Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-09-11 / 36. szám
nem lehetséges X. 11. A demokrácia fogalma többezer éves. Ha az utóbbi időben követtük a világ kommunista és munkáspártjainak tevékenységét, nem kerülhette el figyelmünket az, hogy a békéért és a haladásért folytatott harcukban jelentősen előtérbe kerültek énnek a küzdelemnek a demokratikus aspektusai. I A szocializmusért és a demokráciáért folyó harc közti összefüggés nem új dolog, nem az utóbbi évek „felfedezése". Nemegyszer rámutatott például Lenin is. A proletárok által a szocialista forradalom előtt folytatott harc demokratikus vonatkozásainak elemzésekor abból a felismerésből indult ki, hogy a demokrácia növeli az osztályharc lehetőségeit. Eközben tudatában volt, hogy nem csupán a polgári forradalmak demokráciával kapcsolatos megoldatlan feladataiból származtatható problémákról van szó. Megértette, hogy az imperializmusnak, a kapitalista társadalomban a monopóliumok hatalmának a megszilárdulásával lényegesen felerősödnek a reakciós irányzatok, kiéleződnek a társadalmi ellentétek, erősödnek a polgári demokrácia amúgy is korlátozott és formális alapelvei elleni támadások. Lenin szilárd meggyőződéssel vallotta, hogy a proletariátus harca a szocialista forradalom győzelmét fogja eredményezni, a szocializmus és a demokrácia összefüggésének másik aspektusát is hangsúlyozta: ,,A szocializmus demokrácia nélkül nem lehetséges, kél okból. Az első: a proletariátus nem viheti sikerre a szocialista forradalmat, ha nem készült fel rá a demokráciáért folytatott harccal. A második: a győztes szocializmus nem tarthatja meg győzelmét, és nem vezetheti az emberiséget az állam elhalásához, ha a demokrácia nem valósul meg teljes mértékben. “ Azóta, hogy Lenin megfogalmazta ezeket a téziseket, sok évtized telt el. A világ sok tekintetben megváltozott, előrehaladt, s a világszocializmus valósággá vált. Sok lényeges történt az imperializmus fejlődésében is. Hogyan tekintsünk ma, a megváltozott körülmények közepette a szocializmusért folytatott harc demokratikus aspektusaira. GÁT A „SZOCIÁLIS REVÁNS“ MEGAKADÁLYOZÁSÁRA Fordítsuk először figyelmünket a nem szocialista országokban a demokráciáért zajló küzdelemre. A proletariátus harcának programjában ma pótolhatatlan szerepük van a demokrácia követelményeinek, sőt jelentőségük a jelenlegi körülmények között tovább nő. Mindazok az átalakulások, amelyeken az imperializmus az eltelt évtizedekben a gazdaságba való állami beavatkozás növekedése, a tudományos-technikai forradalom, az élet nemzetköziesedése és multinacionális társaságok keletkezése révén átment, a kapitalizmus általános válságának elmélyülésével együtt erősítik a demokráciaellenes vonásokat fejlődésében. Mint az SZKP programja megállapítja, „politikai téren az imperializmusra a reakció minden irányban való erősödésének tendenciája jellemző. Ott, ahol a dolgozók szívós harccal bizonyos demokratikus jogokat vívtak ki maguknak, az állammonopolista töke kitartó és néha ügyesen álcázott támadásokat folytat ezek ellen a jogok ellen. Olyan helyzetekben, amikor fenyegetve érzi magát, gondolkodás nélkül politikai zsaroláshoz, megfélemlítéshez és erőszakos akciókhoz folyamodik. A politika színpadán egyre aktívabbá válik a neofasizmus. Ott, ahol a dolgozók elnyomásának szokásos formái elégtelennek bizonyulnak, az imperializmus despotikus rezsimeket juttat hatalomra, és támogatja őket, hogy a haladó erőkkel katonaság révén számoljanak le“. A reakciós erők aktivizálódásával a proletariátus által követeléseiért, valamint azoknak az alapvető demokratikus és szabadságjogoknak