Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-09-11 / 36. szám

Vasárnap 1987. szeptember 13. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia. 06.10, nyugszik 18.55, Közép-Szlovákia: 06.17, nyugszik 19.02, Nyugat-Szlovákia: 06.23, nyugszik 19.08 órakor. A HOLD kel - Kelet-Szlová­kia: 21.15, nyugszik 13.15. Közép-Szlovákia: 21.22, nyugszik 13.22, Nyugat-Szlovákia: 21.28, nyugszik 13.28 órakor. Névnapjukon szeretettel koszöntjük KORNÉL - CTIBOR nevű kedves olvasóinkat AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KÖZÖSEN ÉS VILÁG- SZÍNVONALON Ján Misecka cikke CSAK AZ ÚJ SEGÍTHET Szénást György írása KÖZHELYEK NÉLKÜL-AZ IFJÚSÁG- VÉDELEMRŐL Fekete Marian kerekasztalbeszélgetése „...DE NEHÉZ AZ ISKOLATÁSKA...“ Péterfi Szonya riportja A TŰZ NEM ISMER TRÉFÁT Németh dános írása KÉZ ÉS SZERSZÁM Dusza István riportja A CHALKI-SZIGETEN Aiekszej Tolsztoj novellája A Slovnaft fiataljai a Méta 90 mozgalomba bekap­csolódva járulnak hozzá a XVII. pártkongresszus határozatainak megvaló­sításához. Felajánlá­sukban 10 millió korona értékű fűtőanyag és energia, valamint 5 millió korona értékű alap- és nyersanyag megtakarítá­sára kötelezték magukat Jelentős eredményeket várnak a 45 újítási javas­lat megvalósításától is. A képen egy lepárlóosz­lop látható. A fiatalok ak­tiv közreműködésével megvalósított újítás nyo­mán alsó részének mele­gítésére hulladékhőt használnak. Felvételün­kön Roman Párák (balról) és Vojtech Pisti a szint- magasságot ellenőrzi. (Vlastimir Andor felvétele - ŐSTK) Bratislavában a dúb- ravkai lakótelepen a Biliková utcai alap­iskolában több mint 600 tanuló kezdte meg az új tanévet. A felső felvételen Jo- lana Damasková tan­szereket és tanköny­veket oszt a gyere­keknek. Az alsó felvé­telen Mária Gerbero- vá diáklány a fizikai kabinet előkészítésé­ben segít Veronika Brezáková tanító­nőnek. (Magda Borodácová felvételei - ŐSTK) IDŐSZERŰ GONDOLATOK Jelentős szerepet játszik az új termékek ár­képzése. A társadalmi munkatermelékenység növekedésének, az új technikának és technoló­giának, a bemeneti tényezők jobb hasznosítá­sának éppen az árképzés területén kell a legdi­namikusabban megnyilvánulnia. Ezért az árren­dezésre vonatkozó párt- és kormányhatároza­tok, valamint a CSKP KB 5. ülésén elfogadott határozatok lebontása keretében különösen nagy figyelmet fordítunk az új termékek árkép­zésére. Az árak színvonalával, dinamikájával és az árviszonyokkal elő kell segíteni a társadalmi munkatermelékenység növelését, azt a törek­vést, hogy termékeink műszaki-gazdasági szín­vonala és minősége összhangban legyen a kül­földi termékekével. Már hosszabb ideje alkal­mazunk az árképzésben olyan új módszereket, amelyek visszatükrözik a műszaki-gazdasági paraméterek csúcsszínvonalát, s figyelembe veszik a nemzetközi munkamegosztás követel­ményeit. Meghatározzuk az árképzési módszerek al­kalmazásának kötelező sorrendjét. Az első hely­re tettük a külföldi árviszonyokból, a kiviteli árakból, az értékesítési feltételekből kiinduló árképzést. A szervezetek szavakban kifejezve helyeslik ezt az eljárást, de nagyon keveset valósítanak meg belőle a gyakorlatban, nem árjellegű okok sokasága következtében. A kül­földi árak érvényesítése számos esetben le­csökkenti a vállalati teljesítmények kimutatott értékét, s a szervezeteknek gondot okoz, hogy mivel pótolják a mennyiségi kieséseket, s telje­síthessék az előirányzott tervet. A külföldi árviszonyokból kiinduló árképzés, amely egyúttal az elért műszaki-gazdasági pa­ramétereket, a használati tulajdonságot és a mi­nőséget is figyelembe veszi, elősegíti, hogy az árak aktívan serkentsék az innovációs folyama­tokat és a műszaki fejlesztést. Ez az igényes feladat szorosan összefügg az irányítás mecha­nizmusával és a tervezéssel. El kell érnünk, hogy gazdasági gyakorlatunkban jobb eredmé­nyeket érjünk el az új termékek árképzésében, s egyúttal a termelés mennyiségi és strukturális tervezésében is. Természetes dolog, hogy a felhasználók a legkorszerűbb berendezéseket és gépeket igénylik, amelyekkel növelhetik a munka terme­lékenységét. Ez azt jelenti, hogy az innovációk árképzésében úgy kell eljárni, hogy abból nem­csak a termelőnek és a társadalomnak, hanem a felhasználónak is haszna származzék, hogy az új berendezésnek a termelési érték egységé­re számított fajlagos ára alacsonyabb legyen. (Michal Sabolcík elvtárs Az árak és a gaz­dasági szabályozók című cikkéből) A huszadik tanévet kezdte a napokban Gortván Ale­va Gyula, a helybeli kétosztályos magyar tanítási nyelvű alapisko­la igazgatója. Korábban gyakorló pedagógusként négy évet Gesz- tetén (Hostice) töltött, a pedagó­giai és népművelői munka szem­pontjából igazán eredményes­nek azonban az elmúlt két évti­zedet tartja. Talán a feladat, ta­lán a tét nagysága miatt. Tanfe­lügyelői megbízásból ugyanis egy szakmailag és erkölcsileg is zilált iskola, s a pedagógushiva­tás presztízsét kellett helyreállí­tania. A pedagógia rehabilitálásá­nak annak idején nem kedvezett sem a faluvezetés, sem a lakos­ság összetétele. Az érdekkü­lönbségek persze soha nem vol­tak, nem lehettek kibékíthetetle- nek, erre a felismerésre építette pedagógusi-népművelői straté­giáját a fiatal tanító.- Először az iskolában szer­veztem különböző szakköröket, később a falu fiatalsága körében próbálkoztam hasonlóval - em­lékezett a pályakezdésre Aleva Gyula. - Nem állítom, hogy min­den próbálkozásommal csatát nyertem, de az akkor alakított asztalitenisz-szakosztály még ma is működik, s évek múltával a lábdarúgócsapat is felkerült a járási bajnokság második osz­tályába. A gyerekekkel sem csak a napi nyolc órában foglalkoz­tam. Előbb iskolai irodalmi kört hoztunk létre, később Petöfi-ku- tatást, honismereti munkát vé­geztünk, hiszen a nagy magyar költőnek jó kapcsolata volt a községgel, pontosabban an­nak egy írogató kisnemesével, Adorján Boldizsárral. A hetvenes évek elején néprajzkutatással, a hagyományos paraszti munka­eszközök és használati tárgyak gyűjtésével is foglalkoztunk, majd tánccsoportot alakítottunk.- Kezdetben bizony nem sok segítséget kaptunk, eredménye­ink felmutatását követően azon­ban mind több szülő, s végül a Várgedei (Hodejov) Efsz is mellénk állt. így jöhetett létre a Barkóca gyermektáncegyüt­tes, melyet ma már országszerte ismernek, elismernek. Megalakí­tásához, mi tagadás, még a sze­rencsés véletlen is hozzásegí­tett. Először a helyi szlovák taní­tási nyelvű alapiskolába egy ze­neileg képzett pedagógusnő - a későbbi feleségem - került, s a hetvenes évek közepén egy másik népi táncos kolléga - Tó- bisz Ferenc- érkezett. Az együt­test magyar és szlovák anya­nyelvű gyerekek alkotják, s ma már a közeli, sőt a távolesó fal­vakból is vannak táncosaink. A zselizi (Zeliezovce) és a gomba­szögi (Gombasek) fellépések mellett az idén néhány népi tán­cosunk és zenészünk, így Mező Ilona, Lubo Odler, Iveta Vybo- chová és Csúz Zsolt eljutottak a Német Szövetségi Köztársa­ságba és Franciaországba is. Az együttes műsorán magyar és szlovák számok egyaránt szere­pelnek, így nincs akadálya a kü­lönböző fesztiválokon való sze­replésnek. Az internacionalizmus gyakor­lata persze egyéb területeken is érvényesül, kamatozik. A magyar osztály tanulóit a szlovák kiejtési versenyre például a szlovák isko­la pedagógusnője készíti fel, nem csoda aztán, ha tanulóik a nagy iskolák között is előkelő helyet foglalnak el járási, sőt kerületi méretekben is. Megtudtuk, hogy a tanulmányi eredményekért sem kell már szé­gyenkezniük a gortvai gyerme­keknek. Bár az elmúlt iskolaév­ben a tanulóknak 75 százaléka cigány volt, mindig akadnak sora­ikban kitűnő elömenetelűek, akik nemcsak a középiskolákban áll­ják meg helyüket, hanem a felső­fokú oktatási intézményekben is. Persze legalább ennyire örül a pedagógus egykori tanítványai munkasikereinek is. A rimaszom­bati (Rimavská Sobota) konzerv­gyárban egy gortvai lányokból álló többszörösen kitüntetett bri­gád dolgozik, s az Agrostavnál is eredményes egy cigányokból álló szocialista brigád.- Az elmúlt két évtized legna­gyobb eredményének talán még­is azt tartom, hogy a kisköz­ségben helyreállt a pedagógusi munka becsülete, a gyerekek és a fiatalok túlnyomó többségében pedig kialakult az önbecsülés tu­data, az önmegvalósítás kény­szere - mondja Aleva Gyula, aki az elmúlt két évtizedben nemcsak tanító és iskolaigazgató, hanem sportköri elnök, népművelő, klub­vezető is volt egy személyben, s aki valóban sokat tett a kis gömöri község szellemi felemel­kedése és anyagi gyarapodása érdekében. HACSI ATTILA AHOL NEMCSAK TANÍT A PEDAGÓGUS

Next

/
Oldalképek
Tartalom