét, szilárdságát, a hömérsékletváltozásokkal szembeni ellenállá­sát. A betonkeverékhez kevesebb víz kell és mintegy tíz százalékos lehet a cementmegtakarítás is. Az adalékok fel- használásával csökkenthető a megszilárdulás ideje is. Szulfit- lúgból készül a nagyon sokoldalú Ligresol is, amely növényvé- döszerek, festékek, cement és vakolat adalékanyaga. A Fer- rovit szilárd és folyékony műtrágya a túlságosan meszes talaj feljavítására szolgál Végül még említést érdemel az Adisol AF is, amely speciális körülmények között használható kötőanyag, például a gáz-, vagy olajkutatási furatok időszakos lezárására. Ilyen módon hasznosítható tehát az eddig a folyót szennye­ző szulfitlúg. Az említett termékek gyártási módszereinek kidolgozásán egyébként a bratislavai Cellulóz- és Papíripari Kutatóintézettel működtek együtt. Ezek a termékek azonban, még ha növekszik is gyártásuk a jövőben, nem oldják meg azokat a nehézségeket, amelyekkel gazdasági téren a vállalat jelenleg küzd. Már szó volt róla, hogy a cellulózgyártó részleg berendezései, gépei elavultak, és mivel a technológia - a ned­ves módszer - is utolsó mohikánnak számít a papírgyárak között, nincs értelme annak, hogy felújítsák. Gazdasági muta­tóikat nem tudják teljesíteni, az emberek (sajnos, leginkább a jó szakemberek) lassanként hátat fordítanak a gyárnak. A toldozásnak-foldozásnak tehát nincs értelme. Minden­képpen lépni kell és a gyár vezetősége a teljes átalakításban, az új gyártási módszerben látja a megoldást.- Létezik egy technológia, amely Csehszlovákiában még nem honosodott meg. Ez a termomechanikus cellulózgyártás. A fát nagy hőmérsékleten mechanikus úton bontják szálaira és Így nyerik ki belőle a cellulózt - többet, mint az eddigi módszerekkel. Most például a hasznosítható anyag majdnem 50 százaléka a vizekbe jut, a termomechanikus módszernél csak 10 százalék a veszteség. Ugyanannyi fából tehát majd­nem mégegyszer annyi cellulóz nyerhető. Igaz, hogy ez a Skandináviából származó módszer energiaigényes, de szinte teljesen vegyszermentes. A kinyert cellulóz fehérítése is könnyebb. Erre szeretnénk tehát beruházási keretet kapni. Van viszont egy probléma, mégpedig az, hogy ha az egész országban csak mi gyártjuk a finomított cellulózt, és az átépítés miatt leállnánk a gyártásával, sok fontos üzem hiányolná ezt az anyagot az egész országban. Sajnos, a behozatala is különböző akadályokba ütközne. Persze a végső döntést mégis meg kell hozni, hiszen a gömörhorkai cellulózgyárnak a jelenlegi gyártási technológi­ával és berendezésekkel nincs nagy jövője. Ők már választot­tak, merre szeretnének elindulni, s van bátorságuk lépni az új felé. A következő húzásban nem rajtuk a sor. Ók majd a beruházások sorsáról döntő szervek igenlő vagy nemleges válasza után jutnak újra lépéshez SZÉNÁSI GYÖRGY A papírgyártás távlatai Gömörben Más utakon a tudományos-műszaki fejlesztésben Az előttünk álló időszakban az SZSZK ipari tárcájának egyik legfontosabb feladata annak biztosítása, hogy tovább javuljon a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés területén az össze­hangolt irányító és ellenőrző tevékenység. Az elmúlt időszakban jelentős haladást értünk el a gazdasági tervek és a műszaki fejlesztés tervének összehangolásában, ezek minőségi mutatóinak javításában, mindenekelőtt a ter­vezett nyereség növelésében. De sikerként könyvelhetjük el azt a tényt is, hogy össze­hangoltabb lett a műszaki fejlesztés, valamint a beruházások tervezése. Ily módon sikerült javítanunk a műszaki fejlesztés minőségi színvonalát, ami elsősorban annak köszön­hető, hogy ezen a területen célprogramokból indultunk ki, és az irányítási szférában na­gyobb szerepet kaptak egyes, általunk nélkü­lözhetetlennek tartott normatívumok, s nőtt az ellenőrző tevékenység hatékonysága. Az el­múlt esztendő egyik markáns eredménye az volt, hogy mintegy 10 százalékkal nőtt a tár­cán belül a magas műszaki-gazdasági szín­vonalú termékek mennyisége. Struktúraváltás A célprógramos módszert nemcsak a tárca egyes ágazatainak tervszerű fejlesztése, gazdasági hatékonyságának növelése érde­kében alkalmazzuk, hanem a szükséges struktúraváltás megvalósítását is ily módon akarjuk elérni, s ebben az igyekezetünkben a gazdaságosság javítása az irányadó. Fela­dataink megvalósítása során az egységes állami tudományos-műszaki politika elveihez igazodunk, beleértve a KGST-országok 2000-ig szóló tudományos-műszaki fejleszté­si programjának megvalósításában kibonta­kozó részvételünket. A komplex program feladatainak teljesíté­sével és az állami célprogramok eredményei­nek hasznosításával elsősorban a vegyipar fejlesztésében, az energiaszükségletek csök­kentésében és a korszerű szállítási rendsze­rek bevezetése területén kell számottevő eredményeket elérnünk. Az említett feladatokon túl részt veszünk az állami tudományos-műszaki programok kidolgozásában, amelyeknek tudvalevőleg el­sődleges célja a műszaki és technológiai innováció minél magasabb szintű végrehajtá­sa. Ezzel akarjuk előkészíteni a 9. ötéves tervidőszakban sorra kerülő, a jelenleginél jóval jelentősebb struktúraváltás feltételeit. Ezen a területen tevékenységünk súlypontját a textil- és ruhaipar technológiai és anyagfel­használási felújítási programjaira helyezzük. Két normatívum A tudományos-műszaki fejlesztés irányítá­sának gazdasági módszerét két alapvetően fontos normatívum segítségével érvénye­sítjük. Az első és a legfontosabb a műszaki fejlesztési alap képzésének a normatívuma. A műszaki fejlesztési alap képzésének a mér­tékét a cipó- és a bőriparban az összteljesít­mények 0,6 százalékában állapítottuk meg - ez egyébként a legalacsonyabb arány. Olyan határozatot hoztunk, miszerint 1990-ig valamennyi ágazatban a műszaki-fejlesztési alap képzésének normatívuma egységesen 1,1 százalékos legyen, s a korszerűbb ágaza­tokban nem süllyedhet a jelenlegi szint alá. Ezzel az intézkedéssel el akarjuk érni, hogy a fejlesztési alap abszolút értéke folyamato­san növekedjék és ily módon teremtsük meg saját tudományos-műszaki bázisunk haté­kony működésének anyagi feltételeit annak minél gazdaságosabb tevékenységéhez, a nemzetközi tudományos-műszaki együtt­működés elmélyítésével is. Pozitívumként kell elkönyvelni - a tapasztalt hiányosságok ellenére -, hogy a műszaki-fejlesztési alap képzésében az elmúlt évben szinte vala­mennyi ágazat túlteljesítette a tervezett szintet. Ennek az „éremnek“ másik oldala, hogy a létrehozott eszközöket minél gazdaságo­sabban használjuk fel. Ezen a területen hat az irányítás másik gazdasági eleme - a mű­szaki-fejlesztési alap jövedelmezőségi nor­matívuma. Ezt úgy kapjuk meg, hogy össze­vetjük a tudományos-műszaki fejlesztés fel­adatainak megvalósításából származó nyere­séget és az ebből az alapból valóban felhasz­nált pénzeszközöket. A műszaki fejlesztés így értelmezett jövedelmezősége egyúttal kifejezi az egyes részfeladatok megoldásának haté­konyságát, és elősegíti a gazdasági gyakor­latba történő bevezetés felgyorsulását. Ezt a normatívumot először 1984-ben alkalmaz­tuk, és segítségével a szóban forgó érték 1986-ban már a kétszeresére nőtt. További növekedésre számítunk, mégpedig olyan mértékben, hogy a műszaki fejlesztésbe be­ruházott minden koronából legalább 66 fillé­res nyereség származzon. Jelenleg a műsza­ki fejlesztés hatékonyságából származik az egész tárca évközi nyereségnövekményének 35 százaléka. Annak ellenére, hogy ez már nagyon számottevő részarány, még mindig nem minősíthetjük döntő jelentőségűnek. Ép­pen ezen a területen keresendők tehát azok a tartalékok, amelyek hozzásegíthetik a tárcát a 8. ötéves tervidőszak rendkívül igényes minőségi feladatainak teljesítéséhez. Belső és külső tényezők Az elmúlt időszakban a tárca valamennyi ágazatában értékeltük, átértékeltük és hang­súlyoztuk az ellenőrzések jelentőségét a mű­szaki fejlesztés területén. A műszaki fejlesz­tés végrehajtási tervének feladatai, egyes mutatóinak alakulása állandóan figyelmünk előterében áll. Elképzeléseink és terveink a társadalmi szükségletekből indulnak ki. Ezek azonban olyan alapvető szempontoktól is függnek, amelyekre az SZSZK Ipari Minisztériuma nem gyakorolhat hatást. Egészen pontosan a gépi és technológiai berendezések beszer­zésére gondolok. Számos csúcsszínvonalú gép és berendezés behozatalára szorulunk. Meggyőződésem, hogy a gazdasági me­chanizmus átalakításának folyamatában ki- kristályosodnak a „játékszabályok“, és a szál­lítói-megrendelői kapcsolatok területén meg­szilárdul a szerződéses fegyelem, s az ipari tárca egyes ágazatainak struktúraváltásához a megfelelő mennyiségben és minőségben szükséges gépi berendezéseket idejében megkapjuk. Természetesen a korszerűsítés döntő té­nyezői a minőségileg új irányzatok fejlesztésé­nek feltételei tőlünk függnek. Itt elsősorban az irányítás színvonalának javítására gondolok, hiszen az idei év április 1 -töl már az új gazdaságirányítási rendszer komplex kísérle­tének elvei alapján termelnek a cipő- és bőrfeldolgozó ipar vállalatai és a kísérletbe bekapcsolódik a tárca számos további válla­lata az év hátralevő időszakában. Megválto­zik a káder- és személyzeti munka rendszere is, amelynek tükröznie kell a dolgozókollektí­vák újszerű feladatait a gazdasági mechaniz­mus átalakításának új feltételei közepette. Tudatosítjuk, hogy nehéz feladatok várnak ránk, de annak is tudatában vagyunk, hogy nincs más lehetőségünk, mint az, hogy az előttünk álló kérdéseket megoldjuk, s így az ipari tárca is az őt megillető mértékben vegye ki részét a Csehszlovák Szocialista Köztársa­ság szociális és gazdasági fejlődésének meggyorsításából. VLADIMIR VÁVRA kandidátus, az SZSZK Ipari Minisztériumának tanácsosa jy^g.y».yjf;»jy.Jf¥VV¥y¥V¥)Hr»y¥.*»y»y¥y:¥¥»¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥ ¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥¥j mu oj segíthet

Next

/
Oldalképek
Tartalom