Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-10 / 27. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1987. július 10. XX. évfolyam 27. szám Ára 1 korona A ŐSTK felvétele Július 13-a ünnepnap. Lehet, hogy nem piros betűs, mégis igazi ünnep! Hiszen azt a csaknem háromnegyed milliónyi embert köszöntjük most, akik a szó legszorosabb értelmében építik az országot. Igen, ez a nap az építők napja. Köszöntőket talán azzal illene kezdeni, hogy mindenekelőtt elismeréssel szóljunk az ünnepeltek munkájáról, hogy statisztikai adatokkal bizonyítsuk, mert a sok-sok ezer lakás, a több száz újonnan átadott üzlethelyiség, a kórházak és a művelődési otthonok, s főleg a nélkülözhetetlen népgazdasági nagy- beruházások mind-mind az ő kezük munkáját dicséri. Elmondhatnánk, hogy az építőipar egészében véve teljesítette a múlt évi tervekben előirányzott feladatait, hogy csupán a hazai építkezéseken 13,5 millió koronával haladta meg a gazdasági mutatókat... Ha tovább folytatnánk a felsoroltat, akkor nem hallgathatnánk el azonban azt sem, ami bizony még javításra vár az építőiparban. S ez alkalommal igazán nem szeretnénk ünneprontók lenni! Éppen ellenkezőleg! Építőink ünnepén arról kell szólni, ami miatt munkájuk a megszokottnál nagyobb megbecsülést, az építőipar valamennyi dolgozója pedig több tiszteletet érdemelne mindnyájunk részéről. Az ugyanis vitathatatlan, hogy jogosan elégedetlenkedünk, amikor az újonnan épített lakásunk azért ázik be, mert szakszerűtlenül szigetelték a tetőszerkezetét, mert már eleve elvetemedett ablakszárnyat szereltek az amúgy is tökéletlenül szigetelt ablakokra. Ki ne bosszankodna, ha egy kisebb ajtócsapódás nyomán leválik a falról a vakolat, ha csöpög a hagyagul felszerelt vízcsap stb. Ezek valóban olyan mulasztások, amelyeknek nem lenne szabad előfordulniuk. Ám munka közben nemcsak az építők hibáznak. A különbség csupán annyi, hogy amíg például egy más iparág termékét rendszerint könnyűszerrel megjavíttathatjuk, addig a lakásunkon kívánatos javítások rengeteg utánjárásba, sok időbe és nem kevés pénzbe kerülnek. Ráadásul a legtöbb esetben megzavarják megszokott életritmusunkat is. Ilyenkor aztán természetesen hajlamosak vagyunk teljesen egyoldalúan, csakis a mi szempontjaink szerint minősíteni az építők munkáját, s azt is teljes mértékben általánosítva. Miért is érdekelne bennünket, hogy a rosszul záródó ablak a fafeldolgozó ipar terméke, hogy a tetőbeázást a szigetelőanyag a rossz minősége is okozhatja, hogy a gyakran romló felvonóért a gépipart, a villamosipart, esetleg lakótársainkat, netán saját magunkat kellene felelősségre vonnunk? Megfeledkezünk arról, hogy az építőipar „termékeinek“ minőségét viszonylag milyen kis mértékben befolyásolhatják maguk az építők. Hiszen aligha van még egy, az építőiparhoz hasonlítható népgazdasági ágazatunk, amely olyannyira függne a többi ágazattól. És ez még nem minden! Az építőipar különlegessége az is, hogy a többi iparággal ellentétben minden terméke a szabad ég alatt, mindig más helyszínen készül. Ezért aztán nincs két egyforma „terméke“. Ahány építmény, annyi új termelési gond, de tucatjával. S hogy mit jelent ebben az iparágban dolgozni, azt csak az tudhatja, aki próbálta. Az örökös vándorlás, a mostoha munkakörülmények, az állandó hajtás, a nehéz fizikai munka, vagy az anyagi felelősség terhe..., nem gyerekjáték. Annál örvendetesebb az a tény, hogy mindezek ellenére elmondhatjuk: az elmúlt esztendőben az építőipar a javuló hatékonyság útjára tért. S bár a mindennapi gyakorlatban még nem sikerült megvalósítania korunk követelményeit, egyre több sikert könyvelhet el magának, ami a jövőben minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a szakma nehéz körülmények között kiharcolható becsületét az építők meg is tudják tartani. Ehhez kívánunk valamennyiüknek jó erőt és egészséget! BARANYAI LAJOS