a védelmében folytatott harc, amelyeket a munkásság az osztályharc előző évtizedeiben a „szociális re- vánsra“ törekvő reakcióval szemben kivívott, lényegesen nagyobb politikai töltést kap. A POLITIKAI HARC KÖZÉPPONTJA Az utóbbi évek fejlődésére a demokratikus tömegmozgalmak fejlődése jellemző. A munkásosztály tagjai közül így a demokratikus követelésekért folyó harcba egyre nagyobb mértékben kapcsolódnak be más társadalmi rétegek és csoportok: az értelmiség, állami alkalmazottak, mezőgazdasági kistermelők, a polgárság alsóbb rétegeihez tartozók, nemzetiségi kisebbségek tagjai, nők, fiatalok. Ezek a mozgalmak az imperializmus reakciós körei ellen irányulnak. E tömegek a békéért, demokráciáért és társadalmi haladásért folyó harcban új hadosztályokat jelentenek, s a társadalmi fejlődés jelentős hajtóerői. Az említett mozgalmak hatása plasztikusan tükröződik a nem szocialista országok kommunista és munkáspártjainak programdokumentumaiban és mindennapi politikai gyakorlatában. Például Dánia Kommunista Pártjának a nézete szerint „a szocializmusba való minden sikeres átmenetet megelőz egy olyan időszak, amikor a mqnkásosztály és a néptömegek növekvő aktivitást fejtenek ki a demokratikus célokért folyó harcban“. A mai dolgozók hitet és öntudatot merítenek erejükből s szervezettségükből, és egyre nagyobb feladatokat tűznek ki. Ez, teljes mértékben vonatkozik a napjainkban a fejlett tőkés országokban folyó harcra, és jelentős hatást gyakorol stratégiájára". A fejlett tőkés országok kommunista pártjai mindenütt kidolgozták a „válságból való demokratikus kibontakozás“ koncepcióját, „demokratikus alternatívákat“ stb. Ennek alapján követeli például a Német Kommunista Párt, hogy .....véget kell vetni a demokrá cia korlátozásának, a személyi és politikai szabadságjogok megnyirbálásának, és a demokráciának, a döntésekbe való beleszólás jogának növelését, a politikai és személyi szabadságjogok megőrzését s kiterjesztését kell szorgalmazni“. A Francia Kommunista Párt hasonlóan a szabad tájékozódással s a társadalmi élettel és döntésekkel kapcsolatos jogok kiterjesztését és az állami intézmények demokratizálását követeli. Hangsúlyozza: „A demokrácia számunkra a szocializmus lényege, és napjainkban egyúttal olyan cél, amelyet feltétlenül el kell érni, s birtokába kell kerülni azoknak az eszközöknek is, amelyek eléréséhez szükségesek. Ezért a haladás s a reakció erőinek a küzdelmében az emberi szabadság és jogok az alapvető politikai harc középpontjában állnak." A fejlődő országok kommunista és munkáspártjai figyelmének ugyanígy homlokterében áll a demokráciáért való harc. H. Kut- lu, Törökország Kommunista Pártjának főtitkára például ezeket írta: „Nézetünk szerint a fejlődő országokban a demokratizálás komplex folyamat, amely tartalmilag gazdag, és társadalmi jellegét tekintve mélyreható. A demokratizálás megköveteli, hogy nagy hangsúly kerüljön egy sor radikális változtatásra, amelyek elengedhetetlenek, ha a politikai erőviszonyokat meg akarjuk változtatni a haladás és a forradalom javára." Törökország helyzetében, mint írja, ez a politikai rendszer megváltoztatásáért és az egész államnak - beleértve a hadsereget is - a demokratizálásáért folytatott harcot jelenti, továbbá békés külpolitikát, valamint demokratikus gazdasági és közéleti jogokat. A nem szocialista országokban a reakciónak minden haladó és demokratikus erő elleni jelenlegi fellépései közepette tehát a demokratikus jogokért, megőrzésükért és kiterjesztésükért folytatott küzdelem fokozottan fontos, és egyre nagyobb tömegek vesznek benne részt. Természetesen nem helyettesíti a szocialista forradalmat, mert a kiterjedtebb demokratikus intézkedések is forradalmi hatás nélkül maradnak a termelőeszközök birtoklására és a politikai hatalomra, s puszta, bár hasznos reformok a tőkés rendszer keretében. Nélkülözhetetlenek viszont a jövőbeli forradalomnak az előkészítésében. A KEZDEMÉNYEZÉS A PÁRT KEZÉBEN VAN Lenin a demokrácia és a szocializmus összefüggésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az előbbinek teljes mértékben érvényesülnie kell a győztes szocializmusban. Abban az időben, amikor ezt a gondolatot megfogalmazta, a szocialista forradalom még csak távlat volt. Azóta a szocialista országok kommunista és munkáspártjai mérhetetlen mennyiségű tapasztalatot gyűjtöttek a szocializmus építésével kapcsolatban. A szocialista forradalom és a hozzá kötődő gyökeres változások megteremtették a valódi, azaz szocialista demokráciához az alapvető gazdasági és osztályfeltételeket. Ez a forradalmi átalakulás azonban nem jelentette egyben a szocialista társadalom minden feladatának a megoldását, hanem csupán egy bonyolult és viszonylag hosszú folyamatnak, a szocialista társadalom építésének a kezdetét. Nem jelentette a szocialista demokrácia kérdéseinek a teljes, átfogó megoldását sem, hanem csupán a fejlődés kezdetét és a demokráciának a szocialista építés keretében való elmélyítését. E tekintetben azóta már sok minden történt, ez tagadhatatl&n. Megállni, helyben topogni azonban nem lehet. A társadalmi fejlődés elért foka lehetővé teszi, és új szakasza, amely a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsításának s az ezzel összefüggő átalakításnak a valóban forradalmi feladatait tűzi ki célul, megköveteli a szocialista demokrácia továbbfejlesztését. Mihail Gorbacsov elvtárs szavaival: ,,A demokráciát több okból elsősorban az osztályok és nagy társadalmi csoportok érdekeinek képviseleteként értelmeztük. Szocialista társadalmunk mai fejlettségi szintje azonban megkívánja, hogy tovább menjünk. Célul a demokráciának az emberekhez való közelebb hozását és azt tűzzük ki, hogy minél tágabb teret nyissunk a személyiség állampolgári és alkotói potenciáljának érvényesítéséhez.“ A szocialista demokrácia továbbfejlesztése a szocialista társadalom építésének új szakaszában, a társadalmi és gazdasági fejlődés meggyorsítására irányuló stratégia megvalósításában általános követelmény. Csehszlovákia Kommunista Pártja is, mint Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB 5. ülésén Lipany városka (PreSovi járás) lakói több rrrint 41 féle szolgáltatást vehetnek igénybe. A legtöbbet a Presovi Járási Szolgáltatóvállalat nyújtja. A hagyományosakon kívül például biztosítékfalak készítését is vállalja. Az első negyedévben a lakossági szolgáltatások értéke több mint 3 millió korona volt. A képen: Michal Viénovsky és Jozef Dulin egy biztosítékfal szerelése közben. (Jozef Vesely felvétele - CSTK) hangsúlyozta, elkerülhetetlennek tartja, hogy „ céltudatosan véghezvigyük a szocialista demokrácia elmélyítésének folyamatát azoknak a lehetőségeknek a teljes kihasználása céljából, amelyeket szocialista rendszerünk és az egész Nemzeti Front nyújt, s egyúttal újabb formákat keressünk az emberek irányításban való részvételének növelésére, a demokratizálásnak és az önigazgatás fejlesztésének új útjait a politika, gazdaság, valamint kultúra terén“. A társadalmi és gazdasági mechanizmus átalakításának s a szocialista demokrácia fejlesztésének folyamatát a burzsoá propaganda szívesen magyarázza a szocializmus vívmányainak felszámolásaként és a polgári demokrácia elemeinek átvételeként. Az ilyen eszmefuttatások e folyamat lényegének a fel nem ismeréséről tanúskodnak. Gorbacsov elvtárs ilyen összefüggésben a következőket mondotta: ,,A demokráciát növelni kell mind a gazdaságban, mind a politikában, így magában a pártban is. Ezt azonban szocialista alapokon kell tenni. Sohasem szabad eltávolodni a szocializmustól, hanem több szocializmusra I kell törekedni: sohasem a demokráciától el, hanem több demokráciára törekedni; sohasem engedni a szocialista erkölcsből, hanem harcolni érte!“ A szocialista demokrácia - beleértve minden oldalát, többek között a bírálatot és önkritikát, választhatóságot, nyílt politikát és széles körű tájékoztatást - fejlődése elősegíti az emberek aktivitásának és kezdeményezésének növekedését s a társadalmi problémák megoldásakor tanúsított felelősségtudatuk fokozódását. A meghatározó ugyanis az, hogy a szocialista demokrácia fejlődésének folyamata a kommunista pártok kezdeményezésével s vezetésével, a szocializmus érdekében zajlik. Ilyen körülmények között, mint már Lenin is hangsúlyozta, „a demokrácia egyetlenegy követelményével sem szabad visszaélni, mivel az egyedi alá van rendelve az általánosnak“. Ezek a lépések teremtik meg a feltételeket a szocialista társadalom további szilárdításához, hatékony eszközök a szubjektivizmussal, voluntarizmussal, bürokráciával, közömbössséggel és passzivitással folytatott harcban, s elősegítik a jobb döntéseket. A szocializmus építésének jelenlegi szakaszában, amelyben nő a szubjektív tényező szerepe s a tömegek alkotó aktivitása fokozásának szükségessége az élet minden területén, a valóság teljes mértékben igazolja: jogos volt Leninnek az a megállapítása, hogy szükség van a demokrácia átfogó bővítésére, amely a szocialista társadalmi rendszer fenntartásának és sikeres fejlesztésének feltétele. A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOKAT IS DEMOKRATIZÁLNI KELL A mai bonyolult és veszélyes világban, amelyet osztály-, ideológiai, politikai és államhatárok osztanak meg, jelentősen nő az egyes nemzetek, államok és szövetségi rendszerek sorsának a többiétól való függősége. Nő a világméretű problémák száma, amelyeket csak az egész emberiség együtt, közös erőfeszítéssel tud megoldani. Az első helyen, tekintettel egy világméretű atomháború fenyegetésére, az emberiség fennmaradása biztosításának feladata áll. A nemzetközi kapcsolatokban új politikai gondolkodás kezd érvényesülni, amelynek velejárója a nemzetközi viszonyok humanizálására, a felek egyenjogúsítására s a nemzetközi kapcsolatok harmonikusabbá tételére való törekvés. Ebben - mint Mihail Gorbacsov a moszkvai békefórumon hangoztatta - a gondolkodás nemzetközi szinten való demokratizálásának is segítenie kell. . Igen, az atomkorban a munkásosztály és a kommunista mozgalom, minden haladó és békeszerető erő harcában jelentősen megnő a nemzetközi - politikai, gazdasági és ideológiai - viszonyok demokratizálásával kapcsolatos feladatok fontossága. A kulcskérdésekről való döntésekbe hatékonyan be kell vonni minden ország legszélesebb néptömegeit. Ha elgondolkodunk a békéért és a társadalmi haladásért folyó harc demokratikus vonatkozásairól, hasznos útmutatást jelentenek Leninnek a demokráciáról és a szocializmusról tett megállapításai. A gyakorlat azt mutatja, hogy a kettő szoros kapcsolatának, kölcsönös feltételezettségének lenini tétele nemcsak hogy nem veszít érvényességéből a mai világban, hanem éppen ellenkezőleg: jelentősen előtérbe kerül a kommunista és munkáspártoknak országuk határain belül folytatott harcában, s nemzetközi méretekben is egyre növekszik fontossága. ALEXANDR PERUTKA
