Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)

1987-07-10 / 27. szám

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA VASÁRNAPI KIADÁS 1987. július 10. XX. évfolyam 27. szám Ára 1 korona A ŐSTK felvétele Július 13-a ünnepnap. Lehet, hogy nem piros betűs, mégis igazi ünnep! Hiszen azt a csaknem háromnegyed milliónyi embert köszöntjük most, akik a szó legszorosabb értelmében építik az országot. Igen, ez a nap az építők napja. Köszöntőket talán azzal illene kezdeni, hogy mindenekelőtt elismeréssel szóljunk az ünnepeltek munkájáról, hogy statisz­tikai adatokkal bizonyítsuk, mert a sok-sok ezer lakás, a több száz újonnan átadott üzlethelyiség, a kórházak és a művelő­dési otthonok, s főleg a nélkülözhetetlen népgazdasági nagy- beruházások mind-mind az ő kezük munkáját dicséri. Elmondhatnánk, hogy az építőipar egészében véve teljesítette a múlt évi tervekben előirányzott feladatait, hogy csupán a hazai építkezéseken 13,5 millió koronával haladta meg a gazdasági mutatókat... Ha tovább folytatnánk a felsoroltat, akkor nem hallgathatnánk el azonban azt sem, ami bizony még javításra vár az építőiparban. S ez alkalommal igazán nem szeretnénk ünneprontók lenni! Éppen ellenkezőleg! Építőink ünnepén arról kell szólni, ami miatt munkájuk a megszokottnál nagyobb megbecsülést, az építőipar valamennyi dolgozója pedig több tiszteletet érde­melne mindnyájunk részéről. Az ugyanis vitathatatlan, hogy jogosan elégedetlenkedünk, amikor az újonnan épített laká­sunk azért ázik be, mert szakszerűtlenül szigetelték a tető­szerkezetét, mert már eleve elvetemedett ablakszárnyat sze­reltek az amúgy is tökéletlenül szigetelt ablakokra. Ki ne bosszankodna, ha egy kisebb ajtócsapódás nyomán leválik a falról a vakolat, ha csöpög a hagyagul felszerelt vízcsap stb. Ezek valóban olyan mulasztások, amelyeknek nem lenne szabad előfordulniuk. Ám munka közben nemcsak az építők hibáznak. A különb­ség csupán annyi, hogy amíg például egy más iparág termé­két rendszerint könnyűszerrel megjavíttathatjuk, addig a laká­sunkon kívánatos javítások rengeteg utánjárásba, sok időbe és nem kevés pénzbe kerülnek. Ráadásul a legtöbb esetben megzavarják megszokott életritmusunkat is. Ilyenkor aztán természetesen hajlamosak vagyunk teljesen egyoldalúan, csakis a mi szempontjaink szerint minősíteni az építők munká­ját, s azt is teljes mértékben általánosítva. Miért is érdekelne bennünket, hogy a rosszul záródó ablak a fafeldolgozó ipar terméke, hogy a tetőbeázást a szigetelőanyag a rossz minő­sége is okozhatja, hogy a gyakran romló felvonóért a gépipart, a villamosipart, esetleg lakótársainkat, netán saját magunkat kellene felelősségre vonnunk? Megfeledkezünk arról, hogy az építőipar „termékeinek“ minőségét viszonylag milyen kis mértékben befolyásolhatják maguk az építők. Hiszen aligha van még egy, az építőiparhoz hasonlítható népgazdasági ágazatunk, amely olyannyira függne a többi ágazattól. És ez még nem minden! Az építőipar különlegessége az is, hogy a többi iparággal ellentétben minden terméke a szabad ég alatt, mindig más helyszínen készül. Ezért aztán nincs két egyforma „terméke“. Ahány építmény, annyi új termelési gond, de tucatjával. S hogy mit jelent ebben az iparágban dolgozni, azt csak az tudhatja, aki próbálta. Az örökös vándorlás, a mostoha mun­kakörülmények, az állandó hajtás, a nehéz fizikai munka, vagy az anyagi felelősség terhe..., nem gyerekjáték. Annál örvendetesebb az a tény, hogy mindezek ellenére elmondhatjuk: az elmúlt esztendőben az építőipar a javuló hatékonyság útjára tért. S bár a mindennapi gyakorlatban még nem sikerült megvalósítania korunk követelményeit, egyre több sikert könyvelhet el magának, ami a jövőben minden bizonnyal hozzájárul ahhoz, hogy a szakma nehéz körülmé­nyek között kiharcolható becsületét az építők meg is tudják tartani. Ehhez kívánunk valamennyiüknek jó erőt és egészsé­get! BARANYAI LAJOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